Kíváncsian figyeli Rappodot, s kivárja míg a férfi sokadjára is végigméri őt. Apró vállrándítással reagál a férfi válaszára, majd meggondolja magát s inkább válaszol is.
-Talán mert érdekel a válasza. De igaza van, lesz még elég időm megismerni magát. –kacsint a férfira majd kiegyenesedik a székében és ő is iszik egy kicsit – immár a kávéjából. Kellemes, de vajon meddig készül még az a kacsa? Lassan éhen for dögölni és akkor Rappold biztosan megmenekül a többi ostoba kérdésétől. Ezt pedig igazán nem hagyhatja a szöszi.
Lassan hátradől a székben, kezében a kávéscsészéjével, s ismét kíváncsian vizslatja Rappoldot, mielőtt megszólalna.
-Tehát.... Ön Vegasban született, Mr. Rappold, vagy csak megragadta Önt a város..... romantikája? –érdeklődik édesen mosolyogva a szöszi. Ha a bonyolultabb kérdések nem mennek, akkor talán majd az egyszerűbbek. Amúgy is, Uriah már Lily szüleivel is beszélte telefonon és.... és hát muszáj lefoglalnia valamivel magát a kislánynak, amíg megérkezik az ebéd. Rappold cukkolása pedig kifejezetten jó elfoglaltságnak tűnik.

Némi szemöldökráncolás követi a lány válaszát Rappold részéről.
Legyen – s figyeli, ahogy a szöszi a kávéjába kortyol a kacsintás után.
Nem igazán tudja a válasz első felét hova tenni, a második fele pedig nyílt fenyegetés. Ezt egészen vicces egy olyan nő szájából hallani, aki még a szakmáját sem akarta elárulni, erre most pszichoanalízisbe kezdene Rappold kárára.
Az újságíró nem hajlandó megtörni a csendet. Meglehet, azt várja, hogy Lily tegye meg, de az is lehet, hogy jobb volna némán végigülni az egész éttermi látogatást. Tekintete a poharára vetül, talán pár másodperccel az előtt, hogy a nő megszólalna. Hirtelen néz újra Lilyre, s gyorsan értelmezi a kérdést.
– Nem, semmi romantika, kellett a levegőváltozás. New Yorkban születtem és ott éltem két évvel ezelőttig – válaszolja fordított sorrendben. Lehet nem ártana hozzáfűzni valamit, de egyelőre nem teszi, helyette egy pillanatra a konyha ajtaja felé néz, bár tudja, hogy vagy tíz percig biztosan nem látnak kacsát.

Felemeli a csészéjét s egy újabbat kortyol belőle, de már nem engedi vissza az ölébe. Kezd kihűlni a cucc. Sosem járt még a szöszke New Yorkban, Rappold viszont ezek szerint elég szépen belőtte magának a kontinens átellenes oldalát.
-Semmi romantika? –csillog a szemeiben is a jókedv. Egyszerűen nem tudja megállni, hogy ki ne emelje, bár őszintén meglepődne, ha egy morcos szemöldökráncoláson kívül bármi reakciót is kapna a férfitől.
-Az azért repülővel is kellemes öt órás levegőváltozás. –fűzi még hozzá mosolyogva. – Ilyen kifizetődő Vegasban újságírónak lenni, vagy ilyen lelkesen látogatta otthon a család?
Pimasz vigyor, bár lehet, hogy ezzel pont nem kellene viccelődnie. Sokan érzékenyek a témára, habár látszik a szöszin, hogy csak piszkálódik. Ha Uriah mégis morogna érte majd bocsánatot kér szépen ügyesen.

A lány kérdését hallva visszafordítja a tekintetét Lily irányába. A válaszra éppenséggel rászánná magát, de beszélgetőtársa továbbfűzi a gondolatait, s a kéken csillogó szemek sem éppen bíztatóan hatnak rá. Nos, a válaszadásban semmiképpen sem.
– Semmi romantika – ismétli meg, mert jobb taktika hirtelen nem jut eszébe.
Mintha a lány szándékosan kérdezne rá úgy általában valamire valamilyen módon, hogy aztán ugyancsak készakarva kiforgassa Rappold szavait, s ez végső soron nagyon nem tetszik a férfinak. Mert nem baj az, ha hülyére veszik. Nem, ha lát belőle hasznot. Most azonban ez a haszon nem világlik fényes csillagként a gunyoroskodással kirakott alagút végén. Mégis, a férfi egyszerre érez kényszert arra, hogy addig csűrje ő is a szavakat, míg a szöszit meg nem tudja fogni velük, másrészt, hogy a szöszit megfojtsa akár abban a kávéban, amit a kishölgy nagylelkesen iszogat.
– Ön mit gondol? – kérdez vissza, s lazán elmosolyodik a játék kedvéért.
Az is megfordul a fejében, hogy mi lenne akkor, ha felvetne egy témát, amiről a szöszke elcsivitelhetne órákig levegővétel és visszakérdezés nélkül... Elvégre nőből van, eme logika mentén, biztosan van valami, amiről kifejezetten imád magyarázni… aztán eszébe jut Rappoldnak, hogy micsoda butaság is ez, hiszen kb. egy olyan témát sem tud, ami Lilyt monologizálásra késztetné… marad hát az eredeti taktika…

