- Ugye tudod, hogy nem kellene bent cigizned? - torkollta le az a mindig nett nőci, aki elvileg a csapos.. vagyis a portás.. tök mindegy, adatfelvevő bige volt. Fingja nem volt róla, hogy mégis hogy hívták. Candice? Tiffany? Natalie? Mintha bármit is kezdhetett volna azzal az infóval. Baromság!
- Nem bagó. Fű. Majd megtudod, mi a különbség - nézett rá a csajra a vöröske fel sem nézve abból a tesztből, amit töltögetett. Valamelyik lelkibajos kis ribanc hagyta ott korábban, neki meg nem volt más dolga, mint elszidja az összes felmenőjét annak a bolond bigének, aki olyan kérdéseket hagyott maga után hátra, mint: "Milyen állat lenne legszívesebben?" Danielle egy ideig gondolkodott a válaszon, majd stílszerűen egy baszd meggel kezdte és a rohadj le szófordulattal folytatva ott is hagyta a kérdést. Még csak agyalva sem azon, hogy aki ezeket kitalálta, az is biztosan elmebeteg lehetett. Nem hitt a vallásokban. Akkor abban a kibaszott reinkarnációban vagy mi a faszban miért kellett volna? Ha meghal.. akkor nem tök mindegy? Úgyis azok a cseszett férgek fogják felzabálni a testét. Vagy a pelikánok a hamvasztott testének porában hemperegni, mint olcsó ribancok a használt lepedőn. De beteg vagy! Vágott egy mindjárt hányok grimaszt a saját gondolatától is. Nem volt normális, azt már elkönyvelhette volna magáról igazán. Próbálkozni viszont lehet, hogy bassza meg!
- Javíthatatlan vagy, Danielle - félig felvonta a szemöldökét az említett ezekre a szavakra, és most először vette a fáradtságot, hogy a spinére nézzen. Nem mintha nem lett volna jó bőr azzal az ébenfekete hajával és a fűzőbe bugyolált testével, ami szöges ellentétben volt a vörös stílusával. Na persze csak a mai napon, de valljuk be: varrni karót nyelten kurvára nehéz lett volna, és még csak egy próbát sem akart volna tenni, nem hogy kísérletezgessen, melyik dugós ruhája lett volna jó egy laza tetoválásra.
- Valóban. De leszarom, hogy mi a véleményed, Te lámpa - megmaradt a Tiffany elnevezésnél. Úgyis tök mindegy. A stílusát maximum csak Twitch volt képes elviselni, meg az a tulok Trevor, akit bárkinél jobban imádott. Az egyetlen rokona, akit nem akart volna rituálisan bebaszni egy éhező cápa elé. - Inkább foglalkozz azzal, hogy ne a segged mutogasd a vendégeknek - tolta irányba a füvet tartó kezét, pont abban a pillanatban, amikor az amúgy jelenleg üres szalonba belépett valaki, és egy amolyan rohadjon le mindenki mosollyal üdvözölte a pacákot Dan. - Akarsz még fárasztani, vagy végre végzed a munkád is, nem csak kelleted magad, mint egy ribanc páva?! - vezette vissza a pillantását a feketére, aki láthatóan sértetten vette tudomásul a neki szánt szavakat, amivel aztán kurvára nem foglalkozott a tesztet töltő, tetovált vörös.
Egy fáradt, ám nem törődöm sóhajt hallatott, amikor a lámpanevű csöccsel felszerelt buksza elfordult tőle, de azért lustán végignézte, ahogy a kirakatbábu visszatipegett a pulthoz, művigyort és lenyelt kiakadást színlelve. Oldalra biccentett fejjel cserélte meg a lábait, a jobb bokáját a balra pakolva a tetováló széken. Nem izgatta, hogy azon mások szoktak üldögélni, különben is csak egy cseszett papucs volt ráerőltetve a a lábára.
