C'mon Baby Light My Fire

Egész nap telefonáltam, és már kezdett külön mikrofon nőni a fülemre. Melyik barom volt vajon aki kitalálta, hogy az új Mustangokat lovakkal reklámozzuk? Mennyire eredeti ötlet, tényleg, még soha senki nem próbálta meg összekapcsolni a kettőt. Na most a gond az volt, hogy én értettem a kocsikhoz, de rohadtul nem értettem a lovakhoz. És amikor a forgatás második napján már az ezredik lószarba léptem bele, kezdtem egy kicsit pipa lenni. Azt sem értettem, hogy minek kellettem én egyáltalán ide. Oké, hogy a kereskedés hozzám tartozik, legalábbis van benne érdekeltségem, de nem akarok itt lenni és főleg nem most. Van egy csomó elintézni valóm a hétvégét illetően, és nem arra akarom az időmet fordítani, hogy tetves lovak seggét bámulom egész nap. Persze a két kis fekete, azok a hosszúcombúak eltűntek. Ők voltak a nap fénypontjai, kettő mindenképpen, és most egyik sincs sehol.
- Lucas, hol a pöcsömbe mászkálsz már mikor itt kéne lenned? Szedd rendbe a környéket mert már hánynom kell attól, hogy a kereskedésben istálló szag van. Levendulát akarok, meg gyöngyvirágot, meg málna illatot. Tudod,  olyasmit amitől nem akarom fél óra múlva kidobni a taccsot. DEEEEMÁÁÁÁR!- üvöltöttem végül, majd az asztalra csaptam, aminek következtében a forgatókönyv, a rendezőasszisztens MILF kávéja, meg a fodrász szarrá hűlt capuccinója egyszerre emelkedett a levegőbe. Nem én voltam, ezek csak úgy levitáltak. Megdörzsöltem a halántékom, majd már indultam is innen tovább. Nem akarok itt maradni, elegem volt. Vagy hozassanak valakit aki ért ezekhez a megvadult állatotokhoz. Persze az egészben az volt a szép, hogy a lovak békések voltak, néha nyihogtak, de akkor is csessze meg odaszartak az autók mellé. Most komolyan, ki az aki ilyen körülmények között el tud tölteni öt percnél többet? Én voltam a hülye, mér régen nem ezzel kellett volna foglalkoznom. Rá kellett volna bíznom Lucasra az egész hóbelebancot, és menni a dolgomra. A nagyapa kettőre beszélt meg találkozót a Szajna bal partján a Kettes Kávézóban két taggal. Az afrikai szekció kicsit kekeckedik helyre kellene rakni őket. A Borász, Jean-Claude is rámbízott két csomagot. Állítólag értékesek, megfelelő futárokat kell nekik találnom. Megbízhatóakat, nem olyanokat mint a múltkoriak, akik után fél Bostont fel kellett kutatni, mire megtaláltuk őket. Lett is aztán teadélután, amiben a futárok voltak a filterek, frankó forró vízben.Nem szeretem ha szórakoznak velem. Szeretem kézben tartani a dolgaimat ami az üzletet illeti. Este fel akartam hívni a cimborámat Vegasban, aki mióta összeakadt azzal a félolasz luvnyával olyan mint a beköpött gyertya a motorban. Lefulladt. Legalábbis a közös bulikat illetően, már ide sem szagolt akkor sem ha ideje lett volna rá. Ki kell rángatnom a rózsaszín ködből, mielőtt egy nő annyira elveszi az eszét, hogy elromlik a szaglása, legalábbis ami más finom kis muffok illatát jelenti a számunkra. A Borász szerint szerelmes. Röhögnöm kellett, persze nem visszafogottan az rám nem nagyon volt soha jellemző. Aeron meg a szerelem, na ne röhögtessenek már. Az a srác hamarabb lesz impotens mint szerelmes. Na jó, lehet ez túlzás. Szóval lett volna dolgom egy kis meló, egy kis magánélet és akkor még nem is beszéltünk az estéről. Péntek volt, úgyhogy kizárt dolog, hogy otthon maradjak. Megyek a Four Lucky-ba, abba a jó kis ír kocsmába a lakásomtól két sarokkal odébb, ahol nem kell kurva tangoharmonikát hallgatnom amivel a Le Paris-t nyekergi valami olcsó lőrét szopogató tag a Louvre előtt. Az apám francia-ír volt, az anyám meg teljesen szigetország beli. Én meg afféle keverék, de a lelkem mélyén mindig is írnek vallottam magam, csak éppen Párizs volt a lakhelyem és a francia az anyanyelvem. Meg a csajokat jól lehetett fűzni ezzel a francia maszlaggal a szerelem városáról, meg az Eiffel toronyról. Egyszer bejött, többször meg úgysem próbálkoztam. Csak a hülye játszik kétszer ugyanarra a lukra a golfban. Amibe egyszer már beletaláltál az hótziher, hogy másodszor nem fogsz. Hétközben annyi dolgom volt, hogy nem volt időm semmire. Egyedül éltem, nem tagadom néha elkelt volna egy segítő kéz mindenféle szempontból otthon de már megszoktam, hogy akkor van rend ha anyám feljön kéthetente és inkább kidobja az edények felét, minthogy mosogasson. Nem erre neveltek tudom, de nincs időm ilyenekkel baszakodni.
