Las Vegas,1988.11.07. 26 Grafikus Média Kate Mara

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Segítőkész,Szorgalmas, Precíz, Kedves, Önzetlen


◆ negatív tulajdonságok: Mániákus-megszállott. ( a húga ügyében), Aggódó, Naiv, Kritikus, Szeszélyes

◆ egyebek: Távolságtartó,  Konok, akaratos,

Történet vagy szerepes példa

2001.
Álmosan törölgettem meg a szemeimet, hiszen a telefon szinte üvöltött a nappaliba. Anya szaladt, hogy felvegye, én pedig a mellettem lévő üres ágyra pislogtam. Hol van Anna? Emlékszem, hogy ma említette, hogy el akar menni egy buliba, de mivel holnap még iskola, apáék nem engedték el. Az ágy meg volt vetve. Amint ismét csak visított a telefon a gyomrom görcsbe rándult, a kezem libabőrös lett és éreztem, hogy fáj a fejem. Eddig semmi bajom nem volt, de most csak a sötétség vonzott. Hirtelen kék villogás tódult be.
- Ne! – sikított anyám azzal az igazi velőt rázó sikítással, amit az ember csak akkor ad ki, mikor valakinek a halál hírét hozzák ki. Főleg ha az a gyereked.
- Anna? – léptem ki összehúzva a köntösömet, egy felügyelő állt előttem és megdöbbenve nézett rám. – Hol van a testvérem? – faggattam mire csak csendben volt, apa megragadta a karomat és berángatott. Az nap egész este a rendőrök anyáékat faggatták, én pedig a szobába kucorogtam, az ágyamba, amikor a nyomozó belépet.
- Nagyon sajnálom. – a hangja rekedt volt és szinte remeget, éreztem, hogy ennél rosszabb már nem lehet. A könnyeim csak záporoztak, úgy érzem, hogy kiszakadt a szívem egyik fele. A testvérem aznap meghalt. Csak ültem és bámultam az ágyát. Felfoghatatlan micsodaérzés. Soha többé nem látom, soha, de soha. Ez olyan…végtelennek és szörnyűnek tűnik. Nem mondhattam el neki, hogy mennyire szeretem, még azt is elviselném, ha eltűnne a kedvenc körömlakkom, vagy a parfümöm, csak legyen itt, és reggel lássam, amikor a kócos hajával babrál. De nem lesz, nem lesz. Helyette egy hideg ágy maradt, egy üres szoba, amit sose fog megtölteni nevetés. Olyan akár egy gyászmenet. Van rosszabb, mikor a testvéred meghal?

2014.

- Anna! – sikítva ébredtem a verejték csurgott végig a halántékomon, a fejemet oldalra fordítva éreztem, hogy az nem az izzadság, vagy is, nem csak az. A könnyeim marták a sebesre harapott számat. Minden éjjel azt érzem, hogy itt van, megérint és el akarja mondani, mi történt. Nem sokkal később az ébresztőm is megszólalt. Bár nem tudom, miért van beállítva, mindig két perccel előtte ébredek. Úgy érzem, mintha lefutottam volna a maratont, Las Vegas meleg hely, de a lég kondi miatt nem szabadna kiizzadnom.
- Megint egy rossz álom? – jött ki Jack összetúrt hajjal, én pedig elmosolyodtam, mintha semmi nem történt volna.
- Dehogy. – vágtam rá egyből. Fergeteges éjszakán vagyok túl vele, ami azt illeti, mióta meghalt Anna az óta csak egy éjszakás kalandokba bonyolódom bele, inkább én dobok ki valakit, mint sem engem. Ez olyan védekező reflex.
- Este megismételjük? – bújt a nyakamhoz, mire érzéki sóhajok szakadtak fel bennem. Bármennyire is élveztem, nem fogok vissza menni hozzá.
- Este találkozóm van. - motyogtam és eltolva magamtól ejtetem is a témát. Igen, találkozó John-al, aki végig nézte, hogy felcseperedem és az óta is életem része maradt. Próbáljuk kideríteni, hogy kiölte meg a húgomat, mert egyszerűen befagyott a nyomozás, de nem segít. Egyszerűen belebolondulok ebbe a ténybe. Amikor Jack elment szinte azonnal hívtam John-t, hogy akadt-e valami friss hírre. A találkozót megbeszéltük, mindig valami eldugott parkot kerestünk, hogy ne legyünk szem előtt, már ha az lehetséges Las Vegas-ban.  Ma különösen szemet ütött, hogy megviselt volt, de még is, nagyon vonzó, ég is mikor kezdtem el hozzá vonzódni? A hangja szinte megremegtette a lelkem és próbáltam uralkodni magamon. Nem lehet, hogy egyik pillanatról a másikra vonzódjak valakihez, aki a húgom meggyilkolását akarja felgöngyölíteni. Valószínű, hogy ez már csak amolyan kötődés, ő volt az egyetlen ember, aki mindig is velem volt, amolyan családtag. De mit is beszélek, mennyivel idősebb? Már akkor felnőtt volt, mikor én még csak iskolába jártam.