A szokásosnál jóval kisebb a nyüzsgés itt. Mondjuk az átlagnál sokkal kevesebb lurkó van itt. Szerencsére.
  Mivel megvolt a délutáni vizit, az estihez meg túl korán van, jobb lesz, ha iszom egy teát. A teaszobához elvonulva bekapcsolom a vízforralót, s miközben várom, hogy felforrjon a víz, előszedem a bögrémet - mert ugye itt mindenkinek sajátja van -, meg előbányászok egy teafiltert a szekrényből. Bánom is én milyen teát iszom...
  Pár perc elteltével a vízforralóban csak úgy bugyog a víz. Lekapcsolom, s a poharamba öntöm a vizet, majd a bögrét megragadva visszaülök az ápolópulthoz. Így legalább szemmel tudom tartani a hirtelen futkározva megjelenő kis betegeket.
Fújogatom a teát, majd mikor lassan hörpintenék a forró italból, mikor egy éles kiáltás után kissé megijedve a fél teámat magamra borítom.
- Ó, hogy az a..... - káromkodnék hangosan, ha nem lenne itt rajtam kívül még két ápoló, plusz a gyerekek a kórtermekben.
- Franklin! - vonyít újból valaki a folyosó végéről. Csak egy valaki tud ilyen idegölően ordítani, mégpedig Tara. Őt kéne egyszer leforrázni, de rendesen.
Bármennyire is gonoszan hangzik ez tőlem, egyszerűen nem bírom elviselni, mikor engem hív. Az esetek nagy százalékában csak látni akar. Mondhatnám azt is, hogy én vagyok a hobbija.
  Nagy levegőt véve elindulok hozzá, és felveszem a legkedvesebb énemet.
- Mondjad gyorsan. - kényelmesen elhelyezkedtem a vele szemben levő székbe, és alig vártam, megtudjam mit akar már megint.
Ő felém nyújt egy borítékot, és egy zavarba ejtő mosollyal pislant felém.
Nála ez soha nem jelent jót. SOHA.
Ha a rosszindulatot, s ravaszságot kellene definiálni, elég lenne csak Tarát megmutatni.
- Meg vagyok elégedve az utóbbi időben veled, és a gyerekek is csak jó véleménnyel voltak rólad, ahogy a szülők is. - kezdte el magyarázni, hogy mi is a helyzet valójában.
- Nem kell a rizsa, mondd a lényeget, aztán had menjek. - pillantottam a borítékra, majd tekintetem szinte Taráéba fúrom. Megöl a kíváncsiság, de mielőtt tudni akarom mi rejlik a borítékban, jobb, ha megvárom annak előtörténetét.
- Ha ilyen kíváncsi vagy, nem sokáig örvendhetek a helyes kis pofidnak. Ráncosan már egy kicsit sem kellenél. - nevetgél, miközben hátradől a kényelmes bőrszékében.
- Ebben a borítékban egy hotelszoba foglalásának papírját találod. Három napig kényszerszabira vagy küldve. Rád fér a pihenés. Az egészet én állom, de úgyis meghálálod, a magad módján. - az eddigi kis nevetésbe, idegesítő kuncogásba váltott át, és egy pajkos kis kacsintással zárja le mondanivalóját.
Csak ámulok, és bámulok. Érzem, hogy valami nem lesz itt oké. Kinyitom a borítékot, hogy legalább azt láthassam hány főre foglalta le. És örömmel veszem, hogy egyetlen egy főnek foglalt.
- Kösz! - rá sem pillantva hagyom el a főorvosi szobát. Megállok az ajtó előtt, majd ismételten kinyitom azt, hogy a fejem bedugva egy csókot küldjek Tara felé. Elmosolyodik, majd kezével int, hogy na menjek már.

  Csapot-papot otthagyva a kórházban, hagyom el az épületet, s hazafele veszem az irányt, hogy összepakoljak háromnapi ruhát egy kisebb tatyóba. Mondjuk nem kizárt, hogy csak köntösben fogom tölteni ott az időm...hmmm, már el is képzeltem hogyan fogok lazsálni!
Hazaérve előveszem az egyik sporttáskám, s minden göncömből berakom egyet-egyet. Gondolom a hotel elég puccos ahhoz, hogy bármi mást megtaláljak ott. Mindent Tara áll, azt mondta. Nem mintha annyit költekeznék, de bennem van a kisördög.
