Annabella és Nardal - Four Seasons Hotel L.V. Nevada

Vendég

Időben készültem el, mire az egyáltalán nem bérelt limuzin elém jött. A szolgáltatást kérő igényeihez igazodom, és a hely szelleméhez, így a megfelelő ruházat és mandzsetta, óra, miegyéb tükrében csuktam be magam mögött az ajtót. Az évek alatt rutinra tettem szert és mindez a sajátom, a bérelt az szánalmasan közhelyes, már az elején tudtam. A társaság pedig, aki foglalkoztatni kezdett, adott erre, ezzel sem volt túlzott gondom.
Nem zavar, hogy egyesek, többek, mit gondolhatnak rólam. „Azzal” nem szolgálok és nem is fogok. Nem látok benne fantáziát, ez viszont számtalan lehetőséget ad arra, hogy a kreativitás iránti vágyamat és az emberismeretemet fejlesszem. Az már más kérdés, hogy néha vannak kényelmetlen szituációk, ha az egyik estélyről, találkozóról megismert személlyel éppen a tárgyaló vagy megrendelő asztal mögött találkozom újra. Eddig még egyszer sem tudtam eldönteni, kit zavar ebben az esetben jobban a helyzet, engem vagy őt. Meg van még pár egyéb zavaró tényező, de hát istenem. A világ annak lát aminek, én pedig adom, amit megérdemelnek.
Nem csak a küllemre, de a pontosságra is adok. Ennek megfelelően a kocsival a pontos időben érek a bejárathoz, hogy abból kiszállva, máris nyissam az ajtót Annabellának. Nem vagyok rá köteles, de szeretek kellő gesztusokat nyújtani. A törődés és figyelmesség manapság már nem dívik, én pedig olyan társadalomban nőttem fel, ahol figyelnek erre.
Amint látom, hogy az előtérben megjelenik, máris nyitom az ajtót és lépek elé, hogy üdvözölhessem.
-Szia! Gyönyörűen nézel ki, mint mindig! – a szokásos két puszival üdvözlöm, számomra ez a maximális kontaktus a karoláson és táncon kívül, ez valahogy, természetes, azt hiszem.
-Másokra is várunk? – csak ez után segítem be a kocsiba és ülök be végül én is.
Már csak a kocsiban kérdezem meg, ha beülünk.
-Milyen estre számítasz? – félig a munka, félig a személyes érdeklődés. Ha nyűgös a megrendelő, nekem akkor is muszáj tündökölnöm mellette. Annabella mellett sosem nehéz, az idők folyamán nagyszerűen összecsiszolódtunk és ez a legtöbb nehézségen átsegít.

Vendég

Nardal & Annabella

[You must be registered and logged in to see this image.]

