A lány és a RÉM

Tárgy: A lány és a RÉM Kedd Szept. 16, 2014 4:51 pm

A lány és a RÉM

Adam Thorne másfél fejjel magasodott DL fölé. A lány mégsem volt hajlandó meghunyászkodni a hatodikos fiú előtt.
Ő nem! Ő aztán soha!
Még a lassan másfél órája húzódó vita után sem, melyet természetesen a kis vörös robbantott ki, azt állítván, hogy nála bizony nincs bátrabb a környéken. A többi gyerek persze hogy nem akarta ezt lenyelni, de csak azért, mert mérhetetlenül gyáva mind, és azt szeretnék hinni, hogy az új lány is az ő szintjükön van.
Röhejes banda!
– Bizonyíthatod! – és Adam elállt a vörös copfos útjából.
DL egy valaha jobb napokat látott, de mára erősen lestrapált külsejű házat vehetett szemügyre maga előtt. Tulajdonképpen ez az épület nem volt messze onnan, ahova ő és az édesanyja a nyár elején költöztek. Mindössze három percnyi sétára, ha az ember lánya szedi a lábait, ha nem, akkor ötre is megvan, de ez mindegy is.
– Hehh?! – vonta össze szemöldökeit DL, miközben felnézett a fiúra.
– Oh! Ne mondd, hogy nem tudod miféle ház ez?
A vörös szemhéjai félig leereszkedtek, pillantása szemrehányóvá vált. Persze, hogy tudta miféle ház ez. A szomszéd srác felvilágosította, abban a pár napban amiben hajlandó volt szóba állni vele, és nem bújt el előle, akárhányszor meglátta.
– Be kell menned és körbe kell fotóznod!
A lány Adam felé fordult egész testével.
– Mer’ azt hiszed, nem merem megtenni?! – vágott vissza.
Adam most elevenbe talált. DL valóban tartott ettől a helytől. A környékbeli kölykök szerint egy olyan férfi lakik itt, aki kiírtotta a családját, közben annyira kedvet kapott a gyilkolászáshoz, hogy még több embert megölt, és azért engedték ki a börtönből, mert megfenyegette a bírót, hogy az ő családját is kiírtja. Ellenben a szomszédságbeli felnőttek nem mondtak túl sok mindent, és Shelly is csak annyit mondott, hogy ha lehet, DL ne háborgassa azt az embert és a házát. A lány megígérte…
…és biz' Istenke, be is tartotta volna, ha Adam Thorne nem tapodta volna két lábbal a méltóságát!
– Legyen! – vágta rá ádáz kifejezéssel az arcán. – De nincs fényképezőgépem.
– Nesze! – Adam a lány kezébe nyomott egy egyszer használatos, benzinkutaknál pár dolcsiért vásárolható fajtát. Ennek a hülyének mániái ezek a gépek. – Ne mondd, hogy nem szerellek fel!
Ezzel elnevette magát, s a mellettük álló még három gyerek ugyanezt tette. DL nem szólt semmit, megforgatta a fényképezőgépet.
– Sok képet készíts! – cukkolja tovább a fiú. – Jó lesz a suliújságba! Ha túléled… és hozz bentről valami emléket!
A lány még morrant egyet, majd félrelökte az egyik útjában álló kölyköt és elindult a ház felé…
Nagyjából így kezdődött…

✿✿✿

DL még az úttesten átérve is hallja Adam Thorne csuklásba fulladt röhögését.
Kis hülye!
Bolond ez a csaj, ha tényleg bemegy…
Micsoda idióta… kis vörhenyes majom!
…és ennél trágárabb és merőben sértő kifejezések hangoztak el DL háta mögött, ami miatt a lány egészen elvörösödött. Annyira gyűlöli, hogy mindig mindenki szembe megy vele, és annyira gyűlöli a csúfolódást, de míg egy átlagos kislány elsírná magát, addig őt a gúnyos szavak ellenállásra és az állításai azonnali bizonyítására késztetik.
Átér az úton és megáll az épület bejáratával szemben. Egy vékony járda vezet az úttól a rojtossá vásott szúnyoghálóajtóig.
A ház egy teljesen hétköznapi ház is lehetne… az ő otthonuk is hasonló… de ez… ez egy gyilkos otthona. Mérlegelhetne, hogy megéri-e bemerészkedni, vagy kullogjon vissza ahhoz a rakatnyi kis szarcsimbókhoz.
A biztos halál, vagy a megszégyenülés az idióták előtt?
Nem kérdés.
Ádáz tekintettel halad a bejárat felé, óvatosan lép rá az első lépcsőfokra, amely a tornácra vezet. A horrorfilmektől eltérően a lépcsőfok nem reccsen meg. Az első nem, a második igen, s DL riadt arckifejezéssel szökell egészen az ajtóig. Ez hangos volt! Körbepillant. Sehol semmi: se mozgás, se nesz.
Közelről megnézve a házat, látható, hogy egészen megkopott a festék a falain, mintha valamit lekapartak volna róla itt-ott… máshol talán újrafestették. DL készít egy képet a tornácról, majd a házzal szemben álló fiúkról, akik mintha már nem nevetnének annyira. A gép a zsebbe kerül DL kezei pedig a szúnyoghálós külső ajtóra, óvatosan meghúzza, mire az kinyílik.
Oké! Most jön az ajtó!
Legbelül imádkozik, hogy zárva legyen, de úgy tűnik az égiek másképpen akarták. Az ajtó kinyílik, a lány nyel egyet és lassan dugja be a fejét a házba. Senki, még most sem látni senkit. Óvatosan préseli be magát az ajtón, melyet nem mert szélesre tárni. Odabent a gép előkerül a zsebből. Újabb fényképet készít a kis betolakodó, ezúttal a nappaliról.
Eddig jó.
Tesz pár lépést befelé, nem recseg a lába alatt lévő padló. Vagyis nem mindenhol. Úgy látja, hogy minden kopott, enyhén poros és fakó idebent. Nem mintha a lánynak ez ellen kifogása lenne. Vesz hangosan egy mély levegőt, s egyből kifújja, mire átér az ebédlőbe. Asztal, székek, konyhapult nem messze, semmi szokatlan…
Katt!
Régi komód, rajta fénykép ezüst keretben…
Katt!
Felveszi a fotót, alaposan megnézi a rajta szereplő gyereket, majd visszateszi a helyére. Tényleg őket ölte meg ez a rém? Szipog párat, s benéz a konyhába.
Katt!
A hűtőbe is beles, s kissé összeugrik a gyomra. A tény, hogy a hűtő működik, s talán még étel is van benne, közelebb hozza az itt lakót.
Hátrahagyja a hűtőt és tovább megy.
A következő ajtó, amit kitár egy hálóba veszet.
Katt!
Ide nem megy, de az ajtót nyitva hagyja. Egy újabb ajtó feltárása következik: egy gyerekszoba. Ráadásul olyan kislányos.
Katt…
…és DL lassan besétál.
Sosem volt egy lányos lány, leszámítva, hogy hátközépig érő vörös haját mindig két varkocsba kötve/fonva hordja, még akkor is, ha ezek verekedés közben sajnos gyakran ellene fordíthatók. Most sem illik ide kopott bő farmernadrágjában, barna terepre való pólójában és zöldcsíkos mellényében. És biztosan a valaha itt lakó kislány sem egy olyan kopott edzőcipőben járkált, amilyen az ő lábán van. A gyerekszoba mégis lenyűgözi: babák, plüssállatok (többfelé), de nem zavaró mennyiségben. Kis babaház a fal mellett. A szekrényen rózsaszín, puha sörtés fésű…
Katt!
Katt!
Katt!
Katt!
Mintha a gazdájukat várnák…
Vajon miért bántotta őt? És miért tartotta meg a szobáját, ha megölte?
Az ágyhoz megy és leül rá, mire a bútordarab fájdalmasan felnyekken, DL pedig a párnán ülő hajas babáért nyúl, s megszagolja. Furcsán régi szaga van, mint minden holminak, amihez évekig nem nyúlnak…
Katt!

