Egy fantasy regényt fejezett be a délelőtt folyamán, aminek a címe: A sötétség karmai. Maga a könyv egy háromszáz oldalasra sikeredett, amiben rendesen történnek az események. Próbálja azon olvasok igényét kielégíteni, akik szeretik a rossz omenre végződő történeteket, ráadásul sosem lehet tudni, hogy egyik szereplővel mi fog történni. Az irományában három fő szálon halad a történet. Az első egy idős bárd nő szemszögéből, aki sok titok ismerője. Második egy koldus gyereké, aki nagy dolgokra hivatott és az utolsó pedig egy vándor fegyvermesteréből. Szerinte ügyesen lett megírva, ahogy néha kereszteződnek az utjaik, s ahol a háromból kettő megjelenik, akkor ott kő kövön nem marad semmi. Másik részről otthonról ki kell mozdulnia, mert nem lehet folyton bezárva a négy fal közé. Legalkalmasabb hely számára, ahol kikapcsolódhat, az egy nagy könyvesbolt, ahol általában a számára érdekes könyvekbe bele szokott lapozgatni, vagy egészen fejezeteket olvas el. Ezáltal mindig van fogalma, hogy milyen ötleteket foglaltak le a vetélytársai. Nem szereti a sablonos írást, mert minden tekintetben az egyediségre utazik. A tömegközlekedést felhasználva eljut a legközelebbi legnagyobb könyvesboltba, ahol rögtön beleveti magát a fantasy könyvek világába. Az első kötet, amit leemel onnan az nem más, mint a A virág lovag születése. Van fogalma róla, hogy körülbelül miről lehet benne szó, de a kiváncsiságát nem korlátozza. Belelapoz a számára szimpatikus oldalszámhoz, majd némán olvasni kezdi a sorokat. Mivel írónő, így teljesen beleéli magát az egészbe:

„S a virág lovagja egy könnyed vágással elválasztotta a goblin fejét a testétől, hogy a királylányt kiszabadítsa a kezei közül. Azonban még ott van a goblinok királya, Gradgothed. Van olyan magas, mint a lovag, mert kis ork vér is van benne. Egy hatalmas buzogányt forgat a kezében, míg a hősünknek csak egy lovagi kardja van.”

Unalmasnak találja ezt a részt, ezért a biztonság kedvéért lapoz kettőt előre, hátha van benne valami érdekesebb rész. Azonban csalódnia kell, mert az a következő fejezetről szól. Bezárja egy sóhaj keretében a kezében található olvasmányt, hogy vegye a következőt. Annak a címe: A kisértés kastélya. Hasonló módszerrel fog bele az olvasásába, azonban ebben talál magának egy olyan részt, ami teljesen lefoglalja a figyelmét. Nem foglalkozik a körülötte járkáló emberekkel, hanem élvezettel falja a sorokat. Hamar rájön, hogy egy női főszereplő van benne, aki már a kastélyban van.

A mindenféle színes és izgalmas könyvvel roskadásig megpakolt könyvespolcok labirintusában sétálgatott, közel elvarázsolt merengéssel. Lenyűgözte az emberi fantázia végtelensége és kreatív termékenysége. A papír hamisítatlan illata belengte az egész üzletet, Brant mélyen beszippantotta.
Néha azon elmélkedett, az emberek olykor mennyire álszentek önmagukhoz. Nem merik bevallani, mennyire szeretnének újra gyerekek lenni, mégha vágynak is rá. Pedig a gyerekek olyan titkos tudás birtokában vannak még, amiről a felnőttek réges-régen megfeledkeztek: Képesek a gondolatok sebességével olyan világokba utazni, ahol a csodák mindennaposak, ahol a legjobb barátaik mágikus teremtmények, és ahol izgalmas kalandok várnak rájuk.
Ezért imádott színészkedni. A színpadon, a forgatásokon bárki és bármi lehet, varázslatos képességekre tehet szert és olyan világokba látogathat el, amikről mások csak álmodnak.
Brant a Fantasy részlegen állapodott meg. Szeme végigfutott a „termésen”. Leemelt a polcról egy kemény fedeles könyvet. Cirkalmas, dombornyomott, aranyszínű betűkből állt a címe: Csillagvándor. Végighúzta rajta az ujjhegyét, majd felnyitotta, és olvasni kezdte.
Kicsit belefeledkezett a történetbe, néhány perc el is telhetett. Arra kapta fel a fejét, hogy a közelében két tini sutyorog, miközben mutatóujjukkal izgatottan topografálnak felé. Felismerték. Na bumm. Az orra alatt halvány mosolyra görbültek az ajkai, ahogy a tekintete találkozott a lányokéval.
A két lánynak több sem kellett. Nagy vigyorogva betámadták a színészt. Brant meg roppant közvetlen. Nem az a fajta, aki el van szállva magától, és aki az utcán elzavarja a rajongóit, hogy hagyják békén a szabadnapján.
- Szia Brant! – csivitelték kórusban a lányok, miután odaszaladtak a színészhez. Az arcuk ragyogott az örömtől. - Nagy rajongóid vagyunk, te vagy a kedvencünk. Imádjuk az összes filmed.
- Sziasztok. Kösz, igazán kedves tőletek. – mosolygott Brant rájuk.
- Kaphatnánk egy autogramot? Lécci-lécci-lécci!
Brant kurta nevetést hallatott.
- Természetesen.
A virgonc szőke lány máris előhalászott az oldaltáskájából egy kis noteszt és egy tollat. Átadta a színésznek.
- Kinek lesz? – kérdezte Brant a szöszi szemeibe nézve.
- Julie. – felelte amaz, és izgatottan beszívta az alsóajkát, miközben leste a férfiúi kéz mozdulatait.
Brant már firkantotta is a művészi betűket a szűz oldalra: „Nagyon sok szeretettel Julie-nak, akinek káprázatos mosolya van. - Brant Hollingsworth.”
A színész a hálálkodó lányra vigyorgott, majd visszaadta neki a füzetecskét. A szöszke alig hitt a szemeinek a szavak láttán.
A barátnője is kért egy sztáraláírást, aztán Brant magára hagyta a polcok előtt örülő lánykákat. Valaki más keltette föl a figyelmét. Egy ismerős, bájos jelenség, ahogy a könyvébe merülve olvasgatott.
Zaria volt az. A csinos lányt néhány napja ismerte meg egy kávézó teraszán. Zaria véletlen meglökte a színészt éppen kiszolgáló pincért, és a teljes csésze latte macchiato az ölében kötött ki. Szerencsére nem szenvedett maradandó égési sérüléseket, csak a farmerja bánta, de ezt a forró élményt nem szeretné még egyszer megismételni.
A lány azonnal szabadkozni kezdett, aztán szó szót követett, és mire Brant észbe kapott, kellemesen elbeszélgették a délutánt. Azt is megtudta, hogy Zaria írónő. Noha még nem olvasott tőle semmit, megfogadta, amint módjában áll, keres valamit tőle.
- Kicsi a világ... Helló Zaria. – döngte Brant, miközben széles, cinkos mosolyával a lány mellé lépett. Közelebb hajolt hozzá, hogy a fülébe suttogjon zenés, incselkedő baritonján. – Egy írónő a könyvesboltban, és nem dedikál. Hm…

