Ez isteni. Határozottan. Fények, tömeg, taps. Mondjon bárki bármit, akkor is rohadtul élvezem, amikor a színpadon állunk és a tömeg sikít, a dalszövegeinket ordítják. A csajok az első sorban minden lehetőséget kihasználnak, hogy nyúlkáljanak, én meg mindig úgy teszek, mintha hagynám, de aztán mégsem. Az egész egy kibaszott show, mindenki azért van itt, mert kíváncsi ránk. Mi meg toljuk a bulit, kellően fel vagyunk pörögve és izgalmam Whip még inkább fokozza, amikor megjelenik mellettem és lekap. Ahogy mindig. De mindig máskor. Soha nem tudom kiszámítani és ettől még a megszokott mozdulatok is úgy hatnak rám, hogy legszívesebben itt leteperném és... a legszebb az egészben, hogy mindenki azt hiszi, csak a show érdekében tesszük, hogy minél izgalmasabb legyen és valóban, a tömeg tapssal jelzi, hogy tetszik nekik amit látnak. Hát még nekem. Rohadt nagy hely ez, a turnénk sokadik állomása és a tökéletességre tördekedtünk, ami azt hiszem többé kevésbé ment is... ha meg mégsem, hát nem hiszem, hogy pár hang elcsúszása annyira feltűnne bárkinek is. Még három ráadás dalra jövünk vissza, addigra a szinte védjegyemmé vált leopárdmintás ingem ki van gombolva, vékony lábaimon szétszaggatott nadrág feszül, a bakancs is csak hanyagul, kifűzve van a lábaimon. Megőrülnek értünk, ez nem is kérdés. Még egy fotó erejéig pózolunk, úgy, ahogy vagyunk, izzadtan, csatakosan, kurva jókedvűen. De nekem ez nem elég. Érzem, hogy fogy az energiám, aminek egyáltalán nem kéne, hiszen a buli másik része csak most jön, hosszú még az éjszaka. Még egy kis szórakozás belefér, aztán remélem Whip meg én elvonulunk a többiek kíváncsi szeme elől és... hát az csak ránk tartozik, senki másra. Most viszont egyből az öltözőt támadom be, amit kedves énekesünkkel osztok meg és neki is esek a táskámnak.
- A fenébe, itt kell lennie... Whip, bassza meg, nem találom... – szinte kétségbe esek, kell a cucc, most... vagy nem tudom mit csinálok. Persze ott van, ahol hagytam, csak a nagy kapkodásban semmire nem tudok figyelni, a lényegre sem.
- Megvan végre... kérsz te is? – kérdezek rá sokatmondó vigyorral. Eszembe sem jut, hogy bármikor betoppanhat ide bárki, mondjuk egy rendőr. Hiszen soha nem volt még rá példa. A kis zacskót meglóbálom, de nem várok sokáig, a fenébe az illemmel, kiszolgálom magam és ha kell neki, hát még van maradék. Ha minden igaz nála is van, legalábbis remélem. Ha nem, akkor keresnünk kell valakit, akinél egy kicsit megemelhetjük a készlet mennyiségét.
- Azért ez kurva nagy volt... jók voltunk, mint mindig – jegyzem meg és eldobom magam a kanapéra vigyorogva.

Hatalmas bulit csapunk, mint mindig hiszen mindenkinek ez az élete, hogy a színpadon lehessen, és ott élvezzük hogy az emberek élvezik azt amit csinálunk és szórakoztatjuk őket, mert ez ez az egész egy kibaszott show. Most is az, ahogy energikusan pörgök, és éneklem a jobbnál jobb dalainkat amiket én is imádok, jövök-megyek a színpadon, többször kikerülöm Skinnyt és Catet is, de csak Catet fogom lekapni ahogy szoktam, hiszen az a bevett szokás, hogy csak mi, bár egyszer lehet megcsinálom mással is, bár esélyes hogy Skinny a gitárjával vágna fejbe érte. Na mindegy, nem ezen fog múlni egy jól irányzott manőverrel megint csak lekapom a szép Kiscicát és a tömeg felzúg, tetszik nekik ez az ártatlan kis jelenet, mint a műsor része, nem is sejtik hogy afteren ennél sokkal több szokott menni mint egy egyszerű beszélgetés és levezetés. Most is felrobbanunk még a színpadon, és a kedvenc ráadásinkat toljuk és a Blitzkrieg-el búcsúzunk a közönségtől mára, mivel vár minket az after party és hogy a kezdeti közös baromkodás után, eltűnjünk ki merre, hogy csak reggel kerüljünk elő. Az utolsó pózerkedős fotó után bevonulunk az öltözőbe ahol elnyúlok máris az egyik nagy fotelben és leveszem a sapkám, hogy azzal játszak.
