A citromsárga szalagok üdítően hatnak az elmére. Mögöttes jelentéstartalmuk azonnali változasokat indukál a testben. Enyhe adrenalin löket figyelhető meg, enyhén erősödő izzadás, emelkedik a pulzus és mindenki valamiért sokkal hivatalosabbnak érzi magát, amint bekerülhet egy lezárt zónába.
A kaszinó előterében egy hulla fekszik még nincsen letakarva mert még folyik a helyszínelés és a helyiség teljes mértékben kiüríthető volt. Néhányan félreálnak az utamból miközben a tetthely felé sétálok. Fekete ballonkabátom igencsak elüt a rendőri egyenruhától könnyen civilnek nézhetnének, de attól én nagyon messze állok. Évekig dolgoztam Londonban és azt a munkát jóval kielégítőbbnek találtam, de a keretcsökkentés és az ügyek hiánya miatt új munkalehetőség után kellett néznem. Las Vegas igencsak távol áll az én ízlésvilágomtól és az amerikaiakkal még nehezebben jövök ki, mint az angolokkal, pedig szinte teljesen biztos voltam abban, hogy ez lehetetlen.
-Megkeresték már, hogy hanyadik szintről lökték ki?-kérdezem a holttestet körbeállóktól miközben leguggolok mellé, hogy jobban szemügyre vehessem. Senki sem válaszol, gondolom egymásra várnak. Rájuk emelem a tekintetemet.
-Akkor ezt nemnek veszem.-sóhajtok egy aprót lemondásom jeléül.
-Balesetet állapítottak meg a véralkohol szint miatt.-végre valahára valaki megszólal.
-Nézzen csak felfelé. Azokon a korlátokon nem tudnak átbukni még a részegek sem tekintve a magasságukat. Az emberünk vagy mászott és öngyilkos lett, amit kétlek a kaszinóban nyert összeg miatt vagy, ami ugye valószínűbb az hogy valaki átsegítette az akadályokon és mint tudjuk egy részeg aligha ellenkezett volna annyira, hogy életben maradjon. Az arcán látható sérülésekből és a karikagyűrű hiánya miatt, ami valószínüleg a hotelszobájában vagy valamelyik zsebében pihen azt mondanám, hogy a szeretője párja jött rá a kis románcra. Keressék meg a szobáját és, hogy melyik emeletről dobták ki. Nézzék át a kamerákat és hívjanak, ha van valami.-lassan állok fel és mindenki csak bámul rám senki sem mozdul meg. Értetlenül ráncolom össze a homlokomat és hirtelen mindenki elindul a dolgára. Kiváncsi vagyok, hogy az emberek vajon miért ilyen lassúak. A telefonom gyorsabban működik, mint az ő agyuk.
Taxit fogok és visszavitetem magamat a lakásomhoz. Nem túlságosan hosszú az út, de legalább nem kell idegenektől elkapott mondatfoszlányokon rágódnom. Egy szobát bérelek egy nagyobb házban valahol Las Vegasban, ami azért praktikus, mert nem kell túl sokat fizetnem és nem is szoktam egyedül lenni. A taxi leparkol, fizetek és bemegyek a házba.
-Van kedve egy teához, Christian?-kellemes női hang fogad. A hölgy akitől bérlem a szobát már elkezdte megszokni a stílusomat, de még szükségünk lesz egy kis időre, amíg összecsiszolódunk.
-Természetesen. Csak lepakolok.-bólintok egy aprót és felsétálok a lépcsőkön egyenesen a szobámba. A falakat nem képek díszítik, hanem újság kivágások, olyan ügyekről, amik komoly gondolkodást okoztak és még mindig nem értek egyet a dolog végkimenetelével. Kabátomat felakasztom az ajtó melletti fogasra és végigfuttatom a tekintetemet a cikkeken, majd inkább csatlakozom a ház tulajdonosához a konyhában.