A Lady és D. - A múlt hozadéka...

Tárgy: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Csüt. Aug. 07, 2014 1:49 pm

Nem tudom mi vitt el oda. Mi volt az a belső hang ami azt mondta menned kell. De itt voltam. Kétséget kizáróan és furcsa érzéseket keltett bennem ez a régen látott hely. Semmi sem változott. Mintha az idő megszűnt volna itt létezni. Pörögni, vagy úgy magával vinni az elmúlt éveket. Az ajtó előtt állok. A szemeim letapogatják ezt a régen ismert helyet, és olyan mintha egy más élet nézne vissza rám. Egy teljesen más ember.
Nem tudom mikor és miért de megemelkedik a kezem. Látom én a csengőt, a szemem sarka egyből felmérte ahogy megérkeztem, de a tudatalattim csak most jut el addig a gombig. Hallom hogy szól.. berreg vagy zenél, ez most nem is igazán lényeges, a lényeges az ami történni fog. Ott áll majd előttem.. Ő áll majd ott. A régi életem. És vele talán minden ami azóta elveszett.
Nyílik az ajtó, de még mindig nem mozdulok. Nem ő áll ott. Először összerándul a szemem, kissé hátrahajolok hogy a házat még egyszer végignézzem, de nem, nem én vagyok bolond, pontosan ez az a ház. Ugyanúgy néz ki mint 7 éve.

- Miss.. Broughton-t keresem. - fogalmazok körültekintően, de nem kerüli el a figyelmemet ahogy az a nagydarab, mexikói asszonyság végigmér. Nem túlzottan van elragadtatva tőlem.

- A Lady.. nem fogadni.. nappal.. kuncsaft csak este jönni.. - rázza a fejét, töri az angolt rendesen, és a szele hogy egykor én is ember voltam, zsaru, visszaköszön az emlékeimben.

- Nem.. nem én.. nem, vendég vagyok. Én csak beszélni szeretnék vele. - közlöm a tényeket, de egy fikarcnyit se változik a fellépése, ugyanaz a kérlelhetetlen.. szilárd.. nagydarab nő.

- Nem.. Lady most nem érni rá. Pihenni. Most nem zavarni! - közli velem az orrom felé tartva az ajtó, szinte becsukja teljesen, mire az utolsó pillanatban, csak úgy ösztönből lépek az ajtónyílásba és visszapillantok a szemeibe.

- Maga ezt nem érti! Egyszerűen beszélnem kell vele.. - még mindig nem vagyok hangos vagy erőteljes, de a meggyőzés ereje.. - Szigorúan.. szigorúan üzleti ügyben! - fagy meg a légkör, a régi emlékek még mindig nem csalnak, nem koptak meg teljesen, ahogy az üzlet említése egy pillanat alatt tesz befogadóvá minden fejet.
Az ajtó csukódása félbeszakad. A nő valamit motyog.. hátra, valaki másnak, soha nem voltam jó spanyolból, kis híján megvágtak, de kis idő múlva csak kinyílt előttem az az ajtó.
Belépek és felnézek. Itt sem változott semmi sem, és az a légkör.. hirtelen régmúlt nyugalommal tölt el.

- Velem jönni.. - int felém a nő, én meg felé rántva a fejem követem, és ahogy tüdőmet betölti az a régi, kellemes illat, az egyre világosodó függönyök között úgy tűnik a terasz felé vezet.

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Csüt. Aug. 07, 2014 4:07 pm

TOGETHER IN ALL THESE MEMORIES.
I SEE YOUR SMILE
ALL THE MEMORIES I HOLD DEAR

Az óra nagymutatója alig ütötte el a két órát. Az idő fantasztikus, mint mindig Las Vegasban. Hétágra süt a nap, és épp annyira van meleg, hogy még elviselhető, ha kint tartózkodik az ember. Ezt teszem én is. A teraszon kortyolgatom ráérősen a reggeli kávémat, miközben a napilapokat lapozom át. Nem mélyedek túlzottan bele, hiszen a horoszkóp, vagy a, hogyan vágjuk a macskánk körmét c. cikk nem különösebben köt le. Gazdaság, politika, gyilkosság, eltűnés.. leginkább ezek miatt szánok rá naponta tíz percet az életemből egy-egy ilyen újság elolvasására. Az pedig, hogy délután kettőkor iszom a kávém, nem meglepő. Legtöbbször hajnali ötnél hamarabb nem kerülök ágyba. A munkám miatt más a bioritmusom. Kicsikét.

Szórakozottan csavargatom az ujjamra az egyik szőke tincset, amikor hallom megszólalni a csengőt. Még kész szerencse, hogy Augeda még itt van. Meghagytam neki, hogy ha valami házaló, vagy hívatlan vendég jelenik meg, nyugodtan zavarja el. Már négy éve, hogy nálam dolgozik. Azt a kevéske barátomat pedig ismeri személyesen, akiknek ebben a napszakban itthon vagyok. Nem is figyelek oda a háttérzajra. Szavak nem formálódnak ki belőle, csak az idős nő hangját hallom, és egyszer mintha egy férfi hang vegyülne a társalgásba. Mindegy is. Sóhajtok egyet, és összehajtva az újságot, az asztalra dobom. Lepillantok a kezemben tartott bögrére, majd megiszom az utolsó korty kávémat is.

Lépteket hallva pillantok fel. Már épp kérdezném Augedától, hogy ki volt az, amikor meglátom, hogy nem egyedül érkezett, de nem ez okozza a legnagyobb meglepetést. Hanem, hogy ki is az a személy. A meglepettség kiül az arcomra. Szemeim elkerekednek, és még az üres kávéscsészét is sikerül majdnem kiejteni a kezemből. A kanapéról szinte azonnal felpattanok, ahol eddig a lábamat felhúzva kucorogtam. A csésze pedig biztonságban visszakerül a tálcára.
– Köszönöm, elmehetsz. – mondom az asszonynak címezve a szavakat, de a tekintetemet le sem veszem a férfiról. Augeda távozik, én pedig közelebb lépek hozzá.
– Szervusz Danny. – köszöntöm, és egy karnyújtásnyira állok meg Tőle. Fel kell nézzek rá. A félelmetes magas sarkú cipők nélkül alacsonynak számítok. Ő úgy lát, ahogy már korábban is. Az erős smink, és a domina ruha nélkül, az egész álarc nélkül, ami olyannyira meghatározza az életem. Hullámos hajam zabolátlanul hullik a vállamra. Nem viselek mást, csak egy egyszerű türkizkék pántnélküli ruhát, amely egészen leér a földig.
– Örülök, hogy eljöttél hozzám. – halvány mosoly jelenik meg ajkaim szegletében. Nem tudom, hogyan is reagáljak. Legszívesebben átölelném, és ezzel biztosítanám arról, hogy még mindig számíthat rám, bármi is történt. De tudom azt is, hogy annak idején megkért rá, hogy többet ne látogassam meg a börtönben, én pedig eleget tettem a kérésének. Most mégis itt van, és elképzelésem sincs, mit akarhat.

