– Túl sokat beszél – kezdi enyhe mosollyal, ahogy a lány az ajtón belépve elhalad mellette. A férfi elindul utána, amint meghallja, hogy Lily inkább lépcsőzne. Egyéb esetben simán beszállna a liftbe, de most inkább nem kockáztatja meg, hogy egy latin, vagy fekete lépcsőszomszéd esetlegesen belekössön a szöszkébe. Nem mintha olyan vészes lenne itt lakni feltéve, hogy megszokták az embert, de hébe-hóba előfordult már, hogy megkéseltek valakit.
Az emeletek relatíve magasak, s minden emeleten négy-négy lakás található. Mintegy 50 éve még jó környéknek, számított ez, de a modern lakások felhúzásával az egyébként masszív épület megmaradt a szegényebb rétegből való népség, és a „kalandorságból” ideköltözők hajlékának. Az első emeleten viszonylag csend van, de vaksötétség, a másodikon (és még a harmadikon is) jól hallani, hogy Sánchezék ismételten összebalhéztak valamin, s a negyediken az egyik lakásból hangos zene hallatszik, melybe egy porszívó zaja vegyül.
Rappold komótosan ballag felfelé, s mindössze egyetlen lefelé baktató, de róluk tudomást sem vevő, latin asszonysággal találkoztak a harmadik és a második emelet között. Ha végig ebben a tempóban haladnak, úgy Lily nagyjából fél emelettel az újságíró előtt jár majdnem végig (feltéve, hogy nem várja be időközben a férfit). Rappold csak a harmadik környékén szaporázza meg a lépteit, s közelített Lilyhez, de csak annyira, hogy kényelmesen a lány után tudjon szólni.
– A szemben lévő ajtó lesz középen – amint felér, már nyitja is az ajtót, majd betessékeli Lilyt, félreállva a szöszi útjából.
A lakás viszonylag nagy alapterületű, s gyaníthatóan kiszedhettek pár válaszfalat, mert a terem, ahova beléptek, egy sötétbarna, lakkozott hajópadlóval ellátott nappali/dolgozószoba hibrid, s csak egy pult választja le ettől a konyhát. Az ajtóval szemben egy méretes ablak található, a jobb oldali fal előtt egy megpakolt könyvespolcon egy közepes méretű tévé is helyet kapott. L-alakban egy kanapé, s a kanapé mögött egy íróasztal, rajta egy számítógép. A nappaliból három ajtó nyílik a bejárati ajtón kívül. A falak téglavörösek. A lakás alapvetően tiszta, bár a kanapé előtti szőnyeg széle enyhén megtépázott, s egy fej nélküli plüssállat, valamint egy műanyag labda árválkodik a szoba közepén.
Rappold elindul a hűtő irányába, s az útjából félrerúgja a labdát, ami hangos csilingeléssel koccan a kanapé szélének.
– Hozza azt a kacsát! – szól a válla fölött Lilynek, s nagyjából ebben pillanatban dugja elő Molly a fejét a kanapé mögül, s elindul a csilingelő labda után, amit a pofájába vesz, majd kiejt onnan, s határozottan ballag Lily felé/után.

-Maga meg túl keveset, tehát statisztikailag teljesen jók vagyunk. –felesel vissza reflexszerűen a szöszke most is fülig érő vigyorral, s láthatóan abszolúte nem vette magára Rappold megjegyzését. A lépcsőn cirka egy emeletnyit kocog a férfi előtt, de hamar megunja a dolgot, s ha túljutottak a töksötét emeleten akkor megfordul, s a korlátba kapaszkodva háttal lépeget felfelé s közben Uriah-t fixírozza. – Amúgy meg, ha annyira zavarná, hogy sokat beszélek már befogta volna a számat. Vagy esetleg nem vigyorgott volna annyira miközben leolt. –folytatja a kapuban megkezdett visszavágását különösebb probléma nélkül, majd a következő lépcsőfordulóban majdnem seggreesik, ahogy elfogynak a lába alól a lépcsőfokok, s a meglepetéséhez elkerekedett szemek és egy rövid sikkantás is társul.
Újabb emelet, s már a fordulóra is figyelve veszi az akadályt a kislány, de így bőven a szokásos tempója alatt teljesít, s még kényelmesen marad energiája csacsogni. Szigorúan csak azért, hogy csalódást ne okozzon az újságírónak. –Egészen biztos, hogy nem akar versenyezni? Nem nagy kihívás úgy nyerni, ha nem is próbálkozik. –húzza kicsit a száját, de őszintén nem számít sok reakcióra, a harmadiknál pedig még be is várja Rappoldot, s onnantól cirka 2-3 lépcsőfokkal van csak fölötte a szöszke.
Lazán megfordul ahogy felérnek a negyedikre, majd beáll a jelzett ajtó mellé, s ha Rappold kinyitja akkor besétál a lakásba. Odébb lép az ajtóból, hogy Uriah is beférjen, de tovább nem moccan. Nagyjából leesett állal néz végig a lakáson, ami határozottan nagyobb, mint az övé, s nem kicsit rendezettebb is. Mondjuk igazán kosz Lilynél sincs, sokkal találóbb volna a lakása jellemzésére a kaotikus jelző, merthogy a rendrakás és annak megtartása határozottan nem a szöszke erőssége.
A csörgésre ő is a labda felé kapja a fejét, s meglepetten konstatálja, hogy nem ő az egyetlen, akit így magával ragadott a műanyag játék hangja. Szemöldökei a homlokára, ajkai a füléig szaladnak ahogy a kis szőrös kibiceg a nappaliba s magáévá teszi a labdát, hogy aztán azt hátrahagyva induljon egy sokkal izgalmasabb játák – nevezetesen Lily becserkészésére. Ezt megelőzendő, nomeg mert Rappold hívta, indul el a lány a konyhába, s nyújtja át a férfinak a kacsát, majd hátat fordít a konyhapultnak s lazán kinyomva magát zuttyan fel rá épp mielőtt a padlócirkáló elérhetné őt.
-Tud róla, hogy van egy marslakó a lakásában? –kérdi vigyorogva, s csak kibuggyan belőle a nevetés, ahogy a fent nevezett űrlény kétlábra állva a szekrénynek támaszkodva igyekszik megszaglászni Lilyt. A lány pedig automatice emeli a lábait, no nem mintha félne a kis vacaktól, inkább csak nincs ilyen fajta lábfétisre felkészülve. A kis cucc viszont lelkesen csóvál, s még vakkant is egyet boldogan, amiért Lily -nyilván csakis az ő szórakoztatására- lóbálja jobbra balra a bakancsos lábait, s ezt értékelendő nagy átéléssel igyekszik is elkapni a lány bokáját.
-Azt hiszem szereti a cipőmet. –néz fel újra Rappoldra s jegyzi meg a nyilvánvalót, még mindig vigyorogva a szöszke.

