Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: The living Antichrist Csüt. Jan. 22, 2015 5:06 pm
The living Antichrist
Cayden & October
Jason-nal, a felső szomszédommal jöttem el erre az eszelős Marilyn Manson koncertre. Igazából nem kellett kétszer kérnie. Ám a srác elkeveredett valahova ebben a hatalmas emberáradatban. Totál szem elől tévesztettem. Mindegy, majd megtalálom, ha vége a bulinak. Legfeljebb dob egy SMS-t, vagy rám csörög, hogy merre van. Manson bá igazi botrányhős, de pont ezért szeretjük. Terjeng róla több tucat kacsa, hála a média hírhajhász hülyeségének, holott valójában egy pokoli intelligens ember rejlik a bizarr smink mögött. Tetszik, ahogy gondolkodik. Egyik interjújában azt mondta: Soha nem mondtam, hogy legyetek olyanok, mint én. Azt mondom légy önmagad, és tegyél különbséget. Ezt szebben nem is mondhatta volna. És még nagyon sok hasonló bölcs megjegyzés hagyta el a száját. Zseniális, sokszínű elme. Respect. A zene számára olyan, mint egy varázsló kezében a mágia, olyan mesterien bűvészkedik a hangokkal és a szavakkal. Tisztelem benne a művészt, azt, hogy nem fogja vissza magát, és nem akar mások elvárásainak megfelelni, nem hagyja, hogy a társadalom korlátolt gondolkodása láncra kösse. Csak egyet mondhatok: akinek nem tetszik a megjelenése, az életmódja, a zenéje, az ne nézze és ne hallgassa. Ennyi. Odahaza Helsinkiben is voltam már koncertjén. Imádtam. A hangulat eszméletlen jó volt. Akárcsak most. A tömeg pont úgy tombolt extázisba esve, mint itt Spring Valley-ben ma este. A közönség egy emberként ordítja Mason-nal a dalokat, a kezek ezrei püfölik a levegőt a magasban. Egy ilyen koncerten, ahol a hangulat elementáris horderejű, én is élcsápoló vagyok. A tömegben sokan felismertek, nem rejtettem el a kilétemet. Bulizni jöttem, nem bujkálni. Elcsattant egy-egy közös fotó, és adtam pár autogramot, mielőtt még bejutottam a színpad elé, de a fő látványosság Manson és bandája. Attól nem félek, hogy zaklatnak. És ha igen? Nem tart semeddig belevigyorogni a kamerába. Aki nem szereti az embereket, és a hírnévvel járó apróságokat, az messzire kerülje el ezt a „szakmát”. Ez inkább életstílus. Manson felvágja a bakancsos lábát a színpad elején álló hangszóróra, és bömbölve énekel bele a mikrofonba. - The time has come it is quite clear, our Antichrist is almost here!- üvöltöm vele a szöveget, miközben az öklöm a fejem fölött elnyúló, össze-vissza cikázó kékes fénycsóvákban veri a ritmust. Mason vadul izzítja a hangulatot és határozott, energikus kézmozdulatokkal biztatja a rajongóit a tombolásra.
The city of sins awaits you
Cayden Layton
Egeret ide és lenyílik!
◮ hozzászólások száma : 6
◮ join date : 2014. Oct. 14.
