A kaszinó hatalmas, pazar színháztermében telt ház van ma este. Nem csoda. Gabriel Iglesias alias Fluffy lép fel. Az egyik legelvetemültebb stand up-os, akit ismerek. Nagydarab mexikói srác kurva jó dumával. Ő erre a „foglalkozásra” született. Sírva szakadok a szövegén. Ember nem tud úgy megnevettetni, mint ő, majd bepisilek a bugyimba.
Legközelebb, ha Gabriel megint Vegas-ban jár, Ville-t is elcimbálom magammal, ha kell vontatóval. Szerintem neki is tetszene.
Normális esetben én is akkor vettem volna jegyet, ha a haverok rábeszélnek egy ilyen bulira. Egyedül nem jöttem volna el, viszont a mostani jegyemet a kedvenc fahéjas gabonapelyhem dobozában találtam. Kamilláztam is szépen, hogy nyertem. És ha már a szerencse istene rám kacsintott, hülye leszek kihagyni a show műsort.
A jegyem az első sorba szól, oda, ahonnan Gabriel izzadtságát is érezhetem. Imádom a tagot. A TV-ben láttam néhányszor, és arra gondoltam, mekkora lenne egyszer elmenni egy élő előadására. Hát tessék. Kérd, és megadatik. Az univerzum kifürkészhetetlen utakon munkálkodik. Na, igen. Rám fért egy kis figyelmesség. Főleg, hogy az utóbbi hetekben úgy éreztem, az égiek mintha elhanyagolnának; lepofozott egy strici, mondván, összetévesztett valakivel, nem sokra rá meg kirabolnak egy sikátorban. Be is nyújtottam az életnek a reklamációmat, hogy ne szeressen már ennyire… Úgy fest, érdemes volt vernem az asztalt, mert most kárpótol mindenért.
Talpig a kedvenc színembe [You must be registered and logged in to see this link.]. Feketébe. Sárkánymintás, pántos, hosszú felsőt viselek, fekete sztreccs farmerral és szandállal. Kezeimen ujjatlan, fekete csipkekesztyűkkel kiegészítve. A fekete bőrdzsekimet leadtam a ruhatárban.
A show után legurítok valamit, és az sem kizárt, hogy kipróbálom magam valamelyik szerencsejáték-asztalnál, vagy a félkarú rablónál. Szabad az estém, ráérek. Szóval taxival jöttem, hogy nyugodtan élvezhessem a vegasi éjszakát. Minden erőmmel azon vagyok, hogy leküzdjem az üldözési mániát, ami a rablás óta rám akar telepedni. A haverok nagyon sokat segítenek, de nekem is tennem kel a siker érdekében: le kell gyűrnöm a félelmemet, nem élhetek bezárva a lakás négy fala közt. Az a pasas, aki meg akart késelni néhány dolcsiért, biztosan nincs itt.
Kényelmesen elhelyezkedem a székben, térdél keresztbe vetem a lábam, és izgatottan várom a műsor kezdetét.

Az ember nem élhet szórakozás nélkül. Persze ilyen szempontból én igazán befoghatom a számat. Milliomosként elég sok időt töltök szórakozással, és főleg azért mert meg tehetem. Nem beszélve arról, hogy az üzleti tevékenységeim kapcsán nőkben és szexben sincs hiány soha. De ma este, nem az alkohol vagy a puha női karok vonzottak, hanem egy mexikói-amerikai férfi. Nah jó pontosítok mert ez így ebben a formában nem gyengén félre érthető. Akire én gondolok az a Fluffy a pufók mexikói stand up komikus. Ma este fel lépése lesz az egyik kaszinóba én pedig majdnem le maradtam róla, hogy élőben láthassam. Az utolsó pillanatban sikerült csak jegyet szereznem az előadásra, ezért nem tudtam csak egy egyet beszerezni, így ma nem csillogott villogott senki az oldalamon, nem hoztam magammal kísérőt, sem hölgyet sem valami havert.
A Ferrari 458 spideremmel parkolok a Paradise kaszinó elé és a parkolós fiúnak lepasszolom a kulcsokat mire cserébe elteszem a bilétát. Mielőtt belépek a kaszinó csillogó villogó zsetonoktól és ember zajtól hangos és zsúfolt világába meg igazgatom magamon az [You must be registered and logged in to see this link.], majd az üvegajtóban vissza tükröződő tükörképemmel elégedetten meg indulok előre. Nem tehetek róla, de olyan fajta ember vagyok aki a legtöbb amerikaival ellentétben az ilyen előadásokra szeret kicsit ki öltözni. Előre indulok és szokás szerint nyitják előttem az ajtót majd zárják utánam.
Ahogy vártam szinte rögtön mindent betölt a rengeteg ember és a játék gépek élénk zaja. A jegy árus irodához lépek és a pultos nőre villantva egyik elbűvölő mosolyom tisztázom kilétem és a kívánságom. Hamar a lefoglalt jegy birtokába jutok és mint mindig most sem kerüli el a figyelmem ahogy a pultos lány a távozásom után még pillanatokig bámul utánam. A pénz és a hírnév. A jegyet szemlélve meg tudom melyik terem melyik színpadán lesz az előadás, és  nagy meglepetésemre rögtön az első sorba. Az már biztos hogy remekül fogok mindent látni. Ahogy helyet foglalok szemre vételezem a szék szomszédaimat. A bal oldalon ülő tag valami vékony szemüveges pasi jó amerikaihoz híven sima utcai ruhában. A jobbomon viszont egy igazi női szépség sötét haj és az alkalomhoz illőbb ruhában. Ahogy végig mérem magamban rögtön le is osztályozom, és meg kapja a lefektetném címkét. Azonban valami zavar benne. Nem tudom le venni róla a tekintetem és a szemeim újra és újra vissza találnak hozzá. Végül nem bírom ki és meg szólítom.
- Bocsánat a zavarásért. Nem ismerem én kegyed véletlenül? Nem tudom ki verni a fejemből a gondolatot, hogy mi már talán találkoztunk valahol. Olyan ismerős nekem. - Mondom, és tisztában vagyok vele, hogyha egy bárban lennénk akkor ez lenne a legbénább ismerkedő szöveg. Remélem nem érti félre, hiszen nem nőt akarok most felszedni elsősorban hanem az előadást élvezni. Talán az előadás után még belefér egy ital és még valami.

Sajnálom, hogy a srácokat nem hozhattam magammal, biztosan élveznék a műsort. Bár, afelől kétségeim vannak, hogy Birdie képes lenne nyugton végigülni ezt a közel két órát, ami elé nézünk.
Alig van üres hely. Lassan azok is megtelnek végül. Talán percek lehetnek az előadásig.
A színpadot nézegetem, a napnyugtás-pálmafás, narancsszínben izzó háttértájat.
A balomon egy öltönyös, felettébb elegáns és jóképű férfi telepedik le. Karakteres, kellemes parfümillatot hoz magával. Röviden rámosolygom, miközben leül, aztán folytatom a csendes bámészkodást.
A szemem sarkából látom, hogy a fickó méreget. Nem sértően és nem is kocsányon lógó szemekkel, inkább úgy, mint aki azon töpreng, vajon hová tehetne. Gyakran megesik, hogy az emberek, főleg a szégyenlősebb fiatalok, rajtam felejtik a tekintetüket, tudják ki vagyok, csak nem mernek kezdeményezni.
A szomszédom felé fordítom az arcom, s a fél szemöldököm felhúzódik. Talán én magam kérdeznék rá, hogy segíthetek-e valamiben, vagy minden rendben van-e, de megelőz.
- Megeshet. – döngöm mély altomon, miközben a szám cinkos mosolyra görbül. - Amennyiben metálrajongó. – a mosolyomba vegyül némi okosdi él. A fickó nem tűnik olyannak, aki begerjedt tömegek kellős közepén csápol. Aztán érhetnek még meglepetések. Inkább nem ítélek elsőre.
Viszont a mondandója engem is gondolkodóba ejt. Azon agyalok, vajon tényleg összefutottunk-e már valahol máshol is. Nem rémlik.
Megkönnyítem a dolgát és bemutatkozom.
- October Soininen. – nyújtom felé a jobbom. Rövid körmeim feketére vannak festve. - A Slaves of Hell női vokálosa. Örvendek.
Nem zavar, ha elkapnak és leszólítanak, van egy olyan érzésem, hogy elő fog fordulni még párszor az este. Szeretem az embereket, szeretem a rajongókat. Örömmel váltok velük pár szót és szívesen fotózkodom velük, ha megtalálnak.
- Gondolja, hogy már találkoztunk? - nincs a kérdésben semmi, amit félreérthetőnek tartok. Puszta kíváncsiság az egész.
Az is megeshet, hogy valamely olyan cégnél dolgozik, ami szponzorálni szokta a koncertjeinket.

