All I want for Christmas is You

[You must be registered and logged in to see this image.]
Kari van!!! Illetve lesz holnap, így mikor Armin elalszik megnézem, hogy be van-e takarva, majd becsukom az ajtaját és kiosonok a konyhába. Már elterveztem mindent, meg is vettem, úgyhogy már csak neki kell állnom sütni. Tudom, hogy szerelmem nem az a karácsonyozós fajta, és mivel fát sem akart venni, szerintem ne sűrűn ünnepli. Én viszont vettem egyet, ami akkora, mint én. A sütögetés előtt azt díszítem fel, meg az egész nappalit, majd Armin ajándékát csomagolom be. Tegnap jött meg az utolsó csomag is bele. Húsz különböző kávéfajta húsz különböző országból, és húszfajta cigi is, mindegyik minőségi, és benne van a topban, a pénzt nem sajnáltam, főleg, mert apám odaadta az egész családját a pénzért. Akkor hadd költsem már a picsába. Senki másra nem költeném szívesebben, mint Arminra. Nem kapok tőle semmit, tudom, de nem is érdekel különösebben a dolog. A doboz a csípőmig ér fel, komoly munka beburkolni, de még egy szalaggal is átkötöm a tetején masnival. [You must be registered and logged in to see this image.] Ennél jobb ajándékot nem tudtam kitalálni neki. A karácsonyfa alá tolom az egészet, és nekiállok a sütésnek. Mindennek a tésztájába rakok kávét, a krém is kávés mindenben. Török kávé, rohadt erős az íze, ebből két csomaggal vettem, és az egyiket leőröltem, még mielőtt Armin hazajött volna. Minden készen áll. Hajnali öt óra van, mire mindennel végzek. Fáj mindenem. Lezuhanyozom, hajat mosok, hogy a liszt, csoki, kávé kimenjen belőlem, de ujjaim és hajam még mindig annak az illatát árasztja. Kávéparfümöt is keresnem kellett volna. Ahogy megfordulok a fürdőben, szembe találom magam az egészalakos tükörrel. Elpirulva nézem meg magam. Basszus. Vékony vagyok, van némi izom rajtam, amennyi a tánchoz kell, de nem vagyok konkrétan izmos. Alacsony vagyok, Arminhoz képest mindenképp, a bőröm nagyon sápadt, amit hajam és szemem sötétje csak erősít. A sebeim már elmúltak, a zúzódások is eltűntek, de valami még mindig nincs jól. A tánctanár rámripakodott, hogy szerinte egy táncosnak nem kéne ilyen dagadtnak lenni. Ujjaim végigrohannak a hasamon. Tényleg dagi vagyok? Ahh, legalább hozzáírom a többi hibámhoz, a mellkasom sem éppen úgy néz ki, mint az újságokban a sok modellnek, a combjaimról már ne is beszéljünk, nem állnak sehogy sem. Női gondjaim vannak, te jó ég. Illetve nem gond, tény, hogy szar az egész, és pont. Kivéve azt az egy kis helyet a csuklómon. Felemelem a kezem. Az egész kicsi, ujjaim vékonyak, csuklóm sápadt bőrén kisebb-nagyobb foltok ülnek. Szívásfoltok, kis véraláfutás szerűek, de... Ezeket Armin csinálta, a szájával, épp ezért tartom őket tökéletesnek magamon, ha minden más utálok is.
Elfordulok inkább a tükörtől.
Francba, csak alsót hoztam be magammal, azt felveszem, és mellé Armine gyik ingét, ami elég nagy rám, még a fenekemet is eltakarja. Istenem, olyan fáradt vagyok. Kitipegek mezitláb, körülnézek. Nagyon karácsonyi minden... fogom az egyik pokrócot, és a kanapéra lerogyva egyhelyben alalszom. A testem viszont hozzá van szokva, hogy felkeljen, mikor Armin, illetve annak az időpontnak a környékén, így pár óra múlva fel is kelek. Főzök egy pohár kávét neki, és azzal együtt megyek be. Leülök az ágya szélére, és mikor elkezd mocorogni, ébredezni megszólalok-  Jó reggelt, és Boldog Karácsonyt Armin! - Mosolygok rá, és óvatosan egy kis puszit nyomok a homlokára, ha nem ellenkezik nagyon, majd felé nyújtom a kávéját. Nm tudom, hogy hogyan mondjam el neki a dolgot, hirtelen úgy érzem, rosszat tettem, pedig nem... de lehet, mégis. Elpirulva lesütöm a szememet. - Kint megvárlak, hoztam neked ajándékot - Mondom halkan, majd még a hajába túrva megsimogatom fejbőrét, és kibandukolok a dobozhoz, elülök mellé, mely így már nagyobb is, mint én. Ujjaimmal bizonytalanul simogatom az oldalát. Örüli fog neki... remélem.

Én nem tudom mi baja lett Milo-nak az utóbbi időben, de pár napja igen furcsán viselkedik. Ahogy meglátott a városban bármiféle karácsonyi dolgot, rám pillantott, s ajkait lebiggyesztve csapot-papot otthagyott az utca közepén. Tudom, hogy napok óta zavarja, amiért helyette mást pakoltam be Chloe szobájába. Biztos megsértődött, amiért lecseréltem egy másik pincsire, és azt hiszi, hogy azzal fogok majd parádézni. Nos...valami van a dologban.
  Egyébként is tudhatná, gyűlölöm a Karácsonyt, és az egyéb ajándékozós napokat; húsvét, szülinap, hálaadás...stb.
Télen az emberek már novemberben megőrülnek, mindenki ajándékok után szaladgál. Felesleges felhajtás és pénzkidobás ez az egész. Jézus születését ünnepeljük, mégis mást ajándékozunk meg. Hogy is van ez? A csóka biztos vigyorog a bajsza alatt, hogy a sok marha mennyit költ csupán azért, mert elvileg a világra jött, gyakorlatilag pedig csak egy kitalált személy, kinek a háromnegyed életét be kell magolni teljesen feleslegesen. Tanulnának inkább rólam, én legalább kész tényeket adnék ki az életemből, nem humbug szarokat. Ráadásul én biztosan létezem. Sőt! Pokolra jutásom után is itt fogok kísérteni Vegasban, és retteghet a nép!
  Arról már ne is beszéljünk, hogy ez a szeretet ünnepe. Meg a nagy lófaszt. Ilyenkor veszik össze mindenki mindenkivel, a kórházban a késelések száma megnövekszik, ez aztán holt biztos. Nem bírnám a zsivajt körülöttem.
Chloe-val soha nem ünnepeltük meg ezt, szerencsémre neki is betett az élet. Ellenben velem, neki az anyjával gyűlt meg a baja. Nagyon remélem, hogy Nathaniel sem kerít nagy feneket ennek a tetves napnak - ami valójában ugyanolyan, mint a többi, csak az emberek vevők mindenféle mendemondákra.
  Nem készülök Nath-nek semmivel. Miért is tenném ha eddig se adtam senkinek még csak egy kézfogást sem? Én se kaptam semmit több mint tizenhét éve. Még csak egy két ágból álló fám sem lesz. Másnap, miután Nath hozzám költözött, elment órákra, nekiálltam annak, hogy lerajzolhassam őt...csak úgy. Elkezdtem ugyan, csupán a vázlat van meg egyelőre; egy vékony férfi test egy tükör előtt állva. A tükörben a sértetlen teste, míg előtte a foltokkal teli önmaga. Arca nincs ugyan az embernek, ahhoz majd jobban szemügyre kell vennem Őt.
  Akkor, éjjel, ezzel bíbelődtem, szinte kimerülésig, hiába egy fekete-fehér krikszkraksz az egész, egy nyamvadt ficka - mindez azért, hogy ne felejtsem el, mit is akarok a papírra firkantani. A félkésznek sem nevezhető mű ott hever az asztalom közepén, lefordítva.

---

  A nap legutálatosabb része, mikor fel kell kelni. Úgy örülnék, ha legalább egyszer nem más hangjára kellene ébrednem...
- Reggelt! - nyöszörgöm hason fekve, s fejemre húzom a takarót. Nem akarok felkelni, s bár a kávé illata megcsapja orromat, kénytelen vagyok szemeim megdörzsölni, s lassan kinyitni azokat.
- Mmm, de jó szagod van. - dörmögöm mikor a homlokomra nyom egy puszit, majd megfordulok, s mikor felém nyújtja a poharam, elveszem azt tőle. Nagyon csípem, hogy amióta itt van, azóta mindig ezzel vár.
- Állj... - felvont szemöldökkel nézek rá a pohár fölül, még mielőtt még belekortyolnék a kávéba. - ...hol van a cigim? - kérdezem nevetve. Ha már így az ágyba hozta nekem a ,,reggelit”, akkor igazán figyelhetett volna a részletekre - a napok során rájöhetett volna, hogy míg ő egy szendvicset nyammog el, addig én elszívok egy cigit, és lehúzom a kávét, amit csinált.
  Ha kapok egy szálat, akkor csuklóját megragadva egy újabb piros foltot varázsolok oda neki a másik kettő mellé, majd egy csókkal köszönöm meg ,,kedvességét”- legyen ez a karácsonyi ajándéka, vagy mi. Tegnap is szórakozott velem, megmerte kérdőjelezni bátorságom. Méghogy nem merem kiszívni a csuklóját, aha. Most ott virít a tettem nyoma. Frissében még egy karórát is haraptam neki, de annak nyoma pár pillanat után eltűnt.
Ha nem kapom meg a reggeli nikotinadagom, akkor kiszolgálom magam.
  - Mi? Hogy mit hoztál? - kérdezek vissza miközben felülök az ágyon, s felé fordítom fejem, mire ő a hajamba túr. Felmorranok, de közben nagyon remélem, hogy rosszul hallottam.
Ajándék? Mégis miért? Nehogy már kettesben akarjon itt ünnepelni, mert menten visszaalszom. Noha szeretem a meglepetéseket, megvetem az ünnepekkor átadottakat. Sóhajtok egy nagyot, s nézem, ahogy szép lassan elhagyja a barlangomat.

  Egy szál alsóban vagyok, ahogy általában mindig. Mégis felveszek egy melegítőgatyát, nehogy már panaszkodjon, amiért szinte pucéran megyek elé. Tudom ám, hogy nem bánná!
  Miután elszívom cigimet, félve fonom ujjaim a szobám kilincsére, újabb sóhajt követően nyomom azt le lassan. Nem tudom mi vár rám, de hamar túl kell ezen esnem. Lassan, de biztosan megyek a nappaliba, ahol Nath egy dobozt simogat. Visszahúzódom a falhoz, nem akarom, hogy észrevegyen egyelőre.
~ Aztakurva!!! ~ - megrázom fejem mikor megpillantom az óriási, masnis dobozt. Egy halvány mosoly kúszik arcomra, szinte már majdnem elvörösödök. Soha nem kaptam még ilyet, ekkorát…
Nyelek egy nagyot, s úgy lépek be a nappaliba, egyelőre még állva tekintek Nath felé.
- Az most...az enyém? - akadozva bukkannak ki belőlem a szavak, nem tudom mitévő legyek. Zavaromban a tarkóm vakargatom, és próbálom elkerülni Nath tekintetét.

All I want for Christmas is You

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nagyonrégen nem ajándékoztam meg senkit, Deannek nem akartam adni semmit, de ő megünnepelte a karácsonyt, ahogy mindig. Elvette, amit akar, és ez karácsony örömére mindig én voltam. Másnap nem nagyon tudtam felállni, de persze ez őt nem nagyon érdekelte, sőt. De vannak emlékeim az előttről, mikor az anyukámmal és megünnepeltük. Együtt, mint egy család. Tudom, hogy Armin nem a Karácsony megszállottja, de én szeretem. Azt jelenti nekem, hogy szeret valaki. Akárki. És ez most Armin, akkor is, ha soha nem mondta ki nekem. Nem kéne ismételgetnie, csak egyszer szeretném hallani. Egyetlen egyszer. Mindegy, majd néha elmondom hangosan, vagy ilyesmi. Nem tudom... Szeretnék Arminnal aludni, de nem merek bemenni mellé, hogy felébresszem, vagy ilyesmi, na meg reggel a kávéjával... szóval inkább kint maradok és csak nézek kifele a fejemből, míg el nem nyom az álom, félig lelógva a kanapéról.

