Elsőnek lenni megtiszteltetés, felelősség és kihívás. Első szülött fiúnak hatalom. Első szülött lánynak kötelesség. Legalább is a mi köreinkben így van ez…

Volt egy megállapodásunk. Hogy beleegyezek e, az csak formalitás volt, az apám kiadta a parancsot, én pedig jó kislányként bólintottam rá. Tudom, nagyon szeretnek és jót akarnak nekem, azonban a név kötelez. Wedgwood. Egy bélyeg, mely a benne van minden egyes porcikámban. Nem mondanám én, hogy rossz volt az úgymond alku, mert egyáltalán nem tűnt annak, azonban én sikeresen tönkretettem mindent. Ügyes kislány, gratulálok…

Az angolon és a francián kívül még tanultam spanyolul, németül és olaszul, hogy el tudjak csevegni apám üzlettársainak a családjával. Tudok zongorázni, hegedülni és egy kicsit hárfázni is, énekórákra is jártam, de ami nem megy, azt talán nem kellene erőltetni… Tudom mi a különbség a bézs és az ekrü között, gyönyörű gyöngy betűkkel írok, tisztán beszélek, hangsúlyozva olvasok, egyenes háttal ülök, megtanultam mikor szóljak és mikor maradjak csendben, esetleg mikor kell diszkréten távoznom, az összes evőeszköz funkcióját ismerem, s szinte bármilyen kérdésre tudok helyesen válaszolni. Az más kérdés, hogy az gyakran elüt az őszintétől. A dajkám, Francesca egy picit sütni és főzni is megtanított, de erről anya nem tudhat, mert egy igazi hölgy, csak tudja, hogyan készülnek az ételek, tudja hogyan, mivel fogyassza őket, tudjon róluk társalogni, de a főzésre ott van a szakácsnő. Huszonegyedik század? Viccelsz? A technikai vívmányokon kívül a civilizáció fejlődése teljesen elkerült minket. Jó, majdnem teljesen.


Érdekel mi volt a megállapodás lényege? Amikor felvételt nyertem az egyik legjobb középiskolába, leültünk apával és anyával. Azt mondták, hogy most vagyok fiatal, éljem ki magam, itt van előttem a középiskola négy éve, bulizzak, szórakozzak, legyenek barátaim, akár fiúim is, hiszen szép vagyok és okos. Éljem ki magam, persze mindezt úgy, hogy sosem felejtkezhetek meg a nevemről és nem hozhatok szégyent a családra. Ne cikkezzenek rólam a lapok, ne keveredjek balhékba, botrányokba, ne vessem el a sulykot, de ameddig a határokon belül maradok és a jegyeim jók, teljesítem a kötelességeimet is, addig ők támogatják a tinédzser koromat. Ez eddig jól hangzik, igaz? A második felében jött a fekete leves.

Érettségi után szépen elkezdem átvállalni anya tevékenységeit. Belépek a nőegyletbe, besegítek a rendezvények szervezésébe egészen addig, míg ki nem tanulom a csínját-bínját, s egyedül is menni fog már. Mindemellett alap szinten megismerkedem az ületi élettel, apám cégével, s lassan elkezdem betölteni a szerepem, miszerint én vagyok a legidősebb gyerek a családban, s nincsen fiú testvérem, csak egy húgom. A hab a tortán, hogy ismerkedő estekre kell járnom. Hogy miért? Dobpergés! A szüleim kiválasztják nekem a férjemet. Hozzám illő, vonzó férfit, aki nem sokkal idősebb nálam, de felelősségteljes, jó modorú, jó hírű, s méltó arra, hogy elnyerje a kezem, s vele a fele királyságom, vagy mit, szóval hogy bekerüljön a Wedgwood családba. Majd legyen neki éke, tökéletes felesége, aki minden kritériumnak megfelel, s emellett legyen boldog életem és nagyon szeretnek és a legjobbat akarják nekem és gondoljak csak bele, mennyire jó sorom van, mikor mások éheznek, én pedig minden évben ott lehetek a Párizsi divat héten és a legjobb tervezők ruháiban parádézhatok. Nem mondom én, hogy nem élveztem a dolgot egy darabig, hiszen tetszett az ideiglenes szabadság, majd az udvarlók hada is, akik közül válogathattam kedvemre, kit szeretnék egy picit megismerni, kit nem. Szóval jó darabig fel sem fogtam, hogy ez az egész nem csak egy játék, hanem bizony olyan fordulatot is vehet, amiben nap, mint nap belegebedek. Sejtitek már? Hát, akkor ezt az elképzelést szorozzuk meg öttel…


