Akármennyire is hihetetlen, de én sem kezdtem ekkora királyként, mint amilyen most vagyok. És nem is néztem ki ilyen rohadt jól, mint most. Régen egy kis dagadt szerencsétlenség voltam, akit a nők leköptek és a társai megalázták. Hát szar ügy, de már nem siránkozok ilyen hülyeségeken. Ma már úgy nézek ki, mint egy görög isten. Van egy kis húgom és a szüleimmel is jó viszonyban vagyok, habár ők elváltak, de normális gyerekkorom volt. Csupán a középiskolát hagytam abba és munkát akartam keresni, de előtte letettem a jogosítványt. Az életem viszont máshogy alakult, mint ahogy képzeltem. Tulajdonképpen munkát találtam, de nem olyat, mint amilyenre számítottam. Szép sorjában elmesélek ezt-azt, hogy mégis hogyan jutottam idáig.

A mai napi tisztán emlékszem rá, mikor megismertem Frederic Cordovat. Akkor még nem tudtam ki ő és nem is szándékosan ismerkedtünk össze. Egy étterembe mentem állásinterjúra, hogy konyhai kisegítő legyek, de nem vettek fel. Viszont mielőtt még kimentem volna, megjelent ő. Vagyis már ott ült egy asztalnál, úgyhogy én jelentem meg. Elegáns, magabiztos, komoly ember, akin látszott, hogy tele van pénzzel. Egy másik férfival jött, de kicsit sem tűntek köcsögöknek. Látszott, hogy ez egy üzleti megbeszélés. A buzik máshogy öltözködnek és máshogy néznek ki. Viszont egyszer csak a másik férfi fegyvert rántott a nyilvános étterem közepén és a fejére célzott.
-Sajnálom, de az üzletnek véget kell, hogy vessek.-Mondta neki, de Mr.Cordova nem igazán ijedt meg. Mintha hozzá lenne szokva, hogy fegyvert tartanak a fejéhez. Van aki szeret veszélyesen élni. Én például suttyómba elszívok néha egy füves cigit vagy berúgok a haverokkal, ő pedig fegyverekkel szemez. Végül is ő tudja. Viszont elég szimpatikus fazon volt, talán azért, mert hasonlít az apámra kicsit, úgyhogy meg kellett védjem. Volt aki a földre bújt vagy az asztal alá, de olyan is akadt, aki csak mozdulatlanul próbálta lenyelni a gombócot a torkán, ami az izgalomtól alakult ki. Fegyverem nem igazán volt és ha rárontanék az emberre, akkor talán rosszul is jártam volna, úgyhogy ki kellett találjak valamit, mielőtt még meghúzza a ravaszt. Az egyik asztalról elvettem egy üres pezsgős üveget és az üveg száját a hátához nyomtam.
-Azonnal tegye le, különben elsütöm.-Alig bírtam megállni röhögés nélkül, de azért a szar is megállt bennem, mert ki tudta mi történik. Szerencsémre az ember bevette a trükkömet és letette az asztalra a pisztolyt. Mr.Cordova csak mosolygott, mert látta, hogy blöffölök. Miután letette a fegyvert, az üveget eltörtem a fején és elájult.
-Szerintem az lenne a legjobb, ha telefonálnék a rendőröknek.-Mondtam a férfinak, akit szerintem megmentettem, de ő csak bólintott, hogy ne, majd felállt. Odasétált elém, elvette a fegyvert az asztalról és lelőtte a férfit.
-Vagy inkább csak lője szét az agyát. Ez is egy megoldás...-Próbáltam elviccelni a kicsit ijesztő helyzetet, mert lehet engem is lelő.
-Azt hiszem most távoznunk kéne.-Mondta Mr.Cordova és elindult a kijárat felé.
-Nem jössz?-Fordult hátra, mikor észrevette, hogy a követése helyett a férfiasságomat keresem, amit még a pár másodperccel a lövés után vesztettem el. Aztán összekaptam magam és bólintva mentem utána. Kint egy sofőr várta és ajtót nyitott neki.
-Szállj be a túloldalon!-Szólt mosolyogva, de akkor sem jutott eszembe ellentmondani, úgyhogy bepattantam a kocsiba. Próbáltam visszafojtani a remegést, de nem igazán sikerült.
-Most engem is megfog ölni?-összeszedtem a bátorságot és rákérdeztem. Ha igennel válaszol, akkor kiugrok a kocsiból.
-Dehogyis. Lehet, hogy most én feküdnék ott. Hálával tartozom neked. Miért voltál az étteremben? Oda üzletemberek járnak.-Nézet rám, várva a választ. Azok után, hogy nemet válaszolt, azért megkönnyebbültem.
-Állásinterjún voltam, de nem nagyon sikerült.-Feleltem kicsit búslakodva. Habár most öltek meg előttem egy embert, de ez zavart a legjobban.
-Nem lesz baj abból, ami az étteremben történt?-Nem tudom baj-e, hogy rákérdezek, de megtettem.
-Azért nem kell aggódni. Az emberek ilyenkor sokkos állapotba kerülnek és nem az arcomra figyelnek, úgyhogy nem lesz senki tanú. A többi el lesz intézve.-Felelt mosolyogva, mintha ez ilyen napi rutin lenne. Végül is csak egy életet vett el.
-Visszatérve a hálára, én tudok neked munkát adni, ha érdekel.-Terelte az előző témát, de nem is baj, mert ez az előző szituáció kicsit kínos téma lenne.