✿

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Szomb. Szept. 20, 2014 8:54 pm

Rádió.. Az ember elfelejti odabenn, egy kis csekélység milyen sokat is tud jelenteni. Nem, nem féltem a sötétben. Nem, már nem. Ahogy az egyedülléttől sem, az utóbbi években már megtanultam önmagammal kibékülni. Mégis jól esett az a szemernyi zaj körülöttem.

A kertben elburjánzott temérdek fa és bokor szintén nem jelentett ellenfelet. Egy machéta.. egy olló, egy kesztyű és egy ásó.. a teraszról szűrődő zenében és a dolog máris viszonylag könnyedén ment. Viszonylag.. - emelkedek fel, a homlokomról kézfejjel törölve le a verejtéket de soha nem volt büdös a munka. A kétkezi munka. Mégis irtózatosan lassan ment.
Ha valakit megkérdezek biztos azt mondja bolond vagyok. Ha fogadok néhány embert vagy gépeket.. és nem volt jó kifogás hogy mivel még mindig nincs munka a láthatáron, hisz ki alkalmazna egy ex-sittes hírességet, szűkösek az anyagi keretek, nagyobbat nyomott a latban hogy egyszerűen.. jól esett. Addig se kell gondolkodni...

Nem is figyelem az idő múlását, mert nem is lényeges. Ez is rámragadt odabenn, az idő semmit se jelent, az óra kattogása, csak a rá fogékonyakkal tudatja az elmúló perceket, a fáradtság.. a nap.. annál sokkal veszélyesebb, és engem is utolér az az érzés. Fáradt vagyok. Igen, egész sokat haladtam a mai nap, mégis még ezt az egyet be kell fejezzem. Nem szeretem a félbehagyott dolgokat.
Újabb 2 perc, mire eldöntöm hogy megteszem. Csak egy kis erősítés kell, egy kis víz, hogy a nap kevésbé győzedelmeskedjen ezért a terasznak is döntöm az ásót és elindulok a lépcső fele.
Az öt.. nyikorgó lépcsőfok akaratlanul is emlékeztet hogy a munkának még nincs vége. A konyha.. a megnyitott csap a kezem alatt, az az üvegpohár, amibe hideg vizet engedek, és a konyhapult, aminek nekidőlök, derekamhoz tűzött pólómmal letörölve az újabb verejtéket.
És ekkor csap meg az a zaj...

A zsaruszimat, azt mondják soha nem hal ki egy emberben. Én inkább nevezném valamiféle érzéknek, előérzet, ami számtalanszor megmentette már az életemet, kivéve azon az egy napon. De hamar elhessegetem az emléket, most figyelnem kell. Az ösztön.. vagy nevezzük talpraesettségnek azonnal hangtalanul húzza ki a konyhafiókot. Pisztolyt nem tarthatok. Ha a rendőrség megneszelné azonnal bevinnének, de nem csak fegyverrel lehet védekezni.
Halk léptek.. elvesznek a tágas tér ürességében, a fejem fülel, nagyon is jól tudja honnan szűrödnek az enyhe neszezések, és a harag, lassan kezd rajtam elhatalmasodni. De nem engedem... Nem engedhetem, ezért továbbra is csak haladok az említett cél fele, a leghasznosabb pozícióban áll kezemben a késem, a leggyorsabban amiben ha kell, egyetlen rántással suhinthatok, és kezem felfonódik a szoba kilincsére. De megtorpanok. Eszembe jut egy emlék.. egy nagyon régi, amikor e szoba kilincsét utoljára érintettem, a könnyek.. az illat.. ahogy Amy kiságyában reszketve a zokogástól elterültem és muszáj kirázzam a fejemből!

- Az isten verje meg.. - tátogom csak, nem sziszegem de ennyi elég is hogy újból észre térjek, és felkészülve.. egy.. kettő...

HÁROM!

Úgy vágom ki az ajtót hogy az nagyot csattan a háttérben! Szemem gyorsban méri fel a terepet, ablak.. szekrény.. ágy.. várom az ellenségemet, a kezem a magasban, benne a kés, és ha igaz.. Egy sikítás?? Egy gyermek...
És a reakciójától függően leengedem a késemet.

