- A KURVA ÉLETBE! – baszom neki az üveget, egy mellettem álló rühes kukának és nem érdekelnek a visszapattanó szilánkok. Este van. Valamikor éjjel közepe, de még abban se vagyok biztos. A kocsi motorja még mindig jár mögöttem, az ajtó nyitva, a lejátszóból még mindig üvölt a zene , én meg csak ezt a retkes falat bámulom, a mocskos sikátor kövein térdelve és sajnálom az érzést.
Sajnálom magam. Kurvára tisztában vagyok vele, én vagyok a hülye amiért még mindig reménykedem. Még mindig reméltem hogy az a cafka… - tolom fel magam lassan állóba, előbb az egyik.. aztán a másik láb és letörlöm a szemem alól kicsorgó véremet.

- Nem érdemli meg hogy egy percig is érdekeljen.. – a hangom már bőgéssel teljes, és nem, senki nincs a közelben, ezért engedem csak el az egészet.
De aztán valami zörej! Egy kuka teteje esik le, aztán egy rühes nyávogás.. felkapom a fejem, és egy pillanat alatt áll a helyére minden. Egy tetves csöves.. csak bámul a szemeimbe, és összehúzza magán a kabátot.

- Mi a faszt nézel!?? – köpöm oda neki – Ne nézzél mert kiontom azt a kibaszott beled! – villan a rugós a kezemben, és élvezem ahogy az összeszarva magát eltakarodik.
Vigyorogni támad kedvem. Meg is teszem, mert miért hullassak könnyeket!?? Egy ilyen büdös.. kurva.. – szívom meg az orromat, és magam mellett mindvégig tartva a késemet térek vissza a fényszórók kereszttüzében, és markolom meg a nyitott ajtót.
Hogy hogyan tovább!? Nem igazán terveztem. Csak kattan a kés megint a kezemben, vissza a zsebbe én meg fél lábbal berakom magam. A fele még kinn támaszkodik a vizes aszfaltszélen, a rádióban már sokkal vadabb zeng, én meg nagyot tekerve a hangerőn rázni kezdem a fejem. Welcome to the Jungle.. IGAZA VAN! Enyém az egész kibaszott világ!

Alig fél órával később már London felé repesztek. Hogy miért, és mi a célom még mindig nem tudom, de nem is érdekel. Ott a helyem! A nyüzsgésben! A kurvák között.. az anyagok.. Effy épp Tate-el dzsesszel, és nem vagyok kíváncsi a nyáladzásukra. Bízom benne. Ahogy Tate-ben is, mert jól tudja, ha bármi szart is kever, szó nélkül tépem le a bőrét.

London.. nyüzsög mint mindig. Bár nehezemre esik visszalassítani valami tetvesebbre, a városban mégsem olyan a közlekedés. Útközben valahol elkaptam egy csövest. Nem, nem csöves volt, díler, de ezen a környéken egyre megy, és fel is pakoltam tőle néhány adagot. Valami csodás egy estém lesz! – vigyorog a fejem a visszapillantó tükrében, elégedett vagyok.
Pont akkor amikor valaki felvisít előttem, én meg automatikusban lépek a fékbe.

- Nem tudsz vigyázni!!? Kurva..! – üvöltök ki a lehúzott ablakon, csak hogy tisztában legyen vele, de éles váltás, egy kövér gáz, és még egyszer a ribancra ijesztve csikorgó kerekekkel hajtok tovább.

Hogy hogy kötöttem ki épp itt.. nem számít. Egy nyugodt hely. Egy klub, ami világít a sötétben és ahol kellemes a zene. Nem, nem tuc-tuc. Most kivételesen nem, valahol útközben változott a helyzet és már tudom hova megyek. A Falcon-ba…
A Falcon egyesek szerint kiszuperált zenészek lakhelye. De én csak szerettem berakni oda a seggem, nem érdekelt senkit ki vagyok, melyik gennyes híresség kölyke, ott csak egy ember vagy, egy gitár, és szabad a terep.
Hogy hány adagon voltam túl, vagy hány tetves kurván akit meghúztam a sikátor falának döntve, már nem számított. Már kurvára nem számított. Most csak én voltam.. a gitár.. amit kirántva a hátsó ajtót, óvatosan vettem kézbe, és az a sok barom ott benn, akik mást se tettek csak tövig szívták a csikket, és gurították le az újabb és újabb söröket. Erre volt most szükségem.

A helyre belépve a füst kellemesen csap az arcomba. Intek Craignek, a pult mögött, ő már jólismer, tudja nem keverek szart, ide már csak lecsengeni jövök egy-egy éjjel, és most is erre van szükségem.

A színpadon a mikrofon mögött, egy tagbaszakadt nyurga seggfej, ránézek, de nem tűnik se túl életképesnek se nem tehetséges. Ilyen is van néha.

- Mikor húz el a kis takony a stage-ről. – csapok bele Craig kezébe, vele a százas, megszokta hogy pucolja le, a színpadot ha én megérkezem.

- Intézkedem. – biccent ide, vigyorgó pofa, én meg bólintok ahogy leülök az egyik székre közvetlenül a pult mellett. – És dobjál már meg egy sörrel is! – kiabálom utána, de nem válaszol csak a háta fölött int a levegőbe és jól tudom hogy a helyén van a rendelés. Ekkor zörög meg az ajtó a háttérben. Valaki belép, egy igen.. fura ürge, de alig szentelek neki figyelmet, most játszani vagyok itt. Nem kötözködni. A többit majd elintézem odakinn.