Kiissza a kávé maradékát majd az üres csészét visszarakja az asztalra. Néhány pillanat csupán, de mire újra felemeli a fejét már Rappold is újra őt nézi. Apró meglepetés suhan át az arcán, talán csak attól, hogy választ kapott, de a bizonytalanság nem tart sokáig. Az a két szó pedig határozottan tetszetős, bár Lily nem tud szabadulni attól az aprócska kis hangtól, ami az elméje mélyén duruzsolja neki, hogy itt bizony kegyetlen témaváltás történt.
Uriah mosolyát látva és a kérdésére szokásosan pimasz mosoly kúszik az arcára. Lassan végigméri újra a férfit. Nem kapkodja el, hiszen nem sietnek sehová (bár a konyhán igazán csipkedhetné már magát valaki). Észre sem veszi mikor kúsznak ajkai játékos, de határozottan ragadozó mosolyra. Újra előre dől majd az asztalra könyökölve, lágyan kulcsolja össze kezeit maga előtt. Nagyjából eddigre emeli vissza a tekintetét Uriah arcára, s még mindig vár néhány szívdobbanásnyi időt, mielőtt megszólalna.
-Azt, hogy végre egy nyelvet beszélünk, Mr. Rappold. –válaszol egyszerűen, tekintetével nem eresztve Rappoldét. S most egy hangyányit, de tényleg csak egy egészen hangyányit hiányolja a romantikát, vagy minimum egy-egy pohár pezsgőt, mert ilyen gyönyörű gondolatokra vétek nem koccintani.

Gyanakodnia kellene, vagy meglepődnie, de kimondottan egyik sem megy neki. Ahhoz, hogy Lily szavait megértse, fordítania kellett a logikáján, s a kapott eredmény, legalább annyira kecsegtető, mint amennyire siralmas végkifejletet tartogat. Vagy a kishölgy szimplán blöfföl, mint múltkor a kulcsokkal.
Végső soron abból is mi lett?
Rappold sóhajt, s állja a nő tekintetét.
– Egy nyelvet beszélünk…? – könyököl az asztalra ő is. – Ez frappáns volt… A kulcsaimat esetleg nem kéri? – kérdez vissza, majd állát jobb tenyerébe fekteti. Ebben a beszélgetésben már magát sem tudja igazán komolyan venni, a többit pedig nem érdemes firtatnia.
Mindeközben egy pincér megérkezik és leteszi a tányért előbb Lily, majd Rappold elé. Ez a férfit megakasztja a szöszi arcának fürkészésében. Az étel egy-egy relatíve nagy átmérőjű négyszögletű tányéron fekszik. Két-két megpirított kacsacomb (alsó és felső egyben) mellett krumplipürét tálaltak és az egészet nyakon öntötték likőrös szószban úszó kandírozott narancshéjjal.
A pincér jó étvágyat kíván, megkérdezi hozhat-e még valamit, az esetleg kiürült pohara(ka)t elviszi, majd magára hagyja Lilyéket. Az újságíró egyelőre nem nyúl az ételhez, és a tányérja melletti tonikon kívül nem kér mást, ugyanakkor, ha Lily pezsgőzne, hát itt a megfelelő alkalom…

Kíváncsian várja a választ, s a szerinte nyilvánvaló dicséret nagyon is ínyére való. Ahogy az is, hogy Rappold, ha csak kicsivel is, de közelebb került hozzá, bár egy asztal még mindig van közöttük. Szerencsére. A felajánlásra viszont lassan megrázza a fejét a szöszi.
-Ha önként adja elveszti a varázsát. –fejti ki szóban is az ellenérveit. És valóban, kicsalogatni Rappoldtól a kulcsot az igazi élmény, nem pedig birtokolni azt.
-Egyébként is, azt mondta a közelben lakik... –fűzi tovább még mindig mosolyogva, bár hogy komolyan gondolja-e még ő maga sem tudja igazán. Szimplán csak ez túl magas labda volt ez ahhoz, hogy csak úgy érintetlenül hagyja. Tekintete szinte akaratlanul is mélyül, de ha blöffölne is, nem látszik meg rajta.
Egyik szemöldökét enyhén megemeli, mintegy kérdőn, kihívóan, de ahogy megérkezik a pincér hátrébb dől a székében, s a kezeit is lecsúsztatja az asztalról helyed adva a tányérnak. A pincérnek megköszöni a felszolgálást és hagyja, hogy elvigyék a csészéjét, de rendelni nem rendel semmit. Valahogy van egy olyan sejtése, hogy Uriah közelében nem tanácsos innia.
-Jó étvágyat. –tekint újra a férfira, majd felemeli az evőeszközeit s jóízűen nekilát végre az ebédnek. A kacsa iszonyatosan jól néz ki viszont akármilyen éhes is a lány ez hatalmas adag.