Vajmi keveset érzékel a körülötte levő világból. Hallja ugyan a közelében a női csicsergést, ahogy valakivel szót váltanak, de különösebben nem tereli el a figyelmét. Ráadásul féltékenység legkisebb szikrája sincs benne. Hamarosan a lányok rajongói hangja elhal, hogy újra csend vegye át az uralmat. Fogalma sincs róla, hogy Brant van itt, aki ráadásul kiszúrta kellemes alakját. Egy mondatot fejez be, mikor az ismerős hang hallatára jobbára elejti a könyvet és az a földre zuhan. Amire nincs felkészülve az ember, arra rendszerint megrémül és ez alól ez a eset sem kivétel. Alig szedi össze magát a riadalom után, mikor megszólal Brant incselkedő hangján, ami másodjára már kellemesen érinti.
- Szia Brant! A világ nem kicsi, csak találkoznunk kellett újra. - válaszol vissza határozottan, miközben a férfi előtt hajol le a könyvért, így a ruha anyaga könnyedén rásimul a kerek hátsójára, ezáltal kirajzolva jobban a vonalait. Mikor újra kiegyenesedik, majd a másik felé fordul, akkor reagál az incselkedésre.
- Tudod nem mindenki szereti a nyilvánosságot. Pihenni jöttem ide, s nem dedikálni. Vannak természetesen olyan napjaim, de ez nem az a nap. - válaszolja vissza, miközben kissé szigorúan néz rá. Végére csak megenyhül, mert a múltkori eset végül kellemesen végződött. Elbeszélgették az egész délutánt. Felhőtlenül osztotta meg az életét a férfivel. Sóhajt egyet és a könyvespolcra rakja a könyvet. Az a érzés keríti hatalmába, mint tegnap. Ha itt van Brant, akkor nincsen szüksége olvasmányokra, mert bőven lefoglalja őt a beszélgetéssel. Feltünik neki, hogy minden más személy figyelme rájuk szegeződik. Legtöbbje nő, akikről leolvasható, hogy teljesen bele vannak esve a mellette álló színészbe.
- Ma megint a sok irigykedő tekintetet látok rám vetülni. - jegyzi meg mellékesen, de különösebben nem érdekli. Ha nincs merszük idejönni a társaságukhoz, akkor magukra vessenek. Meggondolatlanul karol bele Brantbe, mint ha csak a barátnője lenne és beljebb vonja a kíváncsi tekintetek elől. Míg így tesz, addig a dús telt idomai kissé nekinyomodnak a karjának.
- Olvastál már el egyet a műveimből azóta? Remélem nem felejtetted el, hogy az írói álnevem: Amethys Wizal. - néz fel rá, mert egy fejjel kisebb a másiktól. Nem a legmagasabb nő, de cserébe páratlanul szép. Pár pillanatig néz felé, azonban hamar újra a könyvek keltik fel kiváncsiságát. Hamar megállítja a másikat, mikor megpillant egy szép színes borítóval rendelkező művet. Ifjúsági könyveknél vannak, ahol a 18 év fölöttieknek ajánlják a legtöbbet. Elengedi Brantet, majd nyújtózkodva édesen próbálja levenni a célba vett művet. Egy darabig próbálkozik, míg csak szégyen szemre megkéri a másikat.
- Levennéd nekem azt a kötetet? - teszi fel bájos mosolyával a kérdést, ami sok férfi szívét valószínűleg megdobtatja. Ha megkönyörül rajta a másik, akkor szokásához híven kedveskedéssel fizet. Közelebb hajol a másik arcához, és minden további nélkül ad neki egy puszit. A dolog végeztével már felüti egy szimpatikus oldalnál, majd olvasni kezd:

„Gruger szépen lassan kinyúlt a nő dereka felé, hogy finoman magához vonja Illania meztelen testét. A vámpír páros már hosszú évezredeken keresztül nem érintette meg a másikat. A gyönyörű vámpír szépség engedelmesen simul bele az acélos karok társaságába. Megérzi a férfi kemény merevedését odalenn..”

Nos tovább nem akarja a másik társaságában olvasni. Már e három sor elolvasása közben kezdett beindulni. Szerencsére hamar rájött, hogy van partnere jelenleg. Beharapja egy picit az alsó ajkait, aztán egy lemondó sóhajt hallat.
- Visszateheted. - nyújtja vissza Brantnek, miközben a művelet közben alaposabban megnézi magának. Tegnap nem volt alkalma, mert leginkább másra figyelt. Hogy rajta milyen öltözet található? Egy kávébarna koktélruhát visel, ami hűen simul rá alakjára. Bal kezén a koktélruhához illő kesztyűt visel, míg a jobbján nincs semmi. Lábán egy kellemes fekete topánka. Jobb vállán a kézitáskája, amiben leginkább csak személyes iratai és mobilja van.

Zaria nem is felelhetett volna frappánsabban arra, hogy Brant szerint kicsi a világ.
- Bevallom, amióta találkoztunk, sokat gondoltam rád... És tessék. – döngi mélyen zengő baritonnal, miközben belefúja a pillantását a gyönyörű női szempárba.
Ahogy a könyv leesik, ő is utána hajol, hogy felvegye. Zariaval egyszerre nyúlnak érte, és akaratlanul is, de megérinti az apró női kezet. A bőre puha és bársonyos. Nem jön zavarba, Brant nem rántja el a sajátját, sőt, még élvezi is a helyzetet. A vadászatot.
- Tökéletesen meg tudlak érteni. Ez nálunk, színészberkekben sincs másképp. Néha jól jönnek a nyugis napok. – búgja, miközben szája szögletében felsejlik egy halovány, sejtelmes félmosoly.
- Ne is törődj vele. – feleli Brant, célozva a rajongók féltékenységére, miközben kék szemeit egyetlen pillanatra sem veszi le a japán származású szépségről. Vonza a tekintetét, és eszében sincs tagadni. Vakmerőn fürkészi a lány csinos arcocskáját, aztán ő is felegyenesedik.
- Ha szemmel ölni lehetne, akkor már engem is kivégeztek volna a kávézó teraszán.
Na igen. Zaria roppant csábos teremtés. Férfi legyen a talpán, aki ellen bír állni a belőle áradó vonzerőnek, a sugárzó bájának és az istenekével vetekedő szépségének. Brantnak a leghalványabb kétsége sincs afelől, hogy Zaria bármerre járjon, sóvár pillantások kísérik a lépteit. Őt is vonzza a lány, mint sivatagi fosztogatót a kincseskamra. Ez pedig nem szándékozik véka alá rejteni, nem egy szégyenlős kisiskolás.
Brant hagyja, hogy Zaria belekaroljon, majd a lányra vetíti sármos mosolyát. Érzi a testéhez nyomódó buja idomok puhaságát. A lány olyan kifinomultan műveli a csábítás művészetét, hogy Brant szinte úgy érzi, maga az ördög kísérti meg alattomosan.
- Épp azért jöttem, hogy beszerezzem valamelyik regényed. – vallja be a színész. - Dehogy felejtettem el… Amethys. Gyönyörű név. De az Abigail még gyönyörűbb. Mondtam már, hogy ez a kedvenc női nevem? Tele van energiával, titokzatos, boszorkányos, és fojtott erotikától izzik. Végzetes kombináció.
Mikor a lány megállítja az egyik könyvespolc előtt, Brant érdeklődve várja melyik műre esik a választása. Amit Zaria kinézett magának, elég magasra pakolták, s mikor a keleti szépség nyújtózkodni kezd, Brant leplezetlenül végigfuttatja a tekintetét a formás női testen. Nem várja meg, hogy a lány segítséget kérjen, előzékenyen leveszi az olvasmányt és átadja neki egy magabiztos, csibészes mosoly kíséretében.
- Ezt a puszit elvétetted néhány arasszal. Nem gondolod? – mormogja sunyin az incselkedő színész, miközben fél szemöldöke komiszan feljebb vándorol a homlokán.
A keményfedeles borítón dombornyomott betűkkel vöröslik a cím: Véres szenvedély. Ebből már sejti miről szólhat. És persze az egymásba gabalyodott, félmeztelen vámpírok képe is bőven árulkodó. Ha egy szenvedélyes jelenet jól van megírva, az a színész fantáziáját is beindítja, a testi vágyait pedig felkorbácsolja, pont úgy, mint bármelyik egészséges emberét.
Lopva figyeli a lány testbeszédét, ahogy halk sóhajt hallat és beharapja az alsóajkát. Ezek szerint őt sem hagyják hidegen a hardcore erotikus jelenetek, amikkel az efféle könyveket jócskán teletűzdelik az írók. Nincs ezzel semmi baj, maga a szexualitás, és az az iránti kíváncsiság az emberi természet szerves része. Brant sem az a fajta álszent alak, aki szánt szándékkal megtagadná önmagától a jó szexet. Ha jó a partner, akkor meg pláne nem.
Mikor Zaria befejezi az olvasást, eleget tesz a kérésének és visszateszi a könyvet a helyére.
A színész kényelmes vászoncipőt, szürke, koptatott farmernadrágot, és egy V-nyakú fehér izompólót visel, mely kihangsúlyozza sportos felsőtestének edzett izmait.
- Kíváncsi vagyok, az írók vajon csak a fejükben élik meg ezeket a jeleneteket, vagy át is ültetik a vágyaikat a gyakorlatba? – tudakolja Brant ártatlanul. Ez akár filozófiai kérdés is lehetne, de nem annak szánta.

