Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Gyötrő fejfájással ébredtem egy már nagyon is ismert lakásban. Halkan kicsusszantam az ágyból, magamra kaptam a padlóra dobott bugyimat és egy inget, ami éppen a kezembe akadt. Légiesen kisétáltam a nappaliba és gyógyszer után kutattam. Éppen az alsó fiókban matattam, amikor kedvenc kliensem rácsapott a fenekemre. - Tudod, hogy mindig kifizetlek, miért túrod fel mégis a házamat? - Kérdezte megvillantva féloldalas mosolyát, majd töltött két csésze kávét és leült az étkezőben. - Aszpirint keresnék, szétrobban a fejem. - Mondtam, miközben én is helyet foglaltam az étkezőasztalnál. - Tessék. - Nyújtott oda egy tablettát, amit az előbb szedett ki a tasakjából. Kérdőn ránéztem, megszólalnom sem kellett, tudta, mit kérdeznék tőle és szépen válaszolt is. - Én is az előbb vettem be egyet. A másnaposság szar. Ezt jegyezzük meg. Amúgy nem megyünk el kajálni valahova? - Mikor megkaptam a választ, a következő pillanatban már be is kaptam a gyógyszert. Az ebéd meghívására felvontam a szemöldököm. Már vagy egy teljes napja el sem mozdultunk egymás mellől, ami kicsit zavarni kezdett. Oké, hogy vannak olyan klienseim, akik "törzsvendégnek" számítanak és velük több időt töltök, plusz ő velük le is fekszem. Logannel meg a múltkori szállodamegnyitó óta minden találkánk szexbe torkollik. Bár ezen egyáltalán nem lepődök meg. - Ne gondolkozz rajta, inkább öltözz és menjünk. Utána hazaviszlek. - Nagyon próbált meggyőzni, ezért miután megittam a kávémat, felálltam az asztaltól és kecsesen visszavonultam a hálóba. Ahogy elhaladtam Logan mellett, kezeimmel végigsimítottam meztelen felsőtestén, ő pedig automatikusan követett a szobába. - Vagy inkább vetkőzz. - A pillanat apró töredéke alatt leszedte rólam az ingjét, ráfektetett az ágyra és csókolgatni kezdett. Néha már úgy érzem, hogy nem is ő veszi igénybe az én szolgáltatásaimat, hanem fordítva. Ez egy kicsit feszélyezni kezdett, de gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat és átadtam magamat a kényeztetésnek. ***
Nagy nehezen találtunk végre egy parkolóhelyet. Az étterem tömve volt, de Logan befolyásának köszönhetően hamar felszabadítottak nekünk egy asztalt. És akkor a szívem a torkomban kezdett dobogni, mert meghallottam azt a hangot, amit akár ezer közül is felismernék. Rögtön a hang irányába fordítottam a fejemet és ekkor megláttam őt. Logan nem tudta mire vélni a megtorpanásomat, de egy tapodtat sem mozdult mellőlem. - Menj előre, mindjárt megyek utánad. - Küldtem el onnan Logant, mert úgy gondoltam, ha így összehozott minket az élet, akkor pár szót váltanék már a régen nem látott bátyjámmal. - Szia. - Alig hallhatóan egy köszönés távozott az ajkaim közül. Lágyan rámosolyogtam és legszívesebben meg is öleltem volna, de féltem, hogy ellökne magától, így inkább tartottam a három lépés távolságot. - Hogy vagy? - Tettem fel egy egyszerű kérdést és mindent megadtam volna érte, hogyha jó bőven kifejtené mi a helyzet mostanság vele. Olyan régen beszéltünk már, nekem pedig annyira hiányzott... nem akartam még tovább húzni a kettőnk között húzódó feszültséget és haragot. A bátyjámat akartam, mindenáron.