Láttam, hogy Lucas valami kosarat cipel át a szalonon benne mindenféle kacattal. És tényleg, levendulás, gyöngyvirágos és liliomos pot-pourri-k voltak, szakadásig. Hogy honnan hajtotta fel nem tudom, de nem is szoktam kérdezni. Lucas volt az én legjobb emberem, nem volt az a pénz amiért megváltam volna tőle. Ez a gyerek huszonkettő volt, és autóbuzi. Szó szerint. Egy két lábon járó lexikon, aki az utolsó alkatrészt is ismerte a T-modelltől egészen a mai Mazeratti-bezárólag mindenről aminek kereke volt és brümmögött. Mindemellett ha hajnal háromkor paradicsomos szardíniát akartál enni, na abban biztos lehettél, hogy a legjobban fogja neked hozni, a legolcsóbban. Meg mernék esküdni, hogy olyan friss, hogy az a hal fél órája még a vízben lubickolt. Csak az volt vele a bajom, hogy valami gond volt az agyával és bármit mondtam, mindent szó szerint vett. Szóval a "Lucas bazd meg magad!" kifejezéssel vigyázni kellett mert ez a tag azon is elgondolkodott volna, hogy vitelezze ki. Mentem segíteni neki, hogy szétpakoljuk a szalonban az illatosítókat és mindenhova jutott belőlük. Valamennyire elnyomta a lótrágya szagot, de nem teljesen úgyhogy azt hiszem ha vége a forgatásnak többet egyet sem engedek ide.
Gyerekkoromban ledobott magáról az egyik, és azóta inkább csak távolról néztem őket. Hamarabb simogattam végig egy autó farán, vagy még hamarabb egy csaj hátsóján, de a legjobb volt ha a kettő egy helyen volt semmint egy patáson. Szóval akárkinek az ötlete volt ez az egész forgatás - volt esélye, hogy valamelyik tulajdonostárs a kettő közül- az velem is egyeztethetett volna előtte.
- Na még két ilyen kosár és a teljes Édenkertet idevarázsoljuk. Lucas, valamit hadovált Jules arról, hogy küldenek ide egy hozzáértő lovászt, mert aki tegnap volt, mára sem sikerült kijózanodnia. Nem tudod, megérkezett már?
- Nem tudom főnök, de szerintem nemsokára itt lesz. Két perc múlva három. Még van ideje ideérni.
- A pontosság nem az erénye, annyi biztos. De ha csinos, akkor elnézzük neki, nem így van cimbora?
- Főleg ha faszi.
- Kabbe a pöcsöm, ganéj!- vetettem oda röhögve, majd az utolsó dobozt is a helyére tettem, és úgy döntöttem visszamegyek a forgatási főhadiszállásra és megnézem mi a helyzet. Egyrészt kíváncsi voltam a lovászra, akit küldenek. Jó, lehet nem ez a titulusa, de nem bajlódtam azzal, hogy megtudjam ezeket pontosan hogyan is hívják. Ha csaj, akkor mákom van ha jó csaj, akkor neki is, hogy én vagyok itt. A többieknek kuss! Mondjuk szinte csak nőkkel voltam körülvéve ezen a helyen jelen pillanatban akiknek az átlag életkora verte az egyébként legjobb pózt. Úgy kb 69 lehetett, vagy valamivel kevesebb nem is tudom.
- Trude, hol a lovász?- érdeklődtem kiabálva a világosítónak aki a vállát vonogatta. Komolyan jöhetne már mert kezdem elveszíteni a türelmem. Ha húzódik a forgatás én később tudok elindulni a Four Lucky-ba. Ha később tudok elindulni, marha morcos leszek, mert addigra a többiek már pár sört le fognak gurítani, én meg olyan leszek mint a nyári aszott föld, alaposan kiszáradva. Odamentem a rendezőhöz Xenia-hoz, akiről nem tudtam sokszor eldönteni, hogy Beethoven egy kócosabb verziója, vagy tényleg nő. Komolyan mondom a hormonizált szarokat már régen be kellett volna tiltani, mert úgy néznek ki tőle egyes nők, mint a díjbirkózók és klasszikus zeneszerzők keverékei.
Hátsómat az asztalnak döntöttem és karba fontam a mellkasom előtt a kezem. Vártam, mint körülöttem mindenki más.

Ruby & Pierre

C'mon Baby Light My Fire

A versenyen be került a döntőbe, ki tudott volna ugrani a bőréből, Byronnal minden rendben volt és ő is össze szedett volt, igazából négy nap múlva lesz a folytatás. A kocsiban kicsit elszunyókált, egyébként papus egy limuzint rendelt neki, ennél alább nem adta, át is tudott öltözni benne, kötött gyapjú pulóvert viselt, vastag garbós anyaggal, szerette a puha dolgokat, olykor a hidegben behúzta a vállai közé a fejét, és a garbó nyakába is elbújt kissé. Így történt ez, akkor is , amikor a kilépett a limuzinból,  a nadrágját mely színben harmonizált Byron szőrével, fekete volt és maszatos, így azt le fogja cserélni, amint az öltözőbe ért.
Hallotta a lányoktól, a fodrásztól aki a kiömlött cappucinoja miatt volt kiakadva, - ezért nem is tudott oda figyelni a hajára,-  hogy itt nagyon óvatosnak kell lennie, mert valami szőke hajú sráccal fog meggyűlni a baja,ha kárt tesz bármelyik autóban. A mustangok gyönyörűek voltak, de nem értette, hogy miért andalúzokkal kell reklámozni őket… Mellesleg, ha ha rajta múlik egyetlen ló sem fogja összekarcolni a a kocsijaikat.  Egyébként is, a papus a két legjobb fekete  és fehér csődörét adta oda akikkel már csikó koruk óta foglalkozott. A mostani öltözete is praktikus volt, a maga százhatvan kilenc centijével viszonylag alacsonynak számított a fiúk mellett a családban, bár az édesanyját így is verte, meg a mamust is magasságban, így mondhatni a hatalmas andalúzok mellett eltörpülhetett. De  nem is volt gond. Sosem zavarta a magassága.  Fehér testhez simuló lovagló nadrágot vett fel az öltözőben, és egy fekete lovagló csizmát, kis inget, fölé pedig a lovagló kabátkáját, a haját össze fogta egy copfba , majd feltekerte kontyba, a fodrász végül. Ha munka volt, inkább legyen praktikus és elegáns. Még ha ez a frizura viselet bizonyos fokú szigort kölcsönzött neki, bár az ajkai, azok mindig mosolyra álltak. A kobakot most nem viselte. Igazi nőhöz, híven megadta a módját a megjelenésnek, szolid sminket viselt, elvégre nem őt fogja venni a kamera, egyelőre legalábbis, úgy tudta, hogy csak a lovakat. Helyes, mert a parádézáshoz most hideg lenne. Műteremben esetleg belemenne, de idekint nem. Bedugta a fülébe a fülhallgatóját és beállított rajta egy számot. A nadrágján egyébként pedig fenék tájon volt egy zöld kis leprikón varrva, és látszott is mert a kabátja derékig ért. [You must be registered and logged in to see this link.] dalát dúdolta, tisztán és kivehető dallamokkal. Megdörgölte a fenekét, megszokott kis mozdulat volt tőle, általában a nyeregbe ülés előtt szokta csinálni.