Minden megtesz azért, hogy kellemes beszélgető partnere legyen a másiknak, ezáltal maradandó perceket hagyni maguknak. Mikor meghallja a következő kijelentést, akkor megenged egy nőies halk kuncogást. Mikor kellő erőt szerez ahhoz, hogy tudjon válaszolni, akkor elmondja a saját véleményét.
- Csak sokat gondoltál rám? Szerintem azon kívül más szintén eszedbe ötlött. Különben, ha jól emlékszem, akkor megadtam a mobilszámom. Bármikor felhívhattál volna, ha látni akarsz. – adja meg a választ a témakörre, miközben történik a könyv elejtés, majd utána halványan a kezének érintése. Jóleső érzést szabadít fel benne, azonban eszébe jut a múltkori eset, ami miatt sötétebb dolgok jutnak az eszébe. Mikor Brant ecsetelni kezdi, hogy náluk sincs másképp, akkor búgva odaveti neki.
- Nahát akkor? Miről beszélünk? Szerintem élvezd ki, hogy kissé nyugi van. Szerintem ha forgatás van, akkor kész bolondok háza lehet. Nálam meg nyugalom, kivéve a némi szöszmötölést a házvezetőnőtől. Ritkán zavarnak a zajok. – fejezi be ezt a gondolatot, miközben belenéz pár irigy fruska szemébe. Természetesen azok morcosan néznek felé, mire ő csak pimasz mosollyal válaszol. Nem fog törődni velük, ráadásul nem fogja őket megsajnálni. Nagyon birtoklós fajtájú nő, s ha valami jót megkaparint, attól nehezen válik meg. Brant fokozatosan bizonyítja neki láthatatlanul, hogy hatalmas kincs. Nem gyorsan előre, hanem szeretné minden egyes percet kiélvezni a másik mellett. Jót tesz neki a társasága.
- Szerintem nem beszéljünk Scifi-ről, mert ez a szemmel ölés jócskán az. – jegyzi meg vidáman. Szeretné a témát más mederbe terelni. Ez nem csak rajta múlik, hanem beszélgető társa engedékenységétől is. Sokan szoktak utána fütyülni, vagy a szelesebb napokon a szoknyája alá nézni.  A csábítás művészetét , hogy milyen szinten műveli? Arról nincsen fogalma. Ha megkérdezné őt bárki, akkor nagy valószínűséggel tagadná.
- Akkor jó, hogy itt vagyok. Legalább tudom ellenőrizni a műveletet, hogy nem e gondolod meg magad. – engedi el hirtelen Brantet, hogy lágyan játékosan beleöklözzön a vállába. A szemében látni, hogy pimaszságra készül vagy legalábbis töri a fejét. Meghallgatja az Abigail név fejtegetését, amire bársonyos női kacaj a válasz.
- Lehet, hogy neked az a kedvenc női neved, azonban én nem szoktam használni. Ha egy mód van rá ne szólíts Abigail-nek, mert nem jó érzést vált ki belőlem. Inkább Ria-t, vagy Li-t szeretem. Esetleg egy fantázia nevet elviselek, de többet nem. – szögezi le a másik előtt, hogy mit lehet és mit nem. Mikor szó esik a puszi adás helyének tévedéséről, akkor felvonja a szemöldökét, miközben a szemében ott a játékos csillogás. Érzi itt az idő, hogy visszavágjon kicsit a férfinek.
- Bocsáss meg, de szemüvegem nélkül nagyokat tévedek. – neveti el magát, ami jólesően csilingel akár egy csengő. Elkapja egy érzés, maga felszabadultságé. Ennek következtében előre libben a férfi előtt, hogy őt alakjának lágy ringatózásával vezesse a könyveihez. A kérdés hallatán nem torpan meg, csupán pár pillanat erejére hátrafordítja a fejét, miközben vigyorog.
- Ez az a dolog, amiről nem beszélhetek. - meséli játékos hangnemben. Megérkeznek a könyvespolchoz, ahol az eddig megjelent könyveiből van pár darab. Ha a férfi megnézi a címeket, akkor a következőket láthatja: A párducember üvöltése, A piros veszély és végül az utolsó szerzeménye A ködvár romjai. Az első egy fantasy regény, míg a második egy erotikus regény, aztán megint fantasy. Jól megírt könyvek, amiket hamar elkapkodtak szerencsére a könyveket forgató emberek.
- Most már választhatsz, hogy melyiket szeretnéd. Egyelőre három könyvem jelent meg. Ma végeztem a negyedikkel. Után fogok belefogni egy hosszabb sorozatba. Azonban ahhoz ötletet kellene találnom, vagyis legalábbis még hiányzik pár dolog, hogy elkezdhessem írni. – osztja meg a bizalmas információt az immáron biztosan barátjának. A testbeszéde szintén arról árulkodik, hogy egyáltalán nem tart tőle. Fel van szabadulva, s ha a másik észreveszi, akkor tán léphetnek a következő szintre.
- Jut eszembe, a mostani alkalmat tekintsük randinak? – reméli, hogy elég hirtelen éri a másikat ez a kérdés, s elárulja magát. Teljesen meg szeretné zavarni a másikat a gondolkozásban, ezért közelít felé. Mikor ott van, akkor kicsit kinyúl odalenn, hogy a férfias hátsóját megsimogassa. Egyrészt ennek fordítva kellene lennie, másik részről a kellemes ingerre fog összpontosítani a színész. Mikor a művelet befejeződött, akkor jótékonyan nekidűl a könyvespolcnak. Szép íriszeivel méregeti Brantet, meg annak testét.

- Csak óvatosan! – vigyorodik el Brant. – Ne akarj a gondolataimban olvasni. Veszélyes területre tévednél.
Azokra a határozott szavakra, hogy megkapta a lány mobilszámát, felemeli a jobbját, és finoman mutató és hüvelykujja közé csippenti Zaria állacskáját. Közelebb hajol hozzá, miközben szemeivel fogva tartja a másik lélektükreit.
- Meg is ígértem, hogy a napokban felhívlak, amint túlleszek a forgatás nehezén. De látod, az égieknek más tervük volt. – döngi a színész, s lassan elengedi a lány puha állacskáját.
Feszített tempóban forgatja a stábja a legújabb filmet, egy vígjátékot, aminek a címe: Kamuzsaruk. Közel a végénél járnak, és Brant éjjelt nappallá téve dolgozik. Igyekszik a lehető legjobbat kihozni magából. Ilyen téren maximalista.
Arra, hogy meggondolná magát a könyvolvasásban, kurta nevetés rázza meg a mellkasát. A bicepszébe boxoló apró női ököl ütését alig érzi meg.
- Miért tenném? Alig várom, hogy olvashassalak. Máris nagy rajongód lettem. – kacsint Brant Zariára.
Nem szokott mellédumálni, nem az ő stílusa. A nőkkel, és persze másokkal is mindig őszinte.
- A Lí nagyon tetszik. – vallja be nagy vigyorogva. Tömör, velős, különleges név. Magától nem szólította volna így a lányt, ha ő nem árulja el, hogy így szereti.
Brant tetetett engedékenységgel felsóhajt.
- Egye fene, neked megbocsátom ezt a kis tévedést. Deee… legközelebb igyekezz jobban célozni. – Brant pimasz vigyora örökös vendégként trónol borostás ábrázatán. Nem szívbajos, ha úgy érzi, belevaló partnerre akadt az évődés játékában.
Megindul a japán származású lány mögött. Tekintete végigsiklik a karcsú testen, és elidőzik a ringó csípőn, végül a formás, kerekded popsin.
A titokzatos válaszra, és arra, hogy nem tudta meg mi zajlik egy íróban, amikor erotikus jeleneteket ír, színlelt csalódással felszisszen.
- A fenébe. Úgy néz ki, ennek magamnak kell utánajárnom. Örömmel kideríteném mi az igazság. – magyaráz somolyogva Zaria mögött sétálva, végül odaérnek az írónő könyveit árusító polcokhoz. Brant tüzetesen szemrevételezi a műveket, majd a lány csinos arcára függeszti magabiztos pillantását.
- Melyiket ajánlod? – a színész megvárja a választ, kézbe veszi a javasolt könyvet, aztán felteszi az újabb kérdést. – Mire gondolsz? Mi hiányzik még az íráshoz? Tudok segíteni valamiben?
A férfi arcára van írva, hogy komolyan érdeklődik az írónő munkássága iránt, és a segítőkészség is szívből jövő.
A lány nem igazán zavarja össze Brant fejét. A színész különösen élvezi a mókázást. A vele szemben álló nő gyönyörű, kívánatos, és meg kell hagyni, roppant merész, ami szintén imponál neki. Szinte már várt egy ilyen rámenős kérdést tőle. Nem csalódott. Brant hamar kiismeri az embereket, elvégre rengeteg karakter bőrébe bújt már bele. Kifinomult érzéke van mások személyiségének kifürkészéséhez.
- Tekintsük. – feleli a lány barna szemeibe mosolyogva. Őt sem kell kéretni. Biztos a dolgában. Már a legelső pillanatban is izzott kettejük közt a levegő, s láthatatlan szikrák pattogtak, ahogy ott beszélgettek a kávézó teraszán.
Sötét, elégedett mosoly suhan át Brant markáns arcán, amint Zaria inzultálni kezdi az izmos férfihátsót. A lány érezheti a tenyere alatt, hogy kemény izmok építik fel.
Már nem csak a tinilányok, de az eladók is tágra nyílt szemekkel merednek rájuk, hogy mi folyik ott a sorok közt. Arra várnak, mikor esnek egymásnak, és kaphatják őket lencsevégre.
Brant nem jön zavarba. Állja Zaria pillantását, a többi emberrel pedig nem foglalkozik, mintha nem is lennének ott.
- Na, ezt most nem tévesztetted el. – hümmint elismerően, miután megállapítja a nyilvánvalót. Majdhogynem nevet.
Váratlanságában különös ez a vonzalom. A lány érintése, gondolatokat, vágyakat és érzéseket ébreszt benne. Őrület, hogy ilyen hatással van rá. Tudna ezt-azt művelni vele, de sem a hely, sem az idő nem alkalmas erre.
- Érdekelne mi jár a fejedben ilyenkor. – fonja össze a pillantását a polcnak dőlő lányéval.