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Pént. Aug. 08, 2014 1:36 pm

Ugyanolyan gyönyörű mint alig 6 éve... Mit sem változott.. Ő se...
Elnyújtott sóhajjal lépek a terasz kövére, és a másik.. az a kevésbé barátságos, egyetlen biccentéssel tűnik el. Én nem mozdulok. Mint aki odagyökerezett, mégis ahogy közelebb lép, a szemem éket ver a szemeiben.
Beszél. Én meg meg se szólalok. Egyelőre csak nézem. Talán feldolgozom a régi emléket, talán csak megfürdöm az érzésben, talán boldog vagyok. Most érzem csak először mennyire jó idekinn.. nem tovább a rácsok kereszttüzében.

- Köszönöm... - kezdek bele nyögvenyelősen de képtelen vagyok átgondolni hogy mit is akarok - hogy eljött.. - akad félbe a vége, de újult sóhajt veszek, és kissé elfordulva tőle nézek inkább a messzeségbe.

- Köszönöm hogy ott volt... Végig.. - sikerült megintcsak félszegen, de ezt a pillanatot.. nemigen terveztem. Nem terveztem semmit sem.. Egyszerűen itt vagyok.

- És sajnálom. - fordulok vissza a szemeibe, de a testem nem fordul meg. - Hogy elküldtem. - biccentek kimérten de itt meg is áll az egész. Hogy mit is akarok?? Fogalmam sincsen. Egyszerűen csak idehozott az élet, előre, mert úgy éreztem egyvalamivel még tartozom. Tartozom neki...

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Szomb. Aug. 09, 2014 9:24 am

TOGETHER IN ALL THESE MEMORIES.
I SEE YOUR SMILE
ALL THE MEMORIES I HOLD DEAR

Pedig változtam, nem is keveset azóta, hogy Dannyvel megismerkedtem. Mai napig emlékszem arra a napra, és kétlem, hogy valaha is elfogom feledni azt. Az volt az első olyan ügyem, amikor a hatósággal szembe kellett néznem, mondhatni teljesen egyedül. Valamelyest naiv voltam, és hittem az igazamban, és abban, hogy majd a törvény is mellettem fog állni. Tévedtem. Hamar rákellett jönnöm, hogy itt annak van igaza, akinek a legtöbb pénze van, a legjobb ügyvédekre, nem beszélve a lefizetésekről. Utóbbival soha nem éltem, és nem is fogok.
Az idő vasmarka ugyan nem hagyott az arcomon látható jelet, de legbelül megerősödtem, és sokkal magabiztosabb lettem, mint mikor ezt az egészet elkezdtem. Hosszú folyamat volt ez, rögös úttal és megannyi megállóval, csak ezt már Ő nem láthatta. Hiszen amikor bementem hozzá, a folyamatban lévő ügyeimet csak érintőlegesen meséltem el Neki. Nem akartam a saját szakmájának berkeiben folyó ügyekkel fájdítani a szívét, mely így is megannyi sebből vérzett. Előtte nem kellett megjátszanom magam, és a legerősebb oldalamat mutatni. Ez a régi érzés most is hatalmába kerít, ahogy ott állok előtte. Egy percig nem is tűnik oly hosszúnak az eltelt idő.

A szavak lassan formálódnak meg. Szemeiről egy hosszú pillanatra az ajkaira téved a tekintetem, majd ismét összekapcsolódik az övével egészen addig, amíg el nem fordítja azt. Csendben hallgatom Őt, nem szakítom félbe. Még akkor is Őt nézem, amikor messzire téved a tekintete. Az arca vonalát, azt a megannyi fájdalmat, ami minden arcizmának rándulásában ott rejtőzik. Tekintetük újra összetalálkozik.
- Nincs mit megköszönnöd. – pár pillanatnyi csend után szólalok meg. Hangom halk, pedig nincs senki a közelben, s leszámítva a bejárónőt, teljese egyedül vagyunk most a birtokon. – Én is nagyon sajnálom, de biztosan megvolt az oka, hogy így döntöttél. –
Nem neheztelek rá, egyetlen percig sem. Mivel a látogatásaim során a beszélgetések egyoldalúak voltak, nem tudhattam, mi zajlik le benne, és miért jutott erre a döntésre. Inkább magamat hibáztattam, mintsem Őt. Arra is gondoltam, hogy teher volt számára minden ott töltött pillanatom. Vagy csak emlékeztetem a múltjának egy olyan részére, amivel nem akar többet találkozni. Most mégis itt van újra.

A jobb kezem, ami eddig magam mellett tartottam, lassan felé nyújtom, szeretném megfogni a kezét, szeretnék Hozzá érni.. de még időben észbe kapok, és inkább a saját kezemmel kulcsolom össze az ujjaim magam előtt. Olyan látomásszerű az egész. Úgy érzem, mintha egy rossz mozdulattal megijeszteném, és akkor véget ér a pillanat. Micsoda ostobaság..
- Ugye nem csak ezért jöttél, hogy ezt elmond nekem? – veszek egy mélyebb levegőt, és a kósza mozdulat miatt csak egy pillanatra lesütött szemeim újra visszatérnek Rá. A kérdésem pedig.. talán reménykedő?

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Szomb. Aug. 09, 2014 1:53 pm

Egy pillanatra felrémlik a szele hogy elmosolyodjak.. de aztán mégsem teszem. Talán nem találok utat az érzésnek, de talán csak nem engedem. Aztán nagyot sóhajtok helyette.. Ő ezt nem érdemli meg.

- Én csak.. - fordulok vissza felé, nem akarom hogy azt higgye hagyott bennem bármi ellenszenvet - Akkortájt teletömtek gyógyszerekkel és.. - szakad megint félbe - Én csak nem akartam hogy feleslegesen pazarolja rám az idejét. - rövid szünet - Akkor már végem volt. Legalábbis akkor ezt hittem.. - csendesedik el a hangom, de így volt. Az élet.. már nem jelentett semmit nekem, a folyamatos fenyegetések, jól tudtam hogy egyszer vége lesz a kezelésnek, bekerülök a köztörvényesek közé, és ott sokan fenték rám a fogukat. De nem zavart. Nem számított, mert egyszerűen..

