Jacksonville, USA  1991.06.06 23 Tanuló, sorozatgyilkos Civilians Kim Jaejoong

Karakter személyisége

◆ Pozitív tulajdonságok:

Kitartó: Már-már makacs, azt mondanám. Az van, mit fejembe veszek. Nem hagyom magam, nem engedem elterelni figyelmemet. Mindent megteszek, erőt, energiát nem sajnálok, hogy véghez vigyem terveimet.
Határozott: Nem kételkedek. Tudom, mire vagyok képes, mi az, mit megtehetek. Nincs semmi, mivel elérheted, magamba vetett hitem megremegjen.
Barátságos: Tökéletes hazugság. Kedves mosoly, csillogó szemek, világos bőr alá rejtem ördögi énemet.
Alkalmazkodó: Nem okoz gondot, jöjjön bármily változás szembe velem. Személyiséget, külsőt, nevet, könnyedén váltok. Váratlan helyzet, új környezet. Nem hoz zavarba, simán kezelem a nehézségeket.
Érdeklődő, figyelmes: Nem csak nézek, látok. Mint szivacs, szívom magam a tudást. Iskola, új tárgy, könyvek, előkelő helyet foglalnak életemben.

◆ Negatív tulajdonságok:

Kétszínű, alattomos: Megmagyarázhatatlan szorongás, vért jéggé dermesztő félelem. Szőrt borzoló undor. Szerelem, szeretet, sajnálat. Úgy pörgetem lapjaim, úgy játszom játékom, ahogy nekem tetszik. Hiába hiszed, ismersz, tudod, ki vagyok. Nem lehetsz biztos abban, egy álarcot látsz csupán, vagy tényleg lehullt előtted a máz.
Érzéketlen: Nincs bennem félelem, sajnálat, szánalom. Még ha könnyet is ejtek, játék az csupán, nem valódi gyász.
Mániákus: Nevezhetünk ennek, ha imádom a vér szagát? Ha megnyugvást, csak akkor lelek, ha vadászhatok, ölhetek?
Manipulatív: Biztos vagy benne, hogy azt akarod, mit végül megteszel? Észre se veszed, s máris az én malmomra hajtod a vizet. Ne légy figyelmetlen, vigyázz, tartsd nyitva szemed, ha szóba állsz velem.
Szeszélyes: Hangulat, mely mindenkinél változó. Néha jó, néha rossz. Befolyásolja tett, időjárás, vagy csupán egy szó. Egyeseknél váltakozása könnyedén kiismerhető. Mi van velem? Tegnap talán nevettem vicceden, ma nem tudhatod, miként fogadom. Mi nem rég még tetszett, talán most elég, hogy fejed a falba verjem.

◆ egyebek:

Tíz éves kora óta pszichiátriai kezelés alatt áll.
Tökéletes színész. Pizzafutár, milliomos kölyök, csöves, zseni. Gond nélkül mutathatja magát bármelyiknek.
Imádja a vért. A szagát, a látványát. Ez az egyik oka annak, hogy sebésznek tanul.
Példaképe Charles Peace, ezt azonban, érthető okokból, csak ritkán hangoztatja.
Imádja a kávét, az édességet. Nem veti meg az alkoholt, és az egyéb bűnös élvezeteket.

Történet vagy szerepes példa

"Look like the innocent flower, but be the serpent under't"

Angyali arc mögött megbújó kaszás. Kedvesség rejtette sötétség. Hófehér bőr, karcsú, tökéletes alak fedte romlott, fekete lélek. Démon, mely embernek álcázta magát.
Mosolya, mint csillogó gyémánt, modora, mint bársonyos selyem. Jól titkolja, mi lakozik benne, mélyen, lent. Nem tudhatod, mi van fejében, mi bújik meg gondolatai között. S Ő türelmesen várja, míg önként adod életed kezébe.
Az óra indul, a homok pereg. Késő már, nincs esélyed. A homály láthatatlanul öleli körbe testedet. A felismerés későn ér el hozzád. Kétségbeesett sikolyod senki nem hallja már. Ennyi volt csupán az életed.
Hiába hiszed, különb vagy. Hiába gondolod azt, téged elkerül a vész. A sors fonalát nem te tekered. Nem tudod, mikor, hol ér véget életed. Nem tudod, mennyi adatott, nem tudod, mi jár neked.

2001. január. 01.

2000. december. 31. Norman Wentworth (†39) öngyilkosságot követ el a családi ebéd közben.
Neveltfia, Silas Wentworth, született 1992. 06.06-án, a gyámhatóság által, pszichiátriai kezelésre utalt. Heti öt alkalom (Hétfő – Péntek) reggel nyolc óra, belvárosi rendelőintézet, magánorvos.

2001. január. 03. Csütörtök, 08.15.

Harmadik alkalom. Pszichológiai némaság, szorongás, figyelmetlenség, rémálmok. Visszautasítja a leülést, a vizet. Az ablakot bámulja. Nem reagál. Semmire.

2002. január.03. Péntek, 08.17.