- Veszélyes területre? Szerintem te ugyan úgy szeretnéd tudni a gondolataim! – vágja rá egyből válaszként, miközben édesen beleharap az alsó ajkába. Mikor hozzáérnek, akkor csak felvonja a szemöldökét, hogy ezzel jelezze kíváncsiságát. Nem tudja, hogy mi fog történni, de jelen állapotában semmi rossz élrontója. Bevállalós nő, azonban ezen információt nem osztja meg a többiekkel.
- Szóval benne vagy rendesen a munkában, hogy még felhívni sincs kedved. A hangom jó hatással lenne rád. – mondja ki minden gond nélkül. Egészen magabiztos a dologban, hogy Brant örülne, ha hallaná a hangját, ráadásul ha feszített tempóban haladnak. Kikapcsolódásnak, feltöltődésnek tökéletesen megfelel. Elengedi az állát, így nem kell pipiskednie.
- Micsoda nagy szavak itt az elején! Ha annyira nagy rajongom vagy, akkor vedd meg mindhárom könyvet tőlem. – jegyzi meg a férfinak, mert számára ezt jelenti. Minden könyvét megvásárolni attól függetlenül, hogy a könyv tartalma mennyire sikeredett jól. Áttérnek újra a név kérdésére, ahol a társa rögtön kiválasztotta a legszimpatikusabbat. Egyet tud érteni a másikkal, mert a Lí név neki szintén tetszik. Mikor ezen témán túllendülnek, akkor nyitja szóra ajkait.
- Mily nagylelkű vagy dicső lovag, szép a ruhád, de hol a lovad? – ejti ki kuncogva a szavakat. Egy kisebb nevetésre szintén futja, miközben az íriszeivel figyeli a férfiét. Következik a séta a polchoz, amivel kellemes látványhoz juttatja Brantet. Fogalma sincs róla, hogy melyik testrészét vizsgálja, csupán halványan érzi a dolgot.
- Igen. Sok szerencsét hozzá. – válaszol a maga pimasz hangnemében. A polchoz érve rögtön szóba kerülnek a könyvei, aztán a beszélgető partnere ajánlást kér tőle. Elgondolkozik egy kicsit, hogy melyik mű illik rá a jelenlegi helyzetre, aztán egyértelműen megadja a választ.
- A piros veszély szerintem tökéletes lesz számodra. – nyújtja át az említett könyvet, aminek teljesen piros a borítója. Ha Brant belelapoz a műbe, ráadásul jó helyen nyitja ki, akkor olvashatja a szaftos írást. Persze nem kötelező a belenézés, de Zaria titkon bízik abban, hogy a másik kíváncsi az irányába és a könyvei iránt. Mikor meghallja a másiktól a segítő célzatú kérdéseket, akkor jót vigyorog. Már maga a mellette levő pasi kezdetnek nem rossz, azonban nem hinné, hogy túlságosan lovagias jellem lenne.
- Arra gondolok, hogy leginkább az új dolgok, az új érzések motiválnak egy-egy könyv megírásakor. Tudsz-e segíteni? Döntsd el, hogy mennyire szeretnél. – ennyit mond ki, aztán a puha tenyerét odarakja a borostás arcához. Lágyan belesimít, miközben megkapja a választ a kérdésére. Szóval randin vannak egy könyvtárban, s lassan minden szem rájuk szegeződik. Kellemetlen helyzet, de nem adja fel könnyen. A másik hátsójának simogatása után eltelik pár perc, mikor a barátja megtöri a köztük lévő csendet. Magában érződik, hogy itt valami készülődik. Valami alakul, de egyelőre nem tisztán látható.
- Azt hiszem csupán nagyon szerencsés voltam, hogy így értem hozzá. – neveti el magát, aztán visszapakolja a másik két kötetet a polcra. A gondolatai kellennek a férfinak, amit egyelőre takarni próbál. Legalábbis keres frappáns szavakat, hogy húzza és halassza az egészet. Branttel tudna mit kezdeni, sőt akar. Odalép hozzá, majd újra a telt búja kebleivel kísérti meg. A kasszához tereli a randi társát, sőt minden további nélkül kifizeti a könyvet. Odakinn elveszi tőle, hogy ráadásul aládedikálja a következő szavakkal: Sok szeretettel Li-től Brant-nek, a helyes kis színésznek. Visszaadja a könyvet, miközben látja, hogy sok ember felfigyel a jelenlétükre. Nyújtózkodik egy keveset, aztán a következő jelszót suttogja bele a fülébe.
- Nincsen rajtam bugyi. – ráveti magát a másik fülére, hogy kellemesen beleharapjon. Mély hallgatásba kezd bele és vezeti őt, míg csak fel nem érnek az otthonába. Előveszi a kulcsot, majd bérlakásának ajtaját kinyitja. Mikor bent vannak, akkor kifújja magát. Bezárkóznak, sőt a függönyöket elhúzza, hogy paparazzik ne lássanak be.
- Nem a legkellemesebb randi helyszín, de kezdett idegesíteni a sok fényképész. – magyarázza el tettét. Ha a férfi végignéz a lakáson, akkor rögtön feltűnhet a rendetlenség. Néhol összegyúrt papírgalacsinok, másik helyen meg valamelyik szexy fehérneműje pihen a földön.
- Nézd el nekem a rendetlenséget. Bevallom, hogy nem én vagyok a legjobb háziasszony a világon. – szól neki, miközben elkezd vetkőzni. Ledobja magáról a felsőjét, meg a szoknyáját. Mikor végzett, akkor belenéz Brant szemébe.
- Ettől függetlenül érezd magad otthon. – nyel egyet látványosan, miközben lenéz a másik nadrágja felé. Vajon a fehérneműs alakjára jobban beindul? A fehérneműi egy igényesen csipkézett minőségi darabok. Ennek tetejébe vadító piros színben pompáznak.
- Ez nem egy megszokott randi – vallja be a másiknak.