Rappold nem válaszolt a lány visszavágására/méltatlankodására, de pusztán azért, mert határozottan szórakoztatónak találja, hogy Lily tulajdonképpen nehezen tud kezdeni valamit a helyzettel érdemben, s csupán csacsog tovább. Egy ponton túl ez egészen aranyos, de a férfi megtanulta a szöszke mellett, hogy mindig legyen résen, mert ha csak egy apró engedményt tesz felé, máris felvillan és/vagy megerősödik az a pimasz vigyor a bájos pofin, amit nem feltétlen öröm látni.
A lakásba érve hagyja, hogy a kishölgy kibámészkodja magát, s miután megkapja az étteremben bedobozolt kacsamaradékokat, a hűtőbe teszi a dobozt, majd a saját dobozát kibontja, s a húst lehámozva a csontról Molly tálkájába teszi a megmaradt krumplipürével együtt. A csontok a dobozzal együtt mennek a szemetesbe.
– Molly! – szól, majd füttyent egyet az ebszerű lénynek. Molly hátrahagyja Lily bakancsait, s a tálhoz totyog, s nekilát behabzsolni az ebédjét.
– Tudok róla, vagy két éve nálam csövel – fordul a mosdónak támaszkodva a szöszi felé Rappold, miután kezet mosott. Azon meg sem lepődik, hogy a szöszi miként vette birtokba a konyhapultot. – Nem mellesleg, ő majdnem mindent és mindenkit szeret.

Jót játszik a szőrgolyóval amíg Rappold elpakolászik és elkészíti Molly ebédjét, majd leengedi a lábait ahogy a kis vakarcs elhagyja őt egy fél tál kacsáért. Bár őszintén megérti őt. Az a kacsa tényleg finom.
A pultról azért még nem mászik le, egész kényelmes neki itt. Maga mögött megtámaszkodik a kezein s újra lóbázni kezdi a lábait, mostmár csak a saját szórakoztatására, majd oldalra fordulva mosolyog Rappoldra.
-Nem gondoltam volna annak a marslakótartó típusnak. Hogy került magához? –érdeklődik gunyoros felhang nélkül. Ha már valamilyen háziállatot kellene társítania a férfihez akkor sokkal inkább képzelne halakat, vagy macskát vagy egy kutyát, de egy ilyen kis görcsöt..... persze, cuki meg minden, de valahogy abszolút nem illik Uriah mellé. Lily szerint legalábbis.
-Értem. Akkor majd igyekszem nem nagyon kivételesnek érezni magam a lelkesedéséről. –vigyorog kitartóan, majd lassan visszaszelídülnek a vonásai egy mosollyá.
-Jól néz ki a lakása. –vált témát a szöszke, s láthatóan nagyon kellemesen elvan a konyhapult legújabb díszítőelemeként, s nem nagyon óhajt onnan elmoccanni egyelőre. -  Mindenkit ilyen simán felenged ide? –szélesedik a vigyora, bár fogalma sincs miért piszkálódik megint. Nem is hagy Rappoldnak túl sok időt a morgásra, mielőtt újra megszólalna.
-És most mi jön? Ha nem tetszenek az én ötleteim akkor találjon ki maga valamit délutánra. –néz Uriah szemeibe, de abba nem hagyná a láblógázást. Ki tudja meddig tart Mollynak bepusztítania a kacsát és mikor kap újra kedvet Lilyhez inkább.

Hallgatva a lány kérdését, enyhén megvonja a vállát.
– Úgy hogy a húgom kutyája volt, de az allergiája miatt nem tarthatta meg – mondja, majd karba fonja a kezeit. Azt már nem teszi hozzá, hogy szíve szerint semmilyen állatot nem tartana a lakásban, de ennyire szőrösszívűnek végképp nem akar látszani.
Aztán már esélye sem lehet megszólalni, hiszen a szöszi szavai záporozni kezdenek, s Rappold hirtelen nem érti az éles váltást. Abban a pillanatban, hogy mélyebben(?) összekapaszkodik a tekintetük, Rappold leereszti a kezeit, majd odasétál Lily elé, kezeit a szöszke térdeire téve szétnyitja a lábait, s megáll közvetlenül a pult mellett.
– Semmi esetre se menjen el riporternek – közben jobbját felemelve lazán hátrasimít egy tincset Lily arcából, majd ujjai alig hozzáérve a lány bőréhez, végigsimítanak Lily nyakán. (Feltéve, hogy a szöszi nem húzódik el.) – Magával beszélgetni is olyan, mintha egy elszabadult körhintában ülne az ember.