Megint egy fránya megbeszélés. De ennek legalább jobb lesz a hangulata, ugyanis nem a négy fal között kel ülnöm az irodában. A megrendelő inkább akart találkozni egy étteremben, aminek én nagyon örültem. Nem tudom, hogy ki ő, milyen nemű, csak azt, hogy ez a találkozó nagyon fontos. A cégük feltörekvőben van, esetleges konkurencia. Jobbnak láttam most rögtön egyességre jutni velük, talán még egyesíthetnénk is az erőinket, és hasonlók. Sosem voltam az osztozkodás híve, de ha ez kell ahhoz, hogy biztonságban tudjam a cégemet, apám örökségét, akkor vállalom. Inkább, mint egy piaci harcot. Az sokkal veszteségesebb lehet, akár győztesen kerülünk ki belőle, akár vesztesen. Arra gondolni sem merek, hogy mi lesz, ha elvesztek egy ilyen piaci harcot. Az talán a cég végét jelentené. Korábban indultam el az étterembe, ahol amúgy is az én nevemre van asztal foglalva. Kocsival mentem, most nem volt kedvem gyalogolni. Az étterem előtt álló boy azonnal ugrott, hogy leparkolja a kocsimat. Átadtam neki, egy nagyobb borravalóval megspékelve, majd bementem az étterembe. - Üdv, Neeson névre van foglalásom - mondtam, mire a recepciós a papírjára nézett. - Oh, igen! A partnere már meg is érkezett - mondta, rám villantva egy ragyogó mosolyt. Micsoda? Még fél óra van a találkozóig, hogyan érhetett ide hamarabb? Bólintottam a recepciósnak, majd elindultam az asztal felé, amit mutatott. Ahogy közelebb értem, láttam, hogy egy nő ül ott. Nem, ez biztosan csak egy félreértés! Egy nő? Oké, tudom, hogy vannak okosabb nők is, de sosem tárgyaltam még eggyel sem. Talán nem is ő az... De az öltözködése kifinomult volt, blézer volt rajta, egy fehér, mélyen dekoltált ing, valamint egy fekete szoknya. Nem utolsó, ahogy kinéz... Összeszedtem minden önuralmamat, és leültem vele szemben. - Üdv! Christian Neeson - nyújtottam a kezemet felé, amit el is fogadott. - Carry Saintwood - mutatkozott be ő is egy mosollyal. Meg kell hagyni, lélegzetelállító volt. A tekintetéből sugárzott az értelem és az ész. Találkoztam már olyannal, akinek csak a szemébe kellett néznem, és pusztán sötétséget láttam. Pedig kék volt! Nem szeretem a buta embereket, sőt. Ki nem állhatom őket. - Nagyon örvendek. Meg kell mondjam, nem önre számítottam - kezdtem mosolyogva, majd kezembe vettem az étlapot. Nem voltam túl éhes, de az illem ezt kívánta meg. Szóval rendeltem egy ráksalátát, Carry pedig Caesar-salátát kért. Ma ilyen salátás napunk van. - Nos, akkor vágjunk is bele! - mondtam, de ekkor hallottam meg az ismerős hangot. Felemeltem a pillantásomat, és ránéztem rég nem látott húgomra. Igaz, a minap felhívott telefonon, de nem sokat beszélt. -Crissy - álltam fel az asztaltól, és megálltam úgy két méterre tőle. Végigmértem, majd a szemébe bámultam. Nem tudtam, mit kéne tennem. Megölelni nem akartam, nem érdemli meg. De akkor is nagyon szerettem volna. - Mit keresel itt? - bukott ki belőlem az első kérdés, ami az eszembe jutott. Nem volt valami kedves, de reméltem, hogy a meglepődöttségnek tudja be, nem arroganciának.
A pillanat töredéke alatt lejátszódott az utolsó beszélgetésünk a fejemben. Mikor Alison sírva hívta fel a bátyjámat, hogy jöjjön el értem, mert túladagoltam magam a pincéjükben. Mikor Chris mentette meg az életemet, nem is tudom hányadszorra. Még most is visszhangzik a fejemben, ahogyan elmondta, hideg, nyugodt, komor hangján, hogy meghaltam a számára. Életem egyik legmegrázóbb pillanata volt az, mikor elküldött a házából és szabályosan kitagadt a családjából. Amikor már majdnem csak mi maradtunk egymásnak, hiszen apa nagyon beteg, nem lehet tudni, hogy felépül-e, anyáról meg ne is beszéljünk, sőt ha lehet, ne is szólítsuk anyának, nem érdemli meg. Bár való igaz, hogy én se érdemlem meg, hogy Chris visszafogadjon, hiszen nem tettem eleget a kérésének. Nem kért sokat tőlem, csak azt, hogy változzam meg. És én szerettem is volna, de nagyon nehéz úgy megváltozni, hogy senki sem támogat benne, plusz, abból a pénzből tartod el magad, amit azzal a munkával keresel, amiből ki kéne szállnod. Jó persze, azzal is tisztában vagyok, hogy Chris rengeteg pénzt, időt és energiát beleölt abba, hogy segítsen megváltozni, csak akkor még nem álltam készen erre.