Disszociatív személyiségzavar. Agresszív, hirtelen haragú, szadista én. Judas-nak nevezi magát.
Silas állapotában nem állt be változás. Csendes, nyugodt, visszahúzódó.
Hiányos emlékezet. Napok, percek esnek ki. Nincs tudomása zavarodottságáról. Bár tisztában van Judas jelenlétével, nem fogadja el valóságként. Álomnak hiszi.

2011. október

Sötét éjszaka. Villódzó neonok világítják az utcát, az áthaladók halovány, nyúzott arcát. Árnyak kúsznak lábaid alatt.  
A fal tövében, takaróba burkolózó, széttépett dobozokon kuporgó csövesek sora. Kuncsaftra várakozó, lenge ruhás, kisminkelt nők minden sarkon. Las Vegas. Ha este kimozdulsz az utcán, ez minden, mit látsz. S bármit is csinálj, senki nem figyel oda rád.
Távol a főutcától csendes, koromsötét sikátor. A közepe táján, hulla felett állok. Felvágott gyomor, csontig hatoló szúrások, vére lassan feketedő tócsában körülötte.
Idősebb, koszos, hajléktalan férfi. Nem akartam megölni, megtámadott, én csak védekeztem.
Kezeiről, ruhámról vér csordogál. Nem törődök vele. Pillantásom áldozatomon legeltetem. Adrenalin tombol testemben, ziháló lélegzetem elnyelik a falak. A történtek minden pillanatát élveztem. Megnyugvás, felszálló feszültség, semmivé foszló, elfojtott düh volt minden, mit éreztem.
Jól vagyok, évek óta ez az első eset. Tudod, mit kell tennem, hogy ez állandó legyen. Megtaláltam azt, mi tényleg segíthet nekem.

Október. 11. Kedd, 08.45.

Áttörés?
A változás elképesztő. Egyik hétről a másikra eltűntek a tünetek, a beteg egészségesnek nyilvánítható(?). A páciens állítása szerint új hobbija segít neki. Azt javasoltam, folytassa.

2012. november. 15. Csütörtök, 08.24.

A javulás folyamatos, állandó. A páciens hangulata töretlenül felfelé ívelő. Ritkább látogatást javaslok. Visszautasítja. Úgy érzi, szüksége van a beszélgetésre, új elfoglaltsága mellett. Beszél, mindenről, egyetlen dolgot kivéve. Még mindig nem tudom, milyen hobbit talált.

Ódon falak, hideg téglák. Hűvös lánc csörren halkan. A keskeny térben szenvedő nyöszörgése száll. Elhagyatott, város zajától távoli pince, börtönné alakítva. Lassú léptekkel haladok végig a folyosón. Csupán néhány fáklya szolgáltat némi fényt, de nekem ennyi is elég. Szemeim kiválóan alkalmazkodtak a sötéthez, s úgy ismerem a helyet, mint a tenyerem.
Szeretek itt lenni. Élvezem a félelem, a kín szagát. Ma is csak játszani jöttem. Eltüntetni a világ mocskát, saját elmémre hulló ijesztő homályt.
Néhány pillanat, ennyi kell csak, hogy eljussak az ajtóhoz, mi megsebzett, haldokló nőt rejt. Éles nyikorgással nyílik a vaskos fém, foglyom felemeli fejét, arcán rettegés, csöppnyi dac. Jól tudja, nem éli meg a hajnalt, s mégis küzd még.  
Ujjaim összeszorulnak, késem hűvös pengéje tökéletesen illik tenyerembe. Megemelem kezem, áldozatom szeme rettegve tágul kerekre, könnyei utat találnak arcán. Mély levegőt vesz, zihálót, erőteljeset. Ajkaim elégedett vigyorra húzódnak. Fél már, retteg, sikoltana is, ha tudna, de nem hagyok elég időt ehhez.
Éles pengém torkához vezetem. Egyetlen vágás, apró, szinte erőtlen. A fém mélyen bőrébe váj, átvágja ütőerét, felhasítja légcsövét. Felhördül, fehér ruháját vére áztatja, festi vörösre.
Hátrébb lépek, érdeklődve figyelem haláltusáját, rángatózását. Lassan tűnik el belőle az élet. Izmai megfeszülnek, teste megremeg, majd nem mozdul többet.

2014. május. 22. Csütörtök, 08.35.

A látogatások száma heti egy alkalomra csökkent. Silas Wentworth (22) állapota stabil. Személyiségzavarnak, pszichiátriai betegségnek nyoma nincs. Hobbija egyre gyakrabban kerül szóba, konkrétum mégse hangzik el róla.

Fotocellás ajtón lépek át. Rutinos lépteim a lépcső felé visznek. A portás ismer már. Intés, mosoly, ennyi, mivel mostanában reagál rám. Hanyagul viszonzom gesztusát.
Az orvos nem ostoba, a repedés talpam alatt lassan szakadékká nő. Kérdez, faggatózik. Kíváncsi. Érdekli, mi az, mi ekkora javulást eredményezett. Hallja a híreket, látja az újságokat. Tudom, lassan rájön, mi van velem. Mégis, minden alkalommal eljövök ide. Kíváncsi vagyok, mennyire jól játszok, mennyi kell még, míg rájön, szörnyeteg, mit melenget keblén.