- Jah ez nagyon kis buli volt, és fullon volt a hely, nem is értem honnan jött ide ennyi ember... - sóhajtom és csak megrázom a fejem ahogy hajkurássza a poros zacsit.
- Ha nem lennél ennyire rendetlen meg is találnád... - kommentálom aztán a maradékot felszívom. Persze van vészterv is de sosem volt eddig semmi gond. Elnyúlok megint ahogy lelazulok teljesen de ekkor kopognak és már mondanám hogy jöjjön is be, de megszólal. Zsaru. Egyből kimegy minden szer belőlem, ahogy kijózanodok egy kicsit, és minden maradék port amink a szobába van gyorsan a sapkám megnyitott bélése alá teszem azt meg hanyagul, a kanapéra ejtem, mintha csak véletlen dobáltam volna szét, és szétnyitom az ingem, mintha most kaptam volna fel ahogy ajtót nyitok.
- Szóval házkutatás? Ugye nem bánja ha megnézem azt a határozatot - hajolok közelebb, de igazi, és a pár perces időnyeréssel amiután elolvastam félre is állok hogy be tudjon jönni, nem tagadom meg az együttműködést.
- Nézze el nekem kérem, próbáltak már hamis ilyenekkel bejutni hozzánk - mosolyodom el, mert erre kivételesen tényleg volt példa. Azóta minden szart megnézek amit az orrom alá dugnak, hogy igazi-e. Parázok persze hogy mi van ha beletúr a dolgokba de remélem hogy hamar elhúzza a belét innen. Nem hiányzik egy rendőrségi ügy, és amíg kutat vagy tököm tudja micsinál visszahuppanok a fotelbe, próbálok nem idegesnek látszani, mintha nem lenne rejtegetnivalóm.

Ez az este annál is jobban sikerült, mint vártuk. Számítottunk rá, hogy csúcsformában leszünk, de soha nem lehet tudni, mi nem lemezről nyomjuk le a bulit, azon kevés zenekarok közé tartozunk, akik mindig élőben játszanak, ezért előfordulhatnak kisebb hibák, de most nem volt vészes, éppen csak annyi, hogy az, akinek jó füle van hozzá, tudja, élőben megy minden. Az elővételekből persze azt is tudni lehetett, nem lesz üres a hely, de azt, hogy végül még kint is maradnak páran, mert a közönségünk teljesen megtölti a helyet, arra gondolni sem mertem volna. Meg szerintem senki sem a bandából. Főleg Skinny, ő mindig a realitásokhoz ragaszkodik és azt feltételezni, hogy egy ekkora kibaszott helyet megtöltünk, még álomnak is merész volt. Eddig. Ezt viszont, ha már így alakult, meg kell ünnepelni. Először együtt, aztán mindenki a maga módján, ahogy éppen kedve tartja. Egy biztos, Whipnek is ahhoz lesz kedve, mint nekem. Előtte viszont mindenki elvonul a neki kijelölt öltözőbe, hogy rendbe szedjük magunkat, hiszen folyik rólunk a víz. Szószerint. Izzadtság és víz keveréke, hiszen Whip jó szokásához híven megint leöntötte magát legalább egy literrel a színpadon. Én csak azért nem kaptam belőle, mert tudja, mennyire morgok a gitáromért. Az nem érhet vizet. Persze ahogy megcsókolt… de az más. Én nem vagyok cukorból, de a gitárom igen. Illetve nem… sokkal inkább aranyból, legalábbis az árát tekintve. A ráadás számok és pár fotó után bevetjük magunkat az öltözőbe. Össze kell kapnunk magunkat, mert le merném fogadni, hogy a turnébuszunk előtt már kisebb tömeg vár újabb közös fotókra, alírásokra. A merészebbek néha puszit is kérnek, az ennél is merészebbek pedig… hát azt hagyjuk, nálam most nem játszik senki. Bár nem tagadom, volt idő, amikor rendesen kihasználtam a hírnévnek ezt az áldásos hatását. Mindegy, a buszhoz valahogy ki kell jutnunk, hiszen az after nem itt lesz, ez a hely állítólag mindjárt zár, de nem kapkodok, illetve mégis, de csak addig, amíg meg nem találom a kis zacskót.
