Samantha Patricia de Winter

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: vidám ~ alapjában véve mindig mosolyog, a legrosszabb napjain is ;; kedves ~ mindenkihez van egy két jó szava ;; türelmes ~ az évek alatt megtanulta, hogy el tud ezzel érni dolgokat ;; intelligens ~ származásának köszönhetően rendelkezik egy megfelelő műveltséggel ;; optimista ~ a kialakult helyzetét próbálja így szemlélni a jövővel karöltve ;; határozott ~ tudja mit akar, legtöbbször azt is hogyan érje el ;;

◆ negatív tulajdonságok: naiv ~ tapasztalatlan még az élet nevű játékban eléggé ;;  szeretethiányos ~ éhezik minden egyes apró pillantásra, simogatásra, nézésre ;; védtelen ~ semmit se tud az önvédelemről, pedig jól jönne ;; közömbös ~ szépen lassan beszippantja Vegas az érdektelenségbe ;; kétszínű ~ kezd kialakulni benne a kuncsaftok előtti énje és a mások számára tartogatott énje ;;

◆ egyebek: Törzsgyökeres londoni, így van egy adag akcentusa amit próbál leküzdeni minél hamarabb. Egy kissé a sebesség rabja, imádja ahogy az arcába csap a szél egy száguldó motoron ülve. Bizonyos pontig szereti azt amit csinál, mert megkapja az a szeretet amit magának kíván miközben örömet okoz és ő az álomnő az aktuális partner számára.

Történet vagy szerepjátékos példa

Felébredek, pislogok párat és tapogatózni kezdek az ágyban. Egy másodpercig még a levegőt is elfelejtem venni annyira megijedek attól, hogy nem vagyok egyedül. Aztán feloldom, kimászom az ágyból és a ruháimat kezdem keresni. Ahogy fokozatosan találom meg őket, veszem is fel, hisz az idő pénz, én már csak tudom. Felsikoltok, valaki elkapta a bokámat. Csak nem éppen most fog rám lesújtani az Isten nyila...
- Ne menj még. -
Kihagyom a kardiológus meglátogatását, helyette újra az ágyban találom magam. És még időben tudom lerúgni a cipőimet. Hozzám bújik, én pedig elengedem magam a karjaiban. Amúgy utálok ennyire kicsinek lenni, 165 centiméter össze vissza, mert bármit feltud kapni és elfutni velem. Lassan veszem a levegőt, mert ki kéne tisztuljon az agyam a hirtelen megérkezett szeretet lökettől, attól, hogy valakinek szüksége van rám. Másként annyira jó érzés, hogy legszívesebben itt maradnék örökre.
- Mennem kell, megkaptam az összeget, nem szeretnélek tovább fenntartani. -
Sikerül végre összeraknom a szavakat, kimondani is mindenféle elakadás nélkül. Tényleg megkaptam ami járt, a táskámban pihennek a dollárok. Lezavartuk amit kellett, teljesítettem minden vágyát amit csak kitalált. A hatásköröm lejárt, viszont az együtt alvás egyáltalán nem volt benne. Szégyellem is magam emiatt, hisz eddig sosem történt meg velem ilyesmi. Vagyis na, aludtam már férfival, de kuncsafttal nem. Most már igen, a francba bele, igazán megnyílhatna alattam a padló, hogy elnyeljen. Határozottan örülnék neki.
- Egész napra az enyém vagy. -
Az összeget meg sem kérdezi, tudja mennyi lenne. Én meg jó kislány módjára csak bólogatok, jó kiszabadulni a rettentően sok kórosodó férfi közül. Felüdülés számomra ő, miközben mindketten tudjuk vége lesz másnapra. Ő megy tovább a dolgára, én pedig vissza az utcára. Újra egy darab rongyként fognak kezelni, amit meg kell szoknom és leragadnom az ilyen kaliberű férfiaknál. Pedig mekkora egy áldás lenne ha minden utamba vagy éppen kezembe akadó férfi ilyen lenne velem.


Az agyturkászom. Na jó, a pszichológusom. Negyvenes évei közepén járó férfi aki egyáltalán nem mutatja a korát. Megismerkedésünk arra az időszakra tehető mikor sztripper lettem pár este erejéig. Öltáncot kapott tőlem, mikor kivarázsoltam zsebéből a névjegyét. Másnap jelentkeztem nála, ő kissé meglepődve, de fogadott. Természetesen fizetség nélkül. Meg van elégedve azzal a pár kósza numerával amit leművelünk néha kezelés gyanánt.
Visszakanyarodva, a férfi nagyjából mindent tud rólam. Szerencsémre az orvosi titoktartás köti, így illetéktelenhez nem kerül életem minden apró részlete. Az hiányozna még nekem. Viszont előszeretettel kutatok a papírjai között, éppen most is ezt teszem. A titkárnőjével beszél meg valami fontos dolgot, én pedig eszeveszett tempóban keresem a kartonomat. Tudni akarom mit jegyez le rólam és mit tart meg magának. Áh, legyen már meg, a fene esz meg itt helyben. Vagy éppen ő, mert nem mindig díjazza ha ezt csinálom.
Samantha Patricia de Winter, 1991. 07. 14. London, Egyesült Királyság. Brit arisztokrata család sarja, 2 évvel idősebb nővére van. Gyerekkora átlagosan telt a maga módján, ha nem említendő meg, hogy úrilányt neveltek belőle. Magániskolába járt, a lehető legjobban zárta tanulmányait. Életének fontos részét képezte a nagybátyja, Xavier James de Winter aki egy szép napon mindenféle jelzés nélkül elment. Az Államokba miatta jött, megakarja keresni és megmutatni, hogy képes valamire a sok délutáni teázáson kívül.
Hiába nézett ki az élete egy cukormázzal megkent süteménynek, belülről penészedett az egész. Mindig azt érezte, hogy a nővére sokkal szebb, okosabb, ügyesebb, szórakoztatóbb. A gondolatba szépen lassan belebetegedett, bizonyos pontig téveszméjévé vált. A szülei táplálták ezt, a nővére pedig egyáltalán nem tervezett rácáfolni a kialakult helyzetre. Egészen addig amíg nem fogta a spórolt pénzét és el nem jött Londonból Las Vegasba.
Megjegyzés: Állandó kezelésre szorul, leginkább beszélgetésre. Nem tartja a kapcsolatot a családjával, a nagybátyját keresi. Az életről úgy nagyjából semmit se tud, hiába lett belőle prostituált.
Pár percig bámulom az eléggé jól sikerült fényképet rólam majd a kezembe akadó tollal kezdem gyomlálgatni a nem megfelelő kijelentéseket rólam, a megjegyzést teljesen kihúzva. Fenéket szorulok állandó kezelésre, inkább szorul az ő férfiassága. Más szakemberrel is beszéltem a problémáról, akinek a véleménye annyi volt, hogy pár alkalom tökéletesen elég. Viszont ő elkért vaskos 500 dollárt egy órát, én meg valahogy nem vágtam a képébe, hogy annyiért hány menetet kap. Helyette jó nekem ez az éppen belépő férfi. Gyorsan visszarakom a fiókba a kartonomat, a tollat eldobom. Úgy is tudni fogja, hogy én voltam. Csak én merem ezt megcsinálni, senki más. Ráfordítja a kulcsot a zárra, elindul felém. Felpillantok a székéből, ő le rá és megértettük egymást. Kezelés gyanánt gerincre vág, hurrá.