- Jacquline? - húzta ki a füléből a dugót. - Mit jelent ez…? - a lány csücsörített és megnyalta az ajkát, ott álltak a lovak előtt, akiket most vezettek ki az autó mellé és két segédje fogta őket, a kontyából kihullott hajtincsével játszott a füle mellett, megköszörülte a torkát és megpróbálta kiejteni a szó. - Má ché ó Szolé? // Marcher au Soiler; Sétáljunk a napon// - érezhető volt rajta az akcentusa, és a kiejtése sem volt a legtökéletesebb; egyébként angolul szokott társaságban beszélni, az anyanyelvén csak akkor szólal meg ha túl ideges, vagy… diszkréten akar elküldeni valakit melegebb éghajlatra, ráadásul, most ismerkedett a franciával. Csillogó kíváncsi szemeit Jacquline-re emelte, a kísérője egy meglehetősen ijedős tolmács volt, nagyjából negyven éves, és félt a lovaktól. Nem értett teljesen franciául a vörös hajú lány, ezért is kellett neki a segítség. Noha szomszéd országnak számítottak a franciák, mégsem érezte szükségét megtanulni, bár… idegborzolóan szexi és nehéz nyelvnek tartotta.
- Sétáljunk a napon. - tájékoztatta az igen távolságtartó tolmács. Valamiért a mosolyai lepattantak róla, pedig ő próbálkozott barátságosabb képben feltűnni neki, ám ebben a pillanatban adta fel. Összerakta az ipodját, a zsinórt feltekerte a szerkezetre és eltüntette a kabát zsebébe a masinát. Gyorsan átfutotta a forgatókönyvet, csak a lovas részek érdekelték. Hogy mit várnak el tőlük.  Az egyik segítője Dom egyik legjobb haverja volt, máris adta a kezébe az ostorokat, az egyik egy méterrel rövidebb volt mint a másik. A lovakról lecsatolták a kantárt és elengedték, az egyik egy éjfekete csődör volt a másik egy hófehér. A két csődör peckesen indult meg  Ruby mögött. Maga sem értette, hogy hogyan, de kibomlott a hajából a csat és a felkerekedő szél rendesen összeborzolta a haját, úgy festett a lovak közt, mint egy vörös lángtenger. Neki, minden körülmények között nyugodtnak kellett maradnia, ezt már megszokta a pályán, de nem érzelemmentesnek, mosolyogva köszöntötte Xeniát, bár a rendező hűvös volt vele, amit egy vállrándítással vett tudomásul, a többiek akik épp halálra unták magukat rá mosolyogtak. Volt egy helyes világosító Ruby többször rá mosolygott, játszotta a szerény, ártatlan lányt, a szüzet.
- Itt van az idomár! - jelentette be Xeniának valaki. - Nagyszerű, nagyszerű! Pompás, mindenki készüljön elő! - Xenia oda ment a vörös hajú lányhoz és röviden tájékoztatta.
- Ne aggódjon, nem lehet semmi probléma... - mosolyodott el nyugodtan a nő. Rózsaszínre rúzsozott ajkát megnyalva fordult az állatok felé. Bár,  még hátra mosolygott a világosítóra
 Be voltak jelölve x-ekkel a helyek, hogy hova álljanak a lovak, és hogy nagyjából mit várnak el tőlük. Így Ruby vett egy nagy levegőt és szó nélkül a pálcákkal kezdte irányítani a lovakat, akár egy karmester. A lovak hátrálva váltak szét, és megálltak a kocsi két oldalán. Ruby mosolygott feltartotta a pálcáját, jelezve az állatoknak, hogy maradjanak egy helyben, s hátrább ment, ki a képből. Hagytak neki elég helyet, hogy hadonászhasson. Papus levajazott mindent, hogy minden minél gördülékenyebben haladhasson.
- Akkor… először elpróbáljuk a koreográfiát, most szóljon, hogyha valami nem teszik. - szólt hangosan Ruby. Ruby türelmes volt, öt perc alatt elmutogatták a gyakorlatokat.
- Por supuesto, por supuesto! Persze, persze! Pegúela su látigo culo! //Feldugom a seggedbe az ostort!// Mindjárt megcsináljuk, úgy ahogy akarod! - bólogatott mosolyogva Ruby, miután már hatodszor változtatta meg a koreográfiát ez az idegbeteg orosz és ndk sportoló génekkel megáldott nőszemély. Dom segítői felröhögtek és össze pacsiztak, majd az egyik átadott a másiknak látványosan egy ötven euróst. Ronaldo és Louis megfogták a lovakat, addig Ruby hátra ment pihenni.
Kapott tíz perc szünetet, elment magának kávéért, és felhívta a papust is.
- Papa! - szólt bele a telefonba. - Ez, az ember egy… Idiota, limitado, no puede ver el otro lado de la cámara, ningún otro director que pudiera ser incluido? Nos encontramos aquí hasta la noche cuando se ha acabado! Yo no tengo papá! //Idióta, korlátolt, nem látja a kamera túloldalát, nincs más rendező,aki felvehetné? Estig itt fogunk állni ha rajta múlik! Nem érek rá Papa! //Tudod, hogy megígérted, hogy körbe nézhetek a városban, és nincsen senki aki körbe vezethetne, Jacquline pedig savanyú... Hamarabb vinne el könyvtárba... - szusszantott a nő, majd biccentett. Ruby mosolyogva fordult meg és kissé fáradt léptekkel indult vissza a forgatás helyszínre egy tartalék gumival fogta össze a ha  Rubynak kezdett kicsit elege lenni, zavarta a felelősség, semmi kedve nem már az egészhez, bonyolultak a franciák, otthon minden sokkal egyszerűbben és gördülékenyebben halad.
