Nyuszi? Hopp! – Az új családtag

Tárgy: Nyuszi? Hopp! – Az új családtag Vas. Aug. 31, 2014 6:27 pm

Nyuszi? Hopp!

Az új családtag

A kisállat-kereskedés ajtaja fölött a Summer’s Pet felirat világít valami egészen ronda zöld-sárga színben. Hope vagy nyolc éve dolgozott itt, de még most is száját húzogatva bámulja a bolt fénylő cégérét, ami ez alatt a nyolc év alatt semmit sem változott. Az üzlet a belváros azon részén helyezkedik el, ahol már nincs akkora forgalom, s egyre inkább szelídül kertvárossá a település. Parkok, egy általános iskola, egy nagy könyvtár, egy középiskola és egy bevásárlóközpont határozta meg leginkább a helyet, no és ez a relatíve nagy alapterületű kisállat-kereskedés.
Hope kinyitja Angie kocsijának ajtaját, amint a jármű leparkol, s kiszállt. Kellemes az idő, cirka 30 fok lehet, ami kora délután annyira nem is vészes Vegas-ban. Hope ennek megfelelően térdig érő kék-lila nyári ruhát vett fel, vékony kötött pulcsival és barna színű saruval. A nyakában és jobb csuklóján borostyánkövekkel kirakott nyaklánc, illetve karkötő pihen. A széles járdát átszelve a nő megáll az üzlet kirakata előtt, s lenéz a színes ketrecekben tartott szőrös kis állatokra, aztán tekintete Angie-t keresi, aki ekkorra már kiszállhatott a kocsiból.
– Huhh… – mosolyog rá Hope. – Fura lesz ide bemenni ismét. Vagy öt éve nem jártam itt… meg aztán… egészen biztos, hogy nem lehetne kicsit elodázni ezt? Elvégre ez egy komoly döntés… hazavisszük, és gondoskodni kell róla… etetni, itatni kell, takarítani a helyét… saját hely kell neki… foglalkozni vele. Ennyi erővel egy pasit is tarthatnánk otthon, bár tény, hogy az kevésbé aranyos – itt egy kicsit kényszeredett vigyor jelenik meg az arcán. Angie után a világ végére is elmenne Hope, s amennyiben Angie egy kicsi állatot szeretne otthonra, akkor Hope abban is benne van, bár az alkudozás jogát fenntartja.
– Egy aranyhal – próbálkozik lelkesen – sokkal kevésbé macerás, mint egy… egy… egy nyuszi. Angelica! Mi lesz, ha kiújul a zoofóbiám?
Visszanéz a kirakatra, s az üveg visszatükröződésében meglátja saját magát, kissé rémült arcát. Látja maga előtt, ahogy a kis szőrös gombolyag körbehuppogja a lakást, rápiszkít a szőnyegre, megrágja a bútorok oldalát, megtámadja őt, elbújik a cipők között, megharapja a kezét, bebújik az ágy alá, ráugrik a lábára… rengetegféle aljas ötlettel képesek a nyulak előállni, ha az ember ijesztgetéséről van szó. Vagy legalábbis Hope ijesztgetéséről. De a legnagyobb probléma a gondozásával lesz, ráadásul az állatorvos sem… ezt a gondolatot elhessegeti, az apja simán bevállalná, hogy megnézi a nyulat, ha gond van vele. Hope sóhajt, a füle mögé tűr egy tincset, s ismét Angie felé fordul. Nem lép be az üzletbe, még egy egészen pinduri esélyt lát arra, hogy Angelica meggondolja magát.