- Jól van baszd meg, szét vagyok esve, amúgy meg ez kurva nagy rend. A zseni különben is átlát a káoszon – villantok elégedett vigyort, mintha valami nagy okosságot mondtam volna. Pedig nem, egyszerűen csak örülök, hogy így szétesve is képes voltam valamit válaszolni. Amint felszívom az adagom, máris jobb. Érzem a testemben szétáradó… mit is? Boldogságot talán, némi bizsergéssel és kellemes lebegéssel fűszerezve. Olyan könnyűnek érzem magam, hogy akár repülni is tudnék.
- Bírom ezt az arcot, jó cucca van… - jegyzem meg, miközben repül a maradék Whip felé. Mióta turnézunk, gyakran kell váltogatni a kapcsolatokat, hogy éppen kitől szerezzük be a szükséges adagot, de mióta errefelé járunk, egy díler szolgál ki minket. Egészen minőségi cuccal, aminek ára is van, de hát ennek jónak kell lennie, különben holnap nem kelünk fel. Az meg a faszomnak se hiányzik. Nekitámaszkodok az asztalnak és a telefonomra pillantok, rezeg, de nem érdekel, ne keressen most senki. Majd visszahívom. Vagy nem. Eszembe sem jut, hogy esetleg a pakolós fiú a zsarukra akar figyelmeztetni, különben nyilván felvenném. De ez tényleg nem jut eszembe, ekkora képtelenség nincs is.
- Ezt nem hiszem el, mi a faszt akar, semmi kedvem ma bájologni. Nem lehetne, hogy lenyugtatsz egy kicsit jobban, mint ez a cucc? – csábítom a rosszra Whip-et és kicsit lecsúsztatom a vállamról a leopárdmintás inget. Vagyis hát nem rossz, csak nem megfelelő az alkalom, tudom én, de csináltuk már durva szitukban, itt meg végülis kettesben vagyunk. Eddig. Felmorranok a kopogásra, ezt nem hiszem el. Mérges tekintetem csodálkozó lesz, amikor meghallom, ki is keres minket.
- Na az baszki… más már nem is hiányzott, de komolyan… Baszódjon meg. A kurva biztonságiak meg bárkit beengednek… – a számat trágár szavak sokasága hagyja el. Persze megfagy bennem a vér, utálom ezt, nem akarom, hogy bárki bejöjjön, kutakodjon, azt meg főleg nem, hogy találjon is valamit, amit keres. Nálam már csak egy zacsi van, abban sincs sok anyag, de annyi még akad benne, hogy ki lehessen mutatni, mit is tartalmazott. Nem teljesen fogom fel a helyzetet, hiszen nem vagyok éppen józan, kellő mennyiségű alkohol is van bennem. Láthatóan Whip sem esik kétségbe, a sapkába rejt mindent, én meg jobb híján a zsebembe. De nem jó, ott egyből megtalálnák és amíg Whip szerencsére feltartja a fazont, módosítok kicsit a dolgon és a gitártokom bélése alá süllyesztem, majd úgy teszek, mintha a bakancsomat akarnám bekötni és azzal szöszölnék. Hangosan felnevetek Whip szövegén.
- Ja ez igaz, sok elvetemült rajongó bármire képes. A zsaru szöveg pedig a leggyakoribb – próbálok a mondat végére megkomolyodni, de elég nehéz, hiszen dolgozik bennem a szer. Viszont rohadtul nem kéne lebuktatni magunkat, így nagy nehezen megpróbálom eltitkolni, hogy most téptem be ezzel a jó cuccal.