- Ez nem kedv kérdése. – sóhajt fel Brant, miközben kedves, őszinte mosolyt címez a lánynak. Arra, hogy a kellemes női hang jót tenne neki, mosolya tovább terebélyesedik a borostás ábrázaton. – Abban biztos vagyok. De be kell látnom, a társaságod még üdítőbb. Az égiek tudták mire van leginkább szükségem.
A könyvvásárlásra a színész habozás nélkül bólint.
– Jó. Megveszem mindegyiket. A negyediket pedig előrendelem. – magyarázza nagy vigyorogva, komolyan is gondolja, amiket mond.
A lovagos verselésre Brant a lánnyal nevet.
- Odakint parkol. – feleli, miközben követi az írónőt a könyvespolcokhoz. A fekete Mercedes Benz SL R230FL, amivel érkezett, valóban a parkolóban várja a tulajdonosát.
Közben elveszi az ajánlott regényt Lítől. A piros borítóról aztán a csinos arcra vándorol a tekintete.
- Szuper! Ezzel fogom kezdeni az olvasást.
Az írónő határozott szavaira Brant félrebillenti a fejét és érdeklődve méricskéli a másik arcvonásait a hatalmas, ragyogó, barna szemekkel együtt.
- Azt hiszem eléggé. Szívesen lennék a múzsád. – döngi somolyogva. Bármiben benne van, amiben Lí is. A férfi semminek sem elrontója, sőt. – Nem is hinnéd mennyire kreatív vagyok és vállalkozó szellemű. Alkalmasabb delikvenst keresve sem találnál a feladatra. Tégy próbára. – tárja szét a karjait megadóan, jelezve, hogy bármire készen áll, ha a lány esetleg előrukkolna itt helyben valami turpissággal.
Brant kezdett úgy lenni ezzel az egész könyvesboltos helyzettel, hogy a fenébe kívánta a kutakodó pillantásokat. Egyelőre nem akart előhozakodni azzal az ötlettel, hogy leléphetnének valahova, ahol kettesben lehetnének, és onnan folytassák, ahol most tartanak. Nem tolakodó, sem faragatlan, a lányt sem akarná megbántani, de Zaria határozottan felkorbácsolta a férfiúi érdeklődését.
Végül hagyja magát a kasszához terelni és megvesztegetni.
- Óh! Köszönöm! Egy életre leköteleztél. – mosolyog a gyönyörű szemekbe, miután az üzlethelyiségből távozva megkapja a dedikált példányt.
Őt nem zavarják a lesifotósok, a kíváncsi emberek pásztázó tekintete. Egyrészt hozzászokott már, másfelől nyugodt, békés hozzáállással lehet leginkább kezelni a többiek kéretlen érdeklődését. Az minden esetre világos, hogy a holnapi pletykalapokban szaftos cikkek fognak napvilágot látni kettejükről.
A fülébe suttogott szavakba jólesően beleborzong, az ágyéka fellüktet. A lány forró lehelete megcirógatja a fülcimpáját, majd érzi, ahogy a női ajkak ingerlően ráharapnak.
Erre már nem felel semmit. Mélyen, elszántan a lány lélektükreibe néz, miközben az jár a fejében, hogy egyértelmű felhívást kapott a táncra. Hülye lenne nem élni a lehetőséggel, hisz erre várt. Ráadásul mindketten ugyanazt akarják a másiktól.
- Hozzád, vagy hozzám? – teszi fel az egyszerű kérdést, majd kisétálnak a parkolóba és odavezeti Zariát a fekete járgányhoz. Kinyitja előtte az anyósülés felőli ajtót. Megvárja, míg az írónő beül a kocsiba, s becsapja az ajtót.
Követi a lány instrukcióit, hogy merre menjen, és kisvártatva ott parkol annak bérlakása előtt.
Odafönt a lakásban nem néz szét. Egyetlen dolog köti le a figyelmét, és az pedig a japán szépség. Követi minden lépését és mozdulatát, ahogy sorra összehúzza az ablakokon a sötétítő függönyöket.
- Elhiheted, nem az érdekel. – feleli Brant a rendetlenség emlegetésére, és megigézve figyeli, ahogy a lány vetkőzni kezd előtte. Elégedetten konstatálja, hogy valóban nincs rajta bugyi, csupán egy piros, csipkés melltartó takarta buja kebleit a ruhái alatt.
- Ennyit azokról a veszélyes területekről... – döngi a férfiúi orgánum halkan, sokat sejtetően, miközben a színész pillantása elmerül a női szempár delejes vonzerejében. - Valóban nem megszokott, de nekem pont így tetszik. – somolyodik el, s amilyen hirtelen a lány dobta le magáról a holmijait, úgy szabadul meg Brant is a saját pólójától, ami a padlón végzi. Gyors kézmozdulatokkal oldja ki a nadrágját tartó szíj csatját, majd bújik ki a farmerből. A cipőit előzőleg lerúgta a lábairól.
Egy szál fekete boxerben áll a lány előtt, majd egyetlen lépéssel áthidalja a kettejük közt lévő távolságot. A bársonyos, szép vonalú arcot két tenyerébe zárja, és mohón ráveti magát Zaria telt ajkaira. Olyan hévvel habzsolja, mint aki ambróziához jutott hozzá. Testével a falhoz taszítja a keleti szépség karcsú alakját, és olyan tüzes szenvedéllyel csókolja, kutakodik a nyelve után, mint aki sosem akarja abbahagyni. Végül egy leheletnyi pillanatra Brant mégis elszakad tőle.
- Kívánlak. – morogja a lány szájába.

- Szóval a társaságomnak még inkább örülnél, ezért kínzod magad és várod a találkozási lehetőséget. – mondja mosollyal az ajkain, miközben várja a reakciót arra, hogy miképpen válaszol a nagy rajongós témára. Nem kell sokat várnia, mert megadja a választ.
- Helyes, nem olyan drága kötetek, meg van egy jó fizetésed. – érvvel a mellett, hogy megveheti az egészet. Az előrendelés dologgal kapcsolatban egyelőre várni kell, mert csomó eljáráson keresztül átmennie a műnek, hogy végül kiadhassák az új szerzeményét. Mindenesetre a férfi ha komolyan gondolja az egész kettejük húzódó dolgot, akkor első kézből mesélhet neki az irományról. Szívesen beszélget saját műveiről, mert a saját gyermekeinek gondolja. Megtudja közben, hogy a férfi autója odakinn parkol, ami megkönnyíti a lelépésüket.
- Kellemes olvasmány – nem árul el többet a könyvéről, csak sejtelmesen somolyog. Úgy véli, ha a férfi kiolvassa az egészet, akkor nagyon sokat fog gondolni rá. Meg az egyes szexjeleneteken fog járni az agya.
- Nekem nincs kifogásom ellene, hogy a múzsám légy. De tudd meg, hogy nem lesz könnyű dolgod. Ne aggódj, majd próbára foglak tenni. Mindent a maga idejében. Ne türelmetlenkedj – az utolsó szót szépen kihangsúlyozza. Kiérnek a boltból, aztán a másik köszönöm nyilvánítására elneveti magát. Benne a szerelem  szikrája megvan, így egyre inkább tekint Brantre, mint a párjára, akivel jót fog szórakozni. Nagyon jól működik közöttük minden, amit égi jelnek fog fel. Ő elfogadja a sok fényképezős alakot, meg riportereket, meg a többi személyt, de csak akkor ha ez előre le van szervezve. Ha nyugodtságra és kikapcsolódásra vágyik és netalántán sétálni van kedve, akkor ne loholjanak a nyakában.
- Hozzám – hangzik az egyértelmű válasz, aztán segedelmével megérkeznek a lakásához. Jó a lova Brantnek, azonban nem ez mozgatja a fantáziáját. Leginkább az, hogy ha felérnek, akkor mi fogja a másikat érdekelni. Mikor benn vannak, akkor gyorsan besötétít mindent. Nagyot dobban a szíve, mikor a férfit nem érdekli a rendetlenség.
- Elhiszem, hogy tetszik. Nagyon rád van írva – válaszol vissza pimasz módon, majd nézi az előtte álló vetkőzését. Hamar leveti magáról a felesleges göncöket. Szemével issza be a másik testének látványát, ami kellemesen megnyugtatja. Kettejük közötti távolság megszűnik, végül megkapja az első mohó vágytól fűtött csókját. Hirtelen jön, így pár pillanatig esetlennek látszik, azonban később vadítóan viszonozza. A falhoz nyomja a férfi, amit egy megadó kéjes sóhajjal reagál le. Kívánja a férfit, s ha a férfi nyelvezni akar, akkor nem állja útját a dolognak.
- Én meg csupán a hangodtól nedves leszek – vallja be őszintén, hogy milyen nagy hatással van rá a férfias hangja. Elkapja a másik kezét, hogy a hasánál vezetve egészen a fedetlen punciig vezesse, ami tényleg nedves. Ugyan még nem nagyon. Az ingerek hatására a kebleinek bimbója sem tétlen, mert erotikusan átsejlik a melltartója anyagán. A kezével ha már odalenn van, akkor áttér a férfi férfiasságára, majd a boxeren keresztül simogassa végig.
- Várj, le akarom venni a melltartóm. – ezzel egy röpke időre megálljt parancsol a legénynek, hogy a piros csipkés csodát levegye. Könnyen lejön, így rajta egyetlen ruhadarab sincs. Végig lehet tekinteni teljesen fentről, egészen a lábujja hegyéig. A telt idomai feszesek, egyáltalán nem mondható el, hogy meg lennének ereszkedve.
- Én így nézek ki, ha meztelen vagyok. Most várj – mondja búja csábos hangon, miközben megszökik a másik fogságából. Mikor kellőképpen eltávolodott, akkor kisebb terpeszbe áll, majd bal kezével szépen lekúszik a puncijához, majd középső ujját látványosan betolja magába. Kényes felszabadult nyögés tör fel belőle, miközben másik keze rámarkol lágyan a mellére. Ingerli a férfit a látvánnyal és a hangjaival. Mikor már ki van éhezve a férfi érintésére, akkor húzza ki magából a nedves ujját, utána kézzel mutatja, hogy jöjjön csak.
- Gyere