---

a kelés, mint mindig, kávéfőzéssel kezdődik neki. Én inkább teás vagyok, de most jó lesz a semmi is. Fáradt vagyok eléggé, fáj mindenem az esti maratoni süti sütéstől, de nem fontos.[You must be registered and logged in to see this image.] beólálkodom mellé és megvárom, míg felkel. Nem erőszakoskodok vele, hagyom, hogy a fejére húzza a takarót. - Köszönöm - Mosolyodok el kicsit és továbbra is tartom a kávéját, amit el is fogad lassacskán, és még a puszim miatt sem kapok egy fintort. Csendben, felvont szemöldökkel figyelem, hogy most mi gondja lehet, mikor megszólal, én meg csak mosolyogva nyúlok az ő ingjének a zsebébe rajtam és ajkai közé biggyesztem a cigit, az öngyújtót meg mellé rakom az ágyra. Nem felejtettem ám el. Ma nem. Váratlanul ér, hogy elkap, meg is rezzenek kicsit riadtan, ujjai csuklómra kapnak, hirtelen nem tudom, mit szeretne, de ajkaihoz húzza. Mikor rátapad, csak kikerekedett szemekkel figyelem, nem próbálom meg elhúzni, ujjaim bizonytalanul ténferegnek, és ő kiszívja még egy helyen az érzékeny bőrt. Felnyögök, a libabőr végigszalad a hátamon, ajkamba harapok, de azt is el kell eresztenem, mert leránt magához egy csókra, amit édesen nyújtok el haját simogatva, tudom, hogy azt szereti, én meg a selymes tincseit imádom.
Elmondom neki, hogy van ajándék, ugyan kicsit aggodalmasan, de ő azonnal fel is ül, én meg ijedten húzódok kicsit arrébb. - Ajándékot... Karácsonyra... tudom, hogy nem... nem vagy karácsonyos, de legalább nézd meg. Kérlek... - Megindulok kifele, még az ajtóban megtorpanok egyszer - Ha nem tetszik eltüntetem, rendben? - Nem nagyon várok választ, csak kimegyek. A hangulat, és ilyesmi nekem van, az aji neki... meg a kávé íz a sütiken. Kint leülök a doboz mellé, ujjaim rajta kóricálnak. Lehet, butaság volt az egész. Eszembe jut a fiú a tükörben. Felsóhajtok. Belőle tényleg nem úgy tűnik, mintha egy okos ötlet is kijönne. Pont felállnék, hogy hagyjam az egészet, mikor Armin megjelenik... és mosolyog. Kicsit döbbenten nézek rá és az én ajkaimra is ugyanaz a kis mosoly szökik. A dobozt óvatosan felé tolom. - Igen... remélem, tetszeni fog - Felállok, és hozzálépve lábujjhegyre állok, vállába megkapaszkodok és álla vonalára csókolok. Shit, nem igaz, hogy ilyen kicsi vagyok. Megsimogatom a haját, és a falhoz dőlök, onnan figyelem őt, ahogy közelít az ismeretlen objektumhoz. Aranyos, általában nem, de most az. Mégse mondom meg neki, helyette, hogy ne legyen annyira zavarban, én visszamegyek a szobájába és beágyazok, az üres kávésbögrébe dobom a már elszívott cigit, és megindulnék kifele, mikro megakad a szemem egy rajzon. Szeretem látni a műveit, ezért odaslattyogok és felfordítom. Kikerekedett szemekkel nézem a lapot. Ez egy meztelen srác...Volt valakivel, mióta mi... mi vagyunk? Miért? Nem vagyok elég neki? Nem adok meg neki mindent? Azért, mert ronda vagyok? Mert nem szeret? Talált valaki mást? Ez logikus... ez a helyes döntés, még én is keresnék valakit magam helyett, de ez... ez most fájt. Nagyon. Felkapom a rajzot is, végül is az a logikus, ha megkérdezem, mielőtt még megsértődök, bár jelenleg finomabb módot nem tudok, mint a KI A FASZOM EZ???????? Na jó... az "f" betűs szót nem használnám, ronda, és rajta nem kérnék számon semmit, mert szeretem. Whaj. Kimenve a bögrét a mosogatóba teszem, a cigit kidobom, a rajzot pedig lerakom az asztalra. Előbb szeretném tudni, mit szól az ajándékhoz... még akkor is, ha itt kattogok magamon, mert nem tudom, hogy melyik hibám miatt tette... a több millióból. Kicsit tanácstalanul állok, félek, nem tetszik neki, vagy ki tudja. Most már fogalmam sincs semmiről. - Na...? Elvigyem? - Kérdezem elpirulva zavaromban, a lábamon billegve. Legalább az ajándék tetsszen neki, ha már én nem is.

Őszintén szólva örülök, hogy lett egy cselédem. Nem mondok neki semmit, de ő megcsinál minden házimunkát. Ez vajon megszokás lehet nála, vagy csak szimplán rendszerető?
Nem mondom, hogy ez a túlzott rend nem zavar, szeretem a kupit. Úgy legalább mindent megtalálok, de így?!

  Míg fel nem ébredek teljesen, addig bármit csinálhatnak velem. Nath akár rám boríthatja a kávét, arra is csak nyöszörögnék, mintsem felpattanjak és elgyepáljam dühömben.
Egyébként is csak egyszer szeretném átaludni az egész napot, mikor nem szól senki reggel, hogy ébredjek. Erre a legalkalmasabb nap a mai lenne, de neeeem, megint ébresztenek.
  A bögrét elveszem, majd kíváncsian figyelem mit művel Nath. Kissé kikerekednek szemeim, mire a zsebébe nyúl. Apám, ő aztán felkészült mindenre. Ilyen hamar kiismert?! Vagy én lennék ennyire egyszerű? Áh, ez lehetetlen!
- Miket rejtegetsz még? - kérdezem sejtelmesen mosolyogva mikor megpillantom, hogy az ÉN INGEM zsebéből vesz elő egy szálat. Az ajkaim közé rakja, ám mielőtt meggyújtanám azt, két ujjam közé kapom, s Nath vékony csuklóját megragadva egy újabb folttal gazdagítom azt, mire ő ijedtében megrezzen,
- Ne félj. - suttogom, majd tarkójánál megragadva húzom magamhoz, s csókolom meg, amit ő viszonoz. Mikor ujjai elmerülnek hajamban, s simogat, belemorranok a csókba.
  Az ajándék szó hallatán megáll bennem az ütő, nem voltam én felkészülve arra, hogy bármi különleges is történjen ma. Erre Ő rácáfolt. Reménykedtem benne, hogy elment a hallásom pár pillanatra, de megismétli azt, amit nagyon nem akartam ma hallani.
- Teljesen felesleges volt bármit is venned. - vállamat megvonva tekintek felé, mire ő kislisszan az ajtón, ám még pár szó erejéig visszanéz.
- Dehogy tünteted! - amit nekem szánnak, az az enyém is marad, bármi is az. Ha nagyon gagyi cuccot kapnék, akkor talán eladnám a neten. Fel se tűnne neki.

---

  Ahogy kilépek a szobám ajtaján, a fenyőbűz csapja meg az orrom, ami keveredik többféle sütiszaggal. Én nem tudom mit művelt ez a gyerek, de gondolom már megint nem aludt, aztán egész nap nézhetem, ahogy csicsikál. Mondjuk a rajzomat be tudnám legalább fejezni, és viszonoznám azt, hogy kaptam valamit tőle.
Ugyan nem túl vidáman, de mégis egy félig-meddig erőltetett mosollyal megyek oda hozzá, és a dobozhoz.  
- Mekkora ez az izé… - jegyzem meg halkan, mikor felém tolja a hatalmas masnival rendelkező csomagot.
- Remélem nem vágsz át, hogy még hat dobozon kelljen áttépnem magam, hogy aztán egy pici szar lapuljon az utolsó  mélyén. - kezdek feloldódni, s kezd előbukkanni a valódi énem, akinek soha semmi nem lehet elég jó.
Mikor felém tipeg, s államra nyom egy puszit, álla alá nyúlva emelem meg fejét, tekintetét fürkészem, majd egy újabb csókot lopok tőle.
  Törökülésbe vágódok az elé, s akár egy kisgyerek, úgy tépem fel a csomagolást, a masnit csak úgy leszaggatom a dobozról. A látvány, ami elém tárul...egyszerűen nem térek észhez!
Doboz dobozok hátán. Cigik, kávék - életem legnagyobb szerelmei! Örömömben feldobnám egyszerre az összeset, akárcsak az emberek a pénzt, mikor valami nagyon kaszálnak. Ehelyett csak vizslatom a dobozokat, csomagokat, végigszimatolom az összeset.
- Nathaniel! Hozd az öngyújtóm! - kiáltok neki miután megfordulok, és látom, hogy ő köddé vált. Várom, hogy megjelenjen az ajtóban, továbbra is csak a földön ülök - körülöttem a papírdarabok, a masni szalagja kioldva, a dobozok előttem össze-vissza.
- Nem vagy normális. Most ezt miért kellett? - kezdek bele a faggatásba mikor meghallom hangját. Nem szidom, hiszen rohadtul örülök. Nem gondoltam volna, hogy pár ilyen bigyóval boldoggá tud tenni.
Nem nézek rá, csupán két ujjammal jelzem neki, hogy jöjjön közelebb - mögém.
- Na, melyiket akarjuk előbb megkóstolni? - nem akarnám kihagyni a jóból, had kapjon ő is valamit akkor már, ha egyébként semmivel nem tudok neki előrukkolni.

