Délután hét óra. Állapítom meg az órámra pillantva és idegesen szaladok ki a garázsba, hogy elindulhassak a megbeszélt helyszínre, ahol is Lily- vel találkoznék. Habár nem is értem miért aggódom, amikor már annyiszor késtem el és mégsem haragudott, de lehetez azért van, mert tudja milyen vagyok vagy, mert Ő is késett és nem akarja elmondani nekem. E gondolatokkal a fejembe pattanok be újonnan vett Range Roverem kormány előtti ülésébe és indítom be a kuplungot, ezzel egy időben a rádiót is, de mivel egy számomra normálisnak vélt zene sem megy, így ki is kapcsolom és kezdek el énekelni a fahangomon. A gitározás még megy, de az éneklés. Hát nem igazán szeretem ezzel égetni magam a nagy nyilvánosság előtt. Mondjuk így belegondolva biztosan van néhány lány, akinek ez egészen bejönne csak, mert én vagyok. Vagy még úgyse majd csak kiderül.
Az országutat még sosem láttam annyira kihaltnak, mint amilyen most. Máskor kocsik százai száguldoznak jelen pillanatban pedig csoda ha rajtam kívül egy- két kocsi feltűnik. Valami buli van, ahová nem hívtak meg engem? Mert ha igen azonnal ki kell derítenem és inkább odaindulni. Lily úgyis megértené, szerintem még csatlakozna is. Óvatosan nyúlok a telefonom után és indítom el a mobil internetet, így kutakodva azután mi is történik éppenséggel Las Vegas más területein. A buli az persze itt éjjel- nappal adott, de akkor sem szoktak kihalva lenni az utcák. Ufótámadás. Olvasom el csodálkozva és félre is dobom a telefonom és inkább az útra koncentrálok. Ekkora marhaságot még életemben nem hallottam. Jobb is ha nem idegesítem ezzel magam vagy inkább azzal mennyire hülye emberek is élnek a föld kerekségen.
Hirtelen egy számomra nem tetsző hangot hallok meg és amilyen hirtelen jött a hang, olyan hirtelen áll meg alattam a kocsim. Az idegesség felőrli az egész testem. Ennek a tudatában szállok ki az autómból. Ezer százalék, hogy lerobbantam. Feszülten rúgok bele a járműbe. Most jó lenne vontatót hívni, de még annyira sincs kedvem, hogy visszamásszak a telefonomért egy olyan gépbe, ami teljes mértékben hagy cserben, pedig még csak két kibaszott hete van meg. Hát nem én vagyok a világ legszerencsésebb embere.
Kiállok az út szélére és undorító mód nyújtom ki a kezem. Ez sem szerepelt a mai terveim között, hogy stoppolni fogok. Nem vagyok én prostituált, hogy ezt csináljam...
- Héj! - ordítom az egyetlen felém jövő kocsi után és már csak abban reménykedem, hogy meg is áll és felvesz.

Hey, why are you standing there like a prostitute?!

