Max&Odi

Now some girls fall and others keep on playing

 
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ülök a nappaliban és egyszerűen… borzasztóan erősen kell koncentrálnom, hogy ne nézzek megvetéssel az előttem ülő lányra. Persze... ugyanazt csinálja, amit én, de nem ugyanazért. Nem ugyanúgy vélekedik róla… és még nagyképű is hozzá. Felfordul a gyomrom tőle, de tudom, hogy semmit nem érek el azzal, ha esetleg kifejezem, mit is gondolok. Pedig nehéz visszafognom. Főleg, hogy hozzá vagyok szokva, hogy a cégnél azt csinálok és mondok, amit akarok… mert még is csak én vagyok a főnök, aki pénzt ad nekik. Kicsit azért szeretem érezni, hogy félnek tőlem, még, ha alapvetően nem is tartom magam egy hárpiának, még ha Maxi drága annak is tart. Őt csak… néha gatyába kell rázni, amit nem igen akar beismerni.
Oh… mit is szólnának, ha látnák, hogy én hol is vagyok, mit csinálok éjszakánként. A nagy főnökasszony egy bordélyban… azt hiszem minden tiszteletemet elveszteném, hiába vagyok keménykezű.
Hallom a jelzést, miszerint vendég érkezett… nekünk pedig pofavizitre kéne menni, de egyszerűen nem visz rá most semmi, hogy felálljak és csábosan vigyorogjak nekik. Inkább felállok és elsétálok a pulthoz, hogy csináljak magamnak egy jó erős kávét.
- Nem jössz? Várnak… - Lép oda hozzám Julie, az egyetlen lány, akivel valamire való társalgást tudok folytatni. Csak megrázom a fejem és ő ebből már rájött, hogy jó, akkor nem erősködik. Szegény lány… őt még sajnálom is, hogy ezt kell csinálnia, mert egyáltalán nem önszántából jött ide. Nem, nem az az eset, hogy kényszerítik, itt, ebben a házban ilyenről szó sincs. De hagyjuk is… az ő magánélete, nem az enyém. Még a sajátomban se szeretek vájkálni, úgy istenigazából, nem, hogy máséban.
Tudom, hogy nem lesz jó pont nálam, ha rájönnek, hogy kihagytam egy kört, de őszintén? Nem tud érdekelni. Baromira elkötelezett tudok lenni szinte mindenben, amit csinálok, kivéve ezt a dolgot. Egyszerűen életemben először nem izzadok vért, hogy tökéletes legyek. Vicces módon valahol baromira jól esik ez… mintha kicsit fellélegezhetnék. Persze ezt olyan dologban kéne éreznem, amit szórakozásból csinálok, de… mindegy is.
Mire odáig jutok, hogy megigyam a kávémat, már jönnek is vissza a lányok, én pedig elindulok vissza a nappaliba.
A folyosón jön velem szembe ismét Julie, aki éppen az öltözők felé megy. Szóval őt választották… jó neki, gondolom. Legalább pénzhez jut.
Alig, hogy elér engem a folyosón, megtorpan egy pillanatra és nekitámaszkodik a falnak.
Én persze egyből odalépek hozzá, hogy megfogjam egyik karját, mielőtt még összeesik.
- Jesszus lány, jól vagy!? – Rivallok rá, persze suttogva, de azért erőteljesen.
- Nem igazán… borzasztóan szédülök… de, mennem kell… - Alig van hangja… és alig tud felnézni is, inkább csak alkarjának támasztja homlokát.
- Mész a frászt… menj és pihenj, én megyek… és majd elfelezzük a pénzt… vagy, odaadom az egészet, nem érdekes, de te nem mész így sehova. – A kávémat lehúzom és ha akarja, ha nem, de bekísérem a nappaliba.
- De… mennem kell… nem mehetsz helyettem, engem választottak.
- Tudod, hogy az hol érdekel engem? Beéri velem is majd… inkább, minthogy ráájulj a vendégre. A végén még kirúgnak. Ne akard, hogy a főnökhöz menjek, kislány. Pihensz, megiszol egy teát és ha végzek és nem leszel jobban, akkor szépen hazamész. – Adom ki a parancsot, ellentmondást nem tűrően. Persze közel hajolok hozzá, hogy más ne hallja, amit mondok, nem kell bajba keverednie, ha már ilyen kis buta. Látom, hogy megint ellenkezni akar, de ujjam a szám elé helyezem, jelezve, hogy ne merjen feleselni ismét, aztán már ott is hagyom. Az öltözőben felkapom a szükséges dolgokat és szinte futok a szobáig, ahova a lányt rendelték. Ott kell lennem, mielőtt a vendég végez a zuhanyzással. Ugyanis ez alapvető szabály… akármi előtt le kell zuhanyozni… és utána is. Pont ezért vagyok képes itt lenni, mert ilyen aprócska szabályaink vannak. Köntösömet ledobom a szobában lévő fotelra és az ágyra fekszek, féloldalasan, természetesen a fürdő felé fordulva.
Hallom, hogy elzárja a zuhanyt, veszek pár mély levegőt és megpróbálom felölteni a szokásos álmosolyomat. Lehunyom a szemem és csak akkor nyitom ki, mikor hallom, hogy nílik az ajtó.
- Remélem nem problé…. MAX!– Belém akad a szó, aztán elkiáltom magam… Nem tudom folytatni, csak reflexből magamra rántom a takarót és elkerekedett szemekkel nézek az előttem álló személyre. Még jó, hogy nem meztelenül kell fogadnom a vendégeket. A következő mozdulatban, amint észbe kapok, konkrétan elbújok a takaró alatt, mint valami kislány. Tudom, hogy ez nem oldja meg a jelenlegi helyzetemet… és az előttem álló illetőnek már bőven volt ideje felismerni, főleg, hogy a nevén is szólítottam… nem is beszélve róla, hogy a tulajdon bátyám, még jó, hogy egy pillanat alatt rájött, hogy ki vagyok. De attól még egy picit jó azt érezni, hogy nem történt semmi ilyesmi és mire előbújok a takaró alól, már más fog itt állni… ez pedig meg se történt. Jézusom… fel se fogtam még a dolgot.