Ujjaival dobol párat a járomcsontján, majd az asztalra fekteti a kezét, miközben részben leeresztett szemhéjai alól néz a lányra, s cinkosan elmosolyodik. A pincér érkezése azonban megakasztja kettejük „egy nyelven beszélését”. Rappold leveszi a kezeit az asztalról, csak eztán néz újfent a lányra, hogy a pincér már távozott, majd egy rövid ideig az elé tett étel köti le a figyelmét. Nem mintha nem kóstolta volna éppen elégszer ezt a fogást. Mire felnéz, a szöszi már nekilátott a kacsának, így Rappold sem habozik, enni kezd, s nagyjából a harmadik-negyedik falat lenyelése után pillant ismét a lányra.
Először kibaszottul nem akar vitatkozni Lilyvel, majd hiányérzete támad, amiért nem tette meg. Az a pincér jöhetett volna csak néhány perccel később. Mindenesetre Rappoldnak nem okoz súlyos dilemmát, hogy hallgasson. Szent meggyőződése, hogy bármikor képes lenne újra felvenni a fonalat és visszatérni a témához. Az első combot csaknem teljesen elpusztította, mikor jelentőségteljesen a szöszkére néz.
– Miért veszti el a varázsát? – ezúttal nem találkozhat a szöszke gyanakvással, amennyiben a férfi szemeibe néz. A zöldesbarna íriszekről szimpla érdeklődés olvasható le. Jó esetben…

Nem vacakol sokat, szinte azonnal nekilát az ételnek, miután a pincér távozott. Mondjuk az éhenhalástól még távolt állt a kislány, de már határozottan hiányzott valami a kávé és a tea mellé. A kacsa pedig határozottan finom és a saját kis gyökkettő tempójában lapátolja is be rendesen a szöszke. Egy ideig csendben vannak, láthatóan Rappoldot is leköti az ebéd ellen vívott harc, így csak a többi asztalnál ülők csivitelése, vagy hangosan gesztikuláló kiabálása tölti be a vendéglőt. A nagyobbik comb felénél járhat a lány, mikor Uriah folytatná a beszélgetést, s erre csak félbehagyja a szöszi is az ebédet. Pimasz mosolya egy szempillantás alatt ragyog fel újra ajkain ahogy a férfi szemeibe néz, de nem kapkodja el a választ. Lerakja az evőeszközöket, iszik a teából s kényelmesen felkönyököl tányérja mellé, kezei pedig lelógnak az ölébe.
-Nos, ha ideadja a kulcsait, akkor én szimplán csak elveszem és zsebre teszem őket. De ha oda kell lépnem Ön elé, szinte magához simulni, a tenyeremmel lágyan végigcirógatni a mellkasát s nem ereszteni a tekintetét, miközben megpróbálom kiédesgetni a zsebéből a kulcsait..... nos ennek mégiscsak megvan a maga varázsa. Nem gondolja, Mr. Rappold? –hangja lágy, szinte bársonyos, tekintetét pedig el nem szakítaná a férfiétól. Lágyan harap rá alsó ajkára, s láthatóan abszolút nem siet folytatni az ebédjét. Az igazság az, hogy kicsit még jól is esik a lánynak a pihenő. Ha tudta volna, hogy ekkora adagokat szolgálnak itt fel, biztos, hogy csak egy felet kért volna.
-Persze, ha Önt boldoggá teszi, ha nálam tudhatja a kulcsait..... –hagyja félbe a mondatot, s már mozdul is a keze, s tartja azt tenyérrel fölfelé Rappold elé. Igazán nem szeretne Lily semmi rossznak elrontója lenni, bár őszintén meglepődne ha a férfi valóban odaadná neki az emlegetettet. Dehát eddig sem tudta megjósolni Uriah riposztjait, miért pont most lenne igaza a szöszkének?

Már-már bámulatos, ahogy a kishölgy nekikészülődik egy-egy jól irányzott pimaszkodásnak. Rappold legalábbis erre következtet a felvillanó ragadozómosolyból. Persze az sem kerüli el a figyelmét, ahogy a lány felkönyököl az asztalra. A szavait hallva, az újságíró igyekszik nem vizualizálni a lány által elmondottakat. Némileg elmosolyodik a szöszke válaszát hallva, miközben a felé nyújtott karcsú kézfejre tekint, majd a tányérján lévő ételre. Esze ágában sincs megválni a kulcsaitól, talán ha frappánsabban oldotta volna meg a kislány, talán akkor.
– Erősen déjà vu érzésem van, Miss Demian. A délutáni programunk kezdőlépésit vázolta fel, vagy simán csak a fantáziálgatásait osztja meg velem?– kérdi, s igyekszik figyelmen kívül hagyni azt a kellemes bizsergést, ami a lány szavai nyomán végigfutott a gerince mentén.