All I want for Christmas is You

[You must be registered and logged in to see this image.]
Armin lehetetlenül aranyos, mikor felébred, nem szoktam nagyon kihasználni, de most adok neki egy puszit, mert annyira meg szeretném tenni, úgyhogy nem vonom meg magamtól. Kérdésére elmosolyodok és fejet ingatok. - Nem, most már csak az van rajtam, nálam, amit látsz - Kiürültek a zsebeim, egy szál alsó és az inge, ennyi az itteni "vagyonom". Szeretem őt, eszméletlenül nagyon, legszívesebben egész nap csókolnám és bújnék hozzá, mégis, mikor hirtelen elkapja a kezemet, megijedek kicsit, hozzá vagyok szokva, hogy ilyenkor rossz dolog jön. Kb úgy nézhetek ki, mint egy kutya, épphogy a fülemet nem hegyezem, de csak kiszívja, ami rettenetesen jó érzés, forróság csúszik tőle végig a gerincem mentén. Viszont ő meglátja, a rémületet. Először azt hiszem, hogy biztos megint be fog szólni, de aztán halk hangja megnyugtat, és apró mosolyt is csal ajkam szegletébe. Igyekszem, ő tényleg nem bántott soha. A csókja meglep, de halk dorombolással bújok hozzá és veszek el ajkai közt, nagyon finom... mert nagyon Armin.[You must be registered and logged in to see this image.]
Kimenve leülök a doboz mellé, egészen, míg nem követ. Szavaira fejet ingatok - Nem, nem szívatlak, Armin, hidd el, ez ekkora - Nevetek fel rá és felállva hozzálépek. A csudába, milyen magas már, de akkor is kap puszit, mire elkapja az államat. Állom a pillantását, hangtalanul, nézem, mit szeretne, az enyémből nem olvashat ki semmi mást, csak szeretetet és kíváncsiságot. Azt hiszem, meg van elégedve a látvánnyal, mert megcsókol. El vagyok ma kényeztetve, azonnal viszonzom, nyelvem ajkát simogatja hosszan, éhesen, de aztán elengedem és kitakarítom a szobáját. Ezzel már csak az a gond, hogy szembe jön a rajz és mindent elront. Még a kedvemet is, de felkapom az öngyújtóját. Mikor visszamegyek olyan... igazi kisgyerek szerelmem. Furcsa, mondjuk úgy, szokatlan. A francba, ne már... Össze akartam vele veszni, rákiabálni, megsértődni, duzzogni, hozzávágni valamit, de most... elpárolog a dühöm, még a vállaim is megrogynak. Francba. Ez az egész azért van mert ennyire szeretem. Mögé sétálok és odanyújtom neki az öngyújtót. - Parancsolj itt van - Simítok tincseibe, kérdésére pedig csak vállat vonok. - Karácsony van. Én ünneplem, és szeretlek, ezért te kapsz ajándékot. - Magyarázom a számomra nyilvánvalót, majd elmosolyodva nyakán is végighúzom ujjaimat. - Örülök, hogy boldog vagy - Átnézek a válla felett a dobozokra, és elgondolkodva az ajkamba harapok - Legyen a marokkói cigi - Ajánlom, megvárom, míg megkeresi vagy bánom is én melyiket kiválasztja és rágyújtunk. Mélyen szívom be a füstöt. Jó, nekem állatira tetszik az íze. Sajnos csak eddig bírtam ki, hogy befogjam, megszólalok - A meztelen srác a rajzon az kicsoda? - Kérdezem, és ugyan igyekszem semleges hangot megütni, akkor is hallatszik a megbántottság. Lesütöm a szemem. Szívok egy mélyet a cigiből. Cseszd meg, hogy ez a szar nem fűvel van töltve, így fingot sem ér. - Mármint... megmondhatod, ha... tudod, megértem, ha találtál valakit, aki... nem dagadt, alacsony és alapjáraton is ronda... Nem kell ám járnunk, még én se járnék magammal, vagy bárkivel aki úgy nézne ki, mint... mint  akit egy kutya megrágott és kiköpött. - Szívok még egy slukkot, bent tartom, míg tüdőm nem sikolt levegőért. Akkor kifújom  és megdörgölöm az orromat. - Az egész el van baszva, egyébként is le kell fogynom, a tanár is megmondta, ki látott már kövér táncost?! - Fakadok ki fogat csikorgatva, egyébként is magamra dühösen, amiért ilyen lehetetlenül nézek ki. Egy idióta vagyok, nem akarom ezt csinálni, hogy áltatom magam, mikor így nézek ki. Ha legalább valamim szép lenne... akkor  lenne mivel takaróznom, de az egész rossz, ahogy van.- Wah, utálom a tükröket- Állok fel és indulok meg a szobám felé, hogy evés helyett inkább aludjak, és azon gondolkozzak, ki lehet szerelmem szeretője. Nem kellett volna hajnalban megnéznem magam. Oka van, amiért elkerülöm a saját pofámat... és a testemet is.

Épp ez a baj, hogy az van, amit látok. Sokkal inkább szeretném azt látni, amit elrejtett előlem. Noha nincs kangörcsöm, ennek ellenére egy reggeli kamatyolással nem lenne semmi bajom, sőt!
Amíg ,,rehabon” van Nath, gondolom ilyesmiről szó sem lehet. Megijed még attól is, ha váratlanul megérintem, megragadom kezénél. Bezzeg tegnap még ő akarta, hogy szívjam ki a csuklóját, akkor semmi baja nem volt.
  Amennyi szidást, átkot kapott tőlem Dean, mostanra már talán nem él. Ugyan a nyuszka sérelmeit nem lesz egyszerű eltüntetnem, de nem adom fel. Egy új hobbit tudhatok magaménak, amit rettenetesen élvezek. a tesóm, és egyben szeretőm formálhatom. Szeretőm, igen. Egyetlen, s örök szerelmem a rajzolás.
  Nyúlból kis oroszlánt? - Kihívás elfogadva! Egy állatot kell faragnom belőle ahhoz, hogy megszabadítsam az emberi lét fájdalmaitól. Időbe fog telni, de annál kifizetődőbb lesz, ebben teljesen biztos vagyok.

---

- Én is mindig ezt mondom... - elröhögöm magam, s ezzel együtt teljesen megszűnik átmeneti zavartságom a feldíszített karácsonyfa, a hatalmas doboz láttán. Fűt a kíváncsiság, hogy mi lapulhat benne, és erősen bízom abban, hogy nem újabb, és újabb doboz. Szétszaggatom a csomagolópapírt, a szakítás hangja tölti be a szobát, amit pár másodpercnyi csend követ. Mikor meglátom a kávé, s nikotinhalmot, felcsillannak szemeim, és egy soha nem látott vigyor varázsolódik arcomra.
  Kérdésemre a válasza nem mond semmi újat. Mindennap kaphatnék tőle valamit, ha csak szeretetből tette most is. Karácsony, pfff. Most sem változott meg a véleményem erről a szarról, hiába kaptam jó pár év után valakitől valamit. Valamiket. Becsomagolták nekem a Mennyország egy darabját, és ez valami elképesztően csodálatos!!!
Amikor megkapom az öngyújtót, eleinte a levegőbe kapkodok utána, s miután végre sikerül kitaperolnom, a kiválasztott dobozról letépem a celofánt, a perforációnál szakad a doboz, és ahogy az első szálat kihúzom abból, a bigyót két kattanás után életre bírom, s meggyújtom a szálat. Eztán Nath is kicsen egyet, ám ismételten enyhe szívbajt hozok rá. Tudatosan, és csakis nevelés céljából - ha fogalmazhatok így.
- Ácsi. - finoman csapok a kezére. - Ne olyan mohón. - amint ajkai közé kapja a szálat, kattan az öngyújtó, s felé nyújtom azt. Nem, most nincs paraszttűz.
  Mélyen szívom be a füstöt, finoman megízlelve azt, hagyom, hogy átjárja tüdőmet, s lassan fújom ki Nath-re. A következő slukkot már nem tudom kiélvezni, mert máris egy olyan kérdést szegez felém, amire kikerekednek szemeim.
- Csak nem féltékeny vagy egy fickára?! - válasz helyett visszakérdezek és felnevetek, és ahogy Nath-re terelődik tekintetem látom, hogy nem viccel.
Ha látná a rajzaim egy részét, körülbelül negyvenszer bukna ki hasonlóképp. Pláne ha meglátná a Milo-ról készülteket.
Mondjuk van egy durva róla, ahogy keresztre van feszítve...de igen...akkor kurva mérges voltam rá. A végeredmény mégis tetszett, ahogy vérben úszott teste. Emlékeztetett a gólyatáborban lerajzolt hajónkra. Csak ott Jézus volt a kereszten, és nem Ő.
- Amúgy miért is turkálsz te a cuccaim között? - tiltott terület számára az odúm, hogyha nem vagyok bent, úgy emlékszem ezt tisztáztam vele. Ezentúl zárni fogom az ajtóm, mert nem tudom mit higgyek mit tesz olyankor, mikor egyedül van.
  Teljesen összezavar, nem értem miért zúdította rám véleményét önmagáról. De ez így nagyon nincs rendjén. Ha annyira ocsmány lenne, mint amilyennek leírja ő magát, akkor miért is lennék vele? Ezen vajon elgondolkodott?
- Mi a franc ütött beléd? - na, nem megmondtam, hogy ilyenkor veszik össze mindenki?! Egy hatalmas hiszti zúdult a nyakamba, amit muszáj vagyok a lehető leghiggadtabban kezelni. Nincs más az életemben, Őt se terveztem egyelőre, csak úgy belépett a kis világomba.
- Látom megártott neked a cucc. - kikapom kezéből a nikotinrudat, majd hagyom azt kárba vészni úgy, hogy a padlón nyomom el a csikket.
- Jól nézel ki, ne dünnyögjél már. Az ingem tesz dagadttá, mivel legalább három számmal nagyobb rád... - én nem tudom kivel találkozott reggel a tükörben, de biztosan nem önmagával.
  Amikor próbál elmenekülni, felpattanok, majd ingem nyakánál fogva húzom vissza őt magamhoz, s kezét megragadva húzom magam után. Ha ellenkezne, akkor szorítanám kezét, de egyelőre nem vagyok durva.
- Mutatok valamit. Szerintem neked IS tetszeni fog. - utunk a fürdőszobába vezet, majd bezárom az ajtót magunk mögött, s hátulról, derekánál átölelve Nath-et, a tükör elé vezetem. Fejemet a vállára hajtom, elkezdek szemezni magunkkal, miközben kezem mellkasára csusszan.
- Na, most mondd el, amit az előbb. - az első gombját kigombolom. - De oda. - mutatok a tükörre, ahol tekintetünk találkozhat.
Ha nem nézne oda, állánál megragadva fordítanám arra fejét, s míg elismétli az előbbi kifakadását, addig úgy tartom. Meg van ez veszve, hogyha tényleg kövérnek látja magát. Szinte már betegesen vékony, de ilyenek a génjei. Látom, hogy néha rájár a hűtőre, úgyhogy zabálási bajai hétszentség, hogy nincsenek.
  Tuti, hogy az a Dean etette őt ezzel a faszsággal. Akkor most jöhet a fogyókúra.

All I want for Christmas is You

[You must be registered and logged in to see this image.]
Halkan nevetve ingatok fejet. Istenem, ez az alak. Közel hajolok a füléhez, hogy biztos, hogy hallja. - A tiéd akkora is - Igen, ezt is jól hallotta, bizony, de hát esküszöm, hogy így van. Neki rendes mérete van, és eskü, elhiszek neki mindent, amit mond ezek után.
A cigin már a rajzon töröm a fejemet, azon, hogy kit ábrázol, és ilyesmi, ezért is, nem teljesen vagyok ott... Kapkodok, mert úgy érzem, kell egy kis nikotin az idegeimnek. Armin a kezemre csak én pedig pirulva húzódok el az ölembe ejtve bántalmazott testrészemet. Pár szívás után kiborulok, mire ő viccelődve válaszol, de én elpirulva hajtom le a fejem. Hát persze, hogy féltékeny vagyok. És nem azért, mert szeretnék magamról egyet, Armin csodálatos rajzai közül, egyszerűen csak... ha le tudja rajzolni meztelenül, az azt jelenti, hogy látta úgy nem is olyan régen. Akkor pedig az már akkor volt, mikor együtt voltunk, és naná, hogy annak nem örülök. - lehet - Bököm ki csendesen. [You must be registered and logged in to see this image.] Teljesen figyelmen kívül hagyom a kérdését, ez most egyáltalán em fontos, miken akad már le, kit érdekel, mit kerestem ott? Megint utána takarítottam! Na mindegy, helyette istenesen kiborulok. - A tükörképem, az! - Lehet, hülyeségnek tűnik, de én nem szoktam nézegetni magam, ma viszont könyörtelenül elkapott az aljas tükörkép, és egyszerűen... megijesztett, hogy igaz mindaz, amit Dean mondott. Felmordulok, mikor elveszi a cigimet, az el se jut a tudatomig, hogy azt mondja, jól nézek ki. - Nem, ez nem az inged - Túrok mélyen hajamba. - Azt mondta a tánctanár, hogy egy táncos nem lehet ilyen dagadt. De még csak nem is róla van szó... - Hanem Deanről, és rólam, és róla, ha nem lenne ennyire vak. Megindulok a szobám felé, hogy inkább elássam magam a parkettába, mint, hogy még több sütit zabáljak. Majdnem pofára esek, mikor elkap az ingénél, mint a kiskutyákat  a nyakuknál, és magával ránt, én meg követem amerre megyünk, bár szerintem most kitesz az ajtaja elé, mert elege van belőlem, ez teljesen biztos.
Tévedek, a fürdőszobába megyünk. Jaj ne, ne, ne!!! Mielőtt még kimenekülhetnék, bezárja az ajtót. Nyekergek egy sort. Hirtelen fonnak át karjai, szívem olyan hevesen dobog mellkasomban, hogy egészen megszédülök tőle, de igyekszek megállni a lábaimon kapkodva, míg a tükör elé toloncol - Ne, Armin, ne, kérlek - Suttogom elkeseredetten, de egy pillanatig sem könyörül, és már ott is állunk. Testem az övének feszül, ahogy menekülni próbálok, fejét a vállamhoz rakja, ezzel behúzva a sakk-mattot, de akkor sem odanézek, inkább lábamra, még a lábujjaim is fel vannak húzva idegességemben. Fejet ingatok, de ő odafordítja a fejem, nem tudok ellenkezni. Összeszorul a gyomrom. Olyan nehéz így mondani bármit is, mikor Armin kócos buksija ott van az enyém mellett. Olyan tökéletes, fájdalmasan szép látvány, de nekem magamra kell koncentrálnom most, amit nagyon nem akarok megtenni. Nála jóval kisebb vagyok, törékenynek tűnök a karjaiban, ahogy átölel. Felmerül bennem, hogy szép pár vagyunk.
Ezt a kis ábrándot zúzza szét a valóság. Nem nagy cucc magamnak elmondanom a véleményemet. Mély lélegzetet veszek. - Centire akkora vagyok, mint az anyám, alacsony. Semmis színem nincs és soha nem is lesz, a szemeim is seszínűek, a hajamnak semmi alakja nincs. Dagadt a hasam, a fenekem is túl nagy, a combjaim is, azok sem állnak sehogy, nincsen semmi alakjuk. Ronda és unalmas  - Pontosan azokat a szavakat használom magamra, amiket Dean. Armin nem értheti a problémám, mert neki őrjítően kék szemei vannak, selymes, fekete tincsei, normális magasságú, tökéletes. Most már elfordítom a fejem tőlünk. A fenekem, ami még eddig legalább tetszett, és most Arminnak simul, most már az is túl nagynak tűnik, mióta a tanár beszólt. - Nem értem, miért akarod, hogy elrontsam az összképedet. Te tökéletes vagy és tudod is - Szusszanok, mert azt mondom, amit tényleg tud már magáról, ez teljesen biztos. Kezem felhúzza keze alatt a felsőjét, hogy ujjai csupasz, forrón égő bőrömre simuljanak, de ne fedje el a fehér anyag a hasamat. - Tessék, nézd meg, a felsőd nélkül is én vagyok Micimackó. - Kicsi, dagi és édes a sok zabálástól. Megfordulok a karjaiban és nyakábabújok, hogy háttal legyek a tükörnek és beszívhassam édes illatát. Teste még kicsit ágymeleg, de nagyon tetszik. Lehet, ezzel most kihúzom nála a gyufát, de kell nekem egy ölelés, még akkor is, ha én vagyok a dagi sárga maci ő meg a nagy oroszlán. Nem merek elmozdulni tőle egy cmt sem, hogy ne kelljen tovább néznem magam. Jó dolog elbújni a világ elől Arminhoz. Ő megvéd, tudom, még ha be is szól elég gyakran.