- Azt hittem úgyis meghalok. - na most kikandikált az a gyenge mosoly, de nem mert boldog vagyok, egyszerűen akkor tényleg így éreztem. Megnyugvást és békét. Amit kellett, elvégeztem. Megfizettem!
Amikor megint beszél.. megfog az újabb kérdéssel. Talán a mozdulatban meg is torpanok, de aztán lesütöm a szemem és leejtve rázni kezdem a fejemet.

- Őszintén szólva fogalmam sincs róla miért vagyok itt. - mosolyog a szám, de megint nem mert boldog lenne, hanem egyszerűen szórakoztat a tudat, hogy mégis.. Itt vagyok!

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Vas. Aug. 10, 2014 8:42 pm

TOGETHER IN ALL THESE MEMORIES.
I SEE YOUR SMILE
ALL THE MEMORIES I HOLD DEAR

Elhallgatok újra, és figyelmesen hallgatom Őt. A gyógyszerek említésére elszomorodom. Felrémlik előttem az a kifejezéstelen arc, és a semmibe révedő, sokszor oly üres tekintet. Nem gondoltam arra, hogy ez állhat a dolog mögött. Hiszen az egész, ami történt Vele, hogy elvesztette két szeretett gyermekét, és az élete úgy dőlt össze mint egy kártyavár, sokkal kézenfekvőbb magyarázat volt. Nem ismerem az eljárást, és ha ítak is erről az újságok valamit is, nem olvastam el. Mindenfajta médiahírt, ami az ügyével kapcsolatos volt tudatosan zártam ki az életemből, és nem követtem, nem figyeltem rá.
- Soha egy perc sem volt felesleges. – suttogom halkan, és rázom meg a fejem. Hogy is gondolhatta ezt? Ha nem örülnék annyira a viszontlátásnak, lehet, hogy korholnám ezért a feltételezésért.

Abban a kis mosolyban ott rejlik a sokévnyi keserűség, és a legkevésbé sem hasonlít a régi mosolyára, mely.. nos igen. Megdobogtatta a szívem. De nem csak a mosolya, az egész lénye nem olyan már, mint régen. Ez engem nem döbbent meg, hiszen mondhatni a szemem láttára kezdett el apró darabjaira hullani. Végül pedig nem láthattam, egészen mostanáig. Nem is tudok erre mit mondani, hiszen halvány sejtelmem sem lehet arról, mit élhetett át. Raboskodni azok között, akiket Ő maga juttatott be, maga lehetett a pokol. Nem tudom hibáztatni, hogy azt érezte, közeleg a vég, és a hurok egyre szorosabban szorul a nyakán.

A kérdésemre adott válasz meglep. A szórakozott mosolya rám is rám ragad, szinte hitetlenkedve ingatom meg a fejem.
– Nem is baj, a lényeg, hogy itt vagy Danny. Továbbá megnyugtató, hogy van ami nem változott. – itt főleg a makacsságára gondolok. Hat hosszú éve már.. és most nem is rendőrként áll előttem. Mégsem képes levetkőzni a régi beidegződést. Fürkészve nézem a világos szempárt. – Remélem azért egyszer elég közel fogsz érezni magadhoz legalább annyira, hogy kölcsönös legyen a tegeződés. –
Talán ez kétértelműre sikeredett, pedig nem annak szántam. Nem volt elszámoltató, vagy ilyesmi. Egyszerű megállapítás, semmi több. Viszont most is érzem, mennyire tartja a távolságot. Pont, mint annak idején. Családos ember lévén, mint minta apa és hűséges férj viselkedett, és ezt sosem felejtette el. Még akkor sem, amikor esetleg egy késő esti kihallgatás során ketten voltunk a szobában, és a kettőnk közötti vonzalmat nem csak én képzeltem be.

– Ezért pedig előre is elnézést kérek Tőled. – szólalok meg újra, és a kettőnk közötti egy lépés távolságot gyorsan és könnyedén hidalom át. A karjai alatt bebújtatva az enyéimet, ölelem magamhoz, felkészülve arra az eshetőségre is, hogy eltol magától, mert nem kívánt az érintésem a számára. Vagy bármi más okból kifolyólag.

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Szer. Aug. 27, 2014 8:07 pm

Meglep amit mond.. De nem is igazán tudom tényleg meglep e, hisz én is éreztem amit ő érzett. Egykor.. Ahogy mondták.. Akkor amikor minden más volt, és még én sem tagadhattam le a köztünk szövődő köteléket, de akkor az egy másik élet volt.

- Köszönöm. - biccentek rá kimérten, de a szemem talán többet is beszélhetett. Talán nem mondott semmit sem. Talán egészen néma maradt, de az is lehet hogy kiadott magából mindent. Hálát.. tiszteletet.. odaadást és reménytelenséget, mindazt amit most, és már hosszú ideje éreztem.
De a következő kérdés összezavar. Megfelelésre késztet, de erre a kérdésre nincsenek válaszok. Nincsenek helyes vagy helytelen közhelyek, egyáltalán még magam sem tudom mi a fenét is keresek itt...
Ahogy mosolyogni kezd.. tetszik. Báár lenne nekem is nevethetnékem, de ami aztán következik...

- Mghm.. sajnálom.. - ráncolom a szemeimet - Én csak.. - hárítok, valami automatikusan késztet hogy elhessegessem, régen.. Igen, régen. Régen, régen volt. Most pedig most van.
Megköszörülöm a torkomat, és felkészülök hogy mindent elölről kezdjek. Teljesen...

- Mostantól változtatni fogok ezen. - biccentek megint, de már mosolygok a szemeibe. Hogy honnan? Magam sem tudom, egyszerűen ezt érzem odabenn, és amikor hirtelen vált és átölel, egy darabig állok csak ott, széttárt kezekkel mint egy faszent. Eltart néhány másodpercig míg a teste köré fűzöm az enyéimet.

Hogy mi az ami változott? Az egész világ dobott egy hirtelen fordulatot, egyetlen percbe sűrítve az éveket, és én nem tudom mikor volt hogy lehunytam a szemeimet és magamba szívtam mélyen az illatát. Talán egy elveszett életet jelentett nekem. Talán annál valami sokkal többet...