Metál rajongó? Huh ezen azét gondolkoznék. Szeretem a jó zúzós zenét, főleg régebben fiatalabb koromban, és mikor még a hazámat szolgáltam bevetések előtt mindig jó felpörgetős számokat hallgattunk, hogy mire a terepre érünk már robbanékonyak legyünk. Azonban be kell vallanom, ahogy meg öregedtem a zenei tárházamból egyre inkább ki kopnak az ilyen zenék, és a korábban lelkesen került Jazz vagy Classic műfaj váltotta fel ezeket a helyeket.
- Én már öreg motoros vagyok Metallicán és Nirvanán nőttem fel. Nem cseng ismerősnek a zenekarja neve. De örülök a találkozásnak Adam Cooper az EWE társaság tulajdonosa. - Viszonozom a bemutatkozást. Az EWE a pornó cégem rövidített neve. Aki sokat foglalkozik az ilyenekkel az tudni fogja miről is van szó. Aki meg nem annak meg lehetne bármilyen betű.
- De akkor innen lehet ismerős kegyed. Még én is nézek tévét, és ön a jelek szerint egy híresség, mint Fluffy, csak sokkal szebb. - Bókolok neki, hiszen nem nehéz. Igazi szépség, és még a hangja is különleges. De bárhogy is töröm a fejem nem ugrik be semmi miért is találtam olyan ismerősnek. Most tényleg a tévében láttam? Esetleg valamelyik filmes média kiadványunk alá az ő zenéjüket vágtuk? Nem tudom.
- Tudja mit hölgyem? Meg kérem tegezzen nyugodtan és hívjon csak Adam-nek. - Ajánlom fel, hiszen nem szeretek másokat magázni. Olyan távolságtartó. Majd a színpadra vetem a szemem és látom Fluffy már készülődik.
- Mit szólna ha az előadás után esetleg meg innánk egy kis frissítőt, és beszélgetnénk még egy kicsit a zenéről?

Elvigyorodom. Ki ne ismerné a „régieket”, mint a Metallica és a Nirvana.
- Szintúgy. – felelem arra, hogy örül a találkozásnak. - EWE? – kérdezek vissza. Lövésem sincs melyik iparágat képviseli, látszik, nem vagyok jártas a témában. És az sem rémlik, hogy ilyen névvel szponzoráltak volna minket.
- Mivel foglalkozik a cége? – tudakolom. Tényleg kíváncsi vagyok rá. Miért ne beszélgethetnénk, míg elkezdődik a showműsor?
- Ó, igen, jópár videoklipünk készült.- bólintok. Valószínűleg tényleg a TV-ben láthatott. - De olykor előfordul, hogy beugrom más együttesekhez vendégénekesnek. Legutóbb az Apocalyptica-val és Megadeth-szel volt közös dalom.
A bókra, hogy szebb vagyok, mint Fluffy, elnevetem magam, talán még el is pirulok. Nem hiszem, hogy feltétlenül csajozna, vagy hátsószándékkal próbálná simogatni az egómat. Ez nem naivság, csupán nem akarok senkit sem megcímkézni vagy beskatulyázni kapásból.
- Rendben, Adam. – bólintok, mire a szemébe mosolyodom. Én is inkább a tegeződést kultiválom.
Ahogy a színpadra tekint, én is arra nézek. Fluffy táncol be vidáman, fitten, a háttérben szóló harsány mexikói zene ritmusára lépkedve. A közönség felpattan, és állva tapsol a srácnak, én nem különben.
Az ujjaimat a számba tolom, hogy fütyüljek neki.
Fluffy végigszalad az első sor előtt, a színpad szélén, miközben a nyúlászkodó emberek tenyerébe csap. Én sem maradok le a partivonatról.
- WHAT’S UP LAS VEGAAAS? – kiáltja élénk arccal a mikrofonjába. Igazi energiabomba ez a fickó.
A közönség visít, mire Gabriel a szájához emeli a mikrofont és lihegve, vigyorogva szól bele. Azért mégiscsak közel 200 kg-t cipel magán. – THANK YOU GUYS VERY-VERY MUCH! HUUU!!!
A közönség nehezen csitul el, szinte extázisban van, de közben mindenki visszaül a helyére.
Adam szavaira rápillantok.
- Benne vagyok. Úgysem akartam azonnal lelépni a műsor után. – döngöm mosolyogva, kissé odahajolva hozzá, hogy a nagy ováció közepette is halljon.

Jótékonyan elengedem a fülem mellett a kérdést, hogy mivel is foglalkozik a cégem. Azt hiszem ha most azt mondanám neki, hogy pornó filmeket gyártok sikítva elrohanna mellőlem. Talán később válaszolok a kérdésére, mikor már elfogadóbb lesz az irányomban.
- Ó ezek nagyon menő bandák. Bár nem maiak, de attól még azok. Ha velük zenélsz és énekelsz akkor tényleg nagyon jó lehetsz, és az én szégyenem, hogy nem ismerlek titeket. - Dicsérem meg és Kezdetét veszi az előadás. Én már kinőttem a színpad szélébe kapaszkodós ott tolongó korszakomból, így a helyemen maradva nézem ahogy Fluffy adja a műsort és csinos szomszédom a tenyerét nyújtogatja. Annak viszont örülök, hogy benne van egy italban. Azonban nagyon már nem is folytatom vele a beszélgetést, hiszen a humorista műsora mellett erre igazán nem is nagyon van szükség. Jókat kacagunk a műsoron és bevallom nekem az a kedvenc részem, mikor a rendőrös autós poénokat hozza fel. Nagyon muris ahogy a szirénát utánozza.
Végül pedig egy igazán jó a nevetéstől könnyet törölgető előadáson vagyunk túl, és a közönség többi részével együtt állva tapsolom a pufók kis emberkét.
- Ez sokkal jobb volt, mint amire számoltam. - Jegyzem meg hozzá hajolva, hogy hallja a hangom.

A kérdésre nem kapok választ. Szavakkal legalábbis. De Adam néma mosolya és a pillantása árulkodó. Nem akarja elárulni mivel foglalkozik a cége. Ez elindít egy sor kérdést és választ a fejemben. Nem szeretném túlkomplikálni a dolgot, de legfőképp nem akarok olyasmit belelátni, ami nincs is ott, úgyhogy elfogadom, hogy most tudatlanul hagynak.
A műsor elkezdődik. A Fluffy-ból áradó energia szinte tapinthatóvá válik a színházteremben. Ez a fickó uralja a színpadot. A rekeszizmaim egy percre sem pihennek. A poénjain sírva röhögök. A másik oldalamon ülő fickó szintén nagydarab, akárcsak a kedvenc komikusom, és ahogy nevet, nemhogy az én székem rázkódik, de az egész sor is. Mintha vonaton ülnék.
Ez a másfél óra, hamar elszáll. Gabriel mikor leköszön, nagyobb tapsot kap, mint amikor bejött.
Adam szavaira elmosolyodom. Fluffy csak jó lehet!
- Legközelebb, ha megbetegszem, őt iratom fel a dokival. – vigyorgom.
Hátrapillantok a vállam fölött. A tömeg megindul kifelé. Több kijárat is van, de annyian nyomulnak kifelé, hogy csak lassan araszolva fogy a tömeg. Még nem állok fel a helyemről. Ráérek, nem kell nyomakodni.
Okosdi mosollyal az ajkaimon fordulok vissza Adam felé. Mélyen a szemeibe nézek, és tartom a pillantását. Én se most jöttem le a falvédőről, és lehet, hogy nem volt túl sok közöm az erősebbik nemhez, de az nem jelenti, hogy nem vagyok képben.
- Nos, Mr. Titokzatosság, ne kímélj. Mivel foglalkozik a céged?... Feltűnően kerülted a választ. – csak lazán, ha már tegeződünk. Ha felvilágosít, hurrá, ha pedig mégsem, nem lovagolok tovább a témán.
Akik ismernek azt szeretik bennem, hogy elfogadó vagyok, nyitott, és távol tartom magam mindenféle ítélkezéstől. Persze Adam ezt nem tudhatja rólam.

