Szaggató derékkal és enyhe másnapossággal ébredek a hevenyészett fekhelyemen. Már egy hete beköltöztünk Katie-vel, de eddig kurvára szartam rá, hogy a lapra szerelt vadiúj bútorokat összerakjam. Így jobb híján a kanapén döglöttem, aminek a párnái elég süppedősek ahhoz, hogy a seggem derékszöget alkosson a gerincemmel reggelente. Reggel? Inkább délután, ha már ragaszkodunk a tényekhez. Az éjszakai munka nem leányálom, pláne ha hajnalban megtolod a műszak végén néhány vodka naranccsal.
A tökömet vakarászva szédelgek ki a mosdóba, és őszintén szólva annak is örülök, hogy a farkammal sikerül belecélozni a vécébe, és nem a budikefe mellett büszkén ágaskodó kaktuszt hugyozom le csipás szemmel. Katie nem örülne neki.
Gyors zuhanyt veszek, amitől egy fokkal elviselhetőbben érzem magam, a rossz szájízt pedig extra mentolos fehérítő fogkrémmel űzöm el, dupla adagot nyomva belőle a fogkefére.
Katie szerencsére az egyik unokatesójánál van egész hétvégén, így nyugodtan kisétálhatok a konyhafülkébe egy szál faszban hogy megfőzzem az esperessómat. Kiveszem a kávébabot a hűtőből, ledarálok két adagnyit, és beletömöm a spéci olasz kávéfőző gépembe. Amíg lecsorog az életmentő fekete lé, magamra kapok egy gatyát és a narancssárga, zöld sárkányokkal díszített selyemkimonómat. Hm, hová a francba raktam a papucsomat? Hogy tűnhet el nyom nélkül egy 46-os méretű bolyhos nyuszifarokkal díszített fapapucs?!
Amíg a kávém kortyolom a pultnak dőlve, sokadjára kezet fogok saját magammal, hogy sikerült lecsapni erre a jó kis kéróra. Alig öt perc sétára van a bár, így bármikor hazaléphetek, ha gond lenne a hugival. Baszki, Katie..Tudtam, hogy valamit elfelejtettem!
Még van cirka három napom, hogy találjak egy bébicsőszt neki. Na meg végig kell hurcolásznom a környéken, hogy a haverok tudják az utcán, hozzám tartozik, és senki ne merjen egy újjal is hozzá nyúlni.
- A picsába! - Véleményezem röviden a mai teendőim képzeletbeli listáját. Ideje nekiállnom.
Vasárnap délután van, ezért nagy valószínűséggel sokan otthon meresztik a seggüket a tévé előtt. Ebben a hét emeletes hodályban csak lakik egy ráérős vénasszony, aki esténként vigyázna egy gyerekre, amíg én megkeresem a kenyérre valót a bárban. Nem igaz?
- Gyere szépségem! - Húzom ki boldogan az egyik dugig tömött dobozból  az elveszettnek hitt bojtos pacskert, belebújok, és megcsodálom a türkizkékre lakkozott lábujjaimat. A hajammal most nincs baj, mivel egy középen futó két centi szélességű rövidke, rózsaszínű kakastaréjon kívül tök kopasz vagyok, így csak hátranyalom, és kirontok a lakásból.
Rendes ember mindig fentről lefelé kezdi a portörlést, de nekem jó lesz a közepébe belevágva is. Illene megismerkedni már a szomszédokkal, így velük kezdem a "Katie-nek keressünk bébicsőszt" elnevezésű küldetésemet.
Az első ajtó jobbra, ugyanolyan masszív fából mint a miénk. Uriah Rappold. Ez van a névtáblán. Muszáj vigyorognom. Tuti valami pajeszos, körülmetélt farkú rabbi lakik itt. Hm..már van is egy közös tulajdonságunk..Felfüggesztem az ábrándozást, és bekopogok, de mivel nem bízom a véletlenre, így a csengőt is megnyomom. Hosszan.

– Nem, Tzeitel néni! Hidd el, hogy Molly miatt megy a Xena a tévében – magyarázza Rappold a telefonba, miközben az íróasztala szélének támaszkodva néz ki az ablakon. A plazmatévé ablakán túl a chakram éppen akkor vágta át három barbárnak öltözött statiszta gigáját, majd a harcos hercegnő a szinte védjegyévé vált mozdulattal elkapta a fegyvert, s pajkosan elmosolyodott. Molly a kanapén ült, s felvakkantott kettőt, majd visszafordult a villanypásztor felé, közben Tzeitel néni töretlenül magyarázott a telefonban. Igazi vasárnap délutáni idill, melyet az ajtószárnyon történő koppanások és a csengő felharsanása szakít félbe. – Most le kell tennem, majd visszahívlak – s kinyomta a telefont, persze nénikéje még folytatta volna, de legalább fél óráig úgysem hívja vissza.
A férfi elválik az asztaltól, s határozott léptekkel vág át a helységen és les ki a kémlelő ablakon. A látvány, ami fogadja, meglepi. Részint azért, mert Simlisre számított, aki hétvégente egyszer mindig feltűnik valamilyen ürüggyel, részint mert az illető még így, a nagyítóüveg torzításait leszámítva is furának tűnik. Egy pillanatra azon is elgondolkodik, hogy ki sem nyitja az ajtót, de a csengő éppen elég kérlelhetetlenül sipít ahhoz, hogy Rappold legalább addig kinyissa az ajtót, míg megtudakolja ki az a fura vágottszemű, s mit akar.
Kattan a zár, elhúzódik egy retesz, majd az újságíró kinyitja az ajtót, s összeráncolt szemöldökkel néz a jövevény arcára.
Basszus!
– Igen? – kérdi egy igazi profi zsurnalisztához méltóan, s igyekszik redukálni az arcára kiült megdöbbenést. Persze, vannak furcsa ismerősei, de a vele szemben álló férfi(?) öltözéke hirtelen meglepi. (Ebben a kontextusban legalábbis.) Ezzel szemben ő igencsak átlagosnak számíthat kinyúlt pulóverében, farmerban és zokniban. – Miben segíthetek? – teszi még hozzá, immáron nyugodt arckifejezéssel és csak reméli, hogy a vele szemben álló jövevény nem valami furcsa vallási szekta tagja…

