Azt mondják, a részegek mindenből kettőt látnak. Ez hülyeség. Egyet látok, de az nagyon dülöngél. Malcolm Stipper barátomnál remekül indult ez az este. Már egy füves cigin túl vagyok, arra ittam vodkanarancsot, vodka-energiaitalt meg valami kurva finom japán cuccot. Rizspálinka vagy mi a bánat, de iszonyú jó volt. Olyat majd veszek később is. Most egy üveg búzasört szorongatok, de inkább a kirakott sós sütit dézsmálom, mert úgy érzem, kell a gyomromnak. Aztán majd lehet folytatni. Malcolm híres zenész, én egy bulin ismertem meg és összehaverkodtunk. Azóta már én is hívtam bulira, meg ő is engem, mint most. Hatalmas házban lakik kerttel és medencével. Kint is folyik a parti, de én bent vagyok a nappaliban, ahol nyomatunk valami [You must be registered and logged in to see this link.]. A házigazda is ilyesmi zenekarban nyomul énekesként és elég jó, láttam már színpadon. Én egy ideje már csak füvezek, a keményebbekkel leálltam, de itt aztán minden körbemegy. Fehércsík, zacskók kapszulákkal, még tűk is. Én eddig nem kértem, de lehet, hogy ma elcsábulok. Nem tudom, de most kéne valami jó csajt találni. Á, ott van egy kis ázsiai bögyöske minimál derékkal és vele egy tüsihajú néger csaj, aki szintén jó bőr. Még egy kicsit tömöm magamba ezt a sósat, hogy jobban álljak a lábamon, aztán megkörnyékezem őket. Annyi ember van itt, a felét nem is ismerem. Malcolm széles körben mozog és nagyon barátságos, nem csoda, ha tele van a ház. Meghúzom ezt a búzasört, ami nagyon kafa és itatja magát. Jó, azt hiszem, megvagyok. Na, irány a csajokhoz. Pislogok nagyokat és erőlködöm. Elsőre nem sikerült felállni a puffról. Na, még egyszer! Meglesz az, meglesz. Csak össze ne hányjam ezt az új pólómat. Egy Harlem Globetrotters mez van rajtam felül, alul meg egy piros bokszológatya-szerű rövidnadrág bokazoknival és sötétkék vászoncipővel. Meg egy karlánc, mert az úgy cool. Sikerült felállnom, de erre sósra még szükség lesz. Felkapom és magammal viszem a búzasör mellé, ahogy indulok a lányok felé.

Az asztaltól a lányokig nem nagy a távolság, de most több mérföldesnek tűnik. Markolnám a sós sütit, de mivel egyik kezemben a tál van, a másikban a sör és egyiket se akarom elengedni, ez így nem fog menni. Ráadásul nekem jön valami állat. Pislogok kettőt és odanézek, hogy ki nem lát a szemétől? Mondjuk ezen a bulin inkább azt nehezebb megtalálni, aki még lát. A sör kilöttyent, rá a cipőmre. És még ő szövegel?
- Hhhe! Te jöttééél nekem, köcsög - mondom és kész vagyok arra, hogy mindent eldobjak, ha itt verekedni kell.
Simogathatja, söprögetheti magát, én nem hibáztatom magamat. Jól van, belátja, hogy nem az én hibám, most már pironkodik. Nem ismerem a srácot. Biztos Malcolm egyik haverja, üzlettársa vagy valami. Még a menedzsere is lehet. Olyan kortalan, nem tudom most hova tenni. Talán józanul sikerülne, de most nem megy. Hamar belátta, hogy én ártatlan vagyok, mint a ma született bárány. Itt nem lesz bunyó. A sörösüvegemben már nem sok maradt, úgyhogy azt kiiszom. Két húzás és ki is ürül. Az üveget leteszem és tolom az arcomba a sós sütit. Engem keres? Malcolm kelti itt a jó híremet, látom. Ha mégsem és hülyeségeket terjeszt rólam, majd jól pofánverem.
- Ahha. Ja, jól van. Szevasz, Jjjake Blossom vagyok - mutatkozom be neki. Nem tudom, a házigazda a nevemet is mondta-e vagy csak ideküldte a "támolygó sráchoz". - Te kki vagy? Miben kéne neked segítenem és mmmit adsz érte?