A nap nagy része eseménytelenül telt. Vagyis, apám reggel közölte, hogy este meg kellene jelennem az ő nevében, ami azt jelenti, hogy a cég képviseletében, egy estélyen a Four Seasonsban. Pontosabban csak ezután nem történt semmi, mert egész nap ez járt a fejemben.
Azonnal felhívtam Nardalt, hogy szabad-e még a ma estéje. Igazából ebben most én voltam a hunyó, hisz későn szóltam, jobban mondva apám volt az, aki csak az utolsó pillanatban méltóztatott értesíteni, de ez ebben a helyzetben nem volt a segítségemre. Dobogó szívvel tartottam a kagylót, és vártam, hogy mit válaszol. Ha nemet mond, biztos voltam benne, hogy én sem megyek el. Nem volt kedvem mással menni. Ma egyáltalán nem.
Rég találkoztunk először, és azóta egész jó párost alkotunk. Legalábbis a különböző rendezvényeken, és esti partikon. Szigorúan meg vannak a határai, hogy mit vállal, és mit nem, és nekem tetszik a határozottsága. Kettőnk közül legalább ő az. Ez fontos, sokkal fontosabb, mint elsőre gondolná az ember.
Igazán megkönnyebbültem, mikor végül elvállalta. Épp, hogy elkészültem, meg is érkezett, már látom, ahogy nyitja az ajtót. Egy szokásos bókkal köszönt, és két puszival. Szeretem benne, hogy sohasem érezteti, hogy munka miatt jött, persze mindketten tudjuk, de így mégis egészen más.
- Te pedig pontos vagy, mint mindig – mosolygok rá üdvözlésképp. Ő is igazán elragadó, de nem teszem szóvá, ezzel úgyis tisztában van. Tulajdonképpen erre építi ezt a kis éjszakai bizniszt, a kettős énjének azt az oldalát, amit én ismerek belőle. Azért, persze akadnak áthallások a két élet között, ugyan nem tudhatom biztosan, de úgy érzem, az eredeti személyisége sem lehet sokkal másabb.
- Nem várunk másra, indulhatunk. – Kinyitja előttem az ajtót, és már bent is ülök az autóban. Kérdésére, hogy milyen estre számítok, csak annyi jut először eszembe, hogy fárasztó. És őt sem akarom mással áltatni.
- Nem ez lesz életünk legszórakoztatóbb estéje, maradjunk annyiban – pillantok felé kissé lehangoltan, és az ablakhoz döntöm a könyököm, amire a fejem támasztom. – Most a Swinton szállodalánc nevében leszünk ott, és csupa unalmas bankár, befektető és ki tudja, milyen unalmas társaság kedvéért kell majd bájolognom. Ez most meló, nem csak neked, de nekem is.
Kinézek az ablakon, és a táncoló fények útját követem a tekintetemmel.
Talán kissé ideges vagyok, hiába készülök előadóművésznek, a fontosabb feladatok előtti izgulásról még nem sikerült teljesen leszoknom. Viszont mostanra legalább már jobban palástolom. Kiskoromban szörnyű, hogy milyen idegroncs voltam.
- Mással biztos nem indulok neki – fűzöm hozzá egy kis szünet után. Talán most kapta meg a bókot, amit a bejáratnál lespóroltam. – Egyébként milyen napod volt?

Vendég

Éreztem a visszafojtott várakozásán, hogy igent vár. Miért mondtam volna nemet? Egyrészt Annabelle az egyik legfontosabb ügyfelem, másrészt nagyon jól kiegészítjük egymást.
-Pontosság, félig megnyert ügy. – mosolygok vissza rá.
Szégyen is lenne, ha késnék. Bár van pár ügyfelem, akik szinte elvárják, hogy késsek. Én viszont ragaszkodom a pontossághoz, elvégre ez van az egyezségben, legfeljebb várok.
A megjelenésemre, öltözködésemre nem találok, kapok kifogást, kérést, elégedetten sóhajtok fel magamban. Valamiért és valahogy mindig tartok attól, hogy nem megfelelően jelenek meg. Nem a felső tízezer köreiben nőttem fel, nem a véremben van ez az ízlés.
-Rendben. – nyugtázom, hogy ketten leszünk, ennek megfelelően be is szállok a kocsiba és úgy is helyezkedem el.
-Ezt sejtettem. – mosolyodok el. – Attól mi még szórakozhatunk. – kinézek az ablakon, a táj már száguld velünk. – Mondjuk, most ki milyen állatra hasonlít.
Lehet, hogy az élet komoly, de van annak jó pillanatai is. És egyben ezzel az emberismeretünk is gyarapodik. És Annabelle feszültségét is szeretném oldani.
A bizalom fontos dolog és éppen most mondta ki, hogy bízik bennem, hiszen nélkülem neki sem indult volna. Amit sejtem, hogy nem igaz, mert az üzlet az üzlet, de hogy kimondja és nem a sokadik lehetőségként hívott fel, hanem az egyetlenként, emberileg is bizalommal tölt el. Számít rám.
-Jól esik, köszönöm… egész jó. – elégedett vagyok, bár reggel még eléggé feszült voltam. – Elfogadták a pályázatomat a profil építéshez. – nevezzék akárhogy és tegyenek hozzá akármit, megkaptam egy cég image építésének az egyik legfontosabb részét, a grafikát. Igen, elfogult vagyok, de tudom, mennyire fontos az első benyomás.
-Te mit tervezel holnapra? – rejtve egyúttal két dolgot. Elvonjam a figyelmet a mai kellemetlen élményekről, és hogy nagyjából mikor tudjam azt, hogy akármi is történik, mennünk kell.
-Vannak kifejezetten kiszemeltek, vagy majd ahogy alakul? – mégis csak muszáj visszatérni a ma estére, elvégre ez is fontos. Tudom, hogy ez felesleges kérdés, de azt is tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor diszkréten kettesben kell hagynom a két leendő ügyfelet, van, hogy el kell kápráztatnom annak nejét egy tánccal vagy beszélgetéssel (néha férjét), egyszóval tennem, amiért fel lettem kérve, mind a mellett, hogy az ügyfelemnek is kellemes estét biztosítok.
A kocsi becsorog a beállóhoz és előbb én szállok ki, majd kisegítem Annabellet. Szikra, csillogás, ragyogás, amit egy felső tízezer elvár, mint rongyrázás. Már rég nem húzom a szám, de nem is állok tágra nyitott szemekkel csodálkozva. Egy lukas nadrágban, strandpapucsban is boldog vagyok, nem kell nekem milliós óra, de akkor hamar felkopna az állam.
Ha van olyan ruházat Annabellen, segítek levenni és a ruhatárban elhelyezem, ha nincs, akkor már csak a belépő hiányzik, méghozzá a leglátványosabb és legmegfelelőbb. A főszám nem én, hanem Annabelle, ehhez méltón is viselkedek.
Nem tudom, hogy est, bálszerűség vagy hivatalos vacsora lesz, alkalmazkodni ehhez azonban nem tart semeddig.
Ha belémkarol, ráteszem a kezem a kézfejére, bátorításként.
-Vár a csorda…

