Anno nagyon szerettük egymást. Igazi lángoló szerelem volt a miénk. Megbíztam benned és egymással terveztük a jövőt. Nem csupán tini szerelem volt, ahogy mondani szokás. Ha veled voltam úgy éreztem kirángatsz a szürke mindennapokból. Veled más volt az élet és én is más voltam. A motorozás volt a közös szerelmünk, aztán ez lett a vesztünk is. Azon a bizonyos napon mindkettőnk élete fenekestől felfordult. Te megúsztad, hamarabb felépültél, a könyöködet átszelő hegen kívül nem is maradt látható emléked. Hogy miért hagytál el... Soha nem kérdeztem. Nem érdekelt, de nagyon utáltalak érte. Most még rosszabb a helyzet, semmit sem érzek veled kapcsolatban. Világosan megmondtam nem akarlak többé látni. Most még is itt vagy Vegasban, hogy felvedd velem a kapcsolatot. "Kicsit" lezüllöttél utolsó találkozásunk óta, drogfüggő lettél.
Régen, rendes srác voltál, olyan mindenki kedvence, jól tanultál, szorgalmas és ügyes voltál. Ez részben a drognak köszönhetően feledésbe merült, ám műveltségedet nem tudta kiirtani belőled a függőség.
Ennyi röviden az, amit én gondoltam. A többi az userre bízom! Nagyon várlak! Az, hogy mi lsz a sorsunk majd eldől. *-*