Kissebbfajta borzongás járja át a testem mikor fülembe súg. Az a jóféle. Mielőtt elhajolna beleborzolok hajába, rákacsintok, és hümmögve nevetek fel.

---

  Egy árva cigaretta sem éget le úgy, hogy ő ne szólalna meg. Ezzel nem is lenne baj, hogyha nem hisztizne, akár egy toporzékoló kurv a, aki nem veheti meg álmai huszadik topánját.
  A faszért turkál a cuccaimnál...tény, hogy jobban eldughattam volna a rajzot, de ő meg a kíváncsisága biztos megtalálta volna még a parketta alatt is, vagy a kinti konténerek valamelyikében.
Enyhén szólva is röhejes, amiért már kiveri a balhét egy kibaszott vázlat miatt. Ha valamelyik beadandóm lenne, akkor mi lenne? nem tartozom neki magyarázatokkal, hogy mit, miért csinálok. Törődjön bele, hogy grafikus létemre egy-egy ilyen cucc szóba jöhet.
Ha még csak egy-egyről lenne szó. Ha portréról van szó, vagy egyéb embert ábrázoló rajzról, nő nemigen szerepel a repertoáromban.
- Könyörgöm, ne most legyél nő! - egyébként sem bírom a felesleges hisztit hülyeségek miatt, de egy szál ciginél többet nem hagy kiélvezni. Sőt, azt az egyet, amit meggyújtottam, az is itt füstölög ujjaim közt, szinte csalogatnak a slukkok, de kénytelen leszek az én cigimet is a padlón elnyomni. Kárba vész a kincs, bassza meg!
  Ökölbe szorítom kezem, nagy levegőket veszek közben, s teljesen nyugodt képet próbálok a pofámra varázsolni, és megvárom, míg őfelesége befejezi a monológját, kidühöngi magát. Fény derül a titokra, miszerint a legnagyobb baja a világon kívül az, hogy ő ad egy faszingó véleményére.
- Most komolyan érdekel amit összehord? Munkájának része, hogy degradáljon...gondold csak el a modelleket. A háromnegyede olyan, mint aki behorpadt, és még úgyis kövérek..állítólag. - lassan fordulok felé, szemöldököm felvonva fürkészem tekintetét, amiben egyszerre van düh, és elkeseredettség.
Én nem tudom milyen tükör elé állítják be őket, vagy mit lát az a tanár...de Nath pont így jó. Sőt, kissé vékony, de még mindig a génekre fogom.
- Ha ilyen egy dagadt ember, akkor én büszkén vállalom, hogy kurva kövér vagyok. - próbálom megnyugtatni ezzel, hiszen hasonló testalkatom van, mint neki, csupán magasabb vagyok. Kétlem, hogy érteni fogja célzásom, úgyhogy mielőtt még eltudna szaladni ingem nyaknál ragadom meg őt. A félelmeinket le kell győzni. Ha neki a tükör az, akkor muszáj vagyok elé állítani. Nézzen szembe a bajjal, azaz önmagával. Nem a tükörtől tart, hanem attól, amit az visszaad.

  El kell hitetnem vele azt, hogy ha nem is tökéletes, de nekem tetszik. Persze nem fogom ezt ilyen egyszerűen az orra alá dörgölni, szenvedjen előtte. Muszáj lesz harcolnia saját démonjaival. És nem hagyom, hogy elmeneküljön azok elől...ha nehezen is, de a fürdőszobába csalogatom, hívogatóm...na jó, húzom.
  Ellenkezik mikor megpillantja önmagunkat a tükörben.
- Kuss. - ennél szebben elcsitítani nem is tudom jelen pillanatban. Ne várjon most egy kedves, szépen hangzó szót se tőlem.
Várok egy kicsit, hogy kezdeti idegessége, félelme elmúljon, hogy rájöjjön, nincs menekvés. Állánál megragadva fejét a tükör fele fordítom, mellkasához csúszik tenyerem, ujjaim cirógatják azt, miközben hallgatom a zagyvaságát. Mikor elkezdi sorolni miket nem szeret, végigsimítok azon testrészein; a haját összekócolom, jobbommal hasfalán egyik ujjam cirógatva húzom végig azon, balommal combján simítok végig úgy, hogy ágyéka körül is érezhesse érintésem.
- Szerinted én a ronda és unalmast szeretem? - kérdezem fülébe suttogva, és azt hiszem kimondtam azt, amit érzek, még ha annyira nyíltan nem is. Ajkamba harapok, próbálom én sem elhinni azt, amit mondtam, és szerencsére (?) Nath kizökkent ebből, mikor rólunk beszél, s megmutatja a nemlétező pufók hasát.
- Elrontani?! Hülye vagy? Ha visszataszító lenne a lávtány, szerinted itt simulnék hozzád, és nézném magunkat? - a tükörből nézek továbbra is szemeibe, majd nyakába bújva nyomok oda két-három finom, apró puszit. És ahogy a második gombjához csúszik kezem, egy hirtelen mozdulattal tépem le az inget róla. Talán el le is esik az egyik gomb, s a padlón pattog kettőt, s gurul el ki tudja merre.
- Szerinted hagytam volna, hogy az legyen köztünk, ami? - nem tudom kifejezni magam ha ilyen nyálas cuccról van szó, mint a szerelem. Nem, talán még nincs is erről szó nálam, de valamiért megdobban a szívem, mikor ő a beletapos az aurámba. Buzeráns szöveg ez, de a picsába is….hát nem meleg vagyok?!
  egy pillanatra elvesztem a fonalat, mikor szóba jön Micimackó? Mivan?! Hogy jött most ide a mesék világa?
- Pont azért kell rád az L-es ing, mert hájas vagy, ííígy van. - nem gondolom komolyan, ironikusan mondtam, és remélem, hogy veszi a lapot.
- Nathaniel...hidd már el, hogy így vagy jó. Nekem így tetszel... - ismételten vállára támasztom fejem, s lassan lesimogatom a felkarjáig lecsúszott inget.
  Drámai csend - hagyom, hogy feldolgozza a mondatom. Talán soha nem hallott ilyet az exétől, Mr. Bumburnyáktól. Viszont van itt még valami, amit tudnia kell, és remélhetőleg mostanra már teljesen megnyugszik.
- Egyébként meg...Te vagy az a meztelen srác. - suttogom fülébe, mikor ölelésembe menekül, majd egyik kezemmel fenekére markolok rá, míg a másikkal hajába túrok, s borzasabbra kócolom haját. Pár röpke pillanat után elválok tőle, s ismételten a tükör fele fordítom, majd leülök a kád szélére.
- Mondd ki, hogy elégedett vagy magaddal. - nehéz szülés lesz, de addig innen ki nem megy, míg legalább egyszer nem mondja ki. engem már az is megnyugtatna ha egy füllentés lenne ez.
Mikor majd huszadjára mondatom ki vele, na akkor talán ő is elhiszi, s a végén még én jövök ki csúnyának.
Na persze, miket is képzelek, höhh...