Arra, hogy a hangja milyen hatással van a lányra, sötéten, elégedetten elvigyorodik. Igen, ő is tisztában van vele, hogy zenés, telt baritonja miféle bűverővel bír a szebbik nem fölött.
Azt nem várja meg, hogy a lány maga vegye le a melltartóját, a színész még az előtt megszabadítja tőle. Mozdulatai türelmetlenek, vágyakozóak, szenvedélyesek. Az alsónemű aztán nesztelenül a padlóra hullik. Immár teljes szépségében és tökéletességében tárul föl Brant előtt a női test. Pillantása futva végigsöpör rajta ismét, hogy jól az emlékezetébe vésse a páratlan látványt. Ez a szépség küllemében messzemenően vetekedik egy istennővel, és Brant boldogan áldozna az ő oltáránál.
Enged Zaria kalauzoló kezének, nem tiltakozik, élvezi ezt a fajta játékot. Végigsimítja a lány lapos hasát, majd az ujjai besiklanak a feszes combok közé. Odalent a titkos kis háromszög csupaszsága szinte megperzseli. Az ujjain érzi a lány meleg, sikamlós nedvességét, mire elégedett morranást hallatva csókol bele a törékeny, elefántcsontszínű női nyakba. Eközben ujjaival finoman szétnyitja a selymes szeméremajkakat, hogy tévedhetetlen biztonsággal kitapintsa az apró, lüktető kéjgyöngyöt. Finoman simogatni, dörzsölgetni kezdi, érezni akarja hogyan duzzad meg az érintése alatt.
Mikor Zaria el akar távolodni tőle, nem szívesen, de elereszti, azonban követi a tekintetével. Nem szól. Leplezetlen érdeklődéssel fürkészi, ahogy a lány előtte izgatja fel saját magát. Ezt Brant jobb szereti maga csinálni, de ha Zaria-t ez hozza lázba, nem fosztja meg a kibontakozástól.
A kéjes sóhajok zene fülének. A látvány sincs kisebb hatással az érzékeire, az ösztöneire. Mikor a lány magához inti, nem habozik. Magas, izmos alakja máris ott tornyosul a keleti szépség fölött, alig várja, hogy ismét megérinthesse, csókolhassa, habzsolhassa a porcikáit. Semmit sem kíván jobban, minthogy birtokolja, és egy vad szeretkezésben tehesse magáévá Li-t.
Brant forró tenyerei a karcsú csípőre fekszenek, miközben lehajol a kerekded mellek egyikéhez, hogy nedves ajkaival megízlelje a felkínálkozó bimbót. Szopogatja, finoman szívogatja a megkeményedett kiálló, kis gombocskát, majd a nyelvét is bevonja az érzéki kényeztetésbe. A lány bársonyos bőre édes, mint a méz, a szájában érzi az ízét. Zaria egész lénye teljesen rabul ejti.
Brant fürge nyelve újra és újra rácsapódik a bimbóra, néha körbenyalintja a puha, érzékeny kis udvart is. Szája aztán megkezdi a vándorlást lefelé. Levonul a tenyérbeillő halomról, végigszánt a lány hasán, s átvág a köldökén. Ahogy lefelé halad, lassan leereszkedik a szőnyegre Zaria előtt, végül törökülésbe telepszik le a terpeszbe kényszerített lábak közé.
Mindkét tenyerével a lány combjait simogatja komótosan, mintha a bőre minden egyes négyzetmilliméterét fel akarná deríteni. Eközben odafúrja a fejét a jóhiszeműen kitárulkozó ágyékhoz, és beletemeti az arcát a forró puhaságba.
Brant ficánkoló nyelve azonnal kutakodásba kezd. Amint megtalálja, amit keres, fáradhatatlanul járkálni kezd fel-alá, s kiéhezve csapkod a lány csiklóján. Imádja ezt csinálni, és az ajkai közé szippantani a kis kívánatos gombocskát, hogy megszopogassa, remélve, hogy ezzel kínzó gyönyört okoz a másiknak.
Acélos erővel bíró kezei megmarkolják Zaria combjait, hogy még inkább magához húzza, s egyre mélyebbre nyomulhasson nyelvével a szerelemi nedvtől csillogó, meztelen húsban, egészen addig, míg a lány megálljra nem kéri.
Nyelve becsusszan a lány hüvelyébe, hogy kitartóan csiklandozza odabent. Ki-be járkál, köröz és táncol, miközben markai hátrakúsznak a kemény popsira. Ujjaival belekapaszkodik, hogy masszírozza, simítja, gyúrja az idomokat. Már teljesen begerjedt. Férfiassága tettre készen meredezik a fekete boxer alatt.

A megjegyzésére a férfi csak elmosolyodik, amiből rögtön levonja a következtetést, hogy valószínűleg Brant tisztában van vele. Csak neki nagy újdonság a dolog, ami valószínűleg bekerül a következő kötetbe, vagy valamelyikbe. Ez egy kihagyhatatlan momentum, sőt valószínűleg a rajongóinak szintén tetszeni fog. A férfi türelmetlen, így a melltartóját közös erővel veszik le. Felfedi meztelen szépségét a férfi előtt, akibe kimondhatatlanul bele van habarodva, azonban ezt nem közölte a másikkal, de tán ezek után nem szükséges.  Tetszik neki a közös játékuk, ahogy vezeti a férfi tenyerét a testén, de leginkább a lenti irány célozzák meg. Mikor elkezdi Brant a feltérképezést, akkor egy pillanatra a lélegzete megáll, aztán kezd el sóhajtozni az érintései nyomán. Öröm számára, hogy a kis magánakcióját tiszteletben tartja.  A jutalom kifizetődik, mikor annyira ráveti magát a kebleire. Egyik tenyerével beletúr a másik hajába, hogy azzal jelezze, ha egy mozdulata túlságosan durva lenne. Nem kell csalódnia benne, hanem hátravetett fejjel élvezni a kényeztetést, ami nem csak az idomok cirógatásában merül ki. Akkor van vége, mikor alatta elhelyezkedik ez a vad tigris, majd odalenn alaposan elintézi. Megjönnek a várva várt kéjes nyögések, ahogy egymás után felszakadnak belőle. Van amikor szexpartnerének kell megtartania a könnyű ötven kiló körüli súlyát, mert azokból hirtelen kiszáll az erő. Nem fogja vissza magát, sőt mikor tud, akkor halványan úgy mozog, hogy a férfinek jó legyen. Egyik kezével kapaszkodik a másik fejében, a másik kezével pedig masszírozza a kebleit. A teste olyankor nagyon szép íveket vesz fel. Úgy van vele, hogy szívesen elélvezne a másik ajkaitól, azonban az olyan illúzió romboló lenne elsőre. Jelez a pasijának, hogy fejezze be. Mikor ez megtörtént, akkor egy percet csak piheg kissé fátyolos tekintettel. Mikor újra erősnek érzi magát, akkor felhúzza magához Brantet. Egy forró csókkal hálálja meg a kényeztetését. Kezei kinyúlnak a másik hátsójára, miközben pipiskedve nekisimul a testének. Csókokat oszt a nyakra, miközben a keze belemarkol a másik hátsójába. Halad lefelé édes ajkával, közben áttér a nyelvének használatára. Mire a mellkasához ér, akkor jólesően köröz a férfi bimbói körül. Lágyan ajkai közé veszi, aztán lassan ráharap, de ügyel ne túl erősen. A két kezével  megfogja a férfi boxerének két szélét, s lejjebb tolja 5 centiméterre. Mikor a felsőtest nem ad neki több játszási lehetőséget, akkor hasára tér rá. Itt leginkább perzselő csókokkal őrjíti meg, közben a boxert folyamatosan tolja lefelé. Mikor már nem bír magával, akkor egy könnyed mozdulattal lerántja a földre. Az első dolga, hogy végignézzen a férfiasságán, hogy milyen állapotban van. Beharapja alsó ajkát, mert legszívesebben most magába engedné tövig.  Jelez Brantnek, hogy lépjen ki a boxerből, aztán az ágy felé tolja. Mikor odaérnek a szélére, akkor tőle telhetően taszít partnerén.
- Egy pillanat, mindjárt jövök. Maradj így. – mondja neki, aztán ellibben a kis gyógyszeres tárolójához, hogy bevegyen egy pirulát. Védekezni kell, mert az ördög nem alszik. Gyorsan visszasiet hozzá, majd édesen elhelyezkedik a kéjdorongjánál. Lágyan ér hozzá a duzzadt testrészhez, hogy aztán nyelvét használva a tövétől egészen a hegyéig végignyalja. Minden irányból támadja, s hagy közöttük egy kicsi szünetet. Második részben már csak apró puszikkal kedveskedik, de mellette néha elkezdi húzogatni lágyan a szerszámát. Mikor eléri a kellő sebességet, akkor mohó módon ajkai közé kapja. Elkezdi gyorsan szopni, mert hihetetlen jó érzés. Mikor teljesen felgyorsul, akkor mindig leáll, hogy felnézzen a másikra. Vajon élvezi a szájmunkáját? Aztán csak befejezi ezt a fajta kényeztetést, hogy átvesse egyik lábát a másikon. Punciját tolja oda a férfiassághoz, hogy azon csúszkáljon. Néha incselkedve odarakja a férfi férfiasságának hegyét a bejárathoz, aztán ingerli csípőjének lágy mozgásával, aztán visszatér az előbbi folyamathoz. Vajon mikor elégeli meg a játékot?

