Alig várom már hogy este legyen és én megint jól kiereszthessem a gőzt ami egész héten felgyűlt. Sőt ez már lassan két heti és bármennyire is imádom Caia-t, néha kell az is hogy külön utakon járva bulizhassunk, mert így biztosan nem unjuk meg egymást. És nincs is jobb tombolási lehetőség, mint egy Manson koncert. Naná, egész nap ezt hallgattam hogy hangolódjak erre a remek lehetőségre, és mindenféle csinadratta nélkül egyik haverral jöttem hogy majd... majd beszélünk mert nem tudjuk ki merre fog elkeveredni. Bakancsba vagyok, hiszen egy Manson koncertre edzőcipőben elindulni lábujj gyilkosság. És nem akarok ezen sírni napokig. Na szóval ehhez egy sima fekete dísztelen farmer egy oldallánccal, mert az kell, és egy egyszerű atlétával amire a dzsekim húztam. Fekete bőr, némi szegeccsel megtarkítva. Félig felnyírt hajam koromfekete, és sokak számára ismerős lehetek, léptem már itt fel én is, a Nightshade gitárosaként. Lassan már kinőjük a várost és megyünk mindenfelé fellépni. A koncertterem lassan tele van hiszen lássuk be Manson bácsi igencsak népszerű én is csípem a bölcs megjegyzéseiért és a szarkasztikus humora miatt. Na meg tud azért a pofa, bármennyire pocskondiázzák is, el kell ismerni hogy egy elme. És már egyszer beszélgettem vele, amikor az egyik zenekar mi voltunk mint előzenekar. Azóta már kinőttük ezt a státuszt. Előreverekszem magam pár sorral és majdnem átesek valakiben aki nagyon nagyon ismerős.
- Bocsika... nem direkt volt - kiabálom hogy valamennyire értse is amit mondok, és megállok mellette. October az, egy ismerős akivel már többször jártunk egymás koncertjén és tudom mennyire laza és energikus csajszi. Bírom az ilyet, főleg azért mert elég őszinték és bevállalósak. Persze nem sok nyugtunk van mert néha - na jó mindig - akad egy valaki aki felismeri őt, vagy engem és fotót akar. Remélem ezek utnán nem jön ki az a pletyka hogy mi ketten... Kizárt dolog. Imádom a hangulatot, ahogy buliz csinál, és tele torokból éneklem vele a szöveget főleg amikor egy feldolgozás jön, a kedvencem az összesből.
- Boys and girls of every age, wouldn't you see something strange? - éneklem vele ahogy ugrálva csápolok magam is.

Music:[You must be registered and logged in to see this link.]

Imádok koncertre járni, főleg ha az nem a mienk és nekem nincs tele a fejem azzal, hogy mit szabad elfelejtenem, mikor hol kell lennem, és hogy mit hová dugdossak hogy remekül szóljon a színpadon. Ilyenkor tökéletesen el tudom magam engedni és az sem zavar ha felismernek, elvégre én is csak ember vagyok, eljárhatok bulizni nem? Merné valaki megtiltani nem lenne túl hosszú életű. A lökdösődő tömegben előrébb jutok végül és egy talpalatnyi szabad helyen állok meg pont October mellett, mert felismerem és zúztunk már párszor együtt, jó fejnek és lazának ismertem meg. Nem is csoda hogy itt találkozunk.
- Iszonyúan jó a buli, nem? - üvöltöm megint túl a zajt hogy hallja a hangom, ami nem olyan edzett azért, hiszen a mi zenekarunkban nem én vagyok az énekes, én csak a gitáros vagyok és féltékenyen is őrzöm a két szép gitáromat. Caia szokott néha poénból kiakadni rájuk.
Aztán jön a kedvenc részem. Manson és a biblia. Egy rakás szarnak tartja a vallást és ezt nem is rest minden alkalommal kinyilvánítani és most is ahogy széttépi azt a bibliát, szinte látom a hívők megbotránkozott képét, és ettől nevethetnékem lesz és mikor tőlünk nem messze landol a biblia, odébb húzódok amennyire tudok, nekem van már egy ereklyém Mansontól otthon, ezt meghagyom a többieknek. Hadd vessék rá magukat. October meg nekem nyomódik teljesen, és megfogom a derekánál, hogy ne tapossa el a tömeg. Nincs ebben semmi.
- Semmi gond. Csak ne tapossanak össze - húzom oldalra kicsit, hogy helyet adjunk az őrjöngő tömegnek akik éppen gruppen verekedést rendeznek a könyvért. Mi meg az utolsó számot is élvezzük és torok hangon tiltakozunk ahogy Manson végez. Méééég még még, ebből soha nem elég.
- Esküszöm ez az ember egy kész zseni, imádom - szólalok meg ahogy lemegy a színpadról és végre hallom a saját hangomat is.
Music:[You must be registered and logged in to see this link.]