One night stand at Rose's bed

Kellettek nekem ezek a szerdák. Ha őszinte akarok lenni az egyetlen olyan nap volt már évek óta amit rohadtul vártam. Bennem a felgyülemlett feszkó, amit le kellett valahogyan vezetni és az ügynökség mindig minőségi kis falatokat szállított akik kellően kussban voltak, és nem kérdeztek soha vissza. Hagyták, hogy a hangom végigszánkázzon a gerincükön, hagyták, hogy az összes mocskos kis vágyamat kiéljem rajtuk, miközben mindegyiken ott hagyok valami nyomot magamból. Kellett ez nekem mint nikotin függőnek az utolsó slukk a nap végén, hogy az álma igazán megnyugtató legyen. A hotel bejárati ajtaja végigpereg előttem, megtörik rajta az előtér rohadtul gazdag csillárjainak a fénye, és ha belegondolok, hogy ez csupán az egyik szálloda a sok közül amelybe szabad bejárásom volt. A pult mögött a csinos egyenfrizurás kiscsaj bájosan vigyorog felém, én meg azon meditálok hogy vajon mennyire őszinte az a mosoly és vajon magában hányszor küldött már el a francba azért mert többre vittem mint ő. Na ja kislány, nem elég ha annyit nyitogatod a lábad mint egy jól bejáratott könyv, ha közben a fejedben nem hordasz semmit amivel előrébb jutsz. Az érzelmek kötnek gúzsba bennünket, amit én csupán egy valakinek tartogattam, és micsoda groteszk fintora a sorsnak, hogy éppen miatta kényszerülök ezekre a kurva szerdai napokra. Amiatt ami belefészkelte magát az agyamba és a testembe miatta és általa. Belenézek a lift óriási tükrébe s meg kell állapítanom, hogy barack szín jól megy a szőke hajamhoz, még akkor is ha ma valahogy különösen vacakul érzem magam. Hiányérzet, foghatjuk rá a dolgot és azt is gondolom, hogy ezen egyedül én tudnék változtatni, már ha hajlandó lennék egy kicsit többet tenni annak érdekében, hogy eljussak hozzá. De nem. Ma biztosan nem. Ma vár egy újabb édes fekete hajú, akinek üvöltését el fogja nyelni a luxus lakosztály hangszigetelt fala és én élvezettel fogok megmerítkezni benne. A hangja lesz ami majd feloldást hoz, amelyben majd feloldódhatom, bűnbocsánatot nyerek a kibaszottul utálatosan édes és mocskos gondolataimra. Laza mozdulattal kanyarítom le magamról a kabátot, amikor belépek a szoba kellemes félhomályában és egy idegen alakot pillantok meg az ablaknál. Innen nem látom ki lehet, de ez nem is nagyon szokott engem érdekelni, ahogyan a neve sem. Nekem mindegyiket ugyanúgy hívják, és ezen szokásomon nem szoktam változtatni. A kabát valahol a szoba közepén landol és nem nagyon érdekel, hogy sikerült eltalálnom vele a széket vagy sem. A megszokott latex ruhát viselem, amelyet ilyen alkalmakon, a kellékeim az ágy mellé készítve ahogyan meghagytam a személyzetnek. Ismerik már az ízlésemet és azt hiszem meg vannak ahhoz eléggé fizetve, hogy tartsák a szájukat. Meg aztán őszintén szólva ki a franc hinne egy portásnak az én szavammal szemben? Elég lenne megrezegtetni a szempillámat és kellő vehemenciával rábukni Bastienre, bevetni a deep throat-technikámat és már sínen is van az ügyem. Boob-job-al még megfűszerezem, és a férjem kellően el van altatva ahhoz, hogy holnap az egyszerű kis portás betoncsizmával a lábán