Egy szabad nap. Hihetetlen nemde? De igenis az, főleg egy prostinak, aki reggeltől estig, éjjel-nappal készenlétben áll. Nem könnyű egy meló, fizikailag elég megterhelő, azt kell mondjam. Rosszabb esetben kint állsz az út szélén, és várod, hogy valaki felvegyen és igénybe vegye szolgáltatásaidat, de amikor már ott vagy, és jól megdugnak, néha azt kívánod, inkább még mindig a sarkon állnál. Tényleg fárasztó napi ötször-hatszor, vagy esetleg többször kielégíteni más vágyait azért, hogy fizessenek. De hát ez ilyen…
Na szóval a szabadnapot kihasználva úgy döntöttem, hogy meglátogatom az egyik közeli városban a nagynénémet. A nagynénémet, aki szintén prostiként dolgozik, csak ő már nagyban nyomja, és nem Las Vegasban, hanem valahol máshol. Az anyám úgy tekinti őt, mintha nem is a húga lenne, hiszen mint tudjuk, nagyon is ellenzi az ilyen életvitelt. Pont ezért jutott ez eszembe „bosszú” szinten, hát hogyan máshogy lázadhatnék, ha nem ezzel?
Tövig rálépek a gázra. Imádom ezt az útszakaszt, itt aztán ki lehet engedni a gőzt. Imádok száguldozni, bár már nem egyszer elkaptak így a rendőrök, de párszor ki is húztam magam a bajból a vonzerőmmel és némi ellenszolgáltatás fejében. Hiába, a rendőr bácsik nem is olyan csúnyák, mint azt amilyennek sokan gondolják.
Furcsán kihalt most ez a része az útnak, pedig ilyenkor általában mögötted, előtted kocsi, és gyök kettővel kell közlekedni, de most kiélvezem, hogy nem áll fent ez a helyzet. Felhangosítom a zenét, majd egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy egy kocsi áll az út szélén vészvillogóval, de nem igazán foglalkozom vele, nem veszem le a gázról a lábam. Hunyorítok, hogy megnézzem, férfi vagy nő e egyáltalán, aki kezét kirakva próbál stoppolni. Férfi. Vállat vonok és elhajtok mellette, majd hirtelen elkap a felismerés. Hé, ezt ismerem! Rátaposok a fékre, és az autó hangos csikorgással áll meg maga után nyomot hagyva. Visszatolatok, lehúzom az ablakot és kinézek.
- Hé Gerkin! – kiáltok ki a kocsi ablakán át és egy apró mosoly jelenik meg az arcomon. A srácot még egy médiaképzésről ismerem, amit elkezdtem, de nem fejeztem be. Kislány korom óta arról ábrándoztam, hogy milyen lehet egy szerkesztőségben, vagy a tévénél dolgozni. Mondjuk ez volt az álmom?! De hát ez szertefoszlott, mint tudjuk, és az otthoni szabályok felállítása után felhagytam ezzel is.
- Gáz van, vagy csak várod, hogy valaki elvigyen egy körre? – nézek rá, és megborzongok, ahogy a hideg levegő megcsapja az arcomat. Tényleg nem vagyok mostanában az, aki bárki jöttmentnek segít, ha kell, meg még azoknak is nehezen, akik közel állnak hozzám. Inkább mondjuk úgy, hogy közelebb. Szóval mázlija van a srácnak, hogy jókedvemben kapott el, és nem egy rosszabb napomon, mert akkor simán továbbhajtottam volna, nulla lelkiismeret furdalással.
Kiszállok az autóból és közelebb megyek Kennyhez.
- Lerobbant? – kérdezem és elhúzom a szám. Hát benzin nincs nálam jelenleg, és nem sok kedvem van elmenni egy benzinkútig és visszajönni. Azért annyira nem vagyok kedves, na… Elégedjen meg annyival, ha elviszem egy kútig, aztán visszasétál ide szépen. Na jó ez köcsögség lenne, tényleg…


• TAG: Kenny • SZAVAK: 495 • NOTE: hát ez elég sz*r lett :$

Mi sem jobb, mint az erdő szélén állni, mint egy prosti és bambulni, mint egy lajhár, hogy az ismerősnek vélt ismeretlen kocsi felvegyen. Hosszasan bámulom a járgányt, mire tényleg megbizonyosodom arról, hogy én ezt már láttam valahol. De hol? Lehet csak futóként láttam párszor, mivel pontosabban nem emlékszem. De azt sem tartom kizártnak, hogy egy előző egy éjszakás kalandomból a lány kocsija. Igazából már mindent feltételezek, de a helyes válaszra nem jövök rá akármennyire, de nagyon szeretném megtudni az igazságot, ezért is a rendszámra helyezem a szemem, amivel nem érek sokat, mivel a saját autóm rendszámán kívül egyet sem tudok megjegyezni. Ahhoz túl szelektív a memóriám. A kocsi többi részeit bámulom és meg kell hagyjam nem rossz járgány. Habár női, így ha akarnám se szerezném meg magamnak.
Boldogan állapítom meg, hogy a kocsiban ülő lányt ismerem valahonnan. De honnan? Elkezdek kutakodni a memóriámba és nem kis töprengés után rá is jövök a szépség kilétére. Ha emlékezetem nem csal Ő is járt arra a kiképzésre, amelyre én is, de az már régen volt. Szóval örülök annak, hogy egy felismertem, hogy kettő megállt és nem nézett át rajtam. Más valószínűleg az utóbbit tette volna. Kivéve ha az akar egy jó szexet és még fizetne is. Talán nem is olyan rossz ez a kurvás dolog. Lehte be kellene állnom hímringyónak. Jó, mondjuk annak az életemben lévő egyik nő sem örülne. Főleg nem Lin, de az már egy másik történet.
- Szép délutánt Rogers! - mondom és valószínűleg neki az van. Nekem is az lenne, mivel csak Lily- vel találkoznék, még munka sincs, de így nem túl jó. Azt is jobb lenne lemondanom, mielőtt túl sokat várna rám és besértődne. Habár Ő nem az a sértődős fajta inkább lelép és este elővesz. Igen, ez így szokott lenni ha rólam van szó. Szép kis baráti kapcsolat, de nem tehetek róla. Vagyis inkább azt mondom, hogy nem tehetek semmiről és minden tökéletes. Jobb sok dolgon inkább átnézni és nem törődni velük mint sem egész álló nap azon agyalni, hogy miért nem.
- Ja. - nem vagyok túl bő szavú és még a vállam is megrántom, mint akit nem érdekel a dolog, de legbelül majd' felrobbanok az idegtől és azt kívánom ez bárcsak ne velem történne. Pedig mindig minden a kezemre játszik, már régóta nem volt balszerencsém vagy akármi ehhez köthető. Most akkor miért van? A szerencse fiaként nem ennek kellene történnie. Most pedig reménykedhetek benne, hogy egy régi ismerős, akivel már kitudja milyen rég nem beszéltem elvisz a benzinkúthoz, ami kilométerekre van innen és megvárja, míg segítséget szerzek, hogy haza jussak. Elvégre még sem hagyhatom itt a kocsim!