- Üdvözlöm! Brittany vagyok. Segíthetek valamiben? - érdeklődött a kis fekete, mire Danielle nem tetszően elhúzta a száját, betolva aztán a spanglit a szájába. Nem megmondta, hogy kurvás neve volt ennek a csajnak? Ki fogja nyírni ezért még Twitch-et. Legközelebb mi lesz az újnak a neve? Pina?

A benzinkút kávézója hemzseg a Las Vegas-i álmot kergető turisták keleti parti bűzétől. Jellegzetes New York-i szag: csatorna és szmog keveréke, megspékelve a legkellemesebb ázott kutya szaggal, ami megbecsült honfitársaink ruhájából árad, köszönhetően a hosszú útnak, amit lepusztult lakókocsijukban töltenek több héten keresztül, míg el nem érik a kívánt célt: a könnyű pénz városát. A non-stop, szünet nélküli ordibálás feszültté tesz és csak úgy bírom ki, hogy öt percenként rágyújtok egy újabb Lucky Strike-ra, Melchor-ral ellentétben, aki a középár kategóriás kávénkhoz már a negyedik csikket nyomja el a rulettasztalt ábrázoló hamutartóban. A lehető legeldugottabb sarokban ülünk, de így is egymást éri a fel-le rohangáló, elkényeztetett gyerekhorda zsivaja. Melchor-ból - utolsó szál cigijére rágyújtva - végre kibukik a várva várt kérdés.
- Mi a szart keresünk itt?
Felvonom szemöldökömet.
- Azt hittem, tisztában vagy az útvonallal. Dio-t kiengedték a szigorítottból. Megtudta Alvarez cinkosának a nevét, aki felgyújtotta Dom házát. Szemtől szemben hajlandó átadni az információt, én pedig örömmel teszem meg az utat Oakland-től L. V.-ig, ha estére egy rohadékot lehúzhatunk a listáról.
Melchor mohón kiissza a kávéscsésze maradék tartalmát és mindenki által kedvelt ironikus ábrázatával folytatja.
- Úgy értem, hogy mit keresünk ITT, a sárga házban? Nézd, annak a nőnek olyan tokái vannak, hogy eltakarják a logót a McDonald's-os pólóján, a kölyke pedig most ette le magát a dupla Big Mac-jével.
- Isten áldja Amerikát... Jobb oldali ablak.
Melchor alig észlelhetően kihajol "páholyunkból". A parkoló végén álló, elsötétített üvegű fekete Ford-ra lesz figyelmes. Visszaül és kérdőn néz rám.
- Mongolok...
Melchor az asztal alatt ellenőrzi Glock-ját.
- Mióta követnek?
- Fresno óta. Kiszúrták, hogy letértünk a falkától. Nem balhézni akarnak, különben rég leszorítottak volna. Ki akarják deríteni, hogy mit keresünk Las Vegas-ban.
- Vagy energiatakarékosságból a sivatagban akarnak elintézni. Ott könnyebb elásni a testünket, mintha San Bernadino-ban kellene szétlőniük egy benzinkutat.
- Nevada-ban lerázzuk őket. A SUV-ban öt-hat Mongol is aszalódhat, várjunk még egy kicsit, hadd élvezzék a napsütést. Kettő a hat ellen, megnyerő arány. - vázolom a derűs szituációt kaján vigyorral az arcomon alelnököm előtt.
- Szóval az első dolguk az lesz, hogy Dio után lekapjanak. Miért várnak addig?
- Tudják, hogy az első adandó alkalommal rámegyünk Alvarez-re, ezért is próbálják megelőzni a merényletet egy másik merénylettel. Amint átérünk Nevada-ba, a külvárosban kettéválunk üldözőnk pontos célját.
Kihajtogatok tíz dollárt tárcámból és kávéscsészém alá helyezem. Megigazítom color-omat és intek Melchor-nak, aki éppen elnyomja utolsó szál Marlboro-ját.
- Vamos!

