Fun night out - Mickey & October

Tárgy: Fun night out - Mickey & October Szer. Okt. 29, 2014 4:57 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]

A rendőrség megtalálta a motorom egy bűzös szeméttelep kellős közepén, szétszabdalt gumiabroncsokkal. Köcsög oroszok. Csak egyszer lássam meg a fekete Rover-jüket… Kereket kerékért. De még azért is jár nekik valami, amiért bezártak a szekrénybe. Egy ilyen mellett nem sétálok csak úgy el. Békepárti vagyok, de nem hagyom, hogy átgázoljanak rajtam. V for vendetta.
Tudom, ne kezdjek az orosz maffiával, de Amerika kihozza belőlem a legrosszabbat. Félelmetes, mennyire be tud szippantani magába Vegas. Megtéveszt, és elhiteti veled, hogy itt mindent szabad, hogy mindenható vagy. Új gondolatokat, vágyakat ébreszt benned, felkorbácsolja az ösztöneidet és átformál. Belehajszol a végzetedbe, ha nem figyelsz. Van az az átkos balsejtelmem, hogy afelé tartok.
Ma nem az acéllovat megülve hajtok be a városba, hanem busszal. Nem kockáztatom meg, hogy ittas vezetés miatt ússzon a jogsim. Ma este szeretnék lazítani, és legurítani a torkomon olyat is, aminek van alkoholtartalma.
A múltkoriban Mick megadta az elérhetőségét, úgyhogy bátorkodtam felhívni. Az emailt és az SMS-t elég személytelennek tartottam arra, hogy rákérdezzek; nem lenne-e kedve egyik este összefutni valahol. Ilyesmit mégiscsak jobb személyesen megkérdezni, ha már együtt zenélsz az utcán a Chaos Instinct frontemberével.
Vágytam a kellemes, szórakoztató társaságra. Oké, itt van a városban Birdie, de ő a „Too much” kategória díjnyertese. Vele nem bírom tartani az iramot. A poklos srácokkal pedig még mindig hadilábon állok. Nem igazán vesznek emberszámba. A hozzájuk fűző kapcsolatom kizárólag muzikális. Nem mintha másmilyenre, vagy többre vágynék velük, de a haveri légkört nem ellenezném. Depis, befordult, belterjes bagázs. Elég ebből a sarkvidéki hangulatból egész héten. Mick az egyetlen ebben a városban, akivel normálisan kijövök. Az „ellenzékkel”, öregem. Nem is a saját csapatommal. De talán egyszer elérkezik az az utópikus alkalom, amikor mindannyian vidáman együtt iszunk és röhögünk ugyanannál az asztalnál. Dieter-t, a hangmérnökünket kipipálhatom, ő rendes gyerek.
A Hard Rock Cafe a Las Vegas Boulevard-on van, a Paradise és a Harmon sarkán. A busz pár épülettömbbel arrébb tesz le. Néhány percnyi kényelmes sétával oda is érek. A színes neonokkal kivilágított épület homlokán ott a gigászi gitár.
Fekete, bőrhatású sztreccs nadrágot viselek, fekete rövid ujjú felsővel, ami háton, a vállakon és dekoltázson tépett hatást kelt a fekete bőrdzseki alatt. Hosszú fekete hajam szabadon engedve, a tincsek alatt a fülemben lógós ezüstfülbevaló csillog.
Belépek a szórakozóhelyre. Rengeteg az ember, és a bár belsőtere hatalmas. Minden fényárban úszik, vakítóan csillog-villog, a falakon óriási monitorok játsszák a videoklipeket, a zene kellemes. Körbehordom a tekintetem. Egek! Kész útvesztő.
Óvatosan átverekszem magam a szórakozók között, és odakeveredek a széles bárpulthoz. Úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk Mickey-vel. Áh! Már látom is. Azonnal kiül a mosoly az arcomra, és odaverődöm mellé.
- Hű, de pontos valaki! – szélesedik az iménti mosoly. - Szia Mick! Hogy vagy?

Tárgy: Re: Fun night out - Mickey & October Csüt. Okt. 30, 2014 9:35 pm

Meg kell hagyni, nagy sikerünk volt. Telitalálat volt Marktól, hogy Mákvirágot betette, mint állandó-vendégművészt, a kis prücsök, meg nagyon királyul nyomta, persze nem is vártam mást. Szerintem csak ő találna a játékában hibát, a zenekar és a rajongók is imádták, a tenyerükön hordozták, és követelték. Büszke vagyok a kis szarosra, na. Még csak három nap telt el a koncert óta, de máris számtalan helyre vagyunk hivatalosak, mindenféle interjúk, meg ilyen baromságok, amiket utálok és félek elvinni Ravint. Nem neki való ez még tizenegy évesen, egyrészt mert lány, másrészt, mert még gyerek, nem is kicsit. Talán érettebb, mint a korabéliek, de ettől nem lesz felnőttebb, és az újságírók… na, azok tudnak mindenfélét kérdezni, és félő, hogy Ravint összeroppan. Tudom, hogy most azt mondaná, hogy dehogy, meg haggyá’ má’ papus, kemény vagyok, mint Tarzan sarka, de én tudom milyen ez. Engem is megizzasztottak már párszor, csak nekem könnyebb. Felemelem az öklöm és máris visszahúzzák az agaraikat, bebújnak a kényelmes csigaházukba. Na, meg Mark sem kispályás, ha a fenyegetésekről van szó, nem beszélve néhány törött orról. Orosz.
Ravin Isten tudja, hogy merre kószált épp, vagy éppen kinek hencegett, én meg nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni. Pihennem kéne, de valahogy tetszik is a helyzet, meg utálom is egyben. Lehet, hogy kiveszem őt a produkcióból és inkább csinálunk neki egy másikat. Mondjuk egy komolyzeneit, kár, hogy én nem szeretem annyira, mert Liszt-érzékeny vagyok. De őt végighallgatnám akkor is, ha kisütné a dobhártyám.
Az egyetlen, hogy inkább nem döglök, az az, hogy October felhívott, hogy ütközzünk már. Megmentőm erre az estére, amúgy is nagyon bírom a búráját, a múltkori kis performance-unk meggyőzött arról, hogy van még esély a Slaves of Hellnél. Bár nem hiszem, hogy Ville hangja annyira megkopott volna, de egy ilyen jó bőr ilyen jó hanggal, új impulzusokat tud hozni, ami feldobhat bármilyen produkciót. Természetesen elfogadtam a meghívást, annyira időben érkeztem, hogy magam is meglepődtem. Bár azt mondják, hogy a nők mindig késnek, azért én sem vagyok a pontosság mintapéldánya, ha nem fontos dologról van szó. Most meg előbb jöttem, szóval ki is kértem három-három sört, az a biztos. Egyet azért meg is kezdtem, nem nagyon érdekelt, hogy mi bömböl a háttérben, ami amúgy egészen jó hangulatba hozott. Jó hely ez, remek választás.
Nemsokára meg is érkezett a hollóhajú leányzó, csibészes mosolyt kapott tőlem nyomban, és a mellettem lévő bárszékre mutattam.
- Hello Octavia! Nem mondom, hogy szándékos volt – vonom meg a vállaim. – Csüccs le – mondom kicsit óvodásan, sajnos mivel apa is vagyok, néha nem sikerül átkapcsolnom rocksztárba. Megvárom, amíg levetkőzik, meg elhelyezkedik, aztán odatolom elé a söröket. Felemelem az enyémet egy koccintásra és várok.
- Az October&Mickey Acoustic Band-re! – vigyorgok rá, majd ha koccintottunk, bele is iszok pár kortyot. A hideg sör most igazán jól esik, meg az is, hogy nem baszogatnak, és még csak meg sem néznek minket. Legalábbis egyelőre.
- Hogy fogadták Villék a performance-unkat? Nálunk kiakadtak egy rövid időre, de nem volt vészes. Carolnak tetszett, meg Mákvirágnak is, a fiúk csak duzzogtak, hogy ilyen jó csajjal játszottam. Erre Carol kiakadt és elhordta őket mindennek, szóval a szokásos – vigyorgok, mert tényleg mindig ez van. Persze, ha próbálkoznak nála, akár óvatosan is, igazi nősténysárkánnyá válik és annyi mindenkinek.