- 'Ello!Ehl jöhnéhl vehlem egy rhandira ehste…?-  Ruby megtorpant mosolyogva pillantott végig a srácon, kicsit fellelkesült a pillantása. Akcentus ide vagy oda, neki be jön a cuki fekete világítós pasi, úgy tűnik meglesz estére a kísérője, máris vidámabban folytatta a fél órás kínzást a rendező nő asszisztálásában. Pörgött, mint egy apró zümmögő bogárka, a mozdulatai könnyedek voltak és egyértelműek a lovak pedig tették amit kellett. Volt egy jelenet,amikor a lovaknak a fenekükön kellett ülniük, akkor valamit babrált a világosító és minden dőlt borult a háttérben, de az állatok egyhelyben maradtak legalább. Mikor végeztek, megkönnyebbülve sóhajtott fel a vörös üstökű lány, beletúrt a hajába és azonnal kigombolkozott a kabátkából és bár, fáradt volt, de oda rohant az autójához, hogy kivegye belőle a sporttáskáját.
- Ron… nem tudod, hogy valahol meg tudnék-e fürdeni…? - A srác megfordult és tűnődve pillantott a luxus szalon irányába.
- Ná'm tudom, kérdezd meg bent a Pierre nevű fazont. - Ruby elmosolyodott majd a kocsijához sietett, kivette belőle a sporttáskáját és a kezébe fogta azt, látszólag nehéz volt, de ő megoldotta.
- Bocsánat…? Nem látták valahol Pierre-t? - mindenki a szalon irányába mutogatott. Ugyanis a jeleneteket az udvaron vették fel, egy homokkal felszórt részen.
- Keress meg bent! - pillantott mosolyogva a srácra. Hát mi lehetne annál is izgalmasabb mint egy luxus autó szalon privát fürdőjében kikapcsolódni? Már… ha tényleg van itt olyan, remélte, hogy van. Miért ne lenne? Csak adják a szalon tulajdonosai, hogy legyenek. Bár… tapasztalatból gondolta, hogy az ilyen elit helyeken a főnökök privát toalettet tartanak fent maguknak… Meg munka mániásak, és az ilyesfajták adnak a külsejükre. Ráadásul ha csinos titkárnőjük volt…
Rá fért volna a fürdés, mielőtt tovább indul. Magában most már hangosabban dudorászta Tal dalát, halkan köszörülte meg a torkát, amikor felfedezett két alakot, egy autó mellett beszélgetni.
- Pierre? - az illető megrázta a fejét és az irodák irányába mutatott.
Nagyon fontos személy lehet ez a Pierre, ha így elbújt… Egyrészt kíváncsivá tette, másrészt… azt képzelte, hogy egy igazi pocakos, francia bajuszos férfi lehet az illető, akitől segítséget kell kérnie fürdés ügyben, ezért is remélte, hogy legalább cuki világítós fiú utána jön. Bekopogott az ajtón, aztán benyitott, két kezébe fogta a sporttáskáját és halkan szusszantott. Kicsi vállai meggörnyedtek, menet közben kigombolta az ingje első-két gombját, meleg volt ide bent, kivált a kinti hűvös után. De olyan jó meleg, hogy legszívesebben nyári ruhába bújt volna.  
Az irodába belépve pedig ismét megköszörülte a torkát.
- Elnézést, Uram? - szólított meg egy szőke hajú fazont, aki háttal állt neki, fekete kabátban. - Pierre-t keresem. - nem tudta, de valószínüleg a keresett férfival állhatott szemben. A szalonban virág illat érződött, kellemes málna, az a kedvenc illata. Fitos kis nóziját felemelte és beleszimatolt a levegőbe. Gyöngyvirág, a másik kedvence, halvány elégedettség futott át az arcán, miközben az illatokat elemezte, bárki is volt felelős az illatokért, nagyon kellemes hangulatot varázsolt ide.  A férfi mellkasáig ért, ahogy felmérte a másikat. Mosolyogva biccentette oldalra a fejét.
-Tudja… azt mondták, hogy Ön tudna nekem segíteni… szeretnék valahol megtisztálkodni… letusolni… - mosolyodott el, és szürke szemei érdeklődve mérték végig Pierre-t. Beharapta az alsó ajkát, gyöngy fehér fogsora alig észrevehetőn mart bele a rózsaszín rúzzsal bekent ajkába. Kihúzta a hajából a hajgumiját és a hajtincsei végével kezdett játszadozni.
Most, hogy vége volt a munkának, sokkal barátságosabbak és kedvesebbek voltak a lány vonásai, sokkal jobban látszott rajta, hogy fáradtabb, nem csoda, hiszen túl volt egy elődöntőn.
