AIDEN AND SELENE

TÜKÖRORSZÁG

Két napja nem aludtam rendesen és őszintén szólva kezd nagyon elegem lenni abból, hogy bébicsőszt játszom itthon, ahelyett, hogy valahol máshol lennék. Csak álltam a tetőteraszon kezemben lassan égett a Treasurer, már vagy a negyedik szálat szívtam két órán belül és ha így folytatom tüdőrákban fogok elpatkolni. Juanita kimenőt kapott, valami volt az anyjával, de szerezte maga helyett ezt a két lábon járó szerencsétlenséget az unokahúgát, Clarat, akivel őszintén szólva fogalmam sincs mihez kezdjek, mert összetört két csészét - annyi baj legyen, ha én töröm össze, na de egy cseléd!- aztán a medencénél összevágta a kezeit a koktélos poharam maradványaival, és a végén sót rakott a kávémba cukor helyett mert rohadt nehéz ám a kettőt összekeverni. Nem tud rendesen angolul, az feltűnt. Két napja én vagyok itthon Georgie Baby-vel aki amennyire öreg volt annyira kanos, úgyhogy befogtam Clarat arra a munkára, hogy minden nap háromszor járjon be hozzá és verje ki neki, ne nekem kelljen már ezzel bíbelődnöm. És bazmeg megcsinálta, egyetlen hang nélkül! A férjem meg úgy vigyorgott a vacsora asztalnál mintha minimum egy murillo angyalkát látott volna az orgazmusa pillanatában.
Szóval azt hiszem, most hogy Clara betegápolónak és feleségpótlónak is bevált végre én is kiruccanhatok valamerre, arról egyelőre fogalmam sem volt merre. Micah lett volna a legideálisabb választás, és azon meditáltam már éppen, hogy melyik kis játékszeremet vessem be ma éjjel, fel kell hívnom és vennem kell gyertyákat, de kurva sokat. Nem világítani, ó dehogyis, az én ízlésem kissé kifinomultabb a gyertyákat és a hevességet illetően. Aztán hallottam, hogy Clara trappol fel a lépcsőn lélekszakadva, hogy George rosszul lett miközben javában nyomta neki a blow-job-ot, óhogybassza meg, hát nem megmondtam neki, hogy finoman és érzéssel csinálja, mert ha gyors akkor a szíve nem fogja bírni? Szóval hívhattuk az orvost, meg intézkedhettem mindenféle idiótával a kórházba szállításáról.Egy jó darabig nem lesz szükség Clara szolgálataira, holnap Juanita is visszatér, és azt hiszem visszazökken minden a régi kerékvágásba. Vagyis majdnem minden, mert én ekkor már 24 órája voltam talpon, elfogyott az összes cigim, nem tudtam felhívni a kék szeműt...soroljam? Kezdtem elveszíteni a türelmemet aminek az lett a vége, hogy bevágtam magam a Bentley-be és kiszáguldottam amilyen messzire csak tudtam. Útközben vettem cigit, és nem tudom hány órán keresztül csak feszültség levezetés gyanánt száguldoztam a városban. Valószínű jó pár közlekedési szabályt megszegtem, ki figyeli ilyenkor a közlekedési lámpákat? Piros vagy zöld, nem mindegy? Nekem van elsőbbségem mert ideges vagyok, le kell vezetnem. Valahogyan épségben hazakeveredtem és a kocsiból kiszállva kiesett egy névjegykártya a kesztyűtartóból. Ízléses darab, egészen kifinomult darab bár ha agyon ütnek sem emlékszem mikor és ki adta nekem. Persze a legtöbbször a kukában végzik ezek cuccok, mert nem érdekel egyik sem, majd ha kell valami akkor tudom hol keressem. Ezt azonban úgy tűnik valamiért megtartottam. Egy ügyvédi iroda volt, valami Doyle & Stutter...kotorásztam az emlékeim között, mire azt hiszem valami halványan derengett egy fickóról meg