Tárgy: Re: Fun night out - Mickey & October Pént. Okt. 31, 2014 10:47 am

Az új keresztnevem hallatán épp csak egy villanásnyira összeszűkülnek a szemeim. Elengedem a fülem mellett, nem teszem szóvá. Egyelőre. Ha Mick még párszor eldurrogtatja, akkor azért megkérem, hogy ne hívjon így, mert nem igazán tetszik. Nem is tudom. Talán Vespához jobban illene egy kiadós herélés után.
A „csüccs”-re szélesen elmosolyodom. Valahogy tényleg fura az ő szájából, de mi tagadás, jól áll neki. Ma este különben sem rock sztár minőségben vagyunk itt a bárban. Csak két ember összejött dumálni meg inni.
Levetem a fekete bőrdzsekit, és felsiklok a magas székre Mick mellé.
- Wow! Kösz! Milyen előrelátó vagy. Mindjárt hárommal melegítünk be? – nevetek az elém tolt sörmennyiség láttán. - Hosszú még az este. Csak nem akarsz egyből az elején leitatni?
Megfogom az egyik poharat, a magasba emelem, és összekoccintom Mick-ével. Az üveg vidáman cseng a fényesre törölgetett pult fölött.
- Az October&Mickey Acoustic Band-re! – ismétlem meg Mickey szavait kacarászva, majd követem a példáját és leküldök pár kortyot a finom italból.
- Fogalmad sincs róla, mennyire jól esik…!!! – magyarázom hatalmasat sóhajtva, miután alaposan kiélvezem a sör karakteres ízét, a hidegét. De nem csak az italról beszélek. Öröm kimozdulni a városba a lakásból és a stúdióból. A srácokkal való munka komoly erőpróba, velük képtelenség marhulni, szórakozni, röhögni egy jót. Én meg igénylem. Mickey-t pedig különösen bírom. A lazaságát, a közvetlenségét, a lendületét. Ezek a tulajdonságai igazán vonzóak. Hálás vagyok neki, hogy most itt van.
Épp iszom a sört, amikor rákérdez; mit váltott ki a poklosokból a netre fellőtt videó. Muszáj elemelnem a számtól a poharat, különben még belebugyborékolok, vagy rosszabb esetben belefulladok a nevetéstől.
- Áh, nálunk semmi komoly… Vespa azóta minden repedstarkúnak elszid, és repülőre akar ültetni. Csakhogy ezt rohadtul benézte a szentem. Most már csak azért is maradok, hogy táncoljak az idegein. – döngöm somolyogva, aztán meghúzom a piát. Gyorsan témát is váltok. Nem szeretnék róla beszélni többet, eleget fikázom fejben azt a szarházit.
- Hallom nagy sikere volt a koncerteteknek. Hogy van Ravin? Frankó kis csaj… Tényleg ez volt az első közös fellépésetek? – érdeklődöm, majd ha választ kaptam, egy lassú, kényelmes mozdulattal körbepillantok. A tekintetem végigsöpör a mulatozó vendégeken, hogy felderítse, kiszúrtak-e minket, végül ismét visszafordulok Mickey-hez.
- Az égiek eddig jól teljesítenek. Még nem tűntünk fel senkinek. Remélem így is marad.
Talán tisztelik itt annyira a magánszféránkat, hogy nem rontanak ránk az autogram- és közösfotó-hiénák. Nem hajtanám el őket, elviselném, de most semmi kedvem ilyesmihez. Lazulni akarok és kulturált keretek között elengedni az agyam.