Nos, a lehetőségeim igen korlátozottak jelen pillanatban, így muszáj vagyok mérlegelni, hogy iszonyatosan dühös vagyok Tate-re, siratom a kocsit, avagy szarok az egészre és elindulok a kibaszott kurva vaksötétben a világ végén, hátha valahol találok térerőt. Nyilván az utóbbi lehetőséget választottam mert semmi kedvem a hidegben ki tudja hol a faszban éjszakázni. Tate persze nem hagyta, hogy egyedül induljak térerővadászatra, nehogy valami őrült erre kószáljon.

Már igencsak kezdett az összes faszom tele lenni a kutyagolással és végül hálát adtam, hogy Tate velem jött, mert úgy nagyjából kétméterente a nyakamat akartam kitörni kb. Hol az anyám picsájában vagyunk? Vagyis nagyjából tudtuk, hogy merre, hisz már voltunk erre, persze nem kettesben, és tök fasza kis eldugott utacska ez, gyorsabban beérnénk Londonba, mint a kurva autópályán ami éjjel nappal tömve van... Bár most még ott is szívesebben lennék, mint az, hogy az orromig se látok és lóbálom a kibaszott telefont. Tate közben próbálgatja a gps-t a telefonján, de valahol biztos, hogy az Isten háta mögött lehetünk, mert olyan kibaszottul le van árnyékolva, hogy olyan nem is létezik talán még egy...

Valamikor éjjel három környékén már a telefon összetörésén jár az agyam, na meg hogy itt fogunk meghalni, amikor elhagyva néhány birkát Tate legalább sikerrel jár a gps-t illetően.
- Kb 3 kilométerre tőlünk van valami Rosemary Farm, északnyugat felé és mi mooooost, a Nower és a Hogtrough Hill kereszteződésénél kötünk ki perceken belül - újságolja gyermeteg mosollyal az arcán. Képtelenség haragudni rá.

- Ügyes vagy édes! - bújok oda hozzá. Már iszonyat fáradt vagyok, de most már a kereszteződésig nem adom fel.
Nagyjából 10 perc séta volt még és én azt hittem, hogy nem hiszek a szememnek, vagy 3 percig néztem érdekesen a telefont, majd idióta örömtáncikálásba kezdek. Közben a továbbiakon pörög az agyam. Szülőket nem hívok fel, mert... mert basszák meg magukat! Meg a turnéjukat! Larry. Szegény Larry-t meg nincs szívem iderángatni, szóval az egyetlen ember, akire bármikor számíthatok és valószínűleg még nem húzza a lóbőrt, az a testvérem. Gyors ölelkezés Tate-tel, gyors puszik, s már fülemen is a telefon Conort tárcsázva.

Vedd föl tesó, vedd már fööööl!

Csak csörgetem, csak csörgetem és csak remélni merem, hogy még azelőtt fölveszi majd a telefont, mielőtt lemerülne a telefonom. Tate telefonja sem húzza sokkal tovább, szóval csak harapdosom a számat, ami valószínűleg már lila is és csak hogy boldog legyek, még az eső is rákezd. A kurva élet bassza meg! Aztán a vonalpittyegés abbamaradt. Felvette!

- Szia Con! ... Neked is szép jó estét! - jön belém mégjobban az ideg ahogy bunkón beleböfög a telefonba. Nyugi, ez az egyetlen esélyetek, Effy! - Gázban vagyunk egy kicsit! - kezdek bele a dologba, bár nem tudom, hogy mennyit hall a dologból, mert mintha valami nem kis háttérzaj szűrődne át. - Nem rendőrségi meg ilyenek, viszont rohadtul remélem, hogy vezetőképes állapotban vagy, mert a mi kocsinkkal történt némi probléma... - folytatom a felvezetést. El tudom képzelni az arcát. Te jó ég, mennyire ki fog röhögni minket és mennyire el fog küldeni minket a kurva picsába, hogy ilyen szerencsétlen faszok vagyunk.

- Szóval, izé... Majd a sztorit itt elmeséljük, csak jó lenne, ha minél hamarabb ide tudnál jönni, jó? Adom Tate-et, ő majd elmondja, hogy hol vagyunk meg ilyenek... Szeretlek! - azzal gyorsan átnyomom a telefont kicsi párom mancsaiba és belécsimpaszkodva azt remélem, hogy nem fogok jégkockára fagyni.

- Na hali cimbi! Akkor csak a koordinátákat mondom... - azzal a telefonját nyomkodva motyog valami nekem rohadtul kínai szarságot, aztán megint értelmesen kezd beszélni. - El fogtok haladni egy kis tanya mellett elvileg, majd akkor ha úgy van, csörgess már meg valamelyikünket, mert onnan már csak három kilométerre vagyunk egy útkereszteződésben csövezünk a szakadó esőben a fák alatt és a húgod szája már most lila... Asszem ezzel elmondtam mindent... Na, akkor várunk cimbi, csőcső!

Innentől kezdve már csak idő kérdése. És vagy az éhhalál, vagy a fagyhalál vagy valami vérmótusz (mókus) végez velünk. Már minden istenverte nyűg rám jött, még Tate dúdolása sem volt sok hatással rám. Pedig akkor már nagy baj van!