a simulékony stílusáról, és arról, hogy nagyon sokat beszélgettem vele, mert egész idő alatt valami különös érzésem volt vele kapcsolatban. Na ennyi amit fel tudtam idézni, meg azt hiszem azt is, hogy miért tartottam meg a kártyát. Mostanra aztán tökéletesen elegem lett az egész házasságomból az egész rohadt életemről, ami arról szólt, hogy várjam a férjem halálát, aki úgy tűnt az istennek nem akarja feldobni a talpát. Én meg valahogyan nem tudtam neki ártani, még úgy sem, hogy tudtam az égvilágon senki nem gyanakodna. Mocskos voltam épp eléggé, de a kezem még tiszta volt...mármint ami az emberi életeket illette. Persze itt megint a még az ami hangsúlyos, és azt hiszem sokáig is az lesz. A körmömön pattogtattam a névjegykártyát és úgy döntöttem meglépem amit már rohadtul régen meg kellett volna, igazából már évek óta. Első körben telefonáltam és időpontot beszéltem meg egy unalmasan szürke női hanggal, valami..Lizzy vagy Liz? Miért is töröm ezen a fejem, kit érdekel hogy hívják? Egy titkárnő volt, olyan mint bármelyik akiket futószalagról lehet leemelni ha az egyikük éppen kidől. Szóval találkozó kértem ettől az Aiden Doyle-tól üzleti ügyben, és az egérke lelkére kötöttem, hogy írja a nevem mellé, hogy "high- expectation woman"*, azt hiszem ez elég világosan kifejezi az ügyvéd úr számára, hogy nem kevés dohányról fogunk beszélgetni, és azt is, hogy akár még üdvös is lehet számomra egy esetleges együttműködés. De ehhez tudnom kell meddig megy el, hol vannak a határai, mi az amitől megriad, mi az amitől nem jön zavarba és mi az ami már neki is sok? Nem hólelkű törvényszékit kerestem hanem gátlásoktól, erkölcsöktől és a társadalom által támasztott normáktól tökéletesen elrugaszkodott személyt, aki megfelel az elvárásaimnak. Amit én természetesen hajlandó vagyok hasonló dolgoktól mentesen igen bőkezűen honorálni.
Miután kellően kialudtam magam és a saját magam számára is elfogadható külsőt öltöttem, Juanita lelkére kötöttem, hogy vigyenek be a kórházba a férjemnek egy tucat sárga tulipánt, két tucat tigris liliomot és egy doboz mogyorós cukorkát, azt amelyiknek a borítása pattog a szájában amikor rágcsálja. Hetven éves, de még mindig ilyenekkel szórakozik. Komolyan mondom nem értem hogyan volt képes ez az ember ennyi pénzt összeszedni? Persze nagy kókler volt fiatal korában, aki nem vetette meg az életet és úgy tűnik bizonyos energiák még mindig kellően tombolnak benne, csak éppen nekem nincs már hozzá gusztusom. A pénzéhez viszont annál inkább. Mégsem kefél az ember a nagyapjával...legalábbis egy idő után. Na szóval alaposan adtam magamra a mai napon, és pontban kettőkor sétáltam be az ügyvédi iroda ajtaján, ahol is a titkárnő várt. Ugyanolyan semmitmondó, mint a hangja, a lenéző pillantásomból bőven jutott neki, nem fukarkodtam vele.
- Mrs Larrabee, délután kettő, Aiden Doyle. Bejelentene?- semmi kérem, vagy köszönöm. Nem tartoztam ennek a nőnek semmivel, hogy ilyesmire alacsonyodjam. A főnökéhez jöttem és nem hozzá.

* high-expectation woman: angol szleng, azokra a nőkre használják, akik magas anyagi igények szerint élnek és eszerint választanak párt is

[You must be registered and logged in to see this link.]/ [You must be registered and logged in to see this link.]