Tárgy: Re: Nyuszi? Hopp! – Az új családtag Vas. Szept. 14, 2014 1:33 am

Nem volt egy egyszerű menet, de végre ide is eljutottak. Angie ragyogó szemekkel figyeli a bolt oldalán díszelgő ocsmány neonfeliratot s még ez az esztétikai förtelem sem tudja most a kedvét szegni. Ha jól emlékszik már egészen pici kora óta szeretne egy kisállatot. Kutyát, cicát, tengerimalacot, japán táncoló egeret, papagájt –bár ez utóbbi nem lett volna jó ötlet, tekintve, hogy allergiás a tollra a drága- hörcsögöt... akármit. A lényeg hogy cuki legyen és tutujható. Persze Chloé hallani sem akart a dologról –Az állatok nem lakásba valók! –mondta és semmiféle könyörgés vagy hiszti, esdeklés és rimánkodás nem hatotta meg. Persze a helyzet kissé megváltozott, mióta Angie lelépett otthonról. Azóta csak Hope fóbiáival kell megküzdenie, ami lássuk be nem sokkal egyszerűbb feladat, mint Chloé makacssága volt.
A stratégia viszont megvolt, amit pontról pontra követett a lány:

[1.] A „nekünk igenis szükségünk van egy kicsi és ölelhetőre” project

[2.]”Készítsük fel Hope-ot a nyuszira” hadművelet

[3.]Tegyük nyuszibiztossá a lakást

[4.] Berimánkodni Hope-ot az autóba

-Ugyan, nem hiszem, hogy emlékeznének már rád. –csukja be maga mögött a kocsi ajtaját Angie is, s egy éles pittyenés jelzi, hogy le is zárta a járművet. Az újabb tiltakozásra csak halk nevetés a válasz.
-Egy pasinak sokkal több kaja és jóval nagyobb ketrec kellene, mint egy nyuszinak. –kacsint Hope-ra vigyorogva.
-Neeeeem. Nem kell aranyhal. Nyusziért jöttünk, nyuszit is fogunk hazavinni. Na gyere! –mosolyog biztatóan és nyújtja a kezét a lánynak. Hiába Hope az idősebb kettejük közül, Angie már megszokta, hogy néha úgy kezeli a lányt, mintha a kishúga lenne. Még szereti is ezt a furcsa felállást.
-Ha kiújul a nyuszifóbia akkor az én szobámban lesz egy pár napig a kis szőrös. Nyugi. Megoldunk mindent. Mint mindig. –mosolyog és nyom egy puszit Hope arcára, majd megindul vele és belép az üzletbe. A berendezéssel nem igazán foglalkozik, csak egy gyors pillantást vet a nyilvánvalóan valami színvak idióta által kidekorált helyre, majd el is indul arrafelé, amerre szerinte a nyusziknak lenniük kell. Hope-ot kitartóan húzza maga után amíg el nem érik az üzlet közepetájt kialakított nagyobbacska elkerített részt amiben úgy 10 kis bolyhos szimatol és szökdécsel lelkesen.
-Jaaaajj. Néééééézd de édesek! -mondja olvadozva barátnőjének, de a tekintetét persze le nem venné a nyuszókról.