Mikor látom, hogy October egy gyors pillantással felméri a teremből való kijutást és inkább a helyén marad magamban egy szép nagy piros pontot kap. A legtöbb ember olyan türelmetlen, és alig győz ki sietni az előadások után. Mikor pedig a tömegben való lassú haladással nem jut annyival gyorsabban haza, vagy valahova máshova. Viszont azért a plusz harminc másodpercért el kell viselnie a tömeg jelentettte kényelmetlenséget, hogy az ember személyes terébe tolakodnak lökdösődnek és a többi. Sokkal praktikusabb tényleg ülve várni amíg az árhullám tovább halad.
Mikor a nő felé fordulok látom, hogy a szemeimbe néz, én pedig állom a tekintetét. A kérdésére csak elmosolyodom.
- Tudod mit? Most nem válaszolok erre a kérdésedre. De amint a kaszinó VIP részlegében egy saját asztalnál egy italt kortyolgatunk megválaszolom neked ezt. És nem titokzatoskodom, de egy jó beszélgetéshez jobb környezet illik. - Mondom, és megszakítva a szemkontaktust gyorsan körbe pillantok, hogy áll a terem. Elégedetten nyugtázom, hogy a tolongók igyekezetének hála mi már nagyság rendekkel kényelmesebben és gyorsabban hagyhatjuk el a termet. Felállok, és úriemberhez méltóan a kezem nyújtom a hölgynek, hogy segítsek fel állni. Nem mintha szüksége lenne rá, de így udvarias.
- Fel kínálhatom a karomat amíg átsétálunk a VIP részlegbe? - Kérdem tőle és ha elfogadja akkor karban karba sétálok át vele a kaszinó privátabb részébe ahol jóval csendesebb a környezett, jóval diszkrétebb és persze drágább is. De a pénz nem jelent akadályt. Ha nem fogadja el a karom akkor egy udvarias fej biccentéssel tudomásul veszem a döntését és úgy sétálok az oldalán a VIP részlegbe.
Hamar sikerül egy üres bokszban egy üres asztalt szerezni. A pincér megjelenését követően egy coca colát rendelek. Az esetleges kérdést meg előzve gyorsan magyarázkodni kezdek.
- Kocsival jöttem, és ma még vezetek. Ám az ittas sofőrök és vezetés nem az én zsánerem. Akár ha egy gyereknek egy kibiztosított gránátot nyomnánk a kezébe. - Magyarázkodom, majd megvárom amíg ő is rendel és a pincér magunkra hagy.
- Hogyan szólíthatlak? Tudod, gondolkoztam, és a tegezésnél az October nem a legszerencsésebb keresztnév. Persze már vagy egy tucat becenév megfordult a fejemben, de szerintem a felétől kést döfnél a szívembe. - Jegyzem meg mulatságos hangsúllyal, és próbálom fel venni a tekintetét, mint a színház teremben. Ha végre össze kapcsolódtak a szemeink, és az italaink is meg vannak mosolyogva folytatom.
- Azt igértem beszélek a munkámról. Nos, azt hiszem szépen mondva azt mondanák, hogy humán erotika manager vagyok, és a cégem többek közt egészségügyi eszközök gyártásával, és újabban ingatlanokkal is foglalkozik. -Nagy levegő – Azonban hétköznapi nyelven fogalmazva pornó producer vagyok, és szexuális segéd eszközöket is gyártok. Miközben sztriptíz bárokat is üzemeltetek. - Mondom végül őszintén, és próbálom le olvasni az arcáról a szavaim keltette reakciókat.

- Rendben. – fogadom el az érvet. Adam is türelmesen kivárja, míg az emberhad kiszivárog a színházteremből. Mikor felém nyújtja a kezét, bevallom meglep. Ritka gáláns úriembernek tartom, azok után főleg, hogy a karját kínálja.
- Köszönöm. – mosolyodom rá. Ahogy felálltam a segítségével, belekarolok, hogy átsétáljunk a bárba. Nem csodálkoznék, ha a média leselkedő hiénái vele is összefüggésbe hoznának egy jól sikerült lesifotóval és mesével alátámasztva.
Egy bordó boxban telepedünk le.
Én nyugodtan fogyaszthatnék alkoholt, de most inkább rákívántam a hideg, sűrű narancslére. A pincér lefirkantja a kis füzetébe. A kóla rendelése valóban felkelti a figyelmem, és Adam rögvest magyarázattal szolgál.
Hümmintve bólintok.
- Teljesen megértem, én is így vagyok vele, amikor motorral közlekedem. De ma direkt taxival jöttem, hogy nyugodt szívvel lazíthassak. – magyarázom, majd kurta nevetést hallatok. - Éljenek a száraz sofőrök!
Hogy nem a legszerencsésebb vezetéknév az October? Somolyogva vonom feljebb a fél szemöldökömet. Nekem nincs vele gondom, persze nem jöhet be mindenkinek, hogy így hívjon.
Én és a késforgatás? Vagy egyéb agresszió? Muszáj jóízűen elnevetnem magam. Ha ennél is több higgadtság szorulna belém, már buddhista szerzetes lennék.
- Ez a veszély nem fenyeget. Hacsak nem a „cuncimókus” az egyik. – heherészek. - Az egyik kreatív barátom Oci-nak és Octi-nak kezdett el becézni. Bevallom, egészen addig a napig nem hittem, hogy így le lehet egyszerűsíteni. Egyikért sem sértődöm meg.
A tekintetünk ismét találkozik. Adam pillantása egészen mélyreható, árulkodó, mire fellebbenti a cégét övező titokzatos leplet.
Nem mondom, hogy nem rebbennek meg a vonásaim a meglepettségtől, de semmi ellenérzést nem vált ki belőlem az infó.
- Akkor széles körben tevékenykedsz. Ez is egy művészeti ág, és szerintem az egyik legjobb piacot céloztad meg. Ezekre a dolgokra mindig nagy igény lesz, elvégre a szexualitás az emberi természet szerves része. – azt hiszem ezzel tisztáztam is, hogy nem vagyok szemellenzős és korlátolt. - Egyesek filmeket készítenek az érzéki felindultságról, mások dalokat írnak róla. So what? – vonom meg a vállam, az arcomon egy kedves, könnyed mosoly trónol.
Az, hogy én teljesen távol tartom magam a testiségtől, annak igen jó oka van. Képtelen vagyok elfogadni, és bármit kezdeni vele. Egy hosszan tartó ölelés már feszélyez és okot ad a pánikra. Leszámítva a félelmeimet, érett nő vagyok; mind biológiailag, érzelmileg és szellemileg.
- Rengeteg emberrel találkoztam már, de Te vagy az első felnőttfilm producer. - duruzsolom gyermeki vigyorgással.

Egész vagány a csaj, persze nem hiába énekel egy metál bandában. De a mostani ruhája alapján előbb néztem volna egy fordot a feneke alá, mint egy mocit. Most már határozottan kíváncsi vagyok erre a szépségre. Egyre jobban piszkálja a fantáziám.
- Éljenek, kólán és narancsleven! De nem hittem volna, hogy motoros vagy, talán majd gurulhatunk egyszer együtt. - Jegyzem meg a motoros megjegyzésére. Elvégre nekem is van két kerekűm, nem is egy. A beceneveknél egy pillanatra elszabadul a fantáziám. Octi..octipussy … pussy … basszus ez már tuti szakmai ártalom. Gyorsan más becenév után nézek a gondolataim közt. Talán Ori? Nem maradjunk valami költőibbnél. - A Fekete rigó illene hozzád, hiszen szép sötét hajzuhatagod van és a jelek szerint szépen dalolsz. De...ez megint csak hosszú és körülményes. Azt hiszem maradok az Ori-nál. Rövid és dallamos. - Döntök végül a becenév mellett. A szavaira azonban amivel a munkámat fogadja teljesen elképedek, és másodpercekig nézek rá meg kövülten.
- Te fogadjunk nem amerikai családból származol. - Mondom, és meg eresztek felé egy mosolyt. - A nemzetünk a prűdek anya világa. Elfogadottabb a tévében ölést mutatni, mint meztelen női testet. Mert bár abban igazad van, hogy a piacot jól választottam meg, de azt el sem tudod képzelni milyen kétszínűen állnak hozzám az emberek. A nyílvonáság előtt utálkoznak, majd telefonon rimánkodnak, hogy mutassam be őket valamelyik színésznőnek. Nem mintha panaszkodnék, ne vedd annak. Nagyon jól keresem. De tény, hogy fenyegető levelet is kapok eleget. - Mesélem, és bele kortyolok az italomba.
- De mesélj te is magadról! Hogy csöppentél a dalos életbe? Közép iskolai szerelem?