Egy rövid ideig még tartja a kezét, de abszolút nem éri meglepetésként, amiért üresen marad a mancsa. Miért is lepődött volna meg? Hisz épp az imént fejtette ki, hogy így nem kell neki, így aztán semmi sértettség, vagy rossz érzés nem is látszik rajt, ahogy visszahúzza a kezét. Bár ahelyett, hogy visszaejtené azt az ölébe inkább marad felkönyökölve, s kényelmesen belefekteti arcát a tenyerébe.
-A délutáni programunk? –kérdez vissza csöpp meglepettséggel a hangjában. – Megeshet. Ma talán nem kell időre rohannia sehová? -apró megingás csak, s a második kérdésnél már újra édesen mosolyog.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire érdeklik Önt a fantáziálgatásaim. –szúr még oda egyet szinte már túl angyali mosollyal az ajkain, tekintete viszont több, mint piszkálódó. Fene sem tudja hogy képes ezt egyszerre produkálni a szöszke.

Abban a pillanatban, hogy Lily megszólal, a férfi folytatja az evést. Kihallja a lány hangjából a meglepettséget, bár ezt inkább tudja be a játék részének, mint tényleges érzelmi állapotnak. Azért azt el kell ismernie, hogy a kishölgy, igazán ügyesen próbálkozik a szavak csűrésével és csavarásával, most azonban – szigorúan Rappold szerint – kicsit eltaktikázta magát… ha nem szándékosan „ügyetlenkedte” el.
– Miért ne érdekelne? Újságíró vagyok, majdnem minden érdekel – pillant fel a lányra. A hangján hallatszik, hogy nagyon komolyan beszél. Majd rövid szünet, s cinkos mosollyal folytatja. – Bár az gyanús, ha valaki magától kezd el regélni. Viszont maga jelen pillanatban egy nagyon kedves lány, ezért talán tovább kellene hallgatnom. Nem mellesleg holnap reggelig semmi dolgom…

Újra felveszi ő is az evőeszközöket, s mérsékelt lelkesedéssel nekilát a már megkezdett hús maradékának. A második combot viszont el fogja csomagoltatni, ez már teljesen biztos. Rappold hangjára a férfire emeli a tekintetét, s akármennyire is nem hall gunyoroskodás benne, mégsem hiszi, hogy Uriah az ő fecsegésére lenne kíváncsi. Azért csak elmosolyodik röviden, s biccent egyet. A következő megállapításra viszont jókedvűen nevet fel.
-Pedig én azt hallottam, hogy a nőnemű létformák képesen teljesen önszántukból órákon át is csacsogni valamiről. Ön szerint tehát minden nő gyanús volna? –kérdez vissza pimaszul, s nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy Rappold kedvesnek titulálta őt, ami a szöszke szerint csakis azt jelentheti, hogy a férfinak nagyon borzalmas nőismerősei vannak.
-Holnap reggelig még rengeteg időnk van, tehát... miről szeretne még hallani? -mosolyog s a szokásoshoz képest jóval kevesebb a pimaszság a hangjában.

Hogy minden nő gyanús volna?
Naná! De nem csak nő, hanem minden élőlény gyanús, aki nem Rappold.
Eme aranyigazságot azonban nem fogja megosztani Lilyvel, egyszerűen csak néz bele azokba a nagyonkék szemekbe, s eszik tovább. A következő kérdést hallva azonban kérdő pillantást vet asztaltársára, majd két falattal később megszólal. Határozottan célja a szöszit megváratni… vagyis elsősorban nem erről van szó… egyszerűen csak élvezi az ételt, és nem hajlandó minden második falat után beszélni.
– Bármiről. Lepjen meg! – s letéve a kést a tányér szélére a poharáért nyúl, s kiissza a még benne lévő tonikot.

Egyszerűen képtelen előre megjósolni melyik kérdéseire lesz hajlandó Rappold válaszolni, s melyikre kap csupán egy semleges, lesajnáló vagy kérdő pillantást. Nem mintha nem lennének szépek a pasi szemei, de no. Az viszont, hogy Uriah egy szóval sem tiltakozik az ellen, hogy Lily reggelig óhajtja őt elfoglalni valamivel több, mint meglepő. Vagyis.. szeretné ő egyáltalán, vagy csak jó szokásához híven járatja a száját anélkül, hogy a legcsekélyebb agyi tevékenységet is produkálná közben?
Nem válaszol kapásból, kitartó küzdelmet folytat a tányérján lévő még mindig túl nagy halommal, bár inkább az köti le a figyelmét, hogy milyen témát dobhatna be a közösbe. Oké, hogy Rappoldot bármi érdekli, amit még mindig erősen megkérdőjelezne a szöszke, mert az szinte teljesen biztos, hogy a pasi nem szeretne például tamponokról vagy menstruációs görcsről hallani és esélyesen azt sem tudja átérezni milyen cseszett dolog tökéletesen megugrani egy piruettet, miközben egyetlen vágyad, hogy nyüszítve kucorodj össze egy ágyon, kanapén, földön, akárhol, de..... hogy a fenébe is jutott ez egyáltalán az eszébe?
Agyal még pár percig, de a csevegés sosem volt a szöszke erőssége, most is hülyébbnél hülyébb témák jutnak az eszébe, amiről egésze biztos, hogy nem akar most beszélgetni.
-Szóval Ön zsidó? –tér vissza inkább Rappold faggatásához, s teszi fel az első kérdést, ami eszébe jut.