Vendég

Nardal & Annabella

[You must be registered and logged in to see this image.]

Halványan elmosolyodom a megjegyzésére, hogy mindegy milyen melós este lesz, attól mi még szórakozhatunk. Ebben végül is igaza van, és egy kicsit máris jobb kedvem lesz a gondolatra. Tudtam én, hogy nem hiába kell ő mellém, pláne ilyenkor.
Az állatos mondatán hirtelen elnevetem magam, és az ablak helyett felé fordulok.
- Hogy mi van? – kérdem kuncogva. Nem esik le, hogy mire gondol ezzel, de iszonyú viccesen hangzik.
- Gratulálok! – mondom őszintén a sikerére. És kicsit meg is lepődök, hogy elárulta, mivel azt már megismertem belőle, hogy nagyon igyekszik különválasztani a két világot. A nappalokat és az éjszakákat. Mondjuk, meg is értem, valószínűleg én is így tenném a helyében, nem sok jó származhat abból, ha a kettő összekutyulódik. Azt mondják, az sem szerencsés, ha a munka és a magánélet keresztezi egymást, nem hogy ez. De ki tudja. Azért én el tudnék képzelni egy olyan ideális esetet, amikor akár működhetne is. De az egyetemen is gyakran megkapom, hogy túl utópisztikusan gondolkodok. Ezért is nem vagyok a legjobb üzletember, de apámat ez ugyebár mit sem érdekli. Persze, a helyében talán engem sem érdekelne...
Nem tudom, ma miért teng ennyire túl bennem a tolerancia, de már kezd elegem lenni belőle.
De mielőtt mármi más kérdezhetnék a témában, gondolom, hogy terelje magáról a szót, inkább a holnapi napomról kérdez, de pechje van.
- Odáig még nem jutottam el gondolatban – vonok vállat. – Az a ma estétől függ leginkább – nézek rá, és szinte sajnálom, hogy nem táncolhatok ma este is az idegein, mint mikor nincs különösebb tétje a programnak. Pedig az jó szokott lenni.
- Ó, hogyisne lenne kiszemelt. Apámnak az mindig van, és az a helyzet, hogy őt még ismerem is – idézem fel az alakot az emlékeimben. – Erről jut eszembe. Van valami, amit még nem említettem... – nedvesítem meg az ajkaimat, hogy egy kis gondolkodási időhöz jussak. Nem nagyon tudom, hogy tálaljam neki a helyzetet.
- Tudod, apámnak ő egy nagyon fontos befektetési lehetőség, a családnak pedig egy nagyon régi ismerőse. A régi sajnos itt nem a kapcsolat minőségére utal, hanem szimplán arra, hogy régen nem láttuk, mivel öt évvel ezelőtt kiköltözött Ausztráliába. Mielőtt elment volna azonban, megkérte a kezem, pedig akkor még csak tizenhét voltam; apám persze rögtön nemet mondott, de a fickó nagyon oda volt. Esküdözött, hogy hősszerelmes és mindenem meglesz stb. – szusszanok egyet, most jön a neheze.
- De ez neked végül is mind lényegtelen, ami fontos viszont, hogy most visszatért, és... apám kitalált egy tervet. Engem akar felhasználni, hogy nyélbe üsse az üzletet.
Ekkor azonban megáll az autó, nekünk pedig ki kell szállunk, és a ruhatár felé indulunk. Itt már nehéz beszélni, mert mindenütt üdvözölnek, közbeszólnak, segédkeznek, vagy épp ajánlanak valamit. A kavarodás beindult. Pedig még nem mondtam el neki az egyik leglényegesebbet.
Ez minél hamarabb meg kell majd tennem, nem is tudom, miért hagytam ennyire az utolsó utáni pillanatra. Talán mert kicsit tartok a reakciójától, de végül is régóta ismerem már. Rendes srác.
Szerencsém viszont, hogy egy nagyestéllyel egybekötött aukcióra megyünk. Ott csak félre lehet vonulni néhány percre, és be tudom fejezni a Nardalnak címzett tutorialomat az estére vonatkozóan.