Nem volt durva a lánnyal. Hogy is lehetett volna. Ahogy ott ücsörgött alatta, és pörgette a nyelvét a csiklóján, érezte a könnyű női testen végigcikázó remegéshullámokat. Ilyenkor belekapaszkodott a combokba, hogy megtartsa a nyöszörgő Zariat, mielőtt összeesne a kábulattól. Semmit sem akart jobban, mint boldoggá tenni őt. Nyelve, ajkai érzéki törődéssel dolgoztak az öle rejtekében.
Mikor amaz jelezte, hogy elég, Brant abbahagyta a műveletet, felállt, és átadta magát rajongása tárgyának. A lány forrón édes csókjai teljesen elbódították. A színész szíve őrülten kalapált a bordái közt, a testi vágy majd szétfeszítette. Mégis csöndben, türelmesen tűrte, ahogy lehúzzák róla a boxert, majd kilépett belőle.
Az offenzívára azonban nem számított. Engedett a gyengéd női erőfeszítésnek, és hanyatt esett az ágyra.
- Ne várass meg. – döngi somolyogva, és az elsurranó meztelen alakja után néz, ahogy az eltűnik a fürdőszobában.
Brant örömére Zaria hamar visszatér hozzá, s mikor megérzi a női ujjakat a férfiasságán barangolni, a lélegzete is bennreked a tüdejében. Pillanatokkal később muszáj levegő után kapnia. Pokolian jól esik neki minden érintés és simogatás. Teljesen megrészegül Zariatól.
Ujjai fésűként túrnak bele a lány barna hajzuhatagába, komótosan simogatja a fejecskéjét, miközben sóváran figyeli a délen zajló dolgokat.
- Ó, egek… Igen… ez az… Ne hagyd abba. – kérleli Brant a partnerét, s amaz érezheti, ahogy a szerszám keményen megrándul a szájában.
Brant sóhajtozva, fel-felnyögve tűri, élvezi a szorgos kéz és a lány puha szájának gyengéd munkáját meredező keménységén, de nem akar gyors véget, hiába feszülnek a vágyai pattanásig. Valahányszor Zaria felpillant rá, a tekintetük találkozik.
A színész úgy érzi menten beleőrül a kényeztetésbe. A halántéka vadul lüktet. Minden idegsejtjével és akaratával azon van, hogy el ne süljön. Nem tudja a lány vajon mit szólna, ha a szájában élvezne el. Nem szeretne kellemetlenséget okozni neki, olyasmit sosem tenne, nem kényszerítene rá, ami a másiknak nincs kedvére.
Zaria időben hagyta abba a játszadozást a férfival és ült az ölébe. Brant tekintete ekkor ismét elkapta a lányét és makacsul fogva tartotta. Tökéletes pózban voltak ahhoz, hogy kiadósan meglovagoltassa.
Felnyögött, ahogy a lány az ölével kezdte dörzsölgetni a hímtagját. Egész teste elmerült az ínycsiklandó gyönyörben. Mennyei érzés volt ez a fajta incselkedő kényeztetés.
Brant szaporán vette a levegőt, mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt. Kéjes érzés hullámzott végig rajta Zaria meztelen látványától, attól, ahogy a lány ott ül az ölén, és a szeme előtt ringanak a formás mellek.
Gonoszan rávigyorog a japán szépségre. Bele akar kóstolni a húsába, csak kicsit másként, mint az előbb. Brant mindkét keze a kerekded, feszes popsira kúszik, és határozott erővel megmarkolja, mégis gyengéd marad. Kívánkozó, éles, vakmerő pillantást lövell a lányra. Nőt még ennyire nem akart, mint Lit.
Mikor megelégeli a pimasz játszadozást, Brant felhúzza a térdeit, és a csípőjét felnyomja, hogy egy határozott döféssel végre behatolhasson a lány sikamlós járatába és elfoglalhassa méltó helyét. Az első lökések gyengédebbek, aztán hirtelenjében fokozni kezdi a tempót, hogy minél mélyebbre merülhessen a forró húsban. Úgy érezi, a lány ágyéka teljesen beszippantja és elnyeli, mintha csak égő lávafolyamba zuhant volna.
Brant halántékán kidagadnak az erek, ahogy a fogait összeszorítja. A homlokán megjelennek a gyöngyöző verejtékcseppek.
A lányt a fenekénél fogva húzza mégjobban magára, mialatt újra és újra tövig nyomul benne. Fáradhatatlanul, kitartóan ostromolja. Gyönyör szülte sikolyokat, nyögéseket akar hallani tőle. Eszében sincs megállni.

Ez a férfi aztán érti a dolgát, vagy csak vele kivételesen ilyen jó? Felmerül benne ez a kérdés, hiszen feküdt már le pasival, de közel sem érezte ilyen jól magát. Brant teljesen elcsábítja magabiztosságával, ügyességével. Még jó, hogy leállította mielőtt egy nyögés keretében elélvezett volna állva. Szerencsére partnere nem erőszakos, sem makacs, hogy végig akarja csinálni a tervét. El kell sietnie, hogy a fránya gyógyszert bevegye. Szó szerint kézbe veszi az irányítást ezután, hogy viszonozza az előzőeket. Nem szeret adósa maradna senkinek sem, legyen az pénzről vagy szexről. Hallja a férfi biztatását, ami pozitív visszajelzés számára, hogy nem rozsdásodott be annyira. Egy kisebb mosoly jelenik meg az ajkain, mikor érzi és látja, hogy mennyire meg tudja vadítani Brantet. Nem kérdéses, hogy az égiek egymásnak teremtették őket. S hogy megbizonyosodjon róla, hogy e pasi rá vágyjon, ezért minden piszkos trükkjét beveti ellene. Az ölével való kényeztetés csak az egyik fegyvere a sok közül. Ráadásul bevállalós nőként nem húzódik el az újdonságok elől. Azonban egy idő múlva az alatta levő nem bírja tovább ezt az állapotot, s megteszi a várva várt lépést. Zaria ekkor mondhatja magát győztesnek, mert rá tudta venni a férfit, hogy ő tegye meg az első lépést. De ebben a helyzetben a vesztesnek sincs rossz dolga, mert elfoglalhatja a helyét. Mikor a másik kicsit mozgolódik, akkor tudja mi fog következni, aztán felkészül a másik fogadására. Felnyög a behatolásra, de cseppet sem hangos, mint más nők. Nem tölti be hangjával az egész helységet. Pontosan olyan a hangereje, hogy a partnere tökéletesen hallja, ami mondjuk előnyös lehet, ha más helyen szintén egymásnak esnek. Emellett, ez az édes nyögés olyan, mint a szírének éneke. Biztosan jót tesz a férfinak, annak teljesítményére és férfiasságának keménységére. Hát elkezdődik az édes nászuk, aminek szenvedélyessége olyan, mint egy lobogó tűz. Mindent feléget. Élvezi, ahogy újra és újra elmerül Brant dárdája.  Tökéletesen passzolnak egymáshoz. Néha, mikor rátalál a férfi a döfésével egy igazán érzékeny pontjára odabenn, akkor sikít, de inkább nyögések szakadnak fel tüdejéből. A teste a gyönyörtől lágyan ívbe feszül, s meglepetésre jó egyensúly érzékének hála nem kell kapaszkodnia. Mikor viszont ebbe a pózba belefárad, akkor egyszerűen a másikra fekszik rá, ügyelve, hogy Brant farka ki ne csússzon nedves és forró barlangjából.
- Ohh, édes...! Azt akarom, hogy ráélvezz a combomon lévő tetoválásra. - Nyöszörgi oda érdekes hajlamát. Ritkán enged pasit, hogy beleélvezzen a puncijába. Az egy nagyon szent hely, amit ki kell érdemelni. Nincs kivételezés, addig tűrnie kell mindenkinek, hogy a csodás női test egyes részeire kell ráélvezni. Ha a férfinek nincsen ellenére a dolog, akkor szeretne alulra kerülni, magyarán fordulni vele egyet.