A pohár visszakerül az asztalra, Rappold pedig előbb Lily szemeibe/arcára néz, majd tovább folytatja az elé tett étel elfogyasztását.
A csend meglepi, ugyanakkor meglepően kellemes folytatásként gondol rá. Nem kezd magában örömében ujjongani azért, hogy a cserfes kis szöszkébe sikerült belefojtania a szót. Abban azonban biztos, hogy a lánykát sikerült elgondolkodtatnia, máskülönben a szöszi válasza már korbácsként csattant volna, megspékelve azzal a pimasz kis mosollyal. Ha jobban nem is, de ennyire már sikerült kiismernie a kishölgyet.
A visszakérdezés azonban váratlanul éri. Tekintete automatikusan végigpásztázza a lány arcát keresve a jeleit a gúnynak, vagy bármi másnak, de végül csak kijelenti, remélve, hogy Lily nem veszi nagyon zokon:
– Igen – majd enyhe mosollyal hozzáteszi – ezek szerint Ön nem az.

Komoly, érdeklődő tekintettel állja Rappold tekintetét, s a mosolyára Lily is újra elmosolyodik, majd lazán megrázza a fejét.
-Nem, én nem. –feleli lazán, majd enyhe szemöldökráncolással igyekszik összekaparni azt a minimális tudást amit a zsidó vallásról magáénak tudhat, hogy aztán rövid szünet után zúdítson egy kisebb kérdéshullámot az újságíró nyakába.
-És akkor nem ehet disznót és nem dolgozhat szombaton és van olyan sapkája? Az..... az a kipa ugye? És tud héberül olvasni és.....neeem a többnejűség tuti nem itt volt. –gondolkodik hangosan s szinte látszik, ahogy kattognak a fogaskerekek az agyában, de még mindig nem gunyoros vagy gonosz sem a hangja sem a vonásai. Sokkal inkább kíváncsi, hiszen a vallás érdekes dolog, pláne, ha nem próbálják kapásból megtéríteni az ember lányát. Néhány pillanat szünetet tart csupán, mikor ijedt tekintettel néz újra Rappoldra.
-Akkor magának nincs is karácsony? –kérdi szinte drámaian, nagyjából egy megvert, út szélén hagyott kölyökkutya ábrázatával, mintha Uriah... nos mintha a férfi most közölte volna vele, hogy nincsen karácsony.

– Gondoltam – mondja kissé rezignáltan, nem sokkal az után, hogy a szöszi megrázza a fejét, s mialatt a lány gondolkodik, Rappold ráérősen eszik tovább. Tán csak egyszer pillant fel Lilyre, kinek szemöldökráncolásából inkább nem is akar következtetni semmire… és ekkor jön a kérdésáradat. A férfi jó néhány pillanatra még a rágással is felhagy, s csak aztán nyeli le az ételt, ahogy szóba kerül a többnejűség.
A lány riadt tekintetére egy összezavart mosollyal és némi szemöldökráncolással válaszol, de csak addig, míg a kérdést a karácsonyról meg nem hallja. Jelentőségteljesen leteszi az evőeszközöket a tányérjára, majd 3-4 centivel beljebb tolja a tányért az asztalon, csak hogy összekulcsolt kezeit az asztal szélére tudja helyezni.
– Drága gyermek! Ezt most… ezeket most komolyan kérdezi, vagy…?– a kérdést inkább nem fejezi be. Sóhajt, majd válaszol, de egyelőre csak az utolsó kérdésre.
– Nem ünneplünk karácsonyt, de van helyette hanuka. Nagyjából akkor van ez is, mint a karácsony. Egy kicsit másmilyen, de a gyerekek ugyanúgy kapnak ajándékokat.
Ennél jobban nem hajlandó elmagyarázni, első körben legalábbis, remélve, hogy a szöszi megelégszik ennyivel, s a lelki békéje is visszaáll tőle. Rappold pedig visszahúzza a tányért maga elé és folytatja az étkezést.
– Ami a többi kérdését illeti, nagyjából mindegyiket jól gondolja… de én például dolgozom szombaton, ahogy nagyon sok zsidó vallású ember rajtam kívül. Bár vannak olyan ortodox közösségek, akik nagyon komolyan betartják a Tórában leírtakat.