- Hajaj… – sóhajtok somolyogva arra, hogy nem gondolta volna; motoros vagyok. - De még mekkora. Éjjelente, amikor nem tudok aludni, fogom magam, nyeregbe pattanok ééés… Go! Irány, amerre látok.
Hogy gurulhatunk együtt?
- Minden bizonnyal. – kacsintok cinkosan Adamra. Ezek szerint ő szintén odavan a kétkerekű csodákért. Valahogy el tudom képzelni róla, hogy több is van neki talonban.
Még szerencse, hogy nem látok a fejébe. De annyi szent, ha előrukkolt volna azzal a beszédes becenévvel, nem sértődök meg, inkább jót nevetek. Aztán Adam előrukkol valami mással, újszerűvel.
- Ori… Hm. – kóstolgatom a nevet, majd elvigyorodom. - Oké, felírom a listára a többihez.
Amerikai család? Ugyan. Megrázom a fejem. A hollófekete tincsek lágyan táncolnak a vállamon a mozdulattól.
- Vegytiszta finn vagyok. – döngöm.
A fenyegetőlevelek hallatán felugrik a fél szemöldököm. Vigyorogva csóválom meg a fejem.
- A hitbuzgó keresztények sosem kultiválták az erotika szabadságát. Nem tartom kizártnak, hogy ők is betaláltak téged egy-egy levéllel.- heherészek.
Nem kell messze menni. A hírek nyálcsorgatva számolnak be a megtévelyedett gyerekmaceráló papokról. Na meg a vad orgiákról, amiket a bíborosok szerveznek luxushotelokban. Ha már az egyház az egyik a testiség elleni küzdelem élharcosa... Hogy is van a tízparancsolatban? „Ne paráználkodj”? Akkor mi is ez? Valami jól csengő, de tök üres isteni szlogen? Ha már a papok nem tartják be, amiről prédikálnak, én tartsam? Pont ezért nem kell másokra hallgatni, mert ők sem tudják mit dumálnak.
- Akkor még nem találkoztál angolokkal. Ők az álszentség netovábbjai. A külvilág felé úgy viselkednek, mint a halak, hidegek, harsányan tiltakoznak és elítélnek minden effélét, de a látszat mögött ugyanolyan kíváncsiak és perverzek, mint bárki más. Az okozza a legnagyobb problémát, hogy az emberek szégyellik a bennük rejlő állatot és félnek mások véleményétől. – röviden felnevetek. - Ezt még lehetne hosszan fejtegetni. Viszont az én mottóm: „Élni és élni hagyni.”
Attól, hogy határozott határt szabok a férfiaknak testiség terén, helyesebben egy jó nagy stop táblát nyomok az arcukba, amikor a bugyimba kéretőznének, nem jelenti, hogy mások tevékenysége, nemi érdeklődése zavar, mert nem. Képes vagyok nyitottan és előítélet-mentesen kezelni a felmerülő dolgokat. Amíg azok egészséges keretek között működnek, és nem mások akarata ellenére és kárára van.
Az meg végképp nem érdekel, ha ilyen-olyan címkéket ragasztanak rám, mint a „frigid”. Ők nem mentek át azon, amin én. Nem kell megérteniük a miérteket. Ezek egyedül rám tartoznak. Én a zenében élem ki magam, a szexuális energiámat átirányítom az éneklésbe. Talán ettől az üzemanyagtól olyan erőteljes, amit csinálok.
Ez alatt a pincér kihozta a rendelt italokat. Míg Adam kérdez, belekortyolok a narancslébe, közben mindvégig a szemein pihen a pillantásom.
- Dehogy. – duruzsolom sejtelmes félmosollyal a szám szögletében. - Világ életemben imádtam énekelni, és ahelyett, hogy arról álmodoztam volna; egyszer híres leszek, csak követtem a vágyaimat, a bennem lángoló késztetést. A lehetőségek varázslatos módon sorra felbukkantak előttem, én meg nem haboztam élni velük. Így kerültem Vegasba is. Alig felbomlott a régi bandám, mire kettőt pislogtam, megnyílt előttem egy másik ajtó. Nem bántam meg, hogy beléptem rajta. - egy pillanatra elhallgatok, majd folytatom. - És Te mióta vagy ebben az üzletágban? Mi vonzott bene, hogy ezzel foglalkozz? – kérdezhetném azt is, hogy mit szeret benne igazán, de talán ez már túl indiszkrét. Még.

- Mondtam, hogy nem lehetsz amerikai származású. Ahhoz túlságosan nyitott a gondolkodásod. - Majd egyetértően bólogatok vele. - Igazából szinte minden egyháztól van egy ilyen levelünk. Még a budhistáktól is. Rá kellett jönnöm, minden vallásnak vannak idióta fanatikusai, akik a tanokat saját magukra hajtják, és olyanokat tesznek melyet a saját vallásuk is szigorúan tilt. Mindezt persze isten nevében. - kortyolok az italomba és eszembe jut pár dolog. - Pedig istennek volt elég ideje ítélkezni felettem, mikor oda át voltam (Irakban) mégis itt vagyok, és nem csak, hogy élek, de még rohadt gazdag is lettem. Ja persze ők erre mondják, hogy az ördög vigyáz a sajátjaira. - Az Angolokat így nem ismerem ahogy ő említi, de talán lehet benne valami. Bár ha megnézem az angol nők milyen csúnyácskák is nem csodálkozom azon ha perverzek. Elvégre kell egy ízlés olyan nőkkel élni, nem beszélve az angol férfiakról. A sivatagban eleget láttam a fajtájukból, és egy részük határozottan olyan, mint valami genetikai túl tenyésztés. Hmm talán próbálkoznom kellene az angol piaccal is? Majd megnézem a „játékszer” eladási statisztikákat. Mikor ki fejti, hogy is lett énekes meg csóválom a fejem.
- Pedig én totál úgy képzelem el, hogy a kis ártatlan Ori egyszer csak rá ébred a saját nőiességére, és elkezdenek tetszeni nekik a fiúk. A suliban pedig különösen a magas jóképű és hosszú hajú srác tetszik meg neki, aki történetesen Sepultulrát eszik reggelire és alváshoz is slipknot maszkot vesz pizsi helyet. Vagyis kő kemény rocker. Azért a pici és éppen nőiesedő Ori is ilyen zenéket kezd hallgatni. Az öltözködése pónisról Megadethesre változik, és felfedezi a fekete körömlakk csodáját. Végül elkezd lógni a sráccal akinek történetesen van egy amatőr zenekara és jól esik a srácoknak ha a próbájuk hangulatát emeli egy dekoltázsos nőstény a rocker fajtából. Az együttes persze haladgat haladgat. De nem akarnak nagyon, elvégre saját dalokat írni nem könnyű. Így a zenei repertoár az abc betűiből ál AC-DC től kezdve a Zeppelinig. Aztán az egyik próbán a fiúk, hogy lássák elpirulni a szűk bőrnacis Ori-t addig piszkálják, míg a serdülő lányka oda lép a mikrofon elé. A nagyszívű, és félénk lányka aki kemény bőrcuccok mögé rejti a szívét pedig angyali hangon kezd énekelni. A többi már történelem, miről a rollingstone magazin és a wikipédia cikkezz. Ez sokkal inkább el tudom képzelni, mint azt, hogy indultál az iskolai tehetség kutatókon évről évre mint egy szorgos kis hangya. Vagy méhecske. De tuti nem denevér, hiszen a szépséged azt kizárja. - Mondom el én miként képzeltem azt, hogy belőle celeb énekes lett. A kérdése a munkámról el gondolkoztat. Sosem tekintettem igazán vissza, hogy miért is éppen ez lett. Előre hajolok, rá könyöklök az asztalra és sűrűn és komikusan rá pislogok.
- Most ügye viccelsz? Mi vonzott a pornó szakmában? A nők, aztán a pénz. De főleg a pénz. - Majd komolyabbra fordítom a szót. - És kellett valami ami elvonja a figyelmem. Mikor leszereltem, és nem mentem többé Irakba mint olyan sok embernek nekem is gondjaim voltak a vissza illeszkedéssel. Ezért iskolába kezdtem járni és minden energiámat a tanulmányokba fektettem. Mint a diploma megszerzése után kiderült ezzel csak elodáztam a dolgokat. A poszt traumatikus stressz ugyanis olyan váratlan és hirtelen csapott le utána, hogy az félelmetes volt. Egy pillanat alatt kerültem mondhatni a padlóra. Mint olyan sok veterán én is majdnem a drog áldozata lettem. A kezemben volt a cucc, hogy belőjem magam. Ekkor azonban a fülembe csengtek a kiképzőim szavai. „Magáé a választás! Adja fel, és lehúzhatja magát a wc-n mint egy darab szar. Vagy küzd tovább és a végén még büszke lesz magára!”. Eldobtam a fecskendőt, és ..nos kezdtem össze szedni magam. A nulláról. Bár voltak kilengések. Például szerencsejáték. Ironikus, hogy a szerencsejáték nyereményeim fektettem be végül az első felnőtt filmembe.

Halk nevetést hallatok. Méghogy büntetés, amiért Adam Irakban volt. Meg Ördög. Persze. Szerencsére nem hiszek efféle gyermekmesékben. Szerintem Adam sem különösebben.
- Ebből is látszik mekkora humbug a felhőkön ücsörgő szeszélyes öregúr, aki az észt osztja. Minden azt bizonyítja, hogy nincs mitől félnünk. – duruzsolom. Az infó, hogy katona volt, némileg meglep.
- Hm. Szóval Irak… Éles váltás. – újabbat kortyolok a narancsléből, közben csendesen hümmintve hallgatom Adam részletes elképzelését a „kis Ori”-ról. A dekoltázsos nősténynél enyhén félrebillentem a fejem, és szinte kérdőn pislogok a velem szemben ülő Adamra. Nem bírom megállni kuncogás nélkül a múltamról költött történetet, de türelmesen kivárom a végét.
- A fekete cucc stimmel, a zenei ízlés is, de sosem volt szükségem az idomaim mutogatására ahhoz, hogy bárkit elkápráztassak, hidd el. – kacsintok szemtelenül magabiztosan Adam szemeibe. - Ahol rám tört a „kényszer”, csak dalra fakadtam, játszótér, fürdőszoba, mindegy volt, aztán jöttek az iskolai amatőrbandák, végül 20 évesen kapott el a hév, hogy hivatásszerűen szeretnék foglalkozni az énekléssel. Egy frissen alakult banda, a Ragnarok épp női vokálost keresett, én meg kaptam az alkalmon. Azonnal bevettek a csapatba. Nem sokra rá indultunk egy helsinkii tehetségkutatón, amit egyébként egy hasbeszélő srác nyert meg, de több stúdió és menedzser is ajánlatot tett. Felfigyeltek ránk a pénzes mecénások. Remek ugródeszka volt. A banda aztán 8 évnyi sikeres működés után felbomlott. Belső harcok dúltak a srácok közt. Nőügy. A média is megszellőztette a dolgot. – vonom meg a vállam mosolyogva. Nem titok mi történt. Bárki ráguglizhat.
- Nem telt el egy hónap, és itt találtam magam a Slaves of Hell-ben, egy világhíres együttesben, ami már tényleg nagyban utazik. Szóval én sem panaszkodhatom.
Megérkezik a válaszom, hogy Adam miért épp azt a szakmát választotta, amiben jelenleg ténykedik.
- Végülis… – mondom somolyogva. - Korrekt, és érthető.
Érdekes, hogy a drogot emlegeti. Alig van tiszta ismerősöm, de azért akad persze. A fiúk a bandában mind a szeren lógnak, az időm nagy részét beszívott óriáscsecsemők között töltöm.
- El sem tudom képzelni, miken mehet keresztül egy katona a harcmezőn. Nem lehetett egyszerű. – komolyodnak el a vonásaim, ahogy átérzem egy pillanatra a helyzetet, majd egy kedves, szelíd mosoly ül ki az arcomra.
- Akármivel is foglalkozol, jó választás volt, hisz az önsajnálat helyett inkább felépítetted a saját birodalmad. – az ujjaim a poharamra fonódnak, mire az ezüstgyűrűim csilingelve koccannak az üvegen.
Megemelem a poharat.
- A sikerre! – bazsalygom élénken, s várom, hogy Adam koccintson velem.

