Már magam sem tudom, hogy hányadik vodkánál járhatok, de az biztos, hogy a vodkán kívül még összeittam jó pár dolgot. Hm. Martiny. Abból is jó sokat. Nem úgy terveztem az estét, hogy a hugival beülünk egy bárba hányásig inni magunkat, de mégse tudtam tartani a mértéket, valójában nem is igazán akartam. Néha kell egy kis kikapcsolódás, szórakozás, és most a berúgás mindkettő egyben. Legalábbis nekem, azt nemtudom, hogy Alexiának mi a véleménye erről. Nagyjából negyed órája az üres poharamat bámulom, a körmeimet kipogtatva a pohár szélén, de most elhatároztam, hogy meg fogok egy kicsit mozdulni. Nem mintha a pult olyan nagy lenne, Alexia is itt ül mellettem, de ez a távolság jelen pillanatban nekem nagynak számít.
- Talán.. - már a beszéd se megy túlzottan, sikerült ráharapnom a nyelvemre, elfelejtettem mit akartam mondani, deee eszembe jutott! -..hazamehetnénk. - ha jól számolom, akkor minimum két órája már itt dekkolunk. Persze lehet, hogy van az több is kettőnél, de mivel előbb még nem volt sötét, de mostmár igen...hamar elrepült az a két óra. És az én seggem konkrétan be fog fagyni, a kabátomat nem tudom hova tettem, egy olyan egyberészes piros ruha van rajtam, aminek az alja a combom közepéig ér. Fantasztikus. Miután rájöttem erre a nem is kevés szerencsétlenségre, fogtam magamat, és a pultra dőltem, arrébb tolva az előttem lévő pohárkát. Meg fogok..fogunk halni. Remélem, hogy Alexia valamivel józanabb nálam, mert ha nem, akkor ezt megszívtuk. Nekem kéne a nagy tesónak lennem, aki vigyáz a kicsire, de jelenleg azt se tudom mi hol merre meddig. Az a szerencse, hogy egyelőre nem találtak be minket szintén részeg, nyomulós férfiak. Legközelebb nem szabad majd ennyit innom. Pedig jól bírom az alkoholt. A kevés alkoholt. De amit eddig megittam, az mindennek nevezhető, csak kevésnek nem. És nekünk holnap még dolgozunk is kell, hmm..ebbe bele se gondolok inkább. Találjuk meg a saját házainkat, vagy csak jussunk ki innen valahogy. A taxi nem játszik, nekem már alig maradt pénzem. Fantasztikus.