A lényegre térek. Segítettem én már sok havernak és számíthatnak is rám, de egy idegennel azért más. Valamit ajánljon fel. Bevállalok én munkákat is, unalom ellen jók azok néha. Szóval várom, mit akar és közben sorra tűnnek el a sós tekercsek a számban. Azon kapom magam, hogy meg se rágom mindet, pedig meg kéne. Még fosni fogok a végén, azt pedig nem szeretem. Ahogy fogy a süti, kezdek józanodni és a beszéd is jobban fog majd menni szerintem. Ha a srácot lerendezem, majd megyek a csajokhoz. Egy kis izgi balhé vagy ilyesmi viszont nem ártana. Remélem, nem valami unalmas hülyeséggel környékez meg.

Eh, ez a gyerek. Játsza itt a nagyfiút, hogy mit botladozok, aztán meg sunnyogva közelít. Hiába, az egóm mindenkit legyőz. Vagy behódolnak, vagy lelépnek vagy nekemesnek ököllel. Az ellen is fel vagyok ám készülve. Mondjuk nem most, mikor alig állok a lábamon... Jordan, sose hallottam róla. Malcolm ismeri fél Amerikát, szóval egyáltalán nem gáz. Elég körbenéznem csak ebben a szobában és csupa ismeretlen van mindenhol, ő meg pacsizik, együtt szív, iszik velük. Én se vagyok piskóta, de ő nagyobb tételben nyomja. A kezemet odanyújtom, lazán megfogom, aztán már nyúlok is a sósért. Kicsit jobban érzem már magam, de még mindig tömöm. Elfogy ez atál, simán betolom. Hű, valami illegális készül. Ez jó, izgi! Amindenit, jól láttam, mi van abban a zacsiban? Díler a gyerek és nem pénz kell neki, azt már látom. Király, már most bírom az alakot. Vigyor terül szét az arcomon és benne vagyok a buliban.
- Ööregem, ez nem semmi cucc. Menjünk, naná!
A lányokra még én is ránézek. Észreveszik és intenek, én meg visszavigyorgok és kacsintok. Mutatom, hogy mindjárt jövök, aztán majd dumálunk. Két egzotikus szépség, de még milyen! És egyik sincs pasival, hanem egymással vannak el. Remélem, nem leszbik, az nagy csalódás lenne. Vagy majd én megmutatom nekik a helyes identitást. Ami azt jelenti, hogy az én farkamon van a helyük, hehehe. De ennek a Jordannak az ajánlata is érdekel, szóval kimegyek vele az udvarra. A tálból rohamosan fogynak a tekercsek és ezzel párhuzamosan tisztul a fejem. Már érzem, hogy nem dadogok. Odakint a fal mellett állok meg, ahol nincsenek sokan és rávigyorgok.
- Szóval mit kell hova vinni, haver? Malcolm a legjobb emberhez küldött!
Fingom nincs, miről van szó, de egy kis öntömjénezés sosem árt. Meg jól is esik. Szeretem dédelgetni az egómat. Ennyi ember közül pont engem ajánlott a cimbora. Ez nagyon nagy dolog. Jövök neki eggyel. Biztos valami szállítás vagy ilyesmi lehet. Csináltam már. Óvatosnak kell lenni, figyelni kell, de semmi extra. Az ilyen veszély meg jöhet. Ez is pörgeti az adrenalint, nem csak a bungee jumping.

A friss levegő és az étel együtt kezdi kicsit kipucolni a fejemet. Már nem dadogok, érzem, hogy a nyelvem úgy áll a számban, hogy tudom irányítani és nem fog összeakadni, mikor mondatokat szerkesztek. Egész jó arcnak tűnik ez a Jordan. Biztos csak felöntött a garatra, azért játszotta először a nagyfiút. Vigyori, nyugodt srácot látok most már és a zsebemben egy kincset. Értékes cuccot, ami majd ffeldob pár bulit. Mert nem egyedül tolom be. Neeem, én nem vagyok szűkmarkú. Jusson a haveroknak is, ha kérnek. Üzletek, szívességek épülnek itt egymásra. Én teljesítek valami minimális feladatot, cserébe megkaptam ezt. Akiket megkínálok, azoktól utána én is kérhetek bármit cserébe. Szeretem az ilyesmit és ez még csak nem is kihasználás. Tudják, hogy számíthatnak rám, ha gáz van. Jordan tök idegen, de vele is meg tudok állapodni, hát még a haverokkal, a csajokkal, ha kérnek valamit. Rendes srác vagyok én, csak nagyképű, ezt szokták mondani, akik egy kicsit ódzkodnak tőlem.