Kacérabb, és mosolygósabb volt, bár a szemei, azok a beszédes szürke szemek, szigorúságot sugalltak, pedig koránt sem így volt, sokszor hitték ,hogy bele lát az emberek lelkébe,amiben lehetett némi igazság, hiszen jó ember ismerő, csak nézzen rá a pasi, első pillantásra elegánsnak tűnt. Bár, igaz, hogy nem mély kapcsolatokat jött keresni Párizsba, kikapcsolódni, és egy itt lakó jobban tudna neki segíteni nem...? Ezért is jöhetne már a világítós srác. A pokolba a kis világosítóval ha sokkal sármosabb pasi állt előtte és volt a kisugárzásában valami boka remegtetően izgalmas is. Lehajtotta a fejét és elmosolyodott bár a tekintete megakadt egy ló trágya darabon a szőnyegben, így kicsit félre billentett fejjel , grimaszolt a látványra. Biztos hogy nem belőle jött ki, ő mindig ha be megy a házba, levakarja akár a lépcsőre tapicskálva a csizmája talpát vagy a vas cipő tisztítóra lépegetve a trágyát a cipőiről. Szinte már mániákusan, mert ezt nevelték bele. Nem, nem ő volt. A biztonság kedvéért megnézte a csizmái talpát, csak úgy míg itt áll a férfivel szemben, hátra pillantott az egyenként feltartott cipőire, megkönnyebbülve mosolygott fel a férfire. Így teljesen jogosnak tűnhetett a nem én voltam pillantása. Lehajolt, így előre hullottak a göndör tincsei, és jobb belátás nyílt a kissé kigombolt blúzba is, le tette a földre a táskáját és kiegyenesedett, megint megdörgölte a fenekét és egy kicsit a combjait is,mindig ez volt, ha rajta volt a lovagló nadrág, emiatt szerette a szoknyákat, mert ott nem érezte ezt a kényszeres megnyugtató mozdulatot. Bár… nem látszott, hogy lenne rajta fehérnemű, hiszen olyan feszes volt rajta a nadrág, és... na jó... lovagló nadrágban szokott hordani egyedül, ott mégis csak praktikus, mindenhol máshol pedig azért nem viselt, mert azokban a helyzetekben a natur volt a praktikusabb. Beletúrt a hajába és az iroda asztal felé pillantott. Megpróbált átkukucskálni a férfi karja mellett. Kidugta a nyelvét az ajkán és halvány elismeréssel mérte végig szolidan , elegánsan az előtte álló férfit, nem -nem fog a nyakába ugrani, de... ha tényleg ő Pierre, akkor igazán jó falat.  

C'mon Baby Light My Fire

[You must be registered and logged in to see this link.]

Unalmas várakozni valakire akiről azt sem tudod, hogy kicsoda, említettem már? Persze Lucas folyamatosan húzta az agyam, amivel azt érte el, hogy majdnem képen töröltem ezért a húzásáért, de végül letettem róla. Nem akartam kórházba juttatni, elvégre szerzett nekem fél tonna lótrágya űzőt, amivel a mai napra megvásárolta a testi épségét. Az órámra néztem, és megállapítottam, hogy akárkit is küldenek még van két perce, hogy befusson, csak én azt már nem fogom megvárni. A lovak türelmetlenül nyihogtak az a félvak asszisztens meg próbálta őket nyugton tartani amennyire tudta. Félvak volt, mert egyik szeme állandóan a rendező termetes hátsóján pihent. Ennek is van egy ízlése. Ellöktem magam az asztaltól és közöltem, hogy ha szükség lesz rám, akkor benn megtalálnak a szalonban. Nem mintha olyan sok dolgom lett volna de egy pár hívást el kellett intéznem, és perpillanat jobban vonzott a benti paradicsomi illat mint ez a kinti. Fel kellett hívnom pár jóarcú manust akik tartoztak nekem, és nem szeretem ha bevasalatlanul marad egy számla, romlana tőle a hírnevem. Az irodám ajtaja hangszigetelt volt, és főleg a fekete dominált benne, csak semmi flancolás. Eltekintve pár apróságtól amire hagytam magam rábeszélni. Elég könnyen meggyőzhető vagyok ilyen téren, mert az ízlésem a cimborám szerint nem a legjobb. Nem is kell nekem érteni mindenhez elég ha a csaj ért hozzá aki egy ideig mellettem lóg. Itt minden egy régi kapcsolat keze nyomát viselte magán, a nevükre sajnos már nem emlékszem, vagy nem mindegyikre. Leültem a székembe és fejből tárcsáztam az első számot. Meghagytam odakinn, hogy csak akkor zavarjanak, ha ember vagy autó élet forog veszélyben különben az illető épségéért nem vállalok garanciát. Az első adósom ígérte, hogy ma este fizet, csak adjak még neki pár órát. Ha nem lenne ma az orrom tele a kurva lovak hátsójának szagával, akkor valószínű nem engednék neki még ennyit sem, de kapott négy órát, hogy összeszedje a dohányt, különben valamelyik afrikai vadembert fogom ráküldeni, aki jól seggbe pakolja mielőtt rajzol neki egy fültől fülig vigyort a bozótvágójával. Ezt így szó szerint közöltem vele, meg azt is, hogy Jean-Claude rohadtul nem boldog és ha ő nem boldog én sem vagyok az. Így ment ez nálunk. A második telefon már barátságosabb hangnemben zajlott, megvan a lóvá csak valahogyan el kéne jutnia hozzám. No problemo haver, megszervezzük. Már éppen zsírozom le a helyszínt meg az időpontot, amikor az ajtóm szinte felszakad és Lucas rohan be, hogy ezt látnom kell. A lovászt.