- Azért én nem jelenteném ki ennyire egyszerűen isten létét vagy nem létét. Őszintén. Én hiszek istenben és az univerzális jóságban. Egyedül a vallásokkal van bajom. Amelyek azt szajkózzák, hogy a pokolra jutsz ha nem úgy imádod istent ahogy szerintük kell. Minden ember érzi a szíve legmélyén mi a jó és nem jó. - Mondom, de nem fejtem ki jobban. A legtöbb ember hisz valamiben így én is. Noha nem mondhatnám, hogy igazán követném bármelyik vallást is. Ha istennek célja is van velem én azt nem tudom. Egyszerűen csak próbálok helyesen élni, és közben persze nem tagadom meg magamtól az életet sem. Ha rosszul gondoltam egy nap a méltó büntetésem úgyis utol ér. Addig pedig pedig élvezem azt amit az élet nyújthat nekem, és el is veszem azt amire lehetőségem kínálkozik. Legyen az egy nő, vagy üzlet.
- Igen Irak is. Nem kell váltanunk ha nem akarsz. Arról a szemét dombról amúgy sincs mit mesélni. Megnézel pár olcsó akció filmet és máris van képed a dologról. - És ez nagyjából igaz is. Azzal a különbséggel, hogy egy rohadt fim sosem fogja tudni vissza adni azt a nyomást amit az ember érez oda át. Talán egyszer majd mesélek neki. De az biztos nem ma lesz.
- A kis dalos pacsirta, meg néznélek, hogyan énekelsz zuhanyzás közben. - Kacsintok rá mosolyogva. - Viszont nem tudom elképzelni, hogy egyedül a hangod által kaptál helyet a bandában. Mármint, ahogy végig nézek rajtad az első tippem a szépséged miatt az lett volna, hogy Playboy nyuszilány voltál. Nem pedig az, hogy dalos pacsirta. Erről jut eszembe... nagy pofátlanság lenne tőlem tisztelet jegyet kunyizni egy koncertedre? - Tudom hogy az, hiszen bőven elég pénzem lenne egy egész aréna bérbe vételére ahol csak nekem játszanának. De nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg. Tőlem is mindig pornós lányok telefonszámait kérdezgetik. A pohár köszöntőjére elvigyorodom.
- És ránk! - Koccintom össze az ő narancs levével a Kólás poharam, és kortyolok egyet. - Tisztára mint két élen járó anonim alkoholista. Már csak arról kell nosztalgiáznunk mikor ittunk utoljára. - Majd fel is veszem a komikus pózt. - Emlékszem az utolsó amit ittam egy Jhonny Walker blue Label volt. Sosem fogom elfelejteni azt a különleges ízvilágot amit a körülbelül negyven éves whisky okozott. Ma is emlékszem a legapróbb cseppre is ami a nyelvemhez ért és le csorgott a torkomon. Isten nyugosztalja azt a párlatot a nagy ital temetőben. - És az ital temetőnél látványosan meg simogatom a hasam.

- A vallások alapvetően nem rossz dolgok, hisz az ember mindig is kutatta az élet értelmét, fürkészte az eget, és próbálta definiálni azt a láthatatlan kreatív teremtő erőt, amit nem tud két kézzel megfogni, mégis mindenben ott látja. Az elvakult szektákat viszont én sem díjazom. – búgom mosolyogva. Zenész vagyok, művész, napi szinten kapcsolatban állok a fent említett mindent átjáró életenergiával, hogy a fenében ne érteném miről beszélek.
- Tökéletesen megértem a nézőpontod, te egy katona szemén keresztül láttad Irakot. De ne feledjük el, hogy a háború csak az egyik arca annak az országnak. A média meg hajlamos kizárólag azt mutogatni, és mi egyből a háborúval azonosítjuk Irakot; elhisszük, hogy mindenki terrorista és mindenki bombával mászkál. Rájuk fogják, hogy őrültek, jól nézzük meg őket milyen mérgesek. Könyörgöm, dehogy mérgesek, csak rohadt meleg van feléjük. – magyarázom elvigyorogva a végét. Ez az én véleményem. Nem csak fanatikus gyilkológépek élnek arra, hanem ártatlan kedves emberek is, akikről a nyugati ember teljesen megfeledkezik.
Óh, az a kacsintás és cinkos mosoly, amit Adam a zuhanyzós megjegyzés mellé fűzött. Tartok tőle, hogy ezt sokan megnéznék. Vespa-val az élen. Kaptam már tőle egyértelmű ajánlatot, de előbb leszek leszbikus, minthogy azzal a kőbunkóval kezdjek.
- Tudod, Adam, mindent a fülnek, semmit a szemnek. – bazsalygom nyíl egyenesen a tekintetébe fúrva a pillantásom az asztal fölött.
- Micsoda? Playboy??? – bukik ki belőlem a jóleső nevetés. Még a könnyem is kicsordult. - Hát ez igazán szép. Tényleg… Azért kösz. – heherészek a bókra, lányos zavaromban pedig bele is pirulok.
- Dehogy az. – rázom meg a fejem Adam kérdésére. - Sima ügy. Eljuttatom hozzád, aztán ne lepődj meg, ha a menedzserünk felkeres szponzorálás végett. Bár nem tudom mi milyen módon lehetnénk reklámhordozói a te szolgáltatásaidnak. – döngöm heherészve. Műfütyesszel a kezemben néznék csak ki hülyén. Mikrofon helyett, bakker...
Nem hiszem, hogy Grid megkeresi Adam-et, de mókás eljátszani a gondolattal, amint a Slaves of Hell szexuális játékeszközöknek csapja a kampányt. Van egy olyan sejtésem, hogy a srácoknak bejönne a dolog.
- Ránk! – koccan össze a poharunk.
Méghogy alkoholisták. Ha nem vigyázunk még a végén valóban csacsi részegek leszünk a kólától és a narancslétől.
Vigyorogva hallgatom Adam meséjét arról a Jhonny Walker-ről, aztán megrándul a szemöldököm, ahogy gondolkodóba esem.
- Én pedig emlékszem arra a pár sörre, amit legutóbb a billiárdasztalnál gurítottam le. – ha már nosztalgia. Nem viszem túlzásba, tudom. Röpke, halk nevetést hallatok, és megiszom az utolsó két korty narancslevem.

- Mindent a fülnek? Nem vagyok én denevér, vagy bálna, hogy a fülemmel lássak. Vagy Dare Devil. Akkor viszont a fülemmel tökéletesen látnám a zuhany alatt a szexi tested. Mint a filmben a Baan Bifleck. - Teszem még hozzá a zuhanyzós témához, és egy pillanatig elképzelem milyen is lenne ha képes lennék a víz cseppek becsapódása alapján képet alkotni valakiről. Neem ez nem nekem való. Inkább nézem a szemeimmel a nőket színesben. - De szerintem ha a neten rá keresnék akkor találnék pikáns fotót rólad. A paparazzók minden celeb nő kebleit le akarják kapni. Szóval a zuhanyzóban inkább csak énekelj túl pitiáner lenne ott leselkedni. Mint egy szűz tini fiú. - Mondom, persze, mint férfi én is kíváncsi lennék, hogy ez a sárkányos ruha milyen testet is rejt magában. Majd rögtön utána arra is kíváncsi lennék van-e olyan tüzes mint a sárkány a ruhán. De ennyire nem vagyok kiéhezve.
- Ó ez remek. Majd a koncertjeiteken áruljuk a óvszer családunkat. Az extra vékonyt, a szenzitívet, a bordásat az extra nagyot a neon színben világítót. És a többit. - Kacagok. Hiszen azért nekem lenne ötletem milyen termékeinket is tudnák ők reklámozni. - Esetleg nagyon kemény lenne ha egy bőr övvel lépnél fel amire mint a gránátok körben a derekadon krómozott szerszámok lennének erősítve. A fiúk pedig szopóálarcban lépnének a színpadra. - Majd eddig bírom és ki tőr belőlem a nevetés. Ez tényleg túl komolytalan még ötletnek is. A koccintás félig ki is üríti a poharam. Hiába néha akaratlan is nagy kortyokban tudok inni. Még a sivatagban tanultam akaratlan.
- Viszont ha már erről van szó, eszembe jutott valami. Még pedig az, hogy hogy egy ilyen szépség egyedül jön el egy ilyen fergeteges Fluffy -féle előadásra? Azt hinné az ember, hogy legalább a pároddal együtt érkezel karon fogva. Mert nagyon nehéz elhinnem, hogy egy ilyen szépségű, nő mint te magányos.

