Imádom ezt a számot, igaz az utolsó lesz a mai koncerten. Nagyon jó szöveg, igazán kemény-lírikus zene, és ebben be lehet mutatni a többieket is.
- A doboknál, a pörgős Adrian Malik – a mikrofon tisztán erősíti fel a hangom. Igazán kifáradtam, lehet, hogy ma inkább pihentetni kéne. Közben Ad nyom egy kemény szólót, jön a basszer.
- A basszusgitár húrjait lovagolva, a szexi Caroline J. Rimes – kiáltom, miközben közelebb lépek Carolhoz, és élvezem a rövid szólóját. Igazán jól jár az a pasi, akit ő az ágyába enged. Vad, szenvedélyes, és nem kérdez felesleges dolgokat. Tudom, mert egyetlen egyszer elcsábultam én is. Jó volt, király volt, de megbeszélés nélkül tudtuk, hogy nem lesz több, ő érti, hogy üres a lelkem hosszabb távra.
- Szólógitárok, a két medve, Alonso Blake és Erwin Hewitt – csak rázom a fejem és élvezem a csapat játékát, igazán ütős zenét nyomnak. Komolyan, nem csodálkozom, hogy ennyire híresek vagyunk. Rázom még egy kicsit magam, pörgetem a méteres hajam, a közönség tombol, melltartók és bugyik repkednek, gondolom a gazdáikkal hamarosan találkozni is fogunk. Van néhány VIP vendég, aki arra vár, hogy lefáradjunk, miután vége a koncertnek, tudjátok, hogy van ez.
- Az aranytorkú Mickey „Boss” Valejjo – nyögi a mikrofonba farokfelállítós hangol Carol, én pedig egy hangzatos „yeeeeah”-val zárom le a bemutatásunkat. Az utolsó felvonás jön, az utolsó szólók, hangok, dobpergések. Bevetünk mindenünk, amink van, a közönségünk a tenyerükön hordoz, mi pedig fürdünk a dicsőségben. Az új lemezünk, a Crashing, a TOP-listák elején, a lemezeladásunk is egész szépen megy, bár a letöltések korszakában, a koncertek jelentik inkább a bevételt, meg a szponzori elfoglaltságok. Eléggé utálok kórházba menni és gyerekekkel pózolni, persze nem a kis szarosok miatt. Valahogy rosszul vagy az ottani szagoktól, emlékektől.
A koncert vége, lámpák le, izzadtan húzzuk be a belünket a sátrunkba. Persze jönnek a gratulációk, egy seggrepacsi Carolnak, aki röhögve ölelget, de látszik, hogy ő is kimerült. A két órás koncert azért mindenkit megviselt, de végül fáradtan rogyunk le, a többiek persze nevetgélnek, meg szórakoznak és előkerülnek az első italok, hosszú éjszaka lesz.
Ravin. Gyorsan körbenézek, mert sehol sem látom, csessze meg. Már megint elkódorgott valahova, a nyomorék őrök meg biztos minket bámultak, vagy valahol szívtak. Nekik is kell pihenni, mondják. Kapják be, akkor vigyék el a kisasszonyt magukkal, látott már cigiző pasikat. Sajnos többet is látott már, mint amit egy tíz éves csajszinak illendő lett volna, de ez van. felpattanok és elmegyek a kopasz John-hoz.
- Merre van a Mákvirág? – kérdezem, persze Mr. Fowlernek gyorsan lefagy az arcáról a mosoly.
- Itt voltam végig, nem tudom, hogy hogyan lóghatott meg a kis… izé, Ravin – gondolom látta, hogy kezd felhúzódni a szemöldököm, ezért változtatta meg mondat végét.
- De már jön is, hála Istennek – nyögi, majd megfordulok, szigorú tekintettel, ott hagyva a hebegő hülye gyereket. Odalépek a lányomhoz, imádom, amikor az alkalomhoz illően öltözködik, igazi vagány kis rockerlány. Csak a szája ne lenne olyan nagy, de amúgy tökös kis csaj.
- Ne szökj meg folyton, halálra aggódom magam – mondom jó apaként, persze azért nem vagyok annyira aggódós. Mindig megkerült, igaz egyszer három napig kerestem, mert „világgá ment”. Na, utána volt is nagy adok-kapok, de végül bocsánatot kért. Nem szokása, de akkor elhittem neki.
- Na, milyenek voltunk?