Még mindig a karácsony szellemét gyászolva figyeli ahogy Rappold precízen előkészül egy kiadós „atyai” beszédhez, s nem is okoz neki csalódást a férfi. Ha nem szeretné a munkáját akár óvóbácsinak is simán elmehetne a pasi, avagy ha a szöszkét ilyen jól kezeli akkor egy csapat 4éves meg sem kottyanna neki. A megszólításra csak felszalad Lily szemöldöke, s egy apró mosoly is visszafészkeli magát az ajkaira. Hallgatja a megnyugtatónak szánt magyarázatot a karácsonypótlékról, s ez mind nagyon szép és jó, de karácsonykor mindenki kap ajándékot. Nem csak a gyereket. Mert hát.... az a karácsony lényege. Mint július 4én a tűzijáték. Ezt a nézetét mondjuk inkább nem osztja meg most az újságíróval és nem kezdi el kitárgyalni a hanuka ajándékok filozófiai hátterét sem.
Lassan Lily is újra nekilát a kajának, de már inkább olyan csakazértis jelleggel játszik vele. A választ hallva újra feltekint Rappldra, majd bólint egyet. Igaz. Mintha legelőször is szombaton találkoztak volna, amikor pedig valami nagyon fontos melója volt Uriahnak. Az a kipa dolog viszont határozottan megragadta a kislány fantáziáját, s mint ilyen kénytelen vizualizálni magában a pasit ebben a fejfedőben. A végeredmény pedig egy hatalmas, széles mosoly a lány pofiján. No persze Lily jó kislány és képzel még rendes ruhákat is Rappoldra a kipa mellé. Mert hát ha ugye csak egy szál ruci, akkor határozottan a nyakkendőre teszi le a voksát a szöszke. Vagy egy szexin feszülő farmer, szigorúan csakis nyitva hagyott gombbal.
Csak akkor tűnik fel neki, hogy kissé elkalandoztak a gondolatai, mikor önkéntelenül is ráharap az alsó ajkára, arról pedig csak halovány elképzelései vannak milyen mimika is társulhatott a fantáziálásai mellé. Meglepetten kapja a tekintetét újra Rappoldra, majd széles mosolyt villant rá s így ajka is lágyan kicsúszik a fogai közül.
-Az ajándék fontos. –jegyzi meg mintegy mellékesen visszatérve egy véleménye szerint sokkal ezelőtti témához, mielőtt újra elmerülne a narancsos kacsa rejtelmeiben.

Nyugodtan eszik tovább, mint aki jól végezte dolgát. Elvégre felvilágosítást adni szösziknek alap alatti fokon zsidó vallásról jó és nemes feladat. Ez a mélyen gondolkodó kislány pedig igencsak beleélhette magát a hallottakba, ha ilyen szépen elhallgatott.
Nem, nem valószínű… – s a tányérjáról a férfi felnéz Lilyre, aki ajkát harapdálva már-már élveteg vigyorral turkálja az előtte lévő ételt. Ezt látva… nos… baromi nagy tapintatlanság lenne a kishölgyet kizökkenteni. Rappod nem is teszi, helyette kényelmesen elmosolyodik, s nagyon igyekszik szemmel tartani a lányt. Emiatt Lily megállapítása először váratlanul éri, de nem tesz vele semmit. Se bólintás, se egyéb helyeslés, de az sem érdekli, hogy tulajdonképpen az iménti kis beszámolójára a lány talán oda sem figyelt igazán. Vagy a fene tudja…
– Hmm… – kezdi, majd eszik talán egy falatnyit a kacsából, s az evőeszközöket egymás mellé fektet a tányérján. – Mi lenne, ha lelépnénk?

Alig pár falat csúszik csak le a torkán, mikor Rappold felajánlja, hogy távozzanak, Lily pedig talán kicsit túl gyorsan bólint rá helyeslően.
-Rendben. –mondja, majd ő is leteszi az evőeszközöket és kiissza a maradék teáját. Kihúzza magát és körbepillant az étteremben, s ha összeakad a tekintete egy felszolgálóéval akkor magához inti.
-Jó napot! Hogy ízlett az ebéd? -érdeklődik a férfi kedélyesen ahogy rápillant az asztalra, s az egymás mellé fektetett evőeszközökön.
-Üdv. Nagyon finom volt. Én szeretném is elcsomagoltatni a maradékot és kérnénk a számlát is. –mosolyog rá a szöszke.
-Azonnal hozom. Az Önét is becsomagolhatom, Uram? –fordul ezután Rappold felé, s ha az újságíró is rendelkezett a maradék kacsa sorsáról, akkor felveszi a tányérokat és távozik. Lily az ölébe veszi a táskáját, majd elkezd kutakodni a pénztárcája után, s ugyan megfordul a fejében, hogy a délutáni programról érdeklődjön, de inkább letesz róla. Úgyis ki fog derülni nemsokára, hogy van-e valami konkrét terve a férfinak, s ha igen, akkor abba beletartozik-e Lily is, vagy innen külön válnak az útjaik.
-Én fizetek. -emeli tekintetét újra Rappoldra ha végre megtalálta a tárcáját, hátha a férfi elfelejtette volna, hogy meghívta őt a szöszi, s már készíti is elő a kártyáját, mikor meglátja a visszafelé igyekvő pincért.