Jákob rabbi helyett egy egészen helyes pasassal nézek farkasszemet, amikor végre kinyílik az ajtó. Kábé tíz másodperc alatt végigzongorázom miféle zsidós filmeket láttam életemben. Nem sokat. Így nem is tudom a faszit hová tenni, csak elképzelem bőrszerkóban egy Harley nyergében, ahogy beleszáguld a naplementébe. Nem rossz..De le merném fogadni a bal herémbe, hogy ez nem az a típus. Inkább az az unalmas, kertvárosi szomszédsrác, akihez minden szomszéd bige hozzá akar menni, hogy szüljön neki egy fél focicsapatot.
Kajánul vigyorgok rá, hiszen láttam rajta a döbbenetet, amit igyekszik jól palástolni. Na de most kivételesen nem azért jöttem, hogy bárkit is megbotránkoztassak -ha azt akartam volna, elég lenne, ha az ajtaja elé pisálnék-, hanem hogy ápoljam az egyelőre még nem létező jószomszédi viszonyokat.
- Csá! Jesse vagyok, és szomszédok lettünk. Hát nem fasza? Te meg Uriah vagy ugye? - Vigyorgok rá, és elővarázsolok az eddig hátam mögött rejtegetett bal kezemmel egy csésze kávét, és a kezéhez nyomom.- Vedd már ki baszki a kezemből, mert kurvára forró! Pitét nem sütöttem neked, kifogytam az almákból na..
Közben pedig leplezetlenül végigstírölöm a kinyúlt pulcsijától egészen a szánalmas kis zoknijáig. Eh..utoljára tán hat éves koromban tudott anyám zoknit húzni rám, én inkább a csupasz bőr híve vagyok.
- Na beengedsz már, mert lefagy a tököm.. - Látványosan megborzongok, és összébb húzom magamon a kimonót, ami ugyan kurvára szexi, de úgy besüvít alá a huzat, hogy égnek állna az összes fanszőrzetem, ha nem lenne legyantázva. Így csak libabőrözök.
Mindenesetre amíg Dávid fia elhatározásra jut, addig pofátlanul belesek a válla fölött a lakásába. Sokat nem látok, csak némi tévézajt hallok, amit nem tudok beazonosítani.

Szenvtelenül tűri, hogy Jesse végigmérje, s igyekszik realizálni a helyzetet.
Kutat az agyában, hogy mit is hallott az új szomszédról, s ekkor eszébe ötlik Señora Herrera leírása arról a ferdéről, ahogy a jóasszony nevezte az új srácot. Amire akkor csak fél füllel figyelt, most teljes élő mivoltában zúdul rá. Szerencsére csak képletesen szólva.
Némi torokköszörülés a válasz az első kérdésre. Nem is annyira válasz inkább csak afféle reakció, s az előkerülő csészényi kávéra lassan kúszik a tekintete, s veszi át automatikusan, ha már a kedves szomszéd ilyen finoman és nőiesen megkéri erre.
– Maradjunk a Rappoldnál. Családon kívül ezt jobban preferálom – teszi hozzá némi fáziskéséssel, majd a kérdést hallva félreáll az útból. Végülis, miért ne engedné be, ha már ő az új szomszéd/Mollynak új barát, akár akarja ez utóbbi titulust a jövevény, akár nem.
A lakás viszonylag nagy alapterületű, s gyaníthatóan kiszedhettek pár válaszfalat, mert a terem, ahova beléptek, egy sötétbarna, lakkozott hajópadlóval ellátott nappali/dolgozószoba hibrid, s csak egy pult választja le ettől a konyhát. Az ajtóval szemben egy méretes ablak található, a jobb oldali fal előtt egy megpakolt könyvespolcon egy közepes méretű plazmatévé is helyet kapott. L-alakban egy kanapé, s a kanapé mögött egy íróasztal, rajta egy számítógép. A nappaliból három ajtó nyílik a bejárati ajtón kívül egyéb helyiségekbe. A falak téglavörösek. A lakás alapvetően tiszta, bár a kanapé előtti szőnyeg széle enyhén megtépázott, s egy fej nélküli plüssállat, valamint egy műanyag labda árválkodik a szoba közepén. A kanapéról nagyjából Jesse lakásba lépésével egy időben kecmereg le Molly, a fekete mopsz, s egyenesen a jövevény lába elé totyog, s nekilát szaglászni a papucsát (feltéve, hogy Jesse el nem hajtja az ebet).
– Szóval… – kezdi Rappold, miután becsukja a vendég mögött az ajtót, s belekortyol a kávéba, ami meglehetősen kiváló. – Te vagy az új szomszéd. Mrs. Herrera említett Téged valamikor… Mikor költöztél be?
A választ meg se várva az íróasztalához megy, hogy a rajta hagyott távirányítóval lehalkítsa a tévét. Csak ez után néz Jesse-re.