Tárgy: Re: Fun night out - Mickey & October Szomb. Nov. 01, 2014 6:00 pm

Végre megérkezik October, épp időben, hehe. Hiszen Október van, de talán nem sütöm el neki ezt az ócska poént, elég, ha én röhögök rajta. Még a végén itt hagyna, és az már mindjárt nem lenne olyan marha vicces.
- Igen, és ez már ki van fizetve. Ki tudja, hogy mire adok még ma ki pénzt – nevetek fel, majdnem félrenyelem rögtön ezután az újabb adag sört a megjegyzésére.
- Összekeversz Vespával. Annál én sokkal jobban tisztellek, mint, hogy ilyen módszerekkel próbáljalak ágyba vinni. Majd ha te is akarod, megyünk – kacsintok rá vigyorogva, és iszom még. Nem mondom, kurva jó ötlet, viszont tényleg nem azért hívtam, hogy megdugjam. Illetve, igazából ő hívott, szóval nem kéne visszaélni ezzel, vagy téves következtetéseket levonni a dolgokról. Egy jó este kezdete lehet a három sör, és ki tudja, hogy mi a vége? Remélem, jól megleszünk, mondjuk erről nincs kétségem, tutira így lesz, hiszen October normális. Néha úgy érzem, hogy túl normális a bandájába, nem is értem, hogy hogyan lehet ilyen vidám. Az a banda egy kész katasztrófa, amibe még bebasztak egy kurva nagy atombombát. Tiszteletreméltó, hogy October mégis kitart.
Koccintunk a rögtönzött zenekarunkra, és nekem már megfordult amúgy a fejemben, hogy kiadhatnánk egy ilyen lemezt. Mi ketten, két gitár, két hang. Kurvára nem tudom, hogy mennyire fogyna, de nem merem Marknak elmondani, mert ráharap, mint kisdisznó a kukoricára.
- Nem, de látom – röhögök. - Örülök, hogy elhívtál, úgyis untam a fejem – ami tényleg így volt, de ezért vannak a jó ismerősök, hogy helyrepofozzák az élni akarásom. bár most eléggé elégedett vagyok magammal, a bandával, még Mákvirággal is – elkezdett tanulni basszus, mert „én nem leszek olyan hülye rocksztár, mint ti” -, szóval jelenleg elég nagy harmóniába élhetnék. Mégsem vagyok teljesen boldog, mondjuk, azt sem tudom már, hogy hogyan kell annak lennem.
Érdekel, hogy mit szóltak a múltkori kis játékunkhoz. Nagy dicséretre nem számítok, hiszen a Zombik ritkán dicsérnek. Azt nem értem, hogy csinálják meg azt, hogy ez nem látszik a színpadon, tényleg kurva jól nyomják. Mégis valami nagyon nincs rendben velük, főleg a Carol-eset óta.
- Nem lepődtem meg. Az a faszi egy – végül legyintek inkább. – Mindegy – csak a fejemet rázom, October szerintem már bőven jól ismeri azt az embert, ha lehet egyáltalán annak nevezni. Annyira azért senki sem jó gitáros, hogy ilyen dolgokat el lehessen viselni, de úgy tűnik a manager nem szól bele Ville dolgaiba túlságosan. Ő dolguk, pont leszarom, csak Octobert sajnálom. Viszont tényleg jól bírja, hiszen itt van velem, az ellenséggel, és nagyon kedves, nagyon is tudja, hogy mit hogyan kell kezelni. Még a végén beleszeretek, hehe. Nem, már csak az ő érdekében se!
- Jaja, nagyon kegyetlenül király volt! Nem is tudom mihez hasonlítani, egy katarzis volt. Persze jól van, mint gondolsz? Nekem kell vigyázni rá, hogy idő előtt el ne szálljon az egója, ami eddig sem volt tizenegy éveshez méltó. Ez volt, most sem szívesen mentem bele, de a manager hajthatatlan volt. Nem azért mert féltem, hogy elbaszna valamit, tudom, hogy mennyire jó. Nem neki való még ez, szerintem, de egyelőre jól jöttünk ki a dologból – hogy megeredt a nyelvem, mi? Pedig egy szinte ismeretlennek beszélek a családomról, a koncertről, kisebb belső infókról. talán nem kéne, de kurva jól esik, hogy van valaki, akivel úgy beszélgetek, hogy Mickey Vallejot az embert és nem a rocksztárt látja bennem. Kurva jó, hogy ideette valami megmagyarázhatatlan dolog, és még jobb, hogy találkoztunk abba a boltban. Én nem hiszek az ilyesmiben, de ez egy nagyszerű véletlen volt!
- Igen, már nekem is feltűnt, hogy kettesben vagyunk. Remélem ez így is marad – emelem fel az üveget egy újabb koccintásra. Nagyon nem kell, hogy idesereglenek hozzánk mindenféle nép. Az a mákunk, hogy sok sztár van itt is, és Vegasban is. A másik ami szerencse, hogy a mi műfajunk azért nem annyira népszerű, mint mondjuk egy popsztáré, így azért van némi esélyünk , hogy az este nyugodtan folytatódjon tovább.
Már a második sör felénél tartunk, October tényleg varázslatos, imádom a temperamentumát, ahogy egy próbálkozót egy pillantással űz el, mielőtt még idejöhetne.
- Finnország nyugodtabb? Vagy Svédország? Mintha Finnországot olvastam volna rólad. Bocs, de a fejem, mint a lyukas szita az ilyenektől – emelem fel mindkét kezem védekezőn.
- Érdemes lenne egyszer elmennem Európába? Mármint a koncertezésen kívül. Mondhatnál valami jó nyaralóhelyet, elvinném a kis szarost, meg körülnéznénk – végül is miért ne. Nagyon király Amerika, de kíváncsi lennék az öreges kontinensre, vagy hogy hívják.
A sör közben tényleg jól csúszik, kicsit lassítanom kell, bár én egészen jól bírom, nem tudom, hogy October mennyire, és tényleg nem akarom leitatni.