-Értem. –mosolyodik el a szöszke, s tekintete Mollyra siklik, ahogy a blöki jóízűen lakmározza a határozottan fini ebédet, amit ezek szerint neki is Lily finanszírozott. Annyi baj legyen. Legalább elfogy a cucc. Rappold pedig határozottan bekerült a szöszkénél a „rendes pasi” kategóriába, s veszettül kell tepernie ahhoz, ha át szeretné küzdeni magát a „vagy csak...” részre.
Kérdőn vonja fel a szemöldökét ahogy a Uriah megindul felé, s kissé elkerekednek a szemei, de hagyja neki hogy szétnyissa a térdeit. A jótanácsra elmosolyodik, s már nyitná a száját, hogy újra feleselni kezdjen, de újra lefagy, ahogy a férfi a hajával kezd babrálni. Lehunyja szemeit, s jóleső, kicsit csikis borzongás fut végig rajta az alig érintéstől. Néhány felgyorsult szívdobbanás csupán, s mikor újra kinyitja szemeit tekintete Rappoldét keresi.
Lassan mozdulva zárja összébb a lábait. Nem kulcsolja a férfi derekára, épp csak hozzásimulnak a combjai a csípőjéhez. Nem is emlékszik mikor hagyta abba a láblógázást.
-Se sofőr, se riporter. Rendben. –húzódnak lágy mosolyra az ajkai, majd kissé előrébb dől a konyhapulton, s kezeit is kihúzza maga mögül.
-Akkor milyen munkát tudna elképzelni nekem? Tekintve, hogy körhinta mégsem lehetek. –kérdi lágyan, pimaszkás félmosollyal, de alig érdekli a válasz. Sokkal jobban leköti a szöszke figyelmét hogy a jobb kezével lassan, lágyan végigsimítson a férfi derekától egészen a mellkasáig, hacsak nem húzódik el természetesen.

Elégedettséggel tölti el, hogy a szöszi ilyen kellemesen fogadja az érintését. Rappold azonban nem iszik előre a medve bőrére, s tulajdonképpen abban sem biztos, hogy akar-e újra közelebb kerülni a lányzóhoz, vagy szimplán csak kíváncsi volt, hogy el tudja-e hallgattatni. Nem mintha nem volna kellemes, amit tapasztal. Nagyon is az. Ennek ellenére jobbját óvatosan visszahúzza, s bal kezével még megcirógatja a szöszke bal combját, amit egyszerűen a lányon felejtett. Ezt követően mindkét kezével megfogja a pult szegélyét és rájuk támaszkodik. Az arca némileg közelebb kerül a szöszi arcához. Egy pillantást vet a mellkasát érintő kacsóra, majd (feltéve, hogy Lily ekkor is rá néz) a kishölgy szemeibe tekint.
– Nem? Kár… Jól állna magának.

Lassan araszolnak felfelé az ujjai a póló anyagán s ha a céljához ért tenyere rásimul Rappold mellkasára. Lágy mosoly játszik ajkain akkor is, mikor a férfi visszahúzza az egyik, majd egy apró ciró után a másik kezét is. Alig kerül csak közelebb az arcuk Lily pedig legszívesebben rámarkolna a póló anyagára, hogy még közelebb húzza magához Uriah-t és tovább bonyolítsa eddig sem túl zökkentőmentes kapcsolatukat, de valamiért mégsem teszi. Tekintete elidőzik a másik ajkain, s egy enyhe kérdéssel az íriszein rebben tovább a férfi szemeihez. Nem érti. Szinte teljesen biztos benne, hogy most nem csinált semmi eget rengető baromságot. Aztán még nem átall meg is szólalni a pasi, amivel végképp összezavarja a szöszkét. Jól állna neki? Ez valamiféle vicc akart lenni? Tud egyáltalán Rappold olyat?
-Majdnem biztos vagyok benne, hogy egy csipkés fűző sokkal jobban állna nekem. –marad meg a mosolya. Tekintetét nem szakítja el Rappoldétól, ahogy a kezét is a férfi mellkasán „felejti”. Nem húzódik el tőle, de nem is hajol közelebb. Csak vár –kérdő tekintettel, alsó ajkát lazán beharapva – a férfi következő lépésére.

Rappold szerint a biztonságosnál már így is közelebb vannak egymáshoz. Amennyiben Lily meggyőződése, hogy nem csinált baromságot, úgy Rappold tökéletesen biztos abban, hogy baromságra készül. Ostobának, kezdőnek, megvezethetőnek gondolja magát, s egyedül az tartja vissza a szöszi letámadásától, hogy a lány meglehetősen visszafogottan(?) viselkedik önmagához képest(?). Illetve itt van Molly is, de ő simán becsukható mondjuk a fürdőszobába…
Molly nem tényező…
A szöszi érezheti – feltéve, hogy a kezét nem húzta vissza – hogy egy fokozattal magasabba kapcsol a férfi szívverése a tenyere alatt. Az újságíró hallja a lány szavait, s még felfognia is sikerül őket, a válaszon mégis elgondolkodik, vagy egyszerűen kivár, ugyanis amit mondani készül az túl sok agysejtet nem emészt fel. Ezúttal az ő tekintete csúszik le a szöszi ajkaira, s még elmosolyodnia is sikerül, ahogy közelebb hajol hozzájuk, de mintegy három milliméterre megáll tőlük.
– Ugyan honnan tudhatnám? Még sosem láttam magát csipkés fűzőben.

Mosolyába kellemes magabiztosság vegyül mikor megérzi a férfi szaporább szívverését. Néhány dobbanás, kiélvezi a ritmust, majd felemeli a kezét Rappold mellkasáról csak annyira, hogy rámarkolhasson a pólóra, de többre nincs ideje. Látja a mosolyra görbülő ajkakat, s már korántsem éri meglepetésként, amikor a férfi lehajol hozzá.
És megáll.
És csacsogni kezd.
Bazdki!
Érzi ajkain a férfi leheletének melegét, szinte cirógatja a hangja és ha csak egy picit is csücsörítene a lány már el is érné. Vagy ha Rappold nem állt volna meg az utolsó utáni pillanatban. És még hogy a nők fecsegnek sokat!
A helyzet abszurditásától szélesen vigyorodik el a szöszke és kimondja az a bűvös három szócskát, amit minden jó érzésű és magára valamit is adó hölgynek illik, sőt, kötelező megosztania a férfival, akit feltett szándékában áll néhány pillanat múlva megcsókolni.
– Túl sokat beszél. –dobja vissza a saját korábbi megjegyzését neki, majd szabad keze Rappold derekára simítva indul meg felfelé az oldalán, s egy apró, alig mozdulattal végre leküzdi azt a leheletnyi teret kettejük között. Ajkai még mindig enyhe mosolyra húzódva, finoman cirógatják végig a férfiét, majd megnyalintja a felső ajkát s a pólót markoló kezével húzza őt közelebb magához, hogy megcsókolja. Valahol mélyen, gondolatban pedig, nem is igazán figyelve jegyzi fel magának a lány a csipkés fűzőt arra a listára, aminek eddig még a létezéséről sem tudott.