All I want for Christmas is You

[You must be registered and logged in to see this image.]
Igenis! Nem most leszek nő, óhaja számomra parancs, komolyan. Mondjon  még valamit, hogy a földre vethessem magamat elötte. Mondja már meg, hogy hogyan érezzek, tényleg! Magamtól nem tudom jól koordinálni, tényleg. - Igen, érdekel, Armin, mert ő osztályoz és ismeretlen okokból nagyon szeretnék színész lenni, de ha meghúz akkor kibaszottul nem  jutok el odáig soha - Na és azért, mert egy igazi színházban dolgozik, tudja, kiket-miket vesznek fel., és úgy tűnik, engem istenesen kibaszna. NA TESSÉK, szerinte is dagadt vagyok! Elrohanok a fenébe... illetve akarnék, de ő elkap és muszáj vele mennem, pont a fürdőbe... jobb lett volna, ha tényleg kitesz az ajtó elé és otthagy, de neeeeem, neki pont a tükör elé kellett vonszolnia.
Mélyen elpirulva hallgatok el, ahogy leszól, és ráfigyelek, majd kérése szerint a tükörbe nézve elmondom a véleményemet, ami ugyanaz, mint az előbb, akkor is magamra gondolva mondtam a dolgokat.[You must be registered and logged in to see this image.] Míg beszélek keze megindul testemen, bejárja azt, akaratlanul sóhajtok fel, mikor keze a combomnál kutakodik. Basszus. Egy pillanat alatt dermedek meg. Ő most... Armin azt... azt mondta, hogy... szereti? Armin azt mondta, hogy szeret?! A forróság végigkúszik gerincem vonalán, majd arcomba szökik és mélyen elpirulok annyira zavarba jőve, hogy le kell hajtanom a fejem, mert félek, kigyulladok. Nem kérdezek vissza, már csak az kéne, hogy letagadja, illetve most megelégedek ezzel, megbeszéltnek tekintem a szeretlek részt. Szeret engem, a rohadt élet... Szívem őrjítően hevesen dübörög, zavartan rágcsálom ajkaimat. Szavaira A szemébe nézek a tükörben, így látom, mikor nyakamba temetve az arcát belecsókol, amitől tiszta libabőr leszek és halkan felsóhajtok, ujjaim karjába kapaszkodnak. Nem tudom követni a keze mozgását, csak mikor már késő, ugyanis az inge leszakad rólam, és lecsúszik könyökhajlatomig. Kipattannak szemeim azonnal a tükörbe, ami már fedetlen testemet mutatja, amit csak egy alsó rejt. Kérdésére fejet ingatok - Nem... nem hiszem - Suttogom, mert most Armin teljesen összezavart. Azt mondta, hogy szeret, szereti a testem és ettől, a pokolba is, valahogy máris nem tűnik olyan hidegnek és idegennek. De a gúnyolódására megint elkapom a fejem a tükörtől és inkább a lábamat nézegetem elmélyülten. Szemeim akkor guvadnak ki, mikor   azt mondja, tetszem neki... én... tetszem... neki...  Felemelem a fejem kikerekedett szemekkel és elismétlem- Tetszem... Neked - Suttogom halkan őt nézve, nem is érdekel már, hogy éppen leesik az inge, és fedetlen leszek. Rögtön megfordulok és megölelem  hálából, amiért ilyen szépet mondott nekem, még soha senki nem... és ekkor szakad le az állam. HOGY MI???????????????????? Én vagyok  a képen?! - De miért rajzoltál le? Meztelenül?! Úristen - Teljesen lefagyok ettől, még soha senki nem rajzolt le úgy, és... a fenekembe markol, amitől felnyögök akaratlanul is, csípőm az övéhez dörgölődzik, ahogy végigkúszik testemen az alhas szorító érzés, a vágy. - Mi van?! - Kérdezem, de nem felháborodásból, hanem egyszerűen nem tudom már, miről beszél, most ott tartunk még, hogy szeret? Nem, azon túlléptünk mikor tetszem neki... de az sem most volt, mert utána még a rajz és a fenekem és... - Úgy nézek ki, mint akit most húztál meg Karácsony alkalmából- Nyekergem végül, ahogy meglátom magam a tükörben. A hajam, mint egy szénaboglya, az ing egyik ujja még lóg a csuklómon, fenekem bizsereg és csak egy alsó van rajtam. Igen, ez határozottan a "jótdugtam" style. Egy pillanatra arcomat a kezeimbe temetem, ujjaim lassan szántanak hátra a hajamba, míg a számat rágcsálom nagyban, közben mély lélegzetet veszek - Elégedett vagyok magammal, mert úgy nézek ki, hogy tetsszek neked... és szeres... és mert a szemem színe sokkal szebb, mint a tiéd - Teszem még hozzá csipkelődésből, bár talán egy százalékban érzem igaznak, mivel tök feketék az enyémek. Jól van, tehát túl vagyunk az érzelmi vonalon, mi volt még? JA!!! IGEN! Hirtelen fordulok felé, majdnem pofára esek, mikor rálépek az ingére, ami megrántja a karomat, de végül kirántom belőle magamat, el is felejtettem a nagy izgalomban, hogy dagi vagyok, most foglalkozzunk mással! - Minek rajzoltál le?! Vagy hogyan, nem is feküdtem... meztelenül... elötted annyi ideg... hála az égnek, tuti, hogy soha nem feküdnék pózt ilyesmihez... - Motyogom összevont szemöldökkel, de már megint eltértem a tárgytól... - Jézusom, Armin - Pirulok el rendesen, annyira zavarban vagyok te jó ég, bárcsak láthatatlanná válnék - De szép rajz, csak... ez... idegen... - Bökdösöm meg lábammal az ingét... túlságosan összezavarodtam, azt mondta, hogy... igen, biztos, hogy azt mondta Armin, emlékszem, hallottam... na, erre innom kell egy kis narancslevet. Meg is fordulok, hogy kirohanjak, de már nem a tükörképem elől, de ebben a lendületben lefejelem az ajtót, amiről azt hittem, nyitva van. BAMM, óriásit szól. Még inkább égő arccal nyitom ki és csámpázok ki magam után húzva Armin ingét az ujjánál fogva, útközben kapva fel megint, hogy megkeressem a bögrémet. Kinyitok minden egyes kis fiókot, szekrényt, mikor meglátom legfelül. - Mi a fene... - Bambulok felfelé. Kinyújtom a kezem, de jó három polcnyi különbség van az ujjam és a bögre közt. Márpedig ekkora traumára muszáj innom a bögrémből. Felküzdöm magam a pultra, és óvatosan feltérdelek. A nyitott ajtóba kapaszkodva felállok a vackon. Állati magasan vagyok, úgy érzem. Elérem a bögrét, és abba csimpaszkodva fordulok meg. Faszki. Pillogok lefele, majd körbe... aztán... - Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaarmiiiiiiiiiiiiiin kééééérlek szedj le - Biggyesztem le ajkaimat. Állati magas ez az izé, nem akarok itt maradni.

Ki nem szarja le a tanárok véleményét? A jegyek azok csak számok, lófasz sem fogja nézni a későbbiekben. Nem mondom, hogy nem üt szíven, mikor leszólják az egyik tervemet, fickámat, nevezzem bárhogy is, de túlteszem magam rajta, soha nem veszem a szívemre a ,,nagyobbak” véleményét. Tudom, hogy tökéletes az, amit csinálok, csak nem merik bevallani, mert az számukra lenne kellemetlen.
- Jahajjj, ne sírjon a szád. A tanár is csak azért van, hogy orrba-szájba szivasson. Nehogy azt mondd, hogy középsuliban is minden klappolt. - mert azt nem hiszem el. Köztudott, hogy a tanárok másodállásban diplomás kínzók, és minden idegbajt a diákokon vezetnek le, és ebben örömüket lelik.
- Egyébként meg addig örülj, míg csak én húzlak meg. - talán az ideg is szólt belőlem, ám komolyból menekülök a komolytalanabb fele, ugyanis nem bírom ezt a nyavalygást. Nem ártana csillapíthatom a kedélyeket, de ő menekülőre fogná. Á-á, erről szó sem lehet.
  Kissé furcsán érzem magam, amiért előtte nyíltan vállalhatom azt, amit szinte egész életemben rejtegettem. Ha poénra is veszi a kanos megjegyzéseimet, tudja, hogy az mögött szó szerint hátsó szándékom van...mások meg szimplán röhögnek egyet, és közlik mekkora ökör vagyok.

---

 A fürdőben szinte a tükör elé kényszerítem, és nem hagyom, hogy félrepillantson. Nem bírom ha egy faszi csajosan viselkedik. Erre én meg ha szó szerint nem is, de közben mégis, kimondtam, hogy szeretem.
Ja...de nem úgy. Még. Nem tudom. Milo volt(?) az egyetlen akinek ezt ki mertem volna jelenteni, és éreztem is, hogy hopp, ez itt már túl a barátságon…aztán rádöbbentem, hogy ő is egy hisztis faszfej, aki mindenért dünnyög. Ettől függetlenül még mindig...még mindig érzek iránta valamit. Pedig most itt van Nath...aki szélviharként tört be az életembe, és felkavart mindent. MINDENT!
- Az a te legnagyobb bajod, hogy túl sokat agyalsz hülyeségeken. Gondolj inkább rám. - dörmögöm a két nyakpuszi között, és most én próbálom elkerülni tekintetét, még mielőtt eljátszattatná velem a homár Romeo-t.
Ő letekint, amit nem szabadna. Vagyis szabadna, csak neki nem érdemes, ugyanis ha kell, egész nap itt leszünk - csak ő ezt még nem tudja.
- Igen-igen, a lábad is szép, de inkább a tükröt nézzed. - célozgatok arra, hogy tekintsen már felfele ha én arra kértem! Megpöccintem az állát, majd mikor elismétli amit mondtam, ismét nyakába bújok, miután letéptem róla az inget.
- Ühüm. - duruzsolom, mire átkarol. Nem tudom miért kapom ezt, de a vinnyogás után azt hiszem ez most jól jött. Tetszik, igen. Ezzel mondtam neki valami újat? Mert akkor ez kurvára meglepő. A legbecsesebb tagom nem dugom csak úgy senkibe....


  Mindezek után szóba jön a rajz, amit még nem kellett volna meglátnia. Gondoltam kirakom a szobám falára mikor végleg kész van, de így már oda a meglepetés...félig. Szeretném látni a döbbenetet az arcán, mikor megpillantja önmagát a falamon díszelegve.
- Az előbb még nem tetszett. Most akkor döntsd el mi van. - tetszik,  nem tetszik, féltékeny pár vonalra?! Ekkora zűrt kavartam volna a fejében? Helyeeees...
- Egyébkét meg...csak úgy. Szoktam ilyet. Megihlettél...még mikor a sebeiddel láttalak meg először. Aztán beindultak a fogaskerekek. - sokszor elég ha a tv-ben meglátok valami furcsát, az is be tudja indítani a fantáziám. Valaki írásban, valaki rajzban, valaki zenében adja ki magából azt, ami épp érlelődik benne. Ez a művészet alapja, lényege...nem?
- De azt ugye nem gondoltam volna, hogy már a tervet meglátod, és kiborulsz. - ludas vagyok ebben, mert látható helyre pakoltam, de még mindig ő a hibás, amiért bement hozzám, aztán kotorászott. Még mindig érdekelne ám, hogy mit keresett az asztalomon...
- Hidd el, minden itt van a fejemben. - megejtek egy kacsintást, amitől remélem még az alsó is leolvad róla.
  A kád szélén ülve végigmérem testét, és még mindig nincs benne semmi kivetnivaló. Talán nem is a tanár zagyválta ezt neki össze, hanem az a...tudjuk ki.
Megjegyzésére hangosan felnevetek, közben szinte felcsillan a szemem. Az előbb házsártos, sértődött ficsúrt játszott, most meg már a huncutabbik énje bukkant ki belőle.
- Szeretnéd? Még nincs vége a napnak ám. - kérdem kissé sejtelmesen, és ugyan nem vagyok az állandó, mindennapos szex híve, éppen ezért nem is jár azon az agyam, csupán szeretek mindent kétértelműen érteni - és másokat zavarba hozni ezzel.

  Erőt gyűjtött, s immáron egyedül néz magával szemben, bíztatóan bólogatok ha még oldalra nézne, s várok a csodára. Amit persze átformál. Sebaj, kis lépés ez a cél felé...
- No, akkor uccu neki újból. - elvigyorodom a fejem csóválva, és akár egy amatőr rendező, próbálom szinte a sázjába nyomni a szavakat.
- Elégedett vagy magaddal, mert úgy nézel ki, hogy magadnak IS tetsszél. - nem kell nekem megfelelni, senki sem kérte. Amit nem gondolok az enyémnek, vagy fintorgok r...azt szimplán hagyom a francba. És Nath még itt vagy, úgyhogy ez jelent valamit.
  Miután elmondja végre, amit hallani akarok, megindul kifele, ám ez a kis szerencsétlen most is - ahogy általában -  megsérül...lefejeli az ajtót. Isssstenem, miért baszol így ki vele(m)?!
Mielőtt elhagyhatná a küszöböt, felállok, s rálépek az ingemre, hogy ne tudja magával húzni azt. Szívesen nézem így egy szál alsóban, és talán végre megembereli magát...remélhetőleg nem nagykabátért megy, hogy eltakarja fedetlen habtestét.
Ráadásul a tetkója hagy némi kivetnivalót maga után...kell oda még neki valami. Azt még meg kell álmodjam, hogy pontosan micsoda is.

  Pár percig még a fürdőben maradok, próbálok lehiggadni, megnyugodni, kiüríteni a zűrt a fejemből, mire máris a nevemet kiállta.
- Mi a jó büdös istent csinálsz…?! - kissé riadtan megyek ki a fürdőszobából, mikor azt kiálltja szedjem le. Honnan szedjem le?! Pókembert alakít most, vagy mi?
A konyhában megpillantva őt a pulton, ajkaim beszippantva próbálom visszafojtani a nevetést.
Kis törpilla...na most megkapod a magadét, amiért reggel óta csak az idegeimmel játszottál! Nekitámaszkodom az ajtófélfának, majd karba tett kezekkel figyelem őt tovább.
- Mit kapok akkor, ha leszedlek? - kérdezem incselkedve, s míg kigondol valami számomra is tetsző választ, a nappaliba battyogok, egy újabb szál cigit veszek ajkaim közé, meggyújtom, és most talán végre kiélvezhetem annak a marokkóinak a zamatát, ízét.
Visszamegyek Nath-hez, megint csak az ajtófélfának támaszkodom, s lassan kezdem el szívni a cigit, miközben elmosolyodva nézem őt, ahogy nem mer leugrani. Pedig ha lenne egy cseppnyi esze is, leülne, aztán úgy ugrana. Nincs ő olyan magasan...