Nah, Uriah - pardon, Rappold! -, a próba első harmadát sikeresen teljesítette: Elfogadta a kávémat. Pedig Manitu fényes golyóira esküdtem volna, hogy becsapja előttem az ajtót, és elhajt a halál faszára.
- Ahogy teccik, Rappoldkám.- Vonom meg a vállam, mint akinek nyolc, hogy minek nevezem. Ami igaz is, ha úgy vesszük. A srác nagyjából az én korosztályom lehet, de kétlem, hogy sok közös vonást fogunk egymásban felfedezni a lakcímkártyánkon kívül. Aztán jön a következő meglepetés: beenged a lakásába. A próba második harmada kipipálva, legközelebb lehet hogy kap almás pitét is.
Megkaptam a zöld lámpást, így kecses csípőmozgással beszambázok hozzá. A fényes hajópadlón hangosan koppan a fapapucsom, amit roppantul élvezek, bár lehet, hogy ezt az alsó szomszéd nem fogja szeretni így vasárnap délután. Lehet, hogy le kéne vetnem?
- Aztaa..- Elismerően csettintek a nyelvemmel a hatalmas tér láttán, ahol még cigánykereket is lehetne hányni, sőt egy nagy létszámú pornófilmes stáb is bőven elférne itt úgy, hogy nem lennének egymás seggében. - Szép nagy legénylakás. Az enyém kisebb, de a hugicával így is bőven elférünk. Asszem. Még nem sikerült teljesen kipakolni.
A tévén megakad egy pillanatra a szemem, hangosan felnyerítek, mert az egyik kedvenc sorozatom megy éppen.
- Rappoldkám, mi leszünk a legjobb szomszédok! Imádom ezt a ribit! - Cuppantok a bőrszerkós domina/Xéna felé. - Frankón nedves álmaim vannak tőle, pláne ha még nézek utána egy kis Knight Ridert! Tévézhetnénk minden vasárnap délután egymással..
Na igen, egy édes hármas Xénával és a fiatal bőrdzsekis David Hasselhoffal a verdája motorháztetőjén kiemelt helyen szerepel az erotikus képzelgéseimben, nem tagadom.
- Óóóóóó...hát te ki vagy bébi?! - Elragadtatottan nézem a felém trappoló kis kutyit, aki cukiságát még jó ízléssel is tetézi, hiszen láthatóan tetszik neki a szőrös papucsom. Gyorsan el is helyezkedem a padlón törökülésben, hogy jobban hozzáférjek a döghöz.
- Eh, a homofób Mrs. Herrera.. - Pillantok fel a szomszédra kutyázás közben és már biggyesztem is az ajkam, de aztán felcsillan a szemem, mert ez a kedves zsidó fiúka megkóstolja a kávémat. Azt hiszem, megtartom. - Úgy egy hete. A kishúgommal, Katie-vel költöztünk ide. De még eléggé szanaszét vagyunk. Most az a legfontosabb, hogy találjak neki egy bébiszittert, aki vigyázna rá esténként, amíg haza nem mászom a melóból. Nincs a házban egy Mary Poppins?
A kérdés cseppet sem költői, inkább a sürgető szükség hajtja, mivel egész héten tojtam a problémára, félő, hogy összecsapnak a szarhullámok a fejem felett nemsoká.

Gyorsan belekortyol a kávéba, még egyszer, bár lehet valami erősebb kellene. Az rendben van, hogy újságíróként kis túlzással élve mindenféle furcsa szerzettel találkozott már, de egy Jesse-hez hasonló transzvesztita(?) szomszéd még neki is sok, legalábbis az első találkozás mindenképpen sokkoló vele. Aztán majd megszokja.
A lakás dicsére haloványan elmosolyodik, majd kevésbé örömteljesen Xena felé pillant, ahogy a nő szóba kerül, s kis híján muszáj leülnie, miután a téma a Knight Rider-re terelődik. Kész szerencse, hogy Molly bedobja magát, s azonnal a mellé telepedő Jesse ölébe mászik, feltéve, hogy az hagyja neki, így talán az újságíró is elengedheti a füle mellett a közös tévézésre vonatkozó javaslatot. Nem, semmi Knight Rider!
– Az – ért egyet, de nagyon nem akar vele foglalkozni. Max. akkor elsztorizgat Jesse-el, ha az nagyon rácuppanna a témára, de addig nem feszegeti. Aztán a második kérdésen elgondolkodik, miközben megkerüli Az íróasztalt, s megáll a kanapé mellett úgy, hogy rálásson a kutyázó jövevényre.
– Nem, nem tudok róla. Illetve… – gondolkodik el egy percre. – Mondanám, hogy kérdezd meg Mrs. Herrerát… ő kb. mindenkit ismer ebben a házban, de van egy olyan sejtésem, hogy az a jóasszony még pár hétig fújni fog rád. Mivel foglalkozol?

Mások határainak feszegetése az egyik hobbim. A dolog pedig úgy áll, hogy a zsidó fiúka jó úton halad afelé, hogy kiérdemelje Jesse kedvenc szomszédja titulust, amihez gyakran jár potya kávé és ingyen divattanácsadás is. (Az utóbbira rá is szorul a nyomorultja.) Na persze ehhez még meg kell ismerkedjek a többi jelölttel is, bár kurvára le merném fogadni a legújabb piercingembe akár, hogy Rappold koma lesz a befutó - mondjuk a kutyája is sokat lendít az ügyön..
A dög mintha csak tudná ezt, az ölembe mászik, én pedig kapitulálok is rendesen a kis szuka előtt.
- Nekem adod? - Vigyorgok a szomszédra, miközben vakarom, simogatom a kutyus füle tövét, fejét, hasát, meg amit éppen érek. - Kibaszottul jól mutatna a Rocco Barocco bevásárló tatyómban. A ribancok megvesznének érte a ruhás boltokban, tán még árengedményt is kapnék, ha játszhatnának vele amíg én riszálom a seggem a próbafülkében. Amúgy se tűnsz olyan ölebtartó pasinak..
Nem hát. Inkább valami lomha, kandalló mellett heverésző nyáladzó kutyát tudnék elképzelni a zoknis Rappold mellé, ha már nagyon muszáj.
- Bassza meg. - Summázom röviden a bébicsősz hiányt, majd Mrs. Herrera újfent felemlegetésére kissé felvonom a frissen tépett szemöldökeimet. - Kibaszottul nem tudom, mi a baja velem a banyának! Tiszta vagyok, nem hordok fel a lakásba striciket meg kurvákat és nem óbégatok fel senkit hajnalok hajnalán! A faszomba már na! Vigyek neki is kávét, vagy dugjam meg?!
Az utóbbi opciót nem akarom elképzelni, bár ha járőr egyenruhát húznék a nyanyára, és jó szorosan behunynám a szemem, talán sikerülne életet lehelni a farkamba. De ehhez nagyon be kéne rúgnom..
- A Marrákesh-ben Én vagyok a Drag Queen. - Kihúzom magam - már amennyire ezt lehet kutyával az ölben-, és büszkén vigyorgok Rappoldra. Azon kurvára csodálkoznék, ha tudná mit takar a Marrákesh és a Drag Queen, de ha mégis, úgy tényleg ő lesz a legkedvencebbik szomszédka.- És Te?