Nagyon-nagyon és még annál is jobban szórakoztatja a helyzet, többek között a szöszke türelmetlensége. Nem mintha ő maga sokáig akarta volna húzni az időt, de egészen apró győzelem, hogy a lány előbb kimutatta, hogy nem hajlandó tovább várni. Ahogy Lily ajkai az övéhez érnek, a férfi diadalittasan elmosolyodik, s fejét úgy tartja, hogy a szöszi a lehető legjobban ki tudja élvezni a helyzetet, ha már ilyen lelkesen magához ragadta a kezdeményezést.
A kezei még mindig a pult szélét fogják, s még akkor sem akarnak elmozdulni onnan, amikor Lily végre megcsókolja, ami ellen kár és felesleges volna ellenkezni. Fél perc(?) is eltelhet, mire Rappold elengedi a bútordarabot, s balját a lány hátára teszi derék magasságában, majd közelebb húzza magához a szöszit, míg jobb keze lassan kúszik fel a kishölgy jobb lapockájáról a nyakán át a tarkójára.

Jobbjával elengedi a póló anyagát s keze komótosan siklik fel Rappold vállára majd indul meg újra lefelé, míg baljával a férfi oldalát becézi. Csak egy egészen csöppet zaklatja fel, hogy az újságíró még mindig a konyhapultot taperolja, de ha nem esne neki jól Lily közelsége és lelkesedése akkor úgyis leállítaná a szöszkét, magától viszont nem látja szükségesnek, hogy visszafogja a mancsait a lány.
Kellemes mosolyra húzódnak ajkai ahogy mégis megérzi a derekán Rappold kezét, s lábaival elengedi a férfi derekát, mikor közelebb akarja húzni őt magához. Kezei az alkalmat kihasználva siklanak be a póló anyaga alá s simítanak végig Uriah derekán. Nem kapkod, épp csak a nadrág korca fölött húzza végig lágyan az ujjait, combjai pedig engedelmesen simulnak vissza a férfi csípőjére.
Újabb apró borzongás járja át ahogy Rappold keze végigsimít a nyakán és megállapodik a tarkójánál, Lily pedig kényelmesen hajtja a fejét a férfi kezébe, feltéve, hogy ezzel nem kerül messzebb az ajkaitól. Attól ugyanis egyelőre semmi kedve elszakadni.

Óvatosan belemarkol a lány hajába, s egy pillanatra elhúzza magától az ajkait. A szíve egyre hevesebben ver. A röpke kihagyás után újra rácsókol Lily szájára, s szenvedélyesen követel tőle egyre többet és többet. Nem akadályozza a szöszi kezeit, enyhe, de jóleső borzongás fut végig a gerincén, miután megérzi a lány ujjait a bőrén. Bal tenyere szorosan simul Lily hátára, majd lassan felkúszik a lapockájára, s visszaereszkedik. Percekig is eltarthat ez az idilli állapot, s Rappold már vizualizálja a szöszivel való interakció magasabb szintre tolását, mikor Molly élesen felvakkant.
A férfi (némi fáziskéséssel) előbb pillant le az őket bámuló ebre, az ajkai csak ez után válnak el a lányétól, bár a kezeit továbbra sem veszi le róla.
– Elcsukom Mollyt… – mondja enyhe zihálás közepette, s balja lecsúszik a lány combjára, majd újra megcsókolja Lilyt (feltéve hogy nem ütközik akadályba). – Vagy átmegyünk a hálóba – fejezi be a mondatot.

Enyhén elnyílnak ajkai ahogy Rappold hátrahúzza a fejét, de még ahhoz sem veszi a fáradtságot, hogy a szemeit kinyissa hátha történt valami. Apró, élesebb sóhaj csupán mielőtt újra ráforr a férfi szájára s csókolja ő is egyre hevesebben. Teste szorosan simul a férfiéhoz, tempója engedelmesen igazodik hozzá és követel ő is egyre többet tőle. Kezei lelkesen kalandoznak a póló alatt újra fedezve fel maguknak a férfi csípőjét, derekát, hátát, s cirógatva, alig karmolva járnak be újabb és újabb területeket.
Molly ugatását nem igazán tudja hova tenni elsőre. Teljesen meg is feledkezett már a kis ufóról így kissé csodálkozva pillog le a kíváncsi és az üres tálból ítélve jóllakott szőrgolyóra. Rappold zihálását hallva ébred csak rá, a saját testére Lily- a saját heves szívdobogására, rohanó pulzusára, s elégedett mosolyra görbülő ajkaira.
Kihúzza kezeit Uriah pólója alól, jobbja a férfi arcára simít míg a másikkal a mellkasát veszi célba a szöszke. Nem válaszol, nem is tud ahogy ellenkezés nélkül adja át magát az újabb kikövetelt csóknak, s ahogy Rappold befejezi a gondolatot picit hátrahajol a lány, de csak hogy a férfi szemeibe tudjon nézni. Tekintete vágyakozó, mosolya édes ígéretekről árulkodik. Ujjai finoman siklanak végig Uriah ajkain, állán, arcélén, majd kezét tovább vezetve lazán beletúr a barna tincsek közé.
-Ahogy szeretné. – hajol vissza hozzá s lehet apró csókokat a ujjai által pár pillanattal korábban bejárt vonalra. -A délutáni program az Ön reszortja. Mi menjünk inkább, vagy Molly? –ajkai a bőrét súrolják mikor visszakérdez, combjaival pedig még minidig nem hajlandó elengedni Rappold csípőjét. Nem, amíg a férfi erre nem kéri őt.