Teljesen természetesnek veszi, hogy Lily rábólintott az ötletre… és legbelül elégedetten nyugtázza, hogy már nem kezdi el analizálgatni a kiscsajt. Kényelmesen dől hátra a széken, s hagyja, hogy a lány az asztalhoz hívja a pincért. Egy katonás biccentéssel jelzi a jövevénynek, hogy elcsomagolhatják az ételt (Mollynak ízleni fog), s ez után néz a szöszi szemeibe/a szöszire, attól függően, hogy felnéz-e a lány eddigre.
– Hogyne – mond egyszerűen ennyit. Nem felejtette el, hogy miben állapodtak meg, így teljesen csendben üli végig az étel kifizetésének procedúráját. A pincér távoztával Rappold vagy egy percig még Lilyt nézni. Addig esze ágában sincs felállni, míg a lány a fenekén marad. Annyit változtatott időközben a testhelyzetén, hogy immár a háta nem feszül a szék támlájának, s kezei az asztalra könyökölve, a férfi álla alatt tornyot képezve kulcsolódnak össze.
– Mivel szeretné folytatni? – kérdi, amennyiben Lily feláll a székről. Ebben az esetben – szigorúan bevárva a lányt és magához véve az elcsomagolt maradékot – elindul az ajtó felé. A szöszi után lép ki az utcára. A kérdést szándékosan nem konkretizálja, jobb szeretné hallani, mi jár a szöszke hajkorona alatt.
Az utcán még mindig nagy a nyüzsgés, s Rappold tekintetét Lilyn tartva lassan elindul az egyik irányba, pusztán azért, hogy mégse álljanak egy helyben. Végül is idejük van holnap reggelig, feltéve, hogy a szöszke nem gondolta meg magát időközben.

Elmosolyodik Rappold válaszára. Végre egy pasi, akivel nem kell vérre menő küzdelmet folytatnia, a fizetésnél. A pincér is hamar visszaér, s annak ellenére, hogy a szöszke kérte a számlát kérdőn áll meg az asztalánál, hogy mégis ki fogja azt rendezni. Miután az újságíró láthatóan nem mozdul Lily pedig szinte már integetni kezd, hogy legyen már oly kedves a fickó és adja oda neki azt a vacakot a pincér is kapcsol, s a szöszi további problémáktól mentesen tudja kifizetni az ebédjüket. Ha a fickó távozott Lily is elpakolja a tárcáját majd hátradőlve a székében emeli tekintetét Rappoldra, s fejét kissé oldalra döntve mosolyog az újságíróra. Nem igazán tudja hova tenni ezt a nagy érdeklődést. Egy pár pillanatig ő is csak nézi a férfit, de miután az nem hajlandó moccanni csak feláll, s a vállára kanyarintja a táskáját. A kérdésre egy pillanatra lefagy, majd fülig érő vigyorral fordul a férfi felé.
-Folytatni? Nem is gondoltam, hogy ennyire élvezi a társaságomat, Mr. Rappold. –néz rá határozottan pimaszul, majd ő is felveszi a maradék kacsát s elindul kifelé az étteremből, de az ajtón kívül megáll. Fogalma sincs mi merre, így lazán felzárkózik Uriah mellé, mikor az elindul valamerre, majd újra belekarol, ha engedi neki a férfi.
-Nem volt semmi konkrét tervem a délutánra, de ha szeretné rögtön kitalálok valami érdekeset. –biztosítja jókedvűen, mosolyogva Rappoldot, s ez talán pont elég bevezető ahhoz, hogy inkább a pasi tervezzen programot számukra. Persze ha mégsem azt is meg fogja oldani a kislány.
-Viszont ha sokáig tervezünk mászkálni akkor szeretném kölcsönkérni a hűtőjét, ha szabad. –emeli meg a kacsa maradékát, mintegy magyarázatképpen, ami ha ebben a gyönyörű időben nem kerül hidegre, akkor talán már a vacsit sem éli meg.

