◆ pozitív tulajdonságok:
védelmező -- ami az enyém, az az enyém és pont. Nincs itt vitának helye.
megfontol -- előbb gondolkozom, aztán ütök. Mondhatni elővigyázatos vagyok, ha úgy tetszik.
karizmatikus -- erős egyéniség és vonzó test, valamint megbabonázó tekintet.
családcentrikus -- ha én nem állok ki a családért, akkor senki sem!
céltudatos -- vannak terveim a jövőre nézve.
◆ negatív tulajdonságok:
türelmetlen -- nem szeretek várni. Gyűlölöm, ha megvárakoztatnak.
rideg -- néhányak szerint barátságtalan, érzéketlen fajankó vagyok. Lelkük rajta.
önző -- lehet, hogy csak az én jólétem az elsődleges cél, de másoknak is jócskán csurran-cseppen valami az én sikeres üzletkötéseimből.
zárkózott -- két lépés a követési távolság, világos?!
szűkszavú -- nem, nem azért nem szólok semmit, mert nincs mondanivalóm, hanem mert nem érdemled meg.
◆ egyebek: Apám halálát követően megörököltem a Wilkonson Theater-t. A színház mellett megörököltem tőle a "szakmában" felfelé ívelő prostituáltakkal foglalkozó kis bizniszét. Nagyon privát, nagyon exkluzív és nagyon drága. Kevés, de jó minőségű lányka ajánlja a szolgáltatásait a színház területén egy elkerített részlegen.
Apa, mikor feldobta a talpát, nem is sejtette, mekkora csávában hagy majd. Vagy lehet, hogy tudta, mi vár rá, ezért gyorsan lelécelt. Remélem, most boldog vagy valahol, kisöreg!
Idegesen beletúrok a hajamba. Ez a sok elrendezetlen számla, ami drága apám után maradt... Anyával azt hittük, minden jól megy. Egyik előadás követte a másikat. Apa mindig sokat dolgozott, folyton túlórázott. A premierek, amikre elráncigálta anyát, teltház előtt játszódtak. Ezért aztán enyhén letaglózott az a hír, ami akkor ért, mikor először betettem a lábamat a színház igazgatói irodájába. Valamint az a külön részleg, amit a színházbejáráson találtam. Hogy mekkora vén kujon lehetett az apám!
-
Mr. Wilkonson, itt vannak a papírok- tipeg be Shanny vagy Sharon az irodámba és lerak egy hatalmas papírköteget az asztalomra.
Nem hiszem el, hogy még ezekkel is nekem kell foglalkoznom. A színház igencsak a csőd szélén áll a kétes ügyek miatt. Ha a rendőrség razziát tart a pletykák miatt és rendesen utána néz a számlavezetéseinknek, rögtön mehetek hűsölni. Amihez semmi kedvem. Szerencsére öcsémmel és anyámmal kidolgoztunk egy sikeres tervet, amivel megmenthetjük ezt a kócerájt és a saját bőrünket is.
Átnézem a lapokat, kihúzok pár sort. Így már elfogadhatóbb lesz a holnapi előadás menete. A szobából kimenve lecsapom a titkárnőm asztalára a kijavított változatot, majd lemegyek a színpadhoz. Megállok a színpad szélén és az épp a holnapi előadásra próbáló táncosokat nézem. Mindegyiket én vettem fel személyesen, miután kirúgtam az előzőeket, akiket apa alkalmazott. Léha és lusta banda volt, nekem profikra volt és van szükségem, nem holmi kezdőkre.
-
Mr. Wilkinson- jön felém az egyik táncos.-
, lenne egy ötletem...-
Wilkonson- vágok közbe, és nem engedem neki tovább mondani.-
Ha az ötletére lennék kíváncsi, nem a tánckarban lenne, hanem a rendezők között. És most húzzon vissza dolgozni!-
Igenis, igenis... elnézést, Mr. Wilkinson- hebegi.
-
Wilkonson, az istenért!- nézek rá dühösen.
Fejcsóválva ülök le az első sorban, ahonnan tökéletesen rálátok a színpadon folyó munkára.
A nevemre mindig is ugrottam. Nem értem, miért nem képesek felfogni, az én nevem Wilkonson és nem Wilkinson. Apa mindig mondta, hogy anno az ükükükükdéapám nem tudott helyesen írni és elrontotta a családnevünket. Hát kövezettek meg, de nekem tetszik ez a "lázadás".
-
Mr. Wilkonson, ez lesz a véglesen változat- mondja nekem a koreográfus, majd beállítja a lányokat és előröl kezdik.
Könyökömre támaszkodva unottan nézem őket, addig míg meg nem pillantom az újonnan szerződtetett táncosomat, Zoey-t. Hm, vajon mennyi időbe fog telni, míg átcsábítom a színház sötét zugába? Minden meg van benne; eszméletlenül jól néz ki, az alakja rendben és nem egy buta lány, van agya és a legfontosabb, hogy fiatal. Harapnának rá a gazdag kéjencek.
-
Fiam, van egy kis időd?- kiabál az egyik ajtóból diszkréten anya.
Váltok még pár szór a koreográfussal, aztán ott hagyom őket, hadd tegyék a dolgukat.
-
Anya mit akarsz?- vezetem ki anyámat a nézőtérről.
-
Kész őrültekháza van hátul, Aaron- panaszkodik.-
Éhes is vagyok, nincs kedved elmenni és enni valamit?Elnézően csóválom a fejemet, ugyanakkor a gyomrom korogni kezd.
-
Amint hallod, muszáj lesz szünetet csinálnom. Csak felfutok a kabátomért, és már indulhatunk is- hagyom a folyosón anyát, hogy az irodába siessek.
A titkárnőm, Sharon, aki félve felvilágosít a nevéről, kapcsol nekem egy hívást. Megpróbálom gyorsan lerázni az ürgét, de úgy tűnik sok mondanivalója van, mert csak nem akarja abbahagyni. Végül besokallok, így lecsapom a telefont, aminek biztos nem örül.
Kifele menet tájékoztatom Sharont, arról, hogy ebédelni megyek és ne is keressen senki.
-
Már indulhatunk is- ölelem át anyámat.
-
Addig amíg te fent nem tudom mit csináltál, felhívtam az öcsédet. Mindjárt ő is megérkezik. Amúgy is ma esti műszakot vállalt be.-
Akkor most várhatunk egy darabig, mindig késik...-
Mondtam, mindjárt itt lesz, fiam. Figyeljél már jobban!Forgatom egy kicsit szemem, de megnyugszom. Hozzászoktam már, hogy az öcsém folyton késik. Nincs is értelme már felhúznom magamat rajta. Meg amúgy is, ő is és anya is annyit segített apa halála óta. Mindketten beszálltak mindkét bizniszbe, egy igazi családi vállalkozás lettünk. Amiért nem lehetek nekik elég hálás, bár ezt próbálom előttük titkolni.