Liam Clarkson

Karakter személyisége

Ha röviden és tömören kéne fogalmaznom, ezt mondanám: Egy igazi gentleman, aki mindent megtesz azért, hogy a randi végén az ágyában köss ki. Igen, ez vagyok én. Tényleg mindent megteszek, ha kell, egy egész rózsacsokrot küldök, vagy elviszlek vacsorázni, de nem garantálom, hogy a desszertig kibírod az érintésem nélkül... Mert egy úriembernek úgysem lehet ellenállni. Na persze másnap, vagy az eset után fél órával már egy óriási nagy faszkalapnak fogsz tartani, hogy kihasználtalak, de én ilyen vagyok. Két hétnél tovább nem tudnék megmaradni egy valaki mellett, mert még mindig nem nőtt be a fejem lágya.
Nagyon jó agyam van, pont ezért vagyok az apám cégénél aligazgató. Igazándiból már majdhogynem igazgató, mert az apám elég sokat utazgat, és ilyenkor mindig én vagyok a vállalat feje és agya. Utálom, ha valaki nem mond igazat, ennél jobban semmit nem gyűlölök, főleg, ha azt egyenesen a szemembe mondják. Az más dolog, ha én füllentek azért, hogy eltitkoljam egyik nő elöl a másikat... Ez nem olyan dolog.
Elég védelmező típus vagyok, legalábbis a húgomat illetőleg. Ha valaki olyan környékezi meg, aki nem tetszik, akkor azzal rögtön ujjat húzok, amit Kate kellőképpen utál, de hát én tudom, milyen veszélyek leselkednek rá. Pont ugyanolyanok, mint amilyen én vagyok.
Abszolút elítélem a szerelmet, mert tudom, hogy milyen undorító dolog, ugyanis láttam, hogy mit tesz néhány emberrel, és egyszer már én is túlestem rajta. Hát, nem lett éppen jó vége. Kívülről egy elég ártatlan srácnak tűnhetek néha, de nem vagyok éppen az. A hangulatingadozásaim elég nagyok, és ha rossz kedvemben kapsz el, akkor nem biztos, hogy nem sértelek meg egy életre. Szóval tudok kegyetlen és szívtelen lenni, mint már említettem, legfőképp a szex után... Ha viszont jó a hangulatom, akkor mindenkivel kijövök, és én vagyok a bókok nagymestere, szóval abban is biztos lehet mindenki, hogy a nőket pillanatok alatt leveszem őket a lábukról.
Imádok gitározni, benne is vagyok egy bandában, és a hangom sem rossz, anyámtól örököltem, akinek viszont hasonló énekhangja van, mint a legnagyobb énekesnőknek, csak ő éppenséggel megbújik a háttérben.

◆ kedvencek: nők ◄ pénz ◄ whisky ◄ rock ◄ utazás ◄ bulik ◄ cigi ◄ gitározás ◄

◆ utált dolgok: komolyzene ◄ gyerekek ◄ macskák ◄ drog ◄ érzelmileg gyenge emberek ◄ hazugságok ◄

◆ egyebek: ◄ Ha felhozod a régi egyetlen szerelmét, rögtön ideges lesz.
◄ Olyan lesz, mint egy kisgyerek, ha a playstationről van szó.
◄ Retteg attól, hogy egyszer apa legyen.

Karakter kinézete

A hölgyeket általában a világoskék íriszeimmel és a kisfiús kócos hajjal veszem le a lábukról. Ami pedig ebben még pluszt ad, az nem más, mint a borosta, ez azért elég nagy ellensúlyt ad a kisfiús kisugárzásnak. Ez tesz férfiassá…
Nappal egy elegáns, öltönyös üzletemberként láthatsz, rendezett hajjal, nyakkendővel. Este viszont a bárokban zenészként, és szívtipróként, laza öltözetben járkálok. Sokkal jobban szeretem a farmer-póló-sportcipő párosítást, mint feszengeni abban a szar pingvin ruhában. Testalkatommal nincs bajom, 185 centi magas vagyok, felsőtestem pedig sportos, de nem vagy bodybuilder, és nem is akarok az lenni.

◆ különlegességek: Az ágyékán egy tetkó díszeleg "Your toy" felirattal.

Történet vagy szerepjátékos példa

Istenem, már csak öt perc és mehetek végre haza. Levehetem ezt a kibaszott öltönyt, és kereshetek mára egy újabb prédát, aki az ágyamban végzi az éjszaka. Úgy döntök, hogy nem várom meg azt az öt percet sem, mert minek kéne, ha egyszer én vagyok a kisfőnök? Lábaimat éppen levenném az íróasztalról, amikor apám titkárnője beront az irodába.
- Mr. Clarkson, hadd mutassam be az új helyettesemet. A jövő hónapban szabadságot veszek ki, így az apja őt vette fel helyettem. – mondja mosolyogva, és szemem a kis szőkére siklik, aki még elég fiatal. Nem jellemző apámra, hogy ilyen képzetlen embereket felvesz, főleg nem a titkárnőjének, aki az ügyek egy részét intézi. Felvonom a szemöldököm, leveszem a lábam, felállok, megkerülöm az asztalt és a szőke felé megyek. Hm… Milyen dögös. Azt hiszem meg lesz a jövő havi játékszerem…
- Sophia Marshall – nyújtja a kezét, én pedig kezet csókolok neki, majd elengedem. Fú, mit tudnék ezzel a nővel csinálni. Most azonnal kedvem lenne megdönteni, és elérni, hogy ezentúl úgy táncoljon, ahogy én fütyülök. Egyébként is így lesz ez, csak ő még nem tudja.
- Üdvözlöm a cégnél, hölgyem. – veszem arcomra a sármos, jól ismert nő-hódító mosolyom, majd mindketten ki is iramodnak az irodából. Kezembe veszem a mobilom, és már hívom is a jól ismert virágüzletet.
- Hallo. Fél óra múlva ki tud szállítani egy vörös rózsacsokrot a Clarkson vállalathoz? Igen. Köszönöm. A kártyára írjátok, hogy „Üdvözlet a cégnél, remélem jól fogja érezni magát Ms. Marshall, és ígér nekem egy vacsorát.” Megvan? Liam Clarkson aláírással. Köszönöm. – megszakítom a vonalat, majd zsebre tett kézzel indulok meg kifelé. Biccentek az öreglánynak, és a fiatal lányra mosolygok. Meg foglak dugni egy héten belül… Azt garantálom.

Hazaérve szinte letépem magamról az öltönyt, és kiveszek a hűtőből egy üveg sört. Végre. Utálom azokat a napokat, amikor semmit nem kell csinálnom a cégnél, csak ülök, és várok, hogy vége legyen. Komolyan jobban szeretem, ha kell csinálnom valamit, és hasznos vagyok. A szobám felé igyekszem, és közben sorban veszem le magamról az öltözékem darabjait, az ajtót kinyitva pedig elkerekednek a szemeim.
- Serena? Hogy jutottál te be? – kérdezem, és végigmérem az ágyamon fehérneműben fekvő nőt. Arcomra olyan öröm ül ki, mintha egy kisgyerek lennék. Ez nem semmi. Ilyennel fogadnak itthon.
- A házvezetőnő engedett be. Nem is örülsz? – kérdezi. Már hogyne örülnék, hát nem látja? De a házvezetőnő ma nem szabadnapos? Vagy csak estétől? Vállat vonok, és megindulok a franciaágy felé. Serena fölé mászok és megcsókolom, majd arccsontjától haladok lefelé, kissé elidőzök a melleinél, majd lejjebb araszolok. Idő közben megzavar a csengő, de nem törődök vele. Majd Marie kinyitja, és beengedi, ha akarja. A csengés azonban nem szűnik meg.
- Ki a faszom az? – kérdezem elszakadva Serenától, mikor egyre türelmetlenebbül hallom a hangot. – Egy pillanat. – mondom a szememet forgatva, és kisétálok egy szál alsógatyában a bejárathoz. Kitárom az ajtót, és szemeim elkerekednek.
- Öhm… Lena. – mondom zavartan, mikor a nyakamba veti magát, és egyből az ajkamra tapad. Na, most le fogok bukni, az holt biztos…
- Mi ez? – hallom magam mögül a hangot. Tudtam. Elszakadok Lenától.
- Ezt inkább én kérdezhetném. – mondja Lena, miközben egymást nézik gyilkos pillantásokkal. A következőkben pedig már csak a hatalmas csattanó pofont érzem az arcomon. Az egyik elviharzik, a másik pedig gondolom, hogy felöltözni indult. Becsukom az ajtót, és újra a szobám felé megyek.
- Serena, nem folytathatnánk? – kérdezek csak ennyit, miközben az egyik kezemmel az arcomat dörzsölöm, ahol előbb felképeltek. A lány mit sem szólva öltözik fel, én pedig az ajtókeretnek dőlök. Ne már… Figyelem, ahogy összeszedi a cuccait, majd elindul felém, és visszakézből a másik arcomra is repül egy újabb pofon. Hát ez fantasztikus.
- Aucs. – mondok ennyit, majd utánanézek Serenának, aki már ki is viharzott a házból. Na Liam, így kell két szék közül a pad alá esni!