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Kedd Szept. 23, 2014 12:21 am

A lány és a RÉM

Végigsimít a baba gesztenyebarna haján, majd a hátára dönti, hogy a csipkébe öltöztetett jószág lehunyja a szemeit. Az egyik szem azonban beragad.
DL maga mellé teszi a fényképezőgépet és vékonyka ujjával megigazgatja a játék sűrűszempillás szemét. Ez után vízszintesbe állítja a babát, és a lábait is álló helyzetbe hajtogatja, de az a rebellis szem ezúttal csukva marad. Talán néhány porszem szorult alá, ezért nem működik rendesen. Újból DL segítsége kell a helyreigazításhoz. A vöröske beszippantja alsó ajkát és elmosolyodik, újra elfekteti a babát, aki ezúttal mindkét szemét lehunyja. A kislány ajkain szélesedik a mosoly.
Nem sejti, hogy mindeközben valaki egy késsel a kezében közelít a szoba felé…
…ezért irgalmatlanul meglepődik, amikor éles csattanással vágódik neki az ajtó a falnak/szekrénynek(?).
Szégyen vagy nem, a lány ajkát velőtrázó sikoltás hagyja el. Az arca elfehéredik aranybarna szeplői alatt, miközben DL a babát el nem engedve, az évekig(?) háborítatlan simaságú ágyneműt összerugdosva egészen hátramászik az ágyon, míg a falnak nem préselődik a háta. Mindössze 10 másodpercig hallatja a hangját, mikor is elfogy a szufla, meg aztán a torka is megfájdul. Mert ugye bátor kislány ő, a hangszálai nincsenek sikongatáshoz edzve. Szemei elkerekednek a rémülettől, a levegőt zihálva veszi, s egyenesen belenéz a „rém” szemébe. Megszólalni azonban nem bír.
Most még nem… még arra sem képes, hogy hirtelen felfogja kit, mit lát, csak néz bele egyenesen a férfi szemeibe.

✿

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Csüt. Szept. 25, 2014 6:35 pm

Lefagyok. Nemkülönben, mint aki itt áll előttem. Egy lány... Pontosabban...

- Ne...! - engedem ki csak féladagnyi hangerővel de róla, egy pillanatig se veszem le a szememet. - Ne félj... - emelem fel vele a másik kezemet, nyugtatólag.. csak lassan, ahogy a kés ugyanolyan ütemben, lassított guggolással éri el a földet. - Nem foglak bántani.. - csörren meg a penge a hideg és poros padlózaton - Hallod..!? - emelem meg a szemöldököm csak hajszálnyira az égbe - Nem bántalak... - ujjaim még mindig nyitva, a guggolásból már üres kezekkel, lassan emelkedem fel... - Ki vagy te.. ? - kérdezem, de a hangsúly valahol elveszett a sűrűben. Mégsem emelem le róla a tekintetem. Hogy támadást várnék? Nem, nem hiszem. Az egyetlen ok amiért folyamatosan őt nézem, mert... mert... Nem tudom... Talán csak nagyon emlékeztet valakire...

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Csüt. Szept. 25, 2014 11:57 pm

A lány és a RÉM

Hangosan, nagyon hangosan veszi a levegőt, és úgy kapaszkodik a babába, mintha ezen múlna az élete, valószínű össze is kócolja a haját, összegyűri a ruháját…
Aztán, ahogy a férfi lassan leguggol, veszi észre DL a kést, vesz néhány nagyon hirtelen lélegzetet, s egyszerűen nem meri megszakítani a szemkontaktust a rá törő alakkal.
Rá törő alak?
De hát nem ő – DL – volt az, aki engedély nélkül behatolt a férfi házába, fotózta körbe néhány kis hülye kedvéért, és keveredik igen nagy bajba, ha Shelly megtudja, hogy mit tett?! És ez az ember most úgy guggol le, majd emelkedik fel előtte, mintha a lány szegezett volna fegyvert rá. A krimikben is pont ilyen óvatosan mozognak a színészek, akikre ráfogják a játékpisztolyokat. Egyetlen pillanatra DL-nek eszébe jut, hogy újra elvisítsa magát, de a férfi nyugtató hangja némileg megolvassza a vöröske torkára fagyott rettegést.
– Csak… csak… hallom, csak… – nyel egyet. – Én nem… annyira nem félek… csak…
Habogja halkan, de a személyét érintő kérdésére beszippantja alsó ajkát. Szemei még mindig elkerekedve nézik a férfit, de a baba szorításán lazít. Hogy visszanyerje rendesen eljátszott méltóságát (vagy annak egy részét), előremászik az ágyon. Az elkerekedett, gesztenyebarna szemek gyanakvóvá válnak, abban a pillanatban, hogy DL szilárd talajt tud a lábai alatt az ágy rugói helyett, bár a hangja még mindig remeg a félelem, a zavar és a csalódottság (hogy lebukott) keverékétől.
– Fel akarja hívni az anyukám, hogy elmondja neki, hogy... betörtem a házába?
Mert ez sokkal-sokkal keményebben hangzik, mintha azt mondaná, hogy: mert rossz voltam.

✿

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Hétf. Szept. 29, 2014 10:21 pm

Hallom ahogy hebeg. Na igen, én sem rá számítottam ebben a.. - akad el a gondolat egy szemvillanásnyi időre - ebben a szobában. - eresztek ki egy jó adag levegőt az orromon, és ekkor kapok csak észbe.. FÉLMEZTELEN VAGYOK!
Szemem azonnal kutatni kezd, a pólómat keresi vagy valami mást amit felvehetek, de.. Kinn maradt...
Mégis elveszi a figyelmemet ahogy közelebb kúszik. Talán ez nem is olyan lényeges.. Talán nem ismeri a jelet.. a történetet.. talán még a sebhelyek se zavarják, ezért nem is törődöm többet vele.

- Hogy mi?? Az anyukád? - kérdezem magam is meglepődve, de nem igazán tudom miért csodálkozom a kérdésen - Nem.. nem ez volt az első gondolatom... - fogalmazok még mindig óvatosan és körültekintően, csak egész lassan és nyugtatóan osztva meg a gondolatot.