Tárgy: Re: Fun night out - Mickey & October Szomb. Nov. 01, 2014 9:09 pm

Ó, ha annyi dolcsim lenne, ahányszor viccelődtek a nevemmel, már milliomos lennék. Ezt a poént otthon, Helsinkiben is imádják ellődözni, de nem zavar, nem érint érzékenyen. Mindig vigyorgok rajta. Viszont semmi pénzért nem változtatnám meg, imádom. Sajna a szüleimet nem volt alkalmam megkérdezni, hogy miért pont October lettem. Mégcsak nem is októberi születésű vagyok.
Szóval, biztos, hogy nem pattannék meg egy újabb októberes vicctől.
Bírom, ahogy Mick nevet, a jókedélye ragadós, engem is megfertőz. Készülök, hogy hátba veregetem, még mielőtt megfulladna, és ezzel rövidre zárnánk az estét, de korrigálja a dolgokat.
Az ital ki van fizetve?
- Milyen figyelmes vagy. Kösz! A következőt én állom. - magyarázok somolyogva.
Vespa módszerének emlegetésére vigyorogva megrázom a fejem.
- Nem. Nem keverlek össze vele. – döngöm mély hangon, őszintén, arcomon ott játszik a mosoly. Állítom, kreatívabb eszközökkel él, ha fel akar szedni egy csajt. Nincs szüksége arra, hogy leitassa, vagy belője.
És amit utána mond… Tisztelet. Ez a szó visszhangot ver a fülemben.
- Ez tetszik. – vallom be a barna szemekbe nézve, majd meghúzom a sört.
Jó, oké, látom én; azért Mickey-ben is ott figyel bőszen a ravasz vadász. Semmi gond ezzel. A gondok inkább velem vannak. Ha tudná; még nem született meg az a férfi, akit képes lennék a közelembe engedni, hogy lelkileg és testileg is befogadjam. Ilyen talán sosem lesz. A félelmeim mérföldekkel erősebbek a vágyaimnál. Elég egyetlen gyengéd érintés, amit egy férfi nekem szán, mint nőnek, és elkap az eszelős pánikroham. Halálosan rettegek a kötődéstől, attól, hogy valakit megszeressek úgy igazán. A barátságom határvonalán még senki nem tudott átkelni. Mindenkinek így a legjobb.
Örülök, hogy Mickey nem érti félre a meghívást, és nem él vissza a helyzettel. A bizalmat már a hangszerüzletben megszavaztam neki, de most újabb fokára lépett.
Ha gondolatolvasó lennék, és tudnám, mi jár Mick fejében a koccintás közben, még le is csapnék az ötletre. A zene az életem, a mindenem. Nem érdekelne mit gondol Grid, Vespa, vagy bárki, nekem senki nem mondhatja meg, mivel és kivel töltsem a szabadidőmet. A saját csapatomban úgyis csak egy megtűrt elem vagyok. Az egyetlen ember, akivel képes vagyok normálisan szót érteni a bandából, az Ville. A többiek valamiféle ősellenségként kezelnek. A felbujtó köztük Vespa a nagy pofájával. Ebben a srácban van valami, ami a modorán kívül rohadtul nem tetszik. Meg nem mondom mi az. Egy gusztustalan, mocskos kis féregnek tartom, de nem anyázok a háta mögött. Megteszem én ezt a szemébe.
Carolt nem ismerem, nem találkoztunk még. Így látatlanban mégis több hitelt adok neki a két banda közti balhéban, mint ennek a seggnek.
Belenevetek a sörbe, és inkább leteszem a poharat a pultra, mikor Mick szembesít azzal, hogy látja, mennyire jól esik kikapcsolódni.
- Szuper! Én is untam. Ketten már nem fogjuk. – heherészek.
Felvont szemöldökkel várom, Mickey hogyan fejezi be a Vespa kapcsán megkezdett mondatot, de aztán sztornózza a végét.
- Pont az. – böffen ki belőlem egy rövid nevetés, ahogy helyeslek, bár gőzöm nincs miféle jelzővel illette volna azt a Taigetosz pozitív humanoidot. Tényleg mindegy. Jobb is ennyiben hagyni.
Egyik karommal felkönyöklök a pultra. Mick felé vagyok fordulva. Csak hallgatom, milyen élvezettel mesél a lányával tartott közös koncertről. Ahogy figyelem, újabb mosolyt csal az arcomra. Szerintem istenadta jó apa lehet. Bármelyik gyerek ugyanilyen apát kívánna magának. Közeledik a karácsony, lehet macerálni a Mikulást.
- Csillog a szemed, miközben a kislányodról mesélsz. – búgom. Sugárzik a büszkeség, a szeretet Mick pillantásából. - Csak arra vágyik, hogy szárnyalhasson, és Te ott állj mögötte.
Nincs gyerekem, de valamikor én is voltam gyerek. Szülők helyett nekem a nagynéném maradt, akire számíthattam, ha sikeresen belemásztam valami hülyeségbe. Ő hagyta, hadd menjek a saját forró fejem után, ha valamit meg akartam tapasztalni, de mindig éber volt. És bölcs. Bízott bennem. A gyerekek is vágynak erre. Hogy a szülők bízzanak a döntéseikben.
- Véletlen nem ad hegedűleckéket a lányod? Arra befizetnék. – vigyorgok.
Észre sem veszem, hogy a mosoly örökös vendégnek számít az arcomon, amióta letettem magam Mick mellé. Még pár kör sör, és menthetetlenül így marad a fejem. Bár ez a kellemes és jóleső érzés, ami átjár, nem az alkoholnak tudható be. A társaság teszi.
Én sem hiszek a véletlenekben. Mindketten jókor voltunk jó helyen. Ez az univerzum szervezőképességét dicséri, hogy összeakasztott minket abban a hangszerüzletben. Azt a koncertet sokáig fogom emlegetni. A nagynénémnek elmeséltem még aznap este a telefonban. Rá is cuppant egyből a youtube-ra, pedig nem egy internetbetyár. Emlékszem mit mondott: „Octikám, ez a Mickey milyen helyes gyerek!” Ennyi. Nem merte továbbragozni. Úgyis vágom mire föl volt ez a célzás. Már matyóhímzésesre rágta a fülem, hogy pasizzak be. Ahha. Persze. Majd következő életemben, amikor nem lesznek leküzdhetetlen fóbiáim.
- Gondoltam, itt elvegyülhetünk. Eddig bejött. – a választás nem volt véletlen. A többi híresség eltereli rólunk a figyelmet, és mégis egy első osztályú bárban szórakozhatunk.
A poharaink összekoccannak a magasban ismét. Mint két cinkostárs, úgy ücsörgünk itt a pultnál.
- Nyugodtabb? Dehogy! Csak a klíma hűvösebb. A rajongók ott is ugyanúgy agyafúrtak és elvetemültek, mint Vegasban. – kacarászok, miközben én is a második sörnél tartok. - Semmi gond. Finnország, igen. – felelem egy szelíd, barátságos mosollyal.
- Mindenképp látogassatok el egyszer Európába. Megvan a saját varázsa. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik, de Vegas is elképesztő. Finnország viszont gyönyörű! A havas tájai mesébe illőek, az emberek hihetetlenül barátságosak és vidámak. Ravinnak is biztosan tetszene. Isteni a fagylaltunk, és kétszer akkorák a gombócok, mint itt. – kacsintok Mick-re. - Ha a nagynéném megneszelné, hogy kiruccanást tervezel finnbe, tuti könyörögne, hadd láthasson vendégül titeket.
Úgy tartják kétféle ember van, aki mocskosul őszinte. A gyerek és a részeg. Biztosan be tudnék rúgni, mint a csacsi, de ott még nem tartok. Azonban a meleget már érzem. Meg a nyelvem mintha jobban pörögne.
- Hát… Egy nap talán megmutathatom neked Helsinkit. – döngicsélem. - Szívesen körbevezetnélek a szülővárosomban.
Komolyan gondolom.

