Mr. Gordon and Samantha

- Merre mész? - hallja Emily kíváncsi hangját miközben társul mellé a tanári felé menet.
- Megérdeklődöm, merre találom Mr. Gordont. Beadtam a papírjaimat múltkor az állatklinikára, hogy majd az ott indított csoporttal eltudjak kezdeni egy kurzust. Lehet jelentkezni orvosok mellé, akik segítenek felkészülni további képzésekre, és gondoltam felveszem mellé a biokémiát, hátha javamra válik. Soha nem rossz egy kis előképzés.
- Nem vállalod túl magad, Sammie? Már így is egy halom tanulnivalód van, és a farmon is melózol épp eleget, ott a munkád is a lovakkal, mit akarsz még?
- Emily, nem fogok tudni később megélni abból amit jelenleg csinálok és bevallom neked, hogy nem a pénzért csinálom. Szükségem van a lovakra, és megértenek. Azt... gyakorlatilag szerelemből csinálom, ha így jobban megérted és van, hogy teljes mértékben pénz elfogadása nélkül vállalom el a felkéréseket. A lovakért csinálom...
Em láthatja rajta az elhivatottságot, így át nem is tétovázik tovább csak megveregeti barátnője vállát, majd lefordul a következő folyosón, hogy Nathaniellel folytassa az útját tovább.
Sam pedig csak ballag tovább a tanári felé. Western csizmájának sarka lágyan kopog a márvánnyal kirakott talajon miközben ruhájához és csizmájához csapódó táskájában megcsörrennek a tárgyak.
- Mr. Dean - szólítja le az első tanárt aki szembe jön vele. A fiatal tanár fél éve érkezett az iskolába, hogy leváltsa a kémia tanárt aki épp most döntött úgy, hogy visszavonul babát potyogtatni.
- Miss Mckane? Segíthetek?
- Gordon tanár urat keresem, bent tartózkodik ma az iskolában?
- Persze, az irodájában találod!
- Köszönöm - udvarias hangvétellel és egy szelíd mosollyal köszöni meg az útbaigazítást és máris siet az említett helyiség felé melynek ajtaja előtt megállva tétovázik pár pillanatot mígnem bekopog rajta.
Ha bebocsátást nyer akkor lenyomja a kilincset és bedugja a fejét, ha pedig nem hall semmit, akkor amilyen váratlanul érkezett, úgy távozik is.


[You must be registered and logged in to see this link.]

Verőfényes ennek ellenére Las Vegasi viszonyok között hűvös délutánunk volt, amelyet sajnos tisztán éreztem még az irodám falán belül is. Hatalmas téglalap alapú helyiség valaha két iroda volt, a fűtés és ami sivatagban a nagyobb problémát jelentette, a hűtő rendszerét is egyetlen helyiségre méretezték. Ezt a hatást fokozta a hatalmas belmagasság, a rosszul méretezett bejárati ajtó, amelynek két szárnya alatt csak úgy süvített be a folyosó változatos hőmérsékletű levegője, valamint a gigászi méretű ablakok, amelyeket nem győztem javítani mióta beköltöztem. Végső soron pedig földszintes volt, hiányos szigetelésű ősrégi fapadlóval, amelyen nem sokat segített sem a csiszolás, sem pedig a ráterített szőnyegek halmaza, sőt ez utóbbiak még a port is fogták ami miatt napi kétszer is gondoskodnom kellett a porszívózásról valamilyen formában.
~ Nem értem miért adtak nekem ekkora irodát. Na jó ne beszéljünk hülyeségeket, pontosan tudom miért adták, de ez nem értelmes indok. Rendben, hogy átsoroltak az egészségügyi karra pedig külön kijelentette, hogy jobb szeretnék a műszakin maradni és ha majd lesz orvos képzése egyetemnek, akkor kérek itt irodát. Mivel Nevadai orvosi képzésért a Reno-i egyetem felel, ami ne valószínű, hogy közel jövőben vagy akár távoliban is változni fog szóval lényegében azt is kérhettem volna, hogy soha ne tegyenek át ide. Persze, olyan szempontból érthető, hogy orvos vagyok és tárgyaim kétharmadát egészségügyi karon tanuló diákoknak tanítom, de mester fokú képzést meg műszaki karon tartok, a laborom is a műszaki karon van, az óráim többsége pedig természet tudományi centrumba lévő termekbe van. Ez utóbbi a szomszédos épület, a másik pedig az után következik szóval nem nagy távolság, de ezt mindennap le kell sétálnom, az így elvesztegetett idő és bosszankodás pedig a munka rovására megy. Hogy, nem kaptam volna ekkora irodát a másik két kar épületben? Ott, hogy fogadom majd a támogatóimat és a kormány képviselőit, akik sok pénzt adnak az egyetemnek. Azok az emberek miattam fizetnek pénzt az egyetemnek, sőt konkrétan értem és nekem fizetnek, teljes mértékben én is hoztam össze mind a két projektet. Az egyetem ugyan minden szükséges felszerelést a rendelkezésemre bocsátott, de ezek kamatostól térülnek meg és a nagyobb iroda nem tartozott szükségletek közé. Magamtól maradok az egyetemen és nem azért nem fogadtam el a végleges professzori állást, hogy bárkire is nyomást gyakoroljak. Főleg nem azért, hogy egy nagyobb irodával akarják a fenekemet kinyalni. ~ Gondolkodom el, miközben a méretes helyiség mértani közepén állva, szét nézek helyiségben. Velem szembe a két hatalmas ablak között egy kandalló volt, a helyiség egyik rejtélye hiszen egy sivatagi városba, ez messze nem létszükséglet. A hátam mögött, egy pianínó amelyet, én hozattam ide, mivel a lakásomban nem volt neki megfelelő hely és legalább annyi funkciót adott helyiségnek, hogy este tudtam zongorázni kicsit pihenés képen. Tőlem nem messze a helyiség nagyjából hatvan százalékának kezdetén állt, a méreteihez képest picinek tűnő íróasztal, amely egy átlagos irodában átlagosnak, sőt akár nagynak is hatott volna, de itt eltörpült a mögötte lévő gigászi könyves polc előtt. Két szék is tartozott hozzá, egyik a vendégnek és egyik nekem. Mindegyik párnázott, antik karosszék amelyek helyiségbe illettek ugyan, egy valódi irodába azonban semmi keresni valójuk nem akadt. A helyiség tőlem bal, az íróasztalokhoz viszonyítva déli részén, egy kisebb nappali volt berendezve, két méretes három – három személy kanapéval, amelyek zöld színe tökéletesen illeszkedett, az antik zöld szőnyeghez és hasonló színű kopottas dohányzó asztalhoz. A helyiség rövidebb falát itt is szekrény borította, amelyben azonban már irattartó, és egy akasztós szekrény is helyett kapott. Ez utóbbi miatt jöttem ide most, hiszen ebbe található a tartalék köpenyem és ami a legnagyobb szerencse egy mosdó kagyló is, így betudom áztatni a csúnya barna folttal díszített fehér köpenyemet.
~ A fene egye meg, nem hittem volna, hogy a diák nem fogja bírni a dolgot. Egy csipet nyomtunk egy ember bőre alá. Még csak nem is vérzett, az általam tervezett rendszerrel pillanatok alatt meg van a dolog, még csak kórházi körülményeket se feltétlen igényel. Annak a nőnek nem volt meg fél karja chipemmel pedig remélhetőleg mozgatni tudja mű végtagot és akár kéz mozgásának felét is vissza szerezheti. Alig vérzett! Egy tényleges orvos ellátta a sebet, a beültetés kilencven százalékban sikerül, később lehet kell sebészeti úton igazítani rajta, de a kísérlet idejére tökéletes. A mérnökök ki bírták, az orvosi előkészítős meg összeomlik, ráadásul egy Reno-i kolléga előtt aki majd tanítani fogja, ha orvostudomány doktori címre pályázik.... ~ Térek át a bosszankodásra, ami tőlem igen szokatlan dolog, de itt koszról van szó, amit semmilyen formába nem bírok tolerálni és még zsörtölődni is hajlandó vagyok rajta. Ekkor kopogást hallok, amelyet követően ösztönösen le ellenőrzöm a ruhámat. A mai nap átlagos szürke, nem túlzottan márkás öltönynadrágot, fehér inget és világos szürke nyakkendőt vettem fel, hozzá a régebbi munkába járós bőrcipőmet. A hajam az ünnepek miatt most szokatlanul rövidre és elegánsra van vágatva, a barna szemeimet vastag keretes fekete szemüveg "takarja". Az új köpenyt még nem vettem fel, de mielőtt bármit szólnék és belépne a vendég becsukok szekrény ajtót, csak felhatott ingen emlékeztet rá, hogy épp mosást tartottam.
~ Jó volna de egy mosógép is.... ~ Kezdenék bele egy harmadik gondolatsorba, de akkor már megálljt parancsolok magamnak és inkább szembe nézek a jövevénnyel.
- Szabad! Kérem fáradjon be. - Mondom, majd intek neki, hogy foglaljon helyet valamelyik kanapén. -
- Mondja, mibe segíthetek? - Kérdezem tőle remélem, hogy gyorsan választ kapok, majd ha ténylegesen helyet foglalást igénylő ügyre derül fény én is leülök a másik ülő alkalmatosságra.

Mr. Gordon and Samantha

Az elején teljesen abba na hitben volt, hogy nem fogja tudni lerázni Emilyt, viszont győzedelmeskedett a jól ismert "kiállok az igazamért" látásmódja és az, hogy szavai között megbújt flegmasággal beszélt vele.
Igazából hetekkel ezelőttig semmi ötlete nem volt még azzal kapcsolatban, hogy igazából mivel akar majd foglalkozni pénz szinten a későbbiekben. Neki tökéletesen megfelelne a lovakkal való foglalkozás egy életen át, de be kell, hogy lássa nem élhet örökké a szülei nyakán. Biztos megélhetés kell, és tekintettel arra, hogy milyen kapcsolatokat képes ápolni az állatokkal, miért ne foglalkozna azokkal állatorvosi szinten?
Vidám kék tekintetét le se veszi az ajtóról miközben pár pillanatig még szoborként ácsorog előtte azon gondolkozva, hogy tényleg bekopogjon-e, vagy menjen és ne is foglalkozzon vele?
De mielőtt még világ végére rohanna, inkább megteszi a kötelezőt - a magától elvárt kötelezőt - és már be is lép az invitálás hallatán.
- Jó napot, tanár úr! - biccent miközben bezárja maga mögött a nyílászárót.
Tekintetével alaposan végigméri az irodát, mindent megnéz magának mígnem az egyik kanapé felé intik, hogy foglaljon helyet. Bizonytalan tétova lépések tömkelegével "keringőzik" oda a kanapéhoz amire végül lehuppan.
- Érdeklődni szeretnék a biokémia felől, hogy van e még szabad hely...esetleg - tér rögtön a lényegre.
Pár nappal ez előtt járt a klinikán, ahol leadta a papírjait és az ott dolgozók véleménye alapján igen jó esélyekkel indul. Jártas az állatokkal való foglalkozásban, hisz feltétlen szeretet köti őt hozzájuk legyen az ló, kutya vagy macska. De egyik bundást se ítéli el, még a csupasz, kúszómászókkal se haragos, egyszerűen van olyan amiért nincs oda. Viszont sokszor mentette már meg állatok életét az alapvető tudásával amit megtanítottak neki. Az pedig, hogy gyakorlatilag ért a lovak nyervén, még egy győzedelmes zeneszó lehet, hisz innen is tudják az ott dolgozók, hogy minden erejével az állatok megmentésért küzdene.
Az emberekkel nem jön ki túl jól, legalábbis az esetek kilencven százalékában ezt lehet elmondani. Épp ezért nem gondolkodhat emberek gondjait orvosoló munkában. És persze nem is akar.
- Tudja... a jövőmre való tekintettel nem lenne rossz, ha foglalkoznék kicsit ezzel is - kecses vállvonással mosolyodik el. Nem egy nagy csevej partner, szóval elég ritkásak az általa felhozott témák.  

Az ajtón egy szőke hajú szépség libben be és rögtön helyet is foglal a számára kijelölt helyen. Én egy darabig állva maradok és csak figyelem őt a vastag keretes szemüvegemen keresztül. A légzésem felveszi a megszokott egyenletes tempót, amelyet elemzés közben szokott. Az eredményeket pedig a komoly vonású arcom rejti el előle.
~ Ki ez a lány? Egyáltalán nem rémlik az arca az óráimról és a nevét se tudom megmondani. Hogyan is mutatkozott be? Sehogyan, csak leült mint ha már régi ismerősök lennénk. Fotografikus memóriám van és bár nincs garancia, hogy minden órám minden diákját egyből felismerném, de aki ténylegesen járt az órámra vagy gyakran bent van a karon annak tudnám a nevét. Sőt, van egy olyan sanda gyanúm, hogy több információm is lenne róla elraktározva, hiszen amit felvezetnek a tanulmányi rendszerbe azt igyekszem a fontosabb diákoknál nyomon követni. Amúgy ez a ruha is érdekes. Rendben van, hogy erre fele nincsenek olyan nagyon nagy hidegek, de igazán felöltözhetett volna jobban. Olyan a ruhája, amit otthon tehenész lányok viseltek a Country bárba menet. Ettől eltekintve mondjuk elég csinos, de ez összességében ez most nem számít, már csak azért se mert iskolai szabályzattal ellenkezne. ~
Gondolkodom miközben a lány kifejti a mondani valóját. Mivel a bemutatkozás elmaradása miatt a helyzet eleve problémás, ezért leülök a korábban eltervezett helyre és egy pillanatra megint felpörgettem az agy tekervényeimet.
~ Biokémiára? Ez előző félévbe indult, most a biokémia kettő következik ami minoros tantárgy és csak úgy nem lehet felvenni. Nem emlékszem, hogy nálam vizsgázott volna. Talán egy korábbi vizsgázó? Igen az elég valószínű. Kereszt féléves, vagy áthallgató nem lehet, mert azoknak a diákoknak korábban le kellett adni a tárgy felvételi igénylést. Egyáltalán milyen szakos diák? Egyáltalán kivel is beszélgetek és miért? ~
Fogalmazódnak meg bennem a kérdések, miközben fürkésző arccal és révedő tekintettel mérem végig újra meg újra, hát ha beugrik valami új információ. Kezemmel ösztönösen az asztal fele akarok nyúlni, majd az íróasztalra tekintek, de se laptopom, se tablettem nincs a közelben, így nem tudok belenézni az iskola adatbázisba.
- Először is szeretném tudni a nevét, mert nem ismerem magát és így elég bajosan tudok segíteni. Aztán nem ártana tudnom. a kart ahova annak idején a jelentkezését beadta, vagy ahol óráinak a többségét látogatja. Ezen felül nem ártana ha tudnám a szakát, illetve ha nem választott még konkrét szakot, akkor a főtantárgyát és eddig felvett természettudományos tárgyait. Persze, ha minoros akkor egyszerűbb a dolog, ha a tanárnőnél elérte a hármas eredményt biokémiából, minden további nélkül feltudom venni biokémia kettőre, de azt hiszem itt összetettebb lesz a probléma. Mert már az is furán hangzik, hogy másodéves orvosi előkészítős főtantárggyal szeretnék foglalkozni egy kicsit. Akik sokat foglalkoztak biokémiával azok egy része is megbukott és ők még bemutatkozni is tudtak. ~
Mondom komoly tőlem szokatlanul mély és szigorú hangon. Még várom a válaszát hátra dőlök és kényelmesen elhelyezkedek. A kezeimet először karba fonom, majd mivel ez elsőre fenyegetőnek tűnik inkább leengedem magam mellé.