Szándékoltan értetlennek tűnő szemöldökráncolás a válasz Lily kérdésére. Hogy élvezi-e Rappold Lily társaságát…
Nos… igen… talán… – persze erről a kishölgynek nem kell bizonyosságot nyernie… vagyis… Miért kérdez egyáltalán ilyen hülyeségeket?
Szerencsére – az újságíró legalábbis annak tudja be – a szöszi nem erőlteti a kérdést, s az utcára érve a férfinak sincs kifogása az ellen, hogy a lány belekaroljon, majd reflexszerűen pillant a szöszke által megemelt, bedobozolt kacsára.
– Hogyne – egyezik bele, majd átvág az úttesten. Az utcán a korábbihoz képest nagyobb a zsivaj és a forgalom is, s némely üzlet előtt elhaladva, az embernek a saját gondolatát is nehéz meghallani, nem hogy a másik szavát.
– Nem vagyok biztos abban, hogy szeretném-e. Jók a tervei, de felettébb bonyolult a kivitelezésük – folytatja, ahogy elérik a sikátor szélét. Rappold ezt követően nem nagyon tervez megszólalni, míg el nem érik a ház bejáratát. Hadd csacsogjon Lily, ha akar…
A ház elé érve előkapja a kulcscsomóját, majd a zárba teszi a megfelelő kulcsot, s az ajtó nyitása után belép, s tartja az ajtószárnyat, hogy a szöszke tudja követni.
– A negyediken lakom. Lifttel, vagy lépcsőn szeretne menni? – kérdi, s amennyiben a szöszi belépett, hagyja, hogy becsukódjon mögötte az ajtó.
A ház viszonylag rendben tartott. Fehérre meszelt falak egyikén sincs (még) festékes flakonnal fújt firka, s a lépcsőt is nemrég söpörhették le. Csak a lift ajtaján látszanak még nem oda illő festéknyomok. Rappold annak megfelelően indul el, hogy a lány melyik opciót választotta.

A vigyora tovább szélesedik Rappold szemöldökráncolását látva, amit a szöszke természetesen egyértelműen betudott annak, hogy a pasi igenis élvezi a társaságát. Ami kissé meglepő ugyan, de határozottan pozitív meglepetés.
Sietősen lépked Uriah oldalán. Csak megvan annak a közel egy fejnyi magasságkülönbségnek az a szépsége, hogy ami a férfinak könnyed sétatempó, az Lilynek már egy lazább kocogásnak is betudható. Mégis néhány pillanat csak amíg igazodik a szöszke a tempóhoz, s onnantól kényelmesen nézelődik gyakorlatilag mindenfelé. Beszélgetni úgysem nagyon tudnak, a zsivajtól alig lehet itt bármit is meghallani. Kissé késve is kapja fejét Rappold felé, mikor az újra megszólal.
-Nos a jó tervekkel illik megszenvedni. Pláne ha tetszetős az eredmény. –húzza pimasz mosolyra ajkait ahogy felpillog Rappoldra. –De majd igyekszem észben tartani, hogy Ön inkább az egyszerűség híve. – halk kuncogás s a fenének nem akar eltűnni az a pimaszság és laza kihívás a mosolyából, sőt, nem átall beköltözni a lány tekintetébe sem.
-De ha ez megnyugtatja, általában nem tervezek előre. Inkább improvizálni szoktam. –szúrja még hozzá mintegy mellékesen, bár arról közel sincs meggyőződve, hogy ezzel megnyugtatná a férfit. Majd csak elgondolkozik, s így néhány pillanatra el is csöndesedik a lány, de nincs akkora szerencséje Rappoldnak, hogy sokáig élvezhesse az utca zajait.
-Mégis melyik tervemet volt olyan felettébb bonyolult kivitelezni Ön szerint? –szegezi a kérdést az újságírónak, hisz olyan hosszú közös múltjuk nincs, Lily pedig semmi ilyesmire nem emlékszik. Szerinte a vásárlás, a kávézás, az újabb vásárlás és a rögtönzött emberrablás is egyszerű meló volt.
Az ajtó elé érve elengedi a férfi kezét majd belép ő is az épületbe. Futólag körbetekint, de maga a ház nem nagyon érdekli. Uriah lakására viszont határozottan kíváncsi lett, hamár erre járnak. Halkan hümment egyet, ahogy meghallja hányadikra is mennek, s lágy mosolyra húzódnak ajkai.
-Legyen a lépcső. –mutat is a kiszemelt irányba, s lazán elindul felé. Bakancsban kényelmesen megmászható a cucc, a kiadónál is csak azért választotta a liftet, mert magassarkúban volt. Legalább a délelőtti edzést is pótolja a szöszke.
-Úgyis én érek fel előbb. –jelenti ki a lépcső aljába érve, majd felsprintel egy fél emeletet, s közben nagyon fülel maga mögé, hogy Rappold vette e a versenyfelhívást, vagy inkább elkönyvelte totális idiótának a szöszkét. Ha nem próbálja meg Uriah leelőzni akkor laza, kényelmes tempóban kocog fel Lily a negyedikre, ha viszonyt valóban versenyeznek, vagy a lifttel indulna el a pasi akkor ő is rákapcsol, s kettesével szedve a fokokat rohan felfelé a lépcsőn.