- Nem szállítás, oké, mindegy. Sokoldalú vagyok, mint a Háború és béke - teszem hozzá egy hasonlattal, hogy nem probléma, másban is számíthat rám.
A fényképre felcsillan a szemem. Ez a kis ázsiai punci majdnem olyan jó, mint akit kinéztem a néger csaj mellett.
- Á, csinike!
Kicsit meglepődök, mikor kiderül, hogy a húga. Lehet, hogy nem ezt kellett volna mondani... De hát úgy mutogatta, mint egy trófeát, szerintem nem gáz, hogy megdícsértem. Ezek az ázsiaiak a családjukat nagyon féltik, úgy hallottam, szóval szerintem le fog ugatni. Igazam lesz, csúnya ügy, de szokványos. Alkesz papa elvitte a gyereket. Képzelem, milyen lehet az anyjuk, ha ennek ítélték a lányt. Lehet, hogy már nem is él. Csak azt nem vágom, mit akar ezzel Jordan. Megszökteti?
- Hány éves a húgod? Gondolom, úgy kéne csinálnom, hogy ne vegyen észre. Nem gond egyébként. Mondj egy címet, ahonnan elindulhatok és én aztán mindent kiderítek!
Időm van és izgi ez a feladat. Kémkedés, persze nem túl nehéz. Megfigyelni egy lányt, mikor van egyedül? Mindig ezt csinálom. Aztán lecsapok egy meghívással, randiajánlattal. Most lehet, hogy nem kéne. Ha kicsi, akkor nem is fogok ilyesmire gondolni. Csak manapság már úgy öltöznek, hogy komolyan személyit kell kérni előtte... Ha így állunk, akkor elég összehozni a bátyjával. Csóri kis család.
- És ő hogy élte meg, hogy elvitték? Telón vagy neten legalább tudtok beszélni?

Mondom én, hogy még gyerek. Ki is húztam a gyufát a bókokkal, de hát ha így öltözik meg sminkeli magát, honnan tudjam én? Azt a jó kis árut azért nem kéne elszalasztani, úgyhogy nem vágom Jordan pofájába, mit tanítson a húgának. Úgyse vele él, nem hibáztathatom, legfeljebb azt az alkesz, agresszív apát. Magam elé emelem a kezeimet és védekezően válaszolok:
- Jó-jó-jó, csak az első benyomás volt! Egy ujjal nem nyúlok hozzá, ha ennyire fiatal.
15, baszki. Ezért szoktam személyit kérni, ha egy csajnál rezeg a léc. Engem ugyan nem visznek el pedomaciként. Semmi okom rá, hogy ekkorákkal kezdjek, még akkor se, ha többnek néznek ki. Nem. Én sok határt átlépek, de ezt nem.
Na, mindjárt meglesz a cím és kezdhetek terveket szőni. Hm, autós megfigyelés, lébecolás a környéken, a környező boltok, lakások megismerése, hogy honnan tudom a legjobban szem előtt tartani. Menni fog ez és tök izgi. Jake Blossom magánnyomozó rendel! Háhá, király. Ezzel fogok majd dicsekedni a haveroknak. És főleg a csajoknak, hogy mi mindent megteszek, milyen jó arc vagyok, nem csak partyállat és szépfiú, hanem családsegítő is. Ja. Az én családom nem nagy szám, konkrétan a pöcegödör tartalmát meríti ki, de ha másnak lehet jobb, én nem bánom. Sőt segítek is. Ha ilyen komoly cuccot adnak cserébe... Amúgy lehet, hogy nem érdekelt volna.
Megnézem a címet és gondolkodom, hová esik pontosan. Ismerem azt a környéket, de azért nem házszám szerint. Ötleteim már vannak, de közben figyelni kell a csókára is. Csak rázom a fejemet. Ilyen még van, hogy a szülő olvassa a gyerek levelezését?
- Haver, elég gázos ez... Én azt mondom, hogy hagyni kell a gyereket. Megtanítani, mi hülyeség, mi nem az, aztán levelezhet. Ha meg így is elcseszi az életét, akkor... Ennyit ért a nevelés. Ha az én mailjeimbe beleolvastak volna a szüleim, nagy balhé lett volna. Nem lesz gond, segítek neked. Hát ööö...pont ilyet még nem csináltam. Olyan volt már, hogy egy havert szobafogságra ítéltek és megszerveztük a szöktetését egy kis bulira. Többször is sikerült, mielőtt lebukott. Szóval meg tudom figyelni a környéket és észre szoktam venni az apróságokat. Na, csapj bele!
Leteszem a sütiket egy korlátra. Felemelem a jobb tenyeremet, hogy minden oké lesz. A sütik beborulnak a fűbe, de mindegy. Van házvezetőnő és szerintem csináltunk itt nagyobb koszt is a bulin.
- Jor, még a lényeg: hogy értesítselek? E-mail, teló vagy majd eljössz?
Nekem bármelyik jó, adok számot, mailcímet, lakcímet, amelyik kell neki. Nálam úgyis átjáróház van, zajlik az élet. Jön boldog-boldogtalan, ha épp nem én megyek.
- Még valami egyéb, óhaj-sóhaj?
Nem tudom, mit lehetne még hozzátenni. Jordannek még meghagyom az esélyt, hogy elmondja, amit pluszban akar. Aztán pedig duzzadó egóval megyek vissza a csajokat nyüstölni. Most már beszélni is fogok tudni és talán pont ők lesznek az elsők, akiket megkínálok ebből a finomságból, amit előlegként kaptam. Nemhiába, Jake Blossom neve még mindig jól hangzik a baráti körben, hehe. Ha ez lebonyolódik, majd megköszönöm a zenészhavernak, hogy beajánlott.

Hű, a híres ázsiai mentalitás villan a szemeiben. Felvág és elkészít sushinak, ha hozzáérek a hugicájához. Nem fogok, de nem is bizonygatom tovább. Megmondtam, elhatároztam, kész, ennyi. Túllihegni nem kell.
Az biztos is, hogy a papa más véleményen van. Jordan nem szorulna ilyen machinációra, ha normális család lenne. Te jószagú pálinkásüveg, most gondolok bele, hogy milyen érzés lehet ez az egész! Csak úgy találkozhatok a tesómmal, ha felbérelek valakit, hogy figyelje meg? Kurva kockázatos. Én nem csinálok semmi hülyeséget, de ha olyanhoz fordul, aki nem bír magával? Jól nyakon kéne vágni azt a híres apukát...
Azon most egy kicsit elgondolkozom, hogy miért drogot ajánlott a srác és nem pénzt. Nem mintha bánnám, ó, dehogyis. Csodás anyag ütötte a markomat és még fogja is. Csak hogy ő honnan szerezte és miért ezzel üzletel? Egy függő kell neki, aki kap az ajánlaton? Ja, biztos ezért. Mindegy is, jól járunk mindketten.
- Oké, dobok egy sms-t, aztán a többit majd ott megbeszéljük. És majd ott kapom a kövi cuccot is, igaz? Hehe!
Erre szép nagyot vigyorgok, mert már tervezgetem, hogy fogom adagolni. Feldobom a bulikat, szerintem már holnap elkezdem. Nálam szinte minden nap party van, vagy én megyek valahová vagy hozzám jönnek és hamar elmegy az ez anyag. Nem vagyok szűkmarkú, megosztom a haverokkal, akiknek kell.
Bólogatok még az instrukciókra. Fontos a diszkréció, naná. Ha ez a hülye apuka valamit kiszagol, Jordan talán sose látja többet a húgát. Én nem tartok a papától, leverem őt is. Hacsak nem nagymester, mert akkor kicsit elbánna velem... Nem-nem, szépen, titokban, nyugodtan csináljuk, nem vonunk be senkit. Enyém lesz a komplett jutalom is, nem kell rajta osztozni. Majd én osztom el úgy, ahogy jónak látom.
- Hát haver, kurva szar helyzetet csinált a faterod, már bocs! Nálam se piskóta a família, de ez túltesz rajtuk. Kussolok, figyelek és kereslek, ha mindent tudok. Lehet, hogy hetekbe telik, gondolom, ezzel számoltál.
Ha mást nem tervezett, akkor én még egyet rávigyorgok és kacsintok, aztán tovább is állok. Hát persze, hogy a két csajhoz, akiket kinéztem az elején. Holnap majd dolgozok az ügyön, ma inkább rajtuk dolgoznék.

Négy héttel később:
Egy külvárosi sarkot jelöltem meg az sms-ben, nyugodt, szerda esti időponttal. Van egy közért a másik sarkon, aztán két háztömbig semmi. Két utcával arrébb van egy biliárdszalon, meg egy ócska kricsmi, addig csak lakóházak. És kamera sincs. A legjobb hely, hogy ellenőrizetlenül tárgyaljunk és hogy megkapjam a második adagot. Az első már egy hete elfogyott. Egy csomó házibulit tartottam és haraptak rá a népek. A csajok csak meglátták, még el se szívták, de már a nyakamban voltak. Hehe, de kurvára szeretem én ezt! Még aznap este, Malcolm buliján a konyhában megvolt a néger csaj is, akit azóta is több bulin láttam. Összejöttünk vagy valami ilyesmi. Laza csaj és kibaszottul jól néz ki, ráadásul jó neki a szabad gyeplő. Ő is félredughat, én is ezt csinálom, de bírjuk egymást. Még egy hármast is nyomtunk az egyik bulin egy szőke bögyöskével. Szóval jó választás volt ez a kis fotóscsaj, Angelina. Egyenest Harlemből jött, színtiszta feka, még rappelni is tud. Király érzés egy ilyen csajt a zsebemben meg a farkamon tudni.
A megfigyelés meg rohadt izgi volt. Először térképeket nézegettem, megjegyeztem, hol mi van. Műholdas képek, házszámok alapján tájolódás, memorizálás. Szerencsére emlékezni még tudok, nem szívtam szét az agyamat. Egyesek szerint pár év múlva máshogy lesz, de egyesekre nem hallgatok. Csak magamra. Szóval felbukkantam arrafelé. Hol a pékségben, hol a kínai ruhaüzletben. Béreltem egy szobát is az utca egyik panziójában. Nem egész nap voltam ott, sőt nem is minden nap. Kifizettem rendesen, nem lehet panasz. A csajnak a szokásait megfigyeltem, a barátnőit, a zenei ízlését, az öltözködését. És talán túl szorgalmas voltam, de érdekelt az idióta apja is. Szóval ez a kémkedés rohadt érdekes volt. Mikor nem buliztam, ezt csináltam. Nehéz volt megállni, hogy tartsam a számat. Legszívesebben eldicsekedtem volna, hogy milyen baromi ügyes vagyok. Majd ha vége az ügynek, akkor. És lehet, hogy máskor is vállalok ilyet sőt felcsaphatnék magánnyomozónak is, akkor a jogköröm is szélesebb lenne. Vegas-ban kurva nagy pénzeket zsebelnek be a magánszimatok. Nem mintha rászorulnék, de egyszer jó lenne valami foglalkozást találni magamnak és ez nagyon bejön. Nem olyan kötött, mint az egyenruhások munkája, nincs sok hülye szabályzat. A magam ura lennék és beáshatnám magam a földbe felderítőként. Persze átvitt értelemben, mert Vegas-ban máshogy kell szimatolni.
Fura, hogy semmi nyomát nem láttam annak a családi terrornak, amiről hallottam. Valami nagyon rafinált módszere lehet az öreg Yi Chengnek, mert a csaj mindig mosolygott rá, puszi-puszi, fejsimogatás. Aztán otthon meg pár pohár után veri, mi? Belőle kinézem, csak azt nem értem, egy tini hogy tud ezek után úgy ránézni, mint egy normális apára? Tudom, a Távol-Keleten sokkal szigorúbban veszik a családi kötelékeket. Meg az érdekeiket. A kínaiak a legbunkóbb vendégre is képesek mosolyogni, mert az az elvárás. Lehet, hogy ez a kis Kathlyn Mai Wung is jobban jár, ha így viselkedik. Ezt én sose fogom megérteni, más a mentalitásom. Ha nekem valami nem tetszik, szólok, ha ütnek, ütök. De azért Jordannek ki fogok tálalni és nekiszegezem a kérdéseket is. Kicsit parázok, hogy potyára dolgoztam. Négy hétig nem jelentkeztem és lehet, hogy már megbízott mást vagy fasz tudja. Amúgy megérte várni, majd elmondom neki, miért. Ha megérkezik ide a megbeszélt lámpaoszlophoz...