Érzi a lány kezeit az arcán és a mellkasán, s a szöszi tarkójáról lassan simít le jobbja Lily derekára. Hallja a hozzá intézett szavakat, de időbe telik, míg felfogja őket. Figyelmét elvonja gyakorlatilag minden, amit a szöszi csinál, minden amire válaszolnia kell, aztán felfogja, hogy végső soron ráhagyták a döntés jogát a helyszínt illetően. Mollyra többet (pontosabban egy ideig) ügyet sem vetve eltávolodik a pulttól, s egy füst alatt húzza magával a szöszkét is, mert Lily derekát és a lábát csak nem engedte el.
– Akkor a szoba – mondja még két gyors csók között, miközben Lily szemeibe néz egy pillanatra (feltéve, hogy erre lehetősége van ebben a minutumban). Aztán elengedve a lány lábát lassan hátrálva elindul a szoba felé. Felszabadult kezével hátrasöpri a szöszke tincseit a nyakáról, majd hevesen megcsókolja a kiszemelt területet Lily nyaka és válla között, miközben már majdnem elérik a szoba ajtaját. Abban a pillanatban, hogy Rappold sarka a nyílászárónak ütközik, a férfi a lehetőségeihez mérten az ajtónak simul, s baljával elengedve a lány derekát, kinyitja az ajtót.
A szoba kellemesen félhomályos, a falak közepesen sötét színűek, talán szürkék, esetleg kékesszürkék, de a ¾-ed részig leeresztett redőny nem enged be annyi fényt, hogy ez bizton megállapítható legyen, ellenben a tárgyak kontúrja tökéletesen kivehető… a franciaágyé mindenképpen, amire Rappold pillanatokon belül hanyatt dönti Lilyt, miután fél kézzel sikerül visszacsuknia az ajtót, s remélhetőleg Molly sem totyogott be utánuk…
Oh, igen… feltéve, hogy nem ütközik akadályba.

Apró, meglepett sikkantás hagyja el ajkait, ahogy Rappold lehúzza őt a konyhapultról, lábai pedig reflexszerűen kulcsolódnak a férfi derekára, mint a jelenleg legstabilabb pontra. Beletelik neki néhány pillanatba, mire realizálja hogy nem haladnak semerre, s a talaj is viszonylag fix alattuk, így előbb fél kézzel megkapaszkodik Rappold nyakába majd szép lassan lazít lábai szorításán s lereppen a földre ő is.
-Szoba. –ismétli meg a döntést két csók között mosolyogva, majd elindul Uriah után, hogy vele együtt haladjon, botladozzon végig a nappalin a háló ajtajáig. Szerencsére Molly sem próbálja meg kigáncsolni őket, sőt, s csörgésből ítélve megtalálta a labdáját is ami igazán örvendetes. Már hogy nem Lily cipőjét igyekszik nasinak megcsócsálni a kacsa után.
Kellemes sóhaj hagyja el ajkait mikor Rappold a nyakát veszi támadásba, s még fel is pipiskedik kissé, hogy a férfi jobban elérhesse őt. Kezei a hátára simulnak s finoman belemélyeszti karmait a férfi bőrébe. Nem sokáig élvezheti a helyzetet, bár kellemes kompenzáció, hogy, nyílik az ajtó, s végre elérnek a hálóig. Nem igazán néz körbe a lány, az ágyat egy gyors oldalpillantással belövi magának, de nagyon keresgélnie sem kell, láthatóan és főleg érezhetően Uriah is azt célozza be és arra terelgeti őt. Vigyorogva zuttyan le a bútordarabra, s jókedvűen pillant fel ültéből a férfira.
-Várj egy percet! –felejti el a magázódást is, majd lehajol s nekilát kifűzni a bakancsait. Gyors mozdulatokkal lazítja meg a fűzőket s rúgja le a cipőt a lábáról, majd ha már ott jár leveszi a minimum szivárványszínben pompázó csíkos zokniját is. Belegyűri a bakancsba majd az egész pakkot az ágy végébe száműzi.
Pár pillanatot gondolkozik csak mielőtt a lábait is felhúzná az ágyra, s újra Rappold felé fordul, helyezkedik kicsit s ráül a sarkaira. Ajkain pimasz, játékos mosoly játszik ahogy lassan nekiáll kigombolni a blúzát. Tekintete a férfi arcán időzik amíg kihámozza magát a fölsőjéből, az alatta levő halvány rózsaszín, finoman csipkés melltartót viszont már meghagyja a férfinak. A ruhát lazán oldalra dobja majd közelebb araszol Rappoldhoz s újra megcsókolja.

Rappold hallja a lány szavait, s hagy neki időt a cipő levételére, közben maga is megszabadul a lábbelijétől. Észre sem veszi, hogy a lány elhagyta a formális nyelvet. Leveszi a zakóját és a közeli fotelra dobja, majd hátranyúlva megragadja a pólóját és megszabadul attól is. Tekintetét ekkor emeli újfent Lily-re, visszamosolyog rá, majd az ágyra ül/térdel, attól függően, hogyan kerül közel szemmagasságba a lánnyal.
Ahogy megérzi a szöszi ajkait a száján, finoman visszateszi a kezeit a lány derekára, majd szép lassan felcsúsztatja mindkét tenyerét a lány lapockáiig, s egy füst alatt egészen közel húzza magához a szöszit. Persze iszonyatosan nem kéne már húzni az időt, ezért amint tudja, hanyatt dönti Lily-t, hogy a feje a párnára kerüljön. Igyekszik a művelet közben sem leválni a lány ajkairól, bár némi esetlenség becsúszhat a csókba a hirtelen helyzetváltás miatt. Rappold a bal kezére könyököl, s jobbjával igyekszik kioldani a rózsaszín melltartó kapcsát, s ha ezzel megvan, igyekszik a ruhadarabot lehámozni Lily-ről.

