A szoba sötétjében a füst szag csak terjed és már csípi a dohány szag a szemem. A harmadik dobozt végeztem ki a délután alatt. A kezem remegett mint az isten, a fogamat pedig idegesen csikorogtattam. A bőröm égett és viszketett, a szemeim akár egy légynek a szíve, dobogott. Nem jött az a rohadék. Az a kurva pecér. Az a mocskos rohadt...
BUMM-BUMM!
- Hé, Daryl? Itt vagy öreg?
Egy tizedmásodperc alatt az ajtónál teremtem és Herkulest mérő erővel téptem fel. A kiszállító srác ijedten lépett hátra.
- Jézus ember! Jól...jól vagy?
A srácot a pólójánál fogva rántottam be a szobába és nekivágtam az egyik falnak.
- Hol a faszban voltál?! Elmúlt tíz...el...el...elmúlt tíz és sehol nem vagy!! Ho...ho..hol a picsába voltál?!!
A srác a hátán lévő táskához kapva előhúzott egy csomagot, tele az élet finom és bepörgető fehér porával. Felhördülve kaptam ki a kezéből és vágtam az asztalra, majd futás közben odavágtam neki egy pár dollárt odaszórtam neki. A tasakból kiöntöttem a cuccot majd az egyik kis pálcát magamhoz véve egy csíkot húztam és felszippantottam.
AHHH!
Máris nyugodtabban ültem fel és kába tekintettel néztem a srácra. A szövegem rögtön nyugisabb lett.
- Már épp itt volt az ideje...azt hittem sose jössz. Mikor látlak legközelebb?
A srác már ment volna ki az ajtón, félvállról válaszolt.
- Két hétig nem lesz szállítás. Megyünk New Yorkba.
Ez az amit nem akartam hallani. Az agyam másfél perc alatt hatalmas robbanást keltett önmagába és egy üvöltő pszichopata pattant fel pisztolyt szegezve a srácra.
- Nem! Nem mész! Kurvára nem utazol sehova! Három nap múlva visszajössz és újabb adagot hozol! Hozod mert megöllek! Hozod mert....!
A pisztoly elsült és a srác vállát találta el. A vére kifröccsent a túloldalon, a futár pedig ordítva kirohant. A testem nem akart mozdulni, döbbenten dőltem hátra az ágyra és minden ízemben remegve hevertem.
Én...én nem...én nem vagyok rossz...én nem akartam...nem, nem, nem, nem, NEM!!
Sikítva pattantam fel és minden cuccomat összehordva kezdtem pakolni, a saját kokótól őrült hangomat hallatva.
- UTÁLLAK! KIBASZOTT RONCS!!! NEM!!!!
Mikor végeztem félig-meddig talpon állva lerohantam a lépcsőn, néha összeestem hogy aztán ordítva fussak tovább és vágjam be magam a Fordba.
Fuss, fuss, fuss, te idióta! Fuss, fuss, fuss, fuss! De hová? A nyomodban a drog maffia, talán a rendőrség is és még a jó ég tudja miféle átkozott állatok! Ha lemeszelnek, szonda nélkül is börtönbe mész!
A kormányt püfölve száguldok tízezerrel, és ordítok. Talán nem hallják a mellettem elhajtó autók, talán igen. A tető nélküli romhalmaz Ford most egy üvöltő betépett állatot lát. Egy állatot...