Gyötrő fejfájással ébredtem egy már nagyon is ismert lakásban. Halkan kicsusszantam az ágyból, magamra kaptam a padlóra dobott bugyimat és egy inget, ami éppen a kezembe akadt. Légiesen kisétáltam a nappaliba és gyógyszer után kutattam. Éppen az alsó fiókban matattam, amikor kedvenc kliensem rácsapott a fenekemre.
- Tudod, hogy mindig kifizetlek, miért túrod fel mégis a házamat? - Kérdezte megvillantva féloldalas mosolyát, majd töltött két csésze kávét és leült az étkezőben.
- Aszpirint keresnék, szétrobban a fejem. - Mondtam, miközben én is helyet foglaltam az étkezőasztalnál.
- Tessék. - Nyújtott oda egy tablettát, amit az előbb szedett ki a tasakjából. Kérdőn ránéztem, megszólalnom sem kellett, tudta, mit kérdeznék tőle és szépen válaszolt is. - Én is az előbb vettem be egyet. A másnaposság szar. Ezt jegyezzük meg. Amúgy nem megyünk el kajálni valahova? - Mikor megkaptam a választ, a következő pillanatban már be is kaptam a gyógyszert. Az ebéd meghívására felvontam a szemöldököm. Már vagy egy teljes napja el sem mozdultunk egymás mellől, ami kicsit zavarni kezdett. Oké, hogy vannak olyan klienseim, akik "törzsvendégnek" számítanak és velük több időt töltök, plusz ő velük le is fekszem. Logannel meg a múltkori szállodamegnyitó óta minden találkánk szexbe torkollik. Bár ezen egyáltalán nem lepődök meg.
- Ne gondolkozz rajta, inkább öltözz és menjünk. Utána hazaviszlek. - Nagyon próbált meggyőzni, ezért miután megittam a kávémat, felálltam az asztaltól és kecsesen visszavonultam a hálóba. Ahogy elhaladtam Logan mellett, kezeimmel végigsimítottam meztelen felsőtestén, ő pedig automatikusan követett a szobába. - Vagy inkább vetkőzz. - A pillanat apró töredéke alatt leszedte rólam az ingjét, ráfektetett az ágyra és csókolgatni kezdett. Néha már úgy érzem, hogy nem is ő veszi igénybe az én szolgáltatásaimat, hanem fordítva. Ez egy kicsit feszélyezni kezdett, de gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat és átadtam magamat a kényeztetésnek. ***
Nagy nehezen találtunk végre egy parkolóhelyet. Az étterem tömve volt, de Logan befolyásának köszönhetően hamar felszabadítottak nekünk egy asztalt. És akkor a szívem a torkomban kezdett dobogni, mert meghallottam azt a hangot, amit akár ezer közül is felismernék. Rögtön a hang irányába fordítottam a fejemet és ekkor megláttam őt. Logan nem tudta mire vélni a megtorpanásomat, de egy tapodtat sem mozdult mellőlem.
- Menj előre, mindjárt megyek utánad. - Küldtem el onnan Logant, mert úgy gondoltam, ha így összehozott minket az élet, akkor pár szót váltanék már a régen nem látott bátyjámmal.
- Szia. - Alig hallhatóan egy köszönés távozott az ajkaim közül. Lágyan rámosolyogtam és legszívesebben meg is öleltem volna, de féltem, hogy ellökne magától, így inkább tartottam a három lépés távolságot. - Hogy vagy? - Tettem fel egy egyszerű kérdést és mindent megadtam volna érte, hogyha jó bőven kifejtené mi a helyzet mostanság vele. Olyan régen beszéltünk már, nekem pedig annyira hiányzott... nem akartam még tovább húzni a kettőnk között húzódó feszültséget és haragot. A bátyjámat akartam, mindenáron.

A pillanat töredéke alatt lejátszódott az utolsó beszélgetésünk a fejemben. Mikor Alison sírva hívta fel a bátyjámat, hogy jöjjön el értem, mert túladagoltam magam a pincéjükben. Mikor Chris mentette meg az életemet, nem is tudom hányadszorra. Még most is visszhangzik a fejemben, ahogyan elmondta, hideg, nyugodt, komor hangján, hogy meghaltam a számára. Életem egyik legmegrázóbb pillanata volt az, mikor elküldött a házából és szabályosan kitagadt a családjából. Amikor már majdnem csak mi maradtunk egymásnak, hiszen apa nagyon beteg, nem lehet tudni, hogy felépül-e, anyáról meg ne is beszéljünk, sőt ha lehet, ne is szólítsuk anyának, nem érdemli meg. Bár való igaz, hogy én se érdemlem meg, hogy Chris visszafogadjon, hiszen nem tettem eleget a kérésének. Nem kért sokat tőlem, csak azt, hogy változzam meg. És én szerettem is volna, de nagyon nehéz úgy megváltozni, hogy senki sem támogat benne, plusz, abból a pénzből tartod el magad, amit azzal a munkával keresel, amiből ki kéne szállnod. Jó persze, azzal is tisztában vagyok, hogy Chris rengeteg pénzt, időt és energiát beleölt abba, hogy segítsen megváltozni, csak akkor még nem álltam készen erre.
Most viszont készen állok, de nem akarom otthagyni a munkám. Ma már kevesebbet drogozom, jobban össze is szedtem magam, de a munkámat szeretem. Nem vagyok egy olcsó kurva, nekem nem az a dolgom, hogy az órabéremet megkapva szobára vonuljak a klienssel és kielégítsem a vágyait. Az én munkám ennél sokkal összetettebb és nem kötelező szexelnem az ügyfeleimmel. Elkísérem őket rendezvényekre, villoghatnak velem, megkapom a pénzemet és ha olyan egy kis pluszért bebújok velük az ágyba. De nem mindegyikkel és nem mindig! Ráadásul mostanában legfőképpen Logan birtokol. Már lassan egy hete nem is tudtam más kuncsaftomra időt szánni, mert Logan visz mindenhova és a múltkori szállodamegnyitó óta az ágyban is több időt töltünk. Na de mindegy, ilyeneken most nem szabad gondolkoznom, amikor alig egy méterre áll tőlem a bátyám, az én imádott (persze erről ő nem tud) Chrisszem.
Ahogy a nevemet kiejti, szinte megszakad a szívem. Legszívesebben sírva a karjaiba omlanék és a bocsánatáért esedeznék. Megígérnék mindent, csak azért, hogy újra úgy nézzen rám, mint régen.
- Logannel ebédelni jöttünk. - Mutattam az asztal felé, ahová Logan leült és szemlátomást nem palástolta az érdeklődését az iránt, hogy kivel folytatok beszélgetést. Annyira nézett minket, hogy majdnem kiesett a szeme. - Ő az én.. - Kuncsaftom? Most komolyan a történtek után még merjem azt mondani a bátyámnak, hogy egy klienssel jöttem ebédelni? Azt már nem. Inkább üssön el egy taxi, miután kisétáltam az étteremből, de nem árulhatom el neki, hogy honnan ismerem valójában a kísérőmet. - Ő a barátom. - Végül ez a magyarázat szaladt ki a számon. Bár ha jobban belegondolok, tényleg a barátom, csak épp nem olyan értelemben. Igaz lehetne, de erről majd később. - És te hogy vagy? Minden rendben veled? - Érdeklődtem lélegzetvisszafojtva és egy apró lépéssel közelebb léptem hozzá.