pihenjen valamelyik tó fenekén. Cukipofa, velem ugyan ne szórakozzon. Szex és pénz édesem, és mindenki meg van véve. A világot ez a két dolog mozgatja előre. A faszik imádják a szexet legalább annyira mint a pénzt, és ha ez a kettő együtt jár, akkor az nyerő széria. A cigimért nyúlok a táskámba és mielőtt bármit is tennék rágyújtok. A füstérzékelőket kiköttettem ebből a szobából, nehogymár megmondja nekem bárki hol és mikor gyújthatok rá a saját hotelemben. Mert ez egyszer az enyém lesz, akkor majd itt fogok feszíteni a világ tetején, és akkor majd leköpök a városra amely sosem becsült meg, amelyik nem hitte el, hogy egy egyszerű polgárlány idáig juthat. Minden csak adottság kérdése, és annak, hogy megfelelő időben legyél megfelelő helyen. A pénzem nagy részét egy időben szépítőszerekre költöttem, meg arra, hogy a város elit orvosai között jártam, ahol összeismerkedhetem a váróban valami gazdagabb de idősebb fószerrel. Össze is jött ez nekem szó se róla. Tudod úgy vagyok ezzel, hogy a világ utat mutat annak az embernek aki tudja, hogy merre tart. És én tudtam. Pénzt akartam, luxust és mindent amit csak el akarok érni, és azt hiszem ez sikerült is. De közben nem rejthetem el aki valójában vagyok, aki érkezett valahonnan. De nem fogom megmutatni senki másnak, nem született még meg az az ember a bátyámon kívül akit hajlandó lennék ebbe a közelségbe engedni. Csak azt láthatják belőlem amit megmutatok, és ez nem mindig szép, sőt többnyire nem az. De ki a francot érdekel? Eleget fizetek azért, hogy ezeken a napokon azt csináljak az aktuális fiúval amit én akarok. Az árnyékok kilökik magukból az eddig az ablaknál álló alakot és azt hiszem a döbbenet kellően kiül az arcomra amikor megpillantom. Most szórakoznak velem?  Öltöny? Keményített gallér és egy….na ne! Én egy húsz évest kértem nem egy meglett férfit. Az ügynökség akikkel eddig dolgoztam mindig megbízhatóan dolgozott, mindig a megfelelő egyen ingbe bújtatott kis édipofát küldte nekem, akik még csak rám sem mertek nézni, nemhogy ilyen egyszerű eleganciával közelíteni meg. Kellett egy pár perc mire észhez térek, és ez azt hiszem pont az az idő amíg a faszi italt tölt mindkettőnknek. Jó ötlet, rám is fér azt hiszem, én meg addig a számba helyezem a cigit, amit előzőleg már előhalásztam és meggyújtom. Ilyen nincs bazmeg! Alaposat slukkolok a cigiből és elveszem a felém nyújtott poharat miközben végigmérem, és egyszerűen levágódom az ágyra még egyetlen hangot sem ejtek ki a számon, félig fekvő, félig ülő helyzetbe helyezkedem és onnan szemlélem a ma esti felhozatalt. A lakk csizma nyekereg a lábamon ahogyan lóbálom a lábam és próbálom megfejteni, ugyan kinek köszönhetem, hogy ma este megpróbált velem ilyen agyament módon kicseszni , hogy ezt a pasast küldték. Az már tuti fix, hogy fizetni egy kurva zöldhasút nem fogok ezért, de akkor dolgozzunk abból amink van.
– Hyatt a hotel nevel, ahova beriszáltad a formás feneked  ma este édes, én pedig Rose vagyok.- jelentem ki egyszerűen, bár némi óvatossággal a hangomban, és kortyolok a nekem öntött italból. Szó se róla jó választás, legalább ízlése van.