Nagyon csúnyán be tudok gorombulni, ha nem vigyáznak Ravinra. Oké, megvan a magához való esze, de ahhoz is, hogy valami baromságot csináljon. Az igazán jól megy neki, bármikor eltöri a kezét, lábát, kitöri a nyakát. Mondjuk, egyszer kitöri tényleg, utána felpofozom! Szóval Johnny boy megmenekült az apai, nyakra kézrátételes halától, amíg kiszorítom belőle a szuszt, ha elveszik a Mákvirág. Szerencséje van, mert a kis töki magától is előslattyog, ki tudja honnan. remélem ma nem csinált semmit, jó lenne már egy nyugodt nap. Egyébként beszarás, hogy milyen stílusos a zsebre dugott kezével, és az idióta vigyorával. Mondjuk így imádom, amúgy uncsi lenne, én pedig utálom az unalmas dolgokat. El kéne szívni egy spanglit.
- Papus? – csak sóhajtani tudok. Tudja, hogy utálom, ha így nevez. Meglegyinteném, de egyrészt nőket ritkán üt meg az ember, gyereket meg pláne, csak nevelési célzatból. Neki viszont még mindig tartogatom, inkább valami mással próbálkozom majd, ha eszembe jut valami.
Inkább megkérdezem őt, hogy milyen volt a fellépés. Előveszi a legbájosabb vigyorát – amivel bárkit ki tud kergetni a világból -, és már bele is kezd a nagy dumába. Persze dicsér, meg minden, de tudom, hogy jó adag irónia is van benn, csak tudnám, hogy kitől tanulta. Átölel, rohadtul nem zavarja a büdös apja, és ez még az én szívemet is meglágyítja. Összeborzolom a haját, amit nagyjából egyik nő sem szeret, de így tudom legjobban kifejezni, hogy szeretem. Nem vagyunk egy nyáladzós típusok, elég tudni, hogy mi van. Legalábbis remélem, hogy így van, vagy kurva nagy színész, bízom benne, hogy nem.
- Akkor csak hoztuk a kötelezőt – nyugtázom végül, majd máris a hangom szeretné megjavítani. Mondjuk tény, hogy mára ennyi elég volt, eléggé szétcsesztem a torkom, de most egy pár napig úgyis lazulás lesz, legalábbis éneklés terén. Hagymatea, ja. Hagymát max a hamburgerben eszem.
- Kösz, majd iszok azt is. Holnap – tényleg kéne valami lazulós anyag, mert kezdek fázni. Egy fürdés se ártana, lehet, hogy megejtek egyet rövid időn belül.
- Hogy ki? Ja – hirtelen nem vágtam, hogy megint a „koboldjáról” beszél. Néha azt hiszem skizo a kiscsaj, de remélem, hogy nem így van. Mondjuk sok barátra nem tett szert, nem az a lányos beütés…
- Carol csak a kemény pasikat szereti, a kisfiúk nem érdeklik. Mire Josh megnő, addigra a basszercsaj sem lesz már ilyen jó bőr. És amúgy is, miért nem rád hajt? – érdeklődöm, közben John arrébb megy, mert ők ezen csak röhögnek, és tudja, ha most megnyikkan, kitaposom a belét, rosszabb esetben meg kirúgom. Azt biztos nem élné túl, jól fizetünk neki.
- Figyusz Mákvirág. Lazulok a srácokkal egyet, te most már menj aludni, késő van az ilyen virágszálaknak. John bácsi vigyáz rád, hogy biztos aludj. Holnap a tiéd vagyok, oksa? – remélem John értette a célzást, hogy ma buli helyett pesztra lesz. Mondjuk ez Ravinnak nem lesz túl jó, mert a kopasz bácsi ilyenkor nagyon komolyan veszi a munkáját. Tudom, hogy nem lesz boldog, és még akár egy hisztiroham is várható. Majd meglátjuk mennyire unatkozott ma…

Az én pici pónim persze azonnal visszarendezi a frizkóját a saját ízlésének – ami az enyém is – megfelelően, és szinte látom a gondolatait, amiben éppen közli, hogy hova menjek ilyenkor. Tényleg lefárasztott a koncert és volt pofám nem kapcsolni a képzeletbeli csávójának a nevére. Csak legyintek, majd meg is mondom neki a frankót. Nem teljesen, mert amúgy meg annyit mondanék, hogy Carol telibe röhögné „Josh” képét, ha meglátná az ártatlan kis pofiját, mert van ám arca is a „koboldnak”, Rav rajzolt már róla képet. Oké, nem egy Michelangelo-né, de azért nagyjából van fogalmam hogy nézhet ki a csávó. Valóban felmerülő kérdés, hogy miért nem az én hercegnőmre tart igényt a kis kobold, még tud várni pár évet, nem? Jópár évet… Mondjuk, azért jobban szeretném, ha hús-vér pasija lenne, azt könnyebb megütni, ha valami rosszba akarja behúzni Mákvirágot.
