Chrysandra Maia

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
~ Nem ártja bele magát soha más dolgába
~ Mindenkit egyenlőnek tart
~ Meglátja másban a jót
~ Csodás festő
~ Igazi szónok, képes hatni az emberekre

◆ negatív tulajdonságok:
~ Képtelen jónak látni magát
~ Előszeretettel árt magának
~ Magába forduló, semmit nem mutat ki a külvilág felé
~ Mindent felad
~ Súlyos drogproblémái vannak

◆ egyebek: -

Történet vagy szerepjátékos példa

A rendőr bizonytalanul billegett a sarkán kicsivel arrébb, és a csupavér fiút nézte. Oda kéne mennie, de nem tudta, mit mondhatna, vagy egyáltalán van-e olyan, amit lehetne mondani ilyen esetekben. De nem volt senki más, akitől kérdezhetett volna, így erőt vett magán egy morranással, és végre megindult. Leült mellé, pár pillanatig csak nézett maga elé, szeme sarkából figyelve a másikat. A férfi egész testében reszketett, kezeit maga elé tartotta, ujjaira rászáradt már a vér, ahogy felsőjére is. A pupillája még tág volt, és egész testében reszketett. Nem úgy tűnt, mint aki ott van, ahol ül. Még nem nagyon volt ilyen helyzetben a felügyelő, és pszichológus sem volt, csak válaszokat akart, de azokat minél hamarabb, hogy mire a lány felébred, már képben legyen, és csak a legszükségesebbeket tehesse fel neki. A vállára tette a kezét, mire az ijedtében egy székkel arrébb ugrott, viszont ahogy megpillantotta a rendőrt, elmúlt a feszültség izmaiból, válla megroggyant.
- Kérdezni akar - Összegezte a helyzetet, a férfi pedig bólintott, de nem szólalt meg, látta, hogy készül összeszedni magát a másik, és időt hagyott neki inkább.
- A szomszédaim mindig sokat veszekedtek, a pasas nem egyszer verte meg a lányt, mindig elment utána. De ez most más volt. Hallottam, ahogy késsel fenyegeti. Egy ideig nem mertem átmenni, az egy vadállat! De végül nem bírtam tovább, átkopogtam. Sikítozás volt a válasz, megijedtem, ezért rúgtam be az ajtót és pont... pont akkor történt. Azonnal eleresztette és engem fellökve kifutott, én berohantam, és letérdelve mellé próbáltam elszorítani a vérzést csak... nem tudtam, hogy... és közben hívtam a mentőket, ő meg... fontam és... - A hang zokogásba fulladt, de a férfinek nem is volt több kérdése. Iszonyú lehetett látni azt a sok vért, és míg egy csuklót el lehet normálisan szorítani, a rendőrnek fogalma sem volt, hogy lehet ezt megtenni a nyakkal. Megveregette a másik vállát, majd felállva arrébb ment. Kinyitotta a lány dossziéját.
Chrysandra Maia, 20 éves, árva, kiváló eredményekkel végezte el a középiskolát, jelenleg festészettel foglalkozik, többször volt börtönben drog birtoklásájért, valamilyen koordinációs problémája van. A gyilkos pasiról semmi. Sóhajtva csukta be. Egy órát várt, mire be lehetett menni, de feleslegesen, a lány mesterséges kómában volt. Nem értett az orvosi dolgohoz, nem tudta, minek van abban, de ahogy elnézte, talán jobb is volt neki a valóágtól távol. Nem azért, mert le akarta volna csukni, egyszerűen csak biztos volt benne, hogy fájdalmai lennének. Közelebb ment, hogy jobban láthassa. A lány teste tele volt kisebb-nagyobb zúzódásokkal, véraláfutásokkal, és ahogy körüljárta észre vett mégvalamit. Odanyúlt, óvatosan fordította felfelé a tenyerét. Az alkarja telis tele volt vágásokkal, égésnyomokkal. Öszeszorult a rendőr torka, lerogyott egy székre. Vele akart maradni, hogy megvédje önmagától, és minden mástól is.