Tárgy: Re: Nyuszi? Hopp! – Az új családtag Vas. Szept. 14, 2014 7:26 pm

Angie kézen fogja, puszit ad neki, ezért Hope-nak nincs más választása, mint elmosolyodni, és bemenni az üzletbe a barátnője után.
Nem gondolja, hogy emlékeznének rá, persze, hogy nem. Valószínű már többszörösen lecserélték a nyolc éve itt dolgozókat. Hope mégis úgy lép be, mintha tegnap járt volna itt utoljára.
– Már annak is ketrec kell? – kerekednek el a szemei a pasi-témára, s némileg nyűgösen folytatja. – Rossz irányba halad a világ.
Ennyivel lezárja, minek ragozni, az üzletben úgyis számtalan egyéb érdekesség van. Kezdetnek megállapítja, hogy a Summer’s Petben tulajdonképpen semmi sem változott: ugyanaz a csúfondáros sárga-zöld alapszíne van a helynek; ugyanúgy L alakú; ugyanúgy rendezik most is az árut, ahogy nyolc éve…
Balra a hüllők, a rovarok és a halak, jobbra a macskák a nyulak, középen a kutyák és a rágcsálók, a fal mellett a madarak. A hátsó üzletrészben pedig az ezek tartásához szükséges felszerelés – emlékszik vissza az akkori boltvezető Mr. Roseberg ma is aktuális szavaira.
Angie nem áll meg, rendíthetetlenül megy a nyulak felé. Hopnak van egy olyan erős sejtése, hogy hőn szeretett barátnője az utóbbi időben jópárszor betérhetett ide nélküle, hogy ennyire ismeri a járást. Nem mondhatni, hogy Hope nagyon ellenállna, de némelyik miákoló jószág előtt lassít, s becicceg a ketrecen át; ekkor Angie-nek erőteljesebben kell őt magával cibálnia, mire Hope ajkaira ravasz mosoly ül ki, s mint egy rossz gyerek, előszeretettel húzatja magát fogadott kishúgával.
Jobb kedve lett, de még mindig nem tud lelkesedni az ötletért. Az elmúlt pár hónap sok-sok nyulas képe ugyanakkor éppen elég volt ahhoz, hogy megértse, Angie mennyire szeretné azt a bizonyos „kicsi és ölelhető” jószágot. Nem volt érv a projekt ellen, hogy egy megfelelő méretű akváriumban az aranyhal is ölelgethető.
– Kicsik, szőrösek, hangtalanul huppognak a puha kis lábaikon, és meg fogják rágni a bútorok széleit… – sorolja, majd nagyot sóhajt. – De tényleg aranyosak… még csak haragudni sem fogsz tudni rájuk.
Oké! Ezt elismerte. Most már egészen biztosan fújhatja az aranyhalat. Jobb tehát minél előbb túlesni a dolgon. Bíztatóan elmosolyodik:
– Gyorsan válassz egyet és menjünk. Jó?

Tárgy: Re: Nyuszi? Hopp! – Az új családtag Szer. Feb. 18, 2015 4:58 pm

-Hajjaj. Azoknak kell csak igazán. Gondolj csak bele milyen randalírozást lennének képesek végezni egy lakásban, ha nem zárod be őket rendesen a helyükre. – pillant hátra Hopera játékos mosollyal ajkain, de a lány kerekedő szemeit látva jókedvűen nevet fel.
-Ugye tudod, hogy csak vicceltem? –kérdi nevetve. Végülis Hope-nál sosem tudhatja az ember és jobb az ilyeneket tisztázni, mielőtt arra érne haza egyszer, hogy egy emberméretű ketrec áll a nappaliban.
Drága barátnője kicsit húzatja magát és egy párszor Angie is leáll egy-egy cukibb cicánál, de nem hagyja magát ilyen könnyen eltéríteni a célhoz vezető sárga útról. Mondjuk itt persze az összes út sárga, ami szintén nem a dizájner szépérzékét dicséri, de lássuk be, legalább összhatásban passzol a többi neonszínhez. Egyenronda.
A szőrös kis szarzsákok mellett aztán csillogva ragyog fel a tekintete és olvadozva nézegeti ahogy ugrándoznak, bukdácsolnak egymáson keresztül, összebújnak, kajálnak, isznak, szökdécselnek kicsit és ami a legfontosabb, mozgatják a fülüket és a nózijukat! Mindannyian!
-Jajj! Nézd! Pancsol! –mutogat lelkesen az egyik kis barna bundás példányra, aki eddig valóban igyekezett tisztálkodni, de Angie heveny lelkesedését hallva csakhamar abbafejezi ezt a műveletet és inkább jó szurikáta módjára körbepillog és szimatol, hogy mégis mifenéből jöhetett ki ez a furcsa hang.
-Na. Gyerünk! Csináld tovább! – szólítja fel a lány határozottan a bolyhost, de az láthatólag szarik rá. Szó szerint. No nem épp Angie-re, de a helyzetre és maga alá mindenképp.
-Gyorsan? Hope, egy nyuszi akár tíz évis is élhet, ha nincs valami tenyésztési rendellenessége. Egy darabig velünk lesz a kis cucc. –fordul mégis hátra, s reflexből szorítja meg jobban a lány kezét mielőtt az kitéphetné magát Angie szorításából és eliszkolhatna a kijárat felé. Noss igen. A nyuszik élettartamát eddig nem osztotta meg drága barátnőjével a lány. Nem véletlenül.
-Szóval melyik tűnik a leginkább felhasználóbarátnak? Melyik tetszik neked? –kérdi mosolyogva. Végülis neki csak az a lényeg, hogy nyuszi legyen. Esetlegesen nem hátrány, ha nyuszi színe és nyuszi formája van a jószágnak, de egyéb kikötése igazán nincs. Azt viszik, amelyiktől Hope nem kap kapásból idegösszeomlást.