- De ugye még nincs senki? – kérdezek azért rá a biztonság kedvéért. Úgy gondolom, nemigen van neki senkije, mert az ő korabeli fiúcskák még rémesek, engem is idegesítenek. Szóval, ha nem akarja, hogy elrontsam a randijait a szókimondásommal, még nem hoz haza pasit. Amúgy is mit csinálnának, babáznának? Hamarabb ver szét a fiúcska fején egy csomagolt Barbit, minthogy ténylegesen játsszon velük. Az én lányom, kemény, mint a Vídia! Amúgy is eldicsekedett volna már vele, legalább azért, hogy idegesítsen, szóval nyugodt vagyok.
Felröhögök, ahogy John-t a valóságnak megfelelően ábrázolja a szavaival, és nyilván ezt ő találta ki, de könnyebb a „kobolddal” kimondatni, hiszen így ő jókislány maradhat.
- Jó a meglátása a kiskrapeknak - vigyorgok a lányomra, majd egy kicsit magamhoz húzom, hogy pár másodperc múlva kilőjem a lelkesedését egy sörétessel.
Muszáj vagyok eltenni őt aludni, mert ki tudja, hogy mit hoz még a mai este, és szeretném, ha nem utána kéne mászkálnom, amikor a magam világáról nem tudok, vagy épp csataméneset játszok valami helyes feketével. Nem tévedtem, máris jön a durca és a keménykedés, megmondom apámnak mi a stájsz, mert én vagyok a világ közepe. Amúgy csípem ilyenkor is, de ha elmondanám, asszem végem is lenne rögtön, nem lehetne kordában tartani, még ennyire sem. Valljuk be, olyan nagy apaképe nem lehet tőlem, meg a jól nevelés is hiányzik az eszköztáramból. De azért vannak határok.
- Az, hogy este 11-kor elküldelek aludni prücsök? Valamin átfuthattál, amikor azt az izét olvastad – húzom fel a szemöldököm, mert nem nagyon akarok ma engedni. Látom, hogy unatkozik, meg fáradtak a szemei is kissé, de inkább az előbbi miatt aggódom. Amikor unatkozik, akkor jönnek a „legjobb” ötletei, mint mondjuk eldugítani a WC-t, felgyújtani John bácsi ruháját, vagy mit tudom én. Nem adja fel, büszke vagyok rá, bár ő is tudja szerintem, hogy nem nyerhet, de valami engedményt adhatok neki, végül is ez egy jó koncert volt.
- Oké, egyig fent lehetsz a lakókocsiba, de aztán alvás. Ki kell aludnod magad! A házinak meg mindig kész kellene lenni, ma nem nézem meg, de elhiszem, hogy megcsináltad. De most már huss és fuss befelé. John vigyázz a kölyökre, mert ha ma is elszökik, ki vagy rúgva… jobb esetben – nagyon elkomolyodik az arcom, mert kezdem unni ezt a hájgépet. Persze nem szól semmit, arra is gyáva, csak bólint, úgy látom, most komolyabbra vette a figurát. Viszont lassan ez kevés lesz, és inkább megfizetek egy normális valakit. Ez a jóember manager haverjának a fia, vagy ki a fasz, viszont mindenhez ért, csak a kölyökre nem tud vigyázni. Akkor ránk? Nem bíznám rá az életem, a lányomét pedig igencsak vonakodva…
Felkapom a kiscsajt és nyomok az arcára egy nagy puszit.
- De egykor tényleg húzd el a segged aludni, vagy elverem. És fájni fog – fenyegetőzöm, majd megpöckölöm az orrát játékosan. Leteszem őt, majd rámosolygok, és még rá is kacsintok. Nézem, ahogy elmennek, én csak utána indulok a sátor felé. Kezdődhet a muri, hol egy spangli?