Elégedetten konstatálja, hogy nem csak ő igyekszik lelkesen megszabadulni a ruháitól, s leplezetlen vággyal méri végig Rappoldot.
Kezeit végigfuttatja a férfi vállain, le a hátán, s lágyan elmosolyodik ahogy Uriah közelebb vonja őt magához. Picit megkapaszkodik, nehogy elzúgjon, majd egyik lábát átveti a férfién s kényelmesen, szembe fordulva vele fészkelődik be az ölébe. Szorosan simul hozzá, s finoman harap rá Rappold ajkára. Nem tartja meg magának sokáig a zsákmányt, engedi, hogy kicsusszanjon a fogai közül majd újra visszatapad a szájára s hevesen, követelőn csókolja meg.
Lábaival rászorít Rappold csípőjére, mikor mozdul a férfi, s abszolút semmi ellenvetése nincs a lánynak a pózváltás ellen -jókedvűen nevet fel ahogy Uriah most is a kezébe veszi az irányítást. Kezeit finoman karmolva csúsztatja fel a férfi hátán a nyakához, tovább a tarkójára, majd a hajába s lazán rámarkol a barna tincsekre. Segítőkészen homorít ahogy megérzi Rappold kezét a hátán a kapoccsal bajlódni, s ha kikapcsolta a melltartót akkor úgy mocorog, hogy ki tudjon bújni belőle.
Lábaival még mindig szorosan öleli a férfi csípőjét, kezei pedig a két oldalán indulnak lefelé újabb felfedezőútra. Gyengül a szorítás Rappold dereka köröl, majd lábaival végigsimítva a fenekén és a combjain engedi el őt a szöszke. Kezei besiklanak kettejük közé, s ügyes mozdulatokkal lát neki Lily kigombolni Uriah nadrágját, majd ha ezzel megvan lehúzza a cipzárt is. Pöttöm lévén esélytelen, hogy ebben a pózban letolja a férfiról a ruhadarabot, így nem is próbálkozik inkább vele. Helyette megállás nélkül siklanak tovább a lány ujjai a farmer belsejébe s simít végig előbb finoman, majd egyre határozottabb mozdulatokkal Rappold férfiasságán.

Örömmel veszi a kishölgy segítségét, így a kapcsok kioldásához sem kell igazán nagy kézügyesség, sem sok idő. Lassan fejti le a lányról a ruhaneműt, igazodva a lágy mocorgáshoz, majd dobja félre a fehérneműt az ágyra, vagy az ágy mellé, ahogy sikerül. Jobb keze azonnal visszatér Lily felkarjára, ahonnan tovakúszik a vállára, a kulcscsontjára, a bal mellére, melybe gyengéden belemarkol, de csak addig, míg a szöszi kezei miatt ez a művelet kissé kényelmetlenné nem válik.
Ahogy megérzi a szöszi ügyködését a nadrágjánál, Rappold ajkai elválnak Lilyétől, s mindét kezére rákönyököl, hogy a lány ügyködéséhez több helyett tudjon biztosítani. Zihálása továbbra is kitartóan egyenletes, bár némileg hangosabbá válik, ahogy megérzi a lány ujjait a bőrén. Mindkét kezével rámarkol az alattuk/mellettük lévő takaróra. Néhány kellemes percig hagyja, hogy Lily ujjai jólesően játszanak a férfiasságán, s fokozzák egyre keményebbé a vágyait. Ezt követően óvatosan lejjebb kúszik, bár ennek vélhetően az az ára, hogy a szöszi kezeitől el kell távolodnia. Menet közben egy ideig újra elidőzik a szöszi ajkain, de mielőtt túlságosan belefeledkezne, tovább halad, s egy apró csókot lehel a lány állára, nyakára kulcscsontjára, s onnan tovább a bal mellbimbójára. Miközben itt is elidőzik kicsit, s nyelvével körbejárja a rózsaszín domborulatot, bal kezét a lány dereka alá csúsztatja, míg jobbjával igyekszik kigombolni a szöszi nadrágját, majd ettől a textiltől is megszabadítani Lilyt.

Kéjesen nyög bele a csókba ahogy Rappold rámarkol a mellére, de hosszan nem élvezheti a férfi érintését. Hiába talál magának egy nagyon is kellemes játékszert a szöszke kicsit sajnálja, hogy így elkapkodta a dolgot.
Ujjai élvezettel siklanak végig Rappoldon s elégedett mosolyra húzódnak ajkai, ahogy a férfi megkeményedik. Szabad kezét felemeli s újra beletúr Rappold hajába. Lazán, ráérősen játszanak itt is az ujjai, figyelmét sokkal jobban leköti a másik keze. Hallgatja Uriah zihálásának egyre erősödő zenéjét, s fejét kissé megemelve támasztja homlokát a férfiéhoz.
Ahogy Uriah lentebb csúszik Lily is visszahúzza kezeit. Hevesen csókolja meg újra a férfit, s vidáman kuncog fel mikor ismét elválnak ajkaik. Apró nyögéssel vált át a hangja élveteg sóhajba ahogy Uriah a mellbimbójával kezd el játszani, s csak kissé késve kapcsol és emeli a csípőjét, hogy a nadrágot is le tudja varázsolni róla a férfi.  
Pimasz mosoly játszik ajkain ahogy kissé megemeli a fejét, s ha Rappold hagyja neki akkor a karjain megtámaszkodva emelkedik feljebb az ágyról s próbálja meg kifejteni a lábait a férfi alól. Szelíd erőszakkal igyekszik fordítani egyet a helyzeten, és lenyomni Uriaht az ágyra, s ha sikerül neki (és akkor is ha nem) megpróbálja a férfi nadrágját leügyeskedni róla.