- Nah miben segíthetünk? Bocs, de most nyomtunk le egy állat bulit, szóval térjünk a lényegre, mert már régen a zuhany alatt kéne lennem – egészen pontosan Whip ölében akartam lenni, de úgy érzem így is eléggé pofátlannak tűnhetek az amúgy egész jóképű zsaru szemében. De nekem csak Whip létezik… és bármennyire jó pasi, akkor is zsaru. Bár talán nem ártana vele jóban lenni. Akkor el lehetne kerülni az ilyen kellemetlenségeket, hogy így ránk törnek. Whip pillantását keresem, hogy most mi a fasz legyen. A fenébe is, szipognom kell… Annyira marja az orrom, hogy nem tudok nyugton maradni, próbálom feltűnésmentesen megvakargatni az orrom, mintha csak allergiás lennék. Az is vagyok. A zsarukra. A gondolatra majdnem felnevetek, így inkább beharapom az alsó ajkam. Whip háta mögé osonok, onnan pislogok az ismeretlenre. Én ezt az egészet kicsit sem akarom.

Nem igazán akaródzik nekem ez a megmozdulás hogy ajtót nyissak, sokkal inkább más, zárt körű terveim vannak Cattel többek között, de a többiekkel is kell ünnepelni főleg Skinnyvel koccintani mert képes megsértődni ha nem tesszük. Azt már nem tudom miért de neki fontos az első kör együtt, aztán meg mindenki amerre lát, és reggel találkozunk. Jó lesz ez így, de sajnos máris áthúzzák a terveinket ahogy az ajtóban egy igazolványt és papírt lengető zsaru áll, Utálom a zsarukat, félek tőlük, mindig a klausztrofóbiám juttatják eszembe és nem áll szándékomban lecsukatni magam. Meg is őrülnék odabent. Megpróbálom higgadtan kezelni a helyzetet és Catre pillantva értek egyet vele.
- Az biztos.... Egyszer elég volt megszívni ezzel - kommentálom, de nem mesélem el a sztorit az gyanús lenne. Inkább egyetértek a kiscicával és kinyújtózom.
- Jah elég melós volt szóval essünk túl rajta, fáradtak vagyunk - teszem hozzá én is ahogy ő beljebb fárad, mi meg letelepszünk egymás mellé kb. Persze sejtem miért van itt, de valahogy nem jelentett eddig fenyegetést ez a razzia. Miért pont most? A pöcsömnek sincs kedve ehhez de ahogy megszólal elmosolyodok a vékony sminkréteg alatt, már majdnem lemostam magamról.
- Ezra Wonderwood - mutatkozom be a hivatalos nevemen, ami még így is művészinek hangzik, pedig nem az. Egyszerűen csak szép nevem van, és szeretem is, bár a Whipet már nem is tudom honnan szedtem és miért használom még mindig.
- Ez igazán kár, de valahogy sejtettem hogy nem rajong ezért a zenei irányzatért amit képviselünk - mosolyodom el, és csak biccentek. Már így is rabolja, nem is kevéssé, hiszen lenne éppen jobb dolgom is mint ezzel szarakodni, és bájologni egy rendőrrel.
- Nem folyik senki ellen semmiféle eljárás - rázom meg a fejem és felkelek, megkerülöm a rendőrt és a fogason lógó kabátom zsebéből kiszedem az igazolványtartóm, amibe benne van minden. Személyi, lakcím, jogosítvány, orvosi ellátás kártya, mindenféle egyéb, vízumok a különféle országokba ahol turnézni szoktunk és még egy összehajtogatott mozi belépő is.
- Jelenleg nincs semmiféle ilyen szer a birtokunkban - mert hát volt, és talán még egy nagyon kicsike van is, hiszen amit eldugtunk de valahogy nem jövünk ki ebből túl jól szerintem. A kijelentésére felszusszanok és Catre pillantok, nem tudom melyikünk bírná tovább ha arról lenne szó.
- Értékelem az őszinteségét, de az a helyzet hogy ugye nekünk nem érdekünk kiadni a forrásunkat. Bár az az igazság hogy mostanában nem is nagyon van mit, hiszen mindig máshonnan kapjuk, más embereken át, nem ismerjük a dílert személyesen - sóhajtom, ha már őszinteség hát legyünk őszinték.