- Ki vagy te!? - próbálkozom még egyszer, most már talán érdeklődő ráncba is húzva a szemöldökömet, de tényleg érdekel. Arról viszont van sejtésem hogy kerülhetett ide.

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Kedd Szept. 30, 2014 5:09 pm

A lány és a RÉM

Nem zavarják a férfi felsőtestén található tetoválások. Vagyis, nem konkrétan azok jelentése zavaró számára.
Kilenc évesen ezeket a szimbólumokat jobbára filmeken és graffitik-en látta. Számára még túl sokat nem mondanak, képtelen konkrét negatív attitűdöt kapcsolni egy horogkereszthez, vagy egy birodalmi sashoz(?). Danny azonban most rásegít erre tudtán kívül. Persze egészen máshogy…
Egy átlagos kilencéves világa még pofonegyszerű: vannak a jók és vannak a rosszak.
A rosszaknak félelmetesen kell kinézniük… félelmetesen kell viselkedniük…
Tetkó, kés a kézben, kivágott ajtó mind-mind simán jellemezheti a rossz embert…
…a képletből viszont kilóg a kés letétele, a nyugodt hanghordozás és az, hogy nem kapta el és verte meg a lányt, ahogy belépett a szobába. Kivéve, ha valami furmányos rossz ember az illető, pl. egy cukrosbácsi, vagy a legtöbb tanító az általános iskolában, akik el akarják hitetni magukról, hogy jók. Jobb az elővigyázatosság. Éppen ezért eme semleges megnyilvánulások még kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy DL bizalmát a férfi elnyerje, ahhoz viszont elég, hogy az érdeklődését minden gyanakvása ellenére felkeltse.
Hallja a lány a visszakérdezést, melyre egy bólintással felel. Majd a megjegyzésre kicsit görcsösen megemeli jobb vállát és fejét oldalra döntve megdörgöli vele a fülét. Hallja a harmadik kérdést is, pislog párat, s a babát óvatosan magához öleli a tekintetét le nem emelve Danny-ről.
– DL – válaszolja, aztán szipog párat, miközben Danny arcát fixírozza. – Akkor… nem fog bántani? Elmehetek?

✿

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Pént. Okt. 03, 2014 9:27 am

- Nem, nem foglak bántani.. – nyugtatom meg, de két kezem még mindig magam előtt a levegőben. Hogy miért csinálom ezt?? Nem vagyok róla meggyőződve. Talán a múlt.. az emlékek... Hány meg hány rohadékot kaptunk már el fiatal lánnyal a kezében, aki váltig állította, hogy ő bizony.. nem akart tőle semmit.

Erős hányinger környékez, mégis megállom, hogy a földre köpjek. Nem lenne túl jó ötlet, mégis feszélyez ez az egész.

- És persze.. elmehetsz.. – darabolom – DL... - ízlelgetem a nevet. Ez egy fura név! – HA! – és itt torpanok meg a hátrálásban kifele, talán pont elállom az ajtót, ami a második nem jó ötlet, mégis eltart egy ideig mire észbe kapok.

- Ha megvárod amíg magamra kapok valamit, és elmondod hogy mit keresel itt. – itt a hangom már egész nyugodt, már szemernyi félelem, düh, vagy bármi más erős érzelem nem torzít rajta lényegesen és amennyiben megegyeztünk, vagy bármi jelét mutatja, hogy nem cselekszik hirtelen, kihátrálok az ajtón, hogy magamra kapjam a pólómat, - ami meglehetősen viseltes - és nem törődve többet a lánnyal, vizet engedek a teafőzőbe hogy a gázra helyezzem.
Ha idejön… ki tudja mi lehet még belőle. Ha a bátorsága inába szállna és szemvillanás alatt tűnik el az ajtó mögött kifele.. hát.. akkor ez biztosan nem egy hosszú barátság kezdete. De még akkor is lehet hogy még látjuk egymást. Az élet kiszámíthatatlan dolgokat művel...

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Vas. Okt. 05, 2014 7:11 pm

A lány és a RÉM

Biccent. Azt mondja a férfi, hogy nem fogja bántani őt.
Ezt akár megnyugtató is lehetne hallani, mégis, ahogy Danny elállja a szoba ajtaját, úgy egy pillanatra újra összeszorul a lány torka, s mintha a férfi által kimondott ha szócskát is erősebbnek érezné. Nyel egyet, s előreszegi az állát, mialatt beszippantja újra az alsó ajkát. Várja, hogy mi történik, hogy mint tesz a RÉM.
De nem tesz semmit, egyszerűen eltűnik. Vagyis nem tűnik el… egyszerűen elmegy valamerre a házban és csinál valamit, amit a szoba fala kitakar DL elől.
A lány első gondolata, hogy most kell lelépni. Akkor talán Shelly sosem tudja meg, hogy itt járt, és nem szidja meg érte…
Leteszi a babát az ágyra, megfogja a fényképezőgépet és kiles a szoba ajtaján… Óvatosan dugja ki a fejét és néz körbe. Miután látja, hogy Danny jóóóóóó messze van tőle, hát elindul az ajtó felé, közben sűrűn fülel hátra.
Semmi. Nincs utána osonás/loholás. Nincs semmi veszély.
Hátrafordul, olyan hirtelen, hogy meglebben két copfba fogott haja.
Danny a konyhapultnál tüsténkedik.
DL oldalra billenti a fejét, és tétova léptekkel elindul felé.
A ház már egyáltalán nem olyan ijesztő, s Danny sem az így pólóban.
– Néhány fiú azt mondta…– pillanatnyi szünet. Vajon a férfi figyel rá? Felé fordul, vagy tovább foglalatoskodik a teával? Bárhogy is, DL folytatja, s valószínű maga is meglepődne, ha kívülről hallaná, hogy milyen kis csenevészen, vékonykán szólal meg a hangja. – Azt mondták gyáva vagyok, ha nem jövök be ide – válaszolja, miközben a szemeit le nem veszi a férfiról. – Azt mondták, hogy maga megölt sok embert. Tényleg ölt embert?