A szíve egyre erősebben ver, s Rappold jószerével már gondolkodni sem tud, minden érzékével Lilyre figyel. Balját még mindig támaszkodásra használja, míg egyedül a jobbjával csak nem sikerül megbirkózni a lány nadrágjával. Elsőre legalábbis… Talán nem kellene olyan sajgóan sokmindent élveznie, amely a szöszi jelenlétével jár, csak a feladatra kellene koncentrálni. Valamennyivel könnyebbé válik a művelet azzal, hogy a szöszi megemeli a fenekét, s a férfi amennyire tudja, letolja/húzza a nadrágot a lány térdéig, ahonnan már Lily is képes befejezni a műveletet.
Jobb kezével lassan simít végig a lány combján, a fenekén (amennyire a helyzet engedi belemarkol) majd érezve az ismételt mocorgást, búcsúzóul lazán megnyalja aktuálisan kedvenc játékát, mielőtt lassan elválik a tőle. A kezdeti értetlen kifejezés helyére, ami először az arcára telepszik nyomban kéjes mosoly kúszik, ahogy a szöszke szemeibe néz. Hagyja, hogy a kiscsaj kimásszon alóla, illetve hagyja, hogy a hátára fordítsa, ha már így alakult és ha már ezt akarja. Azonban nem fekszik teljesen inaktívan, felkönyököl mindkét kezére, hogy végülis lássa, mit ügyködik a szöszke, s amennyiben erre szüksége van, a segítségére legyen a saját nadrágjától való megszabadulásban.

Elégedetten, vágyakozón sóhajt fel ahogy Rappold keze végigsiklik a bőrén, s megremeg a teste ahogy igyekszik tartani a csípőjét, hogy kényelmesen hozzáférjen a férfi. Halkan nyög fel s harap rá alsó ajkára, mikor Uriah belemarkol a fenekébe.
Magabiztos, kaján mosoly játszik ajkain, ahogy Rappold hagyja őt felülre kerülni. Fél kézzel támaszkodik meg a szöszke az ágyon, szabad kezével pedig Uriah-t nyomja le a matracra, majd újabb mocorgás és némi ügyetlenkedés következik, mire sikerül kibújnia a lábait sakkban tartó nadrágjából. A melltartóval harmonizáló rózsaszín csipkés tanga még marad – így is túlöltözött még a férfi hozzá képest. Nem mintha a saját félmeztelensége zavarná Lilyt, Rappold nadrágja viszont annál inkább. Mégis, ahogy végigtekint a mellette fekvő férfin aki oly gyönyörűen nézett rá az imént mégiscsak újraértékelődnek a fontossági sorrendek a lány fejében.
Egyik lábát átveti a férfi csípőjén s kényelmes lovaglóülésben helyezkedik el rajta míg bal kezével megtámaszkodik Uriah mellkasán. Előredől, hozzásimul a férfihoz s követelőn csókolja meg az ajkait majd  apró csókokkal indul meg az állán, végig az arcélén, le a nyakán, ahol  elidőzik egy darabig. Lágyan harap rá Rappold nyakára, nagyon figyelve a férfi minden lélegzetvételére, minden rezdülésére - esze ágában sincs újra elkövetni azt a hibát, amit legutóbb, bár talán most nem zuhannának akkorát... Finoman szorít rá a bőrére majd engedi el, s nyelvével rajzolja újra fogai nyomát. Apró csókokkal, nyalintásokkal halad tovább Uriah felsőtestén, s a mellbimbóját finoman karcolja meg a fogaival (csak ha a nyakánál élvezte a harapást). Teljes testével araszol lassan lefelé Rappoldén s ha elért addig végignyalint a férfi hasán épp az alsónadrág korca felett. Felpillant Uriah tekintetét keresve, de csak egy pillanatra, majd figyelme újra visszasiklik a nadrágra. Felegyenesedik, s két kézzel igyekszik kihámozni a férfit a farmerből. Talán csak egy fél pillanatot habozik mielőtt ujjai az alsónadrág anyaga alá siklanának be egyszerre igyekezve végül megszabadítani Rappoldot a jelenleg abszolút fölösleges ruhadaraboktól.
Oda sem figyelve dobja félre Rappold maradék ruháját majd tekintete végigpásztázza az alatta fekvő meztelen férfit. Érzi ahogy a lehetetlenségig fokozódik a szívverése, arról pedig csak halovány elképzelései vannak milyen érzelmek tükröződhetnek az arcán. Bal kezével megtámaszkodik az ágyon Uriah csípője mellett, majd tekintetét végig a férfi arcán tartva hajol előre s lehel apró, alig érezhető csókot Uriah péniszére. Jobb kezével simít végig rajta újra, majd finoman rámarkol s már figyelmét is teljesen visszairányítva jelenlegi kedvenc játékára nyalja végig először csak a hegyét, majd feledkezik bele egyre jobban amíg Rappold hagyja neki.