All I want for Christmas is You

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ó, hahahaha, igen, nagyon hálás vagyok, hogy kisajátította a seggemet. Már csak az kéne, hogy más is járjon benne kedvére. - Rendben, hálás vagyok, hogy nem adsz kölcsön másnak - Tudom, hogy nem erre célzott, de leszarom, mert ez a szöveg rendesen felbasz. Dean megpróbálta megcsinálni, karmoltam is pár csíkot a pofájára.
- Mindig rád gondolok - Motyogom halkan őt nézve a tükörben. Elég ritka esetekben terelődik el róla a figyelmem, komolyan mondom, na nem, mintha ezt tudnia kéne, de már mindegy is. Szeret! És... és tetszem neki!!!!! Hozzábújok szorosan, és ő nem lök el, de helyette inzultálja a fenekemet, ezzel beindítva engem, de már ott is hagy és letelepedik a fürdőkád peremére egyedül hagyva engem. A rajzáról beszél, én pedig mély lélegzetet veszek és elgondolkodom. Te jó ég, ott lennék a fejében meztelenül? Hát akkor fasz értelme sincsen eltakarnom magamat, fejből tudja testem minden kis görbületét. [You must be registered and logged in to see this image.] - És most már, hogy eltűntek a sebek, nem vagyok ihlető? - kérdezem számat rágcsálva elmélyülten, majd  megnézem magam a tükörben, hátat is fordítok neki, hogy a hátamat is láthassam, ott, és a csípőmnél, tarkómon is eltűntek a nyomok, zúzódások. Már csak sápadt bőröm maradt. Hmm... Mély lélegzetet veszek és felvonom a szemöldökömet, csípőre teszem a kezem. - Konstans vágyom rád, Armin, tudhatnád - Olyan, mintha gúnyolódnék vele, de ha hajlandó a szemembe nézni, láthatja, hogy nem így van, de mellé tudok fapofát vágni, mert abban kurvajó vagyok.
Elfintorodok, mikor nem tetszik neki, amit mondtam, és elmondom úgy, ahogy szeretné, majd megindulok kifele, de természetesen, nekimegyek az ajtónak. Millió csók Armin csillámpofijára, hogy nem szól be érte. DE cserébe elveszi az ingét, amit már eltulajdonítottam. Egy csalódott ajakbiggyesztéssel "hálálom" meg a dolgot és duzzogva otthagyom neki.
A francba, hogy Armin felrakta oda a bögrém, mert nem én voltam, én odáig nem érek fel... most is másznom kell egyre feljebb, míg már nem tudok lemenni, mert nincs elég hely, hogy leüljek, félek, hogy leesnék akkor is, így szerelmem után kiabálok, aki meg is jelenik, én meg kikerekedett szemekkel meredek rá. Na, mi van?! Nem segít????? Mi a fene van már? Látom, hogy ki akar nevetni, mire elvörösödök rendesen. És még itt is hagy! Hogy az a jó büdös... Agyalok, egészen, míg meg nem látom újra. Olyan hirtelen jelenik meg, meg kell kapaszkodnom ijedtembe egy polcban, amiről máris leveti magát egy bögre és szétcsattan a padlón. A picsába, hogy már főleg nem ugrok le. Fogalmam sincs, mire vágyik, komolyan. Amiről úgy gondoltam, vágyik rá, azt bedobozoltam neki Karira. - Nem tudom... pózolok neked bármihez... bár ha a fejedben úgyis ott vagyok, akkor mindegy... - Sóhajtok fel, és akkorát harapok a számba, hogy egy vércsepp lecseppen a törött szilánkokra. - mondd meg, mit szeretnél, nincsen több ötletem - Húzom el a számat, majd ellépkedek a legszéléig az egésznek, leteszem a bögrét a hűtő tetejére, bár jelenleg bizonytalan vagyok benne, hogy lentről el fogom-e érni, de nem érdekel. Ha Armin nem segít, megoldom egyedül. Hátrahajlok, egyre jobban, míg hídba nem hajlok, és ujjaim megragadják a mosdó szélét. Ellököm magam a lábaimmal, melyek átemelkednek fejem felett kézenállásba és lehajlanak a föld felé, míg végül nem zöttyennek talpaim a padlóra. Megtörlöm a kezem a morzsáktól. Hát, ha máshogy nem, akkor így. A hűtőhöz sétálok és felágaskodva, hozzásimulva tapogatom ki lassan a bögrém fülét.

Kölcsööööön? Miről beszél ez? Tényleg mintha egy hímringyó lenne. Ennyire madárnak néz, hogy csak úgy odanyomnám bárki farkára?! Az agyam eldobom!
- Nem kell hálálkodnod, érted teszem. - közlöm vele rezzenéstelen arccal. Jól gondolja át ezt, hiszen ha megtalálná az a Dean, visszakacsintana a múlt, aztán jöhet az ismételt rettegés, félelem, újabb sebek. Kellene az neki?
- Tudom, szoktam hallani. - szinte már kuncogva mondom, holott ilyenről szó sincs, csak látni akarom az arcát, ahogy elgondolkodik, hogy mikor és mit hallok tőle.
Ahogy elhúzódik tőlem, még egy halvány puszi cuppan fejbúbján, és egy szinte láthatatlan mosollyal nyugtázom, hogy nem borul ki jobban nála a bili a rajz miatt. Elmondtam az igazságot, s bár arca nem volt a srácnak a képen, bárkit ábrázolhatna, de tényleg Nath ihletett meg.
- Szerinted miért volt két ember azon a terven?. - imádok kérdésre kérdéssel válaszolni, ez mondhatni köztudott. Nem kell nagy ész ahhoz, hogy rájöjjön, hogy ha az ember tükörbe néz, akkor viszont kettő lesz belőle, vagy mi.
Következő kijelentésére egyszerre húzom óriási vigyorra a szám, s lepődök meg. Jó hogy a nyelvét nem dugja ki!
- Konstans meg is kapsz, nem? - úgy áll itt a komámasszony, hogy menten hibásnak is érzem magam valamiért. De mint mindig, most is ártatlan vagyok.

---

  Chloe volt a bögrekirálynő, én aztán vályúból is megiszom a kávét, energiaitalt...a kettőt együtt, édes mindegy, csak alkohol ne legyen benne.
  Nem is értem miért a magaslatból kellett Neki a pohár, mikor a mosogatóból elmoshatott volna egyet. Kiakar használni a dögje! De nem, először kell nekem egy cigi, különben elájulok.
  Miután megszereztem az életem egyik éltető elemét, megyek is vissza, hogy meglessem Nath túlélte-e már az ugrást - ha egyáltalán megmerte tenni. Amint megjelenek az ajtónál, ő már megint megijed.
- Nem hiszem el, hogy ennyire beszari vagy. - kénytelen vagyok ezt megjegyezni, hiszen már engem zavar, hogy minden egyes mozdulatomra megugrik. Mikor megkérdezem mit kapok azért, ha ,,megmentem”, tőle nem várt választ kapok. Pózol? Ő? Nem tudja milyen eszeveszett ötleteim vannak, szerintem ezt a kijelentését megbánná előbb-utóbb.
- Söpörj fel. - pillantok két slukk közt a földön heverő kisebb-nagyobb szilánkokra, majd vissza Nathre. Persze ahhoz megint magától kellene lejönne, egy seprésért még csak a kisujjam se nyújtom felé. Ő szeret takarítani, úgyhogy nekem ez teljesen természetes, hogy eltakarít maga után.
  Valamire készül. Jól ismerem ezt a tekintetet. Lassan lépked, s míg én újabb slukkot szívok, ő máris hídba vágja magát a pulton. A csikk kiesik ujjaim közül, ráesik lábfejemre, mire felszisszenek, s észbe kapok, hogy ez basszus tényleg a valóság.
Tudtam, hogy furcsa ez a srác...na de ennyire! A saját államat kell megpöccintenem, hogy becsukjam a szám, majd felveszem a még füstölgő csikket a földről. Ám persze nem hagyhatom ezt a műveletét sem szó nélkül, hiszen tudom mennyire odavan azért, mikor mindenhez van valami kommentem.
- Tudod...a pornófilmesek értékelnék ezt a tudásod. - nem is értem miért aggódik amiatt, hogy meghúzzák az egyik tárgyából. Ilyen hajlékonysággal annyit kaszálna, apám…még egyetemre se kéne járnia.
Az már egy másik kérdés, hogy nem tűrném el, ha ezt csinálná...
  Hacsak mérgében nem szalad el, ahogy általában szokta, odalépek mögé, hozzásimulok úgy, hogy mellkasát a hideg hűtő támassza meg. Kezemmel a bögre után nyúlok, majd azt lekapva a hűtő tetejéről a hátam mögé rejtem. Ha már nem én szedtem le Őt a pultról, akkor legalább a bögréért had kapjak már valamit. Bár lehet nem ártana kihasználnom a pózolós ajánlatát. Még átgondolom.
- Had tervezzek valamit a hátadra… - súgom fülébe, miközben végighúzom két ujjam az oldalán, a bögre továbbra is mögöttem. Nem tudom miért ezt akarta, de láthatja, ára van. És nem is olyan kicsi.
- ...amit aztán magadra is varratsz. - nem várom el tőle, viszont nem fog bennem csalódni. Sőt, a végén még teleakarja tetováltatni magát AMG műveivel.
De szép is lenne...

All I want for Christmas is You

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ökölbe szorul a kezem és összeszorítom a fogaimat, hogy meggátoljam, hogy lekenjek neki egy istenes pofont, pedig nagyon szívesen megtenném, közel vagyok hozzá, de végül csak elfordítom a fejem. Angyali mosolyt kanyarítok ajkaimra és felé fordulok. - Csodálatos, akkor egymást hallgatjuk - Kacsintok rá, hogy ne vigye el ezt a győzelmet olyan könnyedén. - Mert így művészi a rajz - Vonok vállat, hiszen ha csak a sebes lenne rajta, akkor az egy egyszerű kép lenne, így igazán egyedi, és ilyesmi. Nem vagyok jó rajzolásban, én énekelni tudok és táncolni. Pár pillanatra elgondolkodok a kérdésén, majd felszalad a szemöldököm és aranyosan vállat vonok - Nem igazán - Ártatlan pofát vágok. Nem tegnap voltunk együtt utoljára, mondjuk teljesen tuti, hogy nem akarok vele minden nap lefeküdni, de ma kari van... meg minden. Ne higgye már magát ekkora királynak, majd meglátjuk...[You must be registered and logged in to see this image.]
Vannak pillanatok, mikor Armin igazán kiállhatatlan tud lenni. Mint most, mikor nem hajlandó levenni engem, pedig igazán szépen kérem, és még gúnyolódik, és be is szól. Hát, ha nem segít, akkor majd én leszedem magamat, és meg is teszem, kicsit kifacsart módon, de csak egy híd és kézenállás kellett hozzá, szóval nem nagy kunszt.  A végén nyújtózom egy kicsit, hogy izmaim is ellazuljanak. Hát ilyen nincs... már megint beszól. Egy pillanatot sem bír kivárni, hogy kiélvezzem, milyen ügyeske vagyok, meg ilyesmi. - Köszi, tíz év balett, szóval az összes balerina jó pornós lenne - Kacsintok rá játékosan - és ne aggódj, pornózás nélkül is van elég pénzünk - Nyugtatom meg komoly hangon, és a bögrémért indulok felcsimpaszkodva a hűtőre, ujjbegyeim alatt érzem is a hideg lakkot, ám ekkor Armin forró teste feszül nekem hátulról. A bögre eltűnik ujjaimtól, kezem lehullik testem mellé egy halk " Na már" kíséretében. Igazán megküzdöttem azért a nyomorult bögréért... Hiába kapkodok, nem érem el, Ary meg a hűtőnek présel, így végül csak annak döntöm homlokomat halkan szuszogva. Mit akar? Azon kívül, hogy megint megszexualizálja a seggemet, amit végül kielégületlenül hagy, ezzel végtelen csalódást okozva minden kis porcikámnak. Mert tudom, hogy így lesz. Pont a fülem mellett szólal meg, szavaira pedig kikerekednek a szemeim, érintése nyomán libabőrös leszek és halkan felnyögök, kicsit hozzádörgölöm a fenekemet. Kisebesedett számat rágcsálom tovább. Pokolian tetszik a gondolat, hogy tőle legyen valami a hátamon. - nem gondolod, hogy borsos ár egy bögréért, amit elértem? - Érdeklődök mégjobban hozzányomva a fenekemet és úgy mozdítva, hogy végighúzzam magam rajta - Miután nem szedtél le... - Teszem még hozzá. Egyébként rohadtul örülök annak, hogy szeretne tervezni rám valamit, tetszik is az ötlet, de nem adom meg magam ilyen könnyen. - És ezért képes vagy a bőrömet kérni - Billentem hátra a fejem vállára és onnan nézek fel rá. - Ajánlj valamit a bögrén kívül és rendben - Incselkedek vele nekisimuló testtel. Érdekel, mit fog válaszolni, megér-e neki ez annyit, hogy adjon érte még valamit. Mondjuk őt erre az éjszakára... az elég szép ár lenne értem, a testemért, ha már azt akarja használni. Az árúba bocsájtott testrészem jelenleg meztelen mellkasának simul, érzem szíve dobbanásait, nem semmi. Ha sokat gondolkodik, esküszöm, feljebb viszem az árát!