Elgondolkodó képpel néz Jesse-re.
– Nem… nem hiszem – pedig milyen könnyű lett volna igent mondani. Bár félő, hogy a szomszéd nem kérdezi komolyan. – De ha bele tudod pakolni egy táskába, részemről elviheted – módosít egy vállvonással, s újfent belekortyol a kávéba. – Szigorúan elméletileg a húgomé a dög. Sosem volt kutyánk, Molly pár héten belül kihozta Gomer allergiáját. Ezért van nálam kb. három hónapja.
Fűz némi magyarázatot Mollyhoz. Határozottan pozitív, hogy Jesse nem gondolja(?) róla első blikkre, hogy magától tartana egy ilyen jószágot.
A kávé lassan elfogy, mire a szomszéd kifakad Mrs. Herrera miatt.
– Tekintsd tűzkeresztségnek. Neki kb. mindenkivel baja van, aki nem katolikus és/vagy egyedül él… vagy buzi, vagy elvált, vagy szemüveges, vagy alacsony, vagy a fasz tudja… A lényeg, hogy pletykálhasson. Hidd el, meg fog békélni veled is…
Tart némi szünetet az inspiráló beszéd után, s felhajtja a kávé maradékát. Tisztán emlékszik rá, hogy beköltözése után milyen pletykákat terjesztett róla az asszony hol titkos cionista találkozókról, hol feketemisékről, s a mai napig simán kibeszéli a háta mögött őt is, ha teheti annak ellenére, hogy szemtől-szembe már nem gorombáskodik.
A drag queenségen Jesse rendhagyó külseje után nem tud meglepődni és a klub nevét is hallotta már, de egy kis idő kellett, míg be tudta azonosítani, hogy mégis mi az.
– Újságíró vagyok – válaszol a kérdésre, majd hirtelen témát vált: – Ez jó kávé volt.

- Naná! - Kacsintok a szomszédra fel. Még jó, hogy belefér a tatyómba.. - Kurva jó dolga lesz nálam ennek a szukának. A hugom meg tuti vigyázna rá neked, ha házon kívül lennél..
Az, hogy nekem miért nincs kutyám, annak csak az az oka, hogy eddig elég volt a kistesót abajgatni amikor magamhoz vettem, egy háziállatra már végképp nem lett volna energiám. Pedig az agyturkász szerint, akihez Katie-t hordtam, jót tett volna neki egy kutya vagy egy macska. Utólag már igazat adok neki, de akkor nem mertem bevállni, hiszen kb. két havonta kellett költözni egyik lepukkant lakásból a másikba, csoda, hogy Katie nem zakkant meg jobban.  De mostanában már egészen okés, a rémálmai megszűntek, szóval első lépésként kölcsön vennénk a zsidó fiúka ölebét, aztán ha pót gazdinak beválunk, akár hozhatnánk egy sajátot is a sintér telepről.
- A hugokkal csak baj van..- Nyögök fel, mikor térdeim fájdalmas roppanással egyenesednek ki. ahogy lassan feltápászkodom, karomban Mollyval. - Kibaszottul jól esne most egy cigi..éppen leszokóban vagyok.
Azt persze kihagyom, hogy új év óta nagyjából ez a tizedik nekifutásom a füstmentes életre, de valahogy mindig seggre esek a cél előtt.
- Akkor velem tobzódhat a nyanya..- Vigyorgok kárörvendően Mrs. Herrera jellemábrázolásán. A szimatom nem csalt, jó fej ez a szomszéd gyerek. - Szerinted vigyázna a húgomra? Majd azt mondom neki, hogy jót tenne a kiscsajnak némi erkölcsös nevelés, hogy szűzen érje meg a tizennyolcat..
- Na ne bassz..újságíró? Azta kurva! Miről írsz? Tőzsdehírek, kultúra, sportrovat? - Találgatok bőszen, bár a sportot is csak óvatosan említem meg, max. a sakktáblát tudnám elképzelni a zoknis Rappold kezében, nem a baseball ütőt. - Vérré vált benned ugye? Gyere csak át hozzám bármikor, ha megkívánnád a kávémat!
Dagad a májam, nem tagadom. Tudom, hogy fasza kávét főzök, jobbat, mint bármelyik puccos olasz kávézóban a főutcán. Luigi öröksége..A rohadt szemét strici!

A kacsintásra egy zavart mosoly a válasz, majd önkéntelenül bólint a kijelentésre. Nem arról van szó, hogy zavarba hozná egy homokos, sem pedig arról, hogy homofób lenne, csupán nem szokta meg, hogy fickók kacsintgatnak rá. Bár végignézve Jesse-n, inkább sorolná a hermafroditák közé – szigorúan a külseje alapján. Vannak az újságírónak buzi ismerősei az abszolút nem látszik rajta és a nézzed már, az is egy meleg! kategóriából egyaránt, de azok a fiúk nem öltöznek punk gésának. Molly minden esetre kedveli a srácot. Határozottan nem volna rossz dolog, ha egy hirtelen jött, leellenőrzésre váró infó esetén tényleg kapásból vigyázna valaki a kis dögre, s nem kellene az utolsó pillanatban végigkopognia Rappoldnak a fölötte, alatta, s a földszinten lakó ismerőseit, akik közül szinte mindig az utolsó tudja vállalni a kutya felügyeletét.
Tekintetével követi az újdonsült szomszédot, ahogy az feláll. A cigaretta említését hallva ő is feláll, s a konyhaszekrényhez lép, miután a főzőpultra letette a bögrét, s a fűszerek mögül előkapja a vésztartalékát, amiből talán négy szál hiányozhat. Egy ilyen kávé után ennyi a minimum, ha már mással nem készült…
– Van benne öngyújtó, a hamutál pedig a tévé előtti dohányzóasztalon. Illetve tudok adni dobozos sört, ha kérsz – adja át Jesse-nek a cuccot, kinyitja az ablakot, majd válaszol a hozzá intézett kérdésre is, már ami a húgot érinti, ha pedig Jesse igent mond a sörre, úgy két dobozzal előkapott azt is a hűtőből. – Hogyne! Ő egy istenfélő asszony, nem fogja megtagadni a segítséget, de sokáig ne sokkold vele a kislányt.
Ez után ül le a kanapéra, feltéve, hogy Jesse letette magát oda.
– Szabadúszó vagyok, sokmindenről írok. Főleg politikáról és bűnügyekről. Mennyi idős a húgod?