- Okés, lássuk mi van a zakó alatt ha már voltál olyan kedves és kigomboltad az érkezésem láttán.- volt egy olyan sanda gyanúm, hogy ahogyan én nem rá, ő sem rám számított, de jelen pillanatban ennek volt a legkevesebb jelentősége. Ajkamhoz emeltem a poharat és kortyoltam megint belőle, szükségem is volt rá, mert érdekes estének nézünk elébe. Főleg, hogy ez a pasas halál elegánsan érkezett én meg egyszerűen úgy ahogyan minden ilyen szerdára. Mert ezeken a napokon én domináltam, én voltam az aki irányított, akinek a kezei között végigfutott az illető minden sóhaja, felmarkoltam és magamba szorítottam és minden üvöltése, minden kínkeserves könyörgése arra vonatkozóan, hogy még többet akar belőlem engem csak egyre jobban felizgatott. Vajon ez a férfi tisztában van azzal, hogy milyen találkozóra érkezett? Aligha, hiszen akkor nem ilyen ruha lenne rajta és nem mutatkozott volna be nekem. Tetszett a vakmerő stílusa, bár bevallom őszintén kíváncsiságom még nem volt olyan erős mint az afelett érzett csalódottságom, hogy a ma este talán nem olyan lesz amilyen mindig is szokott. De a változatosság gyönyörködtet és én a gyönyör megszállottja révén nem is nagyon akarom ezt cáfolni. Lássuk hát mit hozunk ki ebből a kissé torz találkából itt a Hyatt hotel tetőterében. Ki tudja talán még hasznos is lehet.
– Na jól van Darke el kell ismernem hatásos volt a kis előadásod, és most vetkőzz!- löktem fel magam ülő helyzetbe, majd vártam a reakcióját. Magamban pompásan mulattam, hiszen azért hülye nem vagyok, tudom, hogy nem miattam van itt, vagy legalábbis rohadtul nincs képben az én perverziómat illetően, így aztán nekem lenne a legnagyobb meglepetés, ha a parancsom hallatán mégis nekiállna ledobálni magáról azt a keményített galléros inget.
– Ma este folyékony málnaszirup lesz a menü, remélem bírod felmelegített formában is.- a hangom rezgett a kuncogástól, és a cigimbe újabbat slukkoltam, majd kinyújtóztam és az éjjeli szekrényen lévő hamusban támasztotta meg a még égő rudat. Visszatámaszkodtam az alkaromra és továbbra is az ágyon heverészve vártam a szavaim hatását. Mindig ezt műveltem és élveztem figyelni az emberek reakcióját, sokat elárul róluk ahogyan először rád pillantanak vagy éppen megteszik azt amire kéred őket.

Tag: Lester | Reag zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | Outfit: [You must be registered and logged in to see this link.]*[You must be registered and logged in to see this link.] | Note:

One night stand at Rose's bed

Na azt elég gyorsan megállapítom, hogy a mai szerdám nem a szokásos lesz, de az tuti, hogy a kis pufók zsírosbödön megkapja a magáét tőlem ezért a füstbe ment estéért, hacsak nem produkál ez az alak valami olyat amiért ezen elgondolásomat meg kellene változtatnom. Az arcjátékából, ahogyan az árnyékok, az a maszatos fekete égbolton lustán ásítozó hold fénye rajta vibrált, elég könnyű volt megállapítani, hogy nem csupán én vagyok meglepve a mai estén. Még nem tudom eldönteni, hogy  mit is kellene tőle kérdeznem pontosan amivel többet megtudhatok róla, arról hogyan került ide és egyáltalán honnan tudta, hogy ebben a szobában egyáltalán lesz valaki és éppen ma, azt meg már végig sem merem gondolni, hogy honnan a pokolból tudta a nevemet? A huszas a szerencseszámom, franc tudja miért, egyszerűen megtetszett. Mindent ez alapján ítéltem meg világ életemben, és ez alapján haladtam előre a sorsom beteljesítésében. A külsőségek rabja voltam, meg persze a saját vágyaimé, és azoké a dolgoké, amelyek megfogták a figyelmem, amiért érdemes volt valakivel több időt eltöltenem semmint elégett volna a cigim és gyújtottam volna a következőre. Az ital választása nem tagadom meglepett, az egész szituáció meglepett, de rólam nem állíthatja senki, hogy megfutamodnék bármitől ami kicsit is eltér az átlagostól. Elvégre az egész életem erről szól. Menekülök a középszerűség posványából és ha úgy alakul akkor nem ismerek sem istent sem embert hogy elérjem amit szeretnék. Van amikor nem sikerül, de legalább megpróbálom. Ha nem tenném, senkinek nem tehetnék szemrehányást a sikertelenségért csak saját magamnak.