A lány boldog sóhajai, halk sikolyai tovább tüzelik és ösztökélik a munkára. Brant fáradhatatlanul mozgatja az ágyékát fel le. Olyan heves tempót diktál, hogy a kemény női popsi szaporán csattog az ölén, valahányszor belemerül.
Brant izmos, kidolgozott teste verejtékben úszik, ahogy együtt összefonódva ringanak az ágyon, s az ő torkából is kiszakadnak az elégedett, férfias nyögések. Mikor a lány előredől a mellkasára, Brant egyik keze továbbkúszik a fenékgerezdek közé, s középső ujjának a hegye finoman becsusszan a popsiba. Csupán az ujjának a végével izgatja az érzékeny izomgyűrűt. Gyengéden húzogatja ki és be, miközben a lány kéjbarlangját kitölti a szerszáma. Azt akarja, hogy Zaria az összes járatában őt érezze, hogy pokolian kívánja és megőrüljön érte.
Szeretkezésük pusztító, brutális, szenvedélyes. Brant képtelen uralkodni magán, igazság szerint nem is akar.
Ha a különös kérés meg is lepi, nem mutatja. Szavak helyett a testének mozgásával felel. Oldalra gördül, s maga alá teperi a lányt. Újra és újra a combjai közé tolul. Keményebben, tapasztaltan döf. A súlya Zariara nehezedik, miközben megtámasztja magát a lány feje mellett.
Brant arca komoly, sötét, és mosolyog. Mély levegőt vesz, s fegyvere teljesen belenyomul a lány nedvesen lüktető hüvelyébe.
- Li… - nyögi a telt, női ajkakra, miközben egyre erősebben döngeti a szépséget. – …annyira akarlak.
Nem akar még kiszállni, bármennyire is feszíti már a közelgő robbanás. Nem veszi ki a férfiasságát addig, míg nem érzi, hogy az orgazmus megremegteti a lányt, és elárasztja belülről a beteljesedés. A hüvely izomfalának játékából, és a karcsú test rándulásaiból sejti mikor jött el az idő. Ha Zariat sikerül a fellegek fölötti csúcsra juttatni, szinte belesajdul, ahogy a húsa szorosan körbeforrja a dákóját.
A következő pillanatban nyögve kihúzódik a lányból, saját markába veszi a férfiasságát, és ránt rajta párat, hogy a széttárt combok között a kígyótetoválásra lövellje szerelmi nedvét.
Azt hiszi menten belepusztul az élvezetbe, ahogy egész teste megrázkódik a kegyetlen orgazmus felszabadító mámorában.
Szaporán kapkod levegő után, s izzadtan, lázasan omlik vissza Zariara. Lágy csókokat présel szív alakú ajkaira, miközben forró levegőt lehel rájuk.
- Ezt a randit meg kell ismételnünk. – néz kék, ragyogó szemeivel a lány barna lélektükreibe, aztán kurtán elneveti magát.
Jobb tenyere eközben végigsimít a lány oldalán, és rámerészkedik a mellére. Érzékien simogatja, babusgatja, aztán lejjebb kúszik Zarián. Valahogy az az érzése, hogy a lány szereti, ha a buja halmait kényeztetik. Arcával ráhajol, és ismét a szájába veszi a kemény kis bimbót, hogy nagy ínyencként megszopogassa, a nyelvével nyalogassa, miközben a markával masszírozza a tenyérbe illő, bársonyos porcikát. Munkálkodás közben elégedett morranásokat hallat. Tudja, lassan mennie kell. Délután még forgatnak, de nehezére esik elszakadnia a lánytól. Az összes közös élményüket mélyen magába akarja szívni, akárcsak a bőrének az illatát, a tapintását, a szájának az ízét. Minden sejtjével emlékezni akar a lány egész lényére.

Érzi, hogy Brant egyre inkább belefeledkezik a szeretkezésbe, ami mindenképpen csak előnyökkel jár. Egyrészről hallgathatja azokat az édes kis nyögéseket és sikolyokat, másik részről egyre szebb ívet vesz fel Zaria teste az átélt gyönyöröktől, amit okoz neki a férfi. Jó hallani, hogy Brant szintén nyög az élvezettől, akkor biztosan nem rossz dolog lehet neki odabenn. Mikor a másik a popsijánál matat, akkor kissé váratlanul éri, de aztán a kezdeti sokk után ellazul újból. Segít a másiknak, hogy véghez vigye a tervét. A színész egyre inkább vadmacska módjára döngeti őt. Jókor fordul át a másik, s temeti alá Zaria édes testét. Széjjelebb rakja lábait, hogy könnyen hozzáférhessen a másik. Mikor hallja Brant szavait, akkor nem mond semmit, csak mindentudóan elmosolyodik. Természetesen érzi alul a mozgásából, hogy mennyire kívánja őt. Ráadásul meg van győződve arról, ha nem lenne a fránya munkája a férfinak, akkor eltöltene  vele némi időt. Nem akarja feltartani, így ha mennie kell, akkor elengedi. Nem igazán szeretné, hogy őt hibáztassák valamiért. A férfi vad tempóját a végén már nem bírja, sőt egyenesen kicsit tekereg a gyönyörtől, míg végül egy három fokkal hangosabb nyögést ereszt meg, mikor eljutott a csúcsra. Nemsokára a combjára kerül a férfi nedve, ahol a kígyótetoválás található. Szaporán veszi a levegőt, s a párnán oldalra van billenve a feje, hogy láthatóvá válik a nyakán a másik tetoválása. A férfi ebben a pozícióban jobban láthatta a köldökénél levőt, meg ami a combjánál helyezkedik el. Kell egy idő, míg lecseng nála az egész.
- Ez inkább szex volt, mint randi. Vagyis inkább szexrandi, de lényegtelen. – veti oda, mikor minden érzéke a helyére állt. Mikor a másik elkezdi még kényeztetni, akkor két percig hagyja magát, de aztán elhessegeti maga mellől. Egyelőre ne feledjük el, hogy ismerősök, de nem barátok. Becsusszant ez a dolog, ettől még nem jogosítja fel a férfit arra, hogy szeretgetés után babusgassa, mint egy porcelán babát. Ha majd a barátjának tudhatja nevezni a férfit, akkor az ilyen kedvesség elől nem fog félrehúzódni. Csak meri remélni, hogy nem érti félre a férfi az elutasítását.
- A randit, majd később megismételjük. Ha meg akarsz fürdeni, akkor nyugodtan használd a zuhanyzom, de csakis utánam. ajánlja fel, majd kicsattanó erőben lévő nő feláll a helyéről, hogy menjen gyorsan megmosakodni. Gyors tisztálkodást végez, aztán felöltözik új ruhákba. Kék csipkés melltartó, majd a hozzá tartozó csipkés bugyi. Emellett felvesz magára egy finom köntöst. Odaül az asztalához, aztán beindítja a számítógépét. Mivel éhesnek érzi magát, ezért a hűtőből előveszi a pizzát.
- Kérsz pizzát? – érdeklődik a másiknál.

Brant nem gondol semmit. Abbahagyja amit csinál, majd oldalra gördül az ágyon, hogy a lány gond és ellenállás nélkül kicsusszanhasson alóla.
- Rendben, kösz. – feleli mosolyogva arra, hogy használhatja a fürdőszobát. Egy villámgyors zuhanyra mindenkép szüksége lesz, mielőtt elindul a forgatás helyszínére.
Míg Zaria kimegy a fürdőbe, még utoljára kifújja magát a kiadós szeretkezés után, aztán felkel a helyéről, hogy összeszedje a besötétített szoba padlóján szanaszét heverő holmijait. Türelmesen kivárja, míg a lány végez, majd ő is beáll a zuhany alá. Nem tölt odabent több időt, mint néhány perc. A kezébe akadó pamuttörölközővel gyorsan megszárítja magát, aztán felhúzza a ruháit. Frissen és üdén tér vissza Zariahoz, aki már az íróasztalánál ül egy pizza társaságában.
Brant odalép mellé, de nem leskelődik bele abba, amit csinál. Szemlátomást dolgozni akar a másik, a színész pedig nem akarja feltartani. Neki is van még dolga bőven estig. Sőt, ki tudja, a forgatás lehet még belenyúlik az éjszakába is. Ez nem csak tőle függ, hanem a stáb többi tagjától is.
- Kösz, nem kérek. Talán legközelebb. – búgja. – Ideje mennem.
Brant lehajol a lány vállához, és egy apró csókot nyom rá búcsúzóul.
- Kösz a vendéglátást. Igazán kivételes volt. Majd hívlak. – ezzel kifelé veszi az irányt a lakásból. már ismeri a járást, a lánynak nem feltétlenül kell kikísérnie.
Amint kiér az épületből, bepattan a fekete járgányba, és elhajt.

/ Köszönöm a játékot! /