Jót röhögök magamban a szomszéd zavarán, mert mi tagadás soha senkinek nem könnyítettem meg a dolgát, miért pont vele tennék kivételt? De ha egyenesen megmondanám neki, hogy nem az esetem, és hogy nem kell beszarni, mert első ránézésre kiszúrom a magam fajtát, akkor oda lenne a szórakozásom. Nem igaz? A pasijaim - és ritkábban nőim -, közös tulajdonsága a nagybetűs Stílus, és itt most nem feltétlenül az öltözködésre gondolok ám. Na jó, lehet, hogy valakinek bejön ez a kinyúlt pulcsis, zoknis hippi fazon, de az nem én vagyok - bár ha a zsidó fiúka úgy döntene, kipróbálna egyszer mást is, némi generáljavítás után szívesen bevezetném őt az Igaz oldalra. A Marrakesh-ben tuti rácuppanna az összes strici, ha beállítanék utána oda vele..
- Á, haver..Te vagy a legjobb! És van sör is..Ide vele! - Vigyorgok a dugi cigi láttán. Nem az én márkám, de megteszi most. Rámarok a dobozra, kihúzok egy szálat és leplezetlen élvezettel gyújtok rá. Szarok a fogadalmamra, eddig se voltam túl jó az efféle dolgokban.. Inkább vigyen el fiatalon a tüdőrák, mint hogy nyolcvan éves koromban pelenkázzanak valamelyik szeretetházban, ahová Katie majd bedugna.
Mivel olyan jól nevelten meginvitáltak, így le is dobom magam a tévé elé a kanapéra, lábaimat elegánsan keresztbe rakom (kár hogy húztam alsógatyát, mert szívesen néztem volna hogy reagálna a szomszéd fiú a kimonó redőiből kivillanó csupasz farkamra) No majd legközelebb.
- Eh, ráfér Katie-re egy kis szigor.- Pillantok oldalra a mellém huppanó háziúrra. Legyintek, és lepöckölöm a parazsat a cigimről a hamus tálba. - Még csak tíz éves, de ha nem vigyázok, nagyobb ribanc lesz mint én. Mindig is túl engedékeny voltam vele. Nem vagyok se az anyja, se az apja, csak a testvére, és csak két éve van velem. Előtte meg..
Elhallgatok, nem igazán akarom kiteregetni a családi szennyest, ami van annyira mocskos és hányingert keltő, hogy besuvasszam a szekrény legmélyére.
- Tényleg? Frankón politika meg bűnügyek?! - Tátom el a szám, miközben már azon kattog az agyam, hogy mekkora kibaszott mázli, hogy a mexikói haverom nem a lakásomra hozta fel a csempész árút. Mondjuk nem is szokásom a fészkembe szarni, de nem szívesen vonulnék be a sittre királylánynak évekre, pár karton adózatlan pia miatt. Na jó, nem is pár kartonról van szó..
- Ki is mész a helyszínekre meg ilyesmi? - Sandítok Rappoldra és fújok egy csinos füstkarikát a kitárt ablak felé. - Az néha veszélyes is lehet..

Miután leül, ő is a cigiért nyúl, s rágyújt egy szálra.
Mrs. Herrera és a szigor… Inkább rosszindulat, de majd Jesse maga is megtapasztalja, ha az öreglánynak esetleg sikerül rövid ideig szócsőnek használnia a kislányt.
Rappold nem akasztja meg a srácot a mondandójában, van valami kellemesen bizarr abban, ahogy leribancozza magát, vagy a húgát… de ez vélhetően csak afféle szófordulat…
…legalábbis a kislány esetében.
Megbontja a saját sörét, majd iszik pár kortyot, s éppen rákérdezne a srác szüleire, vagy egy megjegyzést fűzne a már első látásra is tetemes korkülönbségről a testvérek között, mikor is a szomszéd srác nekiszegezi a kérdést.
– Ki bizony – mosolyodik el féloldalasan. – Anélkül nehéz lenne, de a filmekkel ellentétben a legtöbb helyszínre való kiszállás veszélytelen. Igaz, időnként rendesen odavág az is, ha például egy kisbusznyi hullát ásnak ki a sivatagban a szemed láttára… de az esetek többségében, annyira nem gáz, bár van pár húzós sztorim. Minden attól függ, kikkel állsz kapcsolatban – újabb slukk a cigiből, s immár szenvtelen arccal folytatja. – Viszont egy lánygyereket nevelni elég kemény meló lehet… Feltételezem, hogy nem közös mindkét szülőtök.

