Chicago, Illionis, USA, 1989, október 20. 25 Orvos rezidens Civilians Richard Madden

Karakter személyisége

Göndör, barna haj, kék szemek, borosta. Ügyeletes sármőrnek is elmehetnék, de nem érdekelnek engem annyira a hódítások, hogy listás mennyiségre tegyek szert. Egyetem mellett igyekszem karban tartani a fizikumomat, néha kicsit nehézkesen megy. De próbálok nem pocakot ereszteni, ha más nem jön össze. Egy valami készít ki igazán, a hajam. Kicsit korán kezdtem el őszülni, hisz még csak harminc sem vagyok. És ez kifejezetten irritál, hogy az egyik legjobban látható helyen akad egy őszülő tincsem. Ebből a szempontból hiú vagyok.
Minden más szempontból teljesen mást képzelne az ember rólam. Milliárdos csemete vagyok, a világból bármit megkaphatnék. De nem élek vele. Nem látom abban az élvezetet, ha valaki dőzsöl és felelőtlenül szórja a pénzt minden olyan dologra, ami legfeljebb aztán a polcon fog porosodni. Céltudatos vagyok, amit pedig elhatározok, abban maximálisan teljesítek. Nem is igazán tehetnék másképp ebben a szakmában. Sebésznek készülök, komoly ambíció ez önmagában is.
Szabadidőmben gyakran szoktam légszörfözni, igazi szabadságérzetet kelt bennem. Mint ha az lenne a másik helyszín, ahol kivetkőzök a gazdag fiú álcájából. Az első persze az orvosi köpeny. És hogy bebizonyítsam, igenis meg tudom állni a helyem a világban. Ragaszkodtam hozzá, hogy saját albérletem legyen messze a családi birtoktól. Messze a cégtől, a szüleim savanyú képétől. Nagy a szabadságszeretetem. Örülök, hogy nem első lettem a családban. Amit a bátyámnak kell elviselnie, azt én kevésbé tűrném. Sok esetben nem vagyok toleráns, sok esetben pedig pofátlanul bunkó tudok lenni. Olyankor az etikett még csak köszönő viszonyban sincs velem. De mindazonáltal úgy gondolom, lojális és együtt érző vagyok. Egyfajta kettős mércével szoktam magam tanulmányozni.

Történet vagy szerepes példa

"Mi motiválta abban, hogy erre a pályára lépjen?" Egy demagóg kérdés a sok hasonló közül. Felmérésnek hívják, amin évente át kell esni. Én úgy hívom, hogy önismereti teszt. Hisz mit tesz az ember, ha egy ilyen kérdéssel találkozik? Elgondolkozik. Majd vagy azt írja, amit szeretné, hogy tudjanak róla, vagy azt, ami a valóság. Nem kell, hogy teljes legyen. A részlegesből is lehet a sorok között olvasni. Az utóbbi időben talán túlságosan is őszinte lettem. Sosem rettentett vissza semmi sem attól, hogy kimondjam a véleményem. Legyen az szóban, vagy írásban. Sokszor az ilyen alkalmakkor szívesen megnézném, milyen képet vág az illető, amikor olvassa. Mert nem egy szentbeszéd... Közel sem....
'Egy úton, egy pályán elindulni nagy döntést sejtet a háttérben. Mindaddig, amíg az ember nem jön rá, hogy mi érdekli, addig csupán árnyéka önmagának. Évekig tanultam magántanulóként, nem kellett a sok buta tantárgyhoz igazodnom. Ellenben amik érdekeltek, azt már igen korán elkezdtem keményen hajtani. A tudomány mindig is érdekelt. Számomra az olyan megfoghatatlan és mindent megmagyarázó is egyben. Maga a tökély, amelynek tükrében a mi kis világunk torz képpel néz vissza. Az emberek érdekemberek, közömbösek és fásultak. Én a tudományban találtam meg azt a hiányzó kulcsot az életemből. Hogy tudni kell nem közömbösnek lenni, segíteni, és minden egyes sikeres eset csak egyre jobban megerősít. Tudom, ez még nekem új. Hisz friss rezidens vagyok, akinek minden sikerélmény egyet jelent, a karriert megalapozni. De nem ám pénzzel megvenni a biztos pozíciót. Nincs jobb érzés annál, amikor valamit verítékes munkával ér el az ember. Ez az egy dolog az, ami miatt érzem, hogy igazán élek. Valahol sajnálom a szüleimet és a bátyámat. Igazi kirakat emberek.
Ellenben én a sarkamra álltam. Igazi kis mitugrász voltam. Aki azt hitte, beleköphet a bátyja levesébe. Kikezdtem a menyasszonyával. Sokáig ment a huzavona. Sokat győzködtem, hogy bontsa fel az eljegyzést. Azt hiszem fülig szerelmes voltam. De mindhiába vártam. Eljött egy pont, amikor úgy éreztem, mindennek véget vetek. A saját lábamra állok és lelépek otthonról. Az egyetemet Chicagoban kezdtem meg. De könnyen átvetettem magam más helyre. Vegasban kötöttem ki, igazán csak itt kezdődött el az élet. Megkomolyodott fiatalember lett belőlem. A kölyökképem a múlté, helyette borosta fedi pofázmányom nagy részét. És célorientált lettem.
Tök jól megvagyok végül is. Megmutattam mindenkinek, hogy nem csak a szülők árnyékában lehet megélni és tömött zsebekkel fenntartani egy lakást, egy háztartást és mindent, amit csak el lehet képzelni egy önálló életre. Úgy gondolom bő egy év alatt alaposan sikerült gyökeresen megváltoztatni az életmódomat, sokat változott a világszemléletem. Higgadtabb lettem, türelmes és olykor kimért. Túltettem magam a pofára esésen. Ám legyen, a bátyám valamit úgy fest nagyon tud. Vele amúgy sem akarom, hogy megromoljon a testvéri viszony. Jól megvagyunk. A kis titokról semmit nem tud, az orránál fogva vezettem. Valahol ég a pofám is miatta. De úgy gondolom jó úton haladok egy végleges cél felé. Túlélni az esküvőt, a hazamenetelt. Mert még a neheze vissza van. De már motivál, hogy vannak mások, más személyek, más nők, a társaság mindig változik. Én is változok. De minden nap ugyanez az elégedett pofa vigyorog vissza a tükörből. Emlékszek eleinte mennyire el voltam anyátlanodva. Úgy hiszem, sikeres férfivé nőttem ki magam. Későn érő vagyok talán emiatt. Talán mert számítanak rám,  valakik várnak itt is, otthon vagyok és értem már el sikereket. Ennyi bőven elég egy sikeres élethez. Ami még jócskán el sem kezdődött.
Már gyerekként beletáplálják az emberbe mindazt, ami az életét végigkíséri. Két nagy konzekvenciát vonhattam le a neveltetésemből. Egyrészt az ambíciózus hozzáállásom ennek köszönhető, talán ez az egyetlen, amiért a szüleimnek hálás vagyok. De amiért nem, hogy tipikus mintacsalád voltunk. Mindenkinek tökéletesnek kell lenni, ugyanakkor a sok probléma a felszín alatt lappang. A szüleim fásultsága egymás iránt lassan szétrohasztja az egész családi kapcsot. Egyet megtanultam, én nem ilyet szerettem. Ez volt talán az első és leges legfontosabb lépés az életemben. Elhatározni valamit, hogy véghez vidd. Aztán ki tudja, vagy elbukik az ember, vagy véghez viszi a lehetetlent is. Aztán hogy ebből mi igaz, döntsék el maguk."
Elégedetten szemlélem végig a papírt. Egy újabb tipikus Benjis vélemény a firkászoknak. Egy újabb év a suliban, egy újabb sokszor álmatlan éjszakákkal kezdődő év a kórházban. Egy újabb kérdőív, amely újabb korszak kezdetét is jelenti egyben.