Vendég

Mosollyal és némi kópésággal fordulok vissza az ablakból való kinézésből.
-Mrs. Cumminghamet, amikor legelőször megláttam, egy páva jutott az eszembe. Az kanárisárga felső nagyon illett hozzá. – mosolygok szélesen.
-Köszönöm! – biccentek. Ennél többet és tovább nem szoktam menni.
Annak ellenére, hogy ügyfeleimnek hagyom, bár szintén egy szintig hagyom, hogy beszéljen önmagáról. Egyrészt sokat segít az alkalmazkodásban, másrészt annál kevesebbet bakizok, amit nem engedhetek meg magamnak.
Érdeklődve tekintek rá.
-Fontos üzleti előszél? – ettől is függ, hogy miként jelenjek meg mellette. Kísérőként nem csak személyes dolgokba pillanthat bele az ember, hanem üzlet, politika, bármi lehet. Éppen ezért nagyon fontos a diszkréció is. Mar a kérésből is sejtettem, hogy fontos, de inkább úgy éreztem, hogy lelki támaszként kellek.
Kicsit visszaveszek a mosolyból, de figyelek tovább. A gazdagok kedvenc játszadozása, a házasság nevű intézménnyel. Az ő világuk, valóban nem tartozik rám.
Kérdeznék, de megérkeztünk. Így egyelőre marad a világ felé mutatott kedvesség, kellem, küllem és báj. Ha szükséges az öltöző, leadom a kabátját, de még mielőtt belépnénk a nagy terembe, ahol már a tekintettel is lehet elevenen felfalni, észrevétlenül húzódunk egy helyre, ahol nyugodtan beszélhetünk még pár percet, a nélkül, hogy feltűnést keltenénk.
-Vagyis.. ismét megkérte apádtól a kezet és ő igent mondott? Hol jövök én a képbe?
Remélem, hogy nem azt akarja mondani, ami megfordult a fejemben. Fel szokott készíteni az estekre, eseményekre, azonban most a kérés módján érzem, nem csak erről van szó.

» Mandarin Oriental Las Vegas Luxury Hotel
» Hilton Grand Vacations Hotel~ Franklin & Adriana
» Hotel Raynau~Wade&Love
» Tiffany & Ingrid - again this hotel, again this room, again with an another person
» Ingrid & Tiana - Cedrick Hotel, 26-os szoba

Annabella és Nardal - Four Seasons Hotel L.V. Nevada

Annabella és Nardal - Four Seasons Hotel L.V. Nevada

Similar topics

Similar topics