Tárgy: Re: The living Antichrist Hétf. Jan. 26, 2015 8:57 pm
Alig várom már hogy este legyen és én megint jól kiereszthessem a gőzt ami egész héten felgyűlt. Sőt ez már lassan két heti és bármennyire is imádom Caia-t, néha kell az is hogy külön utakon járva bulizhassunk, mert így biztosan nem unjuk meg egymást. És nincs is jobb tombolási lehetőség, mint egy Manson koncert. Naná, egész nap ezt hallgattam hogy hangolódjak erre a remek lehetőségre, és mindenféle csinadratta nélkül egyik haverral jöttem hogy majd... majd beszélünk mert nem tudjuk ki merre fog elkeveredni. Bakancsba vagyok, hiszen egy Manson koncertre edzőcipőben elindulni lábujj gyilkosság. És nem akarok ezen sírni napokig. Na szóval ehhez egy sima fekete dísztelen farmer egy oldallánccal, mert az kell, és egy egyszerű atlétával amire a dzsekim húztam. Fekete bőr, némi szegeccsel megtarkítva. Félig felnyírt hajam koromfekete, és sokak számára ismerős lehetek, léptem már itt fel én is, a Nightshade gitárosaként. Lassan már kinőjük a várost és megyünk mindenfelé fellépni. A koncertterem lassan tele van hiszen lássuk be Manson bácsi igencsak népszerű én is csípem a bölcs megjegyzéseiért és a szarkasztikus humora miatt. Na meg tud azért a pofa, bármennyire pocskondiázzák is, el kell ismerni hogy egy elme. És már egyszer beszélgettem vele, amikor az egyik zenekar mi voltunk mint előzenekar. Azóta már kinőttük ezt a státuszt. Előreverekszem magam pár sorral és majdnem átesek valakiben aki nagyon nagyon ismerős. - Bocsika... nem direkt volt - kiabálom hogy valamennyire értse is amit mondok, és megállok mellette. October az, egy ismerős akivel már többször jártunk egymás koncertjén és tudom mennyire laza és energikus csajszi. Bírom az ilyet, főleg azért mert elég őszinték és bevállalósak. Persze nem sok nyugtunk van mert néha - na jó mindig - akad egy valaki aki felismeri őt, vagy engem és fotót akar. Remélem ezek utnán nem jön ki az a pletyka hogy mi ketten... Kizárt dolog. Imádom a hangulatot, ahogy buliz csinál, és tele torokból éneklem vele a szöveget főleg amikor egy feldolgozás jön, a kedvencem az összesből. - Boys and girls of every age, wouldn't you see something strange? - éneklem vele ahogy ugrálva csápolok magam is.
Talpig feketébe öltözve totál elvegyülök a tömegben, úgy nézek ki, mint bármelyik rocker csaj, ellenben az arcom vonásai és a mosolyom jellegzetes. Illetve az énekhangom, de az most a tömeg kollektív ovációjában nem érvényesül. Lökést érzek a hátamon. Igazából nem törődnék vele, ez egy koncert, és rengeteg itt a tobzódó ember. Alig van hely megfordulni is, úgyhogy ilyen kis apróságokon nem akadok fenn. Épp csak hogy oldalra pillantok, mégis kíváncsiságból, mire megakad a szemem az elkövetőn. Jé! Egy ismerős arc! Cayden a Nightshade gitárosa. Párszor má ütköztünk annak idején. Szélesen a fiatal srácra vigyorgom. Gondoltam, hogy nem direkt ütközött belém. Egy ilyen zsúfolt helyen megesik az ilyesmi. - Hé, Cayden! Szia! Semmi gond. – magyarázom túlüvöltve a zenét és az éles füttyöket körülöttünk. Aztán felharsan a Deathstars egyik dalának a feldolgozása. Manson bácsi érti a csíziót, hogyan izzítsa a hangulatot. Töretlen lendülettel tombolok. Cayden mellettem nem különben. Erre Mason felkap a színpadra felállított pulpitusról egy vastag Bibliát, a magasba emeli, hogy maradéktalanul meggyalázza, mire a tömeg vadul őrjöngeni kezd. Kinyitja és tépkedni, szórni kezdi szanaszét a lapjait. A következő pillanatban elhajítja a testes szentkönyvet, mintha valami szemét lenne. Az elsüvít a fejünk fölött. Valahol mellettem landol. A rajongók egy emberként mozdulnak rá. A ragadozószellemmel megáldott emberhullám ahogy megindul a Manson keze által megtépázott ereklyéért, a lendület engem is elér, és óhatatlanul is Cayden oldalának esek. Na, nem mintha egy tűt le lehetne ejteni köztünk. Képtelenség lenne a földre esni. Ha meg mégis, nagyon észnél kell lenni, nehogy összetapossanak. Az lenne csak a hősi halál. - Basszus! – röhögöm el magam. - Bocs! – szabadkozok most én. Mason elénekel még egy számot, aztán a lelkesítő búcsúbeszéde után leköszön a színpadról.