Még mindig az ágyon vagyok és őt figyelem, a mozdulataiban van valami visszafogottság, valami olyan erő, amelyet elzár, és nem engedi kitörni. Kimondatlan szavak és kérdések vibrálnak a levegőben, bár úgy tűnik jelenleg egyikünk sem törődik ezekkel. Enyhén rezdül az arcom annak említésére, hogy az ő szakmájában nem számítanak a keresztnevek. Na jah, azokkal én sem szoktam törődni, nem véletlenül adom minden alkalmazott nőneműnek a Lola nevet és nem véletlenül hívom az összes férfi kisegítőt Paulnak. Nekem igazából még vezetéknevekre sem volt szükségem alapjáraton, de ez most itt más volt. Most kíváncsivá tett, és az egész helyzetben volt valami kifacsartan mulatságos, ahogyan beszélt hozzám onnan távolról, a poharában átlátszón csillogott az ital fehér volt akár a folyékony gyémánt. Én meg azt hiszem ezt gondolva tovább kicsit hagytam meglódulni a fantáziám. Minden mozdulatom, ahogyan az ágyon fészkelődtem nyekergő lakk hangját gerjesztette és a szavainak aláfestése lett a továbbiakban. Meg kell állapítanom, hogy nem vagyok az alkalomhoz illően öltözve. Illetve nem ehhez az alkalomhoz, azt hiszem. Hátranyúltam az éjjeli szekrényre helyezett cigarettámért, és lepöckölve róla a hamut, szívtam belőle. Bódítóan finom volt, azt hiszem a kis bongyorka megint valami extra adagot tett bele, szerintem jót akart a mai estére nekem. Jó is lett az, csak éppen más formában. Két dolgot nagyon szerettem: egyrészt ha az érzékeimen játszadoztak, másodsorban ha kihívás elé állítottak, ha szembe mertek állni velem, amit eddig egy valaki csinált meg, és ő tanított engem is. Na de amikor a kettőt kombinálták, az keltette csak fel igazán a figyelmemet. A viasz említésére elfintorodtam, és meglögyböltem a maradék pár kortyocska italt a poharamban. Mit bántam volna én ha meleg az ital, csak marjon. Kifejezetten díjaztam, hogy jéggel nem rontotta el, kezdetnek ez is megtette. Eszemben sem volt felállni az ágyról vagy felülni, ebben a kényelmes pózban én remekül elszórakoztam, majd ha történik valami érdekes akkor talán hajlandó leszek pózt változtatni. Kicsit azt hiszem olyan voltam mint egy elkényeztetett gyerek, akinek a sokadik gombóc fagyit kínálják, de ő valójában törökmézre vágyik, és unja már ugyanazokat a dolgokat.
- A viasz unalmas és elcsépelt, ráadásul...- egy lélegzetvételnyi ideig hallgattam el, aztán egy kortynyi idővel toldottam meg, amíg beleittam a poharamba, enyhén csücsörítve meg a borvörösre rúzsozott ajkaimat.- ...tudod Darke az a baj a viasszal, hogy a vérrel keveredve kifejezetten szar íze van.- vontam meg a vállam, majd a cigimet elnyomtam a hamusban az éjjeli szekrényen és visszahelyezkedtem, bár most már féloldalasan, kezemet a tarkóm alatt megtámasztva rajta a fejemet, lábaimat felhúzva egyfajta kifli alakot vettem fel, már amennyire ez a cucc engedte. Újabb egymáshoz simuló lakk sikoltás ahogyan a csizmáim is egymáshoz értek.
- Ráadásul a viasz nem elég jó ahhoz, hogy a friss sebekben kellő fájdalmat és élvezetet okozzon egyszerre. A cukor és a forróság viszont együttesen megteszi a hatását hidd el.És azért málnaszörp, mert van abban valami ártatlanul édes és gyerekes. Elüti az egésznek az egyébként nem hétköznapi voltát.- azt hiszem elvigyorodtam, de ez nem volt elég, hátravetettem a fejem és megráztam a hajam. Nem akartam én színpadias lenni, egyszerűen így sikerült. Meg amúgy is ki a francnak kellene megjátszani magam? Nem is ismerem ezt a faszit, azt sem tudom mi a francot keres itt. Tudom, hogy nem a férjem küldte, főleg azért nem mert egyrészt rohadtul nem érdekli éppen kivel és mit csinálok, hanem azért sem mert egy ideje megint nincs a városban. Mostanában jó sokat utazgat össze-vissza az államokban, amit én kifejezetten szeretek. Addig sem engem csesztet.
