Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Help me find my daughter please and I'll give u everything...
Határozott, és olyan gyors léptekkel igyekszem az óvoda illetékes csoportja felé, amennyire csak a lábaim bírják, majd berontva, rögtön az óvónőhöz szegezem a kérdést. - Hogy nézett ki a gyerekem állítólagos apja, Miranda? – támadom le, mindent félreseperve az utamból, hogy minél hamarabb nyomra jussak. Nem az én dolgom lenne, és a kapitányságon is azt mondták, hogy bízzam másra, elintézik, de könyörgöm... a saját lányomról van szó, akit elraboltak, és bízzam másra? Előbb döglök meg! - Nyugodjon meg Ms. Oliviera, nem szeretném, hogy a szülők aggódjanak. – szól a gyerekekre annyira figyelő nőcske, hogy simán elrabolhatják mellőle a lányod. - Tessék? Nyugodjak meg, mikor fogalmam sincs, hogy hol van a lányom, mert odaadtad egy ismeretlen férfinak, te rib..? – emelem fel a hangom, fojtom magamba a szót, és csapkodok össze-vissza, mert egyszerűen annyira felidegesít a nemtörődömsége, hogy legszívesebben itt helyben felrúgnám. – Hogy nézett ki a férfi? – kérdezem kivezetve a nőt a teremből, hogy ne szegeződjön rám a teremben létező összes kisfiú és kislány tekintete, mielőtt még kitör belőlük a sírás. - Fekete haj, sötét szem, kicsit barnább bőr, ha jól emlékszem, és elég erős akcentusa volt. Csak annyit mondott, hogy ő Ginevra apja, és mivel Ön is spanyol, gondoltam... – mentegetőzik, de ezzel csak egyre jobban felhergel, azt sem tudom, idegemben mihez kapjak. Elnézhető talán így, hogy fogalmam sincs, hogy ez a köcsög árt-e a gyerekemnek, vagy mi van? A sírás kerülget, a fejemhez kapok. - Hogy adhatja oda a gyereket egy ismeretlennek? Talán felhatalmaztam rá? Na jó, nincs erre időm, Ő volt az? – rántom elő a nadrágom hátsózsebéből a fényképet, amit a rendőrségi adatbázisból nyomtattam ki. Két lehetséges ember van, aki ráillik a leírásra, és egyébként is körözik már gyermekrablásért, és egyéb finomságokért őket.
- Nem. – mondja félénken, majd leül, mert kezd ő is kétségbe esni, ugyanis tudja, hogy nagyon felelőtlen dolog volt tőle ez az egész, és bármikor a rácsok mögé juttathatom, ha akarom. Márpedig hogyne akarnám, ha hagyta csak úgy elrabolni Gin-t? A válaszára előhúzom a másik képet, és meghökkenve látom az arcán az igazságot, majd megerősítésképp bólint is, és már ott sem vagyok szinte, rohanok ki a kocsimhoz. Giovanni García vajon tudja, mekkora fájdalmat tud okozni egy anyának azzal, ha csak úgy elrabolják a gyermekét? Nem? Hát garantálom, hogy ahogy a színem elé kerül, ötszörösen kapja vissza azt a szenvedést, amit én az elmúlt két napban átéltem. Mi lehet vajon Ginnel? Elképzelni is szörnyű, hogy mit csinál vajon nélkülem, és... abba már bele sem merek gondolni, hogy mi van, ha valami baja esett? A férfinek, akihez éppen igyekszem, volt már dolga ezzel a faszarccal, és mivel nem tudunk róla sok mindent, hátha ő tud segíteni, hogy merre lehet megtalálni, vagy valami ilyesmi. Nagyon félek. Aggódom, hogy hol lehet, és mit csinálhat vele? Padlógázzal megyek, megbüntetni úgysem büntet meg senki –na meg ha megtenné, az sem nagyon érdekelne-, és minél hamarabb ott akarok lenni. Jake Blossom az én emberem, nagyon remélem, hogy ő tud segíteni, ha már én egyszer kihúztam a pácból. Lefékezek a ház előtt, és kipattanok, majd egyenesen az ajtóhoz sietek, hogy hangosan kopoghassak rajta, elég türelmetlen vagyok, nincs időm, szóval addig dörömbölök, amíg valaki ajtót nem nyit. - Jó napot, Fernanda Oliviera, nyomozó. Jake Blossom-ot keresem. – mondok ennyit, miközben felmutatom a jelvényem, hisz nincs szükségem arra, hogy még elkezdjen nekem itt kötekedni, vagy bármi más, higgye el nyugodtan, hogy tényleg a rendőrségtől jöttem. Istenem, add, hogy tud segíteni!
• TAG: Jake • SONG: [You must be registered and logged in to see this link.] • NOTE: bocsi a késésért...