Tulajdonképpen így ismertem meg és először csak ilyen kisebb dolgokat csináltam. Először csak ilyen fizikai munkákat végeztem, mint például a kábítószert le és felpakolni a szállításra. Utána dílereknek szállítottam le személyesen a cuccot, majd még feljebb léptem. Ellenőriztem Mr.Cordova embereit, hogy minden rendben megy-e. Könyvelőhöz hasonló voltam, de különböző plusz szolgáltatásokat is végeztem. Ha valakivel nem volt megelégedve Mr.Cordova, akkor azt kiiktattam. Ezután pedig megkaptam a bordélyházat. Kapok szállást és a bevétel 50%-át, úgyhogy nem panaszkodom. A bordélyház egy kétemeletes épület, alatta egy hatalmas pincével, amit raktározásra használok. A földszinten billiárdasztalok, pókerasztalok, tárgyaló terem, fotelek és kávézóasztalok vannak. Naponta többen is megfordulnak is és sok a törzsvendég is, akiknek a szállásuk is itt van. Egy kicsit talán az arcom is megnőtt, de ez ezzel jár.

Imádok itt lenni. Ez az én otthonom. A dögös csajok, a sok pénz és a kábítószer. Keverem a kellemest a hasznossal. Abból élek, amit élvezek. Csak sokszor vannak vendégek, akik erőszakoskodnak a lányokkal vagy éppen nem akarnak fizetni. Most az előbbi esemény történt. Egy hatalmas disznó jött le a lépcsőn. Szinte vonszolta magát az a rohadt hájas köcsög. Odaült a bárpulthoz és itta a whiskyét, pedig még a sliccét sem húzta fel. A lány, akivel fent volt, pedig sírva rohant le a lépcsőn. Az idős takarítónő pedig utánament, hogy rákérdezzen mi baja. Én az irodám ajtaja előtt álltam és átsétáltam a dohányzóba. Sheryl a takarítónő jött oda panaszkodni hozzám, hogy mi történt.
-Mr.Frost. Van egy kis probléma. Jó lenne, ha közölné az emberekkel, hogy a beteges vágyaikat nem élhetik ki akárkin.-Mondta sajátos stílusával a húsos fekete nő.
-Miért, mi történt?-Kérdeztem vissza értetlenül, miközben felhúztam egy csík kokaint a pultról.
-Az az állat ott a túloldalt majdnem megfojtotta Lizziet, majd mikor az ellenkezett, felpofozta. Most meg elégedetten ül ott, mintha ez természetes dolog lenne. Szegény lány arca és a nyaka tiszta vörös.-Panaszolta el, majd hátat fordított és elindult végezni a dolgát. Elnyomtam a cigarettát odasétáltam a férfihoz.
-Üdvözlöm uram.-Mosolyogtam rá, majd visszanézett, de majdnem lefordultam a padlóra a szájszagától.
-Üdv.-Válaszolt egy kicsit mogorván.
-Hallottam egy kicsit vicces dolgot itt az előbb a takarítónőtől. Azt hallottam, hogy maga szereti megmutatni, hogy erősebb nőknél.-Mondtam továbbra is mosolyogva, amire ő odakapta a fejét.
-És akkor mi van? Felpofoztam a kurvát, mert nem engedelmeskedett. Van ezzel valami probléma?-Kérdezett vissza, miközben kezdte megemelni a hangját.
-Ja nem, nem. Nincsen, csak reméltem, hogy jól szórakozott nálunk. Tudja sok mindenben hasonlítunk. Maga a nőket szereti verni, én viszont imádom bántani az ilyen zsíros disznókat.-A fogaimat is kivillantottam neki mosolygás közben.
-Mi a faszt dumálsz te..-Nem hagytam befejezni a mondatot, mert eltörtem a fején egy üveget, amire ő leborult a székről.
-A kurva anyádat, te tetve kis patkány! Az én lányaimhoz még egyszer hozzá nem érhetsz, különben szét lövöm a kibaszott fejedet.-Ordítottam neki, miközben a pultba kapaszkodva rugdostam a fejét. A férfi próbált küzdeni, de nem álltam le. Aztán hátat fordítottam neki és elindultam a billiárd asztal felé. Az emberek hátráltak tőlem. Kivettem az egyik fiatal srác kezéből a dákót és visszamentem az emberhez, hogy tovább verjem szét a fejét. Ömlött belőle a vér és a többieknek kellett leszedniük róla. Miután lenyugodtam, elővettem a zsebemből egy köteg pénzt és odanyújtottam az egyik férfinak.
-Vigye el a kórházba. Ez a férfi leesett a lépcsőn rendben?-Mondtam neki, majd ő csak bólintott egyet és kivonszolta a haverjaival. Egy kicsit felhúztam magam és a kokain is pörgetett, úgyhogy bementem az irodámba és ott tekertem magamnak egy füves cigarettát, hogy lenyugtasson egy kicsit. Egyre betegebb emberek járnak ide. Kellenek ide emberek, akik helyettem simítanák el a hasonló helyzeteket.

Sok ilyen esett történt már, mint amit elmeséltem, de mindezek ellenére nagyon szeretem ezt a helyet és semmi pénzért nem bíznám másra. Ma már ez lett az életem és ez a munka nekem való. Mellesleg jót lehet kaszálni ezzel a melóval. Még gyerekkoromban gondolni sem mertem rá, hogy ilyen életem lesz, de bárkiből lehet nagy ember egy kis szerencsével és akaraterővel. Ha van az emberben kurázsi, akkor bármire viheti.