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Csüt. Aug. 28, 2014 9:30 am

TOGETHER IN ALL THESE MEMORIES.
I SEE YOUR SMILE
ALL THE MEMORIES I HOLD DEAR

Olyan ellentmondásos nekem ez az egész helyzet, a gondolatok és az érzések apró viharként kavarognak bennem, és bármennyire próbálom csitítani csak erősödik. Ahogy ott áll előttem, oly távolinak érzem, pedig karnyújtásnyira van tőlem. Kimért tartása pedig falakat emel kettőnk közé, amiért nem is hibáztatom. Hiszen ennyi év után, a történtek után ugyan ki állna neki rendőr vicceket mesélni, bohóckodni, hülyéskedni? Keserédes viszontlátás.
De valami oka van annak, hogy itt van. Szavakban ugyan nem nyilvánul meg, de a világos szemekben látni vélek valamiféle különleges csillogást. Apró, feltörő érzelmeket. Fogalmam sincs arról, mik lehetnek ezek, vagy hogy mi jár a fejében. Remélem, egyszer talán megtudom.

A másodpercek óráknak tűnnek, a szívem pedig úgy kalapál, hogy félő, mindjárt átszakítja a mellkasom. Tisztában vagyok vele, hogy elég merész döntés volt a részemről, hogy egyszerűen csak átöleltem, ezzel belépve a saját személyes terébe, amibe nem szeretik az emberek, ha csak úgy illetéktelenek behatolnak. Nem tudom Danny viselkedésből eldönteni, hogy én illetéktelennek számítok e vagy sem. Korábban nem tehettem volna meg ezt, hiszen tiszteletbe tartottam Őt és a családját. Most viszont, hogy a pletykák szerint egyedül van, mégis az eltelt idő végett, és az élmények miatt sokat változhatott, szintén fennáll a lehetősége a visszautasításnak. Mindenki fél a visszautasítástól, ugyan így én is. Sok mindent kibírok, és eltűrök, de ha egy olyan ember utasít el, akit kedvelek, az nekem is fájdalmat okoz, akármennyire is tűnök keménynek. Sok minden átfut rajtam abban a kis időben, amíg mozdulatlanul áll, de az egész egy csapásra elszáll, amikor karjai megmozdulnak, és körém fonódnak. Arcom a mellkasára fektetem, és egy hosszú percre én is lehunyom a szemem. Érzem, ahogy egy mély levegőt vesz, és mintha a görcsös izmok, az a kemény tartás egy egészen kicsit lazulna. Fogalmam sincs, meddig állunk így, egymást átölelve. Az érzékeim megint kicsit megcsalnak, olyan, mintha nem telt volna el egyetlen nap se.
– Örülök, hogy újra itt vagy. – ismételem önmagam. Suttogva ejtem ki a szavakat, mintha félnék, hogy megtöröm a pillanatot. – És csak azon kell változtatnod, ami Neked jó és kényelmes. –
Teszem hozzá, még visszakanyarodva a tegeződésre. Nem akarok semmit sem Rá erőltetni. Nekem így is tökéletesen megfelel, csak kommunikáljon velem. Ölelésem egy pillanatra szorosabbá válik, majd a karjaim ellazulnak, melyeket köré fontam. Kissé elhúzódva, de az ölelést megtartva emelem fel a fejem a mellkasáról, és pillantok fel Rá.
– Ugye maradsz ebédre? – kérdezem, hiszen egyértelműen nem akarom, hogy még elmenjen. Kissé szégyenlősen elmosolyodom. – Vagyis kései ebédre, ha még nem vagy túl rajta. De ha mégis, akkor egy kávéra legalább. –
Alkuképes vagyok, tényleg.

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Csüt. Aug. 28, 2014 3:18 pm

Hallom a kérdést, de valami egész másvalami tölti ki a fejemet. Csak a szemeit nézem.. ahogy rám néz.. Fel. Talán elveszek bennük, talán csak szabadjára engedem.. mindazt amit az elmúlt évek foglyul tartottak. Azt hogy mennyire kedvelem...

- Még mindig gyönyörű vagy.. – emelkedik fel a jobb kezem, és ujjaim végei lassan simítanak végig az arcán. Csak figyelem.. Elveszek a kanyarulatokban, a színben, a puhaságban… Aztán lassan változik meg minden.

- Nem tudom hogy ez jó ötlet e.. – fűzöm ki lassan magam az ölelésből, de figyelek hogy ne legyen bántó – Talán inkább mennem kéne.. talán el se kellett volna jönnöm. – győzöm meg magam szinte érezve a késztetést hogy forduljak meg és meneküljek, de egy másik felem, egy eddig mélyen szunnyadó szüntelenül sustorog a fülembe. : Ugyan mitől??

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Pént. Aug. 29, 2014 9:04 am

TOGETHER IN ALL THESE MEMORIES.
I SEE YOUR SMILE
ALL THE MEMORIES I HOLD DEAR

Tekintetünk egymásba kapcsolódik, de ez most más, mint amikor percekkel ezelőtt belépett az ajtón. A maga köré épített falakon mintha hajszálrepedés keletkezne, és elindulna végig keresztbe, ezzel megkockáztatva azt, hogy talán pár tégla leomlik. A bókját hallva lágyan elmosolyodom, a szemeimből szinte sugárzik a melegség és az elfogadás, talán sokkal intenzívebben, mint a múltban bármikor. Nem is csoda, hiszen soha nem került egymáshoz ennyire közel. Arcomon végigsimító érintés finom, és pillekönnyű, mégis abban a pillanatban levegőt sem merek venni. Pillantásom lekúszik az ajkaira. Olyannyira könnyű lenne! Csak egy kicsit előre hajolni, és egy puha csókot lelehelni rájuk, csak egy aprócska mozdulat..! De ekkor megváltozik minden, és amilyen gyorsan jött ez a bódító, mindent felkavaró érzés, úgy el is múlik.

Szavai visszarángatnak a valóságba, s ahogy kilép az ölelésünkből, karjaim úgy esnek vissza testem mellé. Megint csak hallgatom Őt, és ahogy egyre tovább fűzi a gondolatot, úgy szaladnak össze a szemöldökeim kérdően.
– Badarság! – nem épp a legillőbb reakció ez, de olyan vehemensen tör ki belőlem, hogy esélyem sem volt megállítani. – Eljöttél, mert úgy érezted, hogy el kell jönnöd. Ezzel a világon semmi baj nincs Danny. Én mindig én vagyok. Nem változott semmi. –
Kezeim a saját mellkasomra helyezem, ezzel is nyomatékot adva a szavaimnak, amikor arról beszélek, hogy én nem más vagyok, mint aki mellette állt végig. Nem fogom bántani, megvetni, sem semmi hasonló. Nálam, velem biztonságban van. Itt nem éri nyilvános megvetés, vagy megbélyegzés, ami kint a nagyvilágban. Megszakad érte a szívem. Látom rajta, mennyire harcol saját magával és az érzelmeivel, és szinte tehetetlennek érzem magam.
– Sajnálom, hogy úgy elragadtak az érzelmek. Nem akartalak vele megbántani. – oké, beismerem. Tényleg kicsit hirtelen és túl sok volt ami imént történt, ennyi év kihagyás után. Tudatlanul belesétálhattam valamibe, amibe nem kellett volna. Megint tinédzsernek érzem magam, pedig bőven túl vagyok már azon a koron.