✿

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Csüt. Okt. 09, 2014 6:20 pm

Hallom a motozást. Nem látszik, de attól még fülelek, mégse tartok attól hogy egy pillanat alatt eltűnne. Ha így lesz, nincs vele baj. Nem hiányzik semmi sem, nem egy kis.. tolvaj.. semmi rossz szándék nincs benne, legalábbis nem az a célja hogy tönkretegyen. Megfigyelés...

Megtámaszkodva a konyhapulton, két karomra helyezem a súlyomat. Csak állok ott, nem mozdulok és csendesen figyelek. Hagyom hogy melegedjen a víz a hátam mögött, és akkor jelenik meg az a tétova hang...
Először csak figyelem.. nem takargatom a megjelenő mosolyomat, de csak lassan fordulok meg. Pont akkor amikor a végéhez ér.

Megtorpanok, talán még meg is rezzenek. Még nem szoktam meg a célra törő kérdéseket, és elfeledtem miről is szól az a gyerekszáj.
Nagy sóhajt veszek, de mégse jönnek maguktól a válaszok A megfelelő szavakat keresem. Hogyan mondjam el!?? Aztán mégiscsak elindulok valamerre.

- Tudod.. - rövid hökkenés - igen, bántottam embereket. Régen. - teszem hozzá, de nem mert tompítani kívánom, hanem egész egyszerűen nem akarom hogy megijedjen. - De soha nem bántottam olyat, aki nem érdemelte meg.. - jön a következő már zsigerből, mégis sántít az egész szépsége, hisz nagyon is jól tudom a mit-miérteket. Gyilkolni.. nem helyes. Nem számít hogy ki érdemelte meg.

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Szomb. Okt. 25, 2014 12:57 am

A lány és a RÉM

DL megkapta a választ a kérdésre, nyel egyet, s közelebb bandukol Danny-hez, de túl közel mégsem megy. Persze ki tudja, hogy amaz mennyire gyors, vagy ügyes. Ki tudja, hogy DL meg tudna-e lépni, ha menekülőre fogná és Danny utána iramodna. Ezek mind-mind átfutnak a kis vörös agyán.
A választ villámgyorsan kell értelmeznie. Tulajdonképpen rájön, hogy túl sok mindent nem mondott neki a férfi. Bár tény, hogy ügyesen próbálkozik. Shelly is efféle szavakkal nyugtatja meg őt, ha valami olyasmit kérdez tőle DL, amire a nő nem akar válaszolni. És szinte mindig a „tudod” nyitja ilyenkor a mondatot.
Felnőttek! Pff…!
Majd vesz egy mély levegőt a lány, s kezét az ebédlőasztal egyik székének a támlájára teszi. Szemei most először elszakadnak a férfitól, ahogy tekintete végigszalad az asztal lapján.
– Mit csináltak azok az emberek?
Árnyaltabban egyszerűen képtelen megfogalmazni a kérdést… kérdezze meg, hogy gonoszak voltak?
Nem… ilyet nem kérdezhet egy magára valamit is adó általános iskolás… túl sok olyan inger éri általánosságban őt, mely azt sugalmazza, hogy minden relatív… bár DL nem igazán tudja, hogy mit jelent az, hogy relatív, de Shelly ezt is elmagyarázta, s ahhoz volt valami köze, hogy semmi sem az, aminek látszik.
A válaszért újra Danny felé pillant.
Tényleg semmi sem az, aminek látszik?

✿

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Csüt. Okt. 30, 2014 5:00 pm

Újabb nehéz kérdés. Igen, foglalkoztatna a tudat, vagy egyáltalán elgondolkoztatna mit is feleljek, de valamiért ezt mégsem várom meg. Nehéz kérdés..

- Nagyon rossz dolgot műveltek.. - egyenesedem ki, és észre sem veszem hogy bár egy egész pult választ el tőle, meg némi távolság, a hangom mennyire megváltozott. Nem, nem fenyegetőleg. És nem, nem is tudnék bántani egy ilyen ártatlan kicsi lányt, tudnék én bántani valakit egyáltalán??
Mielőtt megfogalmazódnának a válaszok és a saját magam szemébe kéne nézzek, megfordulok, vissza a tűzhely feletti szekrényhez és megnyitva az ajtót előkerítek két poharat.

- Teát... kérsz? - kérdezem, de még mindig nem fordulok felé. Egy percig sem akarom hogy fenyegessem vagy hogy ő.. úgy fogja fel az egészet. Ritkán találok barátokra az utóbbi időben. Vagy egyáltalán.. egyáltalán olyat aki nem menekül el, vagy kibírja velem egy légtérben...

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Pént. Okt. 31, 2014 9:06 pm

A lány és a RÉM

Pislog párat, majd részben beszippantja alsó ajkát és enyhén ráharap. Danny válasza olyan… olyan… nehezen megfogható. Az a rossz, amit műveltek, bármi lehet…
Gondolkodik… ő kit tudna megölni? Senkit… Más megközelítés kell! Mely az a rossz cselekedet, ami DL-ből kiváltja, hogy valakit olyan istenesen elverjen? Vagy megpróbáljon elverni… Kattognak a fogaskerekek a gyermeki agyban. Bár nem biztos, hogy ép ésszel felfogja a lány, mint jelent valakit megölni (vagy nagyon istenesen helyben hagyni)… túl sok a vérengzős videojáték, túl sok a lövöldözős film… egy emberélet kioltása ezek alapján sokszor annyira súlytalan… ráadásul mindig van egy következő élet… Így a filozofálgatás nem bizonyul előremutatónak, építő jellegűnek.
A gesztenyeszín tekintet újra Danny-n pihen meg.
A férfi jelenleg teljesen veszélytelennek látszik, ám DL nem felejtette el, hogy nem sokkal ezelőtt egy késsel rontott be a szobába. Mégis, amikor megkérdezi tőle a házigazda, hogy kérne-e teát, a kislány felel és ez elvonja a figyelmét iménti gondolatmenetéről… Egy időre legalábbis.
– Cukorral és citrommal – majd kihúzza a széket és leül rá, még a fényképezőgépet is az asztalra teszi. Hacsak a házigazda nem töri meg, jó időre csend állhat közéjük. Legalábbis addig, míg DL meg nem kapja a teát, amibe aztán jó hangosan beleszürcsöl, majd – ha az ital még forró lenne – a szája elé kapja a kezét, és megdörzsöli a kicsit megégett ajkait.