- Ne idegelj cimbora, nincs az az isten, hogy én oda kimenjek se egy jó hátsóért se semmiért. És ha még egyszer megzavarsz telefon közben esküszöm…- de nem tudtam befejezni, mert az asszisztensem kihúzta a redőnyszerű függönyöket és az autók felé mutatott, ahol egy vöröske éppen ostorral hadonászott. Azannya, nem kamuzott ez a Lucas! Megnyaltam a számat. Jó falat így hátulról. Gyerünk kislány fordulj meg, lássalak! Jártam már úgy, hogy hazafelé autózva egy kerékpáron közlekedő kerek seggűt meglátva magamban morogtam, hogy fék…fék…fék… Majd amikor közel értem és megláttam az arcát…óbazmeg gáááááázzzz! És úgy száguldottam el mint akit üldöznek. A lóidomár megfordult és szélesen gesztikulálva magyarázott. Mi ez valami pantomimes? Mi a francnak mutogat ilyen nagy vehemenciával? Lucas végül felvilágosított, hogy a neve Ruby, és félig spanyol, és nem nagyon beszéli a nyelvünket. Ó, majd én megtanítom nem lesz ezzel nagy gondom, remek nyelvtanárnak bizonyulok bármilyen szinten, alul felül szóban vagy némán. Közöltem Lucassal, hogy rohadt gyorsan derítsen még ki nekem pár dolgot a csajról, ami az én olvasatomban azt jelentette, hogy kvázi mindent. A kabátomat levettem és rádobtam a székre, majd tovább telefonálgattam, még volt hátra két hívásom, és mindeközben az ablaknál állva figyeltem kifelé, és néztem miképpen idomítgatja azokat az állatokat ez a csaj. Nem semmi, az biztos, bár legkevésbé a lovak érdekeltek, hanem abba a szűk kis nadrágba bujtatott popsi, amely úgy járt öregem mint a zselé az ember kezében. Szó se róla szívesen lettem volna az állatok helyében de hát C’est la vie.  Összeráncoltam a homlokom amikor az egyik tejfölös képű fekete hajút megláttam a lány körül sündörögni. Mi a faszt akarhat tőle, takarodó onnan kölyök, privát darabbá nyilvánítottam, de úgy tűnt a gondolataim nem jutnak el odáig így aztán, lerendeztem még pár telefont és vártam, hogy Lucas visszatérjen az infóimmal, de egyelőre sehol nem volt. Jó sok kideríteni való van ha eddig tart, de a haver szeret alapos munkát végezni. Visszavettem a kabátomat és az ablakhoz sétáltam vissza de már nem láttam sehol a kis vöröskét, csak a filmstáb tagjai szorgoskodtak, szedték össze a holmikat úgy tűnik mára befejezték. Lucast kinyírom ha engedte elmenni a csajt anélkül, hogy beszélni tudtam volna vele, nehogymár lelépjen anélkül, hogy megismerte volna a Pierre féle nagydumát és esetleg még egy randit is ki tudtam volna csikarni belőle. Általában nem szokott ez nekem nagy nehézséget okozni. Van amikor rögtönöznöm kell, de van amikor van időm alaposan infókat gyűjteni a kiszemeltről. Most azt hittem, hogy van, de kiderült, hogy még sincs. Bassza meg! Dühösen húztam be a függönyt, úgy tűnik ma mindent nekem kell csinálnom, mert Lucas felszívódott. Este komolyan el kell vele beszélgetnem a sürgősség és idő arányokról a Four Lucky-ban. Még mindig az ablaknál álltam, és a telefonomon a gyorshívás 2-est nyomtam be, ami a haverom száma volt. Aeron-t nem tudom jókor hívom vagy sem de leszarom, ő is rendszeresen megzavar. Mondjuk nem tudom lett volna olyan pillanat bármelyikünk életében amikor nem éppen valami dögös bigén vesszük fel a mobilt. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy mennyi ilyen volt.  
– Greetings Monseur! – szándékosan nyomtam bele az ír akcentust a franciába, amivel tudtam, hogy a halálba kergetem, és röhögtem is a telefonba. Naná, hogy rosszkor hívom, hallottam a háttérben az elhaló nyöszörgést, majd pisszegést és a csendet.- Nyugodtan folytasd, remélem zavarok!- a vonal túloldalán francia káromkodás, és megint röhögés. – Na csak azért hívlak, hogy megjött a cuccod amit kértél. Nem tudom mi a célod vele, de nem is kérdezem. Holnap a szokásos szállítmánnyal küldöm. Aztán vigyázz a kicsikére! És vigyázz nehogy túlzásba vidd!- újra röhögtünk bár azt hiszem ezúttal még az előzőnél is többször hangzott el a nevem és az, hogy basszam meg. Megtenném én cimbora ha lenne kit! Ekkor hallottam meg a hátam mögött a hangot és fordultam meg telefonnal együtt. A kis vörös állt ott,  és édes hangon, nagyon rossz francia kiejtéssel Pierre-t kereste, vagyis engem. Legalábbis nem tudok róla, hogy rajtam kívül lett volna más ezzel a névvel a szalon területén.
– Majd visszahívlak, elég sürgős dolgom akadt.- hallottam, hogy a vonal túloldalán a haverom röhög és egy számot kér. Ami a közös nyelvünkön azt jelentette, hogy a telefont megzavaró tizes skálán hanyast kapna, és milyen bornak felelne meg.- Édes Merlot, tíz plusszos.- azzal el sem köszöntem egyszerűen kinyomtam a telefont, és megkerülve az asztalt a csöpp kis lovász elé léptem. Épp csak a mellkasomig ért. De cuki!
– Hát akkor nem kell tovább keresnie kishölgy, mert megtalálta. Pierre Larbaud személyesen. – fogtam meg a csöpp kis jobb kacsót és finoman az ajkaimhoz emeltem, vízkék szemeit pedig egyenesen az ő szürkéibe fúrtam. Udvarias gyerek vagyok én. A nagyapa és Jean-Claude is kitekerné a nyakam, ha nem így üdvözöltem volna. Régi vágásúak vagyunk, na! A kérést hallva lassan engedtem le a kacsóját, de nem engedtem még el, ha feltűnik neki akkor kihúzza, ha nem akkor marad még legalább egy percig a kezemben. Finom kis kéz, kellemes és bársonyos bőr. Ahhoz képest, hogy lovakkal foglalkozik egészen selymes. Lassan végül és nagyon nehezen engedtem el a kezét és követtem a tekintetét, amely a szőnyegen éktelenkedő lótrágyára siklott. Úúúú ezért valakit kinyírok. – Ha megbocsát drága egy pillanatra. Mindjárt intézkedem az ön ügyében. Is- tettem hozzá nagyon határozottan, majd az íróasztalhoz léptem és megnyomtam a vezetékes telefon központon egy gombot, mire a vonal túlsó végén meghallottam Lucas hangját. Tele volt a szája valami kajával. Ez már megint zabál. Mint a csecsemők, naponta ötször.