Nehéz egy paparazzo élete. Túl sok a versenytárs, és túl kevés a celeb. Mármint az olyan celeb akit érdemes is fotózni, mert a lapok meg veszik az őt ábrázoló képeket. Mert akik híresek és szépek az az emberek akarják olyanok akarnak lenni, mint ők. Gazdagok, híresek, körülrajongottak, és szépek. Mivel azonban nem tudnak olyanok lenni ki vannak éhezve mindenre ami ezeknek a hírességeknek az életéhez köthető. Mikor éri őket öröm, bánat, mikor viselkednek igazi „hőshöz” méltóan, és mikor rombolják a saját hírnevüket. Kíváncsiak többek közt arra miként is néznek ki a ruha alatt vagy kivel élik intim életüket. Mindenre kíváncsiak, de csak akkor ha nem unalmas. Brand Pitty kézen fogva sétál a feleségével Angel Julival az unalmas. De ha mindezt meztelen teszik akkor máris izgalmas és fizetős. Vegyük példának Joe „patkány” Wardot.
Patkány Joe ahogy az ismerősei szólították nem az az ember akinek a dolgok sikerülnek az életében. Nincs szép felesége, de még családja sem. Nem született tehetős családba és az élet színvonala mondhatni éppen csak átlagos. Sosem volt új dolga, mindent használtan kapott az élettől. Ellenben Joe ambíciói a lustasága miatt ki is merültek abban, hogy a nagy fogásról álmodozott. A lottó nyereményről, vagy arról, hogy sikerül egy olyan képet készítenie ami milliókat érhet a bulvár piacon. Persze nem hiába kapta a patkány nevet. Mindent fényképezett amiből pénzt remélt, és mindig kapott is. De mindig csak éppen eleget a következő fogásig. Emellett nem riadt vissza attól, hogy illegális dolgokat csináljon egy egy szaftos kép kedvéért. A mai este is ilyen a számára.
Vegasban nem nehéz sztárokat fotózni, az a nehéz, hogy olyan képet tudjon valaki csinálni ami többet érne öt dolcsinál. Eredeti terve szerint a híres humoristáról Gabriel Iglesias próbált volna néhány fotót készíteni. Elvégre a pufi előadó néha igen csak ki tud rúgni a hámból. Az előadás közben azonban miközben a képeket készített meg akadt a szeme valami különösen. Adam Cooperen a milliomos playboyon és a társaságán October Soininen a híres énekesnőn. Láthatóan együtt élvezték az előadást. Innentől fogva már a másik két celebre koncentrált, nem pedig a pufi lufira. Jó pár képet készített az együtt szórakozó párosról, és mikor az előadás után ők ketten, még ülve beszélgettek míg szinte ki nem ürült a terem, már biztos volt benne, itt valami randi folyik. És abban is biztos volt, hogy az első. Vagyis a képei abszolút szenzáció értékűek. A pornó király és a metál díva titkos találkája. Csendben követte őket azonban csalódottan látta, hogy a dolgok nagyon lassan alakulnak. A pár még csak alkoholt sem rendelt, és csak kuncogtak egymáson. Bár a férfi bókjaira a nő néha elpirult Patkány Joe úgy vélte jó sokáig álldogálhat itt a semmit figyelve. Ekkor döntött úgy, hogy a saját kezébe veszi a gyeplőt és, majd ő csinál magának egy kis sztorit. Rendelt egy egy italt, egy kis party drogot csempészet beléjük, majd elküldte a célpontjainak. A pincér pedig  mivel jó borra valót kapott már vitte is tálcán.


- És biztos van is olyan hatékony a hangod, mint Napóleon gránátosai. Ha fogadnom kellene te gyorsabban bevennéd Moszkvát a hangoddal, mint a blitzkrieg tankokkal. - Bólogatok, persze, énekelni még nem hallottam, de így beszélgetve elég kellemes hangja van a szépségnek. Nem kúszik fel a ideg a hátamon attól hogy hallgatom, és a nevetése is kellően csilingelő.
- Na majd akkor tényleg rá keresek. - Vigyorgok, és egy pillanatig el gondolkozom, majd elő veszem a telefonom, mintha most akarnék rá keresni, de az utolsó pillanatban nem a keresőt nyitom meg, hanem a telefon könyvet. - Egyenlőre viszont én megelégszem a telefon számoddal is. - Mondom és várakozóan nézek rá vajon meg adja-e nekem.
Közben meg sem lepődök azon, hogy tényleg szponzorálja őket egy ilyen cég. A zene és a fesztiválok, mindig meg mozgatják az embereket és az ő ösztöneiket a párosodásra.
- Nem is tudod mennyire is vad a fantáziám. - Kacsintok rá. - Ki van kötözve és néha az agyam hátsó zugából egy könyvelő jön elő és veri el a rakoncátlant. De ha menedzsment és a banda bele megy méretre készült exkluzív álarcokat tudunk csinálni. A VIP vevők nagyon viszik. Nem meg erősített források szerint egy szenátor is van köztük. Miattad még egy kis árengedmény is beleférne. - Húzom tovább a dologgal. Viszont meg lep engem jó alaposan. Nem hittem volna, hogy ő egyedül van és valami titkot sejtek a háttérben. De úgy érzem nem most van itt az ideje erről mélyebben faggatni, e nem én lennék, ha nem fejezném ki azért a döbbenetemet.
- Nincs párod? Ez hihetetlen, akár csak az hogy a csillagkauban Jack és Sam nem jöttek össze soha. - Hivatkozom az egyik kedvenc sorozatomra.
- Annak viszont feltétlen örülök, hogy úgy érzed kellemes a társaság. Tudom nem vagyok egy Fluffy, de így is örömmel nézem a kacagásod. És az előbb még a könnyed is ki csordult. Nem tagadhatod meg tudlak nevettetni. - Viszonozom a pillantását és állom ahogy a szemeink egymásba kapcsolódnak. Ekkor egy pincér lép az asztalunkhoz tálcáján két koktéllal.
- Egy úr küldi önöknek azt mondja nagy rajongó és szeretné önöket erre az italra meg vendégelni. - Mondja a pincér és már teszi is a koktélokat az asztalra. Én pedig már forgatom is a fejem, de sehol nem látok egy integető rajongót, hogy felhívja magára a figyelmet. Minden esetre kedves a dolog. Sajnos nem fogom kockáztatni az ivást ha az egyik kedvenc verdámmal vagyok és vezetek.
- Ó ez jól néz ki, én azonban még maradok a kólámnál.

Dallamos nevetést hallatok, miközben hitetlenkedve csóválom a fejem.
- Gyönyörű hasonlat. Tényleg! – vigyorgom. - Ilyet még senki sem mondott. Szóval így lát első blikkre egy exkatona?
Adam elkéri a telefonszámomat. A szemébe mélyedek. Nem hiszem, hogy bármi ellenem szólót tervez, noha valami különös fény csillog azokban a sokmindent látott, férfiúi lélektükrökben.
Egy bandita félmosoly a válasz, és az ölembe húzom a fekete kis oldaltáskámat, amiben ott lapul a kedvenc kabalatollam. Valóságos ereklye az ezüst örökíró. Magától Dave Mustaine-től (a Megadeth énekesétől) kaptam ajándékba.
Papír nincs nálam, úgyhogy stílusosan az italom mellé adott citromsárga szalvétára firkantom rá a számom szép ívű vonalakkal. Adam elé tolom az asztalon.
Méghogy nem is sejtem mennyire vad a fantáziája? Halkan nevetgélek.
- Tudod mit? Hiszek neked!... Ez az álarcos ötlet nagyon tetszik. Mindenképp megkérdezem a srácokat. Biztosra veheted, hogy lesz olyan köztük, aki ráharap. – Vespa-ból kinézem a gerjedelmet efféle extravagáns dolgokra. - Rendben van, szavadon foglak. – kacsintok cinkosan Adamre.
Szemlátomást nagyon meglepi, hogy szólózom. Nem kell ennek ekkora feneket keríteni. Minden okkal van.
- Ez az egyik kedvenc sorozatom. – vallom be dönögve, az arcomon fáradhatatlanul ott trónol az élénk mosoly. Szóval tudom kikről és miről beszél Adam. Igenlően bólintok.
- Érdekes hasonlat. De nekem úgy rémlik, hogy hébe-hóba azért összejöttek, mégha nem is hivatalosan. – felsóhajtok. - Nem olyan hihetetlen ez. Ez az életstílus az én tudatos választásom volt. – mondom egyszerűen, s ezzel ejtem is a témát, nem szeretnék belemászni a miértekbe.
Arra a kijelentésre, hogy meg tud nevettetni, kuncogva megvonom a vállam.
- Most lebuktam.
Alapvetően vidám ember vagyok. Imádok nevetni.
- A nevetés jó. A nevetés gyógyít. – döngöm Adam tekintetét fogva tartva. - Óh, dehogy nem! Azért vetekedsz Fluffy-val.
Egy pincér toppan az asztalunk mellé, s kedves mosolyommal felnézek rá, ahogy megszólít minket. Egy-egy koktélt tesz elénk. Meglepődve hallgatom a mellé fűzött pár szót. A fél szemöldököm enyhén megugrik a meglepetéstől.
Adammel egyszerre kezdünk el bámészkodni, hogy megtaláljuk az illetőt, aki küldte az italokat, de rejtélyes módon senki sem jelzi, hogy ő lenne az elkövető.
- Köszönjük. – mondom, s a pincér tovább is áll.
Visszafordulok Adam felé.
- Nahát! Micsoda figyelmesség.
Önkéntelenül is vigyorra rándul a szám. Átsuhan az agyamon, hogy mi van, ha mérgezett. Ezt kissé lehetetlennek tartom; egyrészt miért akarna minket bárki megmérgezni, másrészt nem tartom lehetségesnek, hogy az illető hozzáfért az italokhoz, mielőtt rendelt. A kaszinó minden bizonnyal kínosan ügyel a vendéglátás minőségére és a rendre.
Megértem Adam álláspontját, ő vezet. Én addig taxizom.
- Ahogy Fluffy barátunk mondaná: „You live by the cake, you die by the cake!” – csacsogom. Az ujjaim a pohár nyakára fonódnak, és felemelem. - Csirió!
Bátran belekortyolok az édes italba. Nem ma fogok meghalni, úgy döntöttem.