– Én szeretném, ha még maradnál egy kicsit, hiszen még csak most jöttél, és olyan régen láttalak. – legszívesebben megint közelebb lépnék hozzá, és a kezeit megfogva vezetném oda az egyik fotelhoz, de az előbbi is túl sok volt már Neki. – De ha menni akarsz, nem fogok erőszakoskodni. –
Még mindig Őt nézem, és reménykedve, s egyben várakozva nézek Rá.

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Pént. Aug. 29, 2014 6:31 pm

A szavai torpantanak meg. Már látom az ajtót, a menekülésemet, mégis az igazság az ami megállít. Igaza van. Eljöttem. Mert itt kellett legyek. Vagy csak mert pokolian szükségem van valakire. Valakire aki.. emlékeztet...

- Nem... Nem te.. – fordulok vissza a már félkanyarból – Te nem tettél semmit.. – állok meg vele szemben, és visszanézek a szemeibe. – Csak én.. – hagyom félbe a mondatot, mert jószerével nem is tudom hogyan is szólna a folytatás. Csak nézem. Figyelem és.. Aztán inkább bólintok.
Ha előre lépked követem. Nem tudom miért, nem tudom hogy akarom e, de egy belső hang vitatkozik velem. De igen. Akarom. Mert akarom hogy valaki velem legyen...

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Hétf. Szept. 01, 2014 3:04 pm

TOGETHER IN ALL THESE MEMORIES.
I SEE YOUR SMILE
ALL THE MEMORIES I HOLD DEAR

Elindul az ajtó felé, én pedig tétlenül nézem, hogyan lép ki újra az életemből. Pont olyan gyorsan, mint ahogyan megjelent. De amit mondtam, megmondtam, és tartom magam hozzá. Nem fogok könyörögni. Ha mennie kell, akkor menjen. Hiszen hogyan is tarthatnám itt?

Visszafordul, és ismét elém lép, én pedig még mindig Őt nézem némán, és várom, hogy döntsön. A mondat újból félbeszakad, de végül egy bólintással adja tudtomra, hogy marad, én pedig hálásan elmosolyodom. Örülök a döntésének, még ha nem is mondom ki, de látható rajtam. Most viszont engedek a vágynak, ami arra késztet, hogy fogjam meg a kezét. Csak egy baráti gesztus, semmi több.
– Gyere, üljünk le. – mondom, és finoman húzom magam után a széles kerti kanapéhoz. Leülök, és csak akkor engedem el a kezét, ha már ott ül mellettem. - Mit kérsz? Kávét, teát, narancslevet, ásványvizet? –
Sorolom gyorsan fel a lehetőségeket. Azt hiszem, talán egy kicsit izgatott lettem a történések hatására. Azt szeretném, ha tényleg komfortosan érezné magát, és akkor talán van rá esély, hogy kicsit felenged.
– Mindjárt jövök. – ha megkapom a választ, akkor könnyedén állok fel mellőle, és megyek be a házba. A látszat néha csal, még ha van házvezetőm, akkor sem szolgáltatom ki teljes mértékben magam.

Nem telik bele sok időbe, talán öt perc sincs, máris megjelenek egy tálcát egyensúlyozva, amin egyrészt rajta van az, amit Danny kért, és azért egy kis házi meggyes süteményt is rávarázsoltam a tálcára, hátha kedvet kapna hozzá. Magamnak egy nagypohár narancslevet hoztam. A szívem már így is épp elég hevesen ver, nem hiányzik rá még egy kávé. Ügyesen kanapé előtt álló asztalra egyensúlyozom a tálcát. Utána pedig lehuppanok Danny mellé – feltéve ha ott maradt a kanapén, és nem érzett valami hatalmas vágyat arra, hogy egy másik fotelba üljön át – és átnyújtom amit kért.
– Mesélj egy kicsit magadról. – nézek rá, miközben az egyik lábamat magam alá húzva helyezkedek el a kanapén. Karommal a támlára könyökölök, és kezembe döntöm a fejem. - Nem tudok Rólad semmit. Hol laksz most? –
Érdeklődöm kedvesen. Sajnos sejtem a választ. Volt alkalmam korábban látni kívülről azt a házat, amelyben Ő és a családja egykor lakott. Csak reménykedem abban, hogy nem ment oda vissza.

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Csüt. Szept. 04, 2014 4:09 pm

Kellemes érzés ahogy a keze befekszik a kezembe, rég nem éreztem már ilyet. Engedelmesen követem. Mint egy gép.. Mint egy gyerek... Egy szót se szólok csak leülök ahogy ő is így tesz, és előre dőlve félig, könyékkel megtámaszkodom a két térdemen.

- Bármi jó lesz. - fűzöm hozzá, kissé kényelmetlen a helyzet, még.. új! Újra a régi emlékek.. egy rég elfeledett élet elevenedik meg előttem. Szokatlan.. - köszörülöm meg a torkom zavartan, de akkor olyan hirtelen pattan fel, hogy részben hátrahőkölök. Megszokás?? Itt már rég nem kell résen lennem, ezért elfedve a hirtelen cselekedetet visszaereszkedve dörzsölöm össze a két kezem.

Amíg elmegy, a helyet belepi a néma csönd. Tetszik. Igen, biztos vagyok benne hogy tetszik, egyre.. kellemesebb ahogy a környező fákat gyenge szél mozgatja meg és az egész... Annyira hihetetlen.
Még mindig a semmibe bámulok, csak élvezem az érzést amikor messziről hallom meg azt a hangot. Közeledik. A kezében tálca, rajta.. nem is igazán tudom mit rejteget, és az egész tényleg a régmúltra emlékeztet. Nem tervezem, mégis elmosolyodik a szám széle, és felé nyúlok ahogy átnyújtja azt a pohár.. valamit.
Csak figyelem a hangját. Élvezem ahogy lágyan cseng, az orromba mászó illatot, és iszom néhány kortyot mielőtt válaszolni kezdek.

