Szegecses bőrbakancs, passzos farmernadrág és bőrdzseki fedte a testemet az álló autó anyósülésén ülve, tenyereim közt egy papírpohár, amelyből gőzölgő kávé illata töltötte be a légteret. Tommy a kormányon dobolgatva várt valamire, amire én is. Holly rubinvörös hajzuhataga órákkal ezelőtt tűnt el az épület bejáratánál, amire várnunk kellett. Tudtam, hogy mi folyik az ötödik emelet negyedik ajtaja mögött, de semmi kedvem nem volt ténylegesen is szem- és fültanúja lenni annak a fertőnek. Lehet, hogy Shane-nel magam mellett egy kissé visszafogottá váltam, aminek persze csak akkor volt jelentősége, amikor vele voltam. Más esetekben sosem fogtam vissza magam, az ösztöneim és a megérzéseim pedig hajtottak előre.
- Nekem már nagyon kell pisilnem - szakította meg a csendet Tommy hirtelen, panaszosan felhangzó szavakkal, amire csak féloldalas pillantást engedtem meg. - Négy órája meg sem mozdultam. Biztosan reumás leszek úgy három év múlva, vagy vérrög fog velem végezni, amiért semmit sem csinálok most. Rohadtul nem fiatalon akarok megdögleni, Grace! - folytatta a panaszkodást, amit a kávéba kortyolásommal reagáltam le.
- Ha most kiszállsz, és bemész a Starbucks-ba, nem fogod lekésni a kiscsajt - talán percek is elteltek azóta, hogy a huszas éveiben járó kiskölyök dilemmázott a sárgát dobáson, de nem különösebben izgatott. Ahogy megmozdult az ülésben, a keze pedig a kilincsre fonódott, csak akkor fordítottam el a fejem az előző épület ajtajáról, ahonnan bármelyik percben kirobbanhatott a vöröske. - Ha akkor jön ki, amikor te épp a kiskígyódat fogod, nem foglak megvárni, hanem átülök a helyedre és egyedül csinálom meg a melót - közöltem vele, és akkor láttam, hogy hezitálni kezdett. Nagyon nem volt ínyére, hogy az ígért pénzösszegből esetlegesen kimaradna és az enyém lenne a teljes lóvé, amit nekünk ígértek, ha kezelésbe vesszük a kiscsirkét.
Tommy egy ideig csak morcosan nézett felém, aztán nagy sóhajtással, mintha legalább két szülésen és egy orgazmuson lenne túl, eleresztette a kilincset.
- De legalább van egy rohadt palackod? Tudod, belecéloznék, vagy valami. És örülj neki, hogy nem a barna macit sétáltatom meg - lehunytam a szemeimet, a fejemet pedig a fejtámlának döntöttem, mielőtt egy csak csináld sóhajtással adtam meg magam. A kölyök kiszállt az autóból, és az előző óhaját inkább a mellettem lévő ház falát öntözte meg. Gusztustalan volt, de legalább ahogy ránéztem a hátára, nem kellett látnom a pucér hátsó felét, aminek kifejezetten örültem.
Ahogy hallottam a cipzár hangját, immár felfelé, azt a pillanatot választotta a vöröske, boldog, elégedett mosollyal lépett ki az épületből. Clarisse-on nem volt más, csak egy vérvörös tűsarkú, fehér, combközépig érő csipke ruha és egy korall blézer, amit nem fogott össze egyáltalán. Nagyon is sok volt a számláján, amit az apja egyik üzletfele nem nézett jó szemmel. Azért sem, mert kicsi Clarisse elérte, hogy nem csak hogy kipróbálják, de azt a tetemes összeget, amit a fickó számlájáról leemelt, mesterein csinálta. A többi dologról nem igazán tudtam, de ebben a percben nem is érdekelt.
- Várj meg itt, Tommy - szálltam ki az autóból, amikor felém fordult, csak egy kézlegyintéssel elcsendesítettem, mielőtt nekiállt volna a szokásos morgásának. Nem volt szükségem most egy hisztis kölyökre, ezért is indultam meg Clarisse után, átszaladva a négysávoson, remélve, hogy Tommy azt tette, amit kértem tőle. Clarisse pedig eltűnt az épülettől egy saroknyira lévő sikátorban, mire megszaporáztam a lépteim. Más sem hiányzott, mint hogy valami hajléktalan kapja el...