Lucinda mérgesen pislog a pult mögül bátyjára, miközben próbálja lenyelni a szavakat, amik csak úgy ki kívánkoznak ajkai közül, de tudja nagyon jól, ha megteszi akkor abból ismét irdatlan balhé fog kisülni. Nem szeretne átélni megint egy akkora veszekedést, mint a tegnapi. Vesz egy mély levegőt, pár pillanatig bent tartja tüdejében, majd félig szétnyílt ajkai közül kiereszti.
-Fabian!- csokoládészínű íriszeiben a düh szikrája izzik fel, mérgében a pult szélét kezdi el markolászni, miközben próbál nem felkapni egy poharat és azon nyomban drágalátos bátyja fejébe vágni.
-Héé... Lucinda nyugi van....- jeges mosoly fakad bronz barna arcán, ahogy nyugodtan foglal helyet a lánnyal szemben egy bárszéken.
-Hugica, először is te most itt melózol, szóval igen... egy sört kérnék ha már így rákérdeztél, - azzal jobb könyökével támaszkodva pislog rá. Lucinda először elképedve pislog, nem is érti hogy a fenébe sikerült ebbe a családba bekerülnie. Mindig arról álmodozott, hogy a gólya hozta, esetleg babakorában a kórházban felcserélhették, és egy másik szülő gyerekeként tengetnie a napjait. Hiába álmodozni szép dolog, de a mai világban nagy botorságra vall. Elnyom magában egy cifra káromkodást, ami nyomdafestéket nem igen tűrne meg, majd lassan a háta mögött levő hűtőhöz lépve kivesz egyet. Gyors mozdulattal szabadítja meg az üveget a kupakjától, és a bátyja elé tolja.
-Esetleg még valamit?- mézédes mosolyt varázsol arcára, hangjából csöpög a szarkazmus. Miközben testvére lehúz egy jó adag sört, majd lenyeli, közelebb hajol, elkapja húga csuklóját, majd amennyire csak lehet közelebb húzza magához. Lucinda csípőjébe vág a pult acélos éle, nyel egy nagyot, amint Fabian sörtől bűzös lehelete bőrét simogatja:
-Kedves húgicám, úgy látom jobb lesz ha ismét elbeszélgetünk, tegnap este mintha nem értetted volna meg teljesen. Tisztázzuk: mi hárman, te apa és én egy kurva család vagyunk, ami azt jelenti, ha bele halunk is kitartunk egymást mellett, vili? És ez a pénzes majom jött és felajánlotta a segítségét, akkor te szó nélkül azt teszed amit akar. Gondolom nem akarod a családot az utcán látni.... bele értve magadat is,- a lány hangosan szisszen ahogy Fabian körmei bele vájnak napszítta bőrébe, de neki mintha fel sem tűnne, egy szuszra hadarja mondandóját,- szóval leszel szíves nem a mártírt játszani, mert eddig sikeresen felneveltünk. Háláld meg...világos?- azzal elereszti, majd az üveg tartalmát szinte egy kortyra dönti magába. A lány nem bírja visszafogni magát, csokoládészínben játszó íriszei villámokat szórnak ahogy jobb csuklóján a kivörösödött foltokat súrolja.
-Tudod mit? Nem izgat... sem te sem apa, nem én tehetek róla, hogy te alkoholista vagy, apa meg pókerfüggő, felnőttek vagytok, éljetek meg! Ne mellesleg nem megyek hozzá valami égről szakadt jött-menttel, csak mert ti ezt parancsoljátok! És amúgy is együtt vagyok.... valakivel, tudod nagyon jól, Luciannal! Most pedig takarodj innen, különben a billiárd dákóval foglak elverni.- az utolsó szavakat szinte köpte, majd vállat vont a férfi azzal a szándékkal, hogy el fogja intézni. Pár nappal később kiderült, hogy Lucian állítólag rablótámadás áldozata lett, Lucinda sejti ki állhat e mögött de bizonyítéka nincs, és eldöntött tényként kezelték, hogy pár óra múlva jön a pénzes manus, hogy elvigye innen.

Az újságíró szerint a Pokoltanya nem a legfelkapottabb hely, de egyértelműen itt adják a legjobb csapolt sört Vegas ezen részén, és van annyira egészségesen lepukkant, hogy ne lepjék el a turisták, mint a legtöbb környékbeli kocsmát.
Rappold kissé fáradt arckifejezéssel sétált be a helyiségbe, biccentéssel köszön pár asztalt, falat, billiárdasztalt támasztó törzsvendégnek, s unottan lépdelt a bárpulthoz, majd leül az egyik székre. Talán nem is olyan messze a Lucinda-Fabian párostól(?), s jó pár szék üresen maradt az övétől mind jobbra, mind balra. Nem igazán lóghat ki az ide betérő átlagvendégek(?) közül, farmernadrágot, pulóvert, vékony bőrkabátot és edzőcipőt visel, az arca borostás, s elég magas és kisportolt alkatú ahhoz, hogy ne kössenek bele. Bár minderre akad ellenpéldája is. Egy alkalommal meg akarták verni, mert a kelleténél tovább nézett egy csajt, akiről nem tudta, hogy az egyik helyi kiskirály első fogdmegje nézte ki magának. Máskor meg az egyik törtető gengszter ajánlotta fel neki, hogy legyen a testőre jó pénzért, mert elég magas hozzá, hogy megijedjenek tőle… Valahol rémisztő, valahol tökéletesen abszurd szituáció volt mindkettő… ezek óta persze eltelt majd’ másfél év, s lett annyira megszokott arc Rappold, hogy tudják, se nem rivális/felbérelhető gengszter, se nem született verőember, csak egy helybéli firkász.
A pultra könyököl, majd int a csinos kis barnának, amennyiben a lány felé fordulna. Lucinda, Lucita, vagy Lucia? – nem ugrik be hirtelen a neve, ami valahol szégyen. Sőt! Csinos nők nevét nem megjegyezni igencsak szégyen.
Mentségére szóljon, nem volt könnyű a mai nap a férfi számára és még korán sincs vége, van egy sanda tippje, hogy éjjel egy előtt nem fog hazakeveredni ma sem, bár még csak este fél hét körül jár az idő… vagyis járt akkor, mikor hátrahagyta az autóját nagyjából 4-5 perce. Lehetetlenség a környéken leparkolni, a múltkor is majdnem meghúzta valaki a Typhoont.
Igazi vadbarmok furikáznak errefelé.