Ez aztán igazán jó befejezése ennek az estének. A büdös picsába. Így is elég fáradt vagyok, alig vártam már, hogy a kötelező körökön legyünk túl és aztán végre csak kettesben csináljunk, azt amit akarunk, de nem, kizárt, hogy végre valami úgy legyen, ahogy akarom. Ennek a zsarunak pont most kellett megjelennie. Dühös vagyok és magamban morgok, de a szer már hat, így néha úgy érzem nevetnem kell a helyzeten, amin nagyon felhúztam magam. Távolról szemlélem az eseményeket, még jó, hogy Whip nyitott ajtót, nekem nem lenne türelmem a fazonhoz és szerintem egyből le is buknék, hogy nem a pia okozza a jókedvem. Vagyis a változó kedvem. Minden elrejtve, gond nem lehet, amúgy sem itt kéne kutakodni, a közönség között kellene keresélni, az biztosan nagyobb fogás lenne. Lehet, hogy kis mennyiség van náluk, de amennyien a bulinkon voltak, már abból is szép adag jönne össze. Nem beszélve a tömegben elvegyülő, áldozatra leső dílerekről. A fenének basztat minket. Elvigyorodok azon, ahogy máris parancsolgat, de leülök Whip mellé jó szorosan. Legszívesebben bele is kapaszkodnék, de még csak az kéne, lehet, hogy zsaru, de akkor is ember... még a végén megszellőzteti a sajtónak, hogy tényleg együtt vagyunk és nem csak a show kedvéért.
- Pedig milyen kár, ha rajongó lenne, akkor valószínűleg ez lenne az egyik legjobb éjszakája... bejutni az öltözőnkbe nagy teljesítmény. Nagyjából csak így lehetséges – bökök a papír felé, amit az ajtóban lobogtatott. Nem vagyok éppen tisztelettudó, de általában nem is ezért szoktak szeretni. Vagy rajongani értem. Mindegy. Úgy ülünk a kanapén, mint a gyerekek, akiket éppen most akadnak leszidni, kisdiákok, akik rossz fát tettek a tűzre. Idegesítően dobolok a lábammal, mennék már vagy csinálnék valamit, de nem akarok itt ülni.
- Nem, ellenem sem folyik – rázom meg a fejem, de különben is mit kíváncsiskodik. Ha annyira akarja, visszamegy az irodájába, két kattintás és máris megtudja. Ennyire egyszerű. Remélem azért az a múltkori veredkés nem kavar be nekem, bár ott csak tanú voltam szerencsére. Mindegy, ebbe nem avatom be, úgyis régi már az ügy. Inkább figyelem, ahogy Whip feláll. Nekem is eljut végre a tudatomig, hogy elő kéne szedni az iratokat, de nekem a zsebemben van, csak nem tudom melyik zsebemben. A táskám karnyújtásnyira és az első kezem ügyébe akadó nadrág zsebében meg is találom, amit akartam. Leteszem az asztalra a személyimet, semmi mást, ez legyen elég. Whip szavai ütik meg a fülem. Szinte szószerint. Jelenleg nincs a birtokunkban? Mi az, hogy jelenleg? Olyan pillantást küldök felé, amiből rendesen kiolvashatja azt, hogy jelenleg azt hiszem, megőrült. Hogy mondhat ilyet egy zsarunak? Jelenleg? Az eszem megáll. Mérgesen morranok, ahogy rámnéz. Még a karjaimat is összefonom magam előtt, nem véletlen ez a teljes elutasítás jele. Persze nem áll le. Folytatja, de ezt már nem hagyhatom. Felugrok.
- Nem, illetve... Whip nem úgy érti. Csak viccelt, igaz? – pillantok rá jelentőségteljesen. Idegesen mászkálok az öltözőben, a hajamba túrok. Legszívesebben rágyújtanék, de még azért is kapnék, szóval ellenállok. De amint kiteszi a lábát... csak tenné már ki. A hülye szövegemmel lehet, hogy még jobban elbaszom a dolgot, de ezt akkor sem hagyhatom. Mindent be akar vallani? Próbálom kitalálni mit akar, de ez akkor is... merész volt még tőle is.
- Na jó... igaza van – felsóhajtok és lehuppanok a kanapéra, ahonnan felálltam. Már mindegy. Talán okosabb, ha adunk egy kis infót és akkor leszáll rólunk.
- Előbb inkább beszéljük meg, számunkra milyen kellemetlenséggel fog járni a dolog – pillantok a rendőrre. Whip tényleg nem normális. Az oké, hogy a zsaru gondolhatta, hogy drogozunk, de önként bevallani... hát nem kellett volna. Persze egy rocksztár drog nélkül szinte elképzelhetetlen, de akár kivételek is lehettünk volna... Akkor is, ha az előbb téptünk be.