Megint az a furcsa és titokzatos vigyor rajzolódik az arcán amiből az égvilágon semmit nem tudtam leszűrni és ez rohadtul kezdett már ingerelni és irritálni egyszerre. Kíváncsi voltam és szerettem ha kielégítik a kíváncsiságom, bár azt is ha fokozzák. Rohadtul nem voltam egyszerűen összerakva, de úgy tűnt Darke-t ez rohadtul nem érdekli. Mintha egy jól kivitelezett színdarabban játszanánk a saját szerepünket némi ripacs felhanggal. És akkor neki kezdett vetkőzni. Öregem ez nem szórakozik sokat, én meg lendítettem a lábaimat és felültem. Ezt premier plán kell végignéznem nem ám így egyszerűen. Felálltam az ágyról és a pohárral a kezemben közelebb mentem hozzá. Az ágy baldachin rúdjába kapaszkodtam meg és a pohár pereme felett néztem a műsort immáron közelebbről. A fegyver látványára egy elégedett vigyor kúszott az arcomra és miközben lenyeltem a számban eddig lögybölt italt csettintettem a nyelvemmel, remélhetőleg elég hangosan hogy hallhassa. Díjaztam ha egy fickónak volt fegyvere, mindenre. Már csak azért is mert ez azt sugározta felém, hogy határozott és tudja mit akar. És legfőképpen azt mivel és hogyan érje el. Megnyaltam az ajkaim amikor az ingujját gyűrögette és vártam volna a folytatást, de elmaradt. Csalódott voltam. Hé, most kezdtem egészen élvezni az egészet erre félbehagyja? Ráncoltam a homlokom, amikor végül közelebb jött hozzám. Okés, kezd alakulni. De mi is pontosan? A kérdést hallva elmosolyodtam, és az időközben kiürült poharamat egyszerűen magam mögé dobtam az ágyra. Még egy lépést tettem előre így aztán egy egészen pici sóhajtásnyi szünet maradt közöttünk.
- Ha nem próbálsz meg irányítani soha nem fogod megtudni ki az aki ezt esetleg még tőled is jobban csinálja. A puding próbája az evés. Aki elég erős az irányít, aki gyenge azt irányítják. De az igazán erősek, az igazán jók azok, akik elhitetik veled, hogy te irányítod őket, de közben ők diktálják a szabályokat. Te melyik kategória vagy Darke?- tettem fel a költőinek egy cseppnyi jóindulattal sem nevezhető kérdést. Hogy meddig mennék el? Újabb sunyi mosolyt hagytam megtelepedni az arcomon. Szórakoztató volt a faszi szó se róla.
- Miért, vannak határok? Ezt még nem tisztáztuk. De akkor derítsük ki!- elléptem előle és lassan megkerülve a háta mögé léptem, hogy ne láthasson csak a hangomat hallja. Néha olyan tudtam lenni mint a jég amely az ablakon kopog, kemény és határozott, máskor meg olyan mint a kandalló, amelyben súg-búg a tűz, ropognak a fahasábok de alapvetően melegséget okoz. Ha a kettő váltakozik akkor pedig keresem még a fogást valakin. Egyelőre kandalló voltam. Homlokomat a háta közepének támasztottam és lassú, megfontolt szavaimat sóhajtottam a bőrébe az ingen keresztül.
- Remélem nem félted az inged!- nem folytattam és még nem is csináltam semmit. Hatásszünet? Fogjuk rá! Bár ha jobban belegondolok csak lehetőséget akartam még adni neki visszafordulni.

Tag: Lester | Reag zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | Outfit: [You must be registered and logged in to see this link.]*[You must be registered and logged in to see this link.] | Note: