avagy hogyan ismerkedjünk veszettgyorsan kedves motorosokkal Vegasban

St George cirka másfél óra autóútra található Las Vegas belvárosától, Lily pedig már megtette az odafelé vezető utat, s már félúton túl jár vissza felé a városba így aztán tökéletesen és hiba nélkül halálra unta magát a kocsiban. Gyakorlatilag már minden baja van - ha járatja a klímát megfájdul a feje, ha kikapcsolja beleolvad az ülésbe, ha pedig letekeri az ablakot, hogy jöjjön be némi menetszél akkor fél perc alatt a bugyija is telemegy porral és homokkal.
Ráadásul valami ostoba kütyük miatt kell szívnia, amit a volt lakótársa ígért oda kölcsönbe egy haverjának. Persze tegnapelőttre. Lily pedig még mindig tartozik, pontosabban már csak tartozott Gav-nek, amiért a srác annó segített neki a költözésben, így aztán nem nagyon tudott kifarolni a postás szerepéből, mikor kiderült, hogy kivételesen szabad az egész napja. Még Gav böszmenagy járgányát is megkapta kölcsönbe, mikor azzal próbált érvelni, hogy tartozás ide, tartozás oda ő aztán a veszett fenének sem fog elbuszozni St George-ba, hogy leadja már ledumált akármicsodákat, amiket Gav bedobozolt és bepakolt a kocsiba reggel.
Persze mikor meglátta a Gavin által nagyvonalúan csak kocsinak titulált ámbráscet méretű járgányt Lily kis híján padlót fogott, s újult erővel igyekezett kibeszélni magát az egész buliból, de persze esélye sem volt a sráccal szemben.
-Te Lil, ezt a kocsit még egy mosómedve is el tudná vezetni! Csúcsak a kütyük benne! Szinte magától megy a kis drága. Esküszöm, egyszer megtalálom a gombot hozzá még le is szop!
Nos igen, Gavinról talán fontos lehet tudni, hogy nagyjából olyan laza, hogy majd szétesik, az alatt a 3 hónap alatt, amíg együtt laktak gyakorlatilag egyszer sem volt színjózan, emellett pedig az egyetlen  ember a világon, aki büntetlenül hívhatja őt „Lil”-nek. Szigorúan csak azért, mert képtelen volt erről leszoktatni őt a szöszi.
Az elmúlt 3 órás úton, ami az ő tempójában inkább volt 4 órás Lilynek bőven volt ideje megszokni a kocsit, pláne, hogy St George-ba eljutni pofonegyszerű – gyakorlatilag csak végighajt az ember a főúton. Se kanyar, se elágazás így aztán visszajutni Vegasba pusztán elvileg legalább annyira egyszerű, mint amennyire kijutni a városból az volt. Kivéve, hogy mire visszaér a szöszke valami hülye baleset miatt teljesen lezárják a főutat ő pedig kénytelen elcsalinkázni az ismeretlenbe, ami még hagyján, hiszen ő az első adandó alkalommal megpróbál visszakanyarodni a 93asra, de a sok hülye tábla és egyirányú utca után ahol a főútnak kellene lennie ott valami teljesen tökismeretlen még mindig halál f*án levő kis utcácska van.
Kész. Eddig bírta segítség nélkül. Elkezd a táskájában kotorászni a telefonja után, hogy lőjön magának hazafelé egy GPS-t mikor sikerül belegurulnia egy –a semmiből elé ugró- hatalmas kátyúba, ami még ezt a csúcsjárgányt is rendesen megdobja. Az csupán a kisebbik baj, hogy a telefonja kicsúszik a kezéből s beszánkázik az ülés alá, a nagyobbik, hogy Lily a szinte nulla vezetési rutinjával lép reflexből a fékre a nagy ijedtségében. Pontosabban ő a fékre szeretett volna taposni, így ő lepődik meg a legjobban, mikor megugrik alatta a kocsi s jól hallhatóan koccol le egy, az út szélén parkoló motort. A gázról lekapva a lábát végül sikeresen lefullad a kocsi, viszont így is elfehéredő arccal nézi végig a lány, ahogy az első moci felborul s dominó effektben visz magával még egy ...kettő... három másik Harleyt.
Csak ekkor pillant fel az előtte álló kocsmára, s annak rendkívül szívmelengető törzsközönségére. Mocik sorban az épület előtt, bentről üvölt a rockzene, s tetőtől talpig televarrt, perpill veszettmorcosan figyelő kétajtós szekrények szemeznek vele a parkolóból és a bejárat környékéről. Néhányan közülük pedig vannak olyan előzékenyek, hogy a totál idióta netán töksüket haveroknak is beszóljanak a krimóba, hogy buli van. Jesszus Isten, az a pasi ott tényleg egy bozótvágóval pucolja a körmét???! Basszus. Őt itt most rohadtul ki fogják filézni. Esetleg csak a bal veséjét szedik ki, aztán meg eladják maláj kurvának. Csak hogy a legjobb eshetőségeket vegye számításba Lily.
A kormányba kapaszkodva pillog ki a szélvédőn a kislány, kiszállni a francnak sem mer, arról pedig szent meggyőződése, hogy minimum 4 oldalról lövik keresztbe, ha megpróbál lelépni. Az autó elejére biggyesztet rács esélyesen szépen megvédte az autót -naná, hisz azért van ott- annál jobban fájt viszont annak az első motornak az ütközés. Azt még Lily is látja, hogy szépen megkarcolta, kissé behorpasztotta, s letörött minimum egy tükre, több hibát viszont egyelőre nem tud diagnosztizálni a járgányon. Afelől viszont szemernyi kétsége sincs, hogy a tulaj előszeretettel fogja felvilágosítani a határozottan nem elég távoli jövőben őt az egyéb okozott károkról is.