- Nekünk tényleg nincs állandó dílerünk, nem is lehet, hiszen turnézunk. Állandóan úton vagyunk, akkora fogyasztók meg nem vagyunk, amiért megérné utánunk jönni. Néha szerzünk csak egy kis cuccot, mindig mástól, valójában előfordul, hogy kapcsolatba sem kerülünk a dílerrel, csak egy közvetítő hozza és viszi a pénzt. Rohadtul nem érdekel honnan van – kapcsolódok be a beszélgetésbe. Megvonom a vállam. Tényleg nem érdekel. Betépni akarok, az egy kicsit sem számít, honnan jön a cucc. Csak jól akarom érezni magam, más nem érdekel. Aztán mintha direkt szivatni akarna, érzem, ahogy valami meleg folyik végig a szám felett, elérve ajkaimat. Kézfejemmel simítok végig a területen és ahogy rápillantok, lefagyok. Vér. Nem hiszem el. Ettől a kurva cucctól vérzik az orrom. Jobb híján a pólómba törlöm. Még erre is jó. Ja, hogy véres lesz tőle? Nem érdekel.

Zakatol az agyam, de már egy félig kész terv fogalmazódik meg bennem, erre mindig is büszke voltam hogy sikerül magam mindig kivágnom a rémesen kellemetlen helyzetekből, még akkor is ha minden ellenem van. Anyám szerint, ügyvédnek kellett volna mennem, de akar a faszom annyi jogot és paragrafust tudni fejből. Ez az élet sokkal izgalmasabb és már rég elbasztam hogy valami is normális polgári foglalkozásom legyen. Egyetlen éles pillantást vetek a Kiscicára, bár tudnék a fejébe beszélni hogy hallgasson mert tudom hogy mit csinálok. Megvan már a terv csak ne rontsa el ha lehet a fecsegéssel.
- Korrekt, ne húzzuk feleslegesen egymás idejét, ha mindkettőnknek van jobb dolga is mint egymást boldogítani - biccentek, hiszen tudok én komoly is lenni és nem csak szexista poénok ömlenek ki a számon többnyire. Bár hogy a szám mire és mennyire jó azt csak Cat tudja. Megvárom míg Cat is ad egy igazolványt bár ő szigorúan csak a személyit amit kérnek, nem esik túlzásokba. Én legalább mindent egy helyen tárolok. A kijelentését nem veszem sértésnek, mindenkinek más a stílusa, és nem várom el egy zsarutól hogy értékelje a mi zenénket, azt amit mi képviselünk. Visszatelepedek a kanapéra ahogy ugye visszarakom az irataim a helyükre hogy el ne hagyjam, mert hajlamos vagyok ám rá.
- Ezekkel tisztában vagyunk magunk is. Ha lehetne elkerülnénk a felesleges köröket a médiával, és mivel már nincs a birtokunkban semmi, ezért a terjesztés nem állja meg a helyét. Amúgy is, mi elenyésző mennyiség vagyunk ebben az egész körforgásban - válaszolom meg a kérdéseit, illetve kijelentését. Az sem érdekelne ha a média belefolyna, hiszen minden gyengeséggel lehet kezdeni valamit, és ha ez még téves is... Nos mi abból is előnyt tudunk kovácsolni, én hiszem azt hogy erősek vagyunk és kiállunk a média elé és még ebből is jól ki tudunk jönni. Csak azt is adja meg az ég, hogy ne legyen ebből nagyobb hercehhurca. Nagyon is jól tudom hogy mire képesek a firkászok és mennyire lehúznának minket ezzel, azt meg próbálom elkerülni ha lehet. Megvédem azt ami az enyém. Elgondolkozok a szavaira, végül is... a drog fontos nekünk de nem annyira hogy ne találnánk a dílereink helyett másokat, és egyiknek sem esküdtünk örök fogalmat. Eszembe is jut valaki aki eléggé unszimpatikus volt ahhoz, hogy megszorongassák kissé a tökét.