- Ugyanott.. - bólintok rá, és rövid ideig csak őt figyelve az asztalra helyezem vissza a poharat. - Nem mentem el. Nem is mehetnék.. A felügyelőtisztem... - kezdek bele, de aztán megtorpanva másképp folytatom. - Még jó ideig nem hagyhatom el a várost. - mosolygom megint meg, de ez inkább valamiféle udvarias gesztus, mint tényleg boldog cselekedet.

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Pént. Szept. 05, 2014 7:29 am

TOGETHER IN ALL THESE MEMORIES.
I SEE YOUR SMILE
ALL THE MEMORIES I HOLD DEAR

Egy pillanatig gondoltam arra, hogy talán ír kávét kellene felszolgáljak, hátha egy kis alkohol segítene Dannynek picit lazulni. Korábban nem volt ellene az újfajta kávé vagy tea különlegességeknek. Viszont hamar elvetettem az ötletet. Hiszen most, hogy kiengedték a börtönből, biztosan árgus szemekkel figyelik, hogy aztán ha egy hibát és vét, újra börtönbe csukják. Így az alkohol teljességgel kizárva. Maradtam inkább a jól bevált, frissen csavart narancslénél. A narancsot mindenki szereti (szerintem), de a biztonság kedvéért egy üveg ásványvizet is a tálcára készítettem, ha a férfi nem akarna nagyobb mennyiségű C vitamint magához venni. Jó vendéglátó vagyok, Danny is pontosan tudja. Ha eljött hozzám, mindig hasonlóan próbáltam a kedvére tenni. De nem pattogok tovább. Ahogy az asztalra kerül a tálca és átadom neki a pohár narancslevet, nyugodtan ülök mellette, és figyelem Őt.

– Azt tervezed, hogy majd elhagyod a várost? – kérdezem, hiszen a szavai erre utalnak, hogy amint lesz erre lehetősége, akkor elköltözik. Nem hibáztatnám érte, ha így tenne. Hiszen minden az előző életére emlékezteti. – Nem szabadna ott maradnod. -
Rázom meg szomorúan a fejem. Annál az elhanyagolt, megcsúfított, emlékekel teli háznál sokkal többet érdemel.
– Nem gondoltál arra, hogy eladd azt a házat? – kérdezem lágyan. Nem akarok tolakodó lenni, egyszerűen csak.. szeretnék Neki segíteni. Az életét jobbá tenni. – Én segítek Neked. Van egy nagyon jó ingatlanos ismerősöm. Csak egy új festés a házra, hogy elfedjük az ott virító feliratokat, és még a potenciális vásárlókkal sem kellene foglalkoznod. –
Nem volt szándékomban eltitkolni azt, tudom, milyen állapotban van az a ház, de most egyértelműen elárultam magam.

Ha nem dőlt hátra teljesen a kanapén, kinyúlok felé, és végigsimítok a hátán. Bíztató, lágy mozdulat ez, mintha ezzel is biztosítanám arról, hogy mellette állok, ahogy eddig is.
– Nem szeretném, hogy azt érezd, rád akarok bármit is erőltetni. – szólalok meg, miközben még mindig a hátán van a kezem, és le-föl jár. – De szeretném, hogy tudd, hogy bármikor ide költözhetsz hozzám. A ház hatalmas, és van egy része, ami teljesen elkülönített a clubtól. És Tőlem is. Nem hallatszik át semmi sem. –
Nincs mit ezen szépíteni, tényleg működik a házamban egy idézőjeles club, csak hogy nem a zenétől hangosak az éjszakák, hanem a kiabálásoktól.
– A gondolatát sem szeretem annak, hogy abban a házban élsz, de Te tudod, hogy Neked mi a jó. Azért remélem, hogy elgondolkodsz az ajánlatomon. Nyugodtan élhetnél itt, messze a város zajától és minden mástól. Senki sem zavarna. -
Valahol mélyen legbelül tudom, mi lesz a válasza, azért mégis reménykedem, hogy legalább megfontolja azt, amit mondtam. Sokkal jobbat tenne neki egy ilyen nyugodt környezet, ahol nem kell attól tartania, mikor törik rá az ajtót. Egyszer próbálná meg bárki is zaklatni, velem gyűlne meg a baja.

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Pént. Szept. 05, 2014 11:49 pm

- Igazából.. - mosolygom megint meg - Még nem igazán tudom mit tervezek. - sóhajtok végül bele, de az utolsó felét elnyelem. Nem kellenek a szomorú történetek... - Ráadásul évekig nem is tehetném ezt meg. - iszom újra a frissen facsart nedűbe és a fejem leghátsó szegletében felvirágzik egy érzés. Hamar elhajtom...
Azután viszont igazat mond. Ezt én is tudom. Nem kéne... Mégis annyira nehéz eltépnem magam az emlékektől. Az örömtől, a bánattól, az elmúlt életemtől. Egy új kezdet.. pokolian ijesztő...
Aztán csak hallgatom ahogy beszél. Mindig szerettem ezt benne.. A lelkesedést. Talán épp ez fogott meg! Akkor.. És hogy mellette annyira gyönyörű...

- Én.. én még nem készültem fel erre. - rázom meg aztán a fejem, és most van először hogy elgondolkozom. Új lehetőségek.. Lépni kellene. ÉLNI! És ezt mindeddig is tudtam betéve, mégis pokolian nehezek azok az első lépések.

Megfeszülök ahogy a keze végigfut a hátamon. Nem tőle félek, nem. Csak emlékezik a testem... Amikor valaki legutoljára érintette meg, az teljesen más volt. Közel sem ennyire.. barátságos. Eltelik néhány pillanatba mire átveszem az irányítást, és hagyom elfutni az emlékeket. Élvezem... Őt.. tényleg élvezem. Barátra találtam. Tudom és érzem. A szavai mégis óvatosságra intenek.

- Én nem hiszem hogy ez jó ötlet lenne! - rázom megint a fejem, de nem térek ki a részletekre. A múltam.. az elveszett jövőm, az ide járó emberek.. a rendőrség.. vajon mikor lenne hogy megint konfliktusba kerüljek és újra ott találom magam a rácsok mögött!?? Egy gyilkossá lett rendőr, sehol a világon nem jó ómen. - De azért.. azért köszönöm. - most van először, hogy élettel telik meg az a mosoly a szám sarkán, ahogy a szemeibe nézek. Tényleg hálás vagyok. Teljes mértékben. - Megleszek.. köszönöm. - biccentek rá megint, mindvégig a szemeibe nézve.

