Winona&Philip

Vendég

Winona & Philip

[You must be registered and logged in to see this image.]

Alig vártam, hogy elszabaduljak végre a rendelőből, nem volt semmi ez a mai nap, ennyi házsártos, hisztis, dührohammal küszködő nőszemély ritkán esik egy napra. Le is fogom tolni a titkárnőmet, direkt szívat ilyen beosztással?! Bár még csak nemrég érkezett, és meglehetősen csinos, úgyhogy a letolást inkább későbbre halasztom, nem akarom idejekorán elijeszteni.
Erről eszembe jut, miért kellett megszabadulnom az előzőtől, és egy nosztalgiával vegyes halvány mosoly kúszik az arcomra. Ő sem volt épp egy visszafogott jelenség, és ahogy a részletek is szépen sorban felködlenek az emlékeimben, rá kell jönnöm, hogy nem csak mentálisan van szükségem egy kis lazításra. Ha a nadrágom már a puszta visszaemlékezéstől is mocorogni kezd, az azt jelenti, hogy sürgősen keresnem kell valami kellemes programot ma estére.
De jelenleg éhesebb vagyok, mint kanos, úgyhogy egy közeli étteremben múlatom az időt, és egyre türelmetlenebbül várakozom arra, hogy végre hajlandó legyen észrevenni az egyik pincér kisasszony, és méltóztasson felvenni a rendelésemet.
Étlapot már kaptam, és egy elegáns nyakú fehérboros pohár is az asztalon díszeleg, várakozás közben már kétszer újratöltöttem, most kortyolom a harmadikat, és talán egy kicsit érzem is, hogy kezdi bizsergetni a tarkómat. Alapjáraton jól bírom az italt, de ha éhgyomorra iszom, mindig elszámolom magam.
- A francba... – dőlök hátra, summázva, hogy megint ez történt. Egyre inkább kocsmában érzem magam, mintsem étteremben. – Gyerünk már, leszálltak az ufók, vagy mi van ma? Halálra éheztetik az embert – mormogom kelletlenül, és a pincérlány után nézegetek, akitől az étlapot kaptam.
Ha két perc múlva nem bukkan fel, bukja a borravalót, határozom el kínomban, pedig nagyon csinos darab, tipikusan olyan, aki egy sejtelmes mosollyal és egy csábos pillantással mélyen a férfivendégek zsebébe tud nyúlni, ha akar.
Mintha már láttam is volna valahol, villan eszembe egy rögtönzött gondolat, és felerősíti azt az ismeretlen eredetű deja vu érzést, ami már a megérkezésemkor is megkörnyékezett. De hol? – töprengek el rajta, fontosabb dolgom híján, legalább addig is telik az idő. Mígnem annyira belefeledkezem, hogy észre sem veszem, hogy a keresett hölgy éppen felém közelít.

Vendég

Philip & Wino

[You must be registered and logged in to see this image.]

Reggeltől itt vagyok már az étteremben. Lett volna órám is az egyeteme, meg fotózásom is, de nem tudtam elszabadulni, mert csúcsforgalom van az étteremben és minden dolgozóra szükség van most. Szóval nem mehetek el, pedig nem is egy dolgom lenne. A [You must be registered and logged in to see this link.] egyenruhámban voltam, és ebben dolgoztam. Hajamat egyszerűen lófarokba fogtam csak. Egy fehér kis köpeny még a szoknyámra volt kötve, aminek volt egy zsebe, amiben a kis noteszom és a tollam volt, amire fel tudtam írni, hogy mi a rendelés és azt továbbítani a szakácsnak.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Délelőtt nem annyira volt nagy forgalom, akkor elmehettem volna legalább az egyetemre, de bezzeg a hülye főnököm nem engedett el. Délután aztán beindult a forgalom. Rengetegen jöttek! Alig bírtuk a pincérekkel a rendeléseket felvenni. Csak kapkodtunk össze-vissza. Ezért történhetett az is, hogy az egyik vendégnek, akinek én vittem étlapot, hogy már vagy 10 perce szólongat, hogy rendelne már. Gyorsan ami a kezembe volt ételek, azokat kivittem a megfelelő asztalhoz, és máris mentem a fiatalemberhez az asztalhoz.
- Elnézést kérek, de nagyon sokan vannak ma, és három pincér van csak, és nehezen megy a rendelés és kiszolgálás is. - kértem bocsánatot a fiatalembertől.
- Mit hozhatok? - kérdezem meg, közben előveszem a kis noteszomat, tollamat, majd ránézek, és várom ,hogy mit szeretne rendelni.

Vendég

Winona & Philip

[You must be registered and logged in to see this image.]

Már-már azt hittem, ma nem leszek kiszolgálva, amikor a pincérnő végül mégis megjelent, és rögtön szabadkozni kezdett a késedelem miatt. Igaz, kissé morcos voltam addigra, hiszen az éhes férfiak mindig morcosak, de ahogy jobban szemügyre vettem a lányt, kezdett elpárologni a felháborodásom. Na meg, egy ilyen kedves bocsánatkérés után ki tudna haragudni?
- Elnézem, de csak mert egy ilyen csinos hölgy kér rá – mosolyodom el egy kicsit. – De mástól egész biztosan kikérném a panaszkönyvet – fejezem ki azért a nemtetszésem az étterem felé. Ilyen forgalmas időpontban, mindössze három pincért foglalkoztatni? Nem biztos, hogy megtérülő beruházás. Ő viszont nem tehet róla, nem akarom bajba keverni a reklamálással.
Már rég kiválasztottam, hogy mit kérek, de most már nem akarom ennyivel letudni a csevejt.
- Lássuk csak, mi a séf ajánlata ma estére? - fordulok felé érdeklődve, de nem csak a szavai vonzzák a figyelmemet.
- És az öné? - kérdem, miközben nem is nagyon veszem le a tekintetem róla. Szeretem beszéltetni a szép hölgyeket.
Meghallgatom az ajánlatait, de mégsem arra reagálok. A három pohár bor nyújtotta egészséges magabiztosság a jókedvemet is visszahozza.
- Egyébként tud róla, hogy az étterem mennyire kihasználja? Fogadjuk, mindig magát küldik, ha el kell simítani valamit. Ha engem kérdez, fizetésemelést kellene kérnie – teszem hozzá hamiskás mosollyal. Kíváncsi vagyok a reakciójára, próba cseresznye.
Igazán helyes lány, ha másért nem is, miatta megérte ma idejönni. Valóban nagy a nyüzsgés, de remélem, sikerül megismerkednem vele legalább egy kicsit.

» Philip Wenneck
» Philip & Fleur
» Winona ☆ Anne
» Winona ☆ Anne
» Winona Sheila Brington

Winona&Philip

Winona&Philip

Similar topics

Similar topics