Most, hogy tudom mivel keresi a kenyerét a jó szomszéd, már nem is csodálkozom azon, miért nem csapta be az ajtót a képem előtt, és küldött el a halál faszára. A srác jó hallgatóság, és vevő a baromságaimra, ami valahol vicces is, de ugyanakkor furán jó érzés. Na de azért azt se felejtsük el, hogy újságíró is a drága, és ahogy elnézem még a falusi plébánosból is kiszedné a mocskos kis titkaikat, amilyen alamuszi. Szóval cenzúra bekapcs, mielőtt kinyitnám a pofám.
Szívok néhány slukkot mialatt Rappold a munkájáról fecseg, és elismerően hümmögök. Volt már dolgom persze újságírókkal, de ezek mind a helyi bulvár lapoknak dolgoztak, így ebben a minőségben jobbára a Marrakesh vendégköre érdekelte őket. A kurva anyjukat! Rohadt homofób volt mind egytől-egyig, és csak a botrányos sztorik ígérete miatt hízelegték körbe a bár melósait. Alja népség!
- Gyerekkoromban - kezdtem el, jól megválogatva a szavaimat, mikor Katie-re terelődött a szó - a kínai negyedben éltünk. Ott is láttam gázos dolgokat, de amíg az anyám élt, addig valahogy apám is megelégedett néhány apró stiklivel, ami senkit nem zavart. Aztán..
Bámulom a cigi maradékát, ami majdnem a körmömre égett. Elnyomom, majd kiszolgálom magam egy újjabbal és rágyújtok.
- Tizennégy voltam, mikor anyám meghalt és utána a fater nemsokára újranősült. - És elindult ezzel együtt a pokolba vezető úton is. - Katie késői gyerek, sok volt körülötte a..probléma. Úgy láttam jónak, hogy magamhoz veszem.
Ennyi. Rappoldnak nem kell tudnia arról, hogy a mostohaanyám egy kuplerájt vezetett, és a ház, amiben éltek, és egy kislány otthonának kellett volna lennie, az maga a fertő volt.
- Amúgy igen, nem egyszerű egy kiscsajt nevelni - vigyorgok rá féloldalasan, elhessegetve a kellemetlen emlékeket. - Tán neked is van egy-kettő eldugva a lakásban?

Kivárja a történet végét, s lassan az ő cigije is leég, de nem gyújt rá egy újabbra, helyette belekortyol a sörébe, amint elnyomta a csikket a hamutálon.
Kihallja az öncenzúrát a másik szavaiból, a kisebb stiklikkel való megelégedés és az addig együttes használata mindig valami jövőbeli nagyobb stiklire enged következtetni, de ebbe Rappold nem megy bele. Bizonyos dolgokat jobb nem tudni idő előtt. Amúgy sem feltételez az ember túl könnyű sorsot egy lánygyereket egyedül nevelő melegnek. Ott van példának okáért a gyámhatóság, vagy éppen nincs ott… sokszor a jelenétével nagyobb kárt okoz az a hivatal, mint a hiányával… vagy az önjelölt erkölcscsőszök, mint Mrs. Herrera…
A kérdést hallva lassan nemet int a fejével.
– Túl sok zsenge korú nőrokonom van. Némelyikre hosszabb-rövidebb ideig vigyáznom is kellett.
Újabb pár korty következik, s a sörösdobozt az asztalra teszi.
– És te csak a színpadon vagy drag queen, vagy mindig női ruhákban jársz?
Tekintete leheletnyivel vizslatóbbá válik, ahogy a kérdést felteszi, s vállalja annak a veszélyét is, hogy kapásból hülyének lesz nézve egy ilyen naiv(?) kérdés után…

- Csórikám..! - Kárörvendő vigyorgásom a fülemig ér, merthát az olyan nyilvánvalóan hetero pasik mint a Rappold félék nem szoktak pozitívan viszonyulni a női, esetünkben a kamaszodó leányok lelkivilágához. Néha még magamnak se sikerül túl jól. - De azért csak túlélted valahogy, és legalább tisztában vagy a menstruációval is, ha jól gondolom. Ezt pedig nem minden farokkal rendelkező egyed mondhatja el magáról.
Az életstílusom egyik nagy előnye, hogy tampon és intim betét, no meg hasgörcsök nélkül élhetem ki a női oldalamat. A legfaszább dolog a világon..ugye?
- Nocsak. - A vigyorom a kárörvendőből rögtön elismerőbe fordul, még csettintek is a nyelvemmel, mintha egy ritka finom falatot dugnának a számba. - Nem is vagy te hülye gyerek újságírókám.
A dicséret jogos, hiszen a "normális" emberek kb. 99%-a azt hiszi, hogy a mifajtánk valami ócska transzvesztita, aki a színpadon ripacskodik és műsor után válogatás nélkül kefél minden buzival. Elnyomom a második cigim csikkét, de nem nyúlok a harmadikért, hanem inkább hátradőlök a kanapén, kibontom a kimonóm masniját, és Rappold felé fordulok annyira, hogy jól lásson. Kitárom a finom selyem ruhát magamon mintha egy szárny volna, gyönyörű színes pillangószárny.
- Nézz rám haver. És ne szarj be, nem foglak leszopni, nem vagy igazán az esetem, tudod jobbára inkább engem szopnak le..nem túl jó a technikám, érted? - Magyarázok, és remélem meg fogja érteni, mit akarok neki mutatni. A kimonó alatt a bőröm hibátlanul legyantázva, egy deka felesleget se fedezhet fel még a legalaposabb vizsgálódás sem. Ázsiai származásomhoz képest kicsit nyúlánk is vagyok, de nem sovány gebe módra, hanem egy vadászó puma eleganciájával. Ezt nem én mondtam, hanem az egyik exem, szóval igaz lehet.
- Igen. Szeretem a szép, drága ruhákat, de nem minden áron. Néha muszáj kompromisszumot is kötnöm.- Mutatok az egyszerű pamut alsógatyámra. - Tudod nagyon szexi tud lenni egy női csipkebugyi vagy egy tanga, de ha nem fér bele a farkam, akkor nem hordom..Öregem..egyszer fel kellett vennem egy tangát, mert az illett az átlátszó fellépőruhámhoz. Baszki..a műsor után úgy éreztem magam, mint akin keresztül ment egy focicsapat, két napig fájt a seggem utána..
Nem vagyok tisztában Rappold tűrőképességével, de mivel újságíró, így elég magas lehet az inger küszöbe. Szóval ha ezek után nem rúg ki, szívesen folytatom a drag queen létem megismertetésével. Ez legalább egy olyan oldalam, amire büszke vagyok.