- De néha.. néha eljönnék, ha nem bánja... Ha nem bánod. - rázom a fejem meg, a megszokás és az emléke.. újszerű ez a szabad érzés. És hálás vagyok érte.

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Szomb. Szept. 06, 2014 8:39 am

TOGETHER IN ALL THESE MEMORIES.
I SEE YOUR SMILE
ALL THE MEMORIES I HOLD DEAR

– A városból való elköltözést nem teheted meg, ez tiszta sor. De ettől függetlenül jogod van az új élethez. – mondom lágyan. Annyi fájdalom jelenik meg az arcán, és ülnek meg az apró kis szarkalábakban, csillannak meg a szemeiben. Hazudnék, ha azt mondanám, tudom mit érez, mert még csak sejtésem sincs, de egyet biztosan tudok. Segíteni akarok Neki, és fogok is, mert lehet, hogy egyedül nem fog menni. Az pedig nem segítség ha pszichológushoz járatják, meg holmi felügyelőtiszt is rendszeresen ránéz, még nem segítség.
– Tudom. – mondom, bólintva egyet. – Nem is kell semmit sem elhamarkodnod. –
Az emlékek foglyul ejtették, és ezeket a béklyókat nem könnyű lerázni. A továbblépés nem egyszerű feladat, felejteni pedig soha sem fog tudni. Az érzések elhalványulhatnak, de a sebek ott lesznek. Akár egy csonttörés. Összeforr ugyan, de ha jön egy hidegfront, élesen sajdul fel, ezzel emlékeztetve az illetőt a történtekre.

Érzem az ujjaim alatt megfeszülő izmokat, de mégsem kapom el a kezem. Nem vagyok az az ijedős fajta. A mozdulat egészen lelassul, kezem pedig nem veszem el, csak csendben várom, mi lesz a következő lépés. Lassan megbarátkozik az érintésemmel, én pedig újra és újra végigsimítok a hátán. Ha a szavak nem lennének elegek, beszéljenek a tettek helyettem.
– Semmi baj. Megértelek. – még egy halovány mosoly is megjelenik az ajkaimon. Nem kell a részletekbe belemennie, tudom én anélkül is, mi járhat a fejében. – Sajnos a kétes hírnevem nem változott. Tudod milyenek az emberek, mindig susmorognak a hátam mögött. Újabban már a hitgyülekezetekkel is meggyűlt a bajom. –
Egészen addig, amíg bejárhattam hozzá, mindig elmeséltem, hogy most éppen melyik képviselő, vagy szomszéd kifogásolja a jelenlétem, sőt, a létezésem.
– Nem szeretném, ha miattam megítélnének az emberek. De tudod, hogy engem senki és semmi nem érdekel. – mondták már korábban, hogy vastag bőr van a képemen, de nem zavar. Lehet, hogy Danny azt gondolja, saját magam féltem, mert hogy most került ki a börtönből, de ez egy percig sem jut eszembe. Még csak egy futó gondolat erejéig sem.

Mosolyát látva az enyém sem halványul, csak egyre erősödik. Tekintetük újra összekapcsolódik.
– Szívesen Danny, bár nincs mit megköszönnöd. – nem tettem semmit sem. Csak felajánlottam azt, ami számomra magától értetődő. Rám mindig számíthat. A történtek nem változtattak semmin, pont úgy állok hozzá, mint eddig. Na jó, talán az érintések által kicsit többet engedek meg magamnak, ami a fizikai kontaktust illeti, mint azelőtt, amikor családos ember volt.
– Én lennék a legboldogabb, ha újra láthatnálak Danny. Főleg, ha ez nem csak néha történne meg. – – ahogy kijavítja saját magát, szélesen elmosolyodom. – És ha már úgy érzed, hogy készen állsz rá, és nem zavar ha egy magamfajta kétes hírnevű nővel egy kalap alá vonnak, akkor elmehetnénk különféle programokra is. Színház, mozi, koncert.. amihez kedved van. –
Nem csak a Kastély, és a négy fal létezik, még ha biztonságot is nyújt a kíváncsi szemek elől. Ismerek olyan helyeket, ahol sem Őt sem Engem nem ismernek, a város szélén. Hiszen most már megtehetjük.
– A tested nem csak egy porhüvely, ahová hálni jár a lelked. – szelíd mosollyal mondom mindezt, nem kioktatva, csak emlékeztetve, hogy Ő egy életerős férfi, és még ha el is vesztette mindenét, ami valaha fontos volt az életében.. akkor is vár rá egy új élet.

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Szomb. Szept. 06, 2014 11:20 pm

Megrándul az arcom. Valami mosolyféleségnek terveztem, de aztán más lett belőle. Egy egyszerű rándulás, de ez most nem is lényeges.

Jól esik a keze a hátamon. Minden egyes újabb érintés megnyugtatóbb érzésekkel tölt el. Szinte már mosolyogni tudnék. Először érzem. A biztonságot. Először az elmúlt években...

- Nem, nem miattad! - vágok aztán hirtelen bele, egy percig se szeretném ha azt hinné ő az, vagy ez az egész.. üzlete, amiért így döntöttem. Ez csakis az én döntésem. Mert így gondolom és így érzem. - Én csak.. nem akarok újabb konfliktusokat. Senkivel. - bánok megint szűken a szavakkal, de ez nem az ő hibája. Ennyit már nagyon régóta nem beszéltem.

A mosolya újabb nyugalommal tölt el. Azt hiszem szeretek itt lenni. Már most sok más helynél többet jelent nekem. Szeretek vele lenni... Talán ő az egyetlen aki mellett még valaki lehetek. Nem egy leköpni való rohadt alattomos gyilkos.
Az újabb szavakra megint mosolyognom kell. Bár csak csendesen, nem engedek szabad utat az érzésnek, de a szemem mosolyog helyettem. Talán tényleg úgy látom őt.. Úgy mint egy új.. kezdet lehetősége.

- Köszönöm. - biccentek megint szabadságot engedve a mosolynak - Nem felejtem el... - tartom továbbra is azokat a szemeket, de úgy érzem ideje mennem. Mennem kell. El kell kezdenem újra. Élni. Fel kell építenem az életemet...