Tárgy: Re: Nyuszi? Hopp! – Az új családtag Vas. Jún. 14, 2015 8:54 pm

Rövid időre visszafojtja a lélegzetét. Majd Angie elneveti magát, így a téma a pasi+ketrec ügyben ugyan nem tisztázódik, de valójában ejtődik… Mert azt el kell ismernie, hogy ahogy neki, úgy Angie-nak sem a legegészségesebb a viszonya az erősebbik(?) nemhez… ugyan ennek miértjét kár volna firtatni… tudják, igazat adnak neki… vagyis egymásnak… de azért az a ketrec… hmm… talán egyszer. Mindenképpen megfontolandó. Ugyanakkor Hope apján kívül túl sok hímnemű vendégük nincs a kis házukban. Dr. Pascale-t pedig eztán sem fogják ketrecbe zárni… akkor tutira nem lenne tökingyen a nyuszi háziorvosa, családi kötelék ide, vagy oda…
Ezen víziók közül szakítja ki a nőt újfent Angie, aki immár a választás felelősségét is rátestálná.
– Hogy… melyik? – pillant rá Hope. Hangja, s tekintete kissé zavart, de két pislogás után a bolyhos jószágokra néz. Angie nyuszihoz intézett lelkesítő beszédét igyekszik kizárni a tudatából. – Nem tudom… nem. Jajj, Szívem! Ezek egyaránt… őőő… nyuszik! Legyen valami kevésbé… kevésbé… – köröz párat jobb csuklójával, keresi az ellenérveket, legalább az ellen mondani akar valami meggyőzőt, hogy miért ne ő válassza ki a nyulikát… de ha már igen akkor kevésbé milyen legyen?
Kevésbé gyáva? – Nem félne tőlük…
Kevésbé bátor? – Elszaladna előlük…
Kevésbé mozgékony… kevésbé lusta…?
Mind ellen van Hope-nak egy-egy ütős érve…
...aztán jobban végignéz Angie-n, látja a szemében a lelkesedést, s itt helyben rá kell jönnie, hogy drága barátnőjét már irgalmatlanul rég nem látta ennyire örülni valaminek… már ilyen önfeledten örülni.
Visszafordul a nyulak felé.
– Azért azt ugye tudod, hogy nem volt szép elhallgatni, meddig él egy nyuszi…! – igaz, hogy emlékeznie kellett volna rá… vagyis nem… az emlékei szerint anno nem tartottak nyulakat…

