A luxus relatív akárcsak az idő, vagy éppen a szépség és egyéb olyan fogalmak, amelyeket előszeretettel használnak az emberek és hangoztatnak úton-útfélen.
Selene Simmons néven látta meg a napvilágot Friscoban , abban a városban ami New York után az Államok második legnagyobb városa. Az Alcatraz, a Golden Gate és az eklektika szűk kis hazája. Nem született módos családba, és valójában mindent el lehet mondani a szüleiről, csak azt nem, hogy szabad felfogású hippik voltak. Puritán és konzervatív, mai szóhasználattal élve "teljesen átlagos amerikai csodától mentes család" volt az övék. A börtönszigeten dolgozó apa, és a fodrász-kozmetikusként tevékenykedő anya, meg két visító gyerek, a fiatalabb Gery és az idősebb Selene. Már a név választás sem volt hétköznapi. Valami istennőről kapta a nevét, miután az anyja, kiélve kamaszkori romantikus álmait teljesen belehülyült az olcsó és semmire nem jó füzetekbe, amiben a hősnő hozzámegy valami gazdag és tehetős férfihoz és elhajóznak, elautóznak a naplementében. A közlekedési eszköz végső soron mindegy is volt, a lényeg minden esetben a happy end, ami úgy tűnt eleinte, hogy a gyermekeik életébe nem fog elérkezni.
Nem volt jó tanuló, sőt kifejezetten rosszul mentek a dolgok, de már elég korán ráébredt arra, hogy bizonyos tekintetben nem szükséges feltétlenül okosnak lenni, vagy nem abban az értelemben ahogyan elvárják tőle így aztán kihasználva a külső adottságait, megspékelve némi koraérettséggel és kellő önbizalommal a saját kezébe vette a sorsának irányítását.
Nem is lényeges mik történtek vele élete első tizennyolc évében, elég legyen annyi, hogy mozgalmas volt mint a hullámvasút és éppen olyan gyomor és agyfelforgató is. Mindenben benne volt, mindent kipróbált amit csak lehetett. Önfejű, makacs és a saját álmainak megszállott hajszolója volt, aki nem ismert sem istent sem embert ha el akart érni valamit. A szülei már régen nem próbálták meg féken tartani, csak messziről szemlélték miképpen veti bele magát  a nagybetűs életbe, seper odább olyanokat akikre nincs szüksége és vonzza be a bűvkörébe azt akire nagyon is. Pörgött mint a szélkerék és büszke volt bármire amit saját maga ért el. Egy ideig modellkedett, bárban volt table-dancer, aztán mixer, és se vége se hossza nem lett volna annak a pályának, aminek a végén valami nívósabb helyen kötött volna ki, mint vezető csapos. Micsoda karrier lehetőség! Már akkor is tudta, pedig még csak húsz éves volt, hogy nem ezt akarja egész életében csinálni. Nem az akar lenni, aki kikeveri a méregdrága italokat, és a koktélos poharat mosolyogva teszi a delikvens elé némi popsirázás után, borravaló reményében. Ő akart lenni akit kiszolgálnak, aki a pincérnő keblei közé önti a piát, és ha kedve tartja onnan fogja kinyalni. Az akart lenni, aki két kézzel szórja a pénzt bármelyik jól kicsillározott és a végtelenségig sznob kaszinóban. Fekete kaviárt enni, és a Armand de Brignac-ban akar pancsikálni a Mandarin Oriental-ban miután csillagászati összeget vert el a rulettasztalnál.
Luxusra vágyott fulladásig, még akkor is ha magával az ördöggel kell hozzá ágyba bújnia. Ha nem is magával az ördöggel, de majdnem azzal egyidőssel hozta össze a jó vagy éppen a rossz sora éppen csak hogy betöltötte a huszonhármat. George Larrabee-nek kevesebb volt  talán hátra az életéből mint amennyi leendő kis felesége mögött volt már addigra. Kellett neki a mutatós szőke, és a lány olyan sikeresen az ujjai köré csavarta a vén kujont, hogy fél éven belül egy szénfekete Bentley volt a formás popsija alá tolva
[You must be registered and logged in to see this link.]