The city of sins awaits you
Cayden Layton
Egeret ide és lenyílik!
◮ hozzászólások száma : 6
◮ join date : 2014. Oct. 14.
Tárgy: Re: The living Antichrist Pént. Feb. 20, 2015 1:01 pm
Imádok koncertre járni, főleg ha az nem a mienk és nekem nincs tele a fejem azzal, hogy mit szabad elfelejtenem, mikor hol kell lennem, és hogy mit hová dugdossak hogy remekül szóljon a színpadon. Ilyenkor tökéletesen el tudom magam engedni és az sem zavar ha felismernek, elvégre én is csak ember vagyok, eljárhatok bulizni nem? Merné valaki megtiltani nem lenne túl hosszú életű. A lökdösődő tömegben előrébb jutok végül és egy talpalatnyi szabad helyen állok meg pont October mellett, mert felismerem és zúztunk már párszor együtt, jó fejnek és lazának ismertem meg. Nem is csoda hogy itt találkozunk. - Iszonyúan jó a buli, nem? - üvöltöm megint túl a zajt hogy hallja a hangom, ami nem olyan edzett azért, hiszen a mi zenekarunkban nem én vagyok az énekes, én csak a gitáros vagyok és féltékenyen is őrzöm a két szép gitáromat. Caia szokott néha poénból kiakadni rájuk. Aztán jön a kedvenc részem. Manson és a biblia. Egy rakás szarnak tartja a vallást és ezt nem is rest minden alkalommal kinyilvánítani és most is ahogy széttépi azt a bibliát, szinte látom a hívők megbotránkozott képét, és ettől nevethetnékem lesz és mikor tőlünk nem messze landol a biblia, odébb húzódok amennyire tudok, nekem van már egy ereklyém Mansontól otthon, ezt meghagyom a többieknek. Hadd vessék rá magukat. October meg nekem nyomódik teljesen, és megfogom a derekánál, hogy ne tapossa el a tömeg. Nincs ebben semmi. - Semmi gond. Csak ne tapossanak össze - húzom oldalra kicsit, hogy helyet adjunk az őrjöngő tömegnek akik éppen gruppen verekedést rendeznek a könyvért. Mi meg az utolsó számot is élvezzük és torok hangon tiltakozunk ahogy Manson végez. Méééég még még, ebből soha nem elég. - Esküszöm ez az ember egy kész zseni, imádom - szólalok meg ahogy lemegy a színpadról és végre hallom a saját hangomat is. Music:[You must be registered and logged in to see this link.]
The city of sins awaits you
October Soininen
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 38
◮ tartózkodási hely : In the state of Creativity
◮ hozzászólások száma : 865
◮ join date : 2014. Sep. 30.
Tárgy: Re: The living Antichrist Pént. Márc. 20, 2015 3:27 pm
- DEEE! AAAZ! – értek egyet üvöltve. Túl kell harsognunk a tömeg ovációját, hogy megértsük egymást. Erre az emberek a repülő Biblia után lendülnek és neki löknek Caydennek, aki elkapja a derekam, és megtámaszt. - Jah, hősi halál lenne, ha eltipornak egy Manson koncerten. – magyarázom röhögcsélve. A könyvet közben a rajongók ízekre szedték, mindenki akart belőle egy darabot. Nesze nektek búcsúajándék Manson bácsitól. A hangszerek játéka abbamarad és az extravagáns frontember lemasíroz hátul a színpadról. Megfordulok Caydennel szembe. A fejemmel a színpad felé biccentek. - Gyere, beviszlek hozzá. Nem harapja le a fejünket, ha beköszönünk neki. – magyarázom élénken. Cayden ebből kiveheti, hogy valamiféle ismeretség van kettőnk közt. Noha én nem tudhatom, hogy már ők is találkoztak személyesen.