Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: Sean & Chandler Kedd Márc. 10, 2015 12:28 pm
- Anya? - szól Sammy a hátsó ülésről, és ahogy az utat kémlelem lassítva, pontosan tudom mit fog mondani. - ... nincs itt a kutyus. - Igen kicsikém, ez nekem is furcsa. - felelem, miközben önkéntelenül is a ki útszakaszt szemlélem, ahol a fiatal lányka ki szokott fordulni a kutyával, de most csak egy gondterhelt arcú férfi szedi gyorsabban a lépteit, miután gyors pillantást vetett az órájára. Bizonyára késésben van. - Biztos nincsen semmi gond - nyugtatom a fiamat, miközben lassan megérkezünk haza, és megállok a kocsival. - Talán Lacey nem ért rá ma megsétáltatni. - De tegnap se volt itt. - jegyzi meg komolyan, miközben ujjacskáját a szájába veszi, hogy megint a körmét rágja. - Ezt meg ne lássam többször, drágám - figyelmeztetem a visszapillantóból, miközben az ujja kicsúszik a szájából, és a háta mögé dugja. - Na kiszállás...
Estére egészen folyamatos lesz a kutyaugatás, Sammyt le se lehet vakarni az ablakból, ahogy a szomszéd lakásba néz, én pedig a fejemet csóválom, akárhányszor könyörögva néz rám. - Mami, csináljunk valamit. - selypeg, mint mindig, ha fáradtnak érzi magát, én pedig felsóhajtok. De hiszen biztos, hogy nincsen semmi baj. Talán csak a gazdája elutazott valahová. De akkor a lánykával, aki sétáltatja, mi történhetett? Csak ezen jár a fejem, miközben megvacsoráztatom Sam-et, megfürdetem, és lassan aludnia kell, de még az esti mesénk hangját is félbeszakítja a szerencsétlen állat ugatása. Szerencsére a gyerek jó alvó, így pár kérdés után békésen alszik, mit bán ő kutyaugatást, vagy bombarobbanást, bár én is ilyen jó alvó lennék mint mindig. Azonban lassan ideje kézbe venni a dolgokat, hátha mégis valami szerencsétlenség történt. Habozva tárcsázom is a rendőrség számát, egyébként is minta Lacey említette volna, hogy a kutya gazdája egy rendőr, és nyugodt hangon megkérdezem, nem küldenének -e ki valakit, mert aggódom a két nap óta tartó ugatás miatt, hátha rosszul lett a lakó a lakásban, és segítségre szorul. Aztán nincs más hátra, mint várni. Ügyes-bajos teendőim között egyre gyakrabban tekintgetek ki az ablakon, miközben megpróbálom elképzelni a férfit, aki "nem olyan öreg", ahogy Lacey leírta, és "egész jóképű lenne, ha nem dolgozna annyit, mint egy gép, és nem nézne úgy ki,mint egy zombi." Elmosolyodom, ahogy eszembe jut a lány hangjának csengése, és szinte látom magam előtt a férfit, aki bizonyára magas és széles vállú, mert hát a bűnt üldözi, rendőregyenruhában, elhanyagolt pofaszakállal, szomorú szemekkel. Ilyennek képzelem. Bizonyára roppantul magányos lehet, ha a kutyája az egyetlen társa, és talán történt vele valami a múltban, amitől egyedül maradt. Szegény fickó. EGyre többet sandítok ki az ablakon, és szinte megdobban a szívem, amikor meglátok egy férfit a lakás felé közeledni. Rögtön magamra is kapok egy kardigánt, és kisietek az utcára, gondosan bezárva az ajtót magam után, hogy Sammy biztonságban legyen. A férfi lassúnak és fáradtnak tűnik, nagyon megesik rajta a szívem, így a legkedvesebb, legmelegebb hangon szólítom meg. - Jó estét kívánok, itt lakok a szomszédban, és én hívtam a rendőrséget. - szorosabbra húzom a kardigánom, elég csípős az éjszakai levegő. - A kisfiammal nagyon aggódtunk, mert két napja nem láttuk a kutyust, és az ifjú hölgyet aki sétáltatni szokta, így... azt hittem valami baj van... - elbizonytalanodok, mert a sötétben nem láthatom az arckifejezését. - Elnézést, engedje meg, hogy bemutatkozzam, Chandler Vaillant vagyok - isten neki, mi baj történhet alapon nyújtom a kezem, és tudom, a sötétben nem igazán láthatja, de megeresztek felé egy kedves mosolyt is.