- Elég óvatosak a dílerek így nevet nem tudok mondani, maximum fedőnevet ha az előrébb van és minimális leírást. A kevesebb gond, mégis mennyivel kevesebb? Ha most segítek ebben magának, mire számíthatunk? - kérdezek vissza ahogy kezembe veszem a tollat és megforgatom. Catre pillantok, és magamban kedvem lenne a fejem verni az asztalba. Miért pont most kell hogy vérezzen az orra?! Miért most? Nem ért rá 10 perccel később? Édes istenem. Tulajdonképpen nagyon remélem hogy legalább figyelembe veszi hogy nem ellenálltunk, és viszonylag segítőkészek is voltunk. Az ilyen Fin mitudomén féle pasik általában szoktak erre figyelni. Legalábbis ez a tapasztalatom, és ahogy ő ránk, úgy én is építek a személyiségi jegyeire. Mondta valaki hogy kedves és naiv vagyok?
- Azért a bármi elég tág fogalom... - morranom ahogy előrehajolok és annak a nyomorult két várossal arrébb lévő dílernek a jellemzőit írom le. A nick neve, valamint egy általános leírás és egy tetoválás amit a bal alkarján visel. Tuti hogy kis vakarcs, de nem éppen egy könnyű eset. Még ha meg is találják... kemény körük lesz, ezt pedig előre élvezem. Viszont, nem mondhatják hogy nem segítettem nekik. És ez megint csak jobb lehet nekünk.
- Nos sajnos ez minden amit tudunk róla. Igaz, nem sok... más dílerünk vagy fél éve nem volt és nem ismerjük őt sem személyesen. Ezt is csak onnan tudom, hogy távolról láttuk amikor kocsiba szállt - magyarázom, mert ez igaz is, ebben nem hazudok. Állom a rendőr pillantását, a mi kedvünkre alakítom a helyzetet de nem is hazudok nyíltan hogy bármilyen reakcióm is eláruljon.

Ez tényleg nagyon jó. Mi a faszom jöhet még? Ha tudtam volna, hogy a kibaszott zsaruk pont ma akarnak ránktörni, nem nyomok be. Én szexelni akarok Whip-el, nem egy idegennel társalogni, aki ráadásul a másik oldalon áll. Nem hiszem el, hogy neki nem esne jól egy kis lazítás. Dehogynem. Pont úgy néz ki, mint akinek fogalma sincs arról, milyen egy jó buli, de akár az is lehet, hogy jó szexben is régen volt része. Olyan egetrengetőben, amit mi szoktunk művelni Whip-el. Titokban, de annál izgalmasabb. Nem tehetek róla, halkan felnevetek a gondolataimon, aztán a szám elé teszem a kezem, hogy ne legyek hangos és bocsánatkérően biccentek. Ó a büdös picsába. Kezd beütni a cucc. Jobb esetben ilyenkor Whip farka már a számban szokott lenni, rosszabb esetben csak egy zuhanyra futja, majd egy közös koccintást követően jön az, amiről éppen fantáziálok. Whip... Miért vagy ilyen szexi? Pont nem érdekel most ez a rendőr, nem tudok koncentrálni. Így aztán kicsit késve kapok észbe, hogy hozzám beszél. Megrázom a fejem és átnyújtom az irataimat neki.
- Eric Bernadotte – válaszolok is, bár az iratokból úgyis meglátja mindjárt. Mindegy, még a végén lecseszne, hogy bunkó vagyok. Pedig nem vagyok az. Csak a pokolba kívánom, de édesen mosolygok hozzá. Nem értem Whip mi a fenét akar ezzel a beismeréssel, de ahogy rámnéz, tudom, jobb, ha hallgatok, mert neki kész terve van. Csak azt nem értem, hogy a fenébe nem üt be neki a cucc. Ennyire jól titkolja? Nem is értem, mindenesetre örülnék, ha én is normálisabbnak tűnnék. De ez nagyjából esélytelen. Érzem, ahogy átveszi az uralmat felettem. És ez jó... legalábbis más körülmények között jó lenne. Kénytelen vagyok figyelni, hiszen választ kapok a kérdésemre. Olyasmit, amire számítottam.