- Nos tudod a katonák a maguk módján egy különös átokkal vannak meg verve. Szinte csak három témában lehet velük beszélgetni. Az első a sereg, a második a nők, a harmadik a piálás. Te eléggé szépen bele tartozol a másodikba. Hidd el sokat lehetne rólad beszélni, és nem kell ahhoz katonának lennie egy igazi pasinak ahhoz, hogy azt lássa meg rajtad elsőként milyen vonzó nő is vagy te. - Mondom, majd mikor egy szalvétára felírja a telefonszámát egy pillanatra elgondolkozom. Vajon működne ha most azonnal felhívnám és rá csörgetnék? Minden esetre túl udvariatlan lenne azonnal felhívni, ellenőrzésképpen. Én pedig túl sok mindenben vagyok túl régi vágású figura. Még ha ez nem is egy randevú akkor is vannak bizonyos viselkedési szabályok melyeket a mai modern társadalom nem tart be. Pedig kellene hiszen a modern okos telefon nem mentesít az emberi bunkóság alól. Hiszen szerintem nagyfokú udvariatlanság lenne ha most azonnal neki esnék a telefonszámot be rögzíteni a készülékbe. Olyan lenne mintha éheznék, csak átvitt értelemben. Inkább továbbra is Octobernek szentelem a figyelmemet, míg a szalvétát diszkréten össze hajtom, és a zakóm belső zsebébe csúsztatom. Majd holnap délután felhívom, hogy neki is meg legyen az én számom, persze van erre jobb megoldás is. A zakó jobb zsebébe nyúlok, és egy divatja múlt platina tokból egy névjegyet veszek elő és nyújtom oda viszonzásképpen.
- Nem egy szalvéta, de így kvittek vagyunk szám ügyileg. - Mondom majd meg rázom a fejem. - Húú ez úgy hangzott, mintha a könyvelőd lennék. Brr. - És át nyújtom neki az aranyozott betűkkel préselt névjegy kártyát a számommal és az email címemmel. Persze ezeken kívül rajta van még a céges szám és elérhetőség is. De nem hiszem, hogy Octi ott fog engem keresni.
- Ahogy mondtam. Megcsináljuk a kiegészítőket. Csak nehogy a Slipknotnak nézzenek titeket a rajongók. - Az viszont meglep, hogy a kedvenc sorozatai közé tartozik a csillagkapu. No persze ezen nem kell meglepődni. Annak ellenére, hogy ez egy szifi sorozat elég széles rajongó tábora van és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a rengeteg évad amit megélt a műsor és a spin off sorozatok mint az atlantisz vagy az univerzum.
- Ó majd akkor egy hétvégén tarthatunk egy csillagkapu maratont és majd meg látod, hogy az elsődleges univerzumban Jack és Sam sosem volt együtt mindig csak az alternatív valóságokban. Ott még házasok is voltak. És bár volt pár rész amiben mondhatni nagyon nagy volt az érzelmi feszültség köztük, de egy pár sosem lett belőlük. - Mondom, bár tudom ezt azzal magyarázzák, hogy ez volt a sorozat egyik éltető motorja, hogy a rajongók mindig ezt várták. Példának meg a Luis és clark supermanos sorozatot hozzák fel, ahol amint össze jött a két főszereplő a sorozat nézettsége drasztikusan csökkent. A bókjára, hogy vetekedek Flufyval szélesen elmosolyodom.
- Ez nagyon jól esik, hogy ennyire meg tudlak nevettetni. Talán nem vagyok reménytelen, és ha tönkre menne a cégem, még árulhatom a testem a színpadon. Vagy a humorom? Hmmm inkább az utóbbit. - Kacsintok rá, és fel nevetek, mikor a humoristától idéz.
- Igen a sütemény az nagyon fontos. Egészségedre! - Emelem meg a kólás poharam és én abból kortyolok. - Erről viszont eszembe jut egy vicc. Két afro amerikai bemegy egy vendéglőbe és közösen rendelnek egy nagy bőség tálat tele hússal. Mikor kihozzák a púpos tál kaját pénz feldobással döntik el ki szedjen először. Mikor a nyertes kiveszi a legnagyobb és legszebb húst a tálról a másik felkiált. „hé miért szeded ki az összes nagy húst?” „miért? Ha te nyertél volna akkor te nem a nagyot veszed ki?” „nem, mert én a kicsiket vettem volna ki” „no hát ott van szedjed!” - Fejezem be a viccet és remélem át jön a poén mert amikor én hallottam sokáig nevettem rajta.

Sejtelmes somolygás fészkeli be magát a szám sarkába. Az első benyomásom Adam-ről, hogy nagyon szeretheti a nőket.
- Sosem fogysz ki a bókokból, igaz? – döngöm, aztán halk nevetést hallatok. Az arcom ettől függetlenül rég pírba borult. Ennyit még senki nem bókolt nekem egy éjszaka alatt. Úgy fest, mestere annak, amit csinál.
A telefonszámommal dekorált szalvéta átcsúszik Adam-hez. Ő nemhogy előkapná a mobilt és bepötyögné a számot, inkább a zsebébe rejti az összehajtott papírt. Nem kerüli el a figyelmem a mozdulat. Nem sértődtem volna meg és nem látok bele semmit, ha Adam megcsörget csekkolásképp, de így egészen másként, sokkal elegánsabban veszi ki magát a dolog. Belemosolygok Adam szemébe, mint aki ezzel ismeri el, hogy a vele egy asztalnál ülő férfi valóban egy igazi úriember.
A felém nyújtott névjegykártyát elveszem.
- Kösz. – rövid pillantás a lélektükreibe, aztán tanulmányozni kezdem a kis kártyát, elvégre érdekel kihez van szerencsém. A papír, amiből készült, fényes és finom, selymes a tapintása. Igényes kivitelezésű. Végül gondosan belecsúsztatom a kis fekete oldaltáskám elülső rekeszébe.
- Ki tudja, Talán egy alternatív valóságban pont az vagy. – heherészek.
Slipknot-ra felugrik a fél szemöldököm, és az érdeklődéstől enyhén félrebillen a fejem.
- Az sem gond. Arculatváltás. Egy kis változatosság sosem árt. – búgom. Úgy tűnik Adam tényleg komolyan gondolja a bőrmaszkot. Én meg komolyan bedobom az ötletet a menedzserünk asztalára. Szerintem Grid néz majd egy nagyot. Hehehe.
- Lehet, hogy látványosan nem jöttek össze, viszont mindenki tudta, hogy őket egymásnak teremtették, és ha tovább megy a sorozat, úgyis megtörténik az elkerülhetetlen csoda… Arra a hétvégére akkor fel kell kötnünk a gatyeszt, mert 5 évadot nem lesz semmi egyhuzamban lenyomni, de ámen! Benne vagyok.
Ami pedig Adam humorát illeti, megrázom a fejem.
- Nem. Egyáltalán nem vagy reménytelen. Viccelsz? Ha egyszer pályát változtatnál, nyugodtan elindulhatsz ezen a vonalon. Szerintem nagy sikered lenne. – kacsintok Adamra. - Egy rajongód már van.
És igen. A sütemény nagyon fontos. Ha nem a legfontosabb. Pláne egy olyan függő édesszájúnak, mint én.
Adam a kóláját, én meg az ajándék koktélomat kortyolgatom, amire egy ismeretlen megvendégelt. Kellemes, édes íze van, bizsergeti a szájpadlásomat, ahogy az aroma elárasztja a számat.
- Azért sajnálom, hogy nem tudjuk ki volt ilyen kedves. Megköszöntem volna neki. – csacsogom centikre elemelve a poharat az ajkaimtól, aztán újabb apró kortyok következnek.
Nyugodtan iszogatok, erre Adam belekezd egy viccbe. A matéria kis híján az orromból köszön vissza, ahogy kiböffenne belőlem a nevetés. A szám elé kapom az ujjaimat. Inkább leteszem a poharat az asztalra, mielőtt belebugyborékolnék vagy még jobb, belefulladnék.
- Veszélyes vagy. – nevetgélek. Aprót köhintek, és megköszörülöm a torkom.