Tárgy: Re: Fun night out - Mickey & October Pént. Nov. 07, 2014 9:29 am

Tetszik neki, hogy nem akarnám lefektetni a beleegyezése nélkül. De ki az az állat, aki így szeretné? October nagyon jó fej, örülök, hogy együtt iszogathatunk és verhetjük el az időnket kettesben. Illetve többedmagunkkal, de szűk két méteren belül mégiscsak mi vagyunk. Ez már valami nem? Már az is az, hogy egy „idegennel” iszogatok, nem a bandával. nem mindig volt ez így, régebben tartottam magam ahhoz, hogy nincs keveredés. De ma már nem érdekel, csak az, hogy én mit akarok. Amíg rendben vagyok és mindenki elégedett velem a munkámban, ami egyben a hobbim is, mindenkinek kuss a neve, hogy mivel kit és mikor csinálok.
A sör fogy, mi meg örülünk, hogy még mindig van, sőt következő kör is lesz. Nagyon nem bánom, csak félek, hogy egy idő után nem lesz miről beszélni. Annyira nem ismerjük egymást, hogy megnyíljunk a másiknak, vagy mélyebb problémákról értekezzünk, legalábbis egyelőre. Talán eljön az az idő is egyszer, reméljük, hogy minél hamarabb így lesz. Megérné, úgy gondolom.
Mindketten unatkoztunk, akkor mi más lenne jobb egy kis sörözésénél, és mindenféle olyan dolgokról való beszélgetésnél, aminek az égvilágon semmi értelme. Néha igenis ki kell ereszteni a gőzt, röhögni kell, inni, és kipihenni az agyzsugorító napokat, meg a fárasztó munkát. Mert fárasztó a zenélés is, még ha nem is egy földmunkás szintjén, máshogy fáradsz el. Szellemileg mindenképpen, ráadásul nem árt, ha formában tartod magad, különben leszédülsz a színpadról és nem a szurkolók szeretete miatt.
A Vesparól alkotott véleményünk hasonló, szegény rajongói nem is tudják, hogy mekkora paraszt az az ember. Tényleg, ha nem ismerem, még jó srácnak is tűnhet, de szerencsétlenségemre nemegyszer hozott már minket össze a sors. Mindegy, hagyjuk is.
Végre egy olyan téma, ami érdekes, mégpedig Ravin. Persze, Mákvirág minden, csak nem unalmas, és kihívás őt terelgetni, még ha nem is kutyával, de néhány seggberúgás a helyére teszi. Ritkán folyamodok fizikai bántalmazáshoz, ahhoz nagyon olyat kell tennie, de vannak itt más módszerek is, amik látszólag beváltak eddig. És igen, jól mondja October, csillognak a szemim, mert büszke vagyok rá. A legjobb dolog az életben, ami a nevemhez köthető.
- Azt nem tudom, de biztosan így van valamennyire. Már csak a hallását kéne rendbe rakni, mert az igen szelektív, a kis szarosnak – nevetgélek, miközben felidézem, hogy Ravin mennyire egy csökönyös tud lenni. És akkor ne bántsd, hanem kérleld, meg ilyenek. Még jó, hogy elég kifinomult a veszélyérzéke, és amikor már nagyon muszáj, megteszi, még ha duzzogva is, amit kérek.
- Be is csinálna az élvezettől, ha ő tanítana téged. De tudod mikor hallgatok kétszer annyi cincogást… - a jobb mutatóujjam jobbra-balra ingatom, hogy értsen a szép szóból.
- Amúgy kedvel téged, mert nyilvánvalóan látta azt a videót, és azóta a Slaves felvételeket is vadássza a neten, amiben te is benne vagy. Na meg, nyilván összeboronált már minket, és szeretné, ha bemutatnálak neki, mert ő biztosan összehozna minket, meg ilyenek… - sóhajtok a végén, kicsit vigyorogva, de tényleg nem lehet azóta Ravinnál lelőni ezt a témát. „De papus, fekete hajú, dögös, jó a hangja, mi kell még?” Megőrjít ezzel, komolyan.
Váltunk, most ő lelkesül be, a szülőhazája mély nyomokat hagyott benne. Hát igen, Amerika túl nagy, hogy annyira imádni lehessen, bár nem tudom, hogy pontosan mekkora Finnország, sőt igazán nem is tudok róla semmit. Hallgatom és kortyolgatom a beszámolót, na meg az ajánlatot, amire újra vigyorognom kell.
- A nagynénéd metálrajongó? Hát nem tudom, de egyszer sort kerítünk az utazásra. A fagyit úgyis imádja Mákvirág – nevetek October pofikájába, hát nem tündéri ez a csaj? Ajaj, kezd hatni a sör…
- Oké, szavadon foglak majd, ha emlékszem az ígéretedre – felnevetek, és mivel van valami, ami ki akar jönni, nem állhatok az útjába.
- Egy pillanat, megnézem, merre van itt a pisilde – pattanok fel, majd megszámolom játékosan mennyi söröm van még, aztán elhúzok a WC felé. Gyorsan könnyítek magamon, felgyülemlett keserűvízt eresztek a piszoárba. Rendbe teszem magam tükörnél, még kezet is mosok, kemény mi?
Visszamegyek, közben bejelentik, hogy Karaoke est lesz, miközben lehuppanok a székbe.
- Megint énekelni fogunk? - húzom meg a sörösüveget, és szemeimet a fekete hajú szépségre helyezem. Mick, jó lesz, ha nem iszol többet!

Tárgy: Re: Fun night out - Mickey & October Pént. Nov. 07, 2014 12:30 pm

Szándékosan nem emlegetem a melót. Mickey-nek is biztosan jól esik kicsit távol kerülni tőle. Nekem igen. Pláne Vespa-tól. Attól az elfuserált köcsöggusztitól.
- Elvégre apja lánya, vagy nem? – kacsintok vigyorogva Mick-re a szelektív hallás emlegetésére. Ki tudja, a kis gézengúz milyen tulajdonságokat örökölt még a papától. Hogy mondja ezt a modern népnyelv? Nézd meg a lányát, szedd föl az apját? Asszem lassabban kéne innom, ne szenvedjen már hirtelenhalált a szürkeállományom. Ciki lenne.
Az ide-oda ingó mutatóujjon jót nevetek. Mick így olyan, mint egy szigorú tanárbácsi.
- Ez kedves Ravintól. – duruzsolom mosolyogva. - Oké, oké! Vettem! Majd úgy intézzük, hogy ne szerezz tudomást róla. Nem gyötörnélek… Máris kedvelem a kiscsajt! Szívesen kölcsönvenném. – heherészek a sör fölött, miközben Mick pillantását fürkészem.
A boronálásiszándékon megint csak jót kell röhögnöm.
- A nagynéném dettó lenyomta ugyanezt a műsort: „Milyen jóvágású fiatalember ez a Mickey, és még a gitár is jól áll a kezében! Szép hosszú haja van! Miért nem kérdezed meg, hogy jár-e valakivel?”. utánozom Esther nagynéni enyhén magas fekvésű hangját. Hihetetlen, egy kis alkohol képes lerombolni a falakat, meg az eszed. Valahogy most minden gondolat olyan könnyen jön ki a számon. A teljes kontrollt nem vesztettem el, még, de istenesen fel vagyok dobva.
Ahha, pont az a lány vagyok, aki csak úgy megkérdezi pasiktól, hogy járnak-e valakivel. Nem tudom, ehhez lehetek-e valaha annyira részeg, hogy megtegyem.
- Ő mindenevő. Bár tény, mióta együtt pengettünk, azóta meglepően sok káoszos dalt ismer. Az egyik kedvence a „Just break and crush!” – magyarázom vigyorogva. - Remélem többre is emlékezni fogunk a ma estéből, mint ez az ígéret. – röhögök, és inkább iszom egyet.
Mickey-t hívja a természet. Én is gondolkodtam rajta, hogy fel kéne térképezni, merre van a női mosdó, de majd úgyis megtalálom, ha kell.
- Persze, menj csak. – bólintok.
Míg a kolléga távol van, elücsörgöm a pultnál. Felkönyöklök rá, és az államat a tenyerembe fektetem. A lábfejem ütni kezdi a bárt betöltő zene ritmusát.
Mickey nem várat meg, hamar visszatér, és felpattan mellém a székére. Közben egy tag bezengi a színes lámpákkal kivilágított színpad közepén állva, hogy kezdődjön a karakoke est!
Megrándul a szemöldököm.
- Várjuk az első jelentkezőt, vagy párt! – harsogja nevetve a mikrofonba. – Lássuk, ki lesz olyan bátor, hogy megnyissa az estet és elsőként daloljon nekünk valami szépet!
Ez a duma öcsém. Belevihogok a piámba.
A pasas folytatja a buzdítást.
- Gyerünk, emberek! Ne legyetek szégyenlősek!
Elfordulok a színpadtól és Mickey-re nézek.
- Mit gondolsz, eleget ittunk egy ilyenhez? – kérdezem széles vigyorral az arcomon, miközben a „világot jelentő” deszkák felé biccentek. - Egyedül nincs kedvem, deee… veled piszkosul élvezném. – búgom a barna férfiúi szemekbe nézve.