- Nincs nálunk semmi és a csempészést meg főleg kikérem magamnak. Arra alapozni, hogy éppen turnézunk, csak egy feltevés. Fogalma sincs, mikor és mennyi cuccot tolunk – kezdek dühbe jönni, nem hiszem el. Nyugi... nyugi... de nem megy. Nagy levegő, próbálkozok, de nem használ semmi és ha ez még nem lenne elég, Whip tovább beszél. Mit akar? Magunk alatt vágja a fát bassza meg. Inkább csendben várom, mi lesz ebből, csak néha horkanok fel.
- Mondtam már, nincs állandó dílerünk. Egy ilyen bulit nem lehet józanon megcsinálni, tudom, lenézi a zenészeket, látszik azon, ahogy ránk néz, de igenis kurva jó bulit csináltunk és ehhez energia kell. Meg ahhoz is, hogy hónapokig döglődjünk abban a kurva buszban és kurvára távol legyünk az otthonunktól – kissé megszaporodnak a kurva és ehhez hasonló kifejezések a kirohanásomban. Azt hiszem többször mondom azt, hogy kurva, mint bármi mást. Kötőszó lett vagy mi a fene. Ha egyszer ideges vagyok, ez van. Amúgy sem vetem meg a trágár beszédet, miért most tenném.
- Nem védjük a kapcsolatainkat, úgyis mindig van más, nem Mr... – vigyorgok rá gúnyosan, a nevét persze elfelejtem, de csak legyintek és előhalászom a cigimet, de még nem gyújtok rá.
- Nincs nálunk semmi, de ha lenne, kéne, mi? Egy kis lazítás, egy kis kaland... Ugyanmár, mindenki vágyik valamire. Itt majdnem minden lehetséges. Nő kell vagy pasi? – pimaszkodok gondolkodás nélkül. Rágyújtanék, de akkor jön a hideg zuhany. Az orromból dőlni kezd a vér. Ijedten Whip-re pillantok, látom rajta, hogy dühös rám, de a fenébe is, nem tehetek róla. Tudja, hogy gyakran vérzik az orrom tőle. Egyszer például szex közben, amikor én voltam felül. Rendesen rácsöpögött az egész, de akkor izgatónak tartotta. Senki nem mondta, hogy normálisak vagyunk. Büszkén vállalom, hogy nem. Felvonom a szemöldököm a zsaru hirtelen jött kedvessége láttán, de átlátok rajta. Ennek ellenére kinyújtom a kezem a zsepiért, mert nálam pont nincs és jól jön.
- Kössz... igazán kedves – kommentálom is, mert miért ne és megtörlöm az orrom. Ez is jókor vérzik, tényleg. Fennakadnak a szemeim egy pillanatra a megjegyzésén.
- Ja a légnyomáskülönbségre vagy arra, hogy vannak olyan emberek, akiknél ez minden ok nélkül gyakori, nem is gondol, igaz? – nem tudom mi a fenétől szokott vérezni az ember orra. Hiszen nekem csak ilyenkor szokott. Remélem azért nem mondtam nagy hülyeséget. Elvégre én jó vagyok, ritkán látok drogot közelről. Ja mondjuk nem is nézegetni szoktam. Felsóhajtok. Megint a drog kezd uralni.
- Ez tényleg nem jó jel? – suttogok Whip-nek, mintha attól a zsaru nem hallaná. Eddig nem gondoltam, hogy ez baj lenne, azt hittem normális, hogy így reagálok. Igaz Whip nem, de nem vagyunk egyformák. Valahol mélyen tudom, hogy nem így kéne viselkednem, ahogy teszem, nagyon nem, de nem tudom visszafogni magam. Nézem, ahogy leír vmit Whip, én meg, amint végzett, átmászok az ölébe.
- Mégis van valami, amit titkolunk. Ez – pillantok kihívóan a zsarura, megnyalom a szám, majd Whip ajkaira tapasztom. Keményen megcsókolom. Tudom, hogy ezt pont leszarja. Nem is tudom miért csinálom. Talán egy kis időt nyerünk, nem tudom. A drog munkálkodik bennem, senki ne várjon tőlem ésszerű dolgokat és arra normális magyarázatokat. Nem érdekel, ha kiderül. Csak egy ember látta, úgysem hisznek neki. A színpadon is megcsókoljuk egymást, az a show része. Ez most más, ez a valóság, de neki nem kell tudnia. Nem érdekel mit hisz. Csak menjen már és hagyjon szexelni. Ezt akarom csak.