Rövid ideig tartó elégedett mosoly mászott az arcára, amint megérezte a lány megremegését. Ugyanez az elégedett mosoly tűnik fel akkor is, mikor a kishölgy utasítására hanyattfekszik az ágyon. Ebből a helyzetből figyeli a szöszkét, s lassan harapja be alsó ajkát. Tekintete mindvégig Lilyn, s alig mozdítva fejét tekint a lány szemeibe mialatt/miután a szöszi kedve szerint elhelyezkedett rajta.
Amennyire a helyzet engedi Rappold újra felkönyököl, hevesen viszonozza a kapott csókot, majd lassan visszafekszik az ágyra, s balját a szöszi hátára simítja, míg jobbjával lazán beletúr, belemarkol a mézszínű hajkoronába. Szívverése erős, lélegzete mély és egyenletes. Aztán Lily ajkai elválnak az övéitől. A férfi bal kezének ujjaival simít végig a lány gerince mentét, majd egész tenyere a szöszke hátára tapad abban a pillanatban, hogy Lily beleharap a nyakába. Rappold kéjesen nyög fel, s jobbjával belemarkol a szöszi hajába, majd elernyednek az ujjai, s hagyja, hogy a kishölgy tovább kalandozzon rajta. Szívverése fokozódik, s úgy érzi, hogy a vére őrült sebességgel cirkulál az ereiben. Ahogy a lány egyre lejjebb halad, Rappold újra felkönyököl, s félig lehunyt pillái alól néz a szöszke szemeibe, majd ő emeli meg a csípőjét, hogy ezzel is könnyebb dolga legyen Lilynek a nadrággal. Kényelmesen fekszik vissza, s figyeli a lány vággyal telített arckifejezését… Igazán kár, hogy ilyen remekbeszabott szókapcsolatok kb. tökéletesen elfelejtődnek pár percen/órán belül. Egy hangosabb levegővételt követően felsóhajt, abban a pillanatban, hogy Lily ajkait, nyelvét a bőrén érzi. Balja a takaróba mar, míg jobbjával óvatosan érinti meg a szöszi homlokát, halántékát, arcát… ahogy a szituáció engedi. Percek telhetnek el, talán négy-öt is, mire Rappold észbe kap, s felül, miközben igyekszik Lilytől elhúzódni. Jobbja a lány álla alá simul, s amennyiben nem ütközik akadályba/ellenállásba, maga felé fordítja Lily arcát.
Újabb negyed perc telik el… vagy annyi se…
…csak eztán hajol a lányhoz és csókol a nyakába, majd baljával átkarolja a derekát, vonja magához és fekteti hanyatt az ágyon, majd tolja le róla a tangát, amit remélhetőleg Lily sem akar magán tartani már. Feltéve, hogy nem ütközik akadályba (és az iménti feles ruhadarabtól is sikerült megválnia a szöszinek), behelyezkedik a lány két lába közé. Jobbjával azonnal végigsimít Lily bal combján, nyal végig a nyakán a válla hajlatától a fülcimpájáig. Ezt követően ragadja meg a hímvesszőjét és tolja be lassan Lilybe, s hagy némi időt a lánynak, míg az a lehetőségeihez mérten felveszi a számára legkívánatosabb testhelyzetet. Csak ezt követően kezd el a férfi mozogni előbb szépen lassan, majd egyre erőteljesebben, figyelve a kishölgy minden sóhajára.

Nagyon figyel Rappold minden mozdulatára, minden sóhajára, rezdülésére. Jól esik neki a férfi érintése, az apró simítások, ahogy megragadja a hátát vagy belemarkol a hajába, ahogy a halántékára, arcára simítanak az ujjai.
Lehunyja szemeit, jelenleg arra van a legkevesebb szüksége. Lassan, ráérősen játszik Rappolddal, nem akarná, hogy idő előtt véget érjen amit csak alig kezdtek el. Jobbjával elengedi Uriah-t, végigsimít a csípőjén, combján majd lassan kalandoznak ujjai újra fel az ágyékához. Ajkaival, nyelvével becézi a férfit s elégedetten mosolyogva válik el tőle ahogy Rappold távolabb mozdul tőle. Cicásan dörgölőzik a kezéhez, mikor az az álla alá siklik, s csak ekkor nyitja ki újra a szemeit, tekintete a férfiét keresi. Leplezetlen elégedettséggel nyal végig az ajkain és mosolyodik el szélesen ahogy tekintetük összefonódik. Nem kapkod, annyira és akkor emelkedik csak fel, ahogy és amennyire Rappold keze vezényli neki. Élvetegen sóhajt, nyög fel mikor a férfi a nyakát veszi támadásba, majd lágyan simul a karjai közé és dől hanyatt az ágyon. Újra felemeli a csípőjét s tolja le a maradék, teljesen fölösleges fehérneműt ő is magáról s ha sikerült közös erővel megszabadulniuk a ruhadarabtól combjaival fogja közre Rappold csípőjét.
Élesen szívja be a levegőt és veti hátra a fejét ahogy a férfi egyszerre simít végig a lábán és nyal végig a nyakán majd hangos, élveteg nyögés szalad fel torkából mikor végre megérzi őt magában. Finoman emeli meg a csípőjét, hogy egy picit változtatva a szögön Uriah mélyebbre hatolhasson benne- feje, háta visszasimul az ágyra, tekintetében leplezetlen vággyal néz a férfi szemeibe. Kezei a hátára, fenekére simítanak, a hajába marnak ahogy mozogni kezdenek. Egy ideig hagyja, hogy csak Rappold dolgozzon, csak akkor kezd az ő csípője is mozogni, mikor a férfi is fokozza az ütemet. Felemeli a fejét, ajkai követelőn forrnak a férfiéra, majd lábai is a dereka, feneke köré fonódnak. Nem próbálja meg irányítani a ritmust, csak követi Rappold mozgását s szorítja méginkább magához a férfit.

Rappold jobb keze még végigsimít a lány combján, miközben az a csípőjére fonódik, majd bejárja szokott útját a lány csípőjén, bordáin át a válláig, aztán elindul visszafelé, miközben balja Lily tarkóját, nyakát cirógatja. Lassan fordítja a fejét a szöszi arca felé, s viszonozza a csókot. Jól esik neki a lány hevessége, mely őt is egyre szenvedélyesebb iramra ösztönzi, s azt sem bánja, ha újfent napokig karmolások nyomaival lesz tele a háta. Határozottan élvezi, hogy nem kell visszafognia magát.
Mohón falja a lány ajkait, s igyekszik a lehető legjobban magához szorítani a szöszkét. Mozgásán akkor lassít kicsit, mikor ajkai elválnak egy pillanatra Lilyjétől, de csak addig, hogy némi levegőhöz jusson. Megfordul a fejében a helyzetváltoztatás, de túlzottan jó és kényelmes így most, s a fene tudja, talán túl hosszúra sem kellene terveznie az első körben. Lassan csókol bele újra a szöszi nyakába, egyúttal lassítja le csípője tempóját, mar erőteljesebben a szőke hajzuhatagba. Ez után kapcsol nagyobb sebességre, s hajszolja magát… magukat a kielégülés felé, s a megfelelő pillanatban kapaszkodik bele újra Lily hajába, majd nyög fel, végül zuhan rá a szöszire, s mintegy másfél percig csak arra tud figyelni, hogy hogyan vegye lehetőleg egyenletesen a levegőt. Ujjai lassan engedik el a lányt, s a férfi lassan, nagyon lassan mászik le a szösziről, s hasal mellé az ágyra.