✿

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Csüt. Nov. 06, 2014 9:12 pm

- Cukorral és citrommal.. - ismétlem meg és nem átall egy valamiféle kellemesnek tűnő örömteli mosoly, hogy kiütközzön a képemen.

Víz csorog a két csészébe, belekerülnek a teafüvek, egyetlen szót se szólok, csak elhelyezem egy tálcán őket, mellé a cukkkor.. a citttrom.. és már útban is az asztal fele, egyszerűen lehelyezem oda.
A lány.. közben helyet foglalt velem szemben. Talán felnéz rám, talán nem, én mégis az oldalán húzom ki a széket, és amennyiben nem menekül el, ülök le mellette. Csak ekkor emelem magam elé a csészémet.

- Látom fényképezőgéped is van.. - utalok szemmel a tőle jobbra lévőre, de nemigen nyúlok felé. Nem kell.. és egy percig se kéne megijesztenem. - Talán a fiúk fényképeket is kértek tőled?? - húzom a számhoz a csészémet, és csak a szemeibe nézve lassan kortyolok bele. Forró.. Pokolian.. De én már megszoktam az efféle tényeket a kóterban...

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Csüt. Nov. 06, 2014 10:19 pm

A lány és a RÉM

Miután a szája már nem fáj, DL elkeveri a cukrot és a citromot a teában, amit még korábban beletett. Eközben immáron Danny-re tekint, s szemében a gyanakvás lassan feloldódik a bűnbánattal, pont úgy, ahogy a cukor olvad bele a teába.
Egyelőre nem mer megszólalni… vagy nem tud mit mondani, esetleg nem akar? Lényegtelen, mert Danny megtöri a csendet és DL abban a minutumban a fényképezőgépre néz, majd vissza a férfi arcára. Még mindig nem szólal meg, csak a jobb vállát vonja meg kétszer, s enyhén durcás kifejezés ül az arcára. Danny beletrafált, és mégsem hall ki a kis vörös dühöt a hangjából, pedig tudja ő jól, egyre jobban érzi, hogy amit tett, az helytelen volt. Aztán erőt vesz magán és megszólal:
– Nem fogom odaadni nekik – mert ez komoly dolog. – Nem voltak valami rendesek velem – azzal a gépet odatolja közvetlen Danny elé – Tessék… inkább magának adom.
Ezt követően belekortyol újra a teába. Forró még, de közel sem annyira, mint az imént, s sokkal édesebb… citromosabb. Azon el sem gondolkodik, hogy vajon csak úgy elosztogathatja-e másnak a gépét.
Mindegy is! Majd Shelly-t megkéri, hogy vegyen helyette egy másikat.

✿

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Csüt. Nov. 06, 2014 11:51 pm

- Vigyázz vele.. forró! - hívom fel a figyelmét mikor már elkéstem. Mégis így látom jónak. Amikor Amy... És itt sötétedik el a gondolat.
Összeszorítom a két ajkamat és igyekszem valamerre másfelé terelni minden gondolatom. A lány fele.. Igen, ő tökéletes lesz...

Talán ezért is szúr szemet pont a gépe, és mert szándékomban áll megtörni a csendet. Kommunikáció?? Igen, egykor remekül éltem vele. Azóta viszont.. igen.. megcsappant a lehetőségem erre, ezért szándékomban állt most kihasználni.
Mégis meglepődök mikor előttem végzi a gép.
Talán ő is meglepődhet a meglepődésemen, ahogy a homlokomra csúszik a szemem, és ahogy két, egymás előtt keresztbe fűzött kezem, lassan valahogy súrlódó mozgásba kezd.

- Ez kedves tőled.. - mosolyodom el, és csak ekkor engedem szabadjára a kezemet, a gépet megemelem, forgatgatom fel.. majd le, rendesen megnézem, mintha csak bármi fontosat jelentene, aztán visszarakom, halk koppanással az asztalra. - De lehet hogy a gazdájának hiányozni fog.. - mosolyodom el megint.. immáron másodszor, és bár az eszközt nem tolom vissza a lány elé, mégis magára hagyom.

- És te merre is laksz.. DÉELL.. - hangsúlyozom ki a még mindig furcsán hangzó nevet - valahol a környéken? - fonódik ujjam a bögrém fülére, majd csendben a számhoz emelem.

Hogy mire is vagyok kíváncsi igazán? Igazán fogalmam sincsen. Egyszerűen csak hasonlít valakire. A szeme.. a szája.. de lehet belőle semmise... Az is lehet csak nekem hasonlít.. Belül... Egy pokolirégen volt emlékre...

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Pént. Nov. 07, 2014 11:17 pm

A lány és a RÉM

Lassan bólint az intelemre. Danny-nek igaza van, tényleg forró, így a következő kortyokat aprón, szürcsölve veszi magához. Tapasztalatból tudja, hogy a tea gyorsan kihűlik, gyorsabban, minthogy az ember meginná.
Azt kicsit sajnálja, hogy a gép nem kell a házigazdának, de persze jó is. Lehet Danny mérges lenne rá, amiért ilyen pofátlanul körbefotózott mindent, viszont az még nem döntötte el, hogy a „gazdájának” visszaadja-e a gépet. Egyáltalán hiányozna-e annak a majomnak… de az is lehet, hogy Adam megpróbálja elvenni tőle, s azt mondja mindenkinek, hogy ő csinálta a képeket?
Mer’ ő ilyen sunyi és gyáva! Nem mer bejönni!
Erről a gondolatsorról azonban hamar lekapják a kislányt Danny szavai. DL a kedvességét méltató mondatra – némi fáziskéséssel ugyan – bólint, majd tovább szürcsöl.
Máris kihűltebb ez a tea!
– Igen… – válaszolja kissé tétován, s mindkét kezét az asztal szélével párhuzamosan maga elé fekteti, majd helyezkedik kicsit, hogy jobban rálásson Danny-re… vagy szimplán csak magasabbnak látszódjon. – Ugyanebben az utcában. Nemrég költöztünk ide. Maga mióta lakik itt?
Jön reflexből a visszakérdezés, s a lány újra beleiszik a teájába, majd fogja a gépet, maga felé fordítja és…
Katt!
Katt!