[You must be registered and logged in to see this link.] öltözék: [You must be registered and logged in to see this link.] | ...

Max&Odi

Now some girls fall and others keep on playing

[You must be registered and logged in to see this image.]

Van az a pillanat, amikor egy vékony textil anyag is igen sokat számíthat… márpedig számomra az a takaró, ami alá most elbújtam nagyjából mindennél fontosabb jelenleg. Muszáj, legalább egy picit mögé rejtőznöm, hogy legalább egy picit még elbújhassak az elől, ami azon kívül fogad. Hallom a hangját és azt is, ahogy rám szól. Nos… ez leginkább fordított esetben történik általában. Én szoktam így, ilyen hangon beszélni vele, hiába ő az idősebb… hiába ő a bátyám, mégis én vagyok az, aki valamilyen szinten dirigál. Még ha egyik fülén be a másikon ki… amit kifejezetten tudok utálni, mert ilyenkor úgy érzem, mintha a falnak beszélnék, bár, néha annak is beszélek.
Kísérteties ez a hangnem számomra jelenleg, amitől csak még rosszabbul érzem magam. Kicsit… olyan, mint apu. Max nem igazán szokott hozzám így beszélni, ezért ezt nem igen vettem észre eddig, de most, ez az egy mondat is olyan tőle, hogy a hideg ráz.
Érzem, hogy meg akar szabadítani attól az anyagtól, de én egy ideig, amíg tudom, addig szorítom magamhoz, aztán csak ő győz, nyilván… mivel én sose a fizikumomról voltam híres… ő meg lássuk be nem egy harmatgyenge fiúka. Meg is látszik… kiskorunkban is mindig ő győzött, ha letámadtam… de most sajnos a birkózós módszer nem igen fog működni, már csak az öltözékünk miatt se. Meg hát, gyanítom hamar ránk törnének, ha elkezdenék kiabálni.
Egy pillanatig fel se merek rá nézni, aztán kénytelen leszek. Utálom ezt a helyzetet már most… és gyanítom csak jobban fogom utálni később… de muszáj vagyok most már szembenézni a dologgal, ha már itt vagyunk. Nem vagyok az a fajta lány, aki mindenáron elfut a gondjai elől.
Lassan ismét megfogom a takarót, magam elé húzom, de csak, hogy takarjam öltözékemet, így is elég kényelmetlen a helyzet, nem kell ezt tetézni azzal, hogy Max úgy lát, ahogy ilyenkor ki kell néznem.
- Megtennéd, hogy ideadod a köntösömet? – Szólalok meg, miután veszek egy nagy levegőt. Hangom ugyanolyan nyugodtnak és magabiztosnak tűnik, mint az amúgy is szokott lenni, pedig belül remegek…
Remélhetőleg megkapom a ruhadarabot, amit gyorsan magamra is öltök és felállok az ágyból, de szándékosan drága bátyámmal szemben lévő oldalra.
- Nos… ezt én is kérdezhetném tőled… - Kezeimet csípőre teszem és úgy nézek rá, elővéve a szokásos szigorú énemet, amit annyira, de annyira utál.
Értem én, hogy ő alapvetően olyan, mint egy könnyűvérű nő, csak férfibőrbe bújva… egy kis szexért sok mindent eladna, ennyire már ismerem, sőt, kap is ezért fejmosást tőlem elég sokszor… de hát nézzenek már rá… Bemegy egy bárba, pillanatok alatt találna magának valakit, aki röhögve rohanna utána, hogy az ágyába vigyék.
- Éppen azt a pénzt próbálom megkeresni, amit te ilyenekre szórsz el… kedves Maximilian – Jegyzem meg neki azon a hangnemen, amit tudom, hogy kifejezetten utál. Tudom… ő engem apára emlékeztet a tekintetével, én pedig őt anyára, vagy éppen a nővéremre. Bár utóbbi… nos lehet, hogy nem annyira jó. Nem biztos, hogy arra a nőre akarok hasonlítani bármennyire is. Még rosszabb, mint én…
- Ha esetleg többet foglalkoznál a céggel, amit RÁNK hagytak, nem pedig rám… és nem csak azzal, hogy a nők seggét bámulod, mikor elhaladnak melletted, vagy éppen azon jár az eszed, hogyan fogod megdugni őket, akkor lehet nem kényszerültem volna ilyenre… - Amennyire dühösen mondom az elejét, annyira elhalkulok a végére. Most egy pillanat alatt rézem megint azt, hogy vissza akarok bújni a takaró alá… vagy csak elfutni innen, de ugyebár az legalább annyira gyerekes lenne, mint a bátyám szokott lenni, és… nem igazán mutatna túl sok bátorságot a részemről. Most pedig főleg erősnek kéne látszanom, márha menne, azok után, hogy a méltóságom, amit legalább egy kicsit megtartottam eddig Max előtt, leginkább a porba hullott… és a magas sarkaim még rá is tapostak párszor.

[You must be registered and logged in to see this link.] öltözék: [You must be registered and logged in to see this link.] | ...