Most viszont készen állok, de nem akarom otthagyni a munkám. Ma már kevesebbet drogozom, jobban össze is szedtem magam, de a munkámat szeretem. Nem vagyok egy olcsó kurva, nekem nem az a dolgom, hogy az órabéremet megkapva szobára vonuljak a klienssel és kielégítsem a vágyait. Az én munkám ennél sokkal összetettebb és nem kötelező szexelnem az ügyfeleimmel. Elkísérem őket rendezvényekre, villoghatnak velem, megkapom a pénzemet és ha olyan egy kis pluszért bebújok velük az ágyba. De nem mindegyikkel és nem mindig! Ráadásul mostanában legfőképpen Logan birtokol. Már lassan egy hete nem is tudtam más kuncsaftomra időt szánni, mert Logan visz mindenhova és a múltkori szállodamegnyitó óta az ágyban is több időt töltünk. Na de mindegy, ilyeneken most nem szabad gondolkoznom, amikor alig egy méterre áll tőlem a bátyám, az én imádott (persze erről ő nem tud) Chrisszem. Ahogy a nevemet kiejti, szinte megszakad a szívem. Legszívesebben sírva a karjaiba omlanék és a bocsánatáért esedeznék. Megígérnék mindent, csak azért, hogy újra úgy nézzen rám, mint régen. - Logannel ebédelni jöttünk. - Mutattam az asztal felé, ahová Logan leült és szemlátomást nem palástolta az érdeklődését az iránt, hogy kivel folytatok beszélgetést. Annyira nézett minket, hogy majdnem kiesett a szeme. - Ő az én.. - Kuncsaftom? Most komolyan a történtek után még merjem azt mondani a bátyámnak, hogy egy klienssel jöttem ebédelni? Azt már nem. Inkább üssön el egy taxi, miután kisétáltam az étteremből, de nem árulhatom el neki, hogy honnan ismerem valójában a kísérőmet. - Ő a barátom. - Végül ez a magyarázat szaladt ki a számon. Bár ha jobban belegondolok, tényleg a barátom, csak épp nem olyan értelemben. Igaz lehetne, de erről majd később. - És te hogy vagy? Minden rendben veled? - Érdeklődtem lélegzetvisszafojtva és egy apró lépéssel közelebb léptem hozzá.
Szememet a húgomról a férfira emeltem, akivel érkezett. Az én szememben csak egy ficsúr volt, aki meredő szemekkel bámul ránk. Mintha féltékenység csillogna a szemében? Remélem, hogy nem Crissy egyik… kuncsaftja, aki akkor keféli, mikor jónak látja. Meg is fojtanám. A kezem ökölbe szorult a gondolatra, hogy az a kis szarjankó az ikertestvéremhez nyúlt. Ha nem egy lehetséges partnerrel lennék, most még a szart is kiverném ebből a nyurga kölyökből. De most moderálnom kell magam, és vissza is kéne mennem hozzá, ha nem akarom, hogy ez az üzlet elússzon. De jelenleg nem tudtam eldönteni, hogy a húgom a fontosabb, vagy a cégem. Holtverseny, azt hiszem. - Oh, a barátod – mondtam mereven bólintva egyet. Könyörögtem az én Istenemhez, hogy Crissy igazat mondjon, és tényleg a barátja legyen. Akivel randizott, aki virágokkal és csokival halmozta el, mert nem érdekli, hány kiló. De Crissy remekül néz ki, igazán formában tartja magát. Reméltem, hogy edzőterembe jár, és nem lepedőakrobatáskodik. Nagyon szerettem volna hinni, hogy Crissy felnőtt lett és érett, és már nem azzal foglalkozik, amivel hónapokkal ezelőtt igen. Kimondva, nem akarom, hogy tovább kurva legyen. Talán meg kéne tennem az első lépést, azaz a másodikat. Ő volt az, aki felhívott engem telefonon, és ez… lépésnek számít, legalábbis szerintem. - Mi? Velem? Ja, ja persze, minden oké… És veled? – kérdeztem vissza. Nem igazán beszélgetek senkivel sem arról, hogy hogy vagyok. A barátaim leginkább az üzlettársaim, velük szinte mindig ez a téma. Ha meg nem, akkor iszunk vagy kártyázunk, ott sem az a lényeg, hogy ki hogy van. - Öhm, nem ültök inkább ide? – kérdeztem az asztalunk felé mutatva, majd azt is észrevettem, hogy Carry is minket figyel, ahogyan Crissy… barátja is. – Crissy, ő itt a jövendőbeli üzlettársam, Carry Saintwood. Ms Saintwood, ő a húgom, Cristina Neeson – mutattam be őket egymásnak. - Úgy látom, régen látták egymást utoljára… Kérem, beszéljenek csak, majd egyeztetünk egy új időpontot, Mr. Neeson – állt fel a nő az asztaltól, én pedig végtelenül hálásan néztem rá. - Köszönöm, Ms Saintwood. Hívni fogom – nyújtottam felé a kezemet, majd egy kézrázás után távozott. Ahogy kisétált az ajtón, Crissy-re néztem. Nem tudtam, hogy ő akar-e velem beszélni, vagy inkább a barátjával foglalkozik. Én örömest megfeledkezem róla, ha ő is. – Nyugodtan ideinvitálhatod a… barátodat. Feltéve, hogy benne vagy egy… beszélgetésben – mondtam ki nehezen a szavakat. Szerettem volna, ha látja, hogy képes vagyok nyitni felé, amennyiben ő is megteszi azt, amit én kérek és elvárok tőle. Azt akarom, hogy képes legyen normális életet élni, hogy tanulhasson üzleti gazdaságtant, hogy majd évek múlva együtt vezessük apám végét, és ne Neeson vállalat, hanem Neesons vállalat legyen. Mert a miénk lesz. Legalábbis így tervezem, és reméltem, hogy Crissy már elindult a haladás útján, és talán én is tudok neki segíteni. Minden vágyam, hogy újra egy család legyünk, de amíg ő nem tesz érte, ez nem történhet meg.