Kihasznált az a nő, ideje lesz visszavágnom...
  Sötétedéskor elindulok a hotelbe. Mikor odaérek, a recepción átadom a papírt, amit Tara adott, majd a kezembe nyomják a szoba ajtajának kártyáját. Felérve a szobához, bütykölök kicsit a kártyával, mert én ugye kulcsokhoz vagyok szokva...
Úgy a tizenhatodik próbálkozás után be is jutok a királyi lakosztályba. Az állam szinte a földön van.
Valami azt súgja, hogy Tara sántikál valamiben. Nem létezik, hogy ilyesmivel csak úgy meglepjen. Nem voltam én azért ennyire jó fiú.

  Első utam máris a hatalmas franciaágyba vezet. Fejjel előre vetem rá magam, s mondhatni átölelem az ágyat. Pontosabban a matracot. Az, hogy virágmintás ez az egész, egyáltalán nem zavar, nem az a lényeg most.
- Vajon ha ellopnám ezt a matracot valahogy, mit kapnék érte?! - gondolatban lepereg előttem az egész, ahogy ezt az óriási matracot eltulajdonítanám. kínomban már magamon, magamban röhögcsélek, mikor valaki megszólal, mondhatni a hátam mögött.
Ijedten, vagyis sokkal inkább meglepetten ugrom fel az ágyban, majd mikor egy igen csodás kis nőt pillantok meg, egy pimasz mosoly ül ki arcomra.
Tudtam én, hogy ez a Tara valamit kitalál még nekem. Bár sokkal inkább azt hittem, hogy ő fog betoppanni mondjuk az éjszaka közepén, hogy jól rám másszon, és kiélje perverz kis vágyait.
  Bunkó módra elhagyom a köszönést, és máris a nevemet közlöm, miközben végigmérem Tatianát.
- Franklin. - mosolyom marad ugyanúgy pimasz, vagy sokkal inkább enyhén perverz. Gondolataimban nem mondom meg mi motoszkál, hamarosan úgyis véghez lesz víve mindaz, ami a fejemben zajlik.
Remélem.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen csodás társaságot is kapok ma estére. - jegyeztem meg mondhatni mellékesen, hogy ne csak kínos csend legyen.
Gondolom Tara rendesen megszervezte azt, hogy ez a lány bejusson ide. Mondjuk tudhatná, hogy sokkal inkább a természetes szépségekért rajongok, mintsem a kimázolt ringyókért. Bár, biztosan szakmai előírás az náluk, hogy hat rétegnyi vakolat legyen rajtuk, vagy mifene.
- Éssss...meddig élvezhetem társaságod? - felkelek az ágyból, majd odalépek hozzá, hogy végigsimítsak arcán, majd eltűrjek egy kósza tincset a szeme elől.
Ahogy láttam, minden be van itt készítve ahhoz, hogy jól érezzük ma magunkat, illetve egymást.
- Szóval ezért mondta Tara azt, hogy mindent ő áll! Már értem!

