Chris & Sutton

[You must be registered and logged in to see this image.]
Szükségem volt már erre. Kicsit elszakadni a várostól, az örökké nyüzsgő, zajos forgatagától, a turistáktól, a tömegtől. Közöltem az "ügynökséggel", hogy szabadságra megyek, még, hogyha az a kiruccanás csak egy napig tartott is. Egy nap a vízparton egyes körülmények között bőven elég lehetett, hogyha jól kihasználtuk az időt. Áldottam Christiant ezért az ötletért, feltételeztem, hogy neki sem ártott egy kis lazítás, kiszakadni a hétköznapokból, a mókuskerékből. Annak ellenére, hogy nem élt annyira botrányos életet, mint én, neki is nehéz dolga volt, megérdemelte hát a pihenést.
Nem mondom, hogy túlzottan közel voltunk magához a vízhez, de az utazás minden egyes perce megérte. Mindig is imádtam nézni az elsuhanó tájat, az embereket, új helyekre látogatni. Igazság szerint a legnagyobb problémám az volt, hogy régen szabadultam már ki a városból. Állandóan a betontömeget láttam a hatalmas népsűrűséggel, nem pedig a szép, zöld tájat, ami itt kint volt megtalálható. Nem, nem szerettem a természetet, de az autó ablakán keresztül csodálatosnak tűnt az egész. Másnak, nem a megszokottnak, és ez az, ami megfogott.
Nem hoztam magammal túlságosan sok cuccot, a fekete bikinim már rajtam volt, a papucsommal együtt. Az egész fölött egy kis rövidnadrágot és egy fehér toppot viseltem, amitől félúton meg is szabadultam a nagy meleg miatt. Komolyan, lehet, hogy még csak május vége volt, de az időjárás a nyár közepére hajazott. Nem mintha bántam volna, nem. Imádtam a meleget, és itt, kint a szabadban, a víz mellett az egész sokkal elviselhetőbbnek tűnt. A sminket erre a napra nélkülöztem, hajamat egy copfba fogtam fejem tetején, hogy valamelyest megóvjam.
- Koktélt? - sétálok Chris felé a bárból jövet. A cuccaink az egyik hatalmas napernyő alatt hevertek egy kupacban, rajtunk kívül a vártnál kevesebben választották ezt a helyet a napjuk eltöltésére. Én ennek csak örültem, legalább azért lett egy kis privát szféránk. Még nem mentem a víz közelébe, helyette belekortyoltam az egyik koktélba. Szex on the Beach... Ígérem, nem célzás értékű. Egyszerűen csak jobban szerettem az ízét, mint a többi, túlédesített löttynek. A felesekhez pedig szerintem még túl korán van, így maradt ez. Jobb, mint a semmi.
Finom mozdulattal teszem le a két koktélos poharat a közöttünk lévő asztalkára és helyet foglalok Chrissel szemben az egyik fonott székben. Itt, a napernyő takarásában határozottan jobb a meleg, mint odakint a tűző napon, de ez nem azt jelenti, hogy a gyermeki énem nem szeretne azonnal a part irányába rohanni, és belevetni magamat a csillámló kék vízbe.
Azt hiszem, túl sokat voltam a városban.