A bókos kérdésére megvonom a vállam, egy szép és kedves nőnek nem nehéz bókolni. Más volna a helyzet ha szép és házi sárkány lenne. Vagy ha nem lenne benne szépség. Nem jönnének ilyen gyorsan a bókok, noha egy kedves nem szép lánynak még így is könnyebb, mint egy sárkánynak.
- Biztosan nem, egy alternatív valóságban inkább vagyok kopasz pocakos sör foltos pacás ingű benzinkutas. Valami nagyon be ütött ebben az életben, hogy teli vagyok pénzel, nővel, és még nem haltam meg. Egy alternatív valóságban tuti még a wc papír is a talpamra tapad séta közben. Egy évben egyszer randizok akkor is a tömlöcben előzetesben. - Mondom vigyorogva. Nagyon nagyon szerencsés vagyok és úgy is érzem magam. Ezért teljesen biztos vagyok abban, hogy ha léteznek alternatív valóságok akkor az ottani énjeim extra nagy pechben részesülnek. Talán ez a tudat is segít abban, hogy a jólétem és az életem szinte minden egyes percét élvezni tudjam.
- Csak szólok, hogy az 10 évad. Bár ha azt vesszük, hogy az utolsó néhányban RDA csak vissza térő szereplő és nem aktív akkor lehet másként számolni. - Mondom és elgondolkozom egy pillanatra – Nos az nem egy hétvége lenne az tuti ha mindet végig akarnánk nézni. Sok popcorn fogyna közben az tény. - Értek egyet vele, hogy tényleg húzós lenne egy igazi maraton.
- Nem, én inkább maradok a felnőtt filmeknél. - Mondom, majd rá kacsintok. -Tudod mennyien irigyelnek? Az a sok meztelen nő... csak azt felejtik el minden meztelen nőre jut egy meztelen pasi is.

(bocsi ez most nem lett a leg tartalmasabb )

Sikerül majdnem félrenyelnem, ahogy Adam élethű képet fest egy másik önmagáról, aki épp egy párhuzamos világban tengeti a nem túl rózsás életét. Élénk nevetés rázza meg a mellkasom. Méghogy egyszer randizik évente az előzetesben.
- Jézusom, Adam… – röhögcsélek. - Nem hiszem, hogy ennyire súlyos lenne odaát a helyzet. Inkább megmaradnék abban a békés tudatban, hogy azért, mert nekem jó itt, attól még a többi változatomnak is lehet jó. Igazából minden csak rajtuk múlik. Ha valami nem megy jól nekik, kizárólag magukra vethetnek, nem én lopom el előlük a szerencsét. De érdekelne, vajon mit művelnek az alternatív énjeink, mi lehet velük. Nem tudok elképzelni egy olyan univerzumot, ahol nem zenész vagyok. – rázom meg a fejem vigyorogva.
Hú! 10 évad? Valóban jó hosszúra sikeredett a sorozat.
- Egek. Mire végignézzük, popcornmérgezést kapunk. – heherészek.
Hogy Adam inkább marad a felnőtt filmeknél? Sunyi vigyor tornássza fel magát a vonásaim közé.
- Jobb esetben csak egy… – döngöm.
Közben kortyonként elfogy a meglepetés ital.
- Megbocsájtasz? Egy percre ki kell mennem a mosdóba. – ezzel lassan felkelek a helyemről. De ahogy felegyenesedem, meg kell kapaszkodnom az asztal szélében. Megszédültem. Talán túl hirtelen álltam föl. Vagy csak az alkohol teszi. Bár, nem most ittam először, úgyhogy nem hiszem, hogy ez okozná.
Különös… A szédülés nem múlik. Mi több, egyre erősebb. Váratlanul kapott el. A szívem hevesen kezd kalimpálni, miközben érzem, hogy hullámokban újra és újra végigsöpör a testemben a forróság. Az arcom vörösen lángol. A karom, amivel az asztalban kapaszkodom, megremeg.
- Azt hiszem, jobb, haaa… most… haza megyek. Nem igazán érzem… jól magam. – nagyon kell koncentrálnom, hogy a szám megformálja a szavakat, és még értelmük is legyen. Mintha hirtelen lezsibbadt volna az agyam. Tompán kezdem érzékelni a külvilágot.
Nyelek egyet. Próbálom rendezni gondolataimat, de képtelen vagyok rá. A részletek közt kezdenek elhalványodni az összefüggések. A lábaim szintén bizonytalanok.

- Ó pedig zenészként azt hittem a fantáziád kicsit csapongóbb. Velem pont az a baj, hogy nagyon is el tudom képzelni azt az univerzumot ahol nem az vagyok aki most. - És itt elég csak arra gondolnom, mi van ha a másik univerzum béli Adam úgy dönt, hogy mégis csak a drogokba menekül a poszt traumás stressz elől Vagy esetleg nem végzek a sereggel, hanem a mai napig az életem tenném kockára a csatamezőn. Túl sok mindent látok ahhoz, hogy ne tudjam magam előtt elképzelni egy sokkal, de sokkal nyomorúságosabb élet képét és minden napjait. Mikor is a hatos pakk sör jelenti az egyedüli menekülési lehetőséget a valóságból. És itt nem a mátrixra gondolok ahol ehhez elég egy kapszula és egy kopasz néger.
A társalgás alatt lassan de biztosan elfogy mind a kettőnk inni valója, mikor October a pohár fenekére ér egy halván mosoly kíséretében kér elnézést, és ki menti magát a női részleg felé. Ami eszembe juttatja, hogy talán nekem sem ártana meg látogatni a férfi megfelelőjét. Hosszú volt az előadás.
- Igen csak jó ötlet, azt hiszem én magam is teszek egy gyors kitérőt. - Jegyzem meg de mikor Oki fel áll mintha egy kicsit meg szédülne. Talán le esett a vérnyomása. Előfordulhat mindenkivel. Azonban ahogy az arcára nézek és látom mennyire ki van pirulva tudom itt valami más lesz a helyzet. Valami nem jó. Mintha csak a szavaim akarná igazolni az előbbi mosdóba menés terve rögtön haza térés tervévé változik. Valami nagyon nagyon nem oké. Fel állok gyorsan a zsebembe nyúlok előhalászom a tárcám, majd egy húszast dobok az asztalra. Csak futja belőle a két ital árát. A fizetés után a tárcám eltüntetve lépek a nő mellé és karolok belé.
- Kapaszkodj belém! Azt hiszem valami nem okés veled. - Mondom és elkezdem őt a kijárat felé támogatni. Közben az agyam már pörög és sorra veszi a lehetőségeket. Majd villámként hasít belém a felismerés. Valaki randi drogos italt küldött nekünk. Ha elfogadom az italt, most én sem lennék jobb állapotban. Amikor pedig magamhoz térnék jó esetben csak valami idegen helyen fekszek öntudatlan. Rosszabb esetben emberrablók áldozata lennék, vagy egy két fontos szervvel lennék kevesebb, mint például egy vese vagy egy fél máj.
- Gyere kapaszkodj belém, majd én támogatlak, mintha egy rock nagyi lennél. Ha hányni kell vagy más azonnal szólj! - Figyelmeztetem, majd a lehető leg kevesebb feltűnést keltve át támogatom őt a kijáratig. Ahol is a parkoló fiúnak oda adom a bilétát és várom, hogy meg hozzák a kocsim.

- A fantáziámmal semmi gond. – kacsintok Adam-re. - Egyszerűen csak ennyire szeretem, amit csinálok. – magyarázom mosolyogva.
Az italom elfogy, s idejét érzem, hogy kilépjek a női mosdóba. Csakhogy olyasmi történik, amire nem számítok. Erősen szédülni kezdek, és a látásomra tompa homály ereszkedik.
Még észlelem, hogy Adam mellém lép és a karomba fűzi a sajátját, hogy a támaszom legyen. Elindulunk. Minden inog és táncol körülöttem. A falak, a bútorok, az emberek, a színek, a formák és a fények. Kezd minden egybemosódni, mintha az elmémből elvesznének az éles határok.
- Rock nagyi… – nyögöm kábán a szavakat, amik szinte visszhangozva érkeznek a fülembe. - Hányni? – meredek értetlenül Adam-ra. Miről beszél?
Az ajtó olyan messzinek tűnik, mégis hirtelen csap arcon a kinti friss levegő az éjszakában.
Megállunk, de szerencse, hogy Adam tart, mert egy tyúklépésnyit hátratántorodom.
- Huuuups! Ja silti maapallo pyörii. És mégis mozog a Föld.– horkantom röhögcsélve az anyanyelvemen. Igazából lövésem sincs mit hablatyolok.