✿

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Szomb. Nov. 15, 2014 7:32 pm

Olyan.. nagylánynak tűnik ez a kicsi lány... Olyan.. felnőttes! Mégse engedek utat a mosolynak előttem, mert jól tudom, a gondolat valami egészen távoli vizekre vezet.

- Értem.. - felelem egy kósza mosolyt már szabadjára eresztve, de ez egészen másféle mosoly. - Akkor azért nem ismerlek. - sóhajtok bele, és a számhoz emelve a csészét, alig kettőt kortyolok.
Ám nem ment ki a fejemből az azt követő kérdése.. Hogy mióta? Ha én azt tudnám... - kutatok az emlékeimben, annyira sűrű.. és összefolyt minden, hogy nem tükröződnek az évtizedek.

- Itt.. ebben az utcában.. alig 8 éve.. - mosolygom a saját válaszom meg - Vegasban már emberemlékezet óta. Itt születtem.. - játszik el kezem az asztalszélen, csak hamisan elűzve az emlékezés keltette zavarom.

- És honnan jöttetek ide, DL!?? - kérdezem ismét kitérve a nevére, ízlelgetem és kezd tetszeni az érzés. Olyan szokatlan.. de kellemes.

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Pént. Nov. 21, 2014 11:06 pm

A lány és a RÉM

A nyolc év jó hosszú idő, DL szemei el is kerekednek… ez a nyolc év gyakorlatilag az ő egész élete… egész élete mínusz egy év!
Wow!
Leteszi a fényképezőgépet és újabb kortyokat szürcsöl ki a teából. Nem forró más, csak mókás szürcsölni. Shelly ezt nem szereti hallgatni, de talán Danny nem teszi szóvá. Eddig nagyon kedvesnek tűnt, s a kislány saját kis tapasztalásán át leszűri, hogy valószínű rendes fickó lehet. Ennek ellenére DL egy csöppet kényszeredett, s csöppet rövidéletű mosolykával bólint a hallottakra, majd a házigazda kérdése után visszafordul a bögre irányába. Most nem iszik bele, csak a fülénél fogva megfordítja, hogy megnézze a másik oldalát is. Nem minta olyan nehéz lenne a kérdésre a válasz, igazából nem is titok, egyszerűen csak a kislányból jönnek ki nehezen a szavak, ha a szülővárosa kerül szóba. Jó volt ott. Szeretett ott. Hihetetlen számára, hogy Shelly nem talált ott munkát.
– Los Angelesből jöttünk. Az anyukám itt kapott munkát – pillant Danny-re. Nem szeret erről beszélni, ezért némi szontyolodottság szökik a szemébe. – Egyszer majd biztosan hazamegyünk.

✿

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Csüt. Nov. 27, 2014 12:06 am

Feltűnik a kislány kétkedése. Bátorsága? Hisz mennyire bátor gyerekre vall belépni egy szörnyeteg birodalmába!
Ha mással esne meg, még el is mosolyodnék a témára. Szörnyeteg vagyok.. az.. más szemekben és talán a sajátomé is megcsal ha a tükörképemet nézem, elvégre a múlt.. nem múlt el örökké.

Mégis valahogy visszatérek erre a kis emberi lényre, a magával húzott emlékekre, mindarra ami kellemes. Volt.. egykor. Talán ő is éppen így nézne...
Vajon hasonlóképpen bátor lenne?? Talán bemenne.. egyedül.. egy szörnyetegnek mondott barlangjába? Talán bármikor baja esne?
De elhessegetem a gondolatot, talán a fejem is megrázom kissé az érzésre és helyette jönnek a kérdések. Nem számítanak. Elterelések.. Mégis szükséges ez az elterelés.

- Miért... Nem jó itt? DL... - tágul ki kérdőn a szemem, de még mindig nem tudom mi érdekel benne. Talán ő az egyetlen.. Az egyetlen aki szóba áll velem.

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Hétf. Dec. 01, 2014 11:45 pm

A lány és a RÉM

Mintha Danny kivárna, tétovázna, DL legalábbis ezt érzi/látja. Sok felnőtt iszonyatosan sokat képes jártatni a száját, s egy részük előszeretettel gügyörészik, vagy vigyorog széles mosollyal egy gyerekre, de ez az ember itt mellette egészen másmilyen. Ő olyan, mintha valamiért nagyon szomorú lenne… vagy ha nem az, hát nagyon elvarázsolt… a beszélgetés folyamán legalábbis, mert azért az elég ijesztő volt, amikor rátört a szobában.
– Hááát… – gondolkodik el a teája felé fordulva, mert a kérdés végső soron nem is egyszerű. Aztán vállat von. – Nem tudom. Ez még nem olyan mint az otthon… Tetszik érteni? – mert a kislány érti, de ennél jobban nem tudja elmagyarázni. Újra az ajkaihoz emeli a bögrét és néhány nagyobb korttyal kiissza a tartalmát, csak aztán néz újfent a férfira. – Azt hiszem, hogy mennem kell.
Ahogy ezt kimondja, feláll a székről.
– Ki tetszik kísérni?

✿

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Hétf. Dec. 08, 2014 11:12 pm

Elmosolyodom. Hogy értem e?? Egészen.

- Való igaz. Az otthon csak egy helyen van... Itt! - helyezem a tenyerem a szívemre és igaz. Nekem is ott az otthonom. Ott benn. Ott élnek mindannyian és én mindkettejüket bármitől megvédem. - De majd itt is megszokod.. - mosolyodom megint el, és már felkészült a következő kérdésem, de hirtelen talpra áll.
Meglepődöm.
Először.. aztán megadón adom át magam a ténynek, és egy rövid kötőszóval: "Máris?" valahogy én is felkelve útjára engedem.

- Hát persze. - egyezem bele, mert szívesen követem a vendégemet, de aztán az ajtóhoz érve megtorpanok. Még mielőtt a kezem ráfonódna a kilincsre.