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Vas. Szept. 07, 2014 10:22 am

TOGETHER IN ALL THESE MEMORIES.
I SEE YOUR SMILE
ALL THE MEMORIES I HOLD DEAR

Hirtelen szólal meg, én pedig kissé kérdően nézek rá. Nem miattam? Hiszen ha valaki, akkor Ő tisztában van azzal, mivel foglalkozom, és hogy mennyi támadás ért emiatt. Nem vagyok az a süteményt sütő, fehér kerítéses házban lakó, házas nő. Ez lenne ez elvárt, már csak a koromból kifolyólag is, igaz épp, hogy elfújtam a harminc darab gyertyát a tortán, de sosem foglalkoztatott a korom igazán.
Befejezi a gondolatmenetet. Szűkszavúan, mint eddig. Korábban nem volt így, sokkal kommunikatívabb volt, és nem csak velem, hanem bárkivel. A sokévnyi bezártság megtette káros hatásait, de engem nem zavar. Megértem Őt. Halványan elmosolyodok újra.
– Megértem. – bólintok. Értem, mire gondol, a ki nem mondott szavakban is. A vendégkör nem balhés, aki idejár, hiszen azt nem engedem meg. Ráadásul zárt ajtók mögött tudják kiereszteni a gőzt, pont erről szól ez az egész hely. Viszont előfordul, hogy a rendőrség is tiszteletét teszi itt, és talán nem akar a múltjával szemtől szembe találkozni.

Ahogy telnek a percek, azt látom, hogy egyre nyugodtabb azóta, mióta belépett az ajtómon. Ennek nagyon örülök, hiszen ez azt jelenti, hogy a társaságomban jóleső érzés tölti el. Akár miattam, akár a csendes kertvárosi légkör, a hatalmas kert amely elterül a ház mögött, a szemünk előtt. Nem beszélve a fákról, melyek oltalmat adnak a kíváncsi szemek elől. Én is szeretek elbújni a világ szemei elől, ezért is alakítottam ki ennek megfelelően az otthonom.

Ahogy tekintetünk összefonódik, a kezem megáll az eddigi mozdulatában. Figyelem a mosolyt, ami lassan bontakozik ki meggyötört vonásain, és ezzel egy időben azok a gyönyörű szemei is felcsillannak. Kezem a hátáról a vállához ér, az aprócska lágy érintés pedig tovább merészkedik, és a kezem az arcához érintem, kedvesen végigsimítva azt.
– Remélem is. – mondom, miközben ha hagyja, a tenyerem rásimul az arcára. – Most elmész, igaz? –
Kérdezem, miközben még mindig mosolyogva nézek Rá. Honnan jött ez a kérdés? Egyszerűen csak érzem, hogy menni akar, és nem is veszem rossz néven. Persze örülnék, ha tovább maradna, de már az is nagyszerű, hogy eddig maradt.

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Vas. Szept. 07, 2014 11:20 pm

Nem várt meglepetés az ami ér. Inkább nem.. számított. Ahogy megáll a hátamon az a kéz, és elindul, egyre fel, már érzem hogy valami történni fog.
Kellemes az érintése a bőrömön. Az arcom.. a szemeim még mindig nem eresztik az övét, és hogy honnan jön a sugallat? Nem tudom. Egyszerűen muszáj mozdulnom, és oldalra hajtva a fejem az arcom megsimítja a tenyerét.

- Igen.. - térek aztán vissza a mába, ahogy megint kiegyenesedem, és ha elhúzza a kezét hagyom, ha nem, az enyém csúszik az övé fölé, és lefejtve azt az arcomról - egy percig sem erőszakkal vagy visszahőkölve - fogom össze magam előtt és hajtom rá a két tenyerem. - Mennem kell.. - kitart a mosolyom és eszébe se jut egy percig is távozni, de nekem.. Mennem kell.. És bármennyire is élvezem itt, eljött az ideje!

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Hétf. Szept. 08, 2014 6:56 am

TOGETHER IN ALL THESE MEMORIES.
I SEE YOUR SMILE
ALL THE MEMORIES I HOLD DEAR

Erre én sem számítottam. Szívem, amely egy ideje már nyugodt ritmusban ver, újra kapálózni kezd a mellkasomban. Látom, ahogy a feje mozdul, és az arca még inkább a tenyerembe simul, és a látványhoz hozzátársul az is, hogy mindezt érzem. Tekintetem pedig nem veszem le Róla. Mindössze egy hosszú percig tart ez, utána újra kiegyenesedik. Még mindig kissé elmerengve figyelem Őt, így a kezem sem veszem el, egészen addig, amíg Ő meg nem teszi ezt. A mozdulat kedves, egyáltalán nem elutasító, és pillantásom lesiklik, az Ő kezeire, melyben most az enyémet tartja.

– Sajnálattal hallom. – mosolygok még mindig. – Kikísérlek. –
Tudom, hogy tudja, merre van a kijárat, de ragaszkodom hozzá, hogy Vele tartsak. Lassan felállok, és ha engedi, akkor belé is karolok. Így indulunk el a kijárat felé.
– Remélem mihamarabb újra meglátogatsz majd. – szólalok meg, ahogyan kinyitom a bejárati ajtót, és állok meg előtte. Egyet előrelépek, és hacsak nem lép hátra, akkor lábujjhegyre állva lehelek egy apró csókot az arcára búcsúzóul.
– Viszlát Danny. – Figyelem, ahogy a férfi távozik a házból, és egészen addig ott ácsorgok, amíg a sziluettje el nem tűnik a távolban.

Köszönöm a játékot <3

Tárgy: Re: A Lady és D. - A múlt hozadéka... Hétf. Szept. 08, 2014 5:10 pm

Egy mosoly bólintással kísérve... Ennyi ami kitűnik az arcomon, de igen.. mennem kell. Akármit is súg most egy másik felem.
Ahogy feláll, én is megteszem. Belém karol, én meg egy percig sem ellenkezem. Nyugalmat érzek... Hihetetlen nyugalmat mellette, amit már nagyon régóta nem.
Elérve az ajtót kilépek, de még visszafordulok. Nem is tudom mi műveli ezt velem, de muszáj hogy a szemeibe nézzek.

- Azon leszek... - egy újabb mosoly, és a világ valahogy megváltozott körülöttem. Ahogy közelebb lép, mintha csak tudnám mire készül éppen, lejjebb hajolok hogy elérjen, és könnyű mosoly árnyéka fut végig a szememen. - És köszönöm.. Mindent... - mondom megint, de képtelen vagyok szavakba önteni mi is az amit tett értem. Visszaadott.. Egy darabot. Abból amit egykor életnek neveztem.
Aztán mégiscsak elindulok. Nehezemre esik.. maradna minden sejtem, de tudom meg kell tennem. Fel kell építenem amit összetörtek... Újra kell építenem egy életet!

Még látjuk egymást!