Azt hiszem kezdene bevadulni, de szerintem realizálta a helyzetet, rájött, hogy kivel áll szemben. Értek én a testbeszédből...is.
- Mi van Picur, kezdesz bevadulni? - szemöldökhúzogatva, egy pimasz vigyorral kérdezem tőle, mire ő próbál velem harcba szállni. Ám legyen. Szócsatázni szeretek.
- A nyögés és a horkolás az teljesen mást jelent. - ő űzi az előbbit, én az utóbbit - csak akkor, mikor náthás vagyok.
- Az csak egy nyamvadt firka volt. Szeretném befejezni...úgyhogy kurvára remélem, hogy még csak egy szamárfület sem biggyesztettél az egyik sarkára. - na nem mintha olyan nagy kunszt lenne újból lerajzolnom - csupán időspórolás. Nem kezdem el neki elmagyarázni, hogy mit is akarok pontosabban papírra vinni, előbb-utóbb meglátja.
  Nem azt a választ vártam, amit kaptam. Direkt szórakozik velem a dög. Tetszik, hogy már kezd megnyílni, viszont nem kell azonnal túlzásokba esnie.
- Térdelj! - hangom határozott, és utasító, na meg persze némi sértettség is hangzik rajta, s  mutatóujjammal magam elé mutatok. - Aztán utána reklamálj. - hiába az ártatlan tekintete, nálam az ilyen nem használ. Az utóbbi napokban azt vettem észre, hogy ő egyre többször akarja...basszus, tényleg kezd feloldódni, csupán tükör közelébe nem szabadott volna engedni.
Akkor meg mibe nézem magam? Ehhh.

---

  - Balett. Balerina. - ismétlem utána a szavakat fapofával, majd mikor gondolatban is kimondom, megjelenik előttem Nath tüllszoknyában...azonnal kitör belőlem a nevetés. - Bocs, de… - nem bírom, a hasam fogom már, egy könnycsepp is kiszökken a nevetés miatt. - ...szoknyában roptad? - jahajjj, ez a gyerek! Visszafogom magam, s minden erőmmel próbálom visszafojtani a röhögést. Szerencsére Nath már a hűtőnél nyújtózkodik, keresve a bögrét, amit előbb szerzek meg mint ő, hiszen nekem elég csak lábujjhegyre állni, hogy elérjem azt.
- Vaaaan? - döbbenet ül ki az arcomra, hiszen nem is tudtam, hogy nekünk már közös(?) pénzügyeink is vannak, jesszus! Miket fogok ma még megtudni? Leleplezős napnak kéne nevezni ezt a kibaszott Karácsonyt.
- Ha nem az lennék, aki...űzném veled az ipart. Én lennék az állandó adoniszod. - tör ki belőlem a meztelen igazság, hö-hö. Na jó, nem adnám el magamat egy pornósnak a világ összes pénzéért sem, annál jóval többet érek, viszont Nath kezdjen el gondolkodni azon, hogy hogyan fog minket egyszer felvenni…remélem hallja a gondolataim.

  A hűtőnél odasimulok hozzá, a bögrét mögém rejtem, s ugyan annyira nem tetszik neki, elmosolyodom.
- Cicukám, manapság mindennek ára van. - még a bögrének is, bizony. Ebben a barlangban meg pláne. Hallom a hangján, hogy direkt játszik velem, s rettentően élvezi. Szokáshoz híven nekem dörgölőzik...megint kanos, és cicáskodik. Nagyokat nyelek, ajkaim csócsálva próbálom meg visszafogni magam, perpillanat ez a lehető legjobb feszültségoldó megoldás.
Célozgat arra, hogy mégis miért nem lettem a nap hőse, de a válasz rém egyszerű; valamit valamiért.
- Úgyis odaadnád. Meg amúgy is az enyém vagy... - hasfalán kezd vándorolni kezem. - ...szőröstül… - hirtelen meghúzom a köldöke alatti kis szőrcsíkot. - ...bőröstül. - kissé durván a vállába harapok, hogy megmaradjon foglenyomatom jó pár percig.
- Wahaa! Legyen egy Armin-harapás ide! Ne tudd meg milyen jól néz ki. - egy ötéves kölyök szintjére süllyedtem, örülök a harapásom nyomának, akár majom a farkának. Vagy Nath az enyémnek? Ezt a mondást lehet át kéne írni erre. Én vagyok a farok, Nath a majom.
- Ezt még én is bevállalnám! - lelkesedésem nem hagy alább, és félig-meddig komolyan is gondolom a dolgot. Ezen is gondolkodhat.

  Titokban pár másodperces csendkirályt játszva, végighúzom egyik ujjamat az alsó ajkán.
- Nesze, itt az ujjam. - elvesztem a játszmát mikor visszatérek az eredeti témánkra, de ha már azt mondta, hogy a bögrén kívül kérjek bármit, és rendben, akkor szaván is fogom.
- Szóval...ha ennyire akarod azt a bögrét, akkor gyere, és szerezd meg... - ismételten fülébe súgok, majd a bögrével együtt indulok meg a szobám felé. Gondolom mondanom sem kell, hogy a bögrén kívüli bármi az én lennék. Kíváncsi vagyok, hogy van-e annyira kanos, hogy ő legyen egyszer felül.

  A bögrét az ágyam alá rakom, majd ágyamra fekszem, s annak támlájára dőlök, miközben egy újabb cigaretta társaságában várom, hogy a kis kandúr belépjen.

All I want for Christmas is You

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sokat jartam agyturkaszhoz, megtanultam lehiggadni. Mikor otthon a riporterek, ujsagirok nem leptek le... Muszaj volt megnyugodnom, kulonben kiborultam teljesen es osszetortem a gepeiket. Most teszek egy szivesseget Arminnak es nem torom ossze az o orrat. Mert szeretem. Es mert nem vagyok eroszakos, tudom, csak nem birom, ha sarokba szoritanak, megijedek, ami egy ido utan agressziova valtozik. Es Dean tul sok felelmet gyujtott be bennem. Kifujom a levegot - nem.... - ingatok fejet es kinyitom a tenyeremet. Nincs vadulas. Nem mondok semmit a horkolasra, mert nem akarok balhezni, veszekedni, befejeztem. - nem, nincsen semmi baja a rajznak, vigyaztam ra, ott van az asztalon. Nem teszem tonkre a cuccaidat - ingatok fejet csendesen es a szamat harapdalom.
Mikor ramparancsol megrezzenek, es fele fordulok lassan. Pillantasom egy masodperc erejeig teljesen kiurul. Hallom a fejemben Deant. Százszorosan "Térdelj". Minden egyes alkalommal, mikor kimondta, ott cseng a fulemben. Es most Armine. Sokkal hangosabban, erosebben... Felelemme valtozik az uresseg, szintiszta, hamisitatlan felelemme. Erzem Dean ujjait a nyakamon, ahogy lenyom, es lukteto erzes emlekeztet a tepesre. Probalok koncentralni a jelenre, ami most tortenik. Elnezek Arminrol, magam ele. Az agyturkasz szerint nagyon fontos, hogy ne csusszak ki magambol, probalom ezt tenni, elhuzodok Armintol messze es melyen a hajamba turok.[You must be registered and logged in to see this image.] Nem mondok semmit, csak fejet ingatok szó nélkül. A határozottság úgy párolog el belőlem, ahogy volt, mintha minden eddig egymásra tett építőkocka, mióta itt vagyok ledőlt volna, és csak én maradnék ugyanott, ahol voltam. Valaki lábai elött. Ujjaim remegva kezdik el kaparni újra kézfejemet, majd kimegyek, ha engedi.

---

- A fiúk nem hordanak szoknyát - Válaszolom sóhajtva, nem, mintha érdekelné, vagy ilyesmi, de gondoltam, közlöm, de örülök, hogy jól szórakozik, az én gyomrom még mindig görcsöl a beszólása óta. Pont, mint aznap reggel. Ne tegye ezt, ne ijesszen el innen is, nem tudok hova menni, nem akarok tovább menekülni. Néha azt kívánom, bárcsak sikerült volna az autós incidens. - Így is az vagy, ehhez nem kell pornóznod - Fintorodok el. Mégis ki más lenne az adoniszom? Közelembe enged akárki mást? Nem hiszem.
Ahogy a hűtőhöz szorít megdöbbenek, homlokom nekitolom és szusszanok egyet szemet forgatva - És te szabod meg az árát? - Kérdezem halkan. Próbálom visszanyerni a könnyedséget, ami a beszólása elött még volt a hangomban, de  nem sikerül, a feszültség ott ül minden nyekkenésemben, annak ellenére, hogy ő már nem úgy viselkedik, bennem felkavarta az állóvizet. Kikerekednek szemeim, ahogy kitulajdonít, keze hasfalamon mintha csak a bőr alatt rejlő csomót próbálná meg kioldani, de aztán meghúzza és élesen szívom be a levegőt, mikor megharap felnyögök félig a fájdalomtól, félig az élvezettől. Öcsém, és mennyire lelkesedik érte. - Oké, a tiéd vagyok - Válaszolom halkan, lábait nézve az enyém mögött. Istenem, nem tudom, mit kéne csinálnom... Mármint... Eddig spontán jött minden, de most mintha megint egy masszában ülne az agyam. Pedig örülök, hogy megjelölt, komolyan, büszke vagyok a nyomra, de... ahh. Lehunyom a szemem. Ujja ajkamon cirkál végig, a fejem automatikusan játssza le bennem, ahogy Dean szétfeszíti ajkaimat. Hirtelen kapok lélegzet után és pattan fel a szemem, elhúzom a fejem Armin kezétől. Szívem zaklatottan dübörög mellkasomban. Megfordulok, mikor ellép tőlem és nézem, ahogy bemegy a szobájába. Egy ideig nem megyek utána. Hajamba túrva igyekszem lehiggadni, eltemetni újra minden emléket, kizárni szívem őrült dübörgését. Óvatos léptekkel megyek közelebb a szobájához, belesek távolról, de nem látom a bögrémet, ezért visszatámolygok a konyhába. Kurvajól esne egy kis anyag. Fű, tű, akármi, bármi, de csak a narancslé van. Reszkető ujjakkal töltök magamnak és iszom, amennyi csak belém fér, majd elrakom, megtörlöm a számat. A hideg kicsit megnyugtat. Megint eljutok Armin szobájáig de megállok az ajtófélfánál. - Nem fogod visszaadni a bögrét, igaz? - kérdezem kicsit esetlenül és elpirulok. Óvatosan lépkedek egyre beljebb, míg elérek az ágya széléig, és leülök rá. Pillantásom megtalálja az övét. Próbálom győzködni magam. Ő csak Armin. Szeretem őt. Szeret engem. Kinyújtom remegő kezem és az arcára simítom. Armin. Lassan hajolok hozzá, csókot lehelve ajkaira. Már nem tudom, hogy le akarok-e feküdni vele, már nem tudom, mi történik. Ujjaim haját simogatják, ajd ölembe esnek. Nem tudom, mit tegyek. Már megint elvesztem.