Szemöldökráncolás a válasz Jesse kárörvendésére. Rappold bizony kihagyta volna a rákényszerített gyerekfelügyeletet, de sajnos nem rajta múlott. Szerencsére ezek a reá bízott lányok még bőven a kamaszkor alatt voltak, így menstruációról neki nem kellett felvilágosító órákat tartani, sem pedig tamponért menni az éjjel-nappaliba vészhelyzet miatt.
Nem sok kell hozzá, hogy elfintorodjon a szituációs komédiába illő képsor gondolatára, de végül megállja, ellenben Jesse rá tud pakolni még egy lapáttal az eddigiekre, s Rappold azonnal felugrik a kanapéról, mikor az önjelölt gésa nekivetkőzik. Arcán jól látszik az értetlenség és bizony némi harag, de türtőzteti magát. Alapvetően nem érti mi szüksége a másiknak erre a bemutatóra, azonban addig biztosan nem fogja pofán vágni Jesse-t, amíg az nem közeledik felé azzal a szándékkal, hogy leszopja, vagy lesmárolja.
– Ez… ez… – de aztán összeszedi a gondolatait, s igyekszik fegyelmezni magát, hogy a hangján se érződjön, hogy megremeg az idegességtől. – …ez valami kandi kamera, ugye? Nem járulok hozzá, hogy adásba kerüljön – mert ahhoz túlzottan bizarr a szitu, hogy valóságos legyen.
Arra már képtelen kitérni, hogy rákérdezzen, hogy mi célja volt ennek a kis sztriptíznek, pláne arra, hogy méltassa a kimonó alatti férfialsót, vagy éppen a tanga viselésének fájdalmas következményeit. Nem, egyszerűen csak burkolózzon vissza a szomszéd a selyemcuccba, és… és… talán le is léphetne…

Nem igazán lepődök meg Rappold reakcióján, de jó pontot érdemel, hogy  eközben nem próbál tökön rúgni vagy pofán vágni. Mert ez a normál reagálás menete  a rendes emberektől némi buzizás  vagy  kurva anyázással egybekötve. Kicsit csalódott is vagyok, mert valahogy keményebbnek hittem a srácot, hiszen egy rohadt firkásznak vastagabb bőrnek kéne lenni a pofáján, nem? Én a helyében tuti előhúztam volna a fiókból egy Nikont, hogy legyen egy kurvajó címlapfotóm a holnaputáni kiadásban.
- Nyugi haver! – Vigyorgok rá, mintha mi sem történt volna, majd nyugodtan összehúzom magamon a kimonómat, és egy csinos masnival be is biztosítom magam a kíváncsi tekintetek előtt. Tudom, hogy szép vagyok, és sajnos a szomszéd fiúka teljesen hetero, de akadhatnak az emeleten még perverz kukkolók bőven, akik odaadnák a fél heréjüket is, ha egy magamfajtára verhetnék ki suttyomban. -  Nincs itt semmiféle kamera..ugyan hová rejthetném? Ide?
Mutatok a majdnem csupasz testi valómra, merthát a kimonó finom redőibe vétek volna beleerőszakolni egy olyan ocsmány minikamerát, na meg nem is lenne ízléses. A diszkréció mindig is az erősségem volt, a melóban és a magánéletben is. No de ezt nem tudhatja a zsidó fiúka még sajnos. Nem baj, lesz időnk összebarátkozni, és persze a kutyájára is szükségem van, ezt el ne felejtsem. Szóval jóba kell lenni vele.
- Örültem a szerencsének..- Még mindig vigyorgok, mikor összekapom magam, és felkelek a kanapéról. Hm..lehet hogy át is súrolja ezt a bútordarabot a gyerek fertőtlenítővel, ha majd kiteszem innen a lábam..- Mindig szívesen látlak egy jó kávéra, ha megkívánnád..Elvihetem Mollyt holnapután?
Ha szemét lennék, ezentúl minden reggel becsöngetnék hozzá egy csésze kávéval, de azt is tudom, mikor kell békén hagyni valakit. Valakit, aki nem egy kibaszott homofób, hanem csak egy srác a szomszédból.

Gyorsan szemrevételezi a szobát. Már azt a részét, amit fejfordítás nélkül belát, aztán újra az új szomszédra néz. Hiába nyugtatgatja, hiába biztosítja arról, hogy nem lett Rappold átverés áldozata, az újságíró még vagy fél percig nem hisz neki. Aztán rá kell jönnie, hogy Jesse-nek igaza lesz, hiszen senki nem ront be a helyiségbe, ami az újságíró elméletét igazolná.
Jesse – ahogy a mellékelt ábra mutatja – nem szívbajos, s úgy kéri kölcsön Mollyt, mintha az előbbi jelenet meg sem történt volna. Rappold arckifejezése alig változik, s amennyiben a szomszéd srácnak van türelme kivárni, vagy fél perc múltán megszólal.
– Szinte biztos, hogy te se vagy normális – enyhül/könnyebbül meg valamennyire, bár a kávéra nem tud mit mondani, se Molly kölcsön kérésére. Jó ideig legalábbis. – Mi a faszér’ vetkőztél neki? – jön a kérdés ösztönösen, mert ha józanul végiggondolná, valószínű arra jutna: nem biztos, hogy tényleg kíváncsi a válaszra.