- Deee.. máskor is meglátogatsz? - kérdezem bele a szemeibe és nem hiányozhat mellőle, az a régen szokásos volt, kedveskedő mosolyom. - Már ha van kedved. - pontosítok. - Az ajtóm mindig nyitva áll, csak megkérlek.. kopogj legközelebb. - mosolyodom el, végtére is.. nem szeretnék újabb meglepetéseket, vagy egyszerűen ráhozni a frászt mégegyszer egy gyerekre. Már ez is elég volt egyszer...

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Hétf. Dec. 22, 2014 12:08 am

A lány és a RÉM

Nagyon komoly arccal tekint Danny arcáról a kezére, ahogy a férfi a szíve fölé emeli azt, s DL látja, érzi, hogy ez az ember itt mellette valóban sok mindent megért abból, amit ő mond. (Pontosabban ő ezt akarja hinni.)
– Áh, nem… nem hiszem… – ingatja meg még a fejét, s szavai is halkabbra sikerednek. Mert ez a megszokás dolog már más lapra tartozik. Meg lehet-e egyáltalán szokni ama változásokat, amelyek beleszólnak az életünkbe és nem rajtunk múlnak? Meg szabad szokni őket?
Ahogy Danny feláll, s elindul az ajtó felé, DL felkapja az asztalról a fényképezőgépet és besorakozik először a férfi mögé. Kifelé menet a tekintete újra végigkalandozik ama helyiségeken, melyen áthaladnak, s amennyiben a kislány rálát innen, újra elmélázik a gyerekekről készült fotográfiákon. Ekkor veszi észre, hogy jó néhány lépéssel lemaradt Danny-től, ezért megszaporázva lépteit mellé siet. Felnéz az arcára, kérdezne valamit, de csak addig, míg Danny vissza nem néz rá (feltéve, hogy ez menet közben megtörténik), mert abban a pillanatban maga elé kapja a tekintetét. Az ajtóba érve aztán már nem fél a férfi arcára nézni, ahogy meghallja a kérdést, igaz egy csöppet tűnődnie kell rajta.
– Én… hát talán… – bólint aprókat, s valóban… nagyon megfontolandó az ajánlat. Danny nagyon finom teát készített és nagyon tud hallgatni és figyelni. – …esetleg… szívesen… de legközelebb hozok sütit a teához – mosolyodik el végül.

✿

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Szer. Jan. 07, 2015 2:14 am

Nem hiszi... Sosem értettem a gyerekekhez. Vagyis.. - vágtat át fejemen csak gyorsvonatként a gondolat - nem tanulhattam meg érteni hozzájuk. Már nem volt rá lehetőségem.. - nyelem vissza a feltörni kívánó keserű könnyeket, mégis egy mosoly az amit kierőltetek, de nem követi semmi más. Csak a megmozdulás, ahogy azt mondja mennie kell, én meg nem erőltetem.

Várok rá, de úgy tűnik, ő meg engem vár. Ezért hát elindulok az ajtó fele, és magam mögött hallom a gyengén koppanó lépteket. Lemarad. Biztos vagyok benne, a börtönben kiélesednek az érzékek, muszáj nekik, de aztán szaporábbá válnak a léptek és máris ott van mellettem. Érzem...

Az ajtóhoz érve megálljt veszek. Megtorpannak a léptek, de nem nyúlok a kilincsért, még nem fonom rá a kezemet, először felteszek egy kérdést. Habozva jönnek a válaszok...

- Rendben. - mosolyodom el aztán mégis a következőre, azzal megnyomom a kilincset - De ha előre bejelented, majd én is készülök valamivel. - egy kacsintás, csak amolyan pajtási féle, és már nyílik is az ajtó mellette, de eszemben sincs kituszkolni. Nyitom, de aztán mégis csak félig visszahajlik.

- És DL.. - halkítom lejjebb a hangom valamelyest - szeretném ha anyukád is tudna róla ha legközelebb meglátogatsz. - sóhajtányi szünet - Nem akarom hogy baj legyen belőle. - nézek mélyen a szemeibe, de hogy ezzel magam alatt vágom a fát?? Valószínűleg. Mégis.. A szülői vér.. vagy nevezzük egyszerűen rendőri tisztességnek, nem engedi hogy valaki háta mögött cselekedjek. Mert én is így szeretném.
Azzal újra megnyílik az ajtó a kislány előtt...

Tárgy: Re: A lány és a RÉM Csüt. Feb. 05, 2015 10:13 pm

A lány és a RÉM

Tétován vigyorodik el, pontosabban válik kis rókavigyorrá a mosoly. Nagy levegőt vesz a válaszhoz, aztán végül nem mond semmit, de egyelőre nem is kell, hiszen Danny nyitja az ajtót, amit végül mégse nyit, s a kis vöröske a szemébe néző szemekbe ugyanolyan mélyen visszatekint, ahogy amazok bele az övéibe.
Igen, a férfinak igaza van. Shelly nagyon nem örülne annak, ha DL suttyomban cselekedne, igaz, hogy már ezért is nagyon ki fog kapni. Persze azt biztosan nem fogja elmondani, hogy Danny kicsoda… vagyis… hogy mit mondtak róla a srácok, akik ide küldték. Talán elég neki annyi, hogy egy kedves szomszéd, aki… akinek… hmm… segít rendbe tenni a házat? Vagy ilyesmi. Talán nem is kell hozzá különösebb kommentár…
– Rendben – vágja rá, s bólint határozottan, majd az immáron kitárt ajtón át néz ki a házból. Tekintete azonnal megpillantja az út túloldalán álló Adam Thorne-t és kis csapatát, amelyből többen elinaltak, mikor meglátták az ajtóban Dannyt. A kislány résnyire szűkíti szemeit, ahogy az imént említett fiúval farkasszemet néz, majd felpillant a volt zsarura.
– Pénteken, iskola után be tudok nézni. Abból biztos nem lesz baj – mosolyodik el haloványan, majd kilép az ajtón, de tekintete még mindig Danny arcát figyeli. – Addig is… tessék vigyázni magára! Csókolom! – majd – hacsak nem ütközik akadályba – a választ meg sem várva hirtelen fordul meg és nemes egyszerűséggel elszalad előbb ki az út melletti járdáig, majd azon a házuk irányába.

✿