Hey, why are you standing there like a prostitute?!

Nincs túl meleg kint, de ennek ellenére megálltam egy stoppoló embernek. Azt hiszem a mai jócselekedetem megvan, nem mintha annyira vissza is tartana a dolog, ha véletlenül nem tennék naponta valami jót. Tulajdonképpen nem is szoktam. Napi rossz cselekedet? Pipa. Na ez az, amit szinte minden nap teljesítek. Beszólni valakinek? Bunkóbbnak lenni a kelleténél? Nagyon egyszerű, mondván a természetem miatt. Igazából sosem próbáltam változtatni rajta, hiszen vannak, akik így szeretnek, akik meg nem, azok inkább sehogy ne szeressenek, minthogy úgy, ahogy ők szeretnék. Hm… ezt jól elmagyaráztam magamnak.
Végigmérem az út szélén álló Kennyt, és megállapítom, hogy nem sokat változott azóta, mióta legutóbb találkoztunk. Vajon már a médiában dolgozik? Ha igen, akkor remélem, hogy nem tud róla, hogy én miként tevékenykedem, mert nem akarok holnap címlapon lenni, mint a legújabb leleplezés.
- Igazán bőbeszédű vagy, mit ne mondjak. – mondok csak ennyit, és fejemmel a kocsim felé bökök. – Na gyere, szállj be, elviszlek valameddig. – indulok meg vissza a járó autóm felé, és beszállok, majd sebességbe kapcsolok. Megvárom, amíg beszáll, majd ha ez megtörtént, tövig taposok a gázra, és kicsit gyorsabban indulok el, mint ahogy szeretnék. Elégedett mosoly ül a számra. Hogy én mennyire imádom a száguldó autó hangját. Nem egyszer büntettek már meg emiatt, de hát istenem, valamire el kell menjen a pénzem nemde? Jó, pont nem kéne, hogy erre szórjam el, hiszen így is van, hogy pénz szűkében vagyok, de nem tudok mit tenni ellene.
- Mesélj már valamit, mert ha ilyen szótlan leszel, kiraklak. – mondom fenyegetően, de persze csak viccelek. – [color=indianred]Mi van veled? Elkezdted már építgetni a karriered?[/colorg – kérdezem mosolyogva. Mekkora mázlija van, hogy jó kedvemben kapott el, különben még mindig ott ácsorogna az út szélén, akárcsak egy prosti.
Na de mindegy, ez a poénom amúgy sem csattant el jól, bár szerintem vicces volt… Jó, megértem, hogy neki most semmi nem vicces, lévén, hogy a kocsija a semmi közepén robbant le.
- Remélem nem bánod, ha kicsit gyorsabban hajtok, mint kéne. Nem szeretem a lassúságot. – rántom meg a vállam és oldalra fordítom a fejem, hogy lássam a reakcióját, mikor a gázra lépek. Ezzel nem egy embert kergetek az őrületbe, és jókat szoktam röhögni rajtam, amikor száznegyvennél az anyós ülésen ordibálnak, hogy „Meg fogunk halni!” illetve úgy kapaszkodnak, mint aki tényleg egy percen belül nekiütközik valaminek. Mintha az segítene, ha így lenne… Komolyan mondom, az ilyeneket be lehetne rakni valami szívatós showba, egy videóban. Jó poén lenne.
- Hova vigyelek akkor? – érdeklődöm, aztán visszanézek az útra, ahol hirtelen egy róka fut át előttem.
- Picsába. – rántom félre kissé a kormányt, és hirtelen a pulzusom a magasba emelkedik, de jót mosolygok az egészen. Kis rohadék róka. Sosem értettem az ilyen elvetemült állatokat. Vajon ott ülnek az út szélén, és gondolják, hogy „Na, most jól kibaszok vele, kifutok elé!”, vagy mi? Szerintem nem ő nevet sokszor a végén, hanem az autós…