Türelmesen várok, mint a kurvák a sarkon, hogy a szomszéd magához térjen. Komolyan fontolóra veszem, hogy csinálok valami sokkolót előtte, hogy felrázzam abból a vicces, rémült-révült állapotából, de szerencsére nem lesz szükség a gatyaletolásra.
- Nemhát..az kurvára uncsi lenne neked is nem? - Kacsintok rá vigyorogva, mikor végre az épelméjűségemet kérdőjelezi meg kisvártatva. - Haver, te aztán mocskosul paranoiás vagy! Minden firkász ilyen?
Nem ülök vissza a kanapéra, inkább odasétálok a konyhapulthoz, és felmarkolom az üres kávéscsészét, és szembefordulok a háziúrral.
- Mérmér?! Bazdmeg nem te kérdezted, hogy mindig női ruhában járok..? Mivel a válasz komplikált, inkább meg akartam mutatni. A fasz gondolta, hogy ilyen ijedős vagy..Aki szemrebbenés nélkül ír egy kisbusznyi kiásott hulláról, az csak nem rémül meg egy félpucér pasitól he?
Már csak cukkolom a srácot, és nem köcsögségből, hanem mert jólesik, és ezt akár bóknak is vehetné, mert nem mindenkit tisztelek meg ezzel. Amúgy meg utálok a milyenségemről beszélni, pláne megmagyarázni hogy miért vagyok az, aki. Néhányszor már megpróbáltam - kezdve a szüleimmel -, de legtöbbször csak jóesetben rémült, utálkozó pillantásokat, a legrosszabb esetekben pedig mindenféle rosszindulatú, segítő szándékba csomagolt tanácsot kaptam. Faszomnak van erre szüksége. Aki igazán kíváncsi rám, az legyen a barátom, ennyi.

Tekintete mindvégig az új szomszédon, amíg az a konyhapulthoz sétál. A paranoiája méltatása akár dicséret is lehetne, vagyis, annak is felfoghatná, de nem… a gyanakvás valóban ott ül a szemeiben, bár valószínű, hogy nem attól fél Rappold, amitől Jesse gondolja(?), hogy fél… bár nem is félelem ez, inkább csak nagyon erős meglepettség. Ámulatba ejtő, hogy bizonyos dolgokra milyen sokféleképpen tudnak reagálni az emberek… de valahol emiatt (is) lett Rappold újságíró.
Enyhén megemeli az állát abban a pillanatban, mikor a srác megszólal a nappali túlfeléről, s igyekszik nem fájdalmas képet vágni, amikor sikerül felfognia a választ.
Hát, bazmeg! Komplikált… – de már csak gondolatban káromítja el magát… ebben a körben legalábbis.
– Mi a komplikált egy eldöntendő kérdés megválaszolásában? – s pár lépéssel Jesse után megy, amit nem visz túlzásba, valami azt súgja neki, hogy Jesse nagyot tudna ütni, ha akarna. – Nem mellesleg, nem rémültem meg, de egy kisbusznyi hulla azért más kategória, mint egy vetkőző show a nappalimban. Bazdmeg… – és körülbelül itt szállt el minden mérge, ez a hangján is hallatszik. Amilyen veszettül balliberális, még csak tartósan felhúzni sem tudja magát ezen a jeleneten. Az persze több mint valószínű, hogy Jesse-t még egyszer pongyolában, vagy kimonóban, vagy mi a frászban be nem engedi ebbe a lakásba. – Mit mondtál, mikor vinnéd el a Mollyt?

- Komplikált és kész.- Vonom meg a vállam. - De nem fogok még egy bemutatót tartani haver, csak hogy megértsd. Ezt elbasztad.
Nagyon is tudom, milyen sokkoló tudok lenni ha rám jön a feltűnési viszketegség, és gyakran rám jön az ötperc, tény. De pontosan ennek köszönhetem azt, ami most vagyok. Figyelem, méricskélem az emberek reakcióit közben, és ennek alapján ítélem meg őket. Eddig még nem kellett csalódnom. A zsidó fiúka ígéretes matéria, a kezdeti riadalma inkább vicces volt, mint sértő, és ennek nagyon örülök. De a kutyájának még jobban jelenleg. Erős a verseny.
- Hát..Én tuti ráokádnék a csini papucsomra, ha elém raknának egy busznyi hullát..szóval vitatható, kinek mi az ijesztőbb. – Rázkódom meg undorodva, ahogy magam elé képzelem a nevadai sivatag által tartósított aszalt tetemeket. Egy nappaliban vetkőző, kérdéses nemi identitású szépségtől pedig nem szaladnék ki sikítozva a házból, az is tény. De hála a nagy Manitunak nem vagyunk egyformák.
- Holnap délután átjönnék érte. Igaz gyönyörűm? – Gügyögök a lábamnál sündörgő döghöz, amit legszívesebben már most felkapnék, és elrejteném a kimonóm bő redőibe. De ránézek az üres kávés bögrére is, és eszembe jut, hogy illene távoznom, még mielőtt tartanék egy másik vetkőző showt. Nem hinném, hogy túlélné a fiúka másodjára, és sanszos, hogy Mollyra is keresztet vethetnék.

Szúrós szemmel néz Jesse-re. Nem azzal a személyeskedő szúrós szemmel, inkább egy zsurnaliszta szúrós tekintetével, mely pl. egy mellébeszélő politikustól vár egy egzakt választ egy egyértelmű kérdésre, ám helyette megkapta azt a már említett mellébeszélést.
Nem érdekli, ha esetleg Jesse magára venné… egyébként sem tart sokáig, és a királynő sem tűnik túl sértődékenynek. Meg aztán ki a francnak van kedve boncolgatni egy tulajdonképpen idegen faszi öltözködési szokásait, ha nincs semmi hírértéke? (Ellenkező esetben más lenne a helyzet.) Jelen pillanatban Rappold nemes egyszerűséggel letudja magában annyival a történteket/hallottakat, hogy vonzza a bolondokat… mindig is vonzotta őket…
Még akkor sem mond semmit, mikor a szomszéd srác a hullás témával vág vissza. Ebben azonban igaza van, s ezt az újságírónak el kell ismernie, de erre sem mond semmit. Bár a maga részéről azt a papucsot – megállja, hogy ne pillantson rá – nem nevezné csininek, de legyen meg Jesse-nek a hite szerint…
Molly mindenesetre díjazza a hozzá intézett szavakat, és jókedvűen(?) felvakkant, majd veszett farok csóválással tekint fel a transzvesztitára.
– Rendben – szólal meg Rappold. – Délután öt körül már itthon vagyok. Ha gondolod, hozd át a húgod is. Nem árt, ha mielőbb elkezd megismerkedni a szomszédokkal.