Kiengedi az öklét, ami igencsak jó jel. Persze nem mintha fosnék tőle, vagy bármiféle kárt tudna bennem tenni, azért örülök, hogy ezt a tervét elvetette. Ő járna pórul, nekem hajam szála se görbülne. Ellenben vele...ha csak egy parányi szamárfület biggyesztett a rajzom sarkára, vagy leborította a kávéval, netalántán egy cigi hamuját pöckölte arra...neki kampec, és tojok arra, hogy milyen nap a mai.
- Csodálom, hogy féltékenységi rohamodban nem tépted ketté. - jegyzem meg egy gúnyos vigyorral a képemen, mire Nath tekintetéről eltűnik minden pozitív érzelem, s ismételten előbukkannak a negatívak.
  Nem hiszem el, hogy mindig figyelnem kell arra, amit mondani akarok. Az érzékeny kis szíve nem tűr meg néhány szót, kifejezést, amitől lassan a falra mászom. Elhatároztam, hogy ha nehezen is fog menni, de előrángatom a birkatürelmem, és megváltoztatom Őt. Minden szavamnak ereje van, ami pikk-pakk ledönti őt. Valljuk be, ez nincs így rendjén, helyre kell hozni a benne levő űrt, el kell feledtetnem vele a múltat. Különben én kapok idegbajt.
  Az utcára nem vághatom csak úgy ki, az nem lenne jó lecke neki. Szenvedjen...előbb-utóbb erős lesz, de ehhez akarnia is kell.

---

  Lelki szemeimmel látom őt szoknyában, ahogy kecsesen mozog, csücsörít...és ezért muszáj vagyok nevetnem a fejemben megjelenő gondolaton.
- Kivételek mindig vannak, ezt jól jegyezd meg. - szólt belőlem a bölcs, mire áttérünk egy teljesen más, és kicsit sem ártatlan témára.
Szó se róla, szívesen visszanézném a Nath-tel való együttlétem, de semmiképp sem kürtölném világgá, hogy lenne egy szexvideóm. Csábító a gondolat, talán titokban kellene egyszer felvennem magunkat, mert ha ezzel az ötlettel állnék Nath elé, menten szörnyethalna.
- Én váram, én áram...vagy mi. - vigyorgok egy sort, miközben szép lassan elárulom Nath-nek, hogy tisztában legyen a nyilvánvalóval, miszerint ő az enyém. Nem adom senkinek.
Felcímkézem, megjelölöm, s ugyan az egyetemen nem vállalom fel..de ő tetőtől talpig az enyém, és nem eresztem.
Azt hittem jobban megfogja hatni az, hogy azt mondtam, legyen valami közös dolgunk, egy ugyanolyan tetoválásunk. Nem mondtam ki ennyire nyilvánvalóan, de bíztam benne, érteni fogja a célzást; erre le se szarja! Hallatlan…
  Hiába kért bármit, ajkain végighúzom ujjam, hogy nyugodtan játszadozzon vele, harapja meg, húzza végig nyelvét azon...mire elhúzza fejét. Szóval nem tetszik neki, nem éri be a kicsivel?
Legyen, akkor játsszunk nagyban, én leszek a tét…

---

  Beballagok a szobámba, elfekszem az ágyamon, és az egyik káros, mégis oly édes szenvedélyemnek élek, a dohányzásnak. Nem telik el úgy óra, hogy ne gyújtanék rá egyszer, de legalább kétszer.
Várok, türelmesen...mint oroszlán a prédájára, holott ma, most én szeretnék préda lenni.
  Pár perc után, úgy a cigim felénél megjelenik a kis cirmos. Távol van egy oroszlántól, hiszen már megint, vagy még mindig vörös, akár a pávián valaga. Rezignáltan fogadja, sőt, talán kissé elkeseredve törődik bele abba, hogy nem kapja meg csak úgy azt a bögrét. Nem tudom, hogy mi olyan fontos neki benne, de ha ez kell neki, hát szerezze meg!
- Ennyire ne lelkesedj érte. - válaszolom fújtatva, mire kezdeti lelkesedésem Nath pirulását látva egyszerűen rommá lesz, és csak az lebeg szemem előtt, hogy a pajkos énjét rángassam ki belőle ismét, s a sértődötted elhajtsam a picsába.
Mikor leül az ágy szélére, ujjaimmal csalogatom magam felé, mire ő lassan hajol ajkaimra, s megcsókol. Viszonzom csókját, de ez egyáltalán nem olyan érzelmekkel teli, mint amilyet általában ajkaimra lehel.
Hjajjj, már megint én vagyok a rossz, és megint be kell nyalnom magam hozzá. Azt hittem érteni fogja a célzásom, jelek ezreit küldtem felé, nyíltabban nem tudtam volna közölni vele, hogy mit is akarok. Erre megint én...én vagyok az, aki kijavítja a hibáját - annak ellenére, hogy semmi nem volt.
  Feltápászkodom, s lazább törökülésbe helyezkedem, lábaim az ölében, karjaim mellkasa elé fonom, s szokásomhoz hívem a nyakába bújok, hogy mikor beszélek leheletem lágyan csiklandozza érzékeny bőrét.
- Már megint mi rosszat mondtam, ami őfelségének nem tetszett? - annyira lelkes voltam, és elterveztem gondolatban, hogy Nath mit fog tenni. Az viszont váratlanul ér, amiért így viselkedik, mintha egy pillanat alatt elkezdett volna undorodni tőlem.
- Lazulj már el! Tudod, hogy semmi bajod nem esik, amíg engem látsz. - szorosabban simulok hozzá, nyakát csókokkal halmozom el, s ha engedi, álla alá nyúlva fordítom fejét felém, s elhúzódom kissé tőle, mindvégig szemeit fürkészve. Mikor látom bennük a megnyugvást, vagy annak csak egy parányi szikráját is, arcélére nyomok egy puszit.

Minci & Muci

Már az elején tisztáztam vele, hogy miképp vagyok hajlandó vele járni - noha ez szó szerint nem lett így kimondva, de bőven elég, hogy mi elraktároztuk ezt az infót magunkban.
Hűségesebb vagyok bármely kutyánál, másokat ugyan szeretek félreérthető helyzetbe hozni, de az nem jelenti azt, hogy másnál keresem azt, amit Nath nem adna meg. Ugyan még félénk, nem igazán mutatja meg valódi énjét...de türelem talán egy kis főnököt terem? Szééép is lenne.
  Jó, persze próbálkozom néha-néha meglepni; mikor közös óránk van, sosem Milo mellé ülök, hanem mellé, a leghátsó székek egyikére. Ő általában jegyzetel, én legtöbbször rajzolok ha unalmas a téma. Balkezes vagyok, így jobbom szabad. Nála ez pont fordítva van, ami kapóra jön. Sokszor összekulcsolom szabad kezünket, ha olyan kedvem van, akkor végigsimítok combján, ritkán a tiltott területnél is. Imádom mikor jegyzetelés közben ledermed olyankor, és zavarba jön.
Én meg persze fapofával nézek rá, mintha nem tudnám mi történne.
  Ha olyan helyen vagyunk, ahol madár se lát minket (leginkább itthon), akkor azt csinál velem amit akar. Örülnék, ha kihasználna...csak egyszer adná meg nekem azt az örömöt, egyszer!!!
Ugyan ezt próbálom elérni azzal, hogy elveszem az imádott bögréjét, és ha rejtetten is, de magamat ajánlom fel azért cserébe. Ő természetesen már megint megsértődött egyik megjegyzésemen, és ezt nem is röstell kimutatni - én pedig minden egyes nap, vagy inkább kétnaponta átmegyek vigasztalómasinába, hogy helyrehozzam lelki békéjét.
  Megtisztel egy olyan semmilyen csókkal.
Lajhár módjára csimpaszkodom rá, megkezdve ezzel a békítőakciómat, s nyakába bújok. Combjaimon játszadozik ujjaival...végre valami, amire nem kell hosszas percekig biztatni! Szorosabban ölelem magamhoz, teljesen hozzásimulok. Mikor megszólal, felnevetek a kis megjegyzésére. Én vagyok a király...kéééérlek; császár vagyok, de ebbe most nem kötök bele, inkább kiélvezem májnövesztő bókját(?).
- Gyűlölöm azt az alakot, amiért így tönkretett! - duruzsolom alig érthetően a szavakat, miközben nyakára apró puszikat hintek. Nath persze elárulja a maga módján, hogy min vágta be a durcit. A fejemhez kapnék, de nem teszem, nem mutatom ki mennyire gyerekesnek tartom, amit csinál.
- Talán még most is ott térdelnél előttem…és élveznéd, élvezném...élveznénk... - fújtatok egyet, s ölelésem lazábbá válik mikor felém fordul - amit persze most sem önszántából tesz -.
- Mindent a szívedre veszel, kisherceg... - suttogom ajkai közé, közben mindvégig lélektükreit mustrálom. Nem tudom milyen gondolatok cikázhatnak fejében, viszont megint a szomorúság, csalódottság, elkeseredettség egyvelegét látom szemeiben.
- Adtam rá okot valaha, amiért félned kéne tőlem? - mert én kétlem, és eléggé szarul érint, amiért így vélekedik rólam. Tény, hogy sokan egy vadállatnak hisznek, tán néha az is vagyok, ha nem fojtom vissza valódi érzéseim egy részét, de Nath megtapasztalhatta a hetek folyamán, hogy nem kell tőlem tartani.
Akit szeretek, azokat sosem bántom. Maximum szavakkal - de akkor is cukkolom az embert.

  Pár pillanatig csak szemezünk, közben két ujjam végighúzom ajkain, mire ő váratlanul ledobálja végtagjaim magáról, és pislogni sincs időm, ő máris felettem (!!!!!), s mohón falja ajkaim. Ugyanazzal a szenvedéllyel viszonzom édes csókját, jobbom tarkójához vándorol, míg balommal fenekét markolászom. Miután elválnak ajkaink, lehunyom szemeim, s hajába markolok amint nyakam halmozza el csókjaival, s lehelete lágyan cirógatja bőrömet.
Nem hiszem, hogy sokáig fog ez tartani, valamiért biztos megtorpan majd, de addig is kiélvezem ezt a kis akcióját. Ajkaim beszippantva fojtom magamba a nyögéseket, mik akkor törnének ki belőlem mikor harapását megérzem mellkasomon, s öle az enyémhez simul, és nekem dörgölőzik. Kis oroszlán módjára kezdi el karmolni oldalam, mire halk morranások szöknek ki belőlem.
- Milyen remek színészpalánta vagy... - suttogom vigyorogva miközben tarkóján levő kezem nyaka elejére csusszan hirtelen, kissé megszorítva azt. Nem akarom én megfojtani, de elkezdte kihozni a bennem rejlő vadállatot…
  Ismét visszavándorol tarkójához kezem, majd magamhoz húzom őt, hogy immáron ő bújjon a nyakamba.
- Na most akkor engem szeretnél, vagy a bögrét? - suttogom fülébe, majd beleharapok fülcimpájába.
Ha még mindig a bögrét kéri...nem fogom neki csak úgy odaadni. Dolgozzon meg még így érte, mert ez így kevés…
Hopp, csak nem csőbe húztam?! A bögréért tényleg magamat tudom csak adni. Tudom ám, hogy nem bánná, csak meg kell magát emberelnie...a mostaninál jobban.
Vagy gondolkodjon el azon, hogy ismét meg kell másznia a polchoz vezető utat...