Tárgy: Re: Fun night out - Mickey & October Pént. Nov. 07, 2014 1:22 pm

- Hát, remélem az anyjából több van benne – nézek egy kicsivel szomorkásabban az üveg mögül Octoberre. Marad a hamiskás mosoly, de Cassie emléke mindig fájó pont, még ennyi év után sem tudok rezzenéstelenül viselkedni, ha róla van szó. Szerintem ez jó, nem hagyom, hogy az emléke elhalványuljon, Ravin érdekében sem.
- Na persze, az hullabiztos, hogy nem így lenne – nevetek vele. – Kölcsön? Hát… biztos kijönnétek egy darabig, aztán mehetnél a kórházba idegösszeomlás miatt. Bár a nőkkel kedvesebb sokkal, szóval lehet, hogy mégis csak jó ötlet. Lenne egy nyugodt éjjelem - ábrándozok, majd újabb kortyokkal simogatom meg szomjas torkomat. Gyorsan el is mondom, hogy mi várna rá, szerinte nem gondolta komolyan, mert akkor rájönne, hogy Ravin addig nyaggatná, amíg legalább egy randit kicsikarna belőle velem.
- Húha, ő is veszélyes szerzet lehet. meg kéne gondolnom ezt az ajánlatot – kacsintok rá, és mosolyogva intézem el a második sörömet is, már csak egy maradt.
- Na, jó az ízlése, az egy egész ó szám – belemasszírozom a jobb bicepszembe, kicsit, mintha beleállt volna valami. A sörök egészen gyorsan fogynak, ahogy mondják, jól csúszik ma este, főleg így fű, meg mindenféle behatás nélkül. Bár October a kinézetével is megöl, olyan jó bőr, de itt meg is állok. Meg kell állnom. Fel kell állnom, mert hugyoznom kell, elnézést is kérek egy pillanatra tőle.
- Áh, megmentesz – vigyorgok az engedélyére, majd ki is slisszolok a WC-re. Egészen gyorsan kész leszek magamhoz képest, és már szinte iszom is az utolsó sörömet, amit kikértem. A karaokéra mindkettőnk fantáziája beindul, és a helyi műsorközlő is ad még pár lökést. Mosolyogva nézem ennek a vad csajnak a szemeit, ki tudna neki ellent mondani, a fenébe. Meg amúgy is van kedvem hozzá, mármint az énekléshez (is).
- Én mindenképpen – vigyorgok tovább. – Nocsak… ja, az éneklést – értem félre szándékosan, de azért ezzel gyorsan rá is vesz a dologra.
- Oké, menjünk – felpattanok, és a kezemet nyújtom neki, hogy lehuppanhasson ő is. Végül kimegyünk a csávóhoz, aki már majd behugyozik az örömtől, hogy talált gyorsan két palimadarat.
- Nos, akkor ti lesztek az elsők. Mi a választott dal? Valami Romantikus? Szép pár vagytok – próbálkozik, mint valami besózott nyúl, akit üldöz a róka.
- Don’t stop me now a Queentől – vonom meg a vállamat, én nem magyarázkodom, de nem is tagadok. Mondjuk, pont leszarom, hogy mit gondolnak, de csöndesebb lesz a bár, amikor is felcsendül az első dallam. Bele is kezdek.

Tonight I'm gonna have myself a real good time
I feel alive and the world I'll turn it inside out - yeah
And floating around in ecstasy
So don't stop me now don't stop me
'Cause I'm having a good time having a good time

Tárgy: Re: Fun night out - Mickey & October Pént. Nov. 07, 2014 3:36 pm

Mickey mosolya ugyanúgy ott trónol az arcán, de a tekintete megváltozik. Elnyeli a szomorúság, ahogy Ravin édesanyja szóba kerül.
Viszonzom a mosolyát. Ismerem a múltjának ezt a mozzanatát, a média és a pletykamagazinok előtt alig marad valami titokban. Tiszta mi történt a párjával.
Együtt érzek Mickey-vel. Nagyon jól tudom milyen pokoli, gyilkos érzés elveszíteni valakit, akit igazán szeretünk. Nem kívánok belemerülni ebbe a témába és elrontani vele az este hangulatát, úgyhogy hagyom, hadd lebbenjen el.
A folytatáson viszont vigyorgok egy nagyot.
- Óóó! Ne félts. – döngöm somolyogva. Elvégre megvannak a módszereim. Imádok kötözni, azt hiszem. Birdie barátom, az a 80 kilónyi színtiszta vadember is tapasztalta nemrégiben. Igaz, ennél az esetnél Ville is közbenjárt egy pofonnal, meg a svájci bozótvágójával. Egy gyereket persze nem így nevelnék meg. Birdie különben is kirívó eset.
- Az estéim általában szabadok, úgyhogy ha hirtelen nem lenne kire bíznod Ravint, szívesen bevállalnám. Komolyan! – mosolygok Mickey szemébe. - Nem lehet olyan vészes.
Attól nem parázok, hogy a kiscsaj rádumál ilyen-olyan dolgokra, elvégre a kedves papának természetéből fakadóan van akkora bűvereje, hogy kis mindenlébenkanál közvetítők nélkül is rávegyen egy nőt a randizásra.
Na, igen, a nagynéném is érdekes néha, de csupa szív, és csak a jószándék vezérli.
- Teljesen ártalmatlan. Nyugi, nem magának pécézett ki. – duruzsolom heherészve.
Jah. Esther nénikém nem bírja elviselni, hogy egyedül lát. Sőt, egész életemben egyedül látott, pasit sehol mellettem. Nagyon jól ismeri az érveimet, és hogy miért van ez így, de azért csak próbálkozik hatni rám, hátha. Nem tudom, valaha képes leszek-e bárkit ilyen közel engedni magamhoz. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágyok ilyesmire. De ez valahogy nem megy.
Állom Mick fürkésző pillantását, aztán elnevetem magam a tréfás tettetésen.
- Nem is Te lennél, ha egy ilyen labdát kihagysz. – búgom csibészes félmosollyal a szám sarkában.
Az alkoholra fogom, hogy én meg direkt fogalmaztam kétértelműen. Végülis, ezért van az, hogy ritkán iszom, és főleg mértékkel. A pia felbátorít, felold bennem valamit, amihez józanul csökönyösen ragaszkodom. Ismerem a biológiai határaimat is. Hányásig és eszméletvesztésig még sosem sikerült lerészegednem.
- Szuper! – nevetek, és a kezem belecsúszik Mick ujjai közé, míg lesiklok a bárszékről.
Felsétálunk a színpadra, ahol a reflektorfény egyből ránk világít.
A „szép pár”-ra kibukik belőlem egy néma kacaj. Nem javítom ki a műsorvezetőt, Mickey sem teszi. Lényegtelen mit hisznek rólunk a népek.
Beállunk a mikrofonállvány mögé. Egy van, de megosztozunk rajta, bőven elég lesz nekünk. Szemben a színpaddal ott a hatalmas monitor a falon, de nekünk nincs szükségünk a dalszöveget látni. Gyanítom Mickey is tudja fejből ezt a dalt. Egyébként remek választás, izgalmas, pörgős darab. Tetőtől talpig feltüzeli az embert.
Mick belekezd mellettem, és az altom csatlakozik a baritonjához. Egymásba fonódnak az énekhangjaink. Menet közben, a megfelelő részeknél én válok a háttér visszhanggá. A dal sebessége bizony cseles, rendesen be lehet tőle izzadni a bugyiba, és vannak magas hangok is dögivel, de nem fog ki rajtunk. Hiába, profik vagyunk.
Végigvigyorgom a műsorunkat, de ezeknél a versszakoknál meg kell küzdenem a röhögéssel. Kurva jó a szöveg, valahogy illik az egész estére:

If you wanna have a good time just give me a call
Don't stop me now ('Cause I'm having a good time)
Don't stop me now (Yes I'm havin' a good time)
I don't want to stop at all

Yeah, I'm a rocket ship on my way to Mars
On a collision course
I am a satellite I'm out of control
I am a sex machine ready to reload
Like an atom bomb about to
Oh oh oh oh oh explode

Teljesen felszabadultan éneklek. Ez alap, de a pia még dob egy óriásit a közérzetemen. A nagy szereplés közben sem mulasztok el többször Mickey-vel szembefordulni és boldogságtól sugárzó arccal rámosolyogni. Mintha csak neki énekelnék, és tőle kérném, hogy „Don’t stop me now!”.

Tárgy: Re: Fun night out - Mickey & October Csüt. Nov. 13, 2014 10:10 am

- Hát... – pillantok fel a sör mögül – …ez még nem jutott eszembe. Olyan belevaló csajnak tűnsz, és esküdni mernék, hogy nem tévedek – kuncogok fel. Biztos, hogy nem egy anyámasszony katonájának a kishúga, mindjárt látszik. Főleg, hogy még Vespát is a helyén tudja kezelni, azért az nem semmi, bárki bármit is mond. Ha úgy hozza a sors, biztos képen törli egészen higgadtan. Csak a közös iszogatásnál kell vigyáznia Octobernek, mint azt tudjuk.
- Igen? Látatlanban nem mernék rá megesküdni. Ha lesz egy elborult pillanatom, rád bízom. Amúgy sem akarlak leterhelni ezzel – ravasz vigyort vágok, hiába no, kétértelmű lett egy kicsit a mondandóm. Viszont az, hogy oda tudnám neki adni Ravint, még nem fordult meg a fejemben. Igaz, annyit nem jártunk még össze, hogy ez is egy lehetőség legyen. Mákvirágnak tetszett a duettünk, és persze össze is boronált minket, kifogása nemigen lenne ez ellen.
A nagynénje már egy más tészta, nem is én lennék, ha nem poénkodnék vele. Tudtam én, hogy inkább ő is Ravin álláspontján van, hogy milyen szép pár lennénk, de ez nem így működik, legalábbis nálam. Cassie arca mindig beugrik, ha egy nőt megnézek magamnak, és sokszor elveszi a kedvem a „vadászattól”. Ha csak egy éjszaka, az oké, de ha komolyabb dologról lenne szó... nem is tudom, lehet, hogy a végén én szaladnék, mint a nyúl.
- Mindjárt gondoltam – bár egy kicsit ostromolja a hiúságomat, hogy neki nem tetszem, vagy ha igen, akkor inkább Octobernek képzelt el. Milyen önfeláldozó egy lélek, haha.
Csak jókedven vállat vonok, tényleg nem én lennék, ha kihagynék egy poénra kínálkozó lehetőséget. De, hogy ne unatkozzunk, és ha éppen nincs mit nézni, hallgatni, máris jön a Karaoke. Mi meg mi mást tehetnénk, mint, hogy elsőnek jelentkezünk rá, ugye? Nem igazán vagyunk százasok, hiszen amúgy is állandóan nyikorgunk, most meg még ingyen koncertet is készülünk adni. Mickey, te sem vagy normális, ha van veled egy nőnemű…
Szépen odaszambázunk kéz a kézben, alig bírom visszatartani a röhögésem, mert tényleg vicces, hogy még rá is teszünk egy lapáttal arra, hogy mi tényleg egy pár vagyunk. Két hülye, egy pár, az igaz.
Queen-nel kezdünk, nem hagyjuk ellaposodni a bulit, szóval nehogy megállítson valaki. Valamiért nagyon érezzük egymást a finn csajjal, tudjuk, mikor kell valakinek előtérbe lennie, vagy mikor kellünk mindketten a dalhoz. Meg is kapjuk a közönségtől a biztatást, mi pedig egymásra vigyorogva énekeljük végig a nótát. A szöveg találó, talán nem véletlenül választottam a dalt, a sör is dolgozik bennünk, imádom, ezt a furcsa egyveleget, kitágítja a határokat.
A végén, üdvrivallgásba torkollik az előadásunk, már mennénk, de a műsorvezető közelép.
- Még egyet, a mi kedvünkért, oké? – vigyorog, én meg egy miért ne vállvonással Octobertől kérek engedélyt. Nem hiszem, hogy egyébként tiltakozna, ha én hordanám a nadrágot ebben az esetben, de azért így illik, vagy mi a szar.
- Legyen, de csak a kedvetekért – nézek a közönségre, akik közül néhányan a neveinket is kiabálják. Hiába, népszerűek vagyunk, mint az állat, nincs mit tenni.
- Akkor drága – fordulok Octi felé. – Megtennéd, hogy elviszel Paradicsom városba, ahol zöld a fű és csinosak a lányok? Talán Vegasba, otthonra? – kérdezem vidáman, miközben a Dj felett látom a lámpát felvillanni, hogy a Guns’N’Roses – Paradise City-jére utalok a refrénből idézve. Amint megkapom a választ felhördül a közönség, majd az első részt át fogom adni Octobernek, ha már megkértem rá, hogy vigyen haza.
Felcsendülnek az első dallamok, gitár, majd csatlakozik a dob is, és Octber bele is kezdhet. A másodiknál már bekapcsolódok én is.

Take me down
To the paradise city
Where the grass is green
And the girls are pretty
Take me home