– Lucas, kurva gyorsan vonszold ide a segged és tüntesd el az irodámból a lószart. Kezdek pipa lenni, hogy mindenhol ebbe botlom. És szólj a takarítónak, hogy marha gyorsan vágtasson ide a masinájával.- újra megnyomtam a gombot, majd megkerülve az asztalt, ismét ott voltam Ruby előtt.- Hol is tartottunk kisasszony? Ó igen, ha az öltözékéből nem vonok le merész következtetést maga az aki megzabolázta azokat a lovakat. Ruby McGregor. Szép hangzású név, ír. Akárcsak jómagam.- biccentettem meg a fejem és egy tőlem megszokott kisfiús mosolyt küldtem felé. Nem rohanjuk le az édest, ezzel a csajjal apám óvatosan kell bánni, mert lovakat reguláz meg, ki tudja velem mire lenne képes. A tekintetem az ajkaira vándorol amikor beharapja a száját, nekem meg meglódul a fantáziám. Jobb lesz ha megmutatom neki a privát fürdőmet, bár az sem lesz jobb helyzet, szívesen megnézném ahogyan tusol, szó se róla még segítenék is, lennék én a mosdószivacsa. Na jól van Pierre, nyugi van. – Jöjjön megmutatom hol tud letusolni. Itt az irodán hátsó részén van a fürdőm, nyugodtan használhatja. Talál benne mindenféle tusfürdőt, tiszta törölközőt, bármit amire szüksége lenne. Ha valami mégsincs csak sikítson és már szerzem is be.-mondjuk sikítani akkor is sikíthatott volna ha megvan minden szívesen meghallgatom. Kinyitottam előtte az ajtót és látványosan a karomat előre lendítve körbemutattam. – Tessék parancsolni, kisasszony a fürdő az öné. Bocsásson meg, hogy nem franciául társalgunk, de azt az infót kaptam, hogy angolul jobban beszél!- kértem még elnézést azért, hogy az én valódi anyanyelvemen beszélgetek vele, de jobbnak láttam így mint erőltetni azt amit nem tud rendesen.
– Odakint megvárom ha elkészült.- fejeztem még be, de láthatóan nehezemre esett az ajtóból ellépni, szívesen utána mentem volna. Végül egy mély sóhaj kíséretében visszamentem az irodámba, a kabátomat levettem magamról és megint a székre dobtam, levetettem magam, a lábaimat felpakoltam az asztalra, és megint a mobilomért nyúltam. Tárcsáztam és a vonal másik végén felvették.
– Tudtok nekem szerezni nagyjából – az órámra néztem – Tíz percen belül egy fehér virágokból álló csokrot? Mit tudom én legyen benne rózsa, meg….ááá ti értetek ehhez. A lényeg, hogy fehér legyen színtiszta fehér, és legalább négyféle virágból álljon. A szalonban vagyok, igen. Akkor tíz perc. Köszönöm. Jövök eggyel!- aztán letettem a telefont a tarkómon összefűztem a kezeimet és vártam. Már megint Rubyra. De most legalább tudom, hogy van miért. Talán.

Ruby & Pierre

C'mon Baby Light My Fire

Ruby bár mosolygott, mégis kissé zavartan pillantott a franciára, túl pörgős volt neki a nyelv és ez a pasi nagyon tudott beszélni.
~Istenkém, csak add, ha megszólal angolul tegye! Nem akarom ide hívni a fordítót…Igazán kár lenne…~
A szemei először a férfi ajkán állapodtak meg aztán az orrán és végül annak szemein. Volt valami kisfiúsan pimasz kisugárzás az előtte állóban ami szinte azonnal megragadta. Meglepte a kézcsók, kicsit félre billentette az okos kis buksiját és felmosolygott a férfire.
- Phierrhe Lah…- Ruby grimaszolt, csak a véletlennek volt köszönhető hogy korábban sikerült akcentus nélkül kiejtenie a férfi nevét, annyit ismételgette magában befelé jövet. De most, beletört a bicskája a férfi egész nevébe. Nem, inkább nem próbálja meg kimondani, reméli hogy nem fog megharagudni ezért a férfi. - Az én nevem pedig Ruby McGregor. - apró bocsánatkérő kis mosolyka rajzolódik ki az ajkára a férfi nevét illetően. Nem húzta el a kezét azonnal a férfiéból, az első pasi aki talán stílusosan próbál közeledni felé. Amikor pedig elválnak a kezeik, szinte érzi még a sajátja körül a hatalmas meleg kezet.
Figyelte Pierre-t miközben láthatóan parancsokat osztogatott a telefonba, ő türelmesen várt, csak a füle mögé tűrte oda néhány hajtincsét, egyébként nem mozdult onnan, ahová megérkezett a belépése óta. A tekintetét végig futtatta a berendezésen, egyszerű, mégis hatalmat sugárzó olyan…pierres, jött rá a nő. Biztos csak ő vezetheti az autóját és tuti, hogy bőrkárpitozású… Hm, szereti a bőrt. Figyelme ismét visszaterelődött a kékszeműre.
- Maga? Pedig… - hunyorított meglepődve mérte végig a férfit. - Egy cseppet sem látszik írnek, és a neve is… eléggé nyelvtörő- dugta ki apró nyelvét a száján, majdnem mintha nyelvet nyújtott volna. - Vagy lélekben az, vagy pedig valamelyik szülője? - hitetlenkedve rázta a fejét, a mosoly nem akart megszűnni a pofiján, még ragyogóbb lett amikor meghallotta, hogy van fürdője is a pasinak. Felkapta a táskáját és utána sietett. Megszokta ,hogy a férfiak mellett sietnie kell, de volt annyira jó kondiban, hogy ez ne érdekelje.