A parkolóban frissen felújított Harley-mhoz sétálok és biccentek Melchor felé.
- Tegyük izgalmasabbá az út hátralevő részét!
Felveszem napszemüvegemet majd felhúzom sisakomat. Beindítom a Superlow Breakdown mély motorját és lassan a fekete Ford elé hajtok, amit útitársam erősen Glock-ját markolva néz végig. Közelről látom, ahogy a SUV-ban ülő Mongol tagok kidülledt szemekkel bámulnak a szélvédőn keresztül. Széles vigyorral vágok rá teljes erővel a kocsi motorháztetejére. A hatás nem marad el, a sofőr beindítja a Ford-ot, egyesbe vált és tövig nyomja a gázt. A Las Vegas-ba vezető út hátralevő mérföldjein jobban kell manővereznie, ha tartania akarja az iramot.


Elhagyva az "Üdvözöljük a mesés Las Vegas-ban!" táblát, elérkezettnek látom az időt arra, hogy kettéváljunk és lerázzuk a mögöttünk haladó Ford-ot. Mutatóujjammal jelzek Melchor-nak, aki az első kereszteződésnél balra, én pedig jobbra fordulok. Száz méter a távolság, amikor a visszapillantóból váratlan eseményre leszek figyelmes. A Ford továbbra is az én Harley-mat követi, Melchor Roadster-e ellenben kicsúszik lovasa alól, még pedig egy szabálytalanul a főútra kihajtó Transit miatt. Mielőtt megfordulhatnék, golyók süvítenek el mellettem, egyenesen az engem üldöző Ford ablakaiból indítva...
Három célt tévesztett lövés és pont annyi szerencsém van, hogy két Renault között elhaladva félre tudok húzódni. Megfordulok, mielőtt a Ford behozná a lemaradását, így áthajtva a szomszédos sávba pont elkerülöm merénylőim golyóit.

Az első dolog, ami szemem elé tárul, az a tűzharc az egyik parkoló kocsi mögött fedezékbe vonult Melchor és a Transit mögött álló támadókkal szemben. Előre kitervelt akció...
Előrántom Glock-omat és két lövést leadva a Transit oldalára elérem, hogy a támadók néhány másodpercre fedezékbe húzódjanak, amíg Melchor mellé nem érek. Leugrok motoromról és a szarrá lőtt kocsi mögött keresek fedezéket, míg társam tárat cserél és hangosan szitkozódik.
- ROHADJATOK MEG, TI HISPÁN FASSZOPÓK! HA A MOTOROMON EGYETLEN KARCOLÁST IS TALÁLOK, KITÉPEM A MÁJATOKAT, TI FÉRGEK! - fenyegetéseit egy-egy sorozattal támasztja alá.
Belemarkolva color-jába berántom a tőlünk tíz méterre álló - nem túl szerencsés időpontban nyitva található - tetoválószalon ajtaján, közben két-két lövést adok le támadóinkra. Az egyik Mongol-t vállon találom.
- Üdvözlöm! - köszönök a tőlem telhető legnyugodtabb hangon és legszelídebb mosollyal. A pultban álló, minden bizonnyal kővé dermedt recepciósra tekintek. - Előfordulhat, hogy ma korábban kell bezárniuk...
Szavaimat újabb golyózápor követi, amely ezúttal a tetoválószalon üvegéből varázsol üvegszilánk konfettit, aminek egy része egyenesen rám és a szalon egyik falát támasztó Melchor-ra hullik. Remélhetőleg senkit nem talált el a KG9-esek első sorozata, de ebben a káoszban esélyem sem volt felmérni a jelenlévők számát. Mindenesetre egy "Földre!" parancs kíséretében lerántom az asztal alá a lassan kapcsoló recepcióst. A távolban ülők talán már vették a lapot, köztük az a vörös hajú tetováló is, aki volt olyan rafinált, hogy ezt a - most már számára is elbaszott - napot legalább betépve élvezheti végig.