Az a legjobb ezekben a squash-alkalmakban, hogy felpörgetnek és egyben le is fárasztanak teljesen. Nem csak a piálás a buli meg a füvezés, hanem ez is és imádom. A héten már másodszor mentem és még lesz kettő. Sose hagyom ki a heti négyet. Na jó, ritkán, ha úgy alakul. Szóval lezuhanyzom itt az öltözőben, elvégre nem büdösen akarok végigmenni a városon. Befújom magam kellemes illatú és drága francia férfiparfümmel, hogy a lányok felfigyeljenek. Szeretem, ha megakad az orruk a jóillatú, fess fiatalemberen és újabb zsákmány ugrik a kelepcémbe. Felöltözés közben még lepacsizom a haverokkal, akik már indulnak. Én még a zoknit húzom, amíkor ők már a kocsikulcsot lobogtatják. Nem kapkodok, ráérek. Munka nincs, nem sietek sehova. Majd lesz hétvégén egy kis hepaj, vidékre megyünk. Egyik havernak egy kis kintlevősége akadt, amit nem akarnak megadni neki és mi segítünk majd motiválni a fickót. Az ilyen munkákat nagyon bírom, mert kurva jól fizetnek, csak a zsaruk ne vegyenek észre soha. Futni meg tudok, ha kell és mindig figyelek is. Szóval jó móka lesz. Kicsattogok a sportcsarnokból és beindítom a Cadillac-emet. Irány haza, aztán nézzük, miből élünk, melyik csajt hívjuk fel. Ha addig nem hív fel engem valaki. Lazán vezetek, fél kézzel irányítom ezt az óriási kocsit, amit első dolgom volt megvenni, ahogy elköltöztem otthonról. Imádom a verdát és csajozásra is a legjobb. Masszív, nem mostanában fog lerohadni, velem tart mindenben. A hazafelé út nem túl izgalmas, annyi érdekesség volt, hogy egy bogárhátú, az az ősrégi Volkswagen típus bukkant fel. Mikor megállt a pirosnál, úgy járt a csomagtartó teteje, mintha csóválná. Olyat röhögtem... Most már szépen hanyattdobom magam a kanapén, egy üveg rummal a kezemben bekapcsolom a laptopot. Van egy jó kis gyűjteményem, ami alapján kiválasztom, melyik csajhoz lenne kedvem. Hm, ez a kis szőke visszafogott volt, de aztán betörtem és alig akarta abbahagyni. Melinda, a biztosítási ügynök, ő se rossz. A nagy profi kommunikátor az ágyban vadmacska és rondábban beszél, mint én. Fogy a rumom, a legdurvább Spitz, 80%-os. Szavak nincsenek rá, hogy mit érzek ilyenkor, ha szlopálom. Böngészek és valahogy nem találom az igazit. Ezeket már mind ismerem, inkább valami új kéne. Vadászatra fel akkor. Még készülök a piával, aztán majd elmegyek valami jó forgalmas helyre, ahol van élet ilyen kora este vagy késő délután is. Ahogy nézzük, nálam sokszor ezidőtájt indul vagy végződik a nap. Attól füg, hogy buliból megyek vagy onnan jövök. Szóval a ruhásszekrénynél állok. Ez a mostani ilyen edzőcucc féle, sportosabb féliggombos világoszöld ing és hozzá fehér vászonnadrág. Meg sötétkék zokni, papucsot itthon nem hordok, elég jó a fűtés. Valami durvább kéne, rikító narancssárga mondjuk. Dörömbölnek. Nem várok senkit, de nem bánom. Tök spontán meglátogatnak a haverok, üzletfelek, csajok, tudják, hogy én ritkán rugdosok el akárkit. Kivéve az igazi faszkalapokat, de azok nem is jönnek ide. - Ki az? - szólok ki a szekrénytől és leakasztom ezt az inget. A választól megdermedek. Egy zsaru? Azt nem mondanám, hogy jó fej, mint Lou barátom, aki fakabát létére nem töketlen, vele tudok jókat bulizni. Ez a Fernanda kemény nő és hivatalos volt, mikor megmentette a seggemet. Egyedül voltam aznap éjjel az utcán és a telefonomat nyomkodtam részegen, mikor körbeálltak. Kés volt náluk, meg lánc és éreztem, hogy a kung-fuval itt nem sokat érnék. Mázli, hogy pont akkor kanyarodott ki a sarok mögül a járőrkocsival ez a rendőrpina és a társával elkergette a figurákat. Még nem tudtak nekilátni a késelésnek és a telóm is megmaradt. Kurva hálás voltam neki, mondtam, hogy fizetek egy italt vagy amit akar, de nem kért belőle. Nem korrupt, ahogy látom és ez a veszélyes. Mi a faszt akar itt? Nyugodt leszek, nem mutatom, hogy mennyire zavar a lakásomra érkező zsaru. - Ó! Helló! Máris jövök. Az inget felveszem, ebben a narancssárgában fogadom. Felkapom a kulcsot, amit az asztalra dobtam a rumosüveg mellé. Kiakasztom a belső láncot és kinyitom a zárat. Nagy vigyorral tárom ki és tessékelem is befelé. Megnézem, hogy egyenruhában van-e, mert ha nem, akkor talán nincs gáz. Csak fingom nincs, mit akar tőlem. Dugni nem hiszem, lett volna alkalma eddig is. Aztán ki tudja, lehet, hogy most jött el az idő. Öreg csaj, de elég jól néz ki még mindig, a gyerekszülő csípőjével együtt. - Fáradjon beljebb! Mit tehetek Önért? Hálás vagyok ennek a csajnak, mert lehet, hogy már nem élnék, ha ő nincs ott. A munkáját végezte, tudom, mondta is, dde ha neki semmiség, nekem nem az. És még azt is megbocsátom neki, hogy rendőr. Válaszolni fogok a kérdéseire és megkínálom egy itallal. Van valami alkoholmentes is, mert egyes fura alakok azt szeretik és ha nálam buli van, ők se maradhatnak szárazon. - Kér egy italt? Sok mindennel szolgálhatok! - mondom széttárt karokkal, amíg bejön és intek, hogy üljön, ahova akar, székre, fotelbe, kanapéra. Szép nagy kéróm van, modern, kurva kényelmes bútorokkal, az előszobából rögtön a nappaliba jöhet, ahol a laptoppal és a rummal töltöttem eddig az időmet.