Tudod, kölyök, nem értem, miért hagytad ott az annyira jövedelmező képregényeket és semmiféle tapasztalattal a könyvszerkesztés terén csatlakoztál a kiadóm kis csapatához. A rémálmom vagy, amióta csak átlépted a küszöböt - tankönyvekbe illő a lelkesedésed, a segítőkészséged meg a vágyad, hogy piacra dobj minden könyvet, amit csak eléd raknak, és szinte már néha bűntudatom van, hogy le kell rántanom téged vissza a földre és közölni, hogy ez lehetetlen. Két hete dolgozol velünk, és egyből az én szárnyaim alá kerültél; rendkívül gyorsan tanulsz, kezded látni a hibákat, amiket korábban nem láttál, kezded felismerni mindazokat a dolgokat, amik elkerülik az írók figyelmét - megvan benned a potenciál ahhoz, hogy kitűnő szerkesztő legyél, még nálam is jobb... Megvan benned az a fajta tehetség és művészi érzék, amit nekem meg kellett tanulnom, és nem fogok nagyot hazudni, ha azt mondom, egy kicsit félek attól, hogy egy nap túl erős konkurencia leszel számomra.
Ugyanakkor félek tőled egy kicsit; kísértetiesen emlékeztetsz valakire, akivel a középiskola végzős osztályában románcom volt, valakire, akit szerettem és akit egyetlen ostoba hibával sikerült elüldöznöm magam mellől. Valaki, aki pár nappal azután, hogy lefeküdtünk, fogta magát és egyetlen szó nélkül eltűnt, mintha sosem létezett volna, valaki, akit utána évekig kerestem... Egész pontosan amíg el nem kezdtem az egyetemet és el nem kezdődtek a problémáim az alkohollal. Tényleg, téged ez nem zavar, hogy a kiadónál mindenki ferde szemmel néz rád, mert egyfolytában velem kószálsz? Mármint... Tudod, én értem, hogy a mentorod vagyok, de nem kell folyton rajtam lógnod, még akkor sem, ha meghívlak egy kávéra vagy cigire, még úgy is, hogy tudom, nem dohányzol. Néha rám szólhatsz, hogy takarodjak a bús bánatosba, vagy hogy hagyjalak békén, mert eleged van belőlem. Eddig még nem mondtál nekem nemet; bennem pedig egyre erősebb az az érzés, hogy ismerlek, hogy te vagy az, aki tíz évvel ezelőtt magamra hagyott és akit mindennél jobban vissza akarnék kapni... Szóval, javíts ki, ha tévedek, és nem az vagy, akinek gondollak. De ha mégis... Fogalmam sincs, mi lesz akkor. Nem akarsz esetleg segíteni?

// Név és playby alkuképes, a ploton is elgondolkodhatunk, az et-m elolvasása ajánlatos. És hát... Ha valaki megcsinálja nekem, azt örök hálám üldözi majd és kap tőlem gofrit. Szóval, valaki? *-* //