Tárgy: Re: Nyuszi? Hopp! – Az új családtag Vas. Aug. 09, 2015 10:39 am

Tekintete Hope arcán pihen, s röviden bólint egyet.
– Igen, nekem is nagyon úgy tűnik. – jegyzi meg vigyorogva, kissé pimasz hangsúllyal ahogy visszapillant a bolyhos bagázsra. – Nem fontos ám, hogy te válassz csak..... végülis mégiscsak ő lesz az új lakótársunk, úgyhogy gondoltam.... – von vállat röviden, de a gondolatot nem fejezi be. Szelíd mosollyal ajkain fordul vissza barátnője felé, s egy pár pillanatig még nem szólal meg. Tudja, hogy Hope nincs oda meg vissza a kisállatokért, pláne az olyan nagy figyelmet és mozgásteret igénylő jószágokért amik.... noss amik fürgébbek és kevésbé helyhez kötöttek, mint mondjuk egy aranyhal. De... ez egy nyuszi! Angie pedig mindig is akart egy kis bolyhos vakarcsot.
– Szóval? Van olyan, ami szimpatikusabb? Vagy minimum kevésbé rémisztő így elsőre? – rázza meg finoman összekulcsolt kezeiket, ahogy szinte gyermeki lelkesedéssel fordul vissza a nyuszulmányok felé, akik láthatóan a két lányt teljes mértékig ignorálva csinálhatják tovább a kis nyuszidolgaikat. Elvégre..... ha a lányok nem adnak nekik kaját akkor nem érdekesek.
– Mit szólsz ahhoz a kis foltoshoz? Vagy a barna, lógó fülű? Vagy nézd, nézd! Annak ott! Mekkora bolyhos bundája van már! A nyuszi fele csak szőr. – nevet fel a szökdécselő pamacsot látva, majd a dorgálásra csöppet elpirulva fordul vissza Hope felé.
– Igen.... tudom. Ne haragudj. – pillog bűnbánóan, de nem fog bele a magyarázkodásba. Hope.... Hope úgyis tudja, miért hagyott ki pár részletet a lány. És az azért elég biztató, hogy még nem akar fejvesztve kimenekülni az üzletből, úgyhogy..... – Tudod mit? Mi lenne, ha először összeszednénk a többi motyót? – villant egy lelkes mosolyt a lányra. – Ketrec, kaja, játék..... és csak a végén választanánk ki a nyuszit? – kacsint biztatóan Hopera, s ha a lány nem tiltakozik túl hevesen, akkor Angie még egy röpke búcsúzó pillantást vet a muszikra, s már húzza is tovább barátnőjét a ketrecek felé.

Tárgy: Re: Nyuszi? Hopp! – Az új családtag Vas. Aug. 09, 2015 8:21 pm

Némi lelkifurdalása támad. Ha azon a gondolatmeneten megy végig újra, hogy rég látta ennyire Angie-t örülni valaminek, akkor végső soron nem ő akar az a tényező lenni, ami a lány jókedvét lelohassza. Kék szemei lassan tekintenek újra a nyuszikra, majd vissza Angie arcára.
– Én igazából… egy picit mindegyik… – de befejezni nincs lehetősége, emiatt csak alig hallhatóan teszi hozzá, hogy rémisztő… Pontosabban van lehetősége, hiszen pont a véleményét kérdik. – Az a foltos? – s lassan felméri a kisjószágot. De már kapja az újabb példányokat… s a lógó fülűről az egyik sarokban gubbasztó morcos tekintetű, fehér állatkára néz. Egy ehhez hasonló szőrgombócra mutatott korábban Angie, de míg az az elkerített kis mező közepén gurguláz, addig a Hope által kiszemelt(?) nyuszkó a sarokban gubbaszt és hegyeskés füleit alig mozgatva fülel a lányok felé.
– Rendben… és… – nagy sóhaj, s indul Angie után. – Én nem. Tudod, hogy nem haragszom… csak… egyszerűen rápánikoltam a jószágra, de minden oké lesz – mosolyodik el, s ígéri. Aztán felzárkózik Angie mellé.
A ketreceket a nyulaktól távolabb tárolják, s akad itt nyusziól többféle színben méretben és fazonban. Némelyik fából és palából, némelyik egyszerű műanyag, némi fémmel. Az utóbbi olcsóbb, az előbbihez meg mindenféle extra jár, ellenben könnyebb takarítani… Oh! És persze sokkal drágább! Na meg aztán hova rakják?
Vagyis Angie nyilván tudja hova rakja… – amennyire rázizegett az új kis házikedvencre… Hope-nak rémlik, mintha a lány a minap nagy bútortologatásba kezdett volna…
Bár az más miatt is lehetett.
– Ez cuki! – azzal leveszi a hozzá legközelebb álló polcról az egyik agyagedénykét, amiben egy bolyhos cica feje van… már rárajzolva a belsejére. – Hmmm… ezt inkább macskáknak szánták… – azzal levesz egy másikat, amiből egy sematikus nyulacska vigyorog rájuk. – …a kép alapján legalábbis… ez a nyulaknak való – s azonnal átnyújtja Angie-nak.