Tárgy: Re: Fun night out - Mickey & October Csüt. Nov. 13, 2014 2:02 pm

A műsorvezető kérlelésére, és a közönség csápolására én sem tudok nemet mondani. Nem is feltétlenül akarok. Dolgozik bennem az alkohol, jó a kedvem, énekelni meg imádok.
- Persze Mick! – vágom rá szélesen vigyorogva. - Hazaviszlek, és lányokat is kapsz.
Ránevetek, aztán a pillantásom az arcáról a mikrofonra siklik.
- Mickeyyyyy!... Octobeeer! YEAH! WE LOVE YOU! – üvölti be valami srác teli torokból az egyik boxból, mire röhögés morajlik végig a bárban. Ezt nem lehet megállni fapofával. Én is röhögcsélek.
Jól van akkor. Ennyit az inkognitóról.
A lemez újra elindul. Felcsendülnek a Guns’N’Roses-tól a Paradise City dallamai, a kék monitoron pedig megjelenik a dalszöveg. Mickey most áttestálja a kezdés lehetőségét, és én szabadon eresztem az énekhangom.
Boldogan bontakozom ki a színpadon, a mikrofonállvány mögött, de amikor lepörög a számunk, annak hirtelen még inkább megörülök. Most engem hív a természet.
- Nagy tapsot a párnak!!! – rikkantja a műsorvezető, mire éles füttyök és lelkes ováció közepette hagyjuk el a színpadot.
- Egy pillanat, és jövök. – duruzsolom oda Mickey-nek, miközben a női mosdó felé biccentek a fejemmel. Biztosan érti a szándékom.
Csupán néhány percnyi, röpke kitérő. Kifelé jövet a mellékhelyiségből megállít egy középkorú fickó. Fura, bratyizós vigyor, - de lehet, hogy csak szimpla idiotizmus - ül az ábrázatán. A sokadik pohár sör után már nehezen állapítom meg.
- Bocs, ti most komolyan együtt jártok? Mióta tart… ez a kis románc? Nem igazán titkoljátok, mi? – tudakolja, én meg látványosan meglepődök, hogy szinte egyből az utamat állja. Akár át is eshettem volna rajta, olyan hirtelen szólított le.
Vígkedélyű mosolyom még mindig az arcomon feszít, a fejemet félrebillentem. A pasi meg csak folytatja a dumálást.
- A bandáitokat ez nem zavarja?
Óh! Már minden világos. Ő rég eldöntötte, hogy Mickey és én együtt dingdong. Tehát innentől akármit mondhatok, úgysem hiszi el. Meg aztán, az a fajta ember vagyok, aki rühell magyarázkodni. Különben sem érdekel ki mit gondol. Megspórolom magamnak az energiát. Szóval pechje van.
- Melyik lapnak dolgozol?- kérdezek vissza tök higgadtan. Csak mert normális ember nem csap le rám vércseként a budiból kifelé jövet. Van bennem pár sör, de hülye azért nem vagyok.
- Sorry, haver. Szórakozni jöttem, nem interjút adni. – veregetem meg a vállát, és ellépek mellőle.
Gondolom fű alatt eldurrogtat pár képet a mobiljával, költ az egész este köré egy pikáns mesét, és néhány nap múlva Mikcey-vel ott fogunk figyelni valamelyik bulvárlap cikkei között. Legalább Vespa-nak lesz min háborogni. Ezt speciel nem bánom, hadd dagadjon a feje.
Visszamegyek a bárpulthoz, és ledobom magam a székre Mick mellé. Amennyiben ott van.
- Azt hiszem, a nyomunkba szegődött egy firkász. - sóhajtok, majd kurta nevetést hallatok. - Youtube után szabadon... Túl szép lett volna egy nyugis este.
Diszkréten hátrapillantok a vállam fölött. A pofát keresem, de a tömegben nem látom. Talán elvegyült. Nem hiszem, hogy ilyen könnyen feladja. Nem szokásuk.

Tárgy: Re: Fun night out - Mickey & October Hétf. Nov. 17, 2014 1:37 pm

- Na ez jó hír – nevetek Octira, majd le is nyomjuk azt a jó kis számot. Tényleg jól érezzük magunkat, de azért még egy kis sör nem ártana, három az még éppen hogy hangulatot csinál. Még el sem kezdődik a dal, és még rajongóink is lettek. Na, bazd meg, tényleg nem vagyunk ismeretlenek. Kimutatok nekik egy egyest a hüvelykujjammal, és letoljuk a számot Octoberrel. Elsöprő siker, a félnótásnak nem is kéne kérnie a tapsot, jön az magától is.
Octobernek is el kell mennie egy helyre, én az útjára engedem egy „persze”-vel, majd visszaslisszolok az ülőhelyünkre. Közben újabbak próbálkoznak, van, kinek ez jobban megy, van, akinek nem, de nem ez a lényeg, hanem, hogy együtt üvöltsünk velük, és jól szórakozzunk, na meg igyunk is rá egyet, kettőt. Amíg October ülve gondolkodik a világ dolgain, addig csak rendelek még két üveggel, nehogy véletlenül rosszkor fogyjon el, mert az már vétek is lenne. Az 5 az egy jó szám, majdnem annyira, mint a R.A.V.I.N., de lehet ebből még 7 is, Octobertől függ. Végszóra megérkezi ő is, minden bizonnyal nagy megkönnyebbülés lehetett, nekem az szokott lenni.
- Hát ez nem csoda, szuper páros vagyunk – emelem fel a sört egy koccintásra, nem tudom, hogy a faszit, vagy nőt mennyire kell komolyan vennünk. Firkászok mindig jönnek és mennek, és valamelyik biztos ír valamit, ha két híresség találkozik. Valamit mindig rá lehet húzni két emberre, de azt, hogy csak haverkodjanak, vagy lazuljanak nem, mert az unalmas lenne.
- Egész jó hangod van, mondták már? – húzom nevetve egy kicsit őt, majd a sörösüveget. Kocsma-biceszem lesz lassan, ha ennyit emelgetem a folyékony kenyeret. Az idő telik, a sör fogy, Octi pedig jó társaság. Mi kell még több?
- Amúgy… hogy bírod őket? Teljesen nem olyan vagy, mint Billé… Villéék – nevetek, kezd hatni a sör, a nyelvem már nem pörög annyira, de hát ez van.

Tárgy: Re: Fun night out - Mickey & October Hétf. Nov. 17, 2014 3:37 pm

- Jah, azok vagyunk. – helyeslek szélesen vigyorogva. - Csirió! – emelem fel a sörösüveget a pultról, hogy aztán újabb kortyokkal dicsőítsük az estét.
Épp nagyban iszok, erre Mick bekérdez egy olyat, amitől majdnem megfulladok. Még idejében lenyelem a sört, úgyhogy nem köpöm szembe vele. Csak a röhögés bukik ki belőlem.
- …Még nem. – emelem a kezem a szám elé. Megköszörülöm a torkom, miután kinevetem magam.
Hallom, Mick-ben is dolgozik a pia, botlik a nyelve. De lassan az én agyam is oxidálódik.
- B...vvv… Ville-vel nincs semmi gond. Rendes srác. Vele egész jól szót tudok érteni. – vonom meg a vállam, aztán sunyi ábrázattal Mickey-re sandítok. - Hogy hogyan bírom a többieket elviselni? Elárulom… Sosem jössz rá… – röhögcsélek, és az üveg szája megint találkozik az enyémmel néhány nyelet sör erejéig. - Úgy, hogy a stúdión kívül nem talizom velük. Meg amíg, zenélnek, kussban vannak. Hehehe… Hogy fognak anyázni, ha kiderül, hogy megint együtt lógtunk. Húúú! Szentségtörés!... Csak figyelj mit kapunk mi ezért.
Mintha annyira izgatna. Áh, ezen csak röhögni lehet.
Ez a firkász, akivel az imént összefutottam, lehet, még a végén szívességet tesz. Ha Vespa tudomást szerez az „árulásról”, tuti elpattan néhány ér a fejében.