Elkezdtem vonzódni egy férfihoz. Erőteljesen vonzódni. Persze a dolgot igyekeztem a szőnyeg alá söpörni, hiszen tudtam, közel állok már ahhoz, hogy bemutassanak a jövendőbelimnek. Mondjuk picit reménykedtem, hátha. Hátha ő is beleférne a rostába. Hátha apám meggondolja magát. Nem, nem azt mondom, hogy már akkor éreztem, hogy őt akarom, csak úgy gondoltam, megérdemelne egy misét, hogy jobban megismerjem. Persze még fel sem vethettem az egészet, mikor kiderült, hogy nagyapámnak egy remek ötlete támadt. Régen, még jóval a születésem előtt, mikor elkezdték beindítani a céget, a legjobb barátjával vágott bele mindenbe. Együtt kezdtek neki, fejlődtek, építkeztek, váltak sikeressé, azonban a hatalom és a pénz iránti sóvárgás megrontotta a kapcsolatukat. Ketté váltak útjaik, ellenfelekké lettek. Haragosokká. Évtizedek viszálykodása azonban lezárulni látszik. S hogyan? Egy húszas éve végén járó, jó kiállású, tökéletes unokával. Az első szülöttel. Egy igazi vezér egyéniséggel. Egy férfival, akit talán még nem is láttam – bár azt állítják, hogy kisgyermekként találkozhattam vele -, de a vőlegényemnek akarják. És hol van benne a dupla hurok? Hogy az általam megismert férfi, aki felkeltette az érdeklődésem, az ő öccse. Csalfa nő lett belőlem, hagytam a csábításnak, addig húztam a húrt, míg el nem szakadt, s szerelmes lettem. Csak éppen nem a jegyesembe. Kijátszottam mindenkit, szégyent hoztam a családomra, még akkor is, ha erről ők mit sem tudnak. Ez a kettőnk titka, ami örökké titok is marad. Főleg így, hogy vége lett. Megunta a győzködést. Megunta, hogy arra kérjen dobjam el a szülői nyomást, s válasszam őt. Őt, a családom és a kötelességem helyett. Elment, messzire, hogy tanuljon, de úgy sem maradhatunk mindig messze egymástól. Közeledik az eljegyzési partym, a próbavacsorák, ünnepségek, készülődés, majd az esküvőm. A jegyesem egy jó ember, jól bánik velem, kedvelem is, de nem illünk össze. Talán ő is érzi, talán nem. Szégyellem magam azokért, amiket tettem. Minden lopott csókért, forró ölelésért és szenvedélyes éjszakáért, amit a leendőbeli sógorommal töltöttem el. Borzalmas egy hálátlan nőszemély vagyok, de igyekszem helyrehozni a hibáimat, s minél tökéletes jegyes, majd feleség, végül anya lenni. Emellett pedig tökéletes legidősebb gyerek, örökös, háziasszony, programtervező, dísz, bábú, egy hibátlan mosoly és kedves szavak mögé bújt Wedgwood sarj lenni. Az életem tökéletes is lehetne, álomba illő, gondtalan, igazi hercegnő lennék. De tönkre tettem saját magamnak, mert hagytam a szívem súgásának. Többé nem hallgatok rá, s kibírom az újabb találkozásokat vele. Az összeset.

Száz éve még tipikus is lehetett volna ez a történet, manapság inkább szánalmasnak mondanám, s magamat hibáztatom, hiszen nem ők tehetnek arról, hogy a lányaik nem jó sorrendben születtek…