• TAG: Kenny • SZAVAK: 469 • NOTE: bocsi a késésért... :$

Ez a napom az idegességről és a szégyenről szól legfelső fokon. Komolyan ha tehetném elsüllyednék a földbe és többet már fel sem jönnék, ami egyenlő a halállal, de inkább azt választom, mint egy régi szinte már- már elfeledett ismerős felvegyen és elvigyen innen, miután úgy csináltam, mint egy hímringyó. Teljesen elítélem az olyan nőket, akik szexxel keresik a pénzüket, de Lily mégis megmaradt ezek után is legjobb barátomnak, habár nem örülök a szakmájának, de el kell fogadnom, mert ettől függetlenül jobb barátot nem is kívánhatnék magamnak nála. Habár ha Ő is megtudná, hogy igazából nem egy átlagos vegasi pincér srác vagyok rögtön megutálna, mert utálja ha hazudok neki és sajnos, amióta ebbe a városba költöztünk ez folyamatosan így van. Nem tudhatja meg, hogy a médiának dolgozom, mert akkor ellenségnek titulálna és egy bizonyos fokozatig igaza is van. Lehet meg kellene táltosodnom és elmondanom neki az igazat, de az sem a közel jövőben esz csak akkor ha esetleg lebuknék. Aha, persze. Ahhoz túl szerencsés vagyok.
- Bocs csak ideges vagyok. - mondom dünnyögve a szám szélét rágva. Jó, tudom ez nem az én napom, de talán lehetnék kissé megértőbb is az egyszeri sofőrömmel ha már a kis Dasie- pechemre Ő is idősebb nálam, de számomra mindenki kicsi marad- elvisz egy körre csak, hogy hívassak egy autó szerelőt. Nem is kis teljesítmény ez tőle. Ismereteinkből kiindulva Dasie nem az a lány, aki csakúgy segít másoknak kitudja milyen hátsó szándék vezérli ezúttal. Még azt is kinézem belőle, hogy prosti lett és csak azért segít nehogy bemártsam. Habár ezek csúnya előítéletek, de van ilyen. Együtt kell tudni vele élni.
- Már egész szépen behelyezkedtem a médiába. Azt hiszem jó úton haladok a célom felé. Veled mizujs mostanában? Mi történt miután ott hagytad a kiképzést? - csak azért válok szófosóvá, hogy megpróbáljam elterelni a gondolataim. Igazából nem nagyon érdekelnek ezek a dolgok, de hát ha a meséje kicsit ledöbbent majd és legalább egy pillanatra elfeledkezem a lerobbant autómról. Most pechemre még az sem érdekel, hogy a mellettem ülő csaj olyannyira dögös, hogy máskor tuti első dolgom lenne megfűzni és ágyba vinni.
- Be a városba, ott van egy autószerelő műhely és elrángatok onnan valakit. - rántom meg a vállam egyszerűen, majd a következő pillanatban úgy érzem mindjárt szívbajt kapok. Olyan hirtelen történik minden, hogy le sem tudom vázolni a történteket. Mikor meggyőződöm arról, hogy biztonságban vagyunk óvatosan fújom ki a levegőm és idegesen nézek a női sofőröm felé. - Cseréljünk helyet. Még egy ilyen és mind a ketten meghalunk. - mondom idegesen és a tekintetem parancsolóvá változik habár szerintem nem sokat érek vele, de egy próbát megér.