Nagyot sóhajtok... Hátradőlve a székemben mikor először felnézek az újabb ügy aktája fölött. Mikor sötétedett be?? - kíváncsian szemlélem az ablaküveget, ahol nincs kecmec, a nap megint elérte a horizontot. Egy újabb elpocsékolt nap.. - térek vissza a szöveghez, olvasok bele a jelentésbe, aztán a másikat húzom elő, de még most sem passzolnak a történtek. Valamit nem vettünk észre.. Érzem!
Újabb órák telnek el, talán.. de az is lehet már napok óta itt ülök a papírok fölé görnyedve és az íróasztal széléről befigyelő lámpa az egyetlen, na meg a némán vilukszoló számítógép kék képernyője, ami jelzi, hogy errefelé még van valaki. Az egész kapitányság kiürült már... Aztán hirtelen vágódik ki az üvegajtó a képembe!
- Hé.. Sean.. Valami bejelentés érkezett... a házból ahol laksz.. azt mondják kutyaugatás, a nő a te címedet adta meg. - bután nézek - Kiküldjek egy járőrt vagy...
- Nem, nem.. megnézem! - vágom rá hirtelen, talán kapva az alkalmon hogy végre hazamehetek, de a telibe terített akták egymáson felfekvő tömege visszahúz. Az ajtó már becsukódott, de én visszaeresztem a zakómat. A telefon.. Kikutatom a zsebemből, és tárcsázom Lacey számát. Örülni fog hogy ilyenkor zavarom.. - nézek az orrom elé emelt karórára közben, holott a szemben fekvő nagy falon ott feszít a falon. Kicsöng... De nem veszi fel. Ráncolom a szemem, de beletelik újabb néhány pillanatba mire a tekintetem a naptárra téved, arra ami ott feszeng folyamatosan az asztalon és.. Hányadika is van ma??
A számítógép képernyőjére nézek, aztán a naptár, és akkor világosodik meg hogy elmulasztottam tekerni rajta egyet. És Lacey TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSON VAN!
Pont ilyen lehet az a jelenet, a filmekben, amikor a főhős megáll.. megvilágítják körülötte a környéket és ez hivatott jelezni a magvilágosodás pillanatát. Igen, pont így nézhettem ki...
- Basszus.. - hagyja el a számat csendesen, de azonnal is kapcsolok, kezem újra a zakó nyakán, a másikkal már kapcsolom a lámpát, a gép lekapcsolást nem tervezem, jelszóval védett, és már száguldok is kifelé a kocsihoz.
Paul.. biztos nem tudta mi ez az éjszakai nagy vágtatás. Még mindig az ő képzelt képe játszott a fejemben, amikor már szorítom a kormányt, és egy cseppet sem nagyobb sebességgel mint ami megengedett, de azért sietősen tartom hazafelé az irányt. A zakót nem vettem fel.. A vegasi éjszakák amúgy is pokoli melegek, hát még ilyentájt.. és a következő percben már csurgok is befele a parkolón. Pity-pity.. Szól a riasztó, de én már kezemben a zakóval sietek, és másikkal már útközben túrom is fel a zsebemből a kulcsokat. Ekkor van hogy valaki megállít.
Először megtorpanok. Kedves, női hang, vagyis nem számítok támadásra elsőre, inkább meglep a dolog. El is tart néhány rövid pillanatig amíg felmérem a helyzetet és válaszolok.
- Jó estét! - ez az első reakció - Igen.. az én hibám, Lace elutazott a hétvégére én meg.. - kezdem el véletlenszerűen rázni a fejemet, de már előttem is az a barátságosnak tűnő kéz - Bocsásson meg.. - dobom át a zakót a másik kezemre, és felé nyújtom az enyémet hogy belecsúsztassam a felém nyújtott tenyérbe. - Sean Holmes. - egy nyomatékosító biccentés, de.. hol is tartottunk az előbb? - Szóval elnézését kérem, Lace mondta nekem hogy ebben a két napban nem lesz, de tudja hogy van ez... - elnézéstkérő pillantás - eltévesztettem a napot.. De azonnal orvosoljuk a helyzetet.. - indulok meg előre, félig hátra-hátrafordulva, remélve hogy követ, elvégre nem kéne egy újabb bejelentés vagy egy másik haragos szomszéd. Az emberek néha szeszélyesek!