- Tudja Pierre - most is hallatszottak a h betűk a férfi nevében. - Egyáltalán nem haragszom, és így nekem is könnyebb, - fordult meg az ajtóban, miután lerakta a táskáját a párnás résznél levő ülőkéhez, a földre. - Így nem kell megkérnem a tolmácsomat, hogy csatlakozzon harmadiknak egy társalgásba. Szörnyen bosszantó arra várni, míg lefordít valamit, és közben udvariasan mosolyogni. Mert…mi van ha esetleg maga elküldene melegebb éghajlatra, de ő meg csak annyit mondana, hogy de jó meleg van idebent… - rántotta meg könnyedén a vállát.  - érti ugye? -  odasétált az ajtóhoz és hálásan pillantott fel a férfire.
Már épp kérte volna  a másikat, hogy nem-e csatlakozna hozzá, hiszen… ő Ruby a rövid túrák kalandora, de akkor a pasi gondolt egyet és kifordult az ajtóból. Sértődötten húzta fel a nóziját, majd becsukta az ajtót. Nem, megerőszakolni nem fogja a pasi, nem tűnt olyannak, de nem is zárta be kulcsra a fürdő ajtaját. Mindenesetre levette a csizmáját itt az ajtóban és oda is állította, azt fogja legutoljára elcsomagolni. Mezítláb tapicskolt végig a fürdő kövezetén. Kiakasztotta a ruháját, felállította a csizmáját egy olyan helyre ahol lehetőleg nem lesz vizes, a kabátját pedig… nem akarta idebent felakasztani, így teljesen kigombolt ingben és egy szál melltartóban meg bugyiban rohant ki a férfi akasztójához , gyorsan felakasztotta oda a kabátját és köd előtte köd utána. Bár futólag az asztalnál ücsörgő férfire pillantott és rá mosolygott, az arca piros pozsgás volt, alapjáraton pedig nem volt szégyenlős, amíg nem volt saját öltözője a versenyekhez, együtt öltözött a többi lánnyal és fiúval, a kuncogását még az irodában ülő is hallhatta, ahogy visszasietett a rövid kis folyosón a férfi privát fürdőjébe. Amely teljesen más hangulatot sugárzott magából mint az iroda, kétség sem fér hozzá a pasi igen piperkőc, vagy sok időt tölt munkával, vagy mindkettő. Ráadásul, lehet, hogy Pierre tíz percen belül kérte a virágokat, ő biztos nem fog addig végezni, élvezte, ahogy a plafonról lecsöpögő víz végig masszírozza a hátát és válogathatott tusfürdőkben is, meg samponban is. Alaposan megfürdött, hogy a ló szag lekerüljön róla. Amikor végzett, kitapicskolt a zuhanykabin részről. Egyenesen a tükör elé sétált,oda előre kipakolta a neszeszerét, és néhány apróságát. Fogat mosott, annyira tapasztalt volt már az utazgatásban, hogy volt saját fogkeféje és fogkrémje is, és igazából volt nála törölköző is, de… ő tovább utazott és ha már olyan kedvesen ajánlotta a férfi, hogy használja csak az övét…
Nagyjából fél órás készülődés után, és persze bugyival  a popóján, mert odakint nagyon hideg volt, így nem akarta,hogy befagyjon, kitipegett a fürdőből, a haja száraz volt, talált hajszárítót is, és a haja vissza ugrott kis göndör állapotába, finom virág illat lengte körül Rubyt, és a  fáradt karikák sem látszottak a szemei körül, nem csak a smink miatt, hanem a fürdőnek hála. Nehéz táskáját most is magával cipelte, igazából a lovagló csizmája sokkal nehezebb volt mint az amit most viselt.
- Pierre? - csendült Ruby hangja. - Sajnálom, hogy megvárakoztattam…de az ön fürdője felülmúlja az összes hotelét, amit az elmúlt pár napban kipróbálhattam. - Ruby lerakta a táskáját az ajtó közelébe. A kezeit az öle előtt összefűzve állt meg, a férfi előtt. Két táska volt nála, az egyik a sporttáskája, a másik az, amelyik ment a mostani öltözetéhez, azt le rakta a sporttáskája tetejére.
- Tudja… két nap múlva versenyem lesz, de a mai napon szeretnék kikapcsolódni, nem ismer esetleg egy helyet ahol jól érezhetném magamat? - az ajka most rózsaszínre volt kifestve, fényes volt és csillogott, a szemei pedig macskásra, ezzel hangsúlyozta az amúgy is szürke szemeit.
Kíváncsi volt, hogy kereste-e a fekete hajú srác, hiszen mondta neki, hogy jöjjön utána, de ahogy elnézte Pierre-t , az lehet, hogy elhajtotta innen a fenébe. Eddig nem igen volt kalandja ilyen erős személyiséggel mint ez a cuki szőke hajú, ír manó. De szívesen végig nyalna az ajkának ívén, miközben ezen gondolkodott és pillantása az ajakon időzött, végig nyalt a sajátján. Utálta a körszakállas pasikat, vagy bunkók voltak, vagy szóra sem érdemesek, de ez a francia valahogy tudta viselni a szakállát, kellemes borostás volt az arca, de vajon miért akarja annyira megtapicskolni? Ráadásul ha jobban megnézte a fényben, halványan vöröslött is a szőkés haja, Pierre tényleg nem viccelt, hogy ír vér csörgedezett az ereiben. Nem akart leülni, hiszen nem kínálták hellyel, de szó nélkül sem akart elmenni, ha látta a virágcsokrot, futólag elismerőn pillantott végig rajta és magában irigykedve gondolt Misiss Larbaud-ra.
- Szabad lesz? - kérdezte a szék felé pillantva. - Igazán szép csokra van, a barátnője boldog lesz... - jegyezte meg Ruby mosolyogva, nos igen, egy aranyszabálya volt, házas pasival, vagy párkapcsolatban élővel nem kezd. Ha leülhetett, úgy az egyik térdét átvetette a másikon, és lesimította a szoknyája szegélyét. Elmehetett volna, de idebent kellemes meleg volt, és az illatok is nagyon tetszettek neki.
- Esetleg... - kezdett bele Ruby óvatosan. - körbe vezethetne a szalonjában, láttam befelé jövet egy csinos két személyes darabot... -