Nem tudom, hogy van-e értelme ezt csinálnom, mármint honnan lehetek biztos abban, hogy egyáltalán lélegzik-e még? Lehet, hogy már rég megölték, már régen a föld alatt, jobb esetben, ja a föld alatt porlad, de akár valami egészen más dolog is történhetett vele, olyan, amit elképzelni nem akarok, mert dühítő. Apám, sosem ismertem igazán, anyával csak egy laza flörtnek indult az egész, de amikor a húgomat elrabolták tőlünk, egyszer csak nem jött haza az iskolából, nem tudtuk mitévők legyünk. Anya, ő az alkoholba menekült, képtelen volt megérteni, hogy az nem segít, az nem megoldás, az alkohol még senkit sem hozott vissza sohasem eddig, még valahogy úgy tűnt, hogy ez őt nem érdekli, csak az az egy dolog izgatta, hogy felejtsen, hogy elfelejtse az, hogy bármi történhetett az egyik lányával. Nem akarta megérteni, hogy ez nem segíthet senkin, és ez csak rosszabbá tesz mindent. Aztán meghalt, elkapott egy súlyos betegséget, és meghalt, de mielőtt távozott volna erről a világról, megkérte az apánkat, hogy vegyen magához, nem akarta, hogy bármi bajom essen legalább engem megakart védeni, ha a másikat képtelen volt rá. Így kerültem az államokba, apához, már akkor eldöntöttem, hogy rendőr leszek, hogy olyan leszek mint apa és hogy meg fogom találni a húgomat, aki elvette tőlünk, azon meg kegyetlen bosszút állok. Látni akarom, ahogy a verebek a beleiből falatoznak, mármint igen ezt akarom látni. De tudom jól, hogy azzal, hogy fejbe lőnék csak megmenteném, egy olyan büntetéstől amit sokkal inkább megérdemelne, mint az, hogy gyors, tiszta halála legyen. Ó, nem, nem érdemli meg a halált, ám valami sokkal kegyetlenebb dolgot igen. Még pedig, hogy a börtönben rohadjon meg míg él, igen az utolsó perceit is ott kell töltse, és ezért bármire hajlandó leszek és vagyok is mint ahogyan az a példa is mutatja. Jól tudom, hogy Harry, apám és az én főnököm, illetve már csak az enyém, mivel apa is meghalt, de Harry olyan számomra, mintha az apám lenne éppen ezért is hívom a keresztnevén, neki köszönhetően lettem az aki ma vagyok, ilyen fiatalon talán a segítsége nélkül nem jutnék fel ilyen magasra. Nem mintha érdekelnének mások véleménye, az a fontos, hogy idáig eljutottam, és most végre alkalmam nyílik arra amire egész életemben vártam. Harry nem volt biztos benne, de én ragaszkodtam hozzá, hogy nekem menni fog és hogy én akarom csinálni, így hát szépen lassan, ha alkalom adódik akkor beöltözök prostinak, hátha közelebb jutok ahhoz a féreghez aki elrabolta tőlem a jelenleg egyetlen élő rokonomat, és így talán bosszút állhatok rajta, mert igen nem fog menekülni a bosszúm elől, ezt remélem hamar meg is tapasztalhatja. Már sokszor képzeltem el azt a pillanatot amikor karjaimba zárhatom és minden egyes pillanat miközben ezt a baromságot kell játszanom tulajdonképpen közelebb visz ahhoz, hogy megtaláljam őt, hogy biztonságban tudhassam őt, és ez tölt el erővel, emiatt vagyok képes erre is. Mármint nem mintha össze feküdnék bárkivel, eddig nem került még sor rá, de ez az első kuncsaftom, mármint nem az, csak, hogy úgy értem, hogy ő az első akit át kell vágnom, és aki talán segíthet rajtam, azt hiszem…
Ahogy mocorgást hallok a szoba felől, elindulok az irányába, de aztán megtorpanok a szoba kellős közepén, miközben látom szinte már elképzeli, hogy mit is fogunk művelni, édesem biztosan nem azt amire jelenleg gondolsz, ebben biztos lehetsz.
-Én sem, hogy ilyen… ápolt fickót,- felelem neki ezúttal őszinte mosollyal, a legutóbbi csávó, akivel össze futottam a bárban, hát úgy nézett ki mint valami hajléktalan, aki ezer éve, de legalább három éve biztos, hogy nem látott vizet. De most nem akarok rá gondolni, sokkal inkább koncentrálok erre a selyemfiúra itt előttem, de a pisztolyom, ami a kis szekrény alsó fiókjában pihen, nos őszintén szólva megnyugvással tölt el.
-Ameddig szeretnéd,- válaszolom neki, miközben visszakacsintok rá, mikor ujjával végig simít az arcomon, és eltűr egy tincset onnan, legyűröm az érzést, hogy cserébe ököllel behúzzak a fogkrémreklámba illő pofijába. Helyette inkább lágy mosolyt varázsolok ajkamra, majd mielőtt még másra is vetemedne a kis hűtőhöz lépve elő kapok egy pezsgős üveget, gyorsan kibontom, töltök két gyönyörű kristálypohárba, mivel háttal állok neki, nem láthatja, hogy a melltartómból egy kis zacskóból pici altatóport kapok elő, amit bele szórok az ő poharába, megvárom amíg elkeveredik az alkohol gyöngyöző felületével, s csak ezután lépek oda hozzá, az altatósat a kezébe nyomom.
-Biztosan szomjas vagy,- mondom neki bájos mosollyal, arra célozgatva, hogy igyunk.