23 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot, Arizónában, Phonix városában. 2 éves koromban született egy testvérem és akkor láttam őt utoljára. Édesanyám nevét viselem, mert nekem nincsen édesapám, vagyis van, de elhagyott minket, ezért én sem fogom az ő nevét viselni.
Fogalmam nincsen, hogy mi lett a testvéremmel. talán apámhoz került, vagy valahová máshová, nem tudok róla a mai napig sem, hogy merre lehet.
Óvoda óta szenvedés az életem, mert folyton csúfoltak, bántottak a hajam miatt, meg, ahogy kinézek, ugyanis vörös hajam van és némi szeplőim is vannak.  Kínszenvedés volt az életem.
Gimnazista koromra lettem egy szemétláda, a sok bántalmazások miatt, és nem csak az iskolában voltam ilyen, hanem otthon is anyuval is. Anyuval jó volt a kapcsolatom, kicsi korom óta, de nem mindig volt valami fényes, mert amikor szekíroztak, nem nagyon tett semmit sem, hogy ne tegyenek semmit sem velem.
Ebből következik, hogy bandázni kezdtem, lógni a suliból, alkohol, cigi, bulik, drog, csajok.
Na, igen a csajok! Gimnázium harmadik felében jöttem rá arra, hogy én a lányokat valahogy nem szeretem. A fiúk jobban vonzottak, már akkor is, amikor hármasba szexeltem csajokkal, de rájöttem, hogy a fiúkat szeretem.
Az egyetemre elsőnek nem vettek fel, elutasítottak.  Addig, hogy szerezzek pénzt, dolgozni kezdtem. Mindenfélét dolgoztam, de a legjobban egy tetováló szalonban éreztem jól magamat. Akkor szerettem meg a tetoválásokat és a rajzolást is. Van is nem is egy tetoválásom, és szabadidőmben rajzolok.
Egy évvel később sikeresen felvettek az egyetemre, és mehettem a gólyatáborba. Na, a gólyatáborban egy nem várt valakivel találkoztam, a testvéremmel. Hogy hogyan jöttem erre rá? Könnyedén. Sokban hasonlítunk egymásra, és elmesélte az életét, és egyezik minden.
Világi jó haverok lettünk ott a táborban, és azt hiszem kezdtem belé esni, de van az a nagy bibi, hogy ő az édes testvérem.  Érzem, és tudom, hogy ő is a fiúkat szereti, de ezt ő tagadja nagyon is előttem.
Nem merem elmondani neki, hogy mi ketten testvérek vagyunk, pontosabban nem tudom, hogyan adjam ezt be neked, mert félek, hogy a kettőnk közötti szoros kapoccsal mi lenne?  Ugyan ilyen maradna a kapcsolatunk, vagy ott filmszakadás és megutálsz egy életre engem? Fogalmam nincsen, hogy mit csináljak, de azt tudom, hogy egyszer el kell neked mondanom, nem tarthatom örökké magamban.
Egyébként Las Vegas-ban élek és ide is jártam óvoda, iskola, meg az egyetemre is ide járok. Egyedül lakom egy kisebb házba a kiskutyámmal.  Anyuval már egy jó pár éve nem tartom a kapcsolatot.