egy arany színű Amex és egy ház Vegas előkelő negyedében, ahonnan teljes panorámában lehetett látni a szivárvány minden színében úszó és vibráló várost. A fények minden társasági rendezvényen megcsillantak a gyémánttal ékített kis ujjacskáin, vagy éppen a férfi valamely ajándékba adott apróságán. Hogy közben a kicsi felesége mit is csinált? Hát a kérdés inkább az, hogy mit nem. Nem volt például otthon ülő fajta, olyan nagyon nem, hogy egy év házasság után már saját kísérőkkel járt partykra, ha éppen "Georgie Baby" nem volt már elég fitt, hogy tartsa vele a lépést. És hát valljuk meg őszintén egy fél lábbal már a sírban lévő férj esetében nem könnyű azt a tempót követni amit egy olyan nő diktált mint a szöszke. Ezer fokon égett és minden alkalommal arra törekedett, hogy a társaság középpontjába kerüljön, és gondoskodott róla, hogy másnap a pletykalapok tele legyenek a nevével. Mit érdekelte ő mit firkálnak össze róla, csak róla legyen szó...róla Selene Larrabee-ről, aki pazarul táncol, és minden alkalommal olyan rafinált ruhákban jelenik meg, hogy nem lehet eldönteni: félig pucér vagy félig fel van öltözve, de még a jó ízlés határán belül marad. Vagy inkább fogalmazzunk úgy, az urak számára a tökéletességen belül a nők számára meg az "olcsó cafkától" egészen a "rongyrázó ribanc" -ig bezárólag minden volt. Sokan próbálták George Larrabee urat jobb belátásra bírni de úgy tűnt hajthatatlan ha az ő pici mézecskéjéről volt szó, és bármit megadott neki amire csak kinyitotta a szép ívű, húsos kis szájacskáját.
Ő pedig elég sűrűn nyitogatta. Na nem neki, hanem egy fiatal fiúnak, egy kék szeműnek. Rákattant, a rabja lett, mint valami legális más számára is elérhető drognak, akin osztoznia kellett, mégsem érdekelte. Visszajárt hozzá, kellett neki, és ha nem volt elérhető, ha vendég volt nála hisztériázott és másképp oldotta meg a dolgokat. Uralkodni akart mindenki felett, és ezért hajlandó volt nem keveset fizetni. Bódulatba esett, megvadította és teljesen magával ragadta, pedig nem volt más csak egy huszadrangú kis prosti, akit bármelyik szögről le lehetett volna akasztani, de neki az a szög kellett amin ez az átkozott, delejező pillantású lógott. Állandó vendége lett, a fiú meg állandó kísérője, ha éppen el tudta érni...HA. Mindig ott volt a bizonytalan, mindig ott volt az, hogy át kell engednie másnak is. Nem akarta, belepusztult és azokon a napokon valakinek mindig szenvednie kellett, valakibe mindig bele kellett rúgni. Ha neki fáj másnak is fájjon. Érezte, hogy kell, érezte ha kívánták, ha úgy csüngtek rajta mint valami túlérett mazsola a fagyott szőlővesszőn, ő meg kacagva vonta meg magát tőlük.
Neki csak ő kellett minden átkozott nap akár. Pénzért vett örömök de abból a legminőségibb, ebben mindig is biztos volt, talán pont ezért kapott rá olyan könnyen. Meg azért mert ismerte, kimondatlanul is, hogy mit akar, hogy mire vágyik. Még a legmélyebben rejtező legalantasabb és legsötétebb gondolatait. Tökéletes táncos volt, nem csupán a parketten de az ágyban is...vagy a komódon, vagy a kandalló előtt...vagy a sarokkádban...vagy a padlásfeljárón...vagy éppen a hotel társalgójában elhelyezett billiárd asztalon. Amiért még többet kellett fizetni. De a mennyország mindig sokba kerül és minél csodálatosabb, annál többe.Nem voltak gátlásai nem voltak szabályai és ezt rohadtul tudta élvezni...és egyszerűen amikor pótolni kellett őt silány utánzatokat kapott cserébe. Neki az eredetire volt szüksége. És, hogy mit beszélnek róla vagy éppen róluk a társaságokban? Kit érdekel? Georgie Baby már nagyot is hall, a fele el sem jut hozzá annak amit mondanak. Lassan azt a pofátlanságot is megjátszhatja, hogy elviszi magához a fiút. Haza, az ő mennyországába, az ő luxusának a legtetejére, ahonnan a szivárvány fényekben fürdő város vibrálását nézhetik...és neki, csak neki